A könyvet legelőször nagymamám polcán láttam, vettem észre. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet, ugyanis a húgomat is Emmának hívják. Kicsiként mindig azt gondoltam, hogy a húgom életét írják le benne, ezért vette meg a nagymamám. Aztán ez elfelejtődött, ez az olvasási vágy iránta. Majd aztán jöttek olyan napok, amikor szinte csak Gwyneth Paltrow-s filmeket néztünk, és amikor snitten kutattam a többi szerepei között, kiderült, hogy ő játszik az Emmában. Mindig nézegettem a borítót, amin ő szerepel, de akkor még nem tudtam, hogy valójában mára már kedvenc színésznőm az rajta. Nos, egyik nap aztán elkértem szeretett nagymamámtól a könyvet, és nekem is adta örökbe.
Emma Woodhouse unalmában elkezd összeboronálni nemes személyeket. Ha már nevelőnőjénél egyszer bevált, gondolja másoknál is sikerülhet. Apja látja ám a dolgok nyitját, és azonnal lebeszéli róla a lányát, Emma mégis hajthatatlan, kinézi a leendő szerelmes párt, és elkezdi őket egymásba bolondítani. Csak azt nem veszi észre, hogy az alanyok közül az egyik Emmába szeret bele, emellett még sok titokzatos udvarló is előfordul.
Mindig is szerettem Austen könyveit forgatni a kezembe, mert úgy tud fogalmazni, mint senki más. Nyomába érni képtelenség. Az 1800-as évek egyik legnagyobb női alakja. Megfigyeltem, hogy egyes részeknél úgy tudta belecsempészni a kor különböző nézeteit, a politikát, hogy azt észre lehetett venni, a kiadók mégsem szólhattak érte. Írásai mindig visszarepítenek a kosztümös időkbe.
Az Emmát pont egy eléggé régi helyen kezdtem el olvasni, Gödöllőn a kastély kertben, és ez az érzet végig kísért az egész regényen.
Eddig csak 2 könyvet olvastam az írónőtől, és ez volt a harmadik. Az első kettőt imádtam. Itt viszont azt éreztem, hogy nekem ez valamiért nem elég. Nagyobb durranásra vágytam. Olyan élményre, amit átélhettem az Értelem és érzelemnél. De lehet, hogy csak a romantikus részeket hiányoltam belőle, ugyanis azt fedeztem fel, hogy az Emmában nem voltak olyan nagyok, mint a többiben. A helyszínek és a cselekmények is kisebb jelentőségűek voltak. Ezzel azt akarom kifejezni, hogy a szereplők nem nagyon feszegették a határaikat, mindig ugyanazon a helyszínen maradtak.
Nem is kell említenem, annyi név röpködött a levegőben, hogy sokszor belefutottam a fekete erdőbe. Néha bosszankodtam rajta, viszont a sok paprika mellett mosoly is jutott.
Előre szeretném közölni, hogy nem egy könnyed olvasmány, de ha igazán a mélyére ásunk, ha mindvégig próbáljuk megtartani a reményt, és kellő pozitivitással próbáljuk olvasni, akkor megfigyelhetjük, hogy egy remek könyvecske. Igen, egy kicsit lefaraghatnának a hosszából, az azért sokat dobna az olvasóknak. Emészthetőbb lenne, és talán még fiatalabbak is a kezükbe vennék.
Emmát úgy tudnám bemutatni, mint a Kisasszonyok Jo-ját butuskább kiadásban. Egy személy, akit mindenki imád, szeret, művelt, de még ő sem látja a teljes igazságot. Vagyis azt, hogy tevékenységeinek mi lesz a végkimenetele. Egy nő, aki nem akar férjhez menni, pedig azt az etikett megköveteli. Ellenálló, makacs, önfejű. Szerintem nagyon jól illik karakteréhez Gwyneth Paltrow, és igazán jól alakította a filmben. Még nem láttam a legújabb feldolgozást, de most már nagyon kíváncsi vagyok rá.
Összeségében nem volt vele különösebb bajom, csak az, hogy túl hosszú, és kevés a cselekmény. Viszont más szempontokból igazán szeretni való. Mondjuk sose fog felérni az Értelem és érzelem, vagy a Meggyőző érvek színvonalához, sikeréhez.
További: https://csakegyluca.blogspot.com/2021/06/jane-austen-em…