A ​mansfieldi kastély 802 csillagozás

Jane Austen: A mansfieldi kastély Jane Austen: A mansfieldi kastély Jane Austen: A mansfieldi kastély Jane Austen: A mansfieldi kastély Jane Austen: A mansfieldi kastély Jane Austen: A mansfieldi kastély Jane Austen: A mansfieldi kastély Jane Austen: A mansfieldi kastély Jane Austen: A mansfieldi kastély

A Ward nővérek sorsforduló előtt állnak: Maria, Sir Thomas Bertram felesége és a mansfieldi kastély úrnője; nővére a helybeli lelkész neje; a legfiatalabb, Frances, egy nagytermészetű, de kis jövedelmű tengerésztiszt feleségeként kilenc gyermek anyja. Legnagyobb leányát, Fanny Price-t az a szerencse éri, hogy a mansfieldi kastély fényűző környezetében „szegény rokonként" nevelkedhet. Hogyan lesz a szépséges lányból sok-sok könnyes éjszaka után egy csélcsap úriember szerelme, s vajon sikerül-e annyi megpróbáltatás után végre révbe érnie? Egy újabb éles eszű Austen-hősnő, akit nem felejtünk el egykönnyen.

Eredeti megjelenés éve: 1814

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa · Lazi Könyvkiadó klasszikusai Lazi · Szerelmes Világirodalom Magyar Könyvklub · Örök Kedvencek Menő Könyvek · Jane Austen regényei Európa

>!
Lazi, Szeged, 2022
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632675725 · Fordította: Réz Ádám
>!
Menő Könyvek, Budapest, 2022
568 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635841318 · Fordította: Simonyi Ágnes
>!
Menő Könyvek, Budapest, 2022
568 oldal · ISBN: 9789635842032 · Fordította: Simonyi Ágnes

12 további kiadás


Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Fanny Price · Edmund Bertram · William Price · Henry Crawford · Julia Bertram · Lady Bertram · Maria Bertram · Mary Crawford · Mrs. Grant · Norrisné · Rushworth úr · Sir Thomas Bertram · Susan Price


Kedvencelte 71

Most olvassa 38

Várólistára tette 410

Kívánságlistára tette 289

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Nono_ P>!
Jane Austen: A mansfieldi kastély

Aki egy kissé szatirikus, színes jellemekben gazdag műre vágyik annak mindenképp meg kell próbálkoznia A mansfieldi kastéllyal.
Hiszen a szereplők mind megelevenedtek a lapokon keresztül, a társadalmi korrajz pedig meghozta a kedvemet a kultikus teadélutánokhoz. Mégis fájó szívvel, de azt kell írnom a „Mansfield Parkról” , hogy nem talált rám. Ugyanis a történet szórakoztató és figyelmet igénylően sok szereplőben gazdag, egy idő után az események sodrása viszont állóvízbe torkollott, ami miatt a cselekmény nehezen tudta visszahozni a kedvemet az olvasáshoz.
Ugyanakkor humorban, ármányban, lírai szavakba borult szerelmekben nem volt hiány és ez az, ami miatt számomra Jane Austen még mindig méltón kiemelkedő a klasszikus irodalomban, mint eszményi írónő.

2 hozzászólás
Linszyy P>!
Jane Austen: A mansfieldi kastély

Féltem ettől a könyvtől, mert az Emma után erről hallottam a legtöbb rosszat. De ez volt az utolsó Austen-kötet, amit még nem olvastam, így megszépítette nekem az olvasásélményt ez a szentimentális lezárás.

Szóval én élveztem Fanny Price történetét, tetszett a házi színház, és hogy ez mennyire nagy port kavart, érdekes volt egy szegény kislány szemszögéből szemlélni a gazdagokat, illetve egy erkölcsös lány szemszögéből látni az erkölcstelenséget. Mindezek mellett a sok szerelmi szál és legfőképp Fanny dédelgetett titka sok izgalmat és botrányt ígért a végkifejletben.

Ezt nagyjából meg is kaptam, de a könyv második felében azt éreztem, amit az Emmánál is: hogy imádom az egészet, de most már haladjunk, mert itt például Fanny hazalátogatása időhúzás volt, de persze szükséges. Megvolt a botrány, élveztem az egészet, de aztán arra lettem figyelmes, hogy már csak 20 oldal van hátra és még híre-hamva sincs a viszonzott szerelemnek, amit a fülszöveg ígér.

Nem értettem, hogy hogy fogja ebből kivágni magát Austen. Volt kerek 100 oldala összehozni a szereplőinket és mégsem történt semmi. Az utolsó fejezet viszont a mesélő szemszögből gyorsan ledarálta, hogy jóval később kivel mi történt, és itt kapott helyet a happy end is. Ez sajnos nekem nagyon kevés volt, úgy éreztem, hogy nem ezért a pár mondatért olvastam végig 400 oldalt, és Jane Austen ritkán hagyja így lógva az olvasóit. Emiatt vontam le egy csillagot. Mindenesetre továbbra is rajongója maradtam az írónőnek. :)
https://youtu.be/Ut8UmFIyuEQ

FVCsilla P>!
Jane Austen: A mansfieldi kastély

Nem ez lesz a kedvenc Austen regényem, talán ha ezzel kezdtem volna az életmű olvasást. Örülök, hogy ezt is elolvastam, szereplők, történet ide vagy oda én akkor is szeretem Jane Austen műveit.

Klodette>!
Jane Austen: A mansfieldi kastély

Nem, nem, nem és nem!
Nagyon nem szerettem ezt a Jane Austen regényt és éreztem előre, hogy ez így lesz. :(
Lassan haladtam vele, vontatott volt és nem találtam benne szimpatikus szereplőt, kivéve Edmundot, de egyetlen karakter nem képes elvinni a hátán egy ilyen hosszú könyvet.
Lassan az Austen életmű végére érek, de ez most nagyon eltántorított és egy kis szünetet fogok tartani a könyveivel, mert megcsömörlöttem…
Unalmasnak találtam, haladatlannak és bosszantott, hogy a számító karakterek ennyire az orruknál fogva vezették Fannyéket.
Egy Austen műhöz képest túl sok volt benne az ármánykodás, a hűtlenség és a naivitás.

1 hozzászólás
Erzsebeth P>!
Jane Austen: A mansfieldi kastély

Megértem azokat, akik nem igazán szívlelik ezt a regényt.
Én meglepő módon nem ide tartozom, nagyon élveztem, szerettem és jó élmény volt újra elmerülni Jane Austen világában!
Évindító olvasmánynak tökéletes volt, sőt ment is a kedvenc Austen regényeim közé.

Igazán kedvelhető karakterek és hős szerelmesek nincsenek a történetben.
A jellemábrázolás fantasztikus, de a jellemfejlődés túl kevés.

Én kifejezettem örültem, hogy ennyire csendes, félénk, tiprodó főszereplőt kapunk (régi önmagamra is ismertem valamennyire benne), ebből aztán lehetett volna mit kihozni, de nem hozta közelebb a szívemhez Fannyt az Írőnő és nem is nagyon fejlesztette. Ahhoz azért többször meg kellett volna szólalnia és szerepelnie!

Kiszolgáltatott helyzete, lelki finomsága, érzékenysége és a szülői (főleg az anyai) szeretet szinte teljes hiánya miatt teljesen érthető volt a visszahúzódása, félénksége. (Nem is tudom, hogy abban a helyzetben mennyire állhatott volna ki magáért anélkül, hogy elküldték volna.)
Mély együttérzésem irányába azonban (a megfutamodások és az illemből gyávasága miatt), egy idő után mégis átfordult bosszankodásba.
Edmund meg, férfi főszereplőként (nem testvérként), szót sem érdemel.
spoiler
Azért az igazi szerelem nagyon hiányzott ebből a regényből. Mások rossz döntése, bukása miatt értek csak révbe, ez nem a hősök útja.

Edmund mellett amúgy Lady Bertram is megérdemel pár jó szót, mert egyáltalán nem funkcionált, mint Anya! De hát valóban fárasztó lehetett annyit pihenni és mopszlit simogatni.

Számomra Sir Thomas Bertram volt az, aki a legnagyobb fejlődést járta be, kellemes meglepetés a regény végén, az ő nézőpontjából olvasni a lelki és nevelési összegzést.
De ennyit a szereplőkről.

A történet számomra kellően merész és fordulatos, gördülékenyen haladtam vele és örömmel lassultam le a tempójához, megkapó volt a korrajz is és a néhol felcsillanó humor is üdítő volt.

Az elmaradt előadásért és így az elmaradt katarzisért viszont dühös vagyok. Kellett volna még az a pezsgés és érzelem megélés, ami azzal járt!

Austen azért bölcsen cselekedve, nem mond túl kemény ítéletet a végén szereplőire, igyekszik feloldani minden szálat és levonni a tanulságokat, de ez túl rövidre és kapkodóra sikerült.

2 hozzászólás
csillagka>!
Jane Austen: A mansfieldi kastély

Kedves Jane!

Azt hiszem akkor leszögezhetjük találkozásunk 3-3.as döntetlennel zárul. Három könyved tetszett, kettőt közöttünk a „A mansfieldi kastély„t elfogadhatónak találom, habbal el megy, bár ha jól belegondolok inkább valami sós és folyékony szükséges, mellé egy nullás KO-t is bevittél az Emmával.
Lehetett volna jobb is a végkifejlet, ígérem sokára még megkísérlek tőled valamit, hogy eldönthessem végül is kedvelt vagy mellőzött írónak fogsz e továbbiakban számítani.
Magáról a könyvről nem sok újdonságot lehet mondani, a klisé majdnem mindenhol ugyanaz, adott egy hátrányos helyzetű (jelen esetben szegény unokahúg) leány, akié lészen a nemes herceg szerelme, és a vele járó királyság egészen. Nem szeretem az ennyire árnyalatlan könyveket, nincs szükségem ennyire jó vagy rossz szereplőkre bár Norrisné jellemformálása tökéletes, tényleg felzárkózik a nagyon utálni való banyák sorába.
Fannyka kicsi szívem, egy percig se láttam benned mást, mint a megalkuvás élő szobrát. Hol a családod? Hol az édesanyád? Hol vannak testvéreid? Ki gondol rájuk?
Nem értem hogyan lehet minden gyökeret elszakítani és csak egy testért keresni a sok közül.
Na mindegy nem az én problémám, remélem most kicsit megszabadulok Austen világától, és pár hónap, év múlva más szemmel nézem ezeket a kicsit megavasodott szerelmi tragédiakomédiákat.
Ettől függetlenül bárki, bármit is mond Mr. Darcy a FÉRFI (csupa nagybetűvel), akiért mindig rajongani fogok, sok-sok hölgytársammal egyetemben.

Zsuzsanna_Makai>!
Jane Austen: A mansfieldi kastély

JA 70%
Láttam a filmet kb 20 éve. Johnny Lee Miller miatt akartam csak megnézni. Rajta kívül csak olyan színészek játszottak benne, akiket kifejezetten nem szerettem. Szóval megnéztem, majd gyorsan el is felejtettem.
Most, h kiderült h Harold Pinter játszotta az apát, azért ôt újra megnéztem.
Tudtam, h Rowling Norrisnérôl nevezte el a macskát a HP-ben, de mostanáig „alvó állapotban” volt az infó. Most, h újra eszembe jutott, megértettem, miért.
Egészébe véve tetszett a könyv, bár szerintem a közepe indokolatlanul hosszúra lett húzva.
Igazából nem tudom eldönteni, h ez tetszett-e jobban, v a Büszkeség.

Ibanez P>!
Jane Austen: A mansfieldi kastély

Az a bajom az értékeléssel, hogy attól teszem függővé, hogy az ember lánya olvasott-e már Austent, vagy sem… Mert ha valaki már olvasta mondjuk 1-2 könyvét (köztük a Büszkeséget), akkor ez a kötet fél csillagnál többet biztosan nem kapna… ugyanazok a dolgok (lányszöktetés, házasság, szerelem, bonyodalmak, bálok, ásítozás, gonosz csábító, stb. stb.) jelennek meg benne (mondjuk ne csodálkozzunk, azért az írónő se tudott sok mindenből meríteni, csak a környezetéből ugye, amit ismert, azt írhatta meg…)… Szóval ez így sokadik olvasmányként tőle nagyon-nagyon-nagyon hosszúra sikeredett és meglehetősen vontatottá… több fejezet a színházi készülődésről más dolgokról, amelyek annyira azért nem voltak döntőek egy-egy jellem ábrázolásában…

Ráadásul Fanny állandóan gyöngélkedik, most komolyan, alig sétál egy kicsit, már le kell ülnie, hát ezek a nők akkoriban… :-D (okés, ezen se csodálkozzak, sokszor egész nap csak a pamlagon ültek, hát nem sok izmuk lehetett, meg a tüdejük se lehetett valami erős, nem csoda, hogy feszt Bath-ba jártak kúrálni magukat :-D)… Gyöngye jellem, mind kívül, mind belül, bár nagyon állhatatosnak és erkölcsösnek van bemutatva, nekem inkább olyan „tedd ahogy el van várva, ahogy a férfi megmondja” típusú nőnek tűnik, aki szépen „kiskutya” módjára tud viselkedni majd, ha egyszer valaki feleségül veszi. Ahá, megvan a jó szó: Sótlan! :-D (Szerintem a húga, Susan bizonyult volna jobb alaknak egy ilyen történetre, aki egy picit karakánabb jellem…)

Edmund meg… hát most őszintén, az utolsó tíz oldalt kivéve végig Mary-ért epekedik (akinek legalább van egy kis szín a jellemében :-D)… Aztán hipp-hopp, már nem is szeretem, amazt veszem el… A sok, elhúzott jellemábrázolás és leírások után az írónő pár oldalban úgy lerendezi a hősök további sorsát, mintha vacsorához csengettek volna neki :-D

Norrisnéra pedig a történetben ha nem borítottam rá a forró teavizes kannát vagy száz alkalommal, akkor egyszer sem… hogy senki se szólt be neki, egyszer sem, hogy senkinek se tűnt fel a rosszindulata, hát, eléggé meglepő…

Összességében: Austen-től már olvasók szerintem unni fogják nagyon, aki viszont elsőként ezt veszi kezébe, az lemarad majd a jobb kötetek élvezetéről, mert valószínűleg többet nem vesz a kezébe Austent… főleg, ha ez után az Emmát akarja elolvasni :-D Bármelyik a kettő közül garantálja a gyors elálmosodást :-D

2 hozzászólás
kocybaba P>!
Jane Austen: A mansfieldi kastély

Austin már gyönyörködtetett, elcsavarta a fejem, megdolgoztatott, felemás érzések elé állított, de így, egyszer sem gyötört meg. Fanny Price-nál gyatrább, nyuszibb főszereplő, aki az idegeket korbácsolja nem hiszem, hogy sok akad, bár a társaságában lévő népes gárda hibáit is hosszasan lehetne ecsetelni. A cselekmény sem vet túl nagy izgalmakat, ami kora okán megbocsájtható, de a lírai hangnemen, alapvető erényein túl sok más egyebet nem tudok felhozni mellette, ámbár egy jólesően kiadósat dühöngtem felette.:$

Mira_Skywalker>!
Jane Austen: A mansfieldi kastély

Történet egy szegény unokahúgról, aki előkelő rokonságban, de megannyi megaláztatás és kevés valódi szeretet és törődés közepette nő fel, alázatosan és szerényen, mégis élesszeműen és megingathatatlan erkölcsi tartással, hogy csupán ennyivel álljon ellen a családban és az ő szívében bekövetkező érzelmi viharoknak….

Mint minden Jane Austen regény, ez is kedvencem, bár nem a legnagyobb kedvencem. Ami a társadalomkrikát és a jellemábrázolást, erkölcsi mondanivalót illeti, ez a regény kétségkívül mestermű, a viszonylag kevés párbeszéd (sokszor csak le van írva, hogy mi hangzott el) és a sok ellenszenves, gyarló, szűklátókörű karakter viszont talán nem a legélvezetesebb Austen írássá teszi. A negatív szereplők közül is kiemelkedik Henry Crawfordspoiler.
Hősnőnkkel, Fanny-val biztosan nagyon-nagyon jó barátnők lettünk volna, mert annyira tisztaszívű és szilárd erkölcsű lány, ellenben hősnőnek a szelíd természetével és az alkalmazkodókészségével kicsit halovány volt, igaz, kiállt magáert, ha kellett.
A másik jó szereplő Edmund volt, de ő meg szinte végig reménytelenül szerelmes volt egy hozzá méltatlan lányba, úgyhogy legszívesebben párszor kiosztottam volnaspoiler.

Nem a legnagyobb kedvencem Austentól, de így is kihagyhatatlan mestermű. Olvassátok!

„Senki más nem lehet olyan jó vezérünk, mint az a hang, amely önmagunkban szól: csak oda kell figyelni.”


Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

Senki más nem lehet olyan jó vezérünk, mint az a hang, amely önmagunkban szól: csak oda kell figyelni.

366. oldal

3 hozzászólás
dorinna00>!

Három hónap, az tizenhárom hét. Tizenhárom hét alatt sok minden történhetik.

104. oldal, Tizenegyedik fejezet (Európa, 1978)

3 hozzászólás
Enola87 P>!

– Ha van a természetünknek olyan képessége, amelyet csodálatosabbnak lehet nevezni a többinél, azt hiszem, az emlékezet az. Működésében, hibáiban, kihagyásaiban is valahogy érhetetlenebb jelenségekkel szolgál, mint a szellem egyéb területei. Az emlékezet néha mindent megőriz, szolgálatkész, engedelmes; máskor zavaros és gyönge, ismét máskor zsarnoki és ellenőrizhetetlen! Kétségtelen, hogy az ember minden tekintetben valóságos csoda; de az a képessége, amellyel emlékezik és felejt, különösen rejtélyesnek látszik

Kapcsolódó szócikkek: emlékezet
1 hozzászólás
tothmozerszilvia I>!

Az önzést, tudja, mindig meg kell bocsátani, mert gyógyíthatatlan betegség.

Hetedik fejezet

worsi P>!

Egy csinos, fiatal, élénk nő, ha még hárfája is van, amely nála egy cseppet sem kevésbé mutatós, és hárfájával együtt egy földig érő ablak mellett foglal helyet, ahonnan kilátás nyílik a kis pázsitra s körülötte a nyári pompájukban virító bokrokra, éppen elég ahhoz, hogy megfogjon bármely férfiszívet.

62. oldal (Hetedik fejezet, Európa Könyvkiadó, 1968)

10 hozzászólás
tothmozerszilvia I>!

Ha ennek az embernek nem volna évi tizenkétezer fontja, bizony nagyon ostoba fickó volna.

40. oldal, Negyedik fejezet

baroness>!

… a világon mindig kevesebb a gazdag ember, mint a csinos nő, aki megérdemelné, hogy a felesége legyen.

Sárhelyi_Erika I>!

Aki megszokta az okos nőket, nem tud mit kezdeni az ilyen jó kedélyű, egyszerű lányokkal.

315. oldal

Szanik>!

Ha van a természetünknek olyan képessége, amelyet csodálatosabbnak lehet nevezni a többinél, hát azt hiszem, az emlékezet az. Van a teljesítményében, a hibáiban, az egyenetlenségében valami érthetetlenebb, mint értelmünk más részeiben. Az emlékezet olykor mindent megőriz, szolgálatkész, engedelmes; máskor zavaros és gyönge; s megint máskor zsarnoki és zabolátlan! Bizonyos, hogy az ember minden tekintetben csoda; de az a képessége, amellyel emlékezik és felejt, különösen túlmegy a megfoghatón.

277. oldal (Ulpius-ház Könyvkiadó, 2008)

csillagka>!

Mindenütt akadnak súrlódások és csalódások, és mindnyájan hajlamosak vagyunk túl sokat várni; de aztán, ha a boldogságra szőtt egyik terv kudarcba fullad, a természet egy másikhoz fordul; ha az első számításunk téves, másodikat, jobbat készítünk; az emberi természet valahol mindig talál vigaszt…

64. oldal Ulpius-ház, 2008.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Gustave Flaubert: Madame Bovary
Thomas Hardy: Távol a világ zajától
Gárdonyi Géza: Ida regénye / Szerelmi történetek
Virginia Woolf: Clarissa
Mary Westmacott: Befejezetlen portré
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
Theodor Fontane: Effi Briest
Ken Follett: A katedrális
Jósika Júlia: Éva