Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Büszkeség és balítélet 4903 csillagozás
Szerelmek és félreértések klasszikus meséje a XVIII. századvégi Angliából. Az öt Bennet nővér élete a férjkeresés jegyében zajlik: anyjuk megszállottan próbálja biztosítani számukra a megnyugtató jövőt valami pénzes – és lehetőleg rangos – férfiú mellett. Csakhogy a jó eszű és éles nyelvű Elizabeth szélesebb perspektívákban gondolkozik, és ebben apja is támogatja őt. Amikor Mr. Bingley, a módos agglegény beköltözik az egyik szomszédos birtokra, felbolydul a Bennet-ház élete. A férfi előkelő londoni barátai és a vidékre vezényelt nyalka, ifjú katonatisztek közt bizonyára számos udvarlója akad majd a lányoknak. A legidősebb lány, a derűs és gyönyörű Jane úgy tűnik, meghódítja Mr. Bingley szívét. Ami Lizzie-t illeti, ő megismerkedik a jóképű, és látszólag igencsak dölyfös Mr. Darcyval, és máris kezdődik a nemek ádáz csatája. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Elizabeth nem várt házassági ajánlatot kap a Bennet-vagyont öröklő unokatestvértől, és amikor Mr. Bingely váratlanul Londonba… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 1813
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek Könyvmolyképző · A Világirodalom Remekei Európa · Lazi Könyvkiadó klasszikusai Lazi · A világirodalom klasszikusai Kossuth · Szerelmes Világirodalom Magyar Könyvklub · Lektúra könyvek Kriterion · Európa Klasszikus Regények Európa · A világirodalom klasszikusai · Örök Kedvencek Menő Könyvek · Jane Austen regényei Európa
Enciklopédia 56
Szereplők népszerűség szerint
Mr. Fitzwilliam Darcy · Elizabeth Bennet · Mr. Bennet · Jane Bennet · Charles Bingley · Georgiana Darcy · Mrs. Bennet · Lydia Bennet · Kitty Bennet · Mary Bennet · Charlotte Lucas · Mr. Collins · Caroline Bingley · George Wickham · Lady Catherine de Bourgh · Mr. Hurst · Sir William Lucas
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 2217
Most olvassa 298
Várólistára tette 1056
Kívánságlistára tette 944
Kölcsönkérné 16
Kiemelt értékelések
Létezik nőirodalom és férfiirodalom, ez igaz, de ezt csak a szerző neme határozza meg. Az igazi irodalom nemtől függetlenül szól mindenkinek.
Austen-t főleg nők olvassák, és mivel szerelemről is ír, nem is keveset, elterjedt róla, hogy a Büszkeség és balítélet egy nőknek szóló könyv. Hülyeség. Akarom mondani: balítélet.
Ezt a regényt ugyanúgy élvezheti férfi és nő, Austen nem férfigyűlölő, inkább az érződik a könyvéből, hogy egyenlőnek tartja a két nemet. Szóval az írónő legalább annyira intelligens volt, mint hősnője, Elizabeth Bennett.
Miss Bennett rendkívül vonzó jelenség volt számomra: egyértelműen hasonlított egy bizonyos lányra, egyébként arra a lányra, aki ezt a könyvet a „kezembe nyomta”.
Mr. Darcy-ba – minő meglepetés – nem lettem szerelmes, de természetesen szinte a legelejétől fogva vele szimpatizáltam. Felismertem benne magamat, bár én jobban különbözöm Darcy-tól, mint a könyvet-a-kezembe-nyomó hölgy. Stb. Stb. Bla-bla-bla.
Csak annyit akarok üzenni a férfitársaimnak: olvassátok el ezt a regényt, ha eddig nem tettétek. Tegyétek félre a férfiúi büszkeségetek. :) Az a lány, aki pedig még nem olvasta, magára vessen, és igyekezzen bepótolni, mert nagyon-nagyon jó. :)
(És persze Mr. Bennett a legjobb.)
Figyelem!
Olyan még eddig nem volt, hogy úgy értékeltem volna egy könyvet, hogy még közel sem értem a végére. De meg kell, hogy mondjam, 50 oldal után büszkén rányomtam a kedvenc gombra.
Balítélet volna?
Majd meglátjuk! :)
Kedves Austen kisasszony!
Engedje meg nekem, hogy – meglehet, csupán képletesen szólva – ismét tollat ragadjak, s ily’ módon osszam meg Önnel immár a harmadik – s némi röstelkedéssel vagyok kénytelen bevallani, hogy minden bizonnyal utolsó – elolvasott regénye kapcsán bennem felhorgadó érzéseket és gondolatokat!
Igyekezni fogok, hogy eme megkésett levélben tartsam magam a jó modor és az emelkedett stílus kívánalmaihoz, még akkor is, ha mindazon heves érzelmektől, amelyek keblemben sarjadtak néha bizony nehezemre esik, hogy ne epébe mártsam meg képzeletbeli pennám hegyét.
Mélyen tisztelt hölgy!
Ahogy már előző, Meggyőző érvek hosszú soraival teli levelemben írtam, minden tiszteletem mellett meg kell állapítanom, hogy habár az Ön fogalmazókészsége valóban megjárja – ha megengedi, hogy kölcsönvegyem ama kifejezést, amellyel Mr. Darcy élt, midőn először pillantotta meg a bájos Miss Bennetet –, de ahhoz, hogy én magam igazán élvezzek egy regényt, ez bizony nem elégséges.
Szó se róla, ebben az írásművében már ismét megcsillan az a csípős humorérzék, ami miatt sokan rajonganak Önért, ám váltig állítom, hogy ez is nagyon kevéssé menti a történet első felét, amelyet – ha a jó Mr. Bennet távoli oázishoz hasonló epekedéssel várt sztoikusan gunyoros megjegyzését nem számítjuk – méltán ruházhatnánk fel „az irgalmatlanul unalmas” jelzővel.
Jane, kedvesem, bizony mondom, hogy míg a történet el nem jutott addig a pontig, hogy Lizzy kézhez kapta Mr. Darcy levelét, igen gyakran hiányoltam azokat a bizonyos zombikat*, hogy egy kis lendületet, horrible dictu életet vigyenek az események igencsak bágyadt és álmatag folyásába.
A helyzetet csöppet javította ugyan a parodisztikusan eltúlzott Collins tiszteletes szerepeltetése, akinek végtelenül szervilis jelleme nem csupán a regény egyik – csöppet sem üde és bájos, de legalább kellőképpen utálható – színfoltja volt, de a mozgóképes adaptációk leghálásabb szerepe is. Bevallom, számomra a BBC feldolgozás legszórakoztatóbb része volt az ő ömlengéseit hallgatnom – szigorúan a zseniális magyar szinkronnal. Ki tudja, ezt talán még Ön is nagyra értékelné.
A történet második felében már több a lendület, és némely konfliktus is kibontakozik annyira, hogy ne Mr. Darcy-hoz hasonló méla unalommal és lenézéssel kövessem figyelemmel a vidéki kisnemesség álszent módon képmutató intrikáit, amelyet a rangkórság és anyagiasság motivált.
Drága hölgyem!
Immár három regényének elolvasását követően két dolog maradt számomra homályban.
Először is, honnan fakad a rajongó hölgyek tömegének immár két évszázados meggyőződése, hogy Ön romantikus történeteket ír?
Meglehet, én jómagam a cinikus férfiak mintapéldánya vagyok, de ezek a történetek meglátásom szerint igen kevéssé szólnak a szerelemről, sokkal inkább a nők szűkös lehetőségeiről, amelyek közül a társadalmilag leginkább (avagy kizárólag) elfogadott az volt, hogy valamiként nyélbe üssenek egy jó házasságot, amelynek köszönhetően anyagi biztonságban élhessék le az életüket.
Ám ez az egész életművét belengő anyagiasság szinte már sértő, s elismerem, hogy dühöngő rinocéroszként tapodott férfiúi önérzetemen azzal, hogy az egyébként független és értelmes Lizzy Bennet szíve véglegesen akkor olvad meg Mr. Darcy iránt, amikor megpillantja annak Pemberlyben magasodó pompás és előkelő kastélyát.
Ha párhuzamot keresek, talán megérti, hogy miért ötlött fel bennem az a tréfás kérdés, hogy a nők vajh’ milyen belső értékeket becsülnek leginkább?**
Ha írását a saját korának kór- és korképeként fogom fel, akkor a napnál is világosabb, hogy az önhöz hasonló társadalmi státuszú hölgyek számára a házasság volt az életcél, amely a sikertelenség esetén rájuk váró valós alternatívákat figyelembe véve messze nem megvetendő törekvés, de az Ön ideje óta jókorát fordult már a világ, és erősen átértékelődött a nők szerepe.
Értetlenségem másik tárgya, hogy mi oka volt, hogy ily' kecsesen kerülgeti a valódi konfliktusok ábrázolását. A regényei olvasása során mindig vártam, hogy valamely szituációból végre dráma bontakozik ki, de sajnos néhány parázs szópárbajnál többet nem kaptam…
Tudom, hogy az Ön korában nem volt igazán szalonképes dolog a Shakespeare drámáit olvasni, de meggyőződésem, hogy jót tett volna a regényeinek, ha ezt-azt eltanul a vén lókötőtől.
Maradok tisztelettel, őszinte híve:
vicomte
* Ha eddig megkímélték volna a hírtől, egy férfitársam (aki nyilván hasonló kínokat élt át, mint én) megírta a regényének rothadó élőhalottakkal izgalmasabbá formált verzióját. De bevallom, ezek után ez a változat sem bír fölcsigázni.
** A válasz: bőrkárpit, légkondicionáló és szervokormány
Meglepően tetszett.
A hangulata volt, ami magával ragadt. Egyszerű történet, még egyszerűbb karakterekkel. A szereplők kinézetéről sem találunk benne kifejezetten rendes leírást, illetve nem mindenki jelleme tökéletesen kidolgozott.
Elizabeth-et szerettem, sőt, szerintem Mr. Darcy sem annyira bunkó, mint amennyire én azt gondoltam a kis spoilerekből. Voltak gonosz megmozdulásai, de például amikor a lányok anyját ecsetelte, akkor mélységesen egyetértettem vele, mert attól az asszonytól még nekem is szekunder szégyenérzetem volt olvasás közbe. Azonban a lányok édesapja igencsak szerethető.
Ez az új kék és arany borító egyszerűen csodás. Többször megálltam olvasás közben gyönyörködni benne.
Nemrég néztem meg a BBC-s feldolgozást, és ez persze meghozta a kedvem az újraolvasáshoz.
Kellemes kikapcsolódás volt néhány napra visszatérni Jane Austen világába, és végigkövetni a Bennet család történetét.
Továbbra is szeretem a történetet, valahogy képtelen vagyok megunni, mindegy hányszor olvasom újra.
A szereplők közül változatlanul Elizabeth, Mr. Darcy és Mr. Bennet a kedvenceim, Jane és Bingley szerintem kissé naívak és könnyen befolyásolhatóak.
Wickhamet leginkább a behízelgő modora miatt utáltam, és egy picit zavaró volt, hogy Elizabeth olyan könnyen elhitte minden szavát.
Nagyon szeretek erről a korszakról olvasni, de nem hiszem, hogy szívesen éltem volna akkor.
”… anélkül is hibázhatunk és okozhatunk szenvedést, hogy tudatosan cselekednénk rosszat, vagy tennénk boldogtalanná másokat. Elég hozzá egy kis könnyelműség, ha figyelmen kívül hagyjuk mások érzéseit, vagy nem elég határozottan viselkedünk.”
A Büszkeség és balítélet végre egy csodaszép kiadást kapott, amely azonban nem Szenczi Miklós, hanem Loósz Vera fordításában jelent meg. A klasszikus romantikus mű korántsem egy csöpögős lányregény, a maga rideg valóságában ábrázolja a XIX. századi házasság intézményét, amely kizárólag pénz- és rangszerzésre szolgál, és a nő már a párválasztás során is csupán passzív szerepet kap. Mindez mai szemmel olvasva kifejezetten dühítő is lenne, ha a butuska, előnyös kérőre várakozó nők közül nem emelkedne ki Elizabeth karaktere, aki csak és kizárólag szerelemből hajlandó házasodni, ám valójában nem a szívével, hanem az eszével választ. Emiatt két férfit is elutasít, miközben ideggyenge édesanya már alig várja, hogy mind az öt lányát férjhez adja. A Bennet család pedig nem számít éppen jó partinak, így a két idősebb lánynak, a csupaszív Jane-nek és az öntudatos Lizzy-nek nincsenek jó esélyei, hiába keltik fel két magas rangú férfi érdeklődését. Nagyon örülök, hogy az új kiadásnak köszönhetően ilyen sok év elmúltával ismét elolvastam ezt a zseniális regényt, amely talán ezúttal még jobban elvarázsolt.
Nem szeretnék hangzatosan nagy szavakkal írni! Itt már mindenki előttem méltatta a kötetet. Meg kell viszont jegyeznem méltán kárpótolt most minden rossz olvasási élményem miatt!
Bárcsak hamarabb vettem volna kezembe. Lánykoromban kellett volna olvasnom…
Ki ne vágyna ilyen apára, mint Mr. Bennet?
Nagyon szerettem ahogy Elizabeth – tel törődött, jót mosolyogtam ezen a kedves apa – lánya viszonyon. Öt lánya közül Eliza a kedvenc, és ezt érezteti is.
A kor jellegzetes hangulata járja át a könyvet, és ez a hangulat ejtett rabul engem is. A két fiatal lassan kibontakozó érzelmei. Elizabeth talpraesettsége, Darcy visszafogott modora. Hű, de nagyon szerettem „velük lenni!” Aki nem olvasta még, annak ajánlom ne halogassa! Nagyon megéri, nagyon szerethető.
Figyelem! Klasszikusokat és történelmi romantikusokat kerülő személy értékelése következik. :))
Nagyon ritkán olvasok ilyen történeteket. Általában unalmasnak, vontatottnak érzem őket, a nyelvezetről nem is beszélve.
Be kell vallanom, hogy ez viszont tetszett. :)
Bővebben:
http://olvasokorut.blogspot.nl/2016/12/jane-austen-busz…
Már az első mondatnál hangosan felnevettem, és onnantól oldalanként legalább egyszer. Hihetetlen szellemes, csipkelődő humor, miközben a tehetetlen várakozásról és tönkrement életekről (is) szól. A nők mérhetetlen kiszolgáltatottságáról, a szokások és illemszabályok börtönéről. A romantikus, hepiendes történet csak egy máz annak az életformának a kritikai leírásán, ami az „angol vidéki élet”. Elképesztő visszafogott, korlátozott világ. És mivel a szerző (akármilyen nehéz is elhinni, amilyen mainak érezzük a szemléletét és a mondatait) a saját korától írt, tökéletesen hiteles.
Ez a könyv maga a csoda. Így utólag nagyon bánom, hogy eddig halogattam. Emlékszem, annak idején nagyon szerettem a megfilmesített változatot, több verzióját is láttam, azt hiszem, emiatt szerettem meg Colin Firth munkásságát.
Tartottam tőle, hogy számomra nem hozza meg a várt élményt, de megtette. Nem tudtam lerakni, tudni akartam, mi lesz Lizzy és Mr. Darcy sorsa.
Minden egyes szereplő egy jellegzetes és érdekes karakter. Mindenki jelleme nagyon jól kidolgozott, mindenkiben meg lehet találni a rá jellemző pozitív, vagy negatív tulajdonságot.
Megszerettem Mr. Darcyt, végig azt akartam, hogy jól alakuljon a sorsa, lehetőleg Lizzy mellett. Mr. Bennet is nagy kedvencem lett, hihetetlenül szép az apai szeretete, és a viszonya a családjához.
Lady Catherine-t végig ki nem állhattam, folyamatosan bizonygatta, mennyire ellenszenves szereplő. Jane és Bingley számomra elég semlegesek voltak, nem sok mindent váltottak ki belőlem. Kitty szeleburdi karakterét nagyon szerettem, viszont Lydia és Mr. Wickham is a kevésbé kedvelt szereplők közé tartoztak az én olvasatomban.
Imádtam a könyvet, nagy kedvenc lett, ha lesz rá módom, időm, és alkalmam, biztosan elő fogom még venni. És ezután nem kérdés, hogy filmesített maratont is tartok, újra át akarom élni az élményt!
Népszerű idézetek
Mondhatom, nincs nagyobb gyönyörűség az olvasásnál.
52. oldal (Lazi)
– Súlyos választás előtt állsz, gyermekem. Mától kezdve egyik szülőd idegen lesz számodra. Az anyád nem akar többé látni, ha nem mégy feleségül Mr. Collinshoz, nekem pedig akkor ne kerülj a szemem elé, ha hozzámégy.
101. oldal
– Nem tudom megérteni, ha valaki manapság elhanyagolja a családi könyvtárát.
Kevés embert szeretek igazán, még kevesebbről van jó véleményem. Minél jobban megismerem a világot, annál elégedetlenebb vagyok vele […].
– Téved, kedvesem, nagyon is tisztelem az idegeit. Voltaképpen régi barátaim. Idestova húsz éve örökösen rájuk hivatkozik.
7. oldal
Hadd mondjam el, mi az életfilozófiám: csak úgy emlékezzünk a múltra, hogy örömet okozzon.
343. oldal (Alinea, 2013)
Ezt a könyvet itt említik
- Abbi Waxman: Egy könyvmoly élete
- Agatha Christie: A Sittaford-rejtély
- Agatha Christie: A sittafordi rejtély
- Alexander Steele (szerk.): Kezdő írók kézikönyve
- Alice Oseman: Solitaire – Pasziánsz
- Amanda Stevens: A próféta
- Angela Marsons: Egy élet ára
- Angeline Boulley: A Tűzőrző lánya
- Anita Boza: Az éjszaka színei
- Baráth Katalin: Gőzgépek és pomponlányok
- Bella Andre: Menekülés a szerelemtől
- Candace Bushnell: Carrie naplója
- Candace Rose Rardon: Teaivók zsebkönyve
- Carsten Henn: A könyvsétáltató
- Casey McQuiston: Red, White & Royal Blue – Vörös, fehér és királykék
- Cassandra Clare: Az angyal
- Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan – Maureen Johnson: A New York-i Intézet csatája
- Christopher Moore: Lestrapált lelkek
- Dean Koontz: A görbe lépcső
- Dodie Smith: Enyém a vár
- Emily McGovern: Bloodlust and Bonnets
- Erin Butler: Mr. Darcy nyomában
- Fiona Barton: A gyanúsított
- Geraldine Brooks: A vágy kilenc része
- Helen Fielding: Bridget Jones naplója 2. – Mindjárt megőrülök!
- Hercz Júlia: Arany és Ónix
- Holly Smale: A lány, aki mindig mindent félreért
- Ilsa Madden-Mills: Dirty English – Balhés brit
- J. L. Armentrout: Shadows – Árnyak
- Jane Austen: Jane Austen levelei
- Jasper Fforde: A Jane Eyre eset
- John Irving: Fohász Owen Meanyért
- Joss Stirling: Lélektársak – Phoenix
- Jules Wake: Hóesés Notting Hillben
- Julia Quinn: Miss Miranda Cheever titkos naplója
- Julie James: Gyakorlat teszi a mesterkedőt
- Karen Joy Fowler: A Jane Austen könyvklub
- Kay Bratt: Varázsolj haza!
- Kerstin Gier: Az álmok második könyve
- Lauren Morrill: Vakrandi a végzettel
- Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet
- Liane Moriarty: Kilenc idegen
- Lizzy Charles: Zűröstül-bőröstül
- Lucy Strange: A fülemüleerdő titka
- Mark Haddon: A Delfin
- Mary Ann Marlowe: Könyvízű szerelem
- Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
- Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 6. – Hajrá hercegnő!
- Milly Johnson: Teaház a sarkon
- Mónica Gutiérrez: A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei
- Nacukava Szószuke: Rintaró és a könyvek útvesztője
- Natalie Jenner: A Jane Austen társaság
- Nick Hornby: Hosszú út lefelé
- Nicola Yoon: Minden, minden
- Rachel Burton: Könyvesbolti karácsony
- Rachel Givney: Szerelmes Jane
- Rácz Zsuzsa: Kovácsné kivan
- Roald Dahl: Matilda
- Roald Dahl: Matilda három csodája
- Salman Rushdie: Az igazság nyelvei
- Sara Nisha Adams: A könyvlista
- Sarah J. Maas: Catwoman: Soulstealer
- Shannon Hale: Austenland – Vakáció Mr. Darcyval
- Shelly Crane: Significance – Bizonyosság
- Sue Townsend: A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója
- Syrie James: Az elveszett Jane Austen-kézirat
- Szécsi Noémi: Egyformák vagytok
- Virginia Woolf: Saját szoba
Hasonló könyvek címkék alapján
- Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya 90% ·
Összehasonlítás - Thomas Hardy: Távol a világ zajától 86% ·
Összehasonlítás - Jókai Mór: Az arany ember 84% ·
Összehasonlítás - Gustave Flaubert: Madame Bovary 86% ·
Összehasonlítás - Virginia Woolf: Clarissa ·
Összehasonlítás - Jósika Júlia: Éva ·
Összehasonlítás - Elliot György: A raveloei takács ·
Összehasonlítás - Mary Westmacott: Befejezetlen portré 82% ·
Összehasonlítás - Virginia Woolf: Mrs. Dalloway 79% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Ida regénye / Szerelmi történetek 93% ·
Összehasonlítás