Lányom 131 csillagozás

Jane Shemilt: Lányom

Amikor ​a tizenöt éves Naomi az iskolai színjátszó kör előadása után nyomtalanul eltűnik, az édesanyja, Jenny rádöbben, talán nem is ismeri a lányát igazán…

Egy évvel később még mindig nem bukkantak a kamasz lány nyomára. Az eltűnés napját követő sokk szétzilálja Jenny ideálisnak tűnő életét, a családja széthullik. És bár a nyomok már kihűltek, az asszony számára a kutatás csak most kezdődik. Hiába telt el egy esztendő, szentül hiszi, hogy csak úgy bukkanhat a lányára, ha megtanul bízni benne, odafigyelni rá, visszapörgetve életük napjait. Válaszokat keres – és az igazságot, azt, amit eddig külön-külön éltek meg, de amit közösen, együtt megértve újra egymásra találhatnak. Vagy éppen az igazság lesz az, ami végleg elszakítja őket egymástól?

Jane Shemilt regénye egyszerre fájdalmas és felemelő nyomozás, amely a szülői szeretet és oda nem figyelés minden rezdülését árnyaltan, szívszorítóan ábrázolja. Olyan utat jár be, amely megejtően emberi, ám minden nehézsége… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
General Press, Budapest, 2015
340 oldal · ISBN: 9789636438371 · Fordította: Szabó István
>!
General Press, Budapest, 2015
338 oldal · ISBN: 9789636438081 · Fordította: Szabó István

Enciklopédia 5


Kedvencelte 11

Most olvassa 8

Várólistára tette 158

Kívánságlistára tette 107

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
christine
Jane Shemilt: Lányom

Jézusom.
Erre nincsenek szavak.

Eleinte azt hittem, utálni fogom. A jelenlegi hangulatom amúgy is komor, Jenny élete viszont még az enyemnél is szürkébb, és nem hittem volna, hogy ki fogom bírni a kettőnek az együttesét.

De összejött. És ennek örülök.

Hevesen zakatol a szívem, ennyire még semmi sem kavart fel. Sok mindent átértékeltem magamban, és az egyik dolog, amire rájöttem, az az, hogy nem akarok Jenny lenni. Inkább legyen egy szar munkahelyem, de az időm nagyrészét a gyerekeimmel akarom tölteni, ami lehet, hogy fárasztó… De inkább legyek hullafáradt, mint Jenny.

Tetszett, hogy mindennek megvolt az oka és következménye, hogy a mocskos kis titkok fokozatosan derültek ki, nem minden egyszerre. Az írónő hagyott időt arra, hogy felfogjuk az újonnan szerzett információkat.

spoiler

7 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P
Jane Shemilt: Lányom

Ez a könyv egy anyáról szól, aki nem találta meg az egyensúlyt. Az egyensúlyt a karrier és a családja között. Ezért szörnyű árat fizet. A bizonyosságot, hogy eltűnt 15 éves lánya. A bizonytalanságot, hogy él-e még. A családja széthullik, miközben ő maga is azzal küzd, hogy ne hulljon darabjaira. Hogy tudjon hinni abban, hogy a lánya él. Hogy másik két gyermekét ne veszítse el. Vagy már mindent elveszített?

A regény történései két részre oszlanak, az egyik a Naomi eltűnése körüli időszak, a másikban Jennyt látjuk egy év múlva. Az ő szemén, gondolatain, érzésein keresztül látjuk Naomit, a fiúkat és Tedet, a férjét. Jenny próbálja életben tartani a testét és a lelkét. Miközben újra végiggondolja és átéli a múltat. Hogy hol hibázott és mit tehetett volna. Nyomasztó könyv volt, mert bár én nem tudom elképzelni, hogy ennyire ne ismerjem a gyerekeimet, azt viszont tudom, hogy egy anyának iszonyú nehéz dolga van… Egy dolgozó anyának még nehezebb. Egy dolgozó anyának, akinek a munkáján életek múlhatnak, pedig iszonyatosan nehéz. Néha könnyebb elnapolni a dolgok megoldását, ahogyan Jenny is tette. És általában nem is következik be semmi rossz, és nincs is késő ahhoz, hogy megoldjuk a problémákat. Hacsak nem történik valami tragédia. Mint ahogy ebben az esetben. Jennynek késő volt.
Megértettem Jenny szenvedését, a gyengeségét, mert miközben nap, mint nap látta ébren és álmaiban a lányát holtan, reménykedett benne, hogy talán csak elszökött…. A remény adott neki erőt, de a kétségek letaglózták. De azért megpróbált élni, mert ha Naomi él, akkor egyszer szüksége lesz az anyjára… Közben megtett mindent, hogy megpróbálja egyben tartani a családot, több-kevesebb sikerrel, a festészetből merített erőt, és barátok is szegődtek mellé. Miközben pedig gondolataiban visszatért a múltba, próbálta megismerni a lányát, a reménnyel, hogy válaszokat kap, a jelenben egy újabb tényező bukkan fel a múltból, ami talán segíthet megtalálni Naomit…
Tele részvéttel olvastam ezt a könyvet, nem is akartam magam Jenny helyébe beleképzelni, azon viszont nagyon elgondolkodtam, hogy tényleg 100 %-ban ő, mint anya-e hibás (no és persze a férje), hogy így alakultak a dolgok. Vagy a kamasz lánya akkor is elfordul tőle, csak azért mert tini.. Hmmm… Nem egyszerű dolog ez. Nekem szerencsém volt ezzel a korszakkal.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2015/09/jane-shemilt-lanyom.html

14 hozzászólás
>!
cseri P
Jane Shemilt: Lányom

Szeretek ilyen családi drámákat olvasgatni, főleg 40 fokban, hát bocs, de nekem ez ilyen könnyű nyári műfajnak számít, úgyhogy örülök, hogy ráakadtam.
Nem túl jók az értékelései a könyvnek, én se vagyok túlzottan oda érte, de más miatt. Mondjuk nekem Jenny egy percig nem volt ellenszenves, és nem is értem, miért van a szemére vetve a karrierizmus. Mit is kellene tennie? Otthon ülni a három nagy kamasz gyereke mellett, aki közül az egyik spoiler Hát remélem, hogy ezt azért senki nem gondolja komolyan. Szóval persze, nem tudott eléggé figyelni a gyerekeire, de azért lássuk be, a gyerekek is elég érdekesek, és nekem azért itt van egy óriási hiány és kérdőjel, mert szerintem ebben az esetben jó lett volna megismerni a lány történetét. Hogy ő miért is lett ilyen, vele mi történt. Ez hiányzik. Egyszerűen az, hogy anya dolgozik, és visz egy háziorvosi praxist, meg úristen, szabadidejében festeni szokott, mert még valami hobbija is van, nem magyarázat, mert azért többnyire mi is úgy nőttünk fel, hogy a szüleink mind a ketten dolgoztak, spoiler Persze elfogadom az üzenetet, hogy figyeljünk jobban a gyerekeinkre, de ez így nesze semmi, fogd meg jól.

>!
Lanore P
Jane Shemilt: Lányom

Megszenvedtem ezzel a könyvvel… a fülszöveg története nagyon tetszett, és kíváncsi voltam, mit lehet kihozni ebből, de sajnos az elképesztően idegesítő, abnormális szereplők, és a „mivaaaan?!” típusú csavarok nagyon lehúzták a színvonalat. Pedig van benne pár jó gondolat, amit érdemes megfigyelni, és elgondolkodni rajta, de számomra elrontotta a tálalás. Tényleg ritkán fordul elő, hogy egy könyvben mindenki irritáljon, de itt ez volt, a szánalmas apától kezdve az álszent leányzóig mindenki… de akit a leginkább utáltam, az a „vak”, „semmit nem veszek észre de aztán jajgatok” típusú anyuka… nem vette be a gyomrom az ő hozzáállását, és még sajnálni sem tudtam nagyon, pedig a vége azért ütött, és meglepett.

8 hozzászólás
>!
robinson P
Jane Shemilt: Lányom

A Goodreads rengeteg értékelése alapján is 3,5 csillag, ami megnyugtatott… elsőre csak hármat akartam adni, a szokatlan befejezés miatt… A jó alapanyag még kevés egy jó történethez. Ha csak beledobálom a fazékba a hagymát, paprikát, paradicsomot, még nem lesz lecsó. Sok sablon, nyavalygás és elképesztően idétlen, érthetetlen befejezés, magyarázatok nélkül. Jó gondolatok vesznek el közben… Anyuci pedig az utóbbi időszak legidegesítőbb regényalakja. A blogbejegyzés most spoileres.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/09/lanyom.html

1 hozzászólás
>!
tmezo P
Jane Shemilt: Lányom

Van egy ilyen mondás, hogy: Isten nem ver bottal.
Amikor becsuktam a könyvet rögtön ez jutott az eszembe.
Az első oldalak után szó szerint kirázott a hideg. Elképzelni, hogy nem jön haza a gyereked a megbeszélt időpontra, számomra nagyon ijesztő volt, átéreztem az anya kétségbe esését.
Aztán ahogy haladtunk előre az időben, mindkét idősíkon, egyre jobban azt éreztem, hogy ez a család nagyon furcsa. Kinyílt a bicska a zsebemben, ahogy sorra jöttek elő a csontvázak mindenki szekrényéből. Mindenki hazudik vagy éppen elhallgat valamit.
Az anya és az apa az én szememmel, az én értékrendemmel nézve borzasztó szülők. Jenny sokmindent csinál egyszerre és emiatt mindig csak halogatja a gyerekekkel való beszélgetést, Ted pedig a sztárorvos, ergo sosincs otthon. Így hogyan lehet gyerekeket nevelni? Szóval dühös vagyok; és valamilyen szinten meg is értem Naomit.
Érdekes történet volt, sőt van benne tanúság is. A két idősík váltakozása feszültséget keltett, a nyomozás eltörpült, de nem is ez volt a lényeg. A vége talán egy kicsit gyorsra sikerült, ahhoz képest hogy 14 hónapig szinte semmi nyomunk nem volt.

5 hozzászólás
>!
Beatrix_Farkas
Jane Shemilt: Lányom

Mi lehet rosszabb: tudni a biztos rosszat, vagy vergődni a bizonytalan képzetek között??
Eléggé bajban vagyok a csillagozással. Azért vontam le egy csillagot, mert votlak részek, amik az úgymond jelenben játszódtak, végtelenül untattak, nyúlt mint a rétes tészta.
Az eltűnés körüli események izgalmasak voltak, azokat gyorsan pörgettem is.
Jenny, mint anya, igazi antipélda, teljesen elhanyagolta a gyerekeit. S mikor az ember ezt olvassa valahol, azt gondolja egyből: nem eteti, nem fürdeti, nem ápolja őket. De itt egy felső közeposztálybeli családról van szó, az elhanyagolás teljesen lelki szinten ment, egyáltalán nem ismerte a gyerekeit. spoiler S nem voltam kibékülve Naomival sem, ahogy egyre többet megtudtunk róla. spoiler
A karakterek egyébként jól voltak ábrázolva, a történet vezetése is tetszett, a szerkezete is jó a két idősikkal, s persze fordulatokban sincs hiány. A végéről még nem döntöttem, hogy tetszik-e vagy sem. spoiler

>!
Kókuszka
Jane Shemilt: Lányom

Jane Shemilt könyve nem került a kedvenceim közé. Az eltűnt kamaszlány édesanyja, aki egyben a narrátor is, nagyon bugyutának van ábrázolva. Orvos létére a legszembetűnőbb jeleket sem ismeri fel. /A macskámat sem bíznám rá./ A történet sokszor unalomba fullad, rengeteg felesleges infó: mosakodott nem mosakodott, mit főz éppen. A családtagok élnek egymás mellett, egymás nélkül. Egy tragédia kellett ahhoz, hogy figyeljenek egymásra. Ez lenne a fő mondanivalója, de valahogy az érzelemátadás nem teljes. A befejezés pedig ennek az érzelmi sivárságnak a „fénypontja”.

>!
Petra_Nemes
Jane Shemilt: Lányom

Úgy gondolom, hogy ez nem egy felejthető, egy délutános könyv. Temérdek információt kell oldalról oldalra megemészteni, ráadásul maga a hangulat is elég nyomasztó, ezért néha szüneteltetni kell.
Már az elején úgy gondoltam, hogy ezt minden szülőnek el kellene olvasnia – nem feltétlen, hogy okuljon, hanem – hogy jobban megbecsülje a gyerekét, több időt fordítson arra, hogy ne csak eltartsa, hanem meg is ismerje őt.
A közepén jártam mikor csaltam, és beleolvastam a végébe spoiler Tanulság: ne olvass bele a végébe, mert egyrészt lelövöd a csattanót, és akkor már lehet nem lesz kedved végig olvasni. Másrészt, a valószínűleg jól felépített végkifejletből csak egy olyan részt fogsz majd elolvasni, amiből még hiányoznak részletek a teljes képhez.
Jenny-t ha nem is teljesen, minden döntésében, de meg tudtam érteni. Borzasztóan sajnáltam, hogy így szétesett a családi idillje, de mégis örültem, hogy nem folytatódott tovább a hazudozás, és a „besöpröm a szőnyeg alá a problémákat” viselkedés. Elképzelhetetlen számomra, hogy ebben a világban egy felnőtt nő ilyen naiv legyen. És mégis. Sokszor éreztem azt, hogy a gyerekei értelmesebbek nála.
Olyan szörnyű belegondolni, hogy egy ilyen családszétszakadás milyen könnyen megtörténik manapság. Hogy bár megvannak a jelek, a vészjelző lámpák, mégsem villognak elég fényesen ahhoz, hogy ne álljunk meg, forduljunk vissza, vagy tegyük fel a kérdést, hogy: „Most mi van?”. Mikor a szülők csak halogatnak egy-egy beszélgetést, vagy esetleges problémát, és abban a hitben élnek, hogy a gyerekeik még mindig olyanok, mint voltak, és ők nagyon jól ismerik őket.

Imádtam a történetet, és hogy ilyen nagy hatással volt rám! Ahogy a végén összeállt az olyan összevisszának tűnő történet. Hogy a borító új értelmet nyert. Hogy egy olyan új reményekkel teli befejezést kaptam, amire szükségem volt egy ilyen regénynél.

>!
KATARYNA
Jane Shemilt: Lányom

„Anya, te nem ismered Naomit!”
„Fogalmad sincs róla, milyen!”

Őszintén? Ennek a nőnek fontosabb volt a hivatása, és a festés mint a családja. De akkor mi az istennek vállal az ilyen gyereket? Beszélni akart a gyerekével… folyamatosan ez a sablonos unalmas duma ment, de tenni nem tett érte. Aztán mi lett belőle…
A férje meg, na neki se kellett fogni a kezét, hogy a hülyeségeit csinálja.

Hatalmas nagy csalódás, untam, vártam hogy jobb legyen, de amikor ezzel a nem is tudom megfogalmazni… kesze-kusza, összecsapott, marhasággal ért véget… nem fogom többet elolvasni. A borító volt megint a hibás… :/

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
robinson P

Nem is gondolnánk, milyen gyakran nem vesszük észre az igazán fontos dolgokat.

12. oldal

>!
robinson P

Az ember fiatal korában azt hiszi, mindent tud.

140. oldal

>!
Mpattus P

A romantikus filmek happy enddel végződnek. Az életben csak a történet eleje boldog, a vége soha. De az is lehet, hogy semmi nem fejeződik be.

>!
KATARYNA

– Az emberek azt hallják meg, amit hallani szeretnének. (…)

>!
robinson P

– Ne csináld már ezt! – szólt rám Ed komolyan.
– Mit?
– Úgy teszel, mintha adnál valamit, aztán egy pillanat múlva visszaveszed.

88. oldal

>!
KATARYNA

Család, házasság, karrier, festészet. Senki sem reklamált, ha ez az egyensúly megbillent kissé, és a munka több időt vett el. Néha olyan volt, mintha csak kísérleteznék, milyen is lehet a való élet, és ezért nem igazán számított, ha időnként nem sikerült a próbálkozás. Egy nap majd úgyis összejön. És akkor én leszek a tökéletes anya, a tökéletes feleség, a tökéletes orvos és a tökéletes művész. Csak gyakorlás kérdése az egész. Ha elkövetek valami hibát, akkor egyszerűen kijavítom, és ennyi.

>!
KATARYNA

De semmi nem tart örökké. Sem a helyek, sem az emberek, sem a szerelem, de még a gyerekek tovatűnő élete sem. Csak a veszteség örök.

>!
KATARYNA

(…) – A szenvedés senkinek sem használ. (…) – Csak elszomorítja az embert, és keserűvé teszi.

>!
Nymeria994

Minden, amiben tévedtem, azzal volt összefüggésben, hogy túl sokat vártam el, de túl keveset tudtam.

257. oldal, 26. fejezet (General Press, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: elvárás · tévedés
>!
KATARYNA

Én láttam a jeleket, de nem törődtem velük.


Hasonló könyvek címkék alapján

Fiona Barton: A gyermek
Paula Hawkins: A víz mélyén
B. A. Paris: Zárt ajtók mögött
Graham Hurley: Rejtély a tengerparton
Graham Hurley: Rejtély a kősziklánál
Alice Feeney: Időnként hazudok
Jane Corry: A férjem felesége
Tom Rob Smith: A 44. gyermek
Tasmina Perry: Ház medencével
Rosamund Lupton: Azután