Sense ​and Sensibility 64 csillagozás

Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility Jane Austen: Sense and Sensibility

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„I could hardly keep my seat.” Spirited and impulsive, Marianne Dashwood is the complete opposite to her controlled and sensible sister, Elinor. When it comes to matters of the heart, Marianne is passionate and romantic and soon falls for the charming, but unreliable Mr Willoughby. Elinor, in contrast, copes stoically with the news that her love, Edward Ferrars is promised to another. It is through their shared experiences of love that both sisters come to learn that the key to a successful match comes from finding the perfect mixture of rationality and feeling.

Eredeti megjelenés éve: 1811

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Macmillan Collector's Library Macmillan angol · Splinter's Classic Lines Splinter angol · Penguin Popular Classics Penguin angol · Penguin English Library Penguin angol · Vintage Classics Vintage · Penguin's Clothbound Classics Penguin · Scholastic Classics Scholastic angol · Wordsworth Collector’s Editions Wordsworth · Collins Classics Collins

>!
Arcturus Publishing, London, 2021
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781785996351
>!
Books on Demand, Norderstedt, 2020
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9783750435476 · Illusztrálta: Hugh Thompson
>!
298 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781847494849

41 további kiadás


Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Brandon ezredes


Kedvencelte 5

Most olvassa 9

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

NannyOgg>!
Jane Austen: Sense and Sensibility

Rájöttem, hogy nem az a baj, hogy nem vagyok elég romantikus ehhez a könyvhöz (meg úgy Jane Austenhez általában), hanem pont ellenkezőleg, én túl romantikus vagyok hozzá. Nem, komolyan! Én nem az erény győzelmét látom ebben a történetben a külcsín felett, hanem azt, hogy:

– egy pozitív hősnő visszafogottan csinos, erényes, megfontolt, józan gondolkodású és kegyetlenül unalmas, ennek megfelelően mindenki csak barátkozni akar vele, és amikor nála is beüt a krach, abból igazán senki nem csinál ügyet, nemúgy,
– ha az ember lánya lélegzetelállítóan szép, tüzes, állandóan zongorázik és/vagy zokog, mert akkor az egész világ körülötte fog forogni, anyástul-nővérestül-rokonostul, és persze férfiastul, mert
– a csodás hisztizsákokért férfiak hada verseng, a józan mártír pedig csak egy darab nyámnyila férj-jelöltet tud felmutatni, akiről a zsenge celebhúg kerek perec ki is jelenti, hogy unalmas (és valószínűleg igaza is van), de a világ így fair, mert
– aki az „értelem” kategóriát képviseli, az természetesen az ilyen visszafogott, félénk, nem kifejezetten jóképű úriembereket kedveli lagymatag rajongással, nyilván, mert szükségszerűen fából van, míg az „érzelmes” leányok tudják, mitől döglik a légy, ők a feltűnően jóképű férfiakat kapják meg, akikkel mindent elsöprő érzelmi viharokat élnek meg, majd telesírnak egy egész kötetet, hiszen
– aki jóképű, vagány és életrevaló, az nyilván egy hozományvadász genya is, mi más, és ezért
– a végére mindenki elnyeri a méltó jutalmát/kap egy pofont az élettől (a megfelelő aláhúzandó), mert a középszerű nővér hozzámegy a középszerű udvarlójához, akivel középszínvonalú életet él, lévén az anyagilag nincs túl eleresztve, míg a túlfűtött érzelmek egykori jeles képviselője „nincs ló, jó a szamár” alapon egy nála kétszer idősebb, az utolsó 10 oldalig általa unalmasnak és nem jóképűnek tartott, ámde dúsgazdag férjre tesz szert, mert az addig gyalogol boci szemeket meresztve az intim szférájában, hogy muszáj hozzámenni, és különben is,
– 19 évesen az ember rájön, hogy a mindent elsöprő szerelem teljesen másodrendű a jó öreg elfogadás és „végül is kedves fickó ő is, nem?” mellett.

Ebben én semmi romantikát nem látok. És annyira kiszámítható – bár nyilván nem a fordulatosság és a függővégek a Jane Austen-regények fő vonzereje –, hogy minderre nem rakom rá a „Cselekményleírást tartalmaz” címkét, mert tényleg nincs értelme.

Ráadásul az egész borzasztó lassú, a cselekmény háromnegyedét valaki elmeséli valakinek, semmit sem látunk megtörténni, és hiába élvezem a nyelvezetét, a fogaton ide-oda kocsikázást meg Jane Austen abszolút bájos stílusát, ha fele ilyen hosszú lett volna a könyv, akkor sem lett volna elég rövid. Azt hittem, sosem lesz vége.

1 hozzászólás
Szimirza P>!
Jane Austen: Sense and Sensibility

Összességében tetszett a könyv, mert szeretem Austen stílusát, a megszokott leírásokat, az „ismert” karakterek felbukkanását, viszont ez a könyv nagyon vontatottra sikerült. Túl sok volt a lassú részekből, a hisztiből…A két testvér közötti különbségek tetszettek, az viszont nem, hogy miért kellett Miss Értelmet ennyire középszerűnek „csinálni”, miért neki kell megelégedni egy „közepes” élettel, míg Miss Érzelemnek jut minden „jó ” az életből, minden figyelem, rajongás, holott ennyi hiszti mellett én nagy ívben elkerültem volna …

entropic P>!
Jane Austen: Sense and Sensibility

Ó, ha sikerülne az egész „életművembe” annyi iróniát belesűrítenem, mint amennyit Austen belesűrít egy-egy rövid bekezdésbe, már elégedett lennék.

dorkabuba>!
Jane Austen: Sense and Sensibility

Könyv
    Felül kell vizsgálnom eddigi nézeteimet, jelenleg ez a kedvenc Jane Austen-regényem. Aztán ki tudja, következő újraolvasásoknál talán megint változik a rangsor. Csak úgy végigsuhantam ezen a regényen, amiben persze nagy segítségemre volt, hogy Elizabeth Klett olvasta fel a LibriVoxon. Bár az meglepő, hogy ezt a hangoskönyvet úgy hadarta, hogy többször is ellenőriztem, nem hagytam-e rajta véletlenül a gyorsítást – de nem. Így rájöttem, hogy az olvasók felolvasói karrierjét is nyomon követhetem, nemcsak a 19-20. század eleji irodalmat.
    A legnagyobb pozitívum számomra az, hogy amíg a legtöbb regényében Austen kicsit eltúloz, karikíroz, addig az Értelem és érzelemben szinte csak szerethető, de legalábbis megérthető karaktereink vannak, annak ellenére, hogy nem egy közülük néha kicsit idegesítő. Vagy nagyon, kiemelten Marianne esetében, akit a könyv 85%-a alatt nagyon szerettem volna kicsit megcsapkodni, hogy „ne legyél már ennyire hülye”. De fogalmazzunk úgy, hogy benne a lehetőséget kellett (volna) látnom, akivé majd válik, ha kinövi 16 éves kamaszkorát. spoiler Elinor viszont kvázi példaképem, és szépen kirajzolódik az érzelem- és az értelemvezérelt emberek közötti különbség a két lány révén (még mindig elképesztő, hogy Elinor csak 19-20 éves a könyvben, bár azok nagyon más idők voltak). Azt mindig sajnálom, hogy Edwardból nagyon keveset kapunk a történet folyamán, egyáltalán nem avat be minket Austen, hogy hogyan alakult ki közöttük a barátság-talán több. Az egyik legjobb jellemrajz pedig Willloughby-é.

Film(ek)
    Az évek alatt természetesen rongyosra néztem (hogy képzavarral éljek) az Emma Thompson-os filmet, és a 3 részes BBC minisorozatot is. Igazából mindkettőt nagyon szeretem, sőt olvasás közben volt, akit az egyik feldolgozás színészével, másokat a másikkal képzeltem el. Keveredés igazából egyetlen személy esetén fordult elő: Willoughby. Talán azért, mert van jelenet, ami kimaradt az egyik filmből, de benne volt a másikban – de muszáj lesz újranéznem őket, hogy ezt kiderítsem.

flamepetals>!
Jane Austen: Sense and Sensibility

Voltak jó pillanatai, de egy idő után mindenki ellenszenves és túl modoros lett. Ráadásul a végső párosításokkal se értettem egyet. Robertet se értettem, hogy hogy kerül oda vagy miért, a kötet közepe pedig egyszerűen unalmas. Persze a tanulság aranyos, meg igaz, de ez így engem egy hosszú szájbarágós tanmesére emlékeztetett arról, hogy az első benyomás alapján született ítéletek mennyire hamisak lehetnek.

KNW I>!
Jane Austen: Sense and Sensibility

A story everyone knows…
I watched the movie(s) first and I must say they did a jolly good adaptation in both cases. So good, I own, that I missed those dialogues and those looks from the books. On this instance, the films went deeper than the original text.
I'm monstrous glad I finally read it, but I think I'll never repeat the experience. Pride and Prejudice was much more interesting.

SinkaZsuzsanna>!
Jane Austen: Sense and Sensibility

Azért mindig rácsodálkozom, hogy mit dolgozhatott Austen azzal, hogy prezentálhatóvá tegye az emberekről a véleményét. :D

Merkúr>!
Jane Austen: Sense and Sensibility

Nagyon szükségem volt most erre. Fantasztikus, csodálatos, szívmelengető. Egy kicsit össze kell kapnom magam részletesebb kritika írásához.

Juci P>!
Jane Austen: Sense and Sensibility

Austen nem is annyira a szerelemről ír, mint inkább az emberi viselkedésről – különösen is annak szélsőségeiről –, a társadalmi elvárásokról és az azoknak való megfelelésről, a kompromisszumokról és alkukról, meg a kevés meg nem alkuvóról (akiket azért mindig megtalál a hepiend, szerencsére). Ilyen szempontból a regényei nem romantikusak, sokkal inkább realisták – fura, hogy a sokunkban az olvasmányélményeknél talán erősebben élő filmfeldolgozások mennyire a romantika irányába viszik el az összbenyomást. Pedig Austen érzelgősség és moralizálás nélkül ír, finom iróniával, pici távolságtartással még a főhősöktől is. Azért a történetszövés hagy kívánnivalót maga után, de mindig kellemes olvasmány.

Clementine_929>!
Jane Austen: Sense and Sensibility

Míg Austen sajátos stílusa ebben a kötetben is elvarázsolt minden bekezdésben, addig a könyv cselekménye már jóval kevésbé nyert meg, mint a Büszkeség és Balítéletben. Egy ponton már kezdtem úgy érezni, túl sok lesz az intrika és nem elég a történés, így egy kicsit pofára ejtett ez a mű. Összességében szórakoztató, de messze nem Austen legjobb darabja.


Népszerű idézetek

Szelén>!

I may have been wrong a lot of times, but I'll never forget the change you brought into my life, as you came along with that precious smile.

Banditaa P>!

I […] have suffered the punishment of an attachment, without enjoying its advantages.

Banditaa P>!

She had wandered away to a subject on which Elinor had nothing to say, and therefore soon judged it expedient to find her way back again to the first.

Banditaa P>!

[…] Marianne, who had the knack of finding her way in every house to the library, however it might be avoided by the family in general, soon procured herself a book.

Banditaa P>!

Careless of her happiness, thinking only of my own amusement, giving way to feelings which I had always been too much in the habit of indulging, I endeavoured, by every means in my power, to make myself pleasing to her, without any design of returning her affection.

Banditaa P>!

I mean never to be later in rising than six, and from that time till dinner I shall divide every moment between music and reading.

Banditaa P>!

Mrs. Dashwood could think of no other question; and Thomas and the table-cloth, now alike needless, were soon afterwards dismissed.

Banditaa P>!

Happy or unhappy, nothing pleased her: she turned away her head from every sketch of him.

Banditaa P>!

[…] they were neither of them quite enough in love to think that three hundred and fifty pounds a year would supply them with the comforts of life.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Daphne du Maurier: Rebecca
Margaret Mitchell: Gone with the Wind
L. M. Montgomery: Anne's House of Dreams
Ken Follett: The Pillars of the Earth
Theodor Fontane: Effi Briest (angol)
Stendhal: The Charterhouse of Parma
Alessandro Manzoni: The Betrothed
Stendhal: The Red and the Black
Winston Graham: Jeremy Poldark (angol)
Alexander Pushkin: Eugene Onegin