Maguk a könyvkiadók is elismerik, hogy nem tudják, mitől lesz némelyik friss író könyve világsiker, míg a másik meg a raktárban porosodik. Most én is értetlenül állok e könyv előtt, amelyik elnyerte a legnagyobb brit krimi díjat, a Gold Daggert is.
Már a 30. oldal környékén gyanú fogott el, utána is néztem, és valóban, kiderült, hogy Harper korábban újságíró volt, és egy egész online kreatív írás tanfolyamot is elvégzett első krimije megírása előtt. Mindez erős lenyomatot hagyott a regényen. Pedig az alapszituáció ígéretes, egy poros ausztrál városka, amit messze elkerülnek a világtrendek, a szexizmus olyan természetes, mint a birkaszar az útszélen, és az összes fiúnak puska a jele az óvodában, csak kérdés, hogy milyen kaliber. Egy rutinos író, jó jellemábrázoló készséggel, jó szociológia érzékkel egy remek kis nyomasztó sztorit tudott volna összehozni, ami egyenértékű a krimi szállal. Harpernek ez nem sikerült, bár az igaz, hogy az ő története is elég nyomasztó, de ez elsősorban annak köszönhető, hogy a negatív karaktereket olyan sablonosan ábrázolja, olyan 100% gonosznak, ami már hiteltelenné teszi őket, mindenki egy típuskarakter, talán csak Gretchen figurája mutat felfedezésre csábító ellentmondásokat. És hát Aaron Falk, a nyomozó sem sikerült jól, ez a nyámnyila alak még egy nyúlra sem képes rálőni, akkora lelki nyomoronc. Hogyan néz ez szembe minden hájjal megkent pénzügyi bűnözőkkel?
Maga a történet ígéretes, a trendnek megfelelően két rejtély is megoldásra vár, az egyik egy húsz éves öngyilkosság/gyilkosság, a másik pedig egy családmészárlás. A sztorivezetés nem a ma elvárt triplacsavaros, sokkal inkább a hagyományos, ráterelem a gyanút pár emberre, aztán a végén megoldom. A fenti karakterábrázolási problémák miatt azonban a rutinos krimi olvasó egy percig sem hiszi el, hogy a velejéig gonosz karakterek követték el a tettet, hát naná, akkor viszont nem sok választás marad. Én is rámutattam magamban a gyilkosra, bár semmi jel nem utalt rá, csak pont az, hogy nem utal rá semmi jel. Itt kellett volna jönnie a duplacsavarnak, ami nem jött.
A végére a múltbeli eset is tisztázódik, igaz, Harper itt megszeg egy alapvető szabályt, az igazságot ő maga meséli el az olvasóknak, Falk nem tudhatja, mi történt valójában, legfeljebb sejthet valamit, vagyis az erkölcsi világrend helyreállítása ebben az esetben elmarad, úgy tesszük le a könyvet, hogy a megoldás a levegőben lebeg.
De mindez nem elég, mert az egész sztori maga is gyenge lábakon áll, Harper nem sokat törődik azzal, milyen is manapság a rendőri munka. A rendőrség két-három hét alatt lezár egy hármas gyilkosságot, ahol egyértelmű, hogy a gyilkos lőszer nem származhatott a feltételezett gyilkostól, de a barátjától sem, akivel előtte nyúlra lövöldöztek. Ebben a városban mindenkinek van puskája, és rendszeresen használja is, tehát logikus, hogy lennie kell ebben a világtól távoli városkában egy boltnak, ahol lehet lőszert kapni, de erről persze említés sem esik, pedig ott utána lehetett volna kérdezni, hogy mégis ki vásárol ilyent. De ez semmi ahhoz képest, és akkor most spoilerezzünk, spoiler
Ugorjunk vissza az elejére, ami Harper íráskészségét illeti. Nagyon szenvedtem olvasás közben, igazi gyötrelem volt olvasni ezeket a mondatokat. Harper stilisztikai hiányosságai szinte minden oldalon megmutatkoznak, borzalmas mondatok bukkannak fel rendre, és ebben még csak nem is tudom egyedül őt hibáztatni, mert ilyen silány fordítást már rég olvastam. Roboz egyszerűen olyan hibákat vét a magyar nyelv ellen, hogy az ember nem tudja, sírjon, vagy nevessen. A végére itt hagyok néhány gyöngyszemet:
Miután felbontották az ölelést,… Az ölelésből kibontakozni szoktak, az aszfaltot bontják fel.
Barb végigmérte, miközben szeme fehérje rózsaszínre váltott. Ezt nem tudom értelmezni.
A saját otthona elvileg csak egy rövid bicikliútnyira volt, de láthatatlan maradt valahol a horizont felett. A levegőben lebegő láthatatlan ház esete. A horizonton túl, gondolom.
A betonpadló közepén egy traktor állt üresben,… Jó szeme van, ha egy traktorról ránézésre megmondja, hogy a sebváltó üresben van.
Amikor Falk legutóbb feküdt ezen a pázsiton, a fű friss volt, és zöld. Most érezte, hogy a sárga cserjék az ingén keresztül szúrják a hasát. Hát minek fekszik a bokrokra?
Azt leszámítva, hogy alig maradt valami a fejéből, Luke Hadler egészséges férfi volt. No comment.
Dow mindig is idősebb, nagyobb és erősebb volt nála. Bár egész régen még Falk volt az idősebb.
Dow kilazította az öklét,… Reméljük nem esett le a földre.
A meleg éjszakai levegőben áradt egymásba a testhőjük. Nagyon romantikus ez a hőáramlás. Amúgy Harpernél minden romantikus pillanatnál előkerül a meleg.
Falk a nő hátára tette a karját, és magához húzta. Az ajka forró volt, az orra az arcának nyomódott, másik kezével a hajába túrt. Gretchen melle puha volt, és Falk nem tudta nem érzékelni, farmerszoknyája mennyire feszül a combján. Ilyenkor praktikus, ha egy férfinak négy keze van.