A ​mansfieldi kastély 551 csillagozás

Jane Austen: A mansfieldi kastély Jane Austen: A mansfieldi kastély Jane Austen: A mansfieldi kastély Jane Austen: A mansfieldi kastély Jane Austen: A mansfieldi kastély Jane Austen: A mansfieldi kastély Jane Austen: A mansfieldi kastély Jane Austen: A mansfieldi kastély

A Ward nővérek sorsforduló előtt állnak: Maria, Sir Thomas Bertram felesége és a mansfieldi kastély úrnője; nővére a helybeli lelkész neje; a legfiatalabb, Frances, egy nagytermészetű, de kis jövedelmű tengerésztiszt feleségeként kilenc gyermek anyja. Legnagyobb leányát, Fanny Price-t az a szerencse éri, hogy a mansfieldi kastély fényűző környezetében „szegény rokonként" nevelkedhet. Hogyan lesz a szépséges lányból sok-sok könnyes éjszaka után egy csélcsap úriember szerelme, s vajon sikerül-e annyi megpróbáltatás után végre révbe érnie? Egy újabb éles eszű Austen-hősnő, akit nem felejtünk el egykönnyen.

Eredeti megjelenés éve: 1814

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei, Lazi Könyvkiadó klasszikusai, Szerelmes Világirodalom

>!
Lazi, Szeged, 2019
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632674360
>!
Lazi, Szeged, 2013
428 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632672212 · Fordította: Réz Ádám
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2013
634 oldal · ISBN: 9789632545240 · Fordította: Simonyi Ágnes

9 további kiadás


Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Fanny Price · Edmund Bertram · Henry Crawford · Julia Bertram · Lady Bertram · Maria Bertram · Mary Crawford · Mrs. Grant · Norrisné · Rushworth úr · Sir Thomas Bertram · Susan Price · William Price


Kedvencelte 55

Most olvassa 27

Várólistára tette 262

Kívánságlistára tette 123

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
csillagka P
Jane Austen: A mansfieldi kastély

Kedves Jane!

Azt hiszem akkor leszögezhetjük találkozásunk 3-3.as döntetlennel zárul. Három könyved tetszett, kettőt közöttünk a „A mansfieldi kastély„t elfogadhatónak találom, habbal el megy, bár ha jól belegondolok inkább valami sós és folyékony szükséges, mellé egy nullás KO-t is bevittél az Emmával.
Lehetett volna jobb is a végkifejlet, ígérem sokára még megkísérlek tőled valamit, hogy eldönthessem végül is kedvelt vagy mellőzött írónak fogsz e továbbiakban számítani.
Magáról a könyvről nem sok újdonságot lehet mondani, a klisé majdnem mindenhol ugyanaz, adott egy hátrányos helyzetű (jelen esetben szegény unokahúg) leány, akié lészen a nemes herceg szerelme, és a vele járó királyság egészen. Nem szeretem az ennyire árnyalatlan könyveket, nincs szükségem ennyire jó vagy rossz szereplőkre bár Norrisné jellemformálása tökéletes, tényleg felzárkózik a nagyon utálni való banyák sorába.
Fannyka kicsi szívem, egy percig se láttam benned mást, mint a megalkuvás élő szobrát. Hol a családod? Hol az édesanyád? Hol vannak testvéreid? Ki gondol rájuk?
Nem értem hogyan lehet minden gyökeret elszakítani és csak egy testért keresni a sok közül.
Na mindegy nem az én problémám, remélem most kicsit megszabadulok Austen világától, és pár hónap, év múlva más szemmel nézem ezeket a kicsit megavasodott szerelmi tragédiakomédiákat.
Ettől függetlenül bárki, bármit is mond Mr. Darcy a FÉRFI (csupa nagybetűvel), akiért mindig rajongani fogok, sok-sok hölgytársammal egyetemben.

>!
Ibanez MP
Jane Austen: A mansfieldi kastély

Az a bajom az értékeléssel, hogy attól teszem függővé, hogy az ember lánya olvasott-e már Austent, vagy sem… Mert ha valaki már olvasta mondjuk 1-2 könyvét (köztük a Büszkeséget), akkor ez a kötet fél csillagnál többet biztosan nem kapna… ugyanazok a dolgok (lányszöktetés, házasság, szerelem, bonyodalmak, bálok, ásítozás, gonosz csábító, stb. stb.) jelennek meg benne (mondjuk ne csodálkozzunk, azért az írónő se tudott sok mindenből meríteni, csak a környezetéből ugye, amit ismert, azt írhatta meg…)… Szóval ez így sokadik olvasmányként tőle nagyon-nagyon-nagyon hosszúra sikeredett és meglehetősen vontatottá… több fejezet a színházi készülődésről más dolgokról, amelyek annyira azért nem voltak döntőek egy-egy jellem ábrázolásában…

Ráadásul Fanny állandóan gyöngélkedik, most komolyan, alig sétál egy kicsit, már le kell ülnie, hát ezek a nők akkoriban… :-D (okés, ezen se csodálkozzak, sokszor egész nap csak a pamlagon ültek, hát nem sok izmuk lehetett, meg a tüdejük se lehetett valami erős, nem csoda, hogy feszt Bath-ba jártak kúrálni magukat :-D)… Gyöngye jellem, mind kívül, mind belül, bár nagyon állhatatosnak és erkölcsösnek van bemutatva, nekem inkább olyan „tedd ahogy el van várva, ahogy a férfi megmondja” típusú nőnek tűnik, aki szépen „kiskutya” módjára tud viselkedni majd, ha egyszer valaki feleségül veszi. Ahá, megvan a jó szó: Sótlan! :-D (Szerintem a húga, Susan bizonyult volna jobb alaknak egy ilyen történetre, aki egy picit karakánabb jellem…)

Edmund meg… hát most őszintén, az utolsó tíz oldalt kivéve végig Mary-ért epekedik (akinek legalább van egy kis szín a jellemében :-D)… Aztán hipp-hopp, már nem is szeretem, amazt veszem el… A sok, elhúzott jellemábrázolás és leírások után az írónő pár oldalban úgy lerendezi a hősök további sorsát, mintha vacsorához csengettek volna neki :-D

Norrisnéra pedig a történetben ha nem borítottam rá a forró teavizes kannát vagy száz alkalommal, akkor egyszer sem… hogy senki se szólt be neki, egyszer sem, hogy senkinek se tűnt fel a rosszindulata, hát, eléggé meglepő…

Összességében: Austen-től már olvasók szerintem unni fogják nagyon, aki viszont elsőként ezt veszi kezébe, az lemarad majd a jobb kötetek élvezetéről, mert valószínűleg többet nem vesz a kezébe Austent… főleg, ha ez után az Emmát akarja elolvasni :-D Bármelyik a kettő közül garantálja a gyors elálmosodást :-D

2 hozzászólás
>!
Lady_L P
Jane Austen: A mansfieldi kastély

Lehet, hogy tévedek, de mintha semmi ritmusa nem lett volna, egyszer szalad a történetben, máskor meg ott alszik felette. Az eleje nagyon lassan indult be nekem, a színházcsinálós rész borzasztóan untatott, a lánykérés után érdekes volt, aztán a vége puff, mindenki elintézve. De azért aranyos volt, de nem Edmund álmaim férfija, olyan nyámnyila és Fanny is olyan egy passzív, hogy most már tényleg szükségem van egy Büszkeség és balítélet újraolvasásra, csak hogy egy igazi férfit és egy igazi nőt is lássak!

7 hozzászólás
>!
Jaina
Jane Austen: A mansfieldi kastély

A Büszkeség és balítélet után annyira vátam ezt a könyvet és annyira akartam szeretni, de nem ment. :( Ilyen kínszenvedést olvasás közben ritkán élek át, pedig Austen stílusa annyira finom és szerethető és jók a karakterek is. De elvesztem a rengeteg semmitmondó név és szereplő között és a hosszas (unalmas) felvezetés után ilyen gyorsan elintézni a végét… érthetetlen. Sajnálom nagyon :(

1 hozzászólás
>!
Szelén P
Jane Austen: A mansfieldi kastély

Kissé csalódás a többi Jane Austen könyv után, ez nem hozta a várt színvonalat. Fanny Price nem olyan, mint a többi hősnője, kissé elnyújtott a történet, és hát Edmund sem egy Mr. Darcy :(
Viszont a humor itt is megtalálható, ha kevesebb mértékben is, mint a többi könyvében.
De elfogult vagyok a szerzővel, ezért kap 4 csillagot.

>!
Lazi, Szeged, 2007
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639690592 · Fordította: Réz Ádám
>!
Bogas P
Jane Austen: A mansfieldi kastély

Jane Austen kiállítás, Weston Library, Oxford
@blackett-tel percek óta szerencsétlenkedünk, hogy a kiállítás végén található terminálon kiválasszuk a kedvenc Jane Austen-regényünket, ezzel hozzájárulva a statisztikához. A teremőr bácsi megszán minket, segíteni próbál, de neki sem sikerül, mire találomra elkezdi nyomkodni a képernyőt, hogy valami reakciót csikarjon ki a gépből. Amikor a Mansfield Park címre nyom rá, a terminál végre reagál, és elmenti a szavazatot. Kétségbeesett sikolyunkra kérdőn néz ránk.
@blackett: That's our least favourite book.

Ehhez hozzátartozik, hogy nem olvastam még az írónő összes könyvét, de ez volt tőle az első olyan regény, amit nem bírtam végigolvasni. 14-15 éves koromban megkaptam karácsonyra, rögvest nekiestem, és egészen eddig az olvasásig benne volt a könyvjelző, ott, ahol abbahagytam. Egy ponton előrelapoztam ugyanis, hogy javul-e a helyzet, megállapítottam, hogy picinykét sem, becsuktam, és mostanáig nem nyitottam ki.
De most! Úgy döntöttem, hogy apránként (újra)olvasom Jane Austen műveit, a hősnők életkora szerint haladva. Pechem volt, merthogy Fanny Price csak 10 éves a regény elején, így vele kellett kezdenem. Az első próbálkozásnál rögtön Fannyval volt bajom, aki egy sótlan, vérszegény lélek. Mintha a szerző azt akarta volna megírni, hogy „ha egész életedben passzív vagy, de egyetlenegyszer, a megfelelő pillanatban a sarkadra állsz és nemet mondasz, elnyered méltó jutalmadat”. Sajnos ennél azért többet várok egy Austen-hősnőtől.
Semmi baj, az első 280 oldalon még tudtam kedvelni Fannyt. A stílusban eleve nem kellett csalódnom, és nagyon tetszett a színjátszós szervezkedés. Aztán Fanny spoiler emlékeztetett, hogy mi volt már első alkalommal is a problémám. Oké, megengedem, hogy az első próbálkozásomnál Fannyval szemben sem voltam túl elnéző, legalábbis sokkal hamarabb levettem róla a kezem. S nyilván most sokkal jobban tudom már értékelni a finom iróniát; először Norrisné idegesített, de nemigen szórakoztatott.
Na, de hogy ebben micsoda elbaltázott férfiak vannak! Nem akarok ujjal mutogatni, de Edmund Bertram egész egyszerűen rémisztő. Ő is csak akkor kedves ám Fannyhoz, ha nincs fontosabb/jobb dolga, szóval még nagyobb sumák a többieknél, mert kedvességbe csomagolja a felsőbbrendűségét. spoiler Lehet, hogy összecsapott a vége, de a lelkem mélyén inkább hálás voltam, hogy nem kaptunk többet a házi boldogságból. Ez a lezárás igazán illik a két főszereplőhöz. A józan ész persze azt susogja, hogy Fanny bölcsen cselekedett, amikor nem hozott nyomás hatására olyan döntést, amivel nem tudott volna igazán azonosulni, de az agyam többi része, amely átrágta magát ezen a kicsit több mint 400 oldalon, azt kiabálja, hogy spoiler
Azt azért elismerem, hogy ahhoz képest, milyen kis életképtelen a hősnő, a regény maga elég széles érzelmi skálán mozog a „nagyon szórakoztató”-tól a „nagyon bosszantó”-ig.

2 hozzászólás
>!
icu79 P
Jane Austen: A mansfieldi kastély

Nagyon szeretem Jane Austen könyveit. A stílusa, a mondatai mindig ámulatba ejtenek. Annyira bírom, hogy gyönyörű körmondatokkal és furfangos megfogalmazásokkal gyakorlatilag nagyon szépen el tud küldeni bárkit melegebb éghajlatra, úgy, hogy az egyáltalán nem sértő. :) Ez a könyve is tetszett, csak egy kissé vontatottnak éreztem. A végkifejlet számomra nem volt meglepetés, de ez nem vett el az élvezeti értékéből.

>!
Habók P
Jane Austen: A mansfieldi kastély

Nem ez a kedvenc Austen-regényem, de azért szívesen bárhányszor újraolvasom. Kétségtelen, Fanny elég vérszegény, elég passzív, ő mindig csak megfigyel és mindig csinálja, amit mondanak neki, Edmund sem egy tipikus főszereplő, de a mellékszereplők tökéletesek. Szeretem a tunya Lady Bertramot, sokszínűek Crawford-testvérek, kedvelhető a Gant-házaspár, de legjobban Norrisnét élvezem (majdnem annyira, mint egy másik regényben Collins tiszteletest). És ami miatt bárhányszor előveszem, belenézek, meg-megkeresek egy-egy mondatot, az Austin stílusa – a szép, hosszú körmondatai, amelyekkel igencsak megcsipkedi még kedvenc szereplőit is.

>!
lettielena
Jane Austen: A mansfieldi kastély

Úgy érzem, nem véletlenül halogattam ennyit ezt a regényt. Éreztem, hogy nem véletlenül került el olyan sokáig. Vegyes érzéseim voltak végig. Tetszett is, meg nem is.
Örökre a Büszkeség és balítélet marad a NagyKedvenc :D
Fannyval könnyen azonosulni tudtam, amilyen csöndes volt, mindig ugrott, ha segíteni kellett Lady Bertramnak, ahogyan szeretett elvonulni és a saját kis területén elbújni. Tetszett, hogy spoiler
A szerelmi szálat nem így képzeltem el, mikor olvastam más regényben a főszereplőkről, spoiler
Most pedig bepótolom a filmeket. :D

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Sárhelyi_Erika I

Senki más nem lehet olyan jó vezérünk, mint az a hang, amely önmagunkban szól: csak oda kell figyelni.

366. oldal

1 hozzászólás
>!
dorinna00

Három hónap, az tizenhárom hét. Tizenhárom hét alatt sok minden történhetik.

104. oldal, Tizenegyedik fejezet (Európa, 1978)

2 hozzászólás
>!
Enola87

Ha van a természetünknek olyan képessége, amelyet csodálatosabbnak lehet nevezni a többinél, azt hiszem, az emlékezet az. Működésében, hibáiban, kihagyásaiban is valahogy érhetetlenebb jelenségekkel szolgál, mint a szellem egyéb területei. Az emlékezet néha mindent megőriz, szolgálatkész, engedelmes; máskor zavaros és gyönge, ismét máskor zsarnoki és ellenőrizhetetlen! Kétségtelen, hogy az ember minden tekintetben valóságos csoda; de az a képessége, amellyel emlékezik és felejt, különösen rejtélyesnek látszik

Kapcsolódó szócikkek: emlékezet
1 hozzászólás
>!
tothmozerszilvia I

Az önzést, tudja, mindig meg kell bocsátani, mert gyógyíthatatlan betegség.

Hetedik fejezet

>!
worsi ASP

Egy csinos, fiatal, élénk nő, ha még hárfája is van, amely nála egy cseppet sem kevésbé mutatós, és hárfájával együtt egy földig érő ablak mellett foglal helyet, ahonnan kilátás nyílik a kis pázsitra s körülötte a nyári pompájukban virító bokrokra, éppen elég ahhoz, hogy megfogjon bármely férfiszívet.

62. oldal (Hetedik fejezet, Európa Könyvkiadó, 1968)

10 hozzászólás
>!
baroness

… a világon mindig kevesebb a gazdag ember, mint a csinos nő, aki megérdemelné, hogy a felesége legyen.

>!
tothmozerszilvia I

Ha ennek az embernek nem volna évi tizenkétezer fontja, bizony nagyon ostoba fickó volna.

40. oldal, Negyedik fejezet

>!
Sárhelyi_Erika I

Aki megszokta az okos nőket, nem tud mit kezdeni az ilyen jó kedélyű, egyszerű lányokkal.

315. oldal

>!
Hajnalcsillag

Ne is próbálja senki visszaadni, mit érezhet egy fiatal nő, ha olyasvalaki biztosítja vonzalmáról, akinek az elérését szinte remélni sem merte.

630. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) ha valaki fiatal és tapasztalatlan, s nem áll nagy választék a rendelkezésére, akkor a „mit vegyek fel” problémája ijesztő méreteket ölt.

226. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Winston Graham: Ross Poldark
L. M. Montgomery: Gubanc
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Sebastian Faulks: Madárdal
Alexandre Dumas: A fekete tulipán
Anthony Capella: A kávék költője
Fábián Janka: Lotti öröksége
Lisa Kleypas: Az ördög télen
Jo Baker: Longbourn árnyékában
Tracy Chevalier: A kék szűz