Mansfield ​Park 30 csillagozás

Jane Austen: Mansfield Park Jane Austen: Mansfield Park Jane Austen: Mansfield Park Jane Austen: Mansfield Park Jane Austen: Mansfield Park Jane Austen: Mansfield Park Jane Austen: Mansfield Park Jane Austen: Mansfield Park Jane Austen: Mansfield Park Jane Austen: Mansfield Park Jane Austen: Mansfield Park Jane Austen: Mansfield Park Jane Austen: Mansfield Park Jane Austen: Mansfield Park Jane Austen: Mansfield Park Jane Austen: Mansfield Park Jane Austen: Mansfield Park Jane Austen: Mansfield Park Jane Austen: Mansfield Park Jane Austen: Mansfield Park Jane Austen: Mansfield Park Jane Austen: Mansfield Park Jane Austen: Mansfield Park Jane Austen: Mansfield Park

Jane Austen views the social mores of her day through Fanny Price, a shy and sweet-tempered girl adopted by wealthy relations. An outsider looking in on an unfamiliar and often inhospitable world, Fanny eventually wins the affection of her benefactors, endearing herself to the Bertram family and the audience alike.

Eredeti megjelenés éve: 1814

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Macmillan Collector's Library, Penguin Popular Classics, Penguin English Library, Vintage Classics, Penguin's Clothbound Classics, Wordsworth Collector’s Editions

>!
Wordsworth, Herts, United Kingdom, 2020
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781840227970
>!
424 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781782264750
>!
448 oldal · ISBN: 9781847495983

18 további kiadás


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

sztimi53>!
Jane Austen: Mansfield Park

Ez a könyv született helyretolni egy filmélményt, valahogy olyan érzés volt olvasni, mintha erősen fűszeres, hagymás étel után rágóznék, visszabillent az egyensúly.
Nem a megszokott hősnőt írja, ez nem magabiztos, cserfes nőszemély, egy bizonytalan, félénk savanyú, önbizalom hiányos lányt jelenített meg, de vele is lehet azonosulni. Érthető a helyzete, hátrányosabb, kiszolgáltatott. Mondjuk attól még lehetne benne több élet. Azért szerencsére humora ebben is megmutatkozik. Crawford jól eltalált figura, neki van vér a pucájában, míg ellenlábasa meglehetősen mulya, hol van ő a Darcykhoz meg Brandonokhoz képest. Maryt idegesítő hülye picsának láttam, benne is van élet, de nem igazán szeret az, aki nem tudja elfogadni a másik döntéseit, felületesnek tűnik az érzelem. (Bár lehet én sem akarnék életem végéig egy paplakban savanyodni). A cselekmény nem bonyolult, Fanny is friendzoned (and sisterzoned), nem tud küzdeni azért amit(akit) szeretne, áll tétlenül, csak néha mutatkozik meg, hogy a hamu alatt lapul egy Fanny, aki határozott is tud lenni, ha nem kívánt dolgot várnak tőle, bár ez is fakadhat félelemből. Aztán persze minden rendbe jön, de túlságosan is gyorsan. Több száz oldal vekengést nem biztos hogy egy oldalban kellett volna lezárni. Kevésbé vagyok elégedett, mint máskor, de azért JA marad a kedvencek között. És a film szörnyű szájízét is kimostam.

1 hozzászólás
LucaWolf>!
Jane Austen: Mansfield Park

Alapvetően azt szeretem, ha az irodalom kényszerít, hogy – Nietzsche szavaival élve – szakadékba bámuljak. De attól egy idő után átkozottul meg lehet szédülni. Olyankor jólesik elmerülni Jane Austen mesevilágában, ahol a legszegényebb rokon is szolgálót tart, és egy súlyos tüdőgyulladás egyetlen lehetséges következménye a drámai feszültség ideiglenes növekedése.
A Mansfield Park érzésem szerint más, mint a többi Austen-regény: ezúttal a főszereplő nem egy romantikus ábrándokat kergető ifjú hölgy, hanem Mansfield. Hiába próbál úgy tenni a történet, mintha Fanny Price lenne a központban, ő csak egy csendes kívülálló a csinos szalon sarkában, aki gondosan megfigyeli az előkelő vidéki angol családok világát és azonnal kiszúrja minden gyarlóságukat. Kedvesen, emberséggel teszi mindezt, persze, de attól még tagadhatatlan, hogy olyan emberek között járunk, akik önzésükkel és anyagiasságukkal kiábrándítóan közönségessé teszik azt a mesevilágot, amiben élnek. Aztán meglátogatunk egy cseppet sem előkelő városi családot, csak hogy lássuk, az emberek ugyanolyanok ott is, csak éppen rosszabb világban élik ugyanazt az életet. De azért nem kell megijedni, hiába tartják Austent a realizmus előfutárának, azért végül mégis nyer a romantika: az egész regényben van összesen két szilárd, erkölcsös jellem, akik annak rendje és módja szerint megtalálják egymást, miután rájönnek, hogy a társadalom felszínes játékában nincs keresnivalójuk. Sajnos az utolsó fejezet mintha csak váza lenne még további negyven-ötven oldalra elég történésnek, ezzel pedig szinte mindent elvesz a végkifejlet szépségéből. Akkora a hiányérzetem, hogy kénytelen vagyok jégszívű négy csillagot adni, már csak azért is, hogy a szerző többi, ügyesebben lekerekített regényét arányosan felcsillagozhassam. De ne higgye senki, hogy nem szeretem, mert dehogynem, így is nagyon.

kkata76>!
Jane Austen: Mansfield Park

Az egyik kedvencem Austentől! Minden regényét szeretem, de ezt egy picit jobban.

marcsika21>!
Jane Austen: Mansfield Park

Ez a könyve is tetszett, csak egy kissé vontatottnak éreztem.A stílusa, a mondatai mindig ámulatba ejtenek.

Aerandir>!
Jane Austen: Mansfield Park

Ez most kevésbé tetszett, mint a többi Austen, amit olvastam. Talán azért, mert úgy éreztem, hogy túlságosan elment egy irányba ahhoz, hogy aztán csak úgy hirtelen egészen máshogy legyen vége.

Ugyanakkor nagyon érdekes volt látni, hogy nem is olyan régen mennyire másként gondolkodtak az emberek, mennyire más volt az elfogadott és az illendő viselkedés.

Zsuzsanna_Sinka>!
Jane Austen: Mansfield Park

Ez a könyv olyan nekem valamiért, mint valami csendes folyam.


Népszerű idézetek

DollyHaze>!

We have all a better guide in ourselves, if we would attend to it, than any other person can be.

Chapter 42

Macsfecs>!

Two lines more prized had never fallen from the pen of the most distinguished author–never more completely blessed the researches of the fondest biographer. The enthusiasm of a woman's love is even beyond the biographer's.

Chapter XXVII (Project Gutenberg eBook, 2015)

Macsfecs>!

Sitting with her on Sunday evening—a wet Sunday evening—the very time of all others when, if a friend is at hand, the heart must be opened, and everything told; no one else in the room, except his mother, who, after hearing an affecting sermon, had cried herself to sleep, it was impossible not to speak; and so, with the usual beginnings, hardly to be traced as to what came first, and the usual declaration that if she would listen to him for a few minutes, he should be very brief, and certainly never tax her kindness in the same way again; she need not fear a repetition; it would be a subject prohibited entirely: he entered upon the luxury of relating circumstances and sensations of the first interest to himself, to one of whose affectionate sympathy he was quite convinced.

Chapter XLVII (Project Gutenberg eBook, 2015)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Theodor Fontane: Effi Briest (angol)
Daphne du Maurier: Rebecca
Sarah Waters: Fingersmith
Helen Fielding: Bridget Jones – The Edge of Reason
Anthony Capella: The Various Flavours Of Coffee
Naomi Alderman: Disobedience
Margaret Mitchell: Gone with the Wind
Neil Gaiman: Stardust
George Orwell: Animal Farm
Jean Rhys: Wide Sargasso Sea