Meggyőző ​érvek 1241 csillagozás

Jane Austen: Meggyőző érvek Jane Austen: Meggyőző érvek Jane Austen: Meggyőző érvek Jane Austen: Meggyőző érvek Jane Austen: Meggyőző érvek Jane Austen: Meggyőző érvek Jane Austen: Meggyőző érvek Jane Austen: Meggyőző érvek Jane Austen: Meggyőző érvek Jane Austen: Meggyőző érvek

Anne Elliot huszonhét éves korára már beletörődött, hogy körülményei a vénlányok sorsára kárhoztatják. Annak idején családja és barátai lebeszélték arról, hogy egy bizonytalan jövőjű, összeköttetések híján csak saját tehetségére utalt fiatal tengerésztiszt felesége legyen. Az egykori szerelmesek nyolc év után találkoznak ismét, véletlenül. Wentworth kapitány azóta fényes pályát futott be, meggazdagodott, s most, hogy a napóleoni háborúk befejeződtek, le akar telepedni, családot alapítani. Leendő feleségével szemben mindössze egy követelményt támaszt: bárki lehet – csak Anne Elliot nem…

A Meggyõzõ érvek nem pusztán az utolsó, hanem a legérettebb és számtalan kritikusa és olvasója által a legjobbnak tartott Austen-regény.

Tartózkodó érzelem címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1818

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Lazi Könyvkiadó klasszikusai Lazi · Szerelmes Világirodalom Magyar Könyvklub · Lektúra könyvek Kriterion · Jane Austen regényei Európa · Örök Kedvencek Menő Könyvek

>!
Menő Könyvek, Budapest, 2022
304 oldal · ISBN: 9789635842629 · Fordította: Tomori Gábor
>!
Menő Könyvek, Budapest, 2022
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635841875 · Fordította: Tomori Gábor
>!
Lazi, Szeged, 2020
258 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632674315 · Fordította: Róna Ilona

15 további kiadás


Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Anne Elliot · Wentworth kapitány · Louisa Musgrove · Mr. Elliot · Mrs. Musgrove · Sir Walter Elliot

Helyszínek népszerűség szerint

Bath


Kedvencelte 261

Most olvassa 70

Várólistára tette 501

Kívánságlistára tette 415

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Jane Austen: Meggyőző érvek

Kedves Miss Austen!

Roppant mód restellem, hogy kénytelen vagyok bevallani önnek, hogy híveinek erős szándéka, valamint jómagam elnéző volta ellenére sem győzött meg meggyőző érveket felvonultató írása.
Sajnálatos módon ebben a regényében is vétett egy sornyi olyan hibát, amelyet az előző általam olvasottban is tapasztaltam, de míg azt betudtam életkorának és a kornak melyben önnek élni rendeltetett, de immár nem siklik el szó nélkül ezek fölött az Ön Nyájas Olvasója.

Kedves Miss Austen!
Kénytelen voltam megállapítani, hogy minden elismerésem ellenére, amellyel respektálom éles elméjét és hasonlóan éles szemét, melyekkel az ön körül felbukkanó embereket felméri és néminemű átformálásokat követve beilleszti a könyveibe, akad önnek néhány módfelett súlyos, s sajna már örök időkre megmaradó hiányossága.
Ezek közül az első az írói eszközök hiánya, amelyek közül a legfájóbb nevezetesen a csapnivaló dramaturgiai érzék.

Drága hölgy!
Önnek is meg kellett volna fogadni azt az intelmet, amely manapság letörölhetetlenül ott villog minden író szeme előtt: ne mondja, mutassa!
Mivel ezzel az eszközzel csupán igen ritkán élt, csupán az elbeszélése alapján kell elfogadnunk bizonyos állításait, amely nagyban csorbítja az olvasó bevonását a történetbe és – valljuk be – unalmassá is teszi a könyvet.

Regényének fordulatai és a drámai csúcspontjai – hogy finom szóljak – a szemöldököm intenzív felvonására késztettek. Először akkor éreztem azt, hogy szüksége lett volna egy jó érzésű szerkesztőre, amikor Louisa balesetét mutatta be. Ön is beláthatja, hogy ezzel beleesett a cselekménybonyolítással hadban álló írók egyik gyakori hibájába: hajánál fogva erőszakolt bele egy fordulatot a történetbe, amely nem illeszkedett ahhoz. De mindez természetesen eltörpül a végkifejlett – a Wentworth kapitány által írt levél – kimódoltságához képest.
Jane, kedvesem, megrázó dologra kell felhívnom a figyelmét, de higgyen nekem: azokat a szavakat csak egy nő vágyálmaiban élő férfi vetné papírra. Hús-vér férfi nem.

S ezzel el is jutottam az ön írásaiban fellelhető másik súlyos hiányhoz, amely nem más, mint az ön igen hézagos élettapasztalatai.
Az elsők között ismerem el, hogy a korabeli arisztokrácia és felső-középosztály párválasztási rítusairól, és kétszínű, önérdektől hajtott játszmáiról meglehetősen kimerítő tudással rendelkezik, továbbá meglehetősen jó emberismerettel is bír – bár főleg a neurózis válfajaitól szenvedő nők tekintetében. Ám mi a helyzet a férfiakkal? A férfiak világával?

Számomra úgy tűnik, hogy ez önnek maga a terra incognita.
Súlyos baklövés egy sikeres hadihajó kapitányt főhősnek megtenni, és mindeközben annyi ismerettel rendelkezni a hajózásról, hogy tönkreteszi az arcbőrt, s a háborúról, hogy abban meghalni és vagyont szerezni lehet. Mintha az lenne csipetnyit homályos ön előtt, hogy valójában milyen kemény emberré (sőt gyakran kimondottan nem úriemberré ) formálódik valaki egy hadihajó kapitányaként, ha saját erejéből került oda és életben is marad.

Egy ilyen ember – hogy mást ne mondjak – nem fog elsápadni és tehetetlenül bámulni, mert egy ostoba csitri beverte a fejét, és végkép nem fogja egy kimódoltan mesterkélt társalgásból elkapott néhány mondat miatt (levélben!) kiönteni a szívét…

45 hozzászólás
Evelena P>!
Jane Austen: Meggyőző érvek

Tudva, hogy mennyi olvasó tartja számon úgy, mint a kedvenc Austen kötetét, pár évvel ezelőtt örömmel kezdtem neki az olvasásnak. Viszont rendkívűl megszenvedtem vele, nem élveztem az olvasást, semmit sem éreztem abból, amit az írónő előző köteteinél.
De jobban belegondolva észrevettem, hogy ez egy modern fordítás volt!
Na és számomra ez volt a gond, nem volt meg az érzés, a hangulat, a gondolatok lágysága.
Idén újra elolvastam a klasszikus fordításban és átjárt az az elbűvölő érzés, ami Jane Austen másik regényeinél is.
Olvastatta magát a könyv, szerethető volt Anne, aki minden bizonytalansága ellenére, olyan lelki erővel és kitartással bír, hogy megkedveltem, szurkoltam neki, érte.
A nővérei és apja viselkedése a jellemző komikussági elemet kölcsönözte, miközben ismét a kor fennhéjázó tagjainak ékes kritikája volt (úgy szeretem az írónőben, hogy mindig beilleszt ilyen dolgokat is a történetbe).
Wentworth a könyv első felében nekem minden olvasásra kicsit túl hideg, túl távolságtartó, de aztán megtörik a jég és egyre jobban feloldódik. A levelénél pedig mindig könnyes lesz a szemem.
Annyi ellenszenves karakter tűnik fel, mégis megmarad a történet bájossága, amiért szeretjük.
Mr. Elliot is szórakoztató figura, akármennyire sejtjük, hogy nem kerek minden vele, mégis üde színfolt az események során.

Annyi emlék, küzdelem, önmagával viaskodás, lehetetlen családtagok és helyzetek, titkok hatják át Anne életét. Nem történik rengeteg esemény, mégis ez sok érzelmi töltet, ez a bizonytalan sóvárgó, remélő szerelem végig izgalmassá tette a könyvet. Teljesen ámulatba ejtett és öröm olvasás volt. Még úgy is egész végig izgultam, hogy tudtam, mi fog történni!

A lényeg, hogy megtanultam, számomra Austen könyveknél csakis az első fordítás az igazi.
Ha ti is így jártatok, mint én, próbáljatok ki másik változatot. Vagy épp a klasszikus helyett a modernebb változat állhat közelebb hozzátok, próbáljátok ki úgy. De semmiképp se mondjatok le ezekről a csodálatos történetekről. :)
Az év egyik legkedvesebb olvasása volt számomra, kívánom, ha egyszer nálatok is sorra kerül, legyen nektek is ilyen jó élmény.

9 hozzászólás
csakegyluca P>!
Jane Austen: Meggyőző érvek

Már februárban gondolkodtam azon, hogy kéne olvasnom egy kosztümös, régi könyvet. Egyből Jane Austen és a Brontë nővérek jutottak eszembe. Na meg Lousa May Alcott Kisasszonyok sorozata, de ahhoz most annyira nem volt kedvem. Egy beszélgetés keretein belül egy nagyon aranyos tanárnő ajánlott nekem párat a kedvencei közül. De valahogy azokhoz sem tetszettek. Egyik nap viszont elővettük a kedvenc filmemet, a Ház a tónált. Odaértünk ahhoz a részhez, amikor Keanu Reeves megkérdezi:
-Ismeri a Meggyőző érveket?
-Igen. Az a kedvenc könyvem. Ez egy nagyon szép regény- feleli Sandra Bullock.
Bármikor megnéztem ezt a filmet, csábított az érzés, hogy elolvassam. Hát most megtettem. Ezúton is köszönöm Sandra Bullock! ^_^
Anne Elliot és Wentworth kapitány egészen 8 évvel ezelőtt még jegyességben jártak, de a család nem engedte a frigyet. Elváltak útjaik. Az Elliot családnak olyan anyagi problémáik voltak, hogy házukat bérbe adták egy tengerésznek és feleségének. Majd később kiderül, hogy a tengerész rokonai között ott szerepel Wentworth kapitány neve is. 8 hosszú év után Anne és Wentworth kapitány talákozik. De vajon hogy éreznek egymás iránt most? Teljesen elhidegültek egymástól, vagy maradt e még egy kis parázs a szerelmi tűzön?
Jane Austen már régebben belopta magát a szívembe az Értelem és érzelemmel, most sem volt másképp. Ez a várakozás, ami végig kíséri az egész könyvet, olyan izgalomba hozza az olvasót, hogy bármilyen résznél, ami kicsit meginog és szinte már unalmas lesz, legyen az egy párbeszéd, vagy leírás, azt súgja: olvass tovább, meglátod, jó lesz. Így éreztem én is.
Vagy két hónapja fejeztem be a népszerű Netflix sorozat első évadját, a Bridgerton családot, ami családunk egyik kedvence lett. A történések kis részét egy narrátor mondja el, Lady Whistledown nevében. Néhol humorosan is közvetíti gondolatait. Jane Austin is úgy tudott írni, mint Lady Whistledown. Humorosan, lényegretörően, fordulatosan, de mégis az elegancia keretein belül maradt. Szinte hallottam a narrátor hangját.
Folyamatosan kerestem azt az idézetet, amit Sandra Bullock is felolvasott a könyvből a film során. Úgy láttam, hogy az elején lehetett, hiszen arrafelé nyitotta ki. De nem találtam. Emiatt kicsit szomorú lettem, de kárpótoltak a gyönyörű tájak és a cselekmények.
Az írónő megmutatta azt, hogyan olvassam el mégegyszer ugyanazt az oldalt, csak hogy felfogjam mi történt. Az egyik pillanatban még minden a legnagyobb rendben, ám ha ki hagysz a szemeddel akár egy mondatot is, nagy bajt teszel. Igen, én kicsit előre haladtam alig két sorral és máris történt valami. Így újra elolvastam és abban megegyeztem magammal, hogy Austen egy zseni.
A szereplők nagyon a szívemhez nőttek. Főleg Anne. Hasonló tulajdonságokat fedeztem fel benne és bennem. Tetszett hogy várt, nem kapkodott, udvarias volt, szerény, mindeközben okos. A legnagyobb bajban, amikor a nők ájuldozni kezdtek egy hirtelen történt tragédia miatt, ő mindvégig a földön maradt, tartotta magát, és a legjobbat próbálta kitalálni. Sok próbát ki kellett szegénynek állnia, de mindig a helyes úton maradt. Ezt szeretem benne. Nem engedett a csábításnak, hanem előbb utána járt mindennek és csak azután döntött. Mérlegelt és döntött.

Wentworth kapitány nem lett a kedvenc férfi főszereplőm, de azért ő sem semmi. Titokzatossága felért akármilyen kedves megjegyzéssel. Kiszámíthatatlan és egyben kiszámítható természete elbűvölő.
Összességében szórakoztató, romantikus, kedves kis könyv. Szerettem, hogy Jane Austen olyan témákat is feldobott, olyan kérdéseket válaszolt meg, amit akkoriban szerintem egyik író sem mert volna. Csak ő olyan merész, hogy ezeket közölje egy regény formájában. Noha nem éri fel az Értelem és érzelmet, így is megkedveltem. Csak ajánlom.
További: https://csakegyluca.blogspot.com/2021/04/jane-austin-me…

4 hozzászólás
Zsuzsanna_Makai>!
Jane Austen: Meggyőző érvek

Sokkal jobban tetszett, mint amilyenre számítottam.
Fura, h az Elliot családban Anne kivételével mindenki gyagyás volt.
Amit hiányoltam, az a férfi szemszöge. Egy fejezetnyi már elég is lett volna, akár egy bekezdésnyi, hogy elhigyjem, van remény. Így, h kétesélyes volt, párszor elkapott az unalom.
Mindenesetre kellemesen csalódtam a könyvben. Nagyon alacsonyan voltak az elvárásaim…

2 hozzászólás
csgabi P>!
Jane Austen: Meggyőző érvek

Vagy én nőttem ki a lányregényekből, vagy ez valóban csupán közepes regény. Azt hittem, belepusztulok, olyan szinten volt lassú, vontatott, egyszerűen alig történt benne valami, arra is tízoldalakat kellett várni. Az események lassan csordogáltak, mint egy visszafelé folyó (még csak nem is patak, hanem) ér.
A lassú könyvekkel alapvetően nem lenne bajom, de amikor értelmetlen az olvasás, mert érzem, hogy amit 50 oldalon keresztül olvasok, le lehetne írni 25 oldalban is… az már nem mókás. Tetszett Anne. Szimpatikus, kedves lány, a szívembe zártam már a történet elején. Úgy látszik, januárban szinte csak olyan könyv kerül a kezembe, ahol a főhősnő hagyja, hogy a családja irányítsa az életét, és nem áll a sarkára. Szerencsére Anne – Laxness papkisasszonyával ellentétben – boldogságra lelt a történet végén.

Ó, igen, és még valami. Hogy miért sikerült ilyen gyorsan elolvasnom? Mert alig vártam, hogy végre a végére érjek, nem tetszett a könyv. :-( Sajnos néhol, elég sok helyen, elég felületesen is olvastam, egyszerűen képtelen voltam belemélyedni. :-(

7 hozzászólás
worsi P>!
Jane Austen: Meggyőző érvek

Vagy húsz éve olvastam először. Akkoriban volt egy olyan időszakom, hogy egymás után olvastam Jane Austent meg Brontë-nővéreket, az összeset, amit sikerült megszerezni (az Emmát például sokáig vadásztuk, mert akkoriban hiánycikk volt az antikváriumokban is). Ez volt a kedvencem meg a Jane Eyre. De valahogy évekig nem került sor arra, hogy újraolvassam.

Kedvem volt valami klasszikushoz, és láttam, hogy @tonks ezt olvassa (az is hetekkel ezelőtt volt, mostanában lassan fejezek be dolgokat), így inkább ezt kezdtem el, mint Mr. Darcyt n+1-edszerre.

Most is ugyanannyira szerettem, mint annak idején, bár talán kicsit máshogy. Mivel ismertem már a történetet, jobban oda tudtam figyelni az apróságokra. És rácsodálkozni, hogy mi minden zajlik vajon a kulisszák mögött, amiről alig esik említés. Hogyan kezelik vajon a cselédeket (és mit össze nem pletykálhatnak azok az urakról)? Hány éves korától lesz vajon arra méltó egy gyermek a családban, hogy ne csak díszlet és/vagy akadék legyen a cselekményben?

A mostani fejemmel a Büszkeség és balítéletet jobban szeretem (annak vannak olyan részei, amiket már kívülről tudok), de Anne Elliot történetét is szívesen leveszem majd még a polcról.

7 hozzászólás
Erzsebeth P>!
Jane Austen: Meggyőző érvek

Amennyire szerettem még gimnazista koromban az Értelem és érzelmet, A Klastrom titkát vagy a Büszkeség és balítéletet, nos ezt annyira nem.
Vagy csak igen megváltoztam azóta.
Még csak romantikusnak sem találom. Sem a hangulatát, sem magát a kort, sem a történetet.
A karakterábrázolás és Austen iróniája persze nagyszerű, de számomra csalódás, kiábrándulás vagy felébredés volt.

Mintha egy dohos szobában széthúztam volna egy poros függönyt és egy fakó rózsamintás kanapén ülve avas csokoládét ettem volna.

Lehet, hogy Charlotte Brontë-nak van igaza: Jane Austen történeteiben kevés a szív és a szenvedély.

14 hozzászólás
Nita_Könyvgalaxis>!
Jane Austen: Meggyőző érvek

Jane Austen világa számomra olyan, mint egy menedék. Ha nagyon megunom azt, ami körülvesz, csak előveszem egy könyvét, és máris angol kisasszonyok, kapitányok és lordok között találom magam, ahol az apró mozdulatok többet mondanak, mint a hangosan kimondott szavak.
Uppercrosst és Kellynch-et pedig különösen megszerettem, az összes átlagos és különös figurájával együtt. Természetesen Anne lett a nagy kedvencem, nehéz őt nem kedvelni. Wentworth kapitány pedig megérintette a szívem… A könyv vége felé található levelétől teljesen elaléltam. :)

16 hozzászólás
tonks>!
Jane Austen: Meggyőző érvek

Sokszor nagyon mellőzöttnek érzem Jane Austen eme regényét, de talán csak azért érzem így, mert ez a kedvenc művem tőle és nyilván örülnék, ha többet lehetne hallani róla. (Ámbár jövőre két adaptációt is várhatunk belőle, szóval az univerzum meghallotta a sóhajaimat.) Már kamaszként is nagyon szerettem, most pedig lehetetlenül jó érzés volt belemerülni a sorokba, meglepődtem, hogy lassan 10 év eltelt a legutóbbi olvasásom óta. És tartom, hogy ez Austen legokosabb regénye. Annyi minden van elmondva a szavakban, vagy épp a szavak mögött, ahogy a szereplők is kerülgetik egymást, sokszor úgy éreztem, nem is egy kellemes estéről olvasok, hanem igazából egy sakkjátszmáról. Az is érdekes, hogy milyen ellenszenves a legtöbb szereplő, az ember szinte örül, hogy nem kell a való életben is velük időt töltenie, szegény Anne. Wentworth kapitány meg olyannyira megdobogtatja a szívem, hogy követném bármelyik hajóra, vele tartanék bármilyen tengeren át. A regény végén levő levelénél nem sok szebb dolog van az irodalomban.

kocybaba P>!
Jane Austen: Meggyőző érvek

Lehet, hogy ez „Austin utolsó, és számos kritikusa szerint legérettebb regénye” magam részéről munkássága csúcsa bebetonozottan a Büszkeség és balítélet marad, ugyanis a Meggyőző érvekkel sok mindent sikerült neki elérnie, csak épp feltétlenül meggyőznie nem. Cselekménye vézna lett, leírásai, barokkos körmondatai időnként vontatottságba taszították, ámbár kor-, társadalom-, és jellemrajzban, irónia tekintetében vitathatatlanul jeleskedett, csupán ez esetben a drága romantikát nem leltem meg benne. Pedig szerettem a főhősöket, de ha egyszer annyira másodkézből kapott volt ez a szerelem Anne Elliot, ez az okos, nemes lélek és Wentwort kapitány között. Tetejébe állandóan más, mi több, néha jelentéktelen dolog körül sürgött-forgott a történet… bár ott volt az a levél, de hogy bármit is elérjen, ahhoz már késő volt.


Népszerű idézetek

zakkant>!

Nem figyelhetek tovább némán. Mindenképpen szólnom kell kegyedhez, a rendelkezésemre álló eszközökkel. Átjárja lelkem. Gyötrelem és remény viaskodnak benne. Ne mondja, hogy túl késő, hogy oly drága érzései mindörökre kihűltek. Ismét felkínálom magamat, a szívem még inkább kegyedé, mint akkor, amikor 8 és fél évvel ezelőtt összetörte. Ne merje azt mondani, hogy a férfi hamarabb felejt, mint a nő, hogy a szerelmének korábban vége. Senkit sem szerettem, csak kegyedet. Igazságtalan voltam talán, gyenge és megbántott, de állhatatlan soha…

Kapcsolódó szócikkek: Wentworth kapitány
zsofigirl>!

Lelke arra a csendre és magányra áhítozott, amelyben csak mások társaságában lehet részünk.

tasiorsi>!

– Nemigen van az arcnak olyan hibája – felelt Anne –, amelyet el ne feledtethetne az emberrel a megnyerő modor.

Első könyv, Ötödik fejezet

Nita_Könyvgalaxis>!

Az egyik ember szokásai éppúgy jók, mint a másikéi, de mind a magunkét szeretjük a legjobban.

Ulpius Kiadó, 134-135. o.

1 hozzászólás
Pixelhiba>!

– Egyetlen nő sem tudná feledni, akit igazán szeretett.
Harville kapitány elmosolyodott, mintha azt mondaná: „Igazán, ilyen hűséget tulajdonít a női nemnek?”. Anne pedig ugyancsak mosolyogva válaszolt a néma kérdésre:
– Úgy van. Mi bizony nem feledjük el olyan könnyen a férfiakat, mint azok bennünket. De ez inkább végzetünk talán, mint érdemünk. Mit tehetnénk? Mi otthon élünk, bezárva nyugalmas környezetünkbe, érzelmeink prédájául. A férfiak viszont erőfeszítésre kényszerülnek. Van hivatásuk, kedvteléseik, valamiféle hivatásos intéznivalójuk, ami hamarosan a külvilágba szólítja őket, és a folytonos elfoglaltság közepette, a változások során elhalványulnak az érzelmek.

237. oldal, Budapest: Európa, 1980

tasiorsi>!

Megesik néha, hogy egy nő huszonkilenc évesen szebb, mint volt tíz évvel azelőtt; általánosságban szólván, ha betegség, vagy gond közbe nem jön, ez az az életkor, amikor még teljében van szépsége s a vonzereje.

Első könyv, Első fejezet

2 hozzászólás
AniTiger P>!

Helyét a szívében soha nem foglalta el más, soha nem is képzelte, hogy találhat hozzá hasonlót.

247. oldal, Második rész - 11. fejezet (Európa, 1980)

Knefkati>!

– Úgy van. Mi bizony nem feledjük el olyan könnyen a férfiakat, mint ők bennünket. De ez inkább végzetünk talán, mint érdemünk.

237. oldal

zsofigirl>!

… a költészet végzetes is lehet, mert aki teljesen megérti, nem mindig élvezheti veszélytelenül; csak erősen érző lelkek tudják méltóképpen értékelni, ám éppen az erősen érző lelkeknek csak módjával ajánlatos ízlelgetniük.

105. oldal

1 hozzászólás
zsofigirl>!

Nem vagyunk már kamaszok, hogy akadékoskodjunk, indulatoskodjunk, minden pillanatban valami félreértés áldozatává váljunk, felelőtlenül játszva önnön boldogságunkkal.


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Charlotte Brontë: Villette
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Thomas Hardy: Távol a világ zajától
Virginia Woolf: Clarissa
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
Charlotte Brontë: A lowoodi árva
Gustave Flaubert: Madame Bovary
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására
Louisa May Alcott: Négy leány
L. M. Montgomery: Anne családja körében