Emma ​(angol) 43 csillagozás

Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol)

Jane Austen teased readers with the idea of a 'heroine whom no one but myself will much like', but Emma is irresistible. 'Handsome, clever, and rich', Emma is also an 'imaginist', 'on fire with speculation and foresight'. She sees the signs of romance all around her, but thinks she will never be married. Her matchmaking maps out relationships that Jane Austen ironically tweaks into a clearer perspective. Judgement and imagination are matched in games the reader too can enjoy, and the end is a triumph of understanding.

Eredeti megjelenés éve: 1815

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Macmillan Collector's Library angol · Splinter's Classic Lines Splinter angol · Penguin Popular Classics angol · Penguin English Library Penguin angol · Vintage Classics Vintage · Penguin's Clothbound Classics Penguin · Scholastic Classics Scholastic angol · Penguin Threads Penguin angol · Wordsworth Collector’s Editions Wordsworth

>!
Puffin, London, 2021
592 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780241432556
>!
Saga Egmont, 2020
ASIN: B08FX31NKK · Felolvasta: Varios narradores
>!
Wordsworth, Herts, United Kingdom, 2020
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781840227963

37 további kiadás


Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Emma Woodhouse


Kedvencelte 2

Most olvassa 6

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

entropic P>!
Jane Austen: Emma (angol)

Persze, tudom, vagy legalábbis halványan rémlik, hogy ezt mindig leírom, de már félig elfelejtettem, úgyhogy leírom megint, hogy: mindig az az Austen-regény a legjobb, amit épp (újra)olvasok.

Úgyhogy élveztem ezt most is, nagyon, és most épp ez a kedvencem.

Bár most nem a szokásos tavasz-nyári angolromantika (ami amúgy vajmi kevéssé romantika [de biztos pont azért bírom]) iránti vágyam vitt vissza ehhez a könyvhöz, hanem Virginia Woolf Jane Austen-elismerő szavai (meg az, hogy megint hirtelen kellett valami olyan, amiben elég betű van ahhoz, hogy elég legyen hosszas vonatutakhoz).

Szóval most kicsit Virginia Woolf-szemmel nézve: Jane Austen aztán tényleg senkinek nem próbál megfelelni, és ez szuper. Ahogy mesél, ironizál, beszédmódokkal-ábrázol, kritizál, érzelmeskedik – az mind pont önmaga, vagyis az ő tapasztalatai, látásmódja, képzelete – és a kritika és/vagy elnézés mértéke nem azon múlik, hogy Austen férfi-e vagy nő, vagy hogy az ábrázolt személy férfi-e vagy nő.

(Egyszer valami okos tanulmányban azt olvastam Jane Austenről, hogy soha nem írt olyan jeleneteket, amelyekben csak férfiak szerepelnek, hiszen nem tudhatta, hogy miről beszélnek, miként viselkednek a férfiak, amikor maguk között vannak. Ez akkor kicsit biztos meglepett, de most inkább arra gondolok: milyen csodásan agyas nőci lehetett ő, és hogy mennyire jó, hogy nem játszotta a mindentudót, és nem próbált arról írni, amit a saját szemével nem látott. [Amit a saját szemével látott, abból épp eléggé le tudta vonni a tanulságokat és következtetéseket.])

Ja és persze: ez is egy JA-regény, amelyben a fő cél a házasság, és mindenki boldog lesz a végén. De egyre kevésbé látom a Jane Austen-i házasságot mesebelinek, hiába írja azt kb. minden könyve végén, hogy a felek ezután a legtökéletesebb harmóniában töltötték napjaikat. Persze, a szöveg így végződik, de azért érződik benne, hogy ez nem egy statikus állapot.

Itt és most meg különösen feltűnt, hogy mennyire hangsúlyos a boldog párok egymásra-hatása, és az a feltételezés, hogy a párok tagjai hogyan lesznek majd jó hatással egymásra, idővel.

Lehet, hogy JA mégis ős-romantikus volt. De mindegy, épp minek látom – az tuti, hogy úgy kb. kamaszkorom óta mindig igazinak érzem, amit és ahogy ír.

Újra, 2020.

Úgy látszik, vannak ilyen regények, amik menetrendszerűen újraolvastatják magukat időnként – az Amerikai istenek pl. hatévente, kb. hónapra pontosan. Az Emma meg ötévente.

Az érzéseim nemigen változtak az elmúlt öt évben, úgyhogy nem ismétlem, amit akkor írtam, viszont most már szembe merek nézni az igazsággal, ami eddig a szívem mélyén rejtőzött – ez nem holmi négyésfél csillagos könyv, hanem ötcsillagos. Csuda az első laptól az utolsóig.

Meg még egy igazsággal szembesültem most. Az már feltűnt korábban is, hogy előszeretettel kezdek Austenről és feminizmusról dumálni 3 sör után bárkinek, akivel kicsit is közelebbi viszonyban vagyok. Az viszont csak most tűnt fel, hogy 20+ év folyamatos Austen-olvasás (oké, közben olvastam más könyveket is) nem múlt el nyomtalanul, és a mindenféle társasági és párkapcsolatokhoz meg a dolgok alapvetően mulatságos abszurditásához való hozzáállásom nem kis mértékben Austennek köszönhető.

Asszem, találhattam volna ezerszer rosszabb tanárt is, úgyhogy nincs okom panaszra.

5 hozzászólás
Izolda P>!
Jane Austen: Emma (angol)

Eddig a Pride and Prejudice volt a kedvencem, de most ez nagyon belopta magát a szívembe. Biztosan sokat hozzátett, hogy hallgattam, és zseniális volt a hangoskönyv. Donada Peters olvasta fel, és annyira jók voltak a mellékszereplők, hogy volt, hogy a könnyeimet törölgetve vihogtam a horgolásom felett. Főleg spoiler apuka és a spoiler szomszédasszony volt nagyon eltalálva. ("You are sooo obliging…") és ha még egyszer meghallom, hogy "barouche-landau"*, tuti a röhögőgörcs. :D
Szóval ez jó volt nagyon. Melyik filmverziót nézzem meg?

* Lásd: https://moly.hu/karcok/893760

8 hozzászólás
dorkabuba >!
Jane Austen: Emma (angol)

Könyv
    A lassan klasszikussá váló Penguin Classics könyv és LibriVox hangoskönyv kettősével ismerkedtem meg az Emmával. Nem olvastam korábban, mert sosem szerettem a filmfeldolgozásokat sem belőle. Nemes egyszerűséggel rémesen idegesített Emma karaktere, nem értettem, miért kell folyton Harrietnek keresnie valami férfit, és hogy mi ez a rengeteg félreértés. Most már egy kicsit jobban értem. Illetve mondjuk úgy, jobban tudom értékelni.
    Az Emma Jane Austen utolsó még életében kiadott regénye, és pont valamiféle haladó szellemiséget érzek benne, és még határozottabb szolid kifigurázást, mint a korábban írtakban. Emma karaktere tulajdonképpen zseniális (csak ne idegesítene annyira.) Az okos, gazdag nő, aki nem(!) akar férjhez menni; azt hiszi magáról, hogy szerelmes (de már a bölcs olvasó is egyértelműen azt látja, hogy nem, aztán maga Emma is rájön); másokat össze akar hozni; és elég makacs egyébként, és néha irigy is. Ott van a szeretnivaló, de mégis kissé kiállhatatlan apukája, a folyton beszélő Miss Bates, a hideg Miss Fairfax, a gyanús Mr. Churchill, a bölcs Mrs. Weston (korábban Miss Taylor) és még jópár szereplő. És összeáll belőlük ez a regény, ami persze nem valami gyorsfolyású. És mivel magát Emmát nem tudtam igazán szeretni, így a sorsa sem kötött le annyira. De mégis az az élet, amit Austen bemutat ebben a regényében is, ámulattal tölt el. Például ahogy a leveleket gyakorlatilag szóról szóra elmondják egymásnak. Ahogy a semmi is hírértékű, és minden kis apró kérdés rejtéllyé válik. A legzseniálisabb pedig Miss Bates minden egyes oldalakon átívelő monológja. Minden egyes alkalommal leesett az állam, hogy hogyan lehet ennyit beszélni a semmiről, levegő vétel nélkül úgy, hogy mégis valaminek érződjön.
    Őszintén szólva rosszabbra számítottam. Nem a kedvencem, de ettől még egyáltalán nem volt rossz.

Filmek
    Megnéztem a Kate Beckinsale-es 1996-os brit feldolgozást, és a helyzet az, hogy szépen feldolgozta a regényt, de nekem ez a nő nem tetszett annyira. Vagy csak még mindig annyira nem szeretem Emma karakterét, hogy mindegy, ki játszotta volna, akkor sem tetszett volna.
Ennek némileg ellentmondani látszik az, hogy a szintén 1996-os, ámde amerikai Gwyneth Paltrow-s feldolgozást viszont már majdhogynem szeretem. Ennek pontosan az az oka, ami miatt sok mindenki nem szereti annyira: kicsit önmaga paródiája. Kifejezetten sok ironikus-szarkasztikus megjegyzés van benne, egy-két helyzetkomikum is előfordul. Ez pedig szerintem sokkal élvezetesebbé teszi az egészet, mint az eredeti mentalitás. Tudom, manapság inkább a szex mindent elad az ökölszabály. De valójában inkább talán a humor ad el mindent. Engem pedig megvett. Kilóra.

8 hozzászólás
Bogas>!
Jane Austen: Emma (angol)

Megint azon tűnődöm, hogy Emmának kellett volna születni, bálokba kellene járni, sok Mr Knightley között forogni, összevissza pletykálkodni. Bár amikor arra gondolok, hogy ezzel együtt udvariasan mosolyogva kellene elviselni Mrs. E-t…
(Egyébként aki nem olyan egyértelműen bosszantó, de engem azért idegesített, az The-Prime-Of-Perfection, azaz Jane Fairfax.)

7 hozzászólás
Dia9117>!
Jane Austen: Emma (angol)

Így a harmadik regény elolvasása után azt hiszem, már biztosan kijelenthetem, hogy az életben nem leszünk igazi kebelbéli puszipajtások Austen-nal.
Személy szerint én ezt a regényt (is) rendkívül túlírtnak éreztem, hogy aztán a végén minden ripsz-ropsz megoldódjon. Arról nem is beszélve, hogy egyetlen szerethető karakterrel sem találkoztam a történetben. Akik azok lehettek volna, méltatlanul a legmellékebb mellékszereplő státuszába lettek száműzve.

negyvenketto P>!
Jane Austen: Emma (angol)

Nem tudom, hogy azon múlik, hogy eredetiben olvastam, nem pedig fordítást, vagy mostanában elnézőbb vagyok az emberekkel, mindenesetre most lényegesen kevésbé bosszantott, mint amikor magyarul olvastam. Sőt, tulajdonképpen az egyetlen, ami felett nem tudtam elsiklani, az az, hogy mennyire nem volt divatban náluk a bocsánatkérés. Szerintem ha kiszalad valami a számon, amit aztán nagyon megbánok, akkor az a helyes megoldás, hogy odamegyek és megmondom, hogy bocs, ezt nem így akartam, nem pedig csak megpróbálok extrakedves és extrafigyelmes lenni, mert akkor hátha idővel megfeledkezik róla a sértett, hogy mekkora egy tahó is voltam.

8 hozzászólás
rnia>!
Jane Austen: Emma (angol)

Végre befejeztem :D (azért tartott ilyen sokáig, mert közbejött az érettségi…). Angolul nehéz volt, de azért így is jól kirajzolódott számomra a szereplők jelleme, és az irónia is átjött nagyjából. Tetszett Emma fokozatos jellemfejlődése, ahogy felismerte tévedéseit az emberi kapcsolatokban, meg azt, hogy nem a származás miatt értékes az ember, és hogy nem kell beleszólni a szerelembe. :)

zsebibaba007>!
Jane Austen: Emma (angol)

Már többször is olvastam és még mindig szeretem. Jó kis buszos-villamosos-metrós könyv volt ez, 1-2 alkalommal majdnem nem szálltam le ott, ahol kellett :D

porcelánegér>!
Jane Austen: Emma (angol)

Kétségeim voltak, hogy mennyire fog tetszeni az Emma a többi Jane Austen-könyvhöz képest, mivel sok olyan véleményt hallottam, hogy Emma elég idegesítő és nehezen megkedvelhető karakter. De kellemesen csalódtam, és ez a JA-regény is nagyon tetszett nekem.
Emma ugyan valóban szeret beleszólni mások életébe, és sokszor hoz rossz döntéseket, de ezt a fiatalság számlájára is lehet írni. Én úgy gondolom, hogy alapvetően jó szándékú, és igyekszik kiváló úrnője lenni Hartfieldnek (szerintem emiatt viselkedik olyan sznobként néha), és a regény végére pedig érettebbé válik Emma. Megkedveltem őt a hibái ellenére is.
Mr Knightley is szerethető karakter, barátsága Emmával remek szócsatákat eredményezett, nyíltsága és őszintesége pedig lehetővé tette, hogy tényleg megismerjem őt. Az egyik kedvenc JA-szereplőm lett.
A mellékszereplők között is sok kedves alak van, de (és itt jön az egyetlen negatívum) túl sok a felesleges fecsegés. Úgy értem, tényleg jól árnyalja a karaktereket a beszédük, a stílusuk, mondanivalójuk stb., de úgy éreztem, élvezetesebb lett volna kevesebb pl. Miss Bates vagy Mr. Woodhouse szóáradataiból. Mivel amúgy is lassúbb folyású ez a regény, sokkal feltűnőbbek az ilyen ismételt fecsegések, és kevesebb ilyen jelenettel is meg lehet érteni a szereplők jellemét. De ez nem von le sokat az olvasás élvezetéből, és összességében ez a Jane Austen-regény is hozta az elvárt (magas) színvonalat.

Aerandir>!
Jane Austen: Emma (angol)

Jane Austen általam eddig olvasott könyvei közül talán ebben volt a legélesebb a különbség az akkori és a mostani világ között. Gyakran nagyon megdöbbentő volt, hogy hogyan éltek, mivel töltötték a napjaikat (véget nem érő látogatásokkal).
Valószínűleg ebből fakad, hogy a legtöbb szereplőt sajnos nagyon unszimpatikusnak találtam. Mindenki lenézi azokat, akik a rangjukon alul házasodnak, ugyanakkor mindenki a saját rangján felül szeretne házasodni. A rengeteg illemszabály miatt a társalgás nehézkes, körülményes, és igazából senkit sem érdekel. Ezen kívül Mr. Woodhouse a hipochondriájával rettentően idegesítő volt, Miss Batesnek pedig én bizony minden lelkiismeret-furdalás nélkül megmondtam volna a véleményem, sőt valószínűleg komoly erőfeszítéseket kellett volna tennem, hogy ne torkolljon fizikai erőszakba minden találkozásunk.
Azonban mindez még nem lett volna nagy baj, sokkal jobban zavart, hogy Emmával sem tudtam együtt érezni. Legtöbbször szörnyen beképzelt és önző volt, főleg a könyv elején szerintem elfogadhatatlanul viselkedett mindenkivel.
Amit még nagyon furcsának találtam, az az volt, hogy nem nagyon haladt a történet előre. Nem volt egy jól kivehető iránya, csak kanyargott erre-arra, néhol már kifejezetten krimijelleget öltött. Csak találgatni lehetett, hogy kik lesznek a szerencsések, akikkel végül az írónő összeboronálja a hölgyeket. Így az utolsó pár fejezet, a lezárás nekem kicsit hirtelen jött, viszont valamiért a meglepetés erejével sem tudott hatni.

Na de hogy ne csak panaszkodjak: mindezek ellenére nagyon érdekes néha elmerülni a (gondolom, jócskán idillizált) kétszáz évvel ezelőtti világban, ahol a hölgyek legnagyobb gondja egy rosszul sikerült vicc, vagy az, hogy milyen színű szalagot vegyenek. Egyrészt sokat meg lehet tudni arról az életről, másrészt kikapcsolódásnak nagyon is megfelel.


Népszerű idézetek

sztimi53>!

"Full many a flower is born to blush unseen,
And waste its sweetness on the desert air."

294. oldal

1 hozzászólás
Izolda P>!

Emma Woodhouse, handsome, clever, and rich, with a comfortable home and happy disposition, seemed to unite some of the best blessings of existence; and had lived nearly twenty-one years in the world with very little to distress or vex her.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Emma Woodhouse
porcelánegér>!

I lay it down as a general rule, Harriet, that if a woman doubts as to whether she should accept a man or not, she certainly ought to refuse him. If she can hesitate as to 'Yes,' she ought to say 'No,' directly. It is not a state to be safely entered into with doubtful feelings, with half a heart.

43. oldal, 7. fejezet (Bantam, 2004)

porcelánegér>!

A woman is not to marry a man merely because she is asked, or because he is attached to her, and can write a tolerable letter.

45. oldal, 7. fejezet (Bantam, 2004)

MFKata>!

„And then their uncle comes in, and tosses them up to the ceiling in a very frightful way!”

„But they like it, papa; there is nothing they like so much. It is such enjoyment to them, that if their uncle did not lay down the rule of their taking turns, whichever began would never give way to the other.”

„Well, I cannot understand it.”

„That is the case with us all, papa. One half of the world cannot understand the pleasures of the other.”

64. oldal

Liddie>!

I may have lost my heart, but not my self-control.

rnia>!

If I loved you less, I might be able to talk about it more.

Andrásjeti>!

Miss Harriet Smith may not find offers of marriage flow in so fast, though she is a very pretty girl. Men of sense, whateveryou may chuse to say, do not want silly wives.

Penguin Popular Classics 1994, pg. 52. First published 1816

1 hozzászólás
MFKata>!

It may be possible to do without dancing entirely. Instances have been known of young people passing many, many months successively, without being at any ball of any description, and no material injury accrue either to body or mind;—but when a beginning is made—when the felicities of rapid motion have once been, though slightly, felt—it must be a very heavy set that does not ask for more.

186. oldal

MFKata>!

The following day brought news from Richmond to throw every thing else into the background. An express arrived at Randalls to announce the death of Mrs. Churchill!

(…)

Mrs. Churchill, after being disliked at least twenty-five years, was now spoken of with compassionate allowances. In one point she was fully justified. She had never been admitted before to be seriously ill. The event acquitted her of all the fancifulness, and all the selfishness of imaginary complaints.

292-293. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Daphne du Maurier: Rebecca
Ken Follett: The Pillars of the Earth
L. M. Montgomery: Anne of the Island
Theodor Fontane: Effi Briest (angol)
Margaret Mitchell: Gone with the Wind
Alessandro Manzoni: The Betrothed
John Galsworthy: A Modern Comedy
Magda Szabó: Abigail (angol)
Alexander Pushkin: Eugene Onegin
Stendhal: The Charterhouse of Parma