Emma ​(angol) 29 csillagozás

Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol) Jane Austen: Emma (angol)

Jane Austen teased readers with the idea of a 'heroine whom no one but myself will much like', but Emma is irresistible. 'Handsome, clever, and rich', Emma is also an 'imaginist', 'on fire with speculation and foresight'. She sees the signs of romance all around her, but thinks she will never be married. Her matchmaking maps out relationships that Jane Austen ironically tweaks into a clearer perspective. Judgement and imagination are matched in games the reader too can enjoy, and the end is a triumph of understanding.

Eredeti megjelenés éve: 1815

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Macmillan Collector's Library, Splinter's Classic Lines, Penguin Popular Classics, Penguin English Library, Vintage Classics, Penguin's Clothbound Classics, Scholastic Classics

>!
416 oldal · ISBN: 9781847494139
>!
Penguin, London, 2015
496 oldal · ISBN: 9780143107712

22 további kiadás


Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Emma Woodhouse


Kedvencelte 2

Most olvassa 6

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Izolda +SP
Jane Austen: Emma (angol)

Eddig a Pride and Prejudice volt a kedvencem, de most ez nagyon belopta magát a szívembe. Biztosan sokat hozzátett, hogy hallgattam, és zseniális volt a hangoskönyv. Donada Peters olvasta fel, és annyira jók voltak a mellékszereplők, hogy volt, hogy a könnyeimet törölgetve vihogtam a horgolásom felett. Főleg spoiler apuka és a spoiler szomszédasszony volt nagyon eltalálva. ("You are sooo obliging…") és ha még egyszer meghallom, hogy "barouche-landau"*, tuti a röhögőgörcs. :D
Szóval ez jó volt nagyon. Melyik filmverziót nézzem meg?

* Lásd: https://moly.hu/karcok/893760

8 hozzászólás
>!
entropic P
Jane Austen: Emma (angol)

Persze, tudom, vagy legalábbis halványan rémlik, hogy ezt mindig leírom, de már félig elfelejtettem, úgyhogy leírom megint, hogy: mindig az az Austen-regény a legjobb, amit épp (újra)olvasok.

Úgyhogy élveztem ezt most is, nagyon, és most épp ez a kedvencem.

Bár most nem a szokásos tavasz-nyári angolromantika (ami amúgy vajmi kevéssé romantika [de biztos pont azért bírom]) iránti vágyam vitt vissza ehhez a könyvhöz, hanem Virginia Woolf Jane Austen-elismerő szavai (meg az, hogy megint hirtelen kellett valami olyan, amiben elég betű van ahhoz, hogy elég legyen hosszas vonatutakhoz).

Szóval most kicsit Virginia Woolf-szemmel nézve: Jane Austen aztán tényleg senkinek nem próbál megfelelni, és ez szuper. Ahogy mesél, ironizál, beszédmódokkal-ábrázol, kritizál, érzelmeskedik – az mind pont önmaga, vagyis az ő tapasztalatai, látásmódja, képzelete – és a kritika és/vagy elnézés mértéke nem azon múlik, hogy Austen férfi-e vagy nő, vagy hogy az ábrázolt személy férfi-e vagy nő.

(Egyszer valami okos tanulmányban azt olvastam Jane Austenről, hogy soha nem írt olyan jeleneteket, amelyekben csak férfiak szerepelnek, hiszen nem tudhatta, hogy miről beszélnek, miként viselkednek a férfiak, amikor maguk között vannak. Ez akkor kicsit biztos meglepett, de most inkább arra gondolok: milyen csodásan agyas nőci lehetett ő, és hogy mennyire jó, hogy nem játszotta a mindentudót, és nem próbált arról írni, amit a saját szemével nem látott. [Amit a saját szemével látott, abból épp eléggé le tudta vonna a tanulságokat és következtetéseket.])

Ja és persze: ez is egy JA-regény, amelyben a fő cél a házasság, és mindenki boldog lesz a végén. De egyre kevésbé látom a Jane Austen-i házasságot mesebelinek, hiába írja azt kb. minden könyve végén, hogy a felek ezután a legtökéletesebb harmóniában töltötték napjaikat. Persze, a szöveg így végződik, de azért érződik benne, hogy ez nem egy statikus állapot.

Itt és most meg különösen feltűnt, hogy mennyire hangsúlyos a boldog párok egymásra-hatása, és az a feltételezés, hogy a párok tagjai hogyan lesznek majd jó hatással egymásra, idővel.

Lehet, hogy JA mégis ős-romantikus volt. De mindegy, épp minek látom – az tuti, hogy úgy kb. kamaszkorom óta mindig igazinak érzem, amit és ahogy ír.

>!
Bogas P
Jane Austen: Emma (angol)

Megint azon tűnődöm, hogy Emmának kellett volna születni, bálokba kellene járni, sok Mr Knightley között forogni, összevissza pletykálkodni. Bár amikor arra gondolok, hogy ezzel együtt udvariasan mosolyogva kellene elviselni Mrs. E-t…
(Egyébként aki nem olyan egyértelműen bosszantó, de engem azért idegesített, az The-Prime-Of-Perfection, azaz Jane Fairfax.)

7 hozzászólás
>!
Dia9117
Jane Austen: Emma (angol)

Így a harmadik regény elolvasása után azt hiszem, már biztosan kijelenthetem, hogy az életben nem leszünk igazi kebelbéli puszipajtások Austen-nal.
Személy szerint én ezt a regényt (is) rendkívül túlírtnak éreztem, hogy aztán a végén minden ripsz-ropsz megoldódjon. Arról nem is beszélve, hogy egyetlen szerethető karakterrel sem találkoztam a történetben. Akik azok lehettek volna, méltatlanul a legmellékebb mellékszereplő státuszába lettek száműzve.

>!
negyvenketto
Jane Austen: Emma (angol)

Nem tudom, hogy azon múlik, hogy eredetiben olvastam, nem pedig fordítást, vagy mostanában elnézőbb vagyok az emberekkel, mindenesetre most lényegesen kevésbé bosszantott, mint amikor magyarul olvastam. Sőt, tulajdonképpen az egyetlen, ami felett nem tudtam elsiklani, az az, hogy mennyire nem volt divatban náluk a bocsánatkérés. Szerintem ha kiszalad valami a számon, amit aztán nagyon megbánok, akkor az a helyes megoldás, hogy odamegyek és megmondom, hogy bocs, ezt nem így akartam, nem pedig csak megpróbálok extrakedves és extrafigyelmes lenni, mert akkor hátha idővel megfeledkezik róla a sértett, hogy mekkora egy tahó is voltam.

8 hozzászólás
>!
tonia98
Jane Austen: Emma (angol)

Végre befejeztem :D (azért tartott ilyen sokáig, mert közbejött az érettségi…). Angolul nehéz volt, de azért így is jól kirajzolódott számomra a szereplők jelleme, és az irónia is átjött nagyjából. Tetszett Emma fokozatos jellemfejlődése, ahogy felismerte tévedéseit az emberi kapcsolatokban, meg azt, hogy nem a származás miatt értékes az ember, és hogy nem kell beleszólni a szerelembe. :)

>!
zsebibaba007
Jane Austen: Emma (angol)

Már többször is olvastam és még mindig szeretem. Jó kis buszos-villamosos-metrós könyv volt ez, 1-2 alkalommal majdnem nem szálltam le ott, ahol kellett :D

>!
porcelánegér
Jane Austen: Emma (angol)

Kétségeim voltak, hogy mennyire fog tetszeni az Emma a többi Jane Austen-könyvhöz képest, mivel sok olyan véleményt hallottam, hogy Emma elég idegesítő és nehezen megkedvelhető karakter. De kellemesen csalódtam, és ez a JA-regény is nagyon tetszett nekem.
Emma ugyan valóban szeret beleszólni mások életébe, és sokszor hoz rossz döntéseket, de ezt a fiatalság számlájára is lehet írni. Én úgy gondolom, hogy alapvetően jó szándékú, és igyekszik kiváló úrnője lenni Hartfieldnek (szerintem emiatt viselkedik olyan sznobként néha), és a regény végére pedig érettebbé válik Emma. Megkedveltem őt a hibái ellenére is.
Mr Knightley is szerethető karakter, barátsága Emmával remek szócsatákat eredményezett, nyíltsága és őszintesége pedig lehetővé tette, hogy tényleg megismerjem őt. Az egyik kedvenc JA-szereplőm lett.
A mellékszereplők között is sok kedves alak van, de (és itt jön az egyetlen negatívum) túl sok a felesleges fecsegés. Úgy értem, tényleg jól árnyalja a karaktereket a beszédük, a stílusuk, mondanivalójuk stb., de úgy éreztem, élvezetesebb lett volna kevesebb pl. Miss Bates vagy Mr. Woodhouse szóáradataiból. Mivel amúgy is lassúbb folyású ez a regény, sokkal feltűnőbbek az ilyen ismételt fecsegések, és kevesebb ilyen jelenettel is meg lehet érteni a szereplők jellemét. De ez nem von le sokat az olvasás élvezetéből, és összességében ez a Jane Austen-regény is hozta az elvárt (magas) színvonalat.

>!
Aerandir
Jane Austen: Emma (angol)

Jane Austen általam eddig olvasott könyvei közül talán ebben volt a legélesebb a különbség az akkori és a mostani világ között. Gyakran nagyon megdöbbentő volt, hogy hogyan éltek, mivel töltötték a napjaikat (véget nem érő látogatásokkal).
Valószínűleg ebből fakad, hogy a legtöbb szereplőt sajnos nagyon unszimpatikusnak találtam. Mindenki lenézi azokat, akik a rangjukon alul házasodnak, ugyanakkor mindenki a saját rangján felül szeretne házasodni. A rengeteg illemszabály miatt a társalgás nehézkes, körülményes, és igazából senkit sem érdekel. Ezen kívül Mr. Woodhouse a hipochondriájával rettentően idegesítő volt, Miss Batesnek pedig én bizony minden lelkiismeret-furdalás nélkül megmondtam volna a véleményem, sőt valószínűleg komoly erőfeszítéseket kellett volna tennem, hogy ne torkolljon fizikai erőszakba minden találkozásunk.
Azonban mindez még nem lett volna nagy baj, sokkal jobban zavart, hogy Emmával sem tudtam együtt érezni. Legtöbbször szörnyen beképzelt és önző volt, főleg a könyv elején szerintem elfogadhatatlanul viselkedett mindenkivel.
Amit még nagyon furcsának találtam, az az volt, hogy nem nagyon haladt a történet előre. Nem volt egy jól kivehető iránya, csak kanyargott erre-arra, néhol már kifejezetten krimijelleget öltött. Csak találgatni lehetett, hogy kik lesznek a szerencsések, akikkel végül az írónő összeboronálja a hölgyeket. Így az utolsó pár fejezet, a lezárás nekem kicsit hirtelen jött, viszont valamiért a meglepetés erejével sem tudott hatni.

Na de hogy ne csak panaszkodjak: mindezek ellenére nagyon érdekes néha elmerülni a (gondolom, jócskán idillizált) kétszáz évvel ezelőtti világban, ahol a hölgyek legnagyobb gondja egy rosszul sikerült vicc, vagy az, hogy milyen színű szalagot vegyenek. Egyrészt sokat meg lehet tudni arról az életről, másrészt kikapcsolódásnak nagyon is megfelel.

>!
Zsuzsanna_Sinka
Jane Austen: Emma (angol)

Emma nem a kedvenc hősnőm, de szeretem ezt a könyvet és minden apróságot benne. :)))


Népszerű idézetek

>!
sztimi53 P

"Full many a flower is born to blush unseen,
And waste its sweetness on the desert air."

294. oldal

1 hozzászólás
>!
Izolda +SP

Emma Woodhouse, handsome, clever, and rich, with a comfortable home and happy disposition, seemed to unite some of the best blessings of existence; and had lived nearly twenty-one years in the world with very little to distress or vex her.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Emma Woodhouse
>!
porcelánegér

I lay it down as a general rule, Harriet, that if a woman doubts as to whether she should accept a man or not, she certainly ought to refuse him. If she can hesitate as to 'Yes,' she ought to say 'No,' directly. It is not a state to be safely entered into with doubtful feelings, with half a heart.

43. oldal, 7. fejezet (Bantam, 2004)

>!
porcelánegér

A woman is not to marry a man merely because she is asked, or because he is attached to her, and can write a tolerable letter.

45. oldal, 7. fejezet (Bantam, 2004)

>!
MFKata

„And then their uncle comes in, and tosses them up to the ceiling in a very frightful way!”

„But they like it, papa; there is nothing they like so much. It is such enjoyment to them, that if their uncle did not lay down the rule of their taking turns, whichever began would never give way to the other.”

„Well, I cannot understand it.”

„That is the case with us all, papa. One half of the world cannot understand the pleasures of the other.”

64. oldal

>!
tonia98

If I loved you less, I might be able to talk about it more.

>!
MFKata

Upon such occasions poor Mr. Woodhouses feelings were in sad warfare. He loved to have the cloth laid, because it had been the fashion of his youth, but his conviction of suppers being very unwholesome made him rather sorry to see any thing put on it; and while his hospitality would have welcomed his visitors to every thing, his care for their health made him grieve that they would eat.

Such another small basin of thin gruel as his own was all that he could, with thorough self-approbation, recommend; though he might constrain himself, while the ladies were comfortably clearing the nicer things, to say:

„Mrs. Bates, let me propose your venturing on one of these eggs. An egg boiled very soft is not unwholesome. Serle understands boiling an egg better than any body. I would not recommend an egg boiled by any body else; but you need not be afraid, they are very small, you see—one of our small eggs will not hurt you. Miss Bates, let Emma help you to a little bit of tart—a very little bit. Ours are all apple-tarts. You need not be afraid of unwholesome preserves here. I do not advise the custard. Mrs. Goddard, what say you to half a glass of wine? A small half-glass, put into a tumbler of water? I do not think it could disagree with you.”

Emma allowed her father to talk—but supplied her visitors in a much more satisfactory style, and on the present evening had particular pleasure in sending them away happy.

19-20. oldal

>!
sztimi53 P

Emma recollected, blushed, was sorry, but tried to laugh it off.

„Nay, how could I help saying what I did?—Nobody could have helped it. It was not so very bad. I dare say she did not understand me.”

„I assure you she did. She felt your full meaning. She has talked of it since. I wish you could have heard how she talked of it—with what candour and generosity. I wish you could have heard her honouring your forbearance, in being able to pay her such attentions, as she was for ever receiving from yourself and your father, when her society must be so irksome.”

„Oh!” cried Emma, „I know there is not a better creature in the world: but you must allow, that what is good and what is ridiculous are most unfortunately blended in her.”

„They are blended,” said he, „I acknowledge; and, were she prosperous, I could allow much for the occasional prevalence of the ridiculous over the good. Were she a woman of fortune, I would leave every harmless absurdity to take its chance, I would not quarrel with you for any liberties of manner. Were she your equal in situation—but, Emma, consider how far this is from being the case. She is poor; she has sunk from the comforts she was born to; and, if she live to old age, must probably sink more. Her situation should secure your compassion. It was badly done, indeed! You, whom she had known from an infant, whom she had seen grow up from a period when her notice was an honour, to have you now, in thoughtless spirits, and the pride of the moment, laugh at her, humble her—and before her niece, too—and before others, many of whom (certainly some,) would be entirely guided by your treatment of her.—This is not pleasant to you, Emma—and it is very far from pleasant to me; but I must, I will,—I will tell you truths while I can; satisfied with proving myself your friend by very faithful counsel, and trusting that you will some time or other do me greater justice than you can do now.”

283-284. oldal

>!
MFKata

It may be possible to do without dancing entirely. Instances have been known of young people passing many, many months successively, without being at any ball of any description, and no material injury accrue either to body or mind;—but when a beginning is made—when the felicities of rapid motion have once been, though slightly, felt—it must be a very heavy set that does not ask for more.

186. oldal

>!
MFKata

The following day brought news from Richmond to throw every thing else into the background. An express arrived at Randalls to announce the death of Mrs. Churchill!

(…)

Mrs. Churchill, after being disliked at least twenty-five years, was now spoken of with compassionate allowances. In one point she was fully justified. She had never been admitted before to be seriously ill. The event acquitted her of all the fancifulness, and all the selfishness of imaginary complaints.

292-293. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jean Webster: Daddy-Long-Legs
Kerstin Gier: Ruby Red
Karuho Shiina: Kimi ni Todoke 3.
L. M. Montgomery: The Blue Castle
Trisha Ashley: Wish Upon a Star
Trisha Ashley: Wedding Tiers
Fiona McHugh: The Anne of Green Gables Storybook
Eleanor H. Porter: Miss Billy – Married
T. J. Dell: Smile For Me
Anna Godbersen: Splendor