Emma 939 csillagozás

Jane Austen: Emma Jane Austen: Emma Jane Austen: Emma Jane Austen: Emma Jane Austen: Emma Jane Austen: Emma Jane Austen: Emma

Emma Woodhouse szellemes és gyönyörű hajadon, aki előszeretettel játsza a kerítő szerepét, ő maga azonban elszántan szembeszegül a házassággal. S bár apjának megfogadja, hogy felhagy a házasságszerzéssel, szeleburdi természete nem engedi, hogy lemondjon erről a kitűnő társasági szórakozásról. Ám ahogy egyre újabb délceg ifjak legyeskednek körülötte, mintha a minden lében kanál lányban is felcsapna a vágy – de vajon kihez vonzódik leginkább: a romantikus Mr. Eltonhoz? Netán a kalandor Mr. Churchillhez? És vajon a környékbeli lányokon kívül Emma számára is tartogat a sors szerelmet?

A Büszkeség és balítélet és megannyi világraszóló sikerkönyv írónője ebben a máig friss és humoros regényben ismét bebizonyítja, hogy a női lélek rejtelmeinek, és a társasági élet praktikáinak legjobb ismerője.

Eredeti megjelenés éve: 1815

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lazi Könyvkiadó klasszikusai Lazi

>!
Lazi, Szeged, 2020
428 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632670157 · Fordította: Csanak Dóra
>!
Lazi, Szeged, 2017
428 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632670157 · Fordította: Csanak Dóra
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2013
672 oldal · ISBN: 9789632545202 · Fordította: Tomori Gábor

12 további kiadás


Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

George Knightley · Emma Woodhouse · Jane Fairfax · Harriet Smith · Mr. Woodhouse · Frank Churchill · Miss Bates · Mr. John Knightley


Kedvencelte 165

Most olvassa 74

Várólistára tette 471

Kívánságlistára tette 299

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Evelena P>!
Jane Austen: Emma

Jane Austen csodálatosan ír. Hiába láttam már számtalanszor a könyvből készült számos adaptációt, így is nagyon élveztem az olvasását.
Talán csak a mi rohanó világunk az oka annak, hogy néha lankadt a figyelmem az olvasás során.
Emma Woodhouse az egyik kedvenc Austen-főhősnőm. Mikor a megérzései tévútra vezetik, akkor sem hátrál meg, hanem mindig keres egy újabb megoldást, egy újabb lehetőséget. Szeretem, ahogy ilyen nagy szeretettel bánik az édesapjával és ahogy mindenkihez megpróbálja megtalálni a megfelelő társat.
Tudom, sokak kedvence Mr. Darcy (akárcsak nekem). De Mr. Knightley a szívem csücske. Olyan drága, figyelmes, és nagyon szeretem, hogy ő az egyetlen, aki mindig megmondja Emmának, mikor a lány helytelenül cselekszik. Hogy olyan jól ráérez a háttérben zajló eseményekre, és ahogy finoman kezeli őket. Édes, drága Mr. Knightley. :)
Vannak persze sokszor ismétlődő, kissé komikus szereplői megnyilvánulások, mint például Mr. Woodhouse örökös aggódása mindenki egészségéért és Miss Bates folytonos hálálkodása. De nekem inkább csak mosolygásra adtak okot, mikor már a történet során tizedszerre fordult elő az ilyesmi. :)
Bevallom, egyik nagy szerelmem ez a korszak, mikor az emberek mindennapjait főként a séták, a látogatások, a piknikek, kisebb utazások, hosszas beszélgetések és a táncra csábító bálok töltötték ki.
Mindig elragadó élmény visszacsöppenni ebbe a nyugodt, kellemes világba, ahol egy apróbb pletyka is sok-sok galibát okozhat, ahol egy félreértés a környék összes lakójának az életét felbolydítja .
No és a romantika, ami oly lágy, kedves és szívet melengető ebben a könyvben.
Jane Austen megunhatatlan. :)

5 hozzászólás
Linszyy P>!
Jane Austen: Emma

Mindenkit megértek, aki nem bírta végigolvasni ezt a könyvet és unalmasnak tartja. Ez még nekem is nehezebben csúszott, mint Austen általában. De én most is azt mondom, hogy a hosszúsággal van a baj. Történtek itt dolgok, csak főleg a karaktereink kapcsolataiban és nem cselekményben, szóval 150-200 oldallal meg kellene rövidíteni ezt a könyvet és akkor öt csillag lenne.

Tudom, hogy sokan ki nem állhatják Emmát, de nekem tetszett, hogy ilyen. Itt van egy olyan hősnő, aki NEM akar megházasodni. Hát milyen már ez egy Austen-regényben? :D Nem ellenzi ő a házasság intézményét, de inkább összeboronál másokat, mert neki úgysem üti meg senki a mércéjét. Én ezt imádtam, főleg, mert gondoltam, hogy a végén valaki úgyis megdolgoztatja majd Emma kemény szívét.

Szerintem nagyon szövevényes volt ez a sok szerelmi kapcsolat a karakterek között, nem mondom, hogy nem láttam át Emmánál hamarabb a dolgokat, de azért volt egy pillanat a vége felé, amikor már én is elvesztem, hogy akkor mégis ki kivel lesz.

De aztán minden úgy történt, ahogy történnie kellett, és szerintem Emma sokat fejlődött a könyv végére. Egy férfire volt szükség hozzá és arra, hogy Emmát érdekelje a férfi véleménye, és máris kétszer átgondolta, hogy kimondja-e a beszólást, ami a nyelve hegyén van, vagy hogy újabb játszmába kezdjen-e mások érzéseivel.

Leginkább Mr. Woodhouse idegesített, Harriet pedig sajnálnivaló volt, de aztán hamar rájöttem, hogy a legjobbtól tanult és igazából túlteszi ő magát mindenen. Nagyon érdekes szereplők vonulnak itt fel, szóval rájuk figyeljetek olvasás közben, ne a cselekményre. :)
https://youtu.be/5MidHy5iTlY…

2 hozzászólás
Porcsinrózsa>!
Jane Austen: Emma

Most, hogy a végére értem az olvasásnak, már egészen elfogadható könyvnek tartom. De 3,5 csillagnál többet nem ér nekem, mivel a regénynek csaknem kétharmad részéig bosszankodtam, s csak az utolsó egyharmada nyújtott valódi szórakozást.
Közben megállapítottam, hogy Jane Austen kétségkívül nagyon tehetséges író, hiszen ha valaki a semmit négyszáz oldalnyi terjedelemben így tudja gömbölyíteni, ahogy ő, az minden elismerést megérdemel. Ennyi dologtalan, léhűtő, semmirekellő arisztokratát összegereblyézni, belőlük ennyire rideg, a sznob látásmódtól torzított jellemeket alkotni nem kis teljesítmény. A történetben épp azok beszélnek szellemi tartalékokról, akik mindenféle szellemnek és tartaléknak erősen híjával vannak. De a főhősnő üresfejű egoizmusa, úrhatnámsága is kihozott a béketűrésből.
Mivel a jócskán összegubancolódott szálak csak a befejezés felé simulnak ki, a jellemfejlődés ívéről nem lehet beszélni. Halvérű, sótlan, akaratgyenge hímnemű lények (
A férfi megnevezés mellőzhető, mivel más jellemvonásokat feltételez. ) viszont ugyanúgy szép számmal akadnak, mint szürke tollukat felborzolva káráló, valóban tyúkeszű, szűk látókörű tyúkok. Persze, vannak határozott egyéniségek is a regényben, de igen kevesen, s ezért Jane Austen nem tudott olyan egyensúlyt teremteni, mely megnyugtató hatással lehetett volna erősen felborzolt olvasói kedélyemre.

18 hozzászólás
Kelemen_Hanna>!
Jane Austen: Emma

Imádom minden sorát, még akkor is, ha ez egy olyan könyv, ahol a főhős egy hülye liba, a pasi pedig, akibe beleszeret spoiler.

csillagka P>!
Jane Austen: Emma

Sóhaj, megkönnyebbülés, szabadság és lelki béke.
Végre vége, ha fellehet állítani egy skálát ahol a világirodalomban elismert könyvek távolsága látható csillagkához viszonyítva, akkor az egyenes mínuszos végén valahol a távolban található ez a rettenet, messze távolabb minden olyan könyvtől amelyeket értékelek, de nem szeretek.
Austen nem a kedvenc íróm, Darcyt viszont álompasinak tartom és nem is értem George Knightleyt hogy merik egyesek hozzá hasonlítani, még egy lapon se szabadna említeni a két nevet :) Az egész könyv egy nagy társas unaloműzés, komolyan ennél jobb a magány, mert akkor legalább magaddal őszinte lehetsz, egyik szereplő sem végez egy perc hasznos tevékenységet, csak borzolják egymás idegeit és ítélkeznek a másik viselkedésének árnyalatain. Nincs a könyvben egy őszinte cselekedet, érzelem, gondolat minden csak képmutatás és látszat amivel elfedjük a valódi természetünket. Hányinger keltő és iszonyúan fárasztó.
Túl vagyok rajta, karantén kellett hozzá, hiszen lassan 2,5 éve nem olvastam szépirodalmat, ez a hazug borzalom volt az akadálya, és a makacs természetem amely addig engedett más komoly irodalmit művet kézbe venni, amíg becsülettel meg nem bűntett. Tényleg nem tudom hányszor kezdtem neki az elmúlt években (legalább 5X) most volt idő, akarat. Jelentem visszatértem, tele sebbekkel, talpig sárosan, átverekedtem magam a kétszáz éves csapdán, amit nekem készített a molyok kegyetlen papírdémona.

5 hozzászólás
KönyvMoly_1989>!
Jane Austen: Emma

Oh, de szeretem ezt a történetet! :)

Mr. Knightley egyértelműen átvette nálam Mr. Darcy egyeduralkodói címét. Egyszerűen szerelmes vagyok belé! Annyira jól megalkotott romantikus karakter, hogy legszívesebben bemásznék a könyv lapjai közé és lecsapnám Emma kezéről. :)

Emmát is nagyon megkedveltem a maga néha meggondolatlan, hebrencs természetével együtt. Ő mondjuk sohasem érhet a Büszkeség és balítélet hősnőjének a nyomába, de ettől függetlenül igen szimpatikus Austen hősnő.

A történet maga romantikus, kellemes, lágyan cirógat, megmosolyogtat… A kedvenc regényem az írónőtől.

Ui. Aki esetleg nem látta a kötetből készült 2009-es sorozatot, nézze meg, megéri! :)

dagikám>!
Jane Austen: Emma

Nagyon ódzkodtam ettől a könyvtől. Azt gondoltam, hogy tele lesz romantikus szálakkal, szenvedéssel, incselkedésekkel és helyette kellemeset csalódtam. Könnyed, hétköznapi életeket mutatott be az írónő. Imitt-amott vicces szituációk voltak, igaz a végén Emma szenvedése, önsajnálata kicsit hajazott már a kiakasztó jelzőre, de szerencsére hamar végeszakad a siránkozásainak. És minden jó, ha vége jó. Szerencsére nem volt annyira idegesítő számomra az adott korszak csavaros mondatai, finomkodásai.
Ha kb ennyi romantika lenne majdenm minden romatikus regényben, akkor többször vennék a kezembe romantikus könyvet.

5 hozzászólás
WindStorm>!
Jane Austen: Emma

Jane Eyre egyszerűen a szívem csücske, ezért is bátorkodtam a polcról leemelni Emmát, hátha ő is csatlakozik hozzá. Sajnos egy picikét alul maradt, de ettől függetlenül kellemes társaság volt a számomra.

Jane Austen egy olyan világot tárt elém, amilyenről nagyon szívesen olvasok, és hónapok után is kedvesen gondolok vissza rá. Emma otthona és a többi szomszédság is elnyerte tetszésem, főleg az, hogy egymáshoz lovaskocsival jártak, mert olyannyira messze laktak egymástól.
A könyv tartalma két síkon mozog, egyik a báli esték, a mulatság, a zene, az emberek egymás közötti kibeszélése, a másik pedig a mély érzelmes részeken alapszik. Őszínte legyek én a társasági részeket jobban élveztem, mint a romantikát. Mert, itt bizony a romantikus beszélgetések, leírások eléggé hidegen vannak lefestve az akkori szokásokhoz híven, én meg bizony imádok úszni a mézesmázas vattapamacsban.
A szereplők egytől egyig szimpatikusak voltak, kivéve Mr. Eltont, na meg Miss Fairfax kisasszony is igazán elviselhetetlen volt. Harriet bár butácska volt, az ártatlansága megmaradt. Knightley… csodálatos, finom, nagyszerű karakter, a férfiak közül a legkimagaslóbb.
A kis Emma, ha nem is letehetetlen, de igen furcsa személyiség, megérte kitartanom mellette, főleg, hogy a végén meghozta élete legjobb döntését, amire én is egyből rábólintottam.

Az emberiség egyik fele nem érti meg, amiben a másik fele örömét leli.

>!
Európa, Budapest, 1977
446 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630710560 · Fordította: Csanak Dóra
Dorin_Kulcsár>!
Jane Austen: Emma

Az új 2020as Emma film nagyon tetszett, így kíváncsi voltam milyen lesz a könyv verziója. Az írónő elkalauzolja az olvasót a 19. századi, angol vidékre. Megismerjük az angol társadalmat, a szokásaikat és különböző karaktereket, köztük a címszereplő Emmát, aki egy igazán határozott személyiség. Intelligens lány, akinek mindenről van véleménye. Vannak hiába, sokszor egoista, de próbál változtatni. Emma nagy jelllemfejlődésen ment át a történet folyamán és a végére sikerült megkedvelnem.
Mr. Knightley abszolút kedvenc a szereplők közül.
A történet nagyon lassú lefolyású. Vannak benne „üresjáratok”, de szerencsére tetszett az írónő stílusa, így viszonylag gyorsan haladtam vele. Összességében tetszett és tehetséges írónőnek tartom Jane Austent, de sajnos nem lett kedvencem a könyv. Ez volt az első olvasásom az írónőtől, de a közel jövőben szeretném majd elolvasni a Büszkeség és Balítélet c. könyvét is.

Ibanez P>!
Jane Austen: Emma

Ha valaki egy jó dagályos, unalmas, rétestészta-Austent kíván olvasni, az ezt a könyvet vegye a kezébe! :-D Ha valaki még sose olvasott Austent, isten ments, hogy ezzel kezdje! :-D Én nem lepődtem meg, hogy nem tetszett a könyv, mivel filmen is csak egyszer láttam, elég is volt. Mr. Knightley unalmas, a kotnyeleskedő öregasszony helyett kapunk egy kotnyeleskedő fiatal lányt, Emmát, aki mindenbe beleüti az orrát, mert ő aztán nagyon jól tudja, kinek milyen férj-feleség dukál! Közben meg persze jól pofára esik, vagyis inkább az esik pofára – főleg Harriet – akit istápolni akar. De ez persze nem gátolja meg, hogy újabb konspirációkba fogjon…

„Mindent egybevetve, Emma olyan megenyhült, jótékony érzelmekkel vált el tőle, hogy hazafelé menet azon kezdte törni a fejét, miért nincs Highburyben egyetlen olyan fiatalember sem, aki méltó lehetne rá, hogy függetlenséggel ajándékozza meg Jane-t, sajnos, senki sem akadt, akit szívesen szánt volna neki képzeletben. Mindez nagyon szép érzésekre vallott – csak éppen nem tartott sokáig.”

A kötet enyhén szólva unalmas… Egész fejezetek hivatottak arra, hogy megvitassák, Jane milyen szépen zongorázik. Igen, egy teljes fejezet. Vagy az, hogy ugyan miért nem jön Frank Churchill… Vagy, Emma és Mr. Knightley eszmecseréje, hogy vajon milyen ember is Frank Chruchill, s Emma levezetése, hogy szerinte milyen – noha világéletében sose találkozott vele! De csakis kedves, finom stb. stb. lehet! Piha…. Mindezt bizony oldalakon keresztül. Ennél már csak az rosszabb, ha a fejecskéjét gondolkodásra használja… mert akkor bizony nincs megállás, „peregnek” a sorok… „Ezzel zárult elmélkedésének első szakasza.” – kaphatjuk a jelzést, s sóhajthatunk, hogy mindjárt kapjuk a következő fejezetnyi eszmefuttatást. :-D

Harriet meg aztán pláne, hol ezt szereti, hol azt, néha alig pár nap telik el a kettő között, az ilyet manapság, hát, nem is tudom, minek neveznénk :-D Mondjuk Emma se kutya, mikor beképzeli magának, hogy szerelmes, vagy mégse, hát majdnem, vagy nem is? Vicces is lehetne a dolog, ha az elejétől kezdve nem utáltam volna Emmát, főleg a lenéző magatartása miatt… neki csak az felel meg, aki neki megfelel, mindenki más a cipője talpa alatt van. A szememben igazán nem is fejlődött ez a lány, annyi, hogy a végén jött a megvilágosodás, hogy neki ki is kell igazából (s onnantól kezdve az másé nem lehet ám, ő érdemli csak meg), s igazából nem is tudom, a férfi mit is szeretett ebben a nőben. :-D Én biztos, hogy el nem vettem volna feleségül :-D


Népszerű idézetek

baroness>!

Az emberiség egyik fele nem érti meg, amiben a másik fele örömét leli.

73. oldal (Lazi, 2010)

Cheril>!

(…) ha a nő nem bizonyos benne, igent mondjon-e egy férfinek, feltétlenül utasítsa vissza. Ha habozik igent mondani, mondjon bátran nemet. A házasság nem olyan állapot, amibe csak úgy kétes érzelmekkel, fél szívvel be lehet lépni.

48. oldal

Kapcsolódó szócikkek: házasság
Enola87 P>!

Ha habozik igent mondani, mondjon bátran nemet.

50. oldal

Amonitas>!

Egy nő ne menjen férjhez csak azért, mert megkérik, vagy mert az illetőnek nagyon tetszik, és meg tud írni egy tűrhető levelet.

VNoémi>!

(…) létezhet harmadik út a tétlenség és a minden lében kanál törekvés között.

18. oldal - 1. fejezet (Ulpius, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Emma Woodhouse
minialoe>!

Minden utálatos dolog közül a búcsúzkodás a legutálatosabb.

353. oldal

2 hozzászólás
Enola87 P>!

Épp eléggé szerelmes vagyok. Kár lenne szerelmesebbnek lennem.

254. oldal

minialoe>!

Egy nőnek nem szabad csak azért hozzámennie egy férfihoz, mert az megkéri a kezét, vagy mert az szereti, és meg tud írni egy elfogadható levelet.

74. oldal

2 hozzászólás
inka0507>!

Jobb, ha nincs esze valakinek, mint ha ilyen rosszul használja, mint maga!

57. oldal Lazi Könyvkiadó, 2006

minialoe>!

Mindig a hölgy joga dönteni az ismeretség mélysége felől.

272. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Charles Dickens: David Copperfield I–II.
Thomas Hardy: Távol a világ zajától
Charles Dickens: Szép remények
Charles Dickens: Copperfield Dávid
Charles Dickens: Nagy várakozások
Charles Dickens: Örökösök I-II.
Charles Dickens: A Jarndyce-örökösök
John Fowles: A francia hadnagy szeretője
Winston Graham: Ross Poldark
Gustave Flaubert: Madame Bovary