Utazás ​a végtelenbe 93 csillagozás

Jane Hawking: Utazás a végtelenbe Jane Hawking: Utazás a végtelenbe

Lenyűgöző memoárjában Stephen Hawking első felesége mesél rendkívüli házasságuk rejtelmeiről. Stephen tudományos hírnevének növekedése közben teste egyre jobban összeomlott az őt sújtó motoros neuron-betegség következtében, és Jane elfogulatlanul számol be róla, hogyan igyekezett egyensúlyba hozni a huszonnégy órás ápolónői szolgálatot a gyarapodó család egyre növekvő igényeivel.
Kivételesen őszinte, megindító és sokszor vicces könyvében Jane Hawking nem csupán első házasságának bonyolult és fájdalmas dilemmáit osztja meg az olvasóval, hanem azt is, hogy milyen megpróbáltatások elé állít a hírnév és a vagyon egy házasságot.

Eredeti megjelenés éve: 2007

Róla szól: Stephen Hawking

>!
Libri, Budapest, 2016
484 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633105559 · Fordította: Csáki Judit, Kelemen László
>!
Libri, Budapest, 2015
484 oldal · ISBN: 9789633106068 · Fordította: Csáki Judit, Kelemen László
>!
Libri, Budapest, 2015
484 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633105559 · Fordította: Csáki Judit, Kelemen László

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Stephen Hawking · Jane Hawking · Robert George Hawking

Helyszínek népszerűség szerint

Amerika · John Fitzgerald Kennedy nemzetközi repülőtér · Anglesey Abbey · Cambridge


Kedvencelte 10

Most olvassa 22

Várólistára tette 183

Kívánságlistára tette 135

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
christine P
Jane Hawking: Utazás a végtelenbe

Nem avattam a kedvenceim közé, és ez talán azért volt, mert még túl fiatal vagyok egy ilyen könyvhöz.
Talán egyszer majd újra a kezembe veszem, és akkor megértem.

2 hozzászólás
>!
Ibanez MP
Jane Hawking: Utazás a végtelenbe

Sokáig ültem ezen a könyvön, hogy milyen értékelést is adjak. Mert nehéz szerintem az ilyen memoárokat értékelni, hiszen nem tudhatjuk mennyi belőle az igaz, milyen valójában az ember, aki írta. Hogy esetleg még meg is szépíti a történetet, vagy ellenkezőleg, valamilyen sértettség nyomán negatív jelzőkkel lát el benne egyeseket.

Mégis úgy hiszen, hogy amit Jane Hawking leírt, igaz lehet. Abból gondolom, mert elég sokszor vádolja önmagát is, illetve próbálja ilyen-olyan módon menteni férje viselkedését. A kötet kissé hosszúra sikeredett, a milliónyi barát és utazás és ott mit ettek és miről beszélgettek sokszor unalmassá tették a könyvet, feleslegesen hosszúvá. Stephen Hawking viselkedése néha érthető (azért nem lehet könnyű egy ilyen betegséggel, egy ilyen testbe zárva – főleg egy ennyire briliáns elmének – élni), ugyanakkor sokszor kupán vágtam volna, az biztos (vagy még inkább, magára hagytam volna, hogy csak üldögéljen akkor segítség nélkül egy kicsit, s gondolkodjon el magában erről a parancsnoki és felsőbbrendű stílusról). Nagyon meg tudom érteni Jane viselkedését, én még azt mondom, marha sokáig húzta.

Nem mondhatja senki, hogy számításból ment volna hozzá, hiszen Hawking még egy „senki” volt, amikor megismerkedtek, ráadásul a betegségről tudva választotta őt párjául, tehát tisztában volt azzal, hogy milyen nehézségek várják. Ehhez képest mondjuk az elején jó párszor őt is untam, sokat nyavalygott, hogy egy (két) gyerek, meg Stephen, közben ugye a korszaknak megfelelően háztartásbeli volt, szóval néha úgy voltam vele, hogy kisanyám, te akartad, meg te akartál még mellé gyerekeket is, tudtad, mit vállalsz, akkor ne nyafogj… Ugyanakkor Stephen nagyon gyorsan elhatárolódik mindenfajta teendőtől, ami a családi életben létezik és mondjuk ki bátran: kényelmesen kiszolgáltatja magát, hiszen egyrészt családfenntartó, másrészt ugye ott a hivatkozási pont: a betegsége. Amikor később még híressé is válik, csak tovább ront a helyzeten.

Sajnos a korszak nem kedvezett a Jane-féle nőknek, még kevésbé azoknak, akiknek a fejükben is volt valami, Jane alakjáról sokszor eszembe jutott a Mona Lisa mosoly c. film, a tiszta lakásban mosolygósan vacsorát tálaló nő alakja, akinek minden „vágya”, hogy ugorhasson férje minden szavára… Így egy picit megbocsátható Stephen-nek, hogy ő csak követte a megszokott normákat (ugyanakkor az ő intelligenciájával egy kicsit többet várnánk szerintem :-D).

Amin viszont a fejem fogtam az a furcsa hármas-négyes házasélet :-D Amikor belép a „családba” Jonathan, majd évekig ott ragad valami furcsa barát-segítőként (szeretőként? ez tagadásra került a harmadik gyerek érkezésénél, noha addig már évek telnek el, azért kicsit fura elgondolni, hogy egy férfi ennyire segítőkész és állhatatos legyen, na mindegy…)… aztán belép az ápolónő is a finishben, s én már vártam, mikor ül le együtt az egész bagázs egy közös karácsonyi ebédhez :-D (főleg, mikor az ápolónő férje! segít Stephen-nek a költözésben, hát ott kész voltam)… Aztán volt pár dühítő ellentmondás, péládul az anyagi helyzetükkel kapcsolatosan, amely szinte minden fejezetben ki lett emelve, hogy mennyire nincs pénzük, minden segítséget alapítványoktól kapnak, de azért hatalmas őskertes házban laknak, meg Franciaországban vesznek házat és felújítják, meg a válás után rögvest Stephen luxuslakásba költözik… most akkor mi van? Volt pénz vagy nincs pénz? :-D

Összességében érdekes volt megismerni az egyik oldalról az emberi oldalát Stephen-nek (azt nem mondhatom, hogy nagyon szimpatikussá vált volna), ugyanakkor sokszor unalmassá sikeredett a kötet, harmadennyire húzva bőven elég lett volna az életükből :-D Amit hiányoltam a kötetből: igazából Stephen-ről sokszor ír Jane, hogy ezt vagy azt a kitüntetést átveszi vagy „dolgozik”, de más semmi.. Kicsit olyan volt olvasni, mintha csak azt írnák folyton, hogy Einstein milyen okos volt, mennyit dolgozott, de nem írnák le, hogy pontosan mivel is foglalkozott, miben is nyilvánult meg az intelligenciája, miben volt újító, más, mint a többiek. Persze aki olvasott már Hawking könyvet, annak van rálátása egy picit, de azért ebbe a kötetbe is beleférhetett volna cseppnyi laikus – pár mondatos – magyarázat Jane részéről is.

>!
Könyvkuczkó P
Jane Hawking: Utazás a végtelenbe

A mondás, mi szerint minden sikeres férfi mögött egy nő áll, több szempontból is igaz Stephen és Jane Hawking kapcsolatára. Ebben a könyvben megismerhetünk egy világszinten sikeres férfi mögött álló csodálatos nőt, aki nem foglalhatta el az általa megérdemelt helyet. Házasságuk története megindító és nagyon tanulságos. A kissé tárgyilagos írói stílus ellenére a történet magával ragadott, főleg a különböző országok és kultúrák leírása. A kapcsolatukat illető elbeszélés bár objektív, nagyon finoman mutatja be Jane érzelmeit.
Bővebben:
http://konyvkuczko.blog/2018/04/30/jane-hawking-utazas-…

>!
lettielena
Jane Hawking: Utazás a végtelenbe

Régóta voltak apró információim Stephen Hawkingról, de csak a fontos dolgok: híres fizikus, ALS beteg és Sheldon Cooper egyik példaképe. Ezzel a könyvvel sikerült jobban megismernem nemcsak őt, de a családját is. Nekem kifejezetten tetszett, hogy a volt felesége szemszögéből láthattam az eseményeket.
A problémám vele csak annyi, hogy sokszor elvesztettem a fonalat és egy-egy fejezet túl sok információt tartalmazott, melyekre esélyem sincs, hogy hosszú távon a memóriámban maradnak. No de sebaj, akkor újra lehet olvasni :D
A film kicsit követhetőbb volt számomra.
Borítóba már nagyon régóta szerelmes vagyok.
Köszönöm, hogy útitárs lehettem kicsit a végtelenbe tartó repülőn :)

>!
csucsorka P
Jane Hawking: Utazás a végtelenbe

Sokan írták, hogy nem rajonganak az önéletrajzokért, életrajzokért – én meg gondoltam 1) akkor mi a halálért olvassátok? 2) én viszont imádom őket, szóval majd biztos nem fog ki rajtam.

Kifogott.
Tényleg borzasztó stílusban van megírva. Ilyen az, amikor egy unalmas nővel izgalmas dolgok történnek? Miért írt róla könyvet, miért nem adta át olyannak a stafétát, aki a történetbe életet lehelt volna? A szerelem nem volt elég nyálas, a kötelék nem volt elég erős, a dráma nem volt elég szívszaggató – egy robot évről évre elsztorizza az életét.

Varjúvá változtatós könyv. Káár, kár.

>!
Ildó P
Jane Hawking: Utazás a végtelenbe

Amennyire kíváncsi voltam erre a könyvre, akkora csalódást okozott nekem. Nem az élete/életük nem tetszett, hanem az az unalmas, vontatott stílus, ahogy megírta.
Nem volt íve a történetnek, csak írta a gondolatait, emlékeit, ahogy eszébe jutott, csapongva, egymás után darálva őket. Túl száraz volt az egész. Én is hiányoltam az érzelmeket, az életet ebből az írásból.
Jane előtt le a kalappal, hogy ennyi éven át bírta ezt az igen megterhelő életmódot. Nem lehetett könnyű minden területen helyt állni egy ismert tudós mellett.
Rohan előre a történet, de nem igazán értjük meg a miérteket. Jane érezte magát annyira kilátástalan helyzetben, hogy az öngyilkosság is eszébe jutott, ami azért elég drámai, de valahogy ezt nem lehetett átérezni. Stephen végig olyan kívülállónak hatott, párbeszédek csak minimális mennyiségben voltak olvashatók.
A filmre mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok, már csak Eddie Redmayne miatt is :D

9 hozzászólás
>!
barbikaunatkozik
Jane Hawking: Utazás a végtelenbe

Nem vagyok az önéletrajzok nagy kedvelője, de Stephen Hawking munkássága mindig érdekelt, így nem volt kérdés, hogy ezt a könyvet is el kellett olvasnom, annak ellenére is, hogy tulajdonképpen az első ex-feleségének története.
Egy hatalmas negatívuma volt…jó, kettő. Sokkal kevesebb dolgot tudtam meg Hawking-ról, mint amennyire számítottam. De ennél lényegesen nagyobb gond volt az írásmóddal. Eredeti nyelven ugyan nem olvastam, de ez így nagyon nem jó. Még egy piszkozat is jobban van tálalva, mint ennek a könyvnek a tartalma. Nagyon rossz és stílustalan.
Szóval maradok inkább a filmnél, ami sok helyen eltér, de hangulatában (a könyvnek az is eléggé tompított volt) mérföldeket ver az írott formátumra.

7 hozzászólás
>!
CaptainV P
Jane Hawking: Utazás a végtelenbe

Nem igazán szeretek életrajzi történeteket minősíteni, mert valahogy olyan furán jön ki, hogy valaki azt mérlegelje, hogy egy másik ember élete elég szórakoztató vagy izgalmas volt-e… tetszett-e egy másik ember élete? Hülye kérdés, szóval inkább azt mondanám el, hogy nagyon sok mindenen elgondolkodtam, míg ezt a könyvet olvastam, és hogy amikor csak lehetett, kézbe vettem.
Fontos, hogy ez nem egy „szeretjük egymást tűzön, vízen, betegségen át” hangulatú írás, sőt, még csak nem is romantikus: ez a kemény valóság. És az egyetlen problémám is ehhez kapcsolható: az írásmód az ízlésemnek túl tárgyilagos. Nem sziruposságot vagy drámát akartam, csak Jane annyira a történésekre és a kronológiára koncentrált, hogy az érzelmek valahogy kimaradtak. A könyvből. Az életükből biztosan nem.

Remélem, a filmből sem fog.

7 hozzászólás
>!
Risus P
Jane Hawking: Utazás a végtelenbe

Nem is igazán tudom, hogy tetszett vagy sem! De komolyan! Azt tudtam a könyvvel kapcsolatban, hogy Stephen Hawking életét mutatja be, de nem csak az övét, hisz a felesége szemszögéből nyerünk bepillantást az életébe. Azt viszont nem tudtam és nem is mertem volna gondolni, hogy ennyire vontatott lesz! Hiába olvastam és olvastam és olvastam, nem akart elfogyni a lapok száma, egyszerűen olyan sok, számomra érdektelen információhalmazzal találtam szembe magam hogy az érdeklődésem és lelkesedésem átcsapott egyfajta dühbe. Annyira tömör, nem igazán töri meg a szöveghalmazt egy-egy párbeszéd, hogy nehezen ment az olvasást.
Először fordult elő, de a film ez esetben jobban tetszett! Hiába rajongok Hawking professzor munkásságáért, ez a könyv nem lett kedvenc. Amit sajnálok, mert nagy reményeket fűztem hozzá!
Az viszont tagadhatatlan, hogy részletesen bemutatja az életüket a feleség szemszögéből, a betegséggel, szerelemmel és problémákkal együtt.

>!
beekeliger
Jane Hawking: Utazás a végtelenbe

Nagyon nyögvenyelősen indult a kapcsolatunk. Többször félbehagytam, újrakezdtem. Aztán, azért vettem újra a kezembe, hogy csak azért is befejezzem. Milyen jól tettem. A könyv második felét szabályszerűen faltam. Nem tudom, hogy hozzáállásom változott meg vagy az irásmód váltott olvasóbarátabbá, mindenesetre megérte befejezni. Összegezvén kissé túl sok számomra lényegtelen és feleslegesen hosszú információtömeget tartalmazott. Ugyanakkor megértem, hogy Jane számára minden egyes aprolékos részlet kiváltságos jelentősséggel bír. S ez úgy volt jó, ahogy volt. Először az merült fel bennem, hogy lehet valakinek ilyen jó memóriája. Hogy pontosan fel tudja idézni, hogy éppen miről szólt egy társasági beszélgetés vagy mit ettek vacsorára. Minden bosszantó részlet valahol elképesztően zseniális. Nagyon jól szemléltette, hogy mekkora teher nehezedett rá, hogyan állt helyt, s hogyan kényszerült közel elveszteni individumát. Kettős érzésem támadt ezzel kapcsolatban. Egyik az, hogy kissé bizonygatás magának is arról, hogy ő mennyi áldozatot hozott és ezt mennyire nem értékelték. Az utószó és a memoár vége fele pedig egy sokkal pozitivabb magyarázatra leltem. Mert ezt kellett tennie. A média, az idegenek kijelölték őt bűnbaknak, s fel kellett tárnia a valóságot saját szemszögéből. Persze csak ő tudhatja igazán mi a valóság. Lehet akár egy sóvárgás az elvesztegetett fiatalság és karrier kompenzálására, nyerészkedés Hawking professzor hírnevén, vagy valamilyen előnnye kovácsolása a hátrányos helyzetnek. Vagy felfogható úgy is, hogy ha ezt nem ő írja meg, akkor megirja más, kiforgatva, valótlanul, akkor már kapja azt a fogyasztó ami valóban történt, Jane sajátos elbeszélésében. A könyv első felében az előbbi, a második pedig az utóbbi szemléletem erősödött. Jane egy igazán pozitív hőssé vált a szememben. Egy nagyon jó anya és társ, igazi szív és önzetlenség, önfeláldozás jellemzi. Ugyanakkor képes kiállni saját magáért, de ha a szükség megkívánja akkor feláldozza magát. És nem szabad abba beletörődni, hogy valaki kiszipolyozzon, nem bálványokért élünk, hanem saját magunkkért. S ő sosem a saját érdekeit helyezte előtérbe, a családért küzdött mindvégig. Ha oly kevés tényleges és morális segítséget és megbecsülést is kapott. Lehet, hogy Stephen nélkül kevésbé érdekes személy lett volna, zsenialitása mellett csupán egy szürke, jelentéktelen, kiszolgáló egyénné vált. Pedig ő sem ér kevesebbet, sőt. A szememben sokkal emberibb és értékesebb. Általánosságban alig esik szó a névtelen, háttérbe húzodó/szoruló, de emberfelett támogató egyénekről. Pedig nélkülük nem jöhetne létre a siker, s legalább annyira része, mint maga az alkotónak. Szomorú, hogy egy személyiség el tud ennyire tolódni az egó irányába, s természetesnek veszi mindazt a munkát és áldozatot amelyet mások tesznek érte. Sőt el is hiszi, hogy ő a világmindenség és sérelmezi, hogy az ő csodálatos lényéért miért nem tesz még többet. Köszönet, szeretet, megbecsülés és hála. Mindezek valahol mélyen eltemetődnek. S csak a teljesítményt, eredményt, a kiemelkedőt értékeljük. A támogatás, küzdelem értéke a semmibe foszlik. Az az igazi nagy ember aki a sikerek után is ember tud maradni, s nem emeli magát isteni rangba. Igaz, hogy ez csupán egy szemszög. De ez a könyv után sokkal inkább értékelem Jane „munkásságát”, mimt Stephenét.


Népszerű idézetek

>!
mrsp

– Mivel eteti a férjét? – kérdezték néha csodálkozva. – Nem gondoltam volna, hogy ez a sovány ember ennyire nehéz!
– Nagy az agya – szoktam mondani.

159. oldal, 2. rész 6. fejezet - Kampányok

Kapcsolódó szócikkek: Jane Hawking · Stephen Hawking
>!
Risus P

Vajon olyan sokszor gondol rám ő is, mint én őrá?

45. oldal

>!
mrsp

A végzet felhőjének árnyékában csak a nagy dolgok – élet, túlélés, halál – igazán fontosak.

59. oldal, 7. fejezet - Erős hittel

>!
DoreenShitQ

A halandóság akkoriban még nem volt az életünk része. Még elég fiatalok voltunk ahhoz, hogy halhatatlanok legyünk.

23. oldal

>!
DoreenShitQ

Az atomháború felhőjének árnyékában senki sem tervezhette a jövőt.

39. oldal

>!
DoreenShitQ

Nem sok olyan hely létezik a világon, amely legyilkolta saját leghíresebb szülöttét.

35. oldal

>!
DoreenShitQ

Az emberi beszéd repedt üst, amelyből jó, ha medvetáncoltató melódiákat tudunk kicsalni, amikor a csillagokat szeretnénk velük megríkatni.

– Gustav Flaubert

>!
mrsp

A siker újabb sikerek kovács lehet.

60. oldal, 7. fejezet - Erős hittel

Kapcsolódó szócikkek: siker
>!
mrsp

Hawkingék az étkezéseknél rendszerint olvastak, és nem foglalkoztak azokkal, akik nem voltak hozzájuk hasonló könyvmolyok.

12. oldal, 1. fejezet - A furcsa fiatalember

>!
mrsp

Hihetetlen volt számomra, hogy egy nálam csupán néhány esztendővel idősebb valaki kénytelen szembenézni a halállal. A halandóság akkoriban még nem volt az életünk része. Még elég fiatalok voltunk ahhoz, hogy halhatatlanok legyünk.

23. oldal, 2. fejezet - A színpadon

Kapcsolódó szócikkek: Jane Hawking · Stephen Hawking

Hasonló könyvek címkék alapján

Edmund de Waal: A borostyánszemű nyúl
Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában
Milena Agus: Szerelemkő
Jung Chang: Vadhattyúk
Sebastian Faulks: Madárdal
Ian McEwan: A Chesil-parton
Daphne du Maurier: A francia kalóz szeretője
Jennifer Worth: Hívják a bábát
Italo Svevo: Zeno tudata
Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól