A ​férjem felesége 80% 411 csillagozás

A könyv címe adott némi gondolkodnivalót az olvasás megkezdése előtt, voltak ötleteim, amiből az egyik be is jött, ám ami a történetben várt rám, messze felülmúlta a várakozásaimat.

Ez a könyv egyrészt egy lassú folyású pszichothriller, amelyben több könyvre való bonyodalom és fordulat történik, a történet nem áll meg a gyilkosságnál és a bírósági ítélethirdetésnél, hanem az ügy szorosan összefonódik a főszereplő fiatal ügyvédnő, Lily életével, akinek ez az első gyilkossági ügye.

Másrészt pedig egy családregény, egy házasság története, amibe évtizedekre elnyújtva tekinthetünk be. Akár így nézem, akár úgy, nekem nagyon tetszett. Szeretem az olyan könyveket, amelyekben egy percre nem csitulnak a kedélyek, egészen a regény végéig történnek váratlan fordulatok.

Egy feszült, nyomasztó történet, izgalmas karakterekkel és sötét titkokkal, amely elejétől a végéig teljesen lebilincselt, a befejezés pedig tökéletes volt. Nagyon jó első regény volt, ismét egy írónő, akinek kíváncsian várom a következő regényét.

Bővebben: https://konyvutca.blogspot.hu/2017/10/jane-corry-ferjem…

Zsófi is elolvasta a könyvet, az ő véleményét itt olvashatjátok:

http://konyvutca.blogspot.hu/2018/03/thriller-csutortok…

Történet arról, hogyan mosódik el a határ jó és rossz között, hogy csúszunk bele észrevétlenül az apró füllentésekből az óriási hazugságokba.

Nagyon lassan, már-már vontatottan halad a történet, mégsem unalmas. Részletes karakterábrázolást kapunk, bár egyik szereplő sem igazán szeretnivaló, mind hús vér és eleven.
Az írónő a végén még a csavar csavarját is megtekeri, abszolút nem erre a végre számítottam.

Látom, miért ennyire vegyes mégis a fogadtatása – főleg annak lehet idegtépő kivárni, hogy történjen már valami, aki hosszabb ideig szokott olvasni egy könyvet, de engem lekötött.

Aztamindenségit! Ez nagyon jó volt!
Ennyi csavar egy történetben, szinte hihetetlen! Nagyon gyorsan kivégeztem a könyvet, nem engedte magát letenni.
A borító gyönyörű.
Ajánlom! :)

300. olvasott kötetem

Bámulatos pókerjátszma!

http://bittennonblogger.blogspot.hu/2017/07/jane-corry-…

”Szeretem azt hinni magamról, hogy a jók közé tartozom. De tagadhatatlan, hogy én is tettem már rosszat.”

Különleges, néhol dühítő, néhol érthetetlen történet, amit olvastatta magát és letehetetlen volt.
Nagyon kíváncsi voltam, mert szinte tényleg az utolsó fejezetekben derült fény mindennek a miértjére. Addig én csak a zavarosban halásztam.
Nagyon összetett a történet, minden elejtett kis utalásnak, fél mondatnak értéke van, és rejtély húzódik mögötte.
Teljes lezárást kaptam egy kerek történethez. Számomra tipikusan az olyan könyvek közé tartozik, mint például a Tíz kicsi néger és hasonló társaik. Ahol végig van egy fajta sejtésed, de nem vagy biztos benne, hogy valóban ki a rossz, a bűnös, az elkövető.
Egyik szereplő sem nőtt nagyon a szívemhez. Carla már az első oldalaktól fogva nem volt szimpatikus, az anyukájáról nem is beszélve. Lily nálam már az albumos résznél megbukott, Ed pedig a letétes ügynél. Mindannyiuknak megvannak a gyarló, emberi hibáik. Azért remélem nem csak ilyen emberek szaladgálnak kicsiny világunkban.

Finom mesterség, finom, finom – éccsapámat idézve.
Lassú folyású sztori, nagy akciókra és teljesen kiszámíthatatlan fordulatokra nem kell számítani, de valahogy mindezt nem is igényli.
Lily kicsit modoros, nem szeretem szereplő, viszont a karaktere illik a képbe. Enyhén, de nagyon enyhén hasonlítottam „Csak egy árnyék” főhősére, talán egy fokkal kevésbé volt antipatikus.
Amolyan családregényes- thrillerecske, nem nyomja fel a vérnyomást, de végig fenntartotta a kíváncsiságom.

Alig hiszem el, hogy ez egy debütáló írónő regénye! A meséje, olyan provokatív, mint a címe. A könyvet a pasztellszínű burkolatával, (amely bátran hirdeti: jön a szerelem), úgy néz ki, mint egy „csirkefényű romantika”, egy harmonikus család érzelgős szagával. Mint a következő nagy pszichológiai thrillert, harangozták be, én nem vagyok biztos benne, hogy ennek a kategóriának része lenne. Minden bizonnyal inkább dráma, egy „családi dráma”. Valaki (már nem tudom hol olvastam) úgy írta le, mint egy"irodalmi fikció", de ha teljesen őszinte vagyok, akkor nem is tudom, hogy ez mit is jelent. Nem hasonlítom össze a nők által írt legutóbbi bestsellerek valamelyikével, mert tényleg nem hasonlítható össze egyikével sem. J. Corry a hazugságok és a megtévesztés veszélyeiről szóló történetét, számos bonyolult karakter egymásba ágyazott „hűvös” és nyugtalanító életén át mutatja be. A sztori egyes részei kiszámíthatóak voltak, vagy legalábbis voltak megérzéseim, mégis élveztem. Ha egy metaforával jellemezhetném, azt mondanám, a könyv egy „lassú égés”. A szereplők komplexumának motivációi, gyakran erkölcsileg visszataszítóak, de hihetőek. A karakterek mellett egy meggyőző és szimpatikus portrét rajzol egy Asperger-szindrómával született gyerekről és persze a szüleikről, akiknek türelme, szeretete létfontosságú ahhoz, hogy a gyermek boldog életet élhessen. A könyvbeli változatosság határozottan (a II. rész) az életkorváltás és a személyiségek átfordulásaiban vannak. Mindegyikük saját démonjaival küzd: hűtlenség, alkoholizmus, bűntudat, vágy és persze gyilkosság. „A férjem felesége” egy olyan óvatos mese, amely valóban emlékeztet minket arra, hogy a karma olyan állat, aki nem akar táncolni. spoiler

Gondban vagyok mit is írjak, elolvastam, nyugtáztam mi történt és ennyi. Semmit nem mozdított meg bennem, nem volt nagy rácsodálkozás, hiányoztak a „hű-ha” érzések amit egy igazán jó könyvtől elvár az ember. A szereplők…..tyű, hát, na, azok igen idegesítőek voltak, nem igazán került közel hozzám egyik sem. Kicsi Carlát rendesen megpofoztam volna, de Ednek is odacsuktam volna az ujját az ajtóval, és még Lilyről nem is beszéltem, ő egy szemellenzőt viselt, olyat amit a lovaknak is adnak.
Fel is soroltam a történet főszereplőit, az Ő szemükön keresztül ismerjük meg egy 10-15 éves házasság csínját-bínját-kínját. Persze nem egyszerű ez a történet, sok titkot takar, de számomra nem voltak olyan nagy titkok ezek, rá lehet jönni. Sajnos nem kiemelkedő a többi ilyen témájú könyv közül, épp ezért úgy érzem, hogy hamarosan a feledés homályába fog veszni nálam.

Számomra kicsit lassan bontakozott ki a történet, és igazából egyáltalán nem azt kaptam, amire a fülszöveg alapján számítottam. Ez nem feltétlenül negatívum, mert egyáltalán nem volt rossz a könyv, csupán nem az lett kiemelve, amiről ténylegesen szól.
Kicsit úgy éreztem, hogy a tény, hogy elnyújtottnak éreztem a történet elejét, csupán felkészített arra, amit a vége tartogatott. Számomra meglepő volt a lezárás és érdekesnek találtam a csattanót, váratlan volt.

Egy újabb remek pszihotriller került a kezembe köszönhetően a 21.Század Kiadónak. Fordulatos, izgalmas, eseménydús. A végén letehetetlen. Azért mondom , hogy a végén, mert az első feléig nem éreztem, hogy annyira izgalmas lenne a könyv. Sőt ! Konkrétan minden szereplőt sikerült addigra „nemszeretnem'. Mindegyikük olyan dolgokat művelt, hogy még aki kezdetben szimpatikusnak is tűnt, vagy sajnáltam, mint például Carla a kislány- idővel unszimpatikussá vált.
Két szempontból ismerkedhetünk meg a történettel . Az egyik mesélő Lily a huszonéves, friss házas jogtanácsos, a másik Carla tizenéves lány, akit édesanyja egyedül nevel Lilyék szomszédjában.
Lily-nek meghalt az öccse, Daniel. Halálát, illetve annak előzményényét a nő nem tudja feldolgozni és megbocsátani magának. Ezzel is magyarázza amikor elköveti élete egyik legnagyobb hülyeségét az egyik per során… Aminek természetesen izgi következményei lesznek…
Férje Ed, nahát Ő is remek pas! Pár hét ismeretség után kéri meg Lily kezét, aki igent is mond a jóképű művészléleknek. Nászútjuk után derül ki, hogy a kedves ember jó néhány apróságról elfelejtette tájékoztatni aráját. Aki ezért jogosan dühös és elkeseredett lesz. És szomorú. És munkamániás.
Szomszédjukban lakó olasz szépasszony Francesca és lánya Carla. Francesca feltűnően szép, egyedülálló asszony, akinek van egy barátja Larry. Ó segíti a családot pénzzel, ha már a jelenlétével támogatni nagyon nem tudja őket, hiszen nős… Mivel anyának és lányának nincs sok pénze, ezért Carla hiába ábrándozik olyan tárgyak után ami osztálytársainak természetes, neki csak ábrándok maradnának, ha nem lenne Carla kifejezetten rafkós lány , aki mindig eléri amit akar. És még nagyon fiatal…Elötte az élet…
Aztán még megismerkedünk Joe-val, a gyilkosságért elítélt biztosítási ügynökkel, akinek felmentésén Lily fáradozik az egyik legjobb tárgyalóügyvéddel Tony-val. Szép kis csapat, mindenki profi a szakmájában. A regény során bepillantást nyerünk a börtönök és tárgyalótermek illetve az ügyvédek világába.
A másik amiről többet megtudunk, az az Asperger -szindrómás embertársaink élete, világlátásuk.
Ez nagyon tetszett, mármint, hogy több ismeretre tehettem szert velük kapcsolatban. Nagyon érdekes volt és nagyon örülök, hogy nem kell hasonló problémákkal nap mint nap megküzdenem. Mert borzasztó nehéz lehet a környezetüknek és önmaguknak is.
Tehát az első felére számomra mindenki utálatos lett. Aztán eltelik 12 év és a második részben beindulnak az események. Továbbra sem szerettem meg senki. Talán csak Ross-t a jóbarátot. Igen Ő volt az egyetlen pozitiv szereplő számomra. A többiek az évek múlásával továbbra is hozták formájukat. Söt, volt aki még önzőbbé vált. Jobb nem lett senki az biztos. Előkerül Carla, az időközben gyönyörűvé fejlődött fiatal lány , aki nem csak szép, de nagyon nagyon okos is. És elszánt. Úgy gondolja, tartoznak neki és anyjának. Ki ezzel, ki azzal.
Lily megkeményedett. Otthon és a szakmájában is. De van akivel kapcsolatban még mindig elgyengül. És még mindig vannak feldolgozatlan, lezáratlan dolgai.
Többet nem kívánok elárulni az eseményekből. Aki velem együtt pszihotriller – rajongó, feltétlenül szerezze be a könyvet. Igazán profi , csavaros . El kell olvasni!
Aztán lehet dösmörögni utána, hogy hogyan lehet valaki olyan esztelen okos létére !
Köszönöm 21. Század Kiadó !!

@21_Század_Kiadó