Persuasion 50 csillagozás

Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion Jane Austen: Persuasion

At twenty-seven, Anne Elliot is no longer young and has few romantic prospects. Eight years earlier, she had been persuaded by her friend Lady Russell to break off her engagement to Frederick Wentworth, a handsome naval captain with neither fortune nor rank. What happens when they encounter each other again is movingly told in Jane Austen's last completed novel. Set in the fashionable societies of Lyme Regis and Bath, „Persuasion” is a brilliant satire of vanity and pretension, but, above all, it is a love story tinged with the heartache of missed opportunities.

Eredeti megjelenés éve: 1818

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Macmillan Collector's Library Macmillan angol · Penguin Popular Classics Penguin angol · Penguin English Library Penguin angol · Vintage Classics Vintage · Penguin's Clothbound Classics Penguin · Scholastic Classics Scholastic angol · Wordsworth Collector’s Editions Wordsworth · Collins Classics Collins · Flame Tree Collactable Classics Flame Tree Publishing angol

>!
286 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781919621548
>!
Chronicle Books, San Francisco, 2022
180 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781797216850
>!
Arcturus Publishing, London, 2021
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781785996368

32 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Wentworth kapitány


Kedvencelte 6

Most olvassa 7

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

polite_menace>!
Jane Austen: Persuasion

Sírok.
Az elején kicsit nehezen lendültem bele, de amikor rendesen rákoncentráltam, nagyjából két nap alatt kivégeztem.
Nagyon nagyon tetszett! A levélnél meg érthető módon teljesen kész voltam. Ahh.
Imádom. Az egészet.

Most megyek és elrontom az egészet az új feldolgozással. Pray for me.

1 hozzászólás
NannyOgg>!
Jane Austen: Persuasion

Engem, a groteszk, a fekete humor, a szarkazmus és még jó néhány negatív töltetű „-izmus” elkötelezett rajongóját Austen kisasszony megvett kilóra. Ki gondolta volna, hogy ennyire odaleszek egy 19. századi lányregényért?? Én, kérem, izgultam! Morcosan néztem emberekre, amikor megzavartak! Hogy akkor most mi lesz a kapitánnyal és Anne-nel?! (Na vajon…) Jaj, és találkozni fognak! És úúúúúú, most ránézett, úgy! Nem, én nem ezt vártam magamtól. Miből lesz a cserebogár, ugye?
Mert persze a történetben nincs semmi meglepő és igazán csavaros, de olyan bájos, olyan egyszerű, másképpen: annyira nem mű, hogy imádtam. Az egyetlen sérelmem, hogy Anne nem volt kicsit életrevalóbb. Olyan „hagyjatok békén, nekem úgy is mindegy, persze, nézzetek rajtam keresztül, oké, hát nyilván másnak csapja a szelet a kapitány, de jól meg is érdemlem, hagyjatok szenvedni csöndben” típus, úgyhogy néha kénytelen voltam én féltékeny lenni helyette, ha már ilyen szépen beleéltük magunkat az angol nemeskisasszonyok életébe. A kapitányba kicsit bele is estem, asszem. Hah, talán majd egy másik Jane Austen történet kiveri a fejemből.

>!
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780307290830
elzazi>!
Jane Austen: Persuasion

Beautiful work of Jane Austen, but those who know Pride and Prejudice from her, won't be surprised too much. I think I appreciate her the most because she has advanced her age so much in turning points – always keeps us in the shadow and makes us believe who is the good guy till the end – when it turns out that nothing is what it seems. :-)
All in all, a wonderful read, but very very similar to P&P to me. I read it in English. Her words have a different taste this way. Also, my favourite part was the love letter. So sweet words! :-)

SinkaZsuzsanna>!
Jane Austen: Persuasion

Már nem is tudok választani, hogy a Pride and Prejudice vagy a Persuasion a legeslegkedvencebb könyvem. :))

dorkabuba>!
Jane Austen: Persuasion

Könyv és filmértékelés (ld. lejjebb)

Könyv:
    Őszintén nem tudom eldönteni, hogy a Büszkeség és balítélet vagy inkább a Meggyőző érvek a kedvenc Austen-regényem. Ha belegondolok, hogy konkrétan milyen volt a két olvasásélmény, akkor egyértelműen a B&b nyert. De az utórezgésekben, a visszaemlékezésemben a Meggyőző érvek felé látszik billenni a mérleg. Maradjunk annyiban, hogy holtverseny. Egyébként azon ritka esetek egyike ez, amikor valahogy nem lett jobb a magyar cím az eredetinél, sőt inkább elvesztett valamit a fordítás közben.
    Az első 21 fejezetet újfent hangoskönyvben hallgattam, aztán átváltottam könyvformátumra. Meglepődtem, hogy igazából hangoskönyvben jobban tudtam követni az eseményeket, mint olvasva. Holott nagy általánosságban igaz, hogy rosszabb a hallottszöveg értésem, főleg idegen nyelven. De valahogy ezzel a régies beszédstílussal könnyebben megbirkózom hallott szövegként.
    A fizikai példányom egy olyan remek kiadás volt, amiben volt egy Jane Austen élete és világa esszé, valamint átfogó kritikák az írónőről. Itt főleg az előbbi érdekes: így elolvastam véletlenül körülbelül 50 oldalnyi elemzést Jane Austen életéről valamint műveiről, fókuszban természetesen a Meggyőző érvekkel. A végére kicsit sok lett, főleg, hogy a spanyolviaszt azért nem találta fel, bár természetesen szebben mondta el a meglátásait, mint én egy ilyen véleményfirkában. Szóval először is a Meggyőző érvek poszthumusz kiadás, csak úgy mint A klastrom titka. Illetőleg általánosan elismert, hogy ez egy érettebb regény a korábbiakhoz képest. Ezzel maximálisan egyet tudok érteni, és talán ez az, ami miatt mégis ez nálam a no. 1.
    Anne Elliot karakterével sok ponton tudok azonosulni (lassan már korban is). Csendes, kötelességtudó, ámde határozott jellem. És minő fintora a sorsnak, hogy évekkel korábban ennek a határozottságnak a (részleges) hiánya miatt indulunk abból a szomorú helyzetből, hogy Anne 27 évesen is még hajadon (tudom, a feminizmus most mindenkiben sikít, de még mindig a 19. század elején járunk). Igazából nem egy izgalmas karakter, sőt kifejezetten szürke. És mégis az ő szürkesége azon kevés dolgoknak egyike a könyvben, amik valódi értéket képviselnek.
    A mellékszereplők jórésze vagy bájosan semleges, vagy rettenetesen idegesítő. Nagy általánosságban megállapítható, hogy minél közelebbi rokon az illető, annál idegesítőbb. Kivétel Mr. Elliot, aki bár unokatestvér, nem idegesítő, spoiler – ami az egyik legérdekesebb karakterré teszi szerintem a könyvben. És hát ejtsünk szót főhősünkről, Wentworth kapitányról is. Szerethető, természetesen. De ha jobban belegondolok, nem túl sok mindent tudunk meg róla. A történetét tekintve persze elég, amit kapunk, de a személyisége is elég elnagyolt. Az olvasó nem igazán tud beleszeretni, nem tudja átérezni Anne vívódását sem igazán ebből kifolyólag. De ez tényleg csak akkor válik feltűnővé, ha jobban belegondolunk.
    Összességében tehát nagy kedvencem a Meggyőző érvek, akkor is, ha nem tökéletes.

Film:
    Bár próbáltam megtalálni az 1995-ös feldolgozást, csak a 2007-eset találtam meg továbbra is, amit már párszor láttam. A kosztümös filmek egyik legrosszabbika szerintem. A történettel nincsen bajom (nyilván, ld. könyvértékelés), de sokkal melodramatikusabb lett a film a regénynél. És bár a Wentworth kapitányt alakító színész nagyon szimpatikus, ez önmagában nem képes megmenteni egy rémesen rendezett filmet. A legborzasztóbb az utolsó kb. 5 perc. spoiler Szóval ez egy elég nagy kapufa lett sajnos. Örülnék egy új, jó feldolgozásnak. Mondjuk mint a Büszkeség és balítélet minisorozata.

edanka87>!
Jane Austen: Persuasion

Ismét egy hamisítatlan Jane Austen regényt olvashattam, felejthetetlen karakterekkel, de azért élményben nekem picit elmarad a Büszkeség és balítélettől. Bonyodalmak, félreértések itt is akadnak bőven, de a megoldás, a végkifejlet viszonylag hamar elérkezik.
A főszereplő Anne: egy okos, józan, egészségesen gyanakvó fiatal nő, aki jó megfigyelő, és – fiatal kora ellenére – az emberi jellemnek kiváló ismerője. Mégis hagyta magát befolyásolni egy, az életében anyja helyett anyjaként jelenlévő hölgy, Lady Russell „meggyőző érvei” által: nyolc és fél évvel korábban elutasította azt a kérőjét, akit szívből szeretett, csak azért, mert annak kevés volt a jövedelme. Hogy ki ez a szerencsés fiatalember? Mr. Frederick Wentworth. A történet kezdetén immár jómódú, a tengerészet kötelékében szolgáló úriemberként bukkan fel ismét, de Anne irányában távolságtartó, kimért, hidegen udvarias. És a bonyodalmak innen kezdődnek :)
Azért Anne nem mindennapi családja is érdemel néhány szót. Édesanyja meghalt, Sir Walter, az édesapja (egy nevetségesen, szinte nőket megszégyenítő módon hiú férfi) pedig nem nősült újra. Nővére, Elizabeth apjukra hasonlít, már ami a hiúságot illeti: egy önelégült, magáról túl sokat képzelő nő. Kettejük túlköltekező életmódja miatt adósságba került a család, az anyagi stabilitás helyreállítása érdekében kezdetben mégis Anne-nek kell lefaragnia saját (egyébként is szerény) kiadásain. Érdekes megközelítés…
Mary, Charles felesége folyamatos tehetetlenségével számomra rendkívül idegesítő karakter volt. Nem szeretett egyedül lenni, mert nem tudta magát feltalálni, ezért betegnek gondolva magát, másokra akaszkodott.
És hát Mr. Elliot, a hirtelen felbukkanó, minden tekintetben tökéletes férfi, aki késztetést érez a családi kapcsolatok felmelegítésére… Hm. Gyanús. Nem véletlen… Mr. Elliot egy spoiler. Ezért volt olyan simulékony a modora. Ez tényleg mindig gyanús. Az emberben természetszerűleg kell, hogy legyen indulat, aminek időközönként szabad utat kell engedni. Akiből ez hiányzik, ott valami nem stimmel.
Hű, hát azért szívesen kapnék olyan szép, romantikus szerelmes levelet, mint amit Anne kapott Mr. Wentworth-től :)
Több tanulsága volt a regénynek, de ami számomra a legnagyobb erővel hatott, az a következő:
mindig célravezetőbb, egyenesebb és jobb, ha őszintén, nyíltan felvállaljuk és kimutatjuk érzéseinket a másik iránt. Jobb a saját szívünkre, érzéseinkre hallgatni, mintsem hagyni magunkat mások jó tanácsai által vezetni.

Aerandir>!
Jane Austen: Persuasion

Kicsit lassan indult be az elején, utána viszont pont olyan történet kerekedett ki belőle, amilyet vártam. Semmi váratlan nincs benne, a szokásos irdatlan hosszú beszélgetések, bálok, vendégségek, levelezés… Austenről lévén szó, a végét is könnyen meg lehetett tippelni. Mindezek ellenére kedves kis történet, jó elmerülni abban a számunkra már teljesen ismeretlen világban. Néhol még a humorát is megcsillogtatja az írónő, amiért külön hálás vagyok.

entropic P>!
Jane Austen: Persuasion

Régen olvastam és nem hagyott bennem olyan maradandó nyomokat, mint a Büszkeség és balítélet vagy az Emma. Valahogy nem olyan emlékezetesek az események és a karakterek ebben a regényben, de talán majd újraolvasom egyszer. A Mansfieldi kastély is jobban tetszett másodszorra.

Újraolvasás után: tényleg jobb volt másodszorra, ezentúl nem fogom mellőzni ezt a könyvet sem a szokásos éves Austen-újraolvasásaim során.

2 hozzászólás
hajkoattila91>!
Jane Austen: Persuasion

Első Austen regényem, ráadásul angolul. Kissé féltem egy romantikus 19. századi regénytől, de viszonylag olvastatta magát, rövidek a fejezetek, a cselekmény viszonylag gyorsan halad, bár visszatekintve a könyv végéről talán sok fölösleges kört futottunk. A főszereplővel könnyű azonosulni, nem tudom ilyen-e a többi Austen női főszereplő, de itt nem volt ezzel problémám.
A mellékszereplők főleg Anne családja kissé karikatúra szerű és nagyon egysíkú karakterekből áll. A történet igazából az utolsó 5 fejezettől indul be, viszont a lezárás eléggé félresikerült. Az eddig párbeszédekben gazdag könyvben a nagy szerelmi vallomás egy igazán hosszú leírás, aminek nem értettem a szerepét, lehetett volna ezt sokkal jobban kifejezni. Viszont, ami kifejezetten tetszett az a 23. fejezetben lévő párbeszéd Anne és Captain Harville között a női és férfi természetről.

>!
HarperCollins, London, 2013
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780007368617
Lex>!
Jane Austen: Persuasion

Milyen kósza szellő érintette meg elmémet, midőn úgy határoztam, eredeti nyelven olvasom el eme művet? Ésszel fel nem tudom mérni pár héttel ezelőtti gondolataim, ám most már felesleges sajnálatom kifejezni aziránt, mennyire elvesztem a számomra oly idegen szavak kavalkádjában. Eleinte teljes figyelmemet, fordítási segédletek garmadáját és megannyi percet szenteltem Miss Austen-nak, ám lelkesedésem az idők során megkopott, és már csak úsztam ama igen nevezetes árral.

Ha emlékeim nem csalnak meg, Mr. Darcy és Miss Bennet történetét igen jó szívvel olvastam, és alig találtam benne említésre érdemes hibát. És bár lelkem még mindig a képi megjelenítése felé húz, nem maradtak bennem rossz érzések a könyv iránt. És amennyiben emlékeim úgy szintén igazak (elérkezettnek látszik az élmény felfrissítése), úgy Miss Elliot és Wentworth kapitány szerelme is igen jónak bizonyult ama látványos megnyilvánulásában. És fáj a szívemnek elismerni, mekkorát csalatkoztam papírra vetett érzelmeik lassú és megfoghatatlan kibontakozásában. Látván ama levelet, mely a történet végén igen keservesen megszületett, hisztéria lett úrrá rajtam. Félvén mindenféle előreutalástól csak annyit jegyeznék meg: látásom megkopott és a gondosan elrejtett vágyak megértése is túlmutat felfogási képességemen.

Eme hosszan elnyúló utazás, mely nem egyszer andalító hatással bírt szellememre, hisz az eszményi belső monológok, a ki nem mondott óhajok és a végtelenségig nyújtózó mondatok, melyeknek végére érve nem találjuk már az elejét sem, és természetesen a mérsékelt beszélgetések szereplőink körében, melyek elszavalóinak becses személyét időnként hosszan kellett kutatnom, már csak ilyen hatást gyakorolnak az olvasókra. Kérem lendítsék fel karjaikat, kiknek ébersége nem lankadt! Hisz még szeretném azt is elmondani azoknak, kik még megajándékoznak figyelmükkel, persze teljes tisztelettel azok iránt, kik rajongásig szerelmesek az írónő műveibe, hogy Miss Austen lenyűgöző stílusa, mély fájdalmamra, nem talált nálam megfelelő dicséretre és szeretetre, és többi műve iránti érdeklődésem is semmivé foszlott.

Csodásan megkomponált zenével búcsúzom:
Persuasion 2007 Theme
https://www.youtube.com/watch…

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Sophling>!

[…] there could have been no two hearts so open, no tastes so similar, no feelings so in unison, no countenances so beloved. Now they were strangers; nay, worse than strangers, for they could never become acquainted. It was a perpetual estrangement.

63-64. oldal, 8. fejezet (Wordsworth Classics, 1993)

Sophling>!

Men have had every advantage of us in telling their own story. Education has been theirs in so much higher a degree; the pen has been in their hands. I will not allow books to prove anything.

223. oldal, 11. fejezet (Wordsworth Classics, 1993)

lil155>!

Once so much to each other! Now nothing! […] Now they were as strangers: nay, worse than strangers, for they could never become acquainted. It was a perpetual estrangement.

sztimi53>!

He was evidently a young man of considerable taste in reading, though principally in poetry; and besides the persuasion of having given him at least an evening's indulgence in the discussion of subjects, which his usual companions had probably no concern in, she had the hope of being of real use to him in some suggestions as to the duty and benefit of struggling against affliction, which had naturally grown out of their conversation. For, though shy, he did not seem reserved; it had rather the appearance of feelings glad to burst their usual restraints; and having talked of poetry, the richness of the present age, and gone through a brief comparison of opinion as to the first-rate poets, trying to ascertain whether Marmion or The Lady of the Lake were to be preferred, and how ranked the Giaour and The Bride of Abydos; and moreover, how the Giaour was to be pronounced, he showed himself so intimately acquainted with all the tenderest songs of the one poet, and all the impassioned descriptions of hopeless agony of the other; he repeated, with such tremulous feeling, the various lines which imaged a broken heart, or a mind destroyed by wretchedness, and looked so entirely as if he meant to be understood, that she ventured to hope he did not always read only poetry; and to say, that she thought it was the misfortune of poetry, to be seldom safely enjoyed by those who enjoyed it completely; and that the strong feelings which alone could estimate it truly, were the very feelings which ought to taste it but sparingly.

118. oldal, Penguin Red Classic, 2006.

sztimi53>!

Their conversation, the preceding evening, did not disincline him to seek her again; and they walked together some time, talking as before of Mr. Scott and Lord Byron, and still as unable, as before, and as unable as any other two readers, to think exactly alike of the merits of either, till something occasioned an almost general change amongst their party, and instead of Captain Benwick, she had Captain Harville by her side.

126. oldal, Penguin Red Classic, 2006.

sztimi53>!

His head is full of some books that he is reading upon your recommendation, and he wants to talk to you about them; he has found out something or other in one of them which he thinks –

152. oldal, Penguin Red Classic, 2006.

hajkoattila91>!

[…] he had been sent to sea because he was stupid and unmanageable on shore; […]

45. oldal - Chapter 6 (Collins, 2013)

Lily_Neko>!

Lady Elliot had been an excellent woman, sensible and amiable, whosejudgement and conduct, if they might be pardoned the youthful infatuation which made her Lady Elliot, had never required indulgence afterwards.

második oldal

lil155>!

… and though his voice did not falter, and though she had no reason to suppose his eye wandering towards her while he spoke, Anne felt the utter impossibility, from her knowledge of his mind, that he could be unvisited by remembrance any more than herself. There must be the same immediate association of thought, though she was very far from conceiving it to be of equal pain.

entropic P>!

I presume to observe, Sir Walter, that, in the way of business, gentleman of the navy are well to deal with. I have had a little knowledge of their methods of doing buisness; and I am free to confess that they have liberal notions, and are as likely to make desirable tenants as any other set of people one should meet with. Therefore, Sir Walter, what I would take leave to suggest is, that if in consequence of any rumours getting abroad of your intention; which must be contemplated as a possible thing, because we know how difficult it is to keep actions and designs of one part of the world from the notice and curiosity of the other; consequence has its tax; I, John Shepherd, might conceal any family-matters that I chose, for nobody would think it worth their while to observe me; but Sir Walter Eliot has eyes upon him which it may be very difficult to elude; and, therefore, thus much I venture upon, that it will not greatly surprise me if, with all our caution, some rumour of the truth should get abroad; in the supposition of which, as I was going to observe, since applications will unquestionably follow, I should think any from our wealthy naval commanders particularly worth attending to; and beg leave to add, that two hours will bring me over at any time, to save you the trouble of replying.

Penguin Popular Classics, pp. 15-16.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Daphne du Maurier: Rebecca
Margaret Mitchell: Gone with the Wind
L. M. Montgomery: Anne's House of Dreams
Louisa May Alcott: An Old-Fashioned Girl
Ken Follett: The Pillars of the Earth
Louisa May Alcott: Little Women and Other Novels
Stendhal: The Red and the Black
Margit Kaffka: Colours and Years
Theodor Fontane: Effi Briest (angol)
Winston Graham: Jeremy Poldark (angol)