Northanger ​Abbey 47 csillagozás

Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey Jane Austen: Northanger Abbey

Harper Collins is proud to present its new range of best-loved, essential classics. 'Northanger Abbey! These were thrilling words, and wound up Catherine's feelings to the highest point of ecstasy.' Considered the most light-hearted and satirical of Austen's novels, Northanger Abbey tells the story of an unlikely young heroine Catherine Morland. While staying in Bath, Catherine meets Henry Tilney and his sister Eleanor who invite her to their family estate, Northanger Abbey. A fan of Gothic Romance novels, naive Catherine is soon letting her imagination run wild in the atmospheric abbey, fuelled by her friendship with the vivacious Isabella Thorpe. It is only when the realities of life set in around her that Catherine's fantastical world is shattered. A coming-of-age novel, Austen expertly parodies the Gothic romance novels of her time and reveals much about her unsentimental view of love and marriage in the eighteenth century.

Eredeti megjelenés éve: 1818

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Macmillan Collector's Library Macmillan angol · Penguin Popular Classics Penguin angol · Penguin English Library Penguin angol · Vintage Classics Vintage · Penguin's Clothbound Classics Penguin · Wordsworth Collector’s Editions Wordsworth · Collins Classics Collins · Flame Tree Collectable Classics Flame Tree angol

>!
Arcturus Publishing, London, 2021
220 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781785996375
>!
Wordsworth, Herts, United Kingdom, 2020
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781840227987
>!
252 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781912714278

26 további kiadás


Kedvencelte 4

Most olvassa 7

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

entropic P>!
Jane Austen: Northanger Abbey

Szóval az úgy van, hogy a Büszkeség és balítélet az örökös kedvenc Austen-könyvem, ha viszont azt nem számítom, akkor mindig az a kedvencem Austentől, amit épp olvasok. Úgyhogy most ez. Kedves és szupervicces könyv – ezt szerettem volna idézetekkel is alátámasztani, de főleg az elején egész fejezeteket tudtam volna egyben idézni, az meg hosszú lett volna.
Catherine amúgy igazán kedves csajszi, Henry Tilney meg a legszimpatikusabb Austen- hős.
Úgyhogy jó volt, már megint.

Újra, 2019.

Hét év után először olvastam újra, s romantikus rémségekre fogékony szívem már előre remegett – vajh miféle sötét titkokra bukkanok ez alkalommal? Találok-e majd rég elfeledett, talán szándékosan ottfelejtett, letűnt korokról mesélő dokumentumokat a könyv lapjai között?

Ami azt illeti, találtam: például a 2012-es debreceni Jane Austen könyvklub könyvjelzőjét (a 93. oldalnál), ami ennyi év után sem sárgult el, penészfoltok sem csúfítják, és oly élénken visszaidézi a hajdani boldog napot, mintha nem teltek volna el azóta végtelennek tetsző évek.

Hah, úgy látszik, a romantika örök, főleg ez az Austen-féle, ami nem is romantikus. Gondolom, ezért nem növök ki soha belőle.

24 hozzászólás
sztimi53>!
Jane Austen: Northanger Abbey

Még éppen időben….
Impressions:
Mr Thorpe egész személyiségére a válaszom: LOL. Akkora arca van és mégis arcátlan. Bunkó Henry Tilney: LOVE, Tilney olvas és olyannyira ironikus, hogy nem lehet nem rajongani érte. Jeles tulajdonsága, hogy csekély értelmű nőszemélyekkel is elboldogul.
Aztán ott a csalfa Isabella, aki mindig színpadias.
És hát a fő hősnőnk, a kíváncsi könyvmoly, aki naiv, egyszerű, mint a kettes legó, de legalább jóindulatú. A végére azért sikerült némi értelmet is beleverni.
Na ez egy olyan könyv, amiben tényleg beszélnek az időjárásról. Megállapítom, hogy az Austen férfiak egyik legvonzóbb tulajdonsága a lakhelyük. Valóban kispórolta belőle a klastromot, meg a titkot is, de megállapítom azt is, hogy a magyar cím hüje. Az insipid, impudent, unpleasant, &c. szavak gyakran használatosak.
És végül hát az örök love az Darcy, az Értelem újraolvasásakor Colonel Brandon is beszerelmesített, most meg az a Tilney is szimpatikus, hogy fogok dönteni, amikor mindet újraolvastam?!

22 hozzászólás
mitolvastam_ig>!
Jane Austen: Northanger Abbey

Ez volt a második Jane Austen regényen, ezen kívül csak a Büszkeség és balítéletet olvastam. A két kötet annyira más, mégis mindkettő zseniális.
Ez a regény egyszerű hihetetlenül vicces, már az első oldaltól kezdve. Mindenkinek nagyon ajánlom, aki szeretne egy műfaj szatírát olvasni egy kis romantikus szállal és érdekes, ám átlagos karakterekkel. Jane Austen örök

Lahara IP>!
Jane Austen: Northanger Abbey

Úgy látszik biztos, rendre csalódást okozok azoknak, akik csillagozzák az olvasásaimat. Ezt a könyvet még anno akkor szereztem be, amikor rengeteg időm (az amúgy nem) és türelmem volt ilyen jellegű regények olvasásához, és kevés elérhető angol nyelvű könyv közül választottam. Akkor elkezdtem, de nyilván nem ment.
Most úgy érzem, az a kor nagyon, de nagyon messze van tőlem, kiestem abból a hangulatból, amikor ezeket olvastam.

>!
Penguin, Croydon, 1994
236 oldal · ISBN: 9780140623802
2 hozzászólás
dorkabuba>!
Jane Austen: Northanger Abbey

Könyv- és filmértékelés (ld. lejjebb)

Könyv:
     A klastrom titkát még nem olvastam. Egyrészt az egyik kevésbé ismert regénye Jane Austennak, másrészt magyarul nincs is meg nekem, harmadrészt a filmet úgy 6-8 éve láttam, de nem tetszett. De most neki vágtam, magam sem tudom, végül is miért. Itt volt a polcon a rémes kinézetű (pici betűs, sárga lapos) Penguin Classics kiadás, ráadásul ugye teljesen rákattantam a LibriVoxon most a klasszikus angolszász regényekre. És azt hiszem, megtaláltam a legjobban működő formát, egyszerre hallgatom és követem a könyvben.
    A szatíra mindig kényes kérdés: vajon a bárminek a kifigurázása elég szellemes lesz-e, nem lesz-e erőltetett stb.? Gótikus regényeket nem olvasok, és nem is tervezek (a Jane Eyre-t azért részben lehet annak venni, akkor egyet olvastam). De maga az ötlet, hogy erről az akkoriban bestseller műfajról egy kifigurázást olvassak, tetszett. És így élvezhetővé vált a történet. Főleg az elejét élveztem nagyon, ahol a narrátor sokat szól még ki az olvasóhoz. aztán idővel kevésbé volt érezhető a szatírajelleg, azok voltak a részek, ahol kicsit kezdtem unni a dolgokat.
    A történet annyiban tipikusan austeni, hogy egy fiatal lány életéből követünk végig egy darabot, akinek persze nem maradhat ki az életéből a szerelem. Viszont Catherine karaktere számomra nem egy tipikus austeni főhős, túl naiv. Annyira, hogy már-már ellenszenves bizonyos pontokon – holott szerintem nem ez volt az írói szándék. Bár az is benne van a pakliban, hogy bizonyos naivságaiban borzasztóan emlékezetet a tinédzser önmagamra, és nem esett jól a tükör. És a végére egészen érezhetően történt némi karakterfejlődés.
    Maga az olvasmányélmény egyáltalán nem volt kiemelkedő, de rendre jutnak eszembe gondolatok a könyvről, ami számomra a minőség fokmérője. Idővel lehet, hogy 4 csillagra fogja kinőni magát a jelenlegi 3,5.

Film:
    A teljesség kedvéért újranéztem a filmfeldolgozását is. A helyzet az, hogy kifejezetten élveztem. Remek a szereplőgárda, megfelelő mértékben követi számomra a forgatókönyv a regényt, viszont sokkal inkább megvan a sodrása. Az egyetlen kifogásom, hogy az utolsó 10 perc kicsit össze lett csapva. Összességében viszont a film talán kicsivel jobban tetszett most a könyvnél. Legalábbis szórakoztatóbb volt. (Ettől még persze tele van kis postitekkel a könyv, amivel a számomra tetsző gondolatokat jelölgettem.)

Juci IP>!
Jane Austen: Northanger Abbey

Az első felét nagyon élveztem, csupa finom humor és irónia, a második felére leeresztett a lufi, és Austen összecsapta a cselekményt. De nem bánom, hogy elolvastam. :)
Bővebben a blogon: http://amigalszanak.blogspot.com/2011/01/jane-austen-no…
Magyarul: http://moly.hu/konyvek/jane-austen-a-klastrom-titka

mokata I>!
Jane Austen: Northanger Abbey

Örök hála a pontgyűjtős társast átvevő @Jaina nak, aki kitalálta, hogy esernyős könyveket olvassunk májusban. Nélküle még jó darabig nem olvastam volna Jane Austint, holott zseniális. Remek a humora, korához képest meglepőn modern elveket vall. Gyorsan be is vásároltam még pár regényét, és jelentkeztem a Jane Austin kihívásra is. :-)

1 hozzászólás
Gulo_gulo>!
Jane Austen: Northanger Abbey

Ezt az Austen-regényt korábban nem szerettem annyira, mert Catherine néha annyira ostoba. Így másodjára már roppant szórakoztató.

wilwaren>!
Jane Austen: Northanger Abbey

Catherine Morland a regency kor tipikus young adult főhőse. Okos, vicces de naiv, társadalmilag a perifériára szorult, de mindennek ellenére kedvelhető. Ártatlansága és szelídsége miatt gyakran átverik, és a regényfüggősége vad teóriákra sarkallja. Mr. Tilney pedig a legkedvesebb, legmegközelíthetőbb és közvetlenebb Austen főhős. Igen, Darcy mindenki kedvence (az enyém is), de Mr. Tilney szoros második. Néha azt gondolom, hogy első, ha azt veszem, hogy korabeli kisasszonyként milyen jó lehet, ha egy férfival órákig el lehet beszélgetni könyvekről, regényekről. Nem? :)

Tobzi>!
Jane Austen: Northanger Abbey

Már az első oldalaktól jólesően, mosolyogva merültem el Austen finom iróniájában. Az írónő a túltengő képzeletet és a kétszínűséget célozza pontos nyilaival, s – mint mindig – bebizonyítja, mennyire éleslátású megfigyelője az emberi természetnek. Teremt egy nagyonis hétköznapi, szerethető hősnőt, aki naivnak, regényes képzelet rabjának tűnik, de akiben van egy erős iránytű, amely a helyes irányba mutat és amelyet van ereje követni. Austen hangja mindig hiányzik, mikor leteszem egy- egy könyvét…

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Izolda P>!

The person, be it gentleman or lady, who has not pleasure in a good novel, must be intolerably stupid.

Chapter 14.

sztimi53>!

'As far as I have had opportunity of judging, it appears to me that the usual style of letter–writing among women is faultless, except in three particulars.'
'And what are they?'
'A general deficiency of subject, a total inattention to stops, and a very frequent ignorance of grammar.'

21. oldal, Chapter 3, Penguin books, 2006.

Aniko_Horváth>!

It must be very improper that a young lady should dream of a gentleman before the gentleman is first known to have dreamt of her

Izolda P>!

Catherine assented--and a very warm panegyric from her on that lady's merits closed the subject. The Tilneys were soon engaged in another on which she had nothing to say. They were viewing the country with the eyes of persons accustomed to drawing, and decided on its capability of being formed into pictures, with all the eagerness of real taste. Here Catherine was quite lost. She knew nothing of drawing--nothing of taste: and she listened to them with an attention which brought her little profit, for they talked in phrases which conveyed scarcely any idea to her. The little which she could understand, however, appeared to contradict the very few notions she had entertained on the matter before. It seemed as if a good view were no longer to be taken from the top of an high hill, and that a clear blue sky was no longer a proof of a fine day. She was heartily ashamed of her ignorance. A misplaced shame. Where people wish to attach, they should always be ignorant. To come with a well-informed mind is to come with an inability of administering to the vanity of others, which a sensible person would always wish to avoid. A woman especially, if she have the misfortune of knowing anything, should conceal it as well as she can.

Chapter 14.

sztimi53>!

'I wish I were too. I read it a little as a duty, but it tells me nothing that does not either vex or weary me. The quarrels of popes and kings, with wars or pestilences, in every page; the men all so good for nothing, and hardly any women at all — it is very tiresome: and yet I often think it odd that it should be so dull, for a great deal of it must be invention. The speeches that are put into the heroes’ mouths, their thoughts and designs — the chief of all this must be invention, and invention is what delights me in other books.'

119. oldal, Chapter 14, Penguin books, 2006.

sztimi53>!

'No man is offended by another man’s admiration of the woman he loves; it is the woman only who can make it a torment.'

165. oldal, Chapter 4, Vol. II, Penguin books, 2006.

Izolda P>!

No one who had ever seen Catherine Morland in her infancy would have supposed her born to be an heroine.

(első mondat)

Izolda P>!

I have no notion of treating men with … respect. That is the way to spoil them.

Chapter 6.

Tobzi>!

It would be mortifying to the feelings of many ladies, could they be made to understand how little the heart of a man is affected by what is costly or new in their attire… Woman is fine for her own satisfaction alone. No man will admire her the more, no woman will like her the better for it. Neatness and fashion are enough for the former, and a something of shabbiness or impropriety will be most endearing to the latter.

Izolda P>!

… Mrs. Allen, whose vacancy of mind and incapacity for thinking were such, that as she never talked a great deal, so she could never be entirely silent; and, therefore, while she sat at her work, if she lost her needle or broke her thread, if she heard a carriage in the street, or saw a speck upon her gown, she must observe it aloud, whether there were anyone at leisure to answer her or not.

Chapter 9.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Daphne du Maurier: Rebecca
Margaret Mitchell: Gone with the Wind
Mary Westmacott: Unfinished Portrait
Ken Follett: The Pillars of the Earth
Daphne du Maurier: Jamaica Inn
Alessandro Manzoni: The Betrothed
Theodor Fontane: Effi Briest (angol)
Winston Graham: Jeremy Poldark (angol)
Daphne du Maurier: Frenchman's Creek
Margit Kaffka: Colours and Years