Emma 703 csillagozás

Jane Austen: Emma Jane Austen: Emma Jane Austen: Emma Jane Austen: Emma Jane Austen: Emma Jane Austen: Emma Jane Austen: Emma

Emma Woodhouse szellemes és gyönyörű hajadon, aki előszeretettel játsza a kerítő szerepét, ő maga azonban elszántan szembeszegül a házassággal. S bár apjának megfogadja, hogy felhagy a házasságszerzéssel, szeleburdi természete nem engedi, hogy lemondjon erről a kitűnő társasági szórakozásról. Ám ahogy egyre újabb délceg ifjak legyeskednek körülötte, mintha a minden lében kanál lányban is felcsapna a vágy – de vajon kihez vonzódik leginkább: a romantikus Mr. Eltonhoz? Netán a kalandor Mr. Churchillhez? És vajon a környékbeli lányokon kívül Emma számára is tartogat a sors szerelmet?

A Büszkeség és balítélet és megannyi világraszóló sikerkönyv írónője ebben a máig friss és humoros regényben ismét bebizonyítja, hogy a női lélek rejtelmeinek, és a társasági élet praktikáinak legjobb ismerője.

Eredeti mű: Jane Austen: Emma (angol)

Eredeti megjelenés éve: 1815

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lazi Könyvkiadó klasszikusai

>!
Lazi, Szeged, 2017
428 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632670157 · Fordította: Csanak Dóra
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2013
ISBN: 9789632545202 · Fordította: Tomori Gábor
>!
Lazi, Szeged, 2013
428 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632671925 · Fordította: Csanak Dóra

11 további kiadás


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

George Knightley · Emma Woodhouse · Jane Fairfax · Frank Churchill · Harriet Smith


Kedvencelte 131

Most olvassa 58

Várólistára tette 334

Kívánságlistára tette 172

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Evelena
Jane Austen: Emma

Jane Austen csodálatosan ír. Hiába láttam már számtalanszor a könyvből készült számos adaptációt, így is nagyon élveztem az olvasását.
Talán csak a mi rohanó világunk az oka annak, hogy néha lankadt a figyelmem az olvasás során.
Emma Woodhouse az egyik kedvenc Austen-főhősnőm. Mikor a megérzései tévútra vezetik, akkor sem hátrál meg, hanem mindig keres egy újabb megoldást, egy újabb lehetőséget. Szeretem, ahogy ilyen nagy szeretettel bánik az édesapjával és ahogy mindenkihez megpróbálja megtalálni a megfelelő társat.
Tudom, sokak kedvence Mr. Darcy (akárcsak nekem). De Mr. Knightley a szívem csücske. Olyan drága, figyelmes, és nagyon szeretem, hogy ő az egyetlen, aki mindig megmondja Emmának, mikor a lány helytelenül cselekszik. Hogy olyan jól ráérez a háttérben zajló eseményekre, és ahogy finoman kezeli őket. Édes, drága Mr. Knightley. :)
Vannak persze sokszor ismétlődő, kissé komikus szereplői megnyilvánulások, mint például Mr. Woodhouse örökös aggódása mindenki egészségéért és Miss Bates folytonos hálálkodása. De nekem inkább csak mosolygásra adtak okot, mikor már a történet során tizedszerre fordult elő az ilyesmi. :)
Bevallom, egyik nagy szerelmem ez a korszak, mikor az emberek mindennapjait főként a séták, a látogatások, a piknikek, kisebb utazások, hosszas beszélgetések és a táncra csábító bálok töltötték ki.
Mindig elragadó élmény visszacsöppenni ebbe a nyugodt, kellemes világba, ahol egy apróbb pletyka is sok-sok galibát okozhat, ahol egy félreértés a környék összes lakójának az életét felbolydítja .
No és a romantika, ami oly lágy, kedves és szívet melengető ebben a könyvben.
Jane Austen megunhatatlan. :)

>!
Kelemen_Hanna P
Jane Austen: Emma

Imádom minden sorát, még akkor is, ha ez egy olyan könyv, ahol a főhős egy hülye liba, a pasi pedig, akibe beleszeret spoiler.

>!
KönyvMoly_1989
Jane Austen: Emma

Oh, de szeretem ezt a történetet! :)

Mr. Knightley egyértelműen átvette nálam Mr. Darcy egyeduralkodói címét. Egyszerűen szerelmes vagyok belé! Annyira jól megalkotott romantikus karakter, hogy legszívesebben bemásznék a könyv lapjai közé és lecsapnám Emma kezéről. :)

Emmát is nagyon megkedveltem a maga néha meggondolatlan, hebrencs természetével együtt. Ő mondjuk sohasem érhet a Büszkeség és balítélet hősnőjének a nyomába, de ettől függetlenül igen szimpatikus Austen hősnő.

A történet maga romantikus, kellemes, lágyan cirógat, megmosolyogtat… A kedvenc regényem az írónőtől.

Ui. Aki esetleg nem látta a kötetből készült 2009-es sorozatot, nézze meg, megéri! :)

>!
WindStorm P
Jane Austen: Emma

Jane Eyre egyszerűen a szívem csücske, ezért is bátorkodtam a polcról leemelni Emmát, hátha ő is csatlakozik hozzá. Sajnos egy picikét alul maradt, de ettől függetlenül kellemes társaság volt a számomra.

Jane Austen egy olyan világot tárt elém, amilyenről nagyon szívesen olvasok, és hónapok után is kedvesen gondolok vissza rá. Emma otthona és a többi szomszédság is elnyerte tetszésem, főleg az, hogy egymáshoz lovaskocsival jártak, mert olyannyira messze laktak egymástól.
A könyv tartalma két síkon mozog, egyik a báli esték, a mulatság, a zene, az emberek egymás közötti kibeszélése, a másik pedig a mély érzelmes részeken alapszik. Őszínte legyek én a társasági részeket jobban élveztem, mint a romantikát. Mert, itt bizony a romantikus beszélgetések, leírások eléggé hidegen vannak lefestve az akkori szokásokhoz híven, én meg bizony imádok úszni a mézesmázas vattapamacsban.
A szereplők egytől egyig szimpatikusak voltak, kivéve Mr. Eltont, na meg Miss Fairfax kisasszony is igazán elviselhetetlen volt. Harriet bár butácska volt, az ártatlansága megmaradt. Knightley… csodálatos, finom, nagyszerű karakter, a férfiak közül a legkimagaslóbb.
A kis Emma, ha nem is letehetetlen, de igen furcsa személyiség, megérte kitartanom mellette, főleg, hogy a végén meghozta élete legjobb döntését, amire én is egyből rábólintottam.

Az emberiség egyik fele nem érti meg, amiben a másik fele örömét leli.

>!
Európa, Budapest, 1977
446 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630710560 · Fordította: Csanak Dóra
>!
Navi P
Jane Austen: Emma

A tipikus Jane Austen regény, amelyben mindenki rájön a hibáira, azokat beismeri, s ezzel eljut a boldogságához. Mindenki megtalálja a számára megfelelő párt, akit szívből tud szeretni és aki viszontszereti, s mindezt képesek elérni a környezet hathatós iránymutatása ellenére is. Ez a könyv sajnos nem került annyira közel hozzám, s ennek sajnos nagy valószínűség szerint az oldalszám az oka. Ennyire elnyújtott, rétestészta könyvvel régen találkoztam. Sokkal élvezhetőbb lett volna fele ilyen terjedelemben :( Sajnos a főhőseink sem kerültek túl közel, pont a felsőbbrendűségük, az irányíthatóságuk, a gőgjük miatt. Nekem ez nem az igazi :(

5 hozzászólás
>!
Csoszi P
Jane Austen: Emma

A könyv nem nyerte el a tetszésemet. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most komoly vagy éppen a korabeli társadalmat figurázza ki. Sok-sok oldalon keresztül nem történt semmi. Csak pletykáltak, sétáltak, teáztak, sopánkodtak. A beszélgetések is nagyjából a semmiről szóltak, és ugyanezt a semmit ismételgették többször. Apró, jelentéktelen dolgoknak nagy feneket kerítettek. Az sem segített, hogy a főhősnőt eleinte egy üresfejű libának tartottam. Később láttam rajta némi fejlődést. Ez mindenképp szerethetőbbé tette Emmát. A szereplők közül Mrs Elton-t nagyon utáltam. Egyszerűen az agyamra ment a túlzott fontoskodásával, és az önteltségével.

>!
Lazi, Szeged, 2017
428 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632670157 · Fordította: Csanak Dóra
>!
Ibanez MP
Jane Austen: Emma

Ha valaki egy jó dagályos, unalmas, rétestészta-Austent kíván olvasni, az ezt a könyvet vegye a kezébe! :-D Ha valaki még sose olvasott Austent, isten ments, hogy ezzel kezdje! :-D Én nem lepődtem meg, hogy nem tetszett a könyv, mivel filmen is csak egyszer láttam, elég is volt. Mr. Knightley unalmas, a kotnyeleskedő öregasszony helyett kapunk egy kotnyeleskedő fiatal lányt, Emmát, aki mindenbe beleüti az orrát, mert ő aztán nagyon jól tudja, kinek milyen férj-feleség dukál! Közben meg persze jól pofára esik, vagyis inkább az esik pofára – főleg Harriet – akit istápolni akar. De ez persze nem gátolja meg, hogy újabb konspirációkba fogjon…

„Mindent egybevetve, Emma olyan megenyhült, jótékony érzelmekkel vált el tőle, hogy hazafelé menet azon kezdte törni a fejét, miért nincs Highburyben egyetlen olyan fiatalember sem, aki méltó lehetne rá, hogy függetlenséggel ajándékozza meg Jane-t, sajnos, senki sem akadt, akit szívesen szánt volna neki képzeletben. Mindez nagyon szép érzésekre vallott – csak éppen nem tartott sokáig.”

A kötet enyhén szólva unalmas… Egész fejezetek hivatottak arra, hogy megvitassák, Jane milyen szépen zongorázik. Igen, egy teljes fejezet. Vagy az, hogy ugyan miért nem jön Frank Churchill… Vagy, Emma és Mr. Knightley eszmecseréje, hogy vajon milyen ember is Frank Chruchill, s Emma levezetése, hogy szerinte milyen – noha világéletében sose találkozott vele! De csakis kedves, finom stb. stb. lehet! Piha…. Mindezt bizony oldalakon keresztül. Ennél már csak az rosszabb, ha a fejecskéjét gondolkodásra használja… mert akkor bizony nincs megállás, „peregnek” a sorok… „Ezzel zárult elmélkedésének első szakasza.” – kaphatjuk a jelzést, s sóhajthatunk, hogy mindjárt kapjuk a következő fejezetnyi eszmefuttatást. :-D

Harriet meg aztán pláne, hol ezt szereti, hol azt, néha alig pár nap telik el a kettő között, az ilyet manapság, hát, nem is tudom, minek neveznénk :-D Mondjuk Emma se kutya, mikor beképzeli magának, hogy szerelmes, vagy mégse, hát majdnem, vagy nem is? Vicces is lehetne a dolog, ha az elejétől kezdve nem utáltam volna Emmát, főleg a lenéző magatartása miatt… neki csak az felel meg, aki neki megfelel, mindenki más a cipője talpa alatt van. A szememben igazán nem is fejlődött ez a lány, annyi, hogy a végén jött a megvilágosodás, hogy neki ki is kell igazából (s onnantól kezdve az másé nem lehet ám, ő érdemli csak meg), s igazából nem is tudom, a férfi mit is szeretett ebben a nőben. :-D Én biztos, hogy el nem vettem volna feleségül :-D

>!
tataijucc P
Jane Austen: Emma

@tataijucc hangulatváltozásai olvasás közben:

A kezdetek: Á, egy Jane Austen, amit még nem olvastam. Remélem lesz olyan jó, mint a BB vagy a Meggyőző érvek.
27. oldal: oké, egész jó ez, de hogy lehet ennyire idegesítő Emma Woodehouse?????
100. oldal környékén: nem bírom, ez a nő egyre elviselhetetlenebb.
100 és 270 között: miért szentelnek a sült alma ecsetelésére 10 oldalt???? Röviden: blablabla a semmiről.
270 felett: Istenem, legyen már vége!
– Blablablablablaaaa… blabla…. blablablabla…. blabla… és végül bla.
Utolsó 50 oldal: És nyilván végül boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

9 hozzászólás
>!
Hoacin
Jane Austen: Emma

Az Austeni világ most is kellemesen érintett, kényelmes volt bevackolódni ebbe a vidéki idillbe, ahol az idejüket javarészt sétálgatással és békés teadélutánokkal töltik az emberek. A jellemrajzok ezúttal is jól ábrázoltak, a cselekmény pedig annak ellenére is olvastatta magát, hogy néha oldalakon keresztül a semmiről értekezünk. Készségesen elismertem volna Miss Batesről, hogy végtelenül érdektelen monológokkal fárasztja a környezetét, igazán nem lett volna szükséges ötoldalnyi csapongó ízelítőket szolgáltatni belőle rendszeresen, amit együtt untunk a többi szereplővel. Mr. Woodhouse se piskóta, a történetet előszeretettel sodorta állandóan vakvágányra az időjárás miatti hosszasan sóhajtozott aggodalmaival, ámde ez legalább humorforrás volt. Szórakoztató, ahogy pl. a bájos társalgást holmi disznócomb küldeményekről való érdeklődéssel torpedózza meg. :D És ha netán ettől szétrobbanna a vendégsereg? Az se lesz nagy bajmondta Mr. Woodhouse –, minél előbb feloszlik egy társaság, annál jobb.
A csipkelődő, finom humor, és főhősnőnk jellemfejlődése ellensúlyozta a fárasztó részeket, mindent egybevetve tetszett a könyv, még ha néha a történettel együtt én magam is mintha leültem volna a társaságba, semmi kilátással arra, hogy valaha is hazakerülök innen, de hát ha egy hölgynek elegendőek a „szellemi tartalékai”, akkor semmilyen helyzet nem jelent neki problémát… :D max hogy tömör mondatokban írjak végre. :|
Emmát a mérsékelt önhittsége ellenére is kedveltem, szimpatikusak a karakán egykék, akiknek kellő időben úgyis orrára koppint a világ. Az apja pedig a top 5 Austen mellékszereplő közé került számomra. :)

Bár olyan házasság, amelyet ő nem ellenzett, még nem jött létre, sosem neszelte meg az ilyen terveket, tehát nem is gyötrődött miattuk; mintha nem is tudott volna annyi rosszat feltételezni két értelmes emberről, hogy házasodási szándékkal gyanúsítsa meg őket.

>!
korkata
Jane Austen: Emma

Jane Austenban most sem csalódtam. A kor ahova betekinthetünk egyszerre taszít és tölt el csodálattal. Az a mód ahogy éltek, ahogy a semmittevés töltötte ki mindennapjaikat nem igazán nyerte el tetszésemet. Bosszantó volt az a képmutatás, ahogy viselkedtek egymással szemben. Valahogy mégis szívesen megnézném közelebbről ezt a világot.
Emmára néha nagyon haragudtam, mégis drukkoltam neki, hogy legyen végre már szerelmes, hogy tudja nem lehet egy kapcsolat alakulásába beleszólni. Ha olyant tett ami nem dicséretre méltó azt nem rosszindulatból tette. A végére nagyon megszerettem.
Mr. Knightley-t kedveltem a legjobban. Őt egy nagyon egyenes embernek ismertem meg. Kitűnt a többiek közül.
Mr. Woodhouse képviselte a humort az állandó aggódásával. Néha idegesített a hisztije az időjárással kapcsolatban, mégis egy szerethető karakter.
Harrietet kissé butácskának tartottam, mert hagyta, hogy más véleményét gondolja magáénak. Néha már sajnáltam ezért.
Mrs. Elton volt akit nagyon nem szerettem. Úgy képzelem, ha lenne a könyvnek folytatása akkor biztosan megkapná a magáét.
Mr. Eltont az elején még sajnáltam, a végére azonban rájöttem, hogy lelkész létére nem a legjobb tulajdonságokkal bír. Úgy gondolom, hogy megtalálta a zsák a foltját.
A Weston házaspár szerethető emberek benyomását keltették.
A történettel és a jól kidolgozott karakterekkel ez a könyv elbűvölt.


Népszerű idézetek

>!
baroness

Az emberiség egyik fele nem érti meg, amiben a másik fele örömét leli.

73. oldal (Lazi, 2010)

>!
Cheril

(…) ha a nő nem bizonyos benne, igent mondjon-e egy férfinek, feltétlenül utasítsa vissza. Ha habozik igent mondani, mondjon bátran nemet. A házasság nem olyan állapot, amibe csak úgy kétes érzelmekkel, fél szívvel be lehet lépni.

48. oldal

Kapcsolódó szócikkek: házasság
>!
Enola87

Ha habozik igent mondani, mondjon bátran nemet.

50. oldal

>!
GSzabina

Minden utálatos dolog közül a búcsúzkodás a legutálatosabb.

353. oldal

2 hozzászólás
>!
GSzabina

Mindig a hölgy joga dönteni az ismeretség mélysége felől.

272. oldal

>!
Enola87

Épp eléggé szerelmes vagyok. Kár lenne szerelmesebbnek lennem.

254. oldal

>!
GSzabina

Egy nőnek nem szabad csak azért hozzámennie egy férfihoz, mert az megkéri a kezét, vagy mert az szereti, és meg tud írni egy elfogadható levelet.

74. oldal

2 hozzászólás
>!
inka0507

Jobb, ha nincs esze valakinek, mint ha ilyen rosszul használja, mint maga!

57. oldal Lazi Könyvkiadó, 2006

>!
baroness

Gyönge fejekben a hiúság a legnagyobb bajt okozhatja.

>!
Amonitas

Egy nő ne menjen férjhez csak azért, mert megkérik, vagy mert az illetőnek nagyon tetszik, és meg tud írni egy tűrhető levelet.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Charlotte Brontë: Shirley
Gustave Flaubert: Bovaryné
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására
John Fowles: A francia hadnagy szeretője
Charlotte Brontë: Jane Eyre
Elizabeth Gaskell: Észak és Dél
Thomas Hardy: Egy tiszta nő
Charlotte Brontë: Villette
Alessandro Manzoni: A jegyesek
Kathryn Hughes: A levél