A ​mansfieldi kastély 725 csillagozás

Jane Austen: A mansfieldi kastély Jane Austen: A mansfieldi kastély Jane Austen: A mansfieldi kastély Jane Austen: A mansfieldi kastély Jane Austen: A mansfieldi kastély Jane Austen: A mansfieldi kastély Jane Austen: A mansfieldi kastély Jane Austen: A mansfieldi kastély Jane Austen: A mansfieldi kastély

A Ward nővérek sorsforduló előtt állnak: Maria, Sir Thomas Bertram felesége és a mansfieldi kastély úrnője; nővére a helybeli lelkész neje; a legfiatalabb, Frances, egy nagytermészetű, de kis jövedelmű tengerésztiszt feleségeként kilenc gyermek anyja. Legnagyobb leányát, Fanny Price-t az a szerencse éri, hogy a mansfieldi kastély fényűző környezetében „szegény rokonként" nevelkedhet. Hogyan lesz a szépséges lányból sok-sok könnyes éjszaka után egy csélcsap úriember szerelme, s vajon sikerül-e annyi megpróbáltatás után végre révbe érnie? Egy újabb éles eszű Austen-hősnő, akit nem felejtünk el egykönnyen.

Eredeti megjelenés éve: 1814

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa · Lazi Könyvkiadó klasszikusai Lazi · Szerelmes Világirodalom Magyar Könyvklub · Örök Kedvencek Menő Könyvek · Jane Austen regényei Európa

>!
Menő Könyvek, Budapest, 2022
568 oldal · ISBN: 9789635842032 · Fordította: Simonyi Ágnes
>!
Menő Könyvek, Budapest, 2022
568 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635841318 · Fordította: Simonyi Ágnes
>!
Lazi, Szeged, 2022
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632675725 · Fordította: Réz Ádám

12 további kiadás


Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Fanny Price · Edmund Bertram · Henry Crawford · Julia Bertram · Lady Bertram · Maria Bertram · Mary Crawford · Mrs. Grant · Norrisné · Rushworth úr · Sir Thomas Bertram · Susan Price · William Price


Kedvencelte 67

Most olvassa 37

Várólistára tette 395

Kívánságlistára tette 299

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Nono_ P>!
Jane Austen: A mansfieldi kastély

Aki egy kissé szatirikus, színes jellemekben gazdag műre vágyik annak mindenképp meg kell próbálkoznia A mansfieldi kastéllyal.
Hiszen a szereplők mind megelevenedtek a lapokon keresztül, a társadalmi korrajz pedig meghozta a kedvemet a kultikus teadélutánokhoz. Mégis fájó szívvel, de azt kell írnom a „Mansfield Parkról” , hogy nem talált rám. Ugyanis a történet szórakoztató és figyelmet igénylően sok szereplőben gazdag, egy idő után az események sodrása viszont állóvízbe torkollott. Ami miatt a cselekmény nehezen tudta visszahozni a kedvemet az olvasáshoz.
Ugyanakkor humorban, ármányban, lírai szavakba borult szerelmekben nem volt hiány és ez az, ami miatt számomra Jane Austen még mindig méltón kiemelkedő a klasszikus irodalomban, mint eszményi írónő.

2 hozzászólás
Linszyy P>!
Jane Austen: A mansfieldi kastély

Féltem ettől a könyvtől, mert az Emma után erről hallottam a legtöbb rosszat. De ez volt az utolsó Austen-kötet, amit még nem olvastam, így megszépítette nekem az olvasásélményt ez a szentimentális lezárás.

Szóval én élveztem Fanny Price történetét, tetszett a házi színház, és hogy ez mennyire nagy port kavart, érdekes volt egy szegény kislány szemszögéből szemlélni a gazdagokat, illetve egy erkölcsös lány szemszögéből látni az erkölcstelenséget. Mindezek mellett a sok szerelmi szál és legfőképp Fanny dédelgetett titka sok izgalmat és botrányt ígért a végkifejletben.

Ezt nagyjából meg is kaptam, de a könyv második felében azt éreztem, amit az Emmánál is: hogy imádom az egészet, de most már haladjunk, mert itt például Fanny hazalátogatása időhúzás volt, de persze szükséges. Megvolt a botrány, élveztem az egészet, de aztán arra lettem figyelmes, hogy már csak 20 oldal van hátra és még híre-hamva sincs a viszonzott szerelemnek, amit a fülszöveg ígér.

Nem értettem, hogy hogy fogja ebből kivágni magát Austen. Volt kerek 100 oldala összehozni a szereplőinket és mégsem történt semmi. Az utolsó fejezet viszont a mesélő szemszögből gyorsan ledarálta, hogy jóval később kivel mi történt, és itt kapott helyet a happy end is. Ez sajnos nekem nagyon kevés volt, úgy éreztem, hogy nem ezért a pár mondatért olvastam végig 400 oldalt, és Jane Austen ritkán hagyja így lógva az olvasóit. Emiatt vontam le egy csillagot. Mindenesetre továbbra is rajongója maradtam az írónőnek. :)
https://youtu.be/Ut8UmFIyuEQ

FVCsilla P>!
Jane Austen: A mansfieldi kastély

Nem ez lesz a kedvenc Austen regényem, talán ha ezzel kezdtem volna az életmű olvasást. Örülök, hogy ezt is elolvastam, szereplők, történet ide vagy oda én akkor is szeretem Jane Austen műveit.

csillagka P>!
Jane Austen: A mansfieldi kastély

Kedves Jane!

Azt hiszem akkor leszögezhetjük találkozásunk 3-3.as döntetlennel zárul. Három könyved tetszett, kettőt közöttünk a „A mansfieldi kastély„t elfogadhatónak találom, habbal el megy, bár ha jól belegondolok inkább valami sós és folyékony szükséges, mellé egy nullás KO-t is bevittél az Emmával.
Lehetett volna jobb is a végkifejlet, ígérem sokára még megkísérlek tőled valamit, hogy eldönthessem végül is kedvelt vagy mellőzött írónak fogsz e továbbiakban számítani.
Magáról a könyvről nem sok újdonságot lehet mondani, a klisé majdnem mindenhol ugyanaz, adott egy hátrányos helyzetű (jelen esetben szegény unokahúg) leány, akié lészen a nemes herceg szerelme, és a vele járó királyság egészen. Nem szeretem az ennyire árnyalatlan könyveket, nincs szükségem ennyire jó vagy rossz szereplőkre bár Norrisné jellemformálása tökéletes, tényleg felzárkózik a nagyon utálni való banyák sorába.
Fannyka kicsi szívem, egy percig se láttam benned mást, mint a megalkuvás élő szobrát. Hol a családod? Hol az édesanyád? Hol vannak testvéreid? Ki gondol rájuk?
Nem értem hogyan lehet minden gyökeret elszakítani és csak egy testért keresni a sok közül.
Na mindegy nem az én problémám, remélem most kicsit megszabadulok Austen világától, és pár hónap, év múlva más szemmel nézem ezeket a kicsit megavasodott szerelmi tragédiakomédiákat.
Ettől függetlenül bárki, bármit is mond Mr. Darcy a FÉRFI (csupa nagybetűvel), akiért mindig rajongani fogok, sok-sok hölgytársammal egyetemben.

Zsuzsanna_Makai>!
Jane Austen: A mansfieldi kastély

JA 70%
Láttam a filmet kb 20 éve. Johnny Lee Miller miatt akartam csak megnézni. Rajta kívül csak olyan színészek játszottak benne, akiket kifejezetten nem szerettem. Szóval megnéztem, majd gyorsan el is felejtettem.
Most, h kiderült h Harold Pinter játszotta az apát, azért ôt újra megnéztem.
Tudtam, h Rowling Norrisnérôl nevezte el a macskát a HP-ben, de mostanáig „alvó állapotban” volt az infó. Most, h újra eszembe jutott, megértettem, miért.
Egészébe véve tetszett a könyv, bár szerintem a közepe indokolatlanul hosszúra lett húzva.
Igazából nem tudom eldönteni, h ez tetszett-e jobban, v a Büszkeség.

Ibanez P>!
Jane Austen: A mansfieldi kastély

Az a bajom az értékeléssel, hogy attól teszem függővé, hogy az ember lánya olvasott-e már Austent, vagy sem… Mert ha valaki már olvasta mondjuk 1-2 könyvét (köztük a Büszkeséget), akkor ez a kötet fél csillagnál többet biztosan nem kapna… ugyanazok a dolgok (lányszöktetés, házasság, szerelem, bonyodalmak, bálok, ásítozás, gonosz csábító, stb. stb.) jelennek meg benne (mondjuk ne csodálkozzunk, azért az írónő se tudott sok mindenből meríteni, csak a környezetéből ugye, amit ismert, azt írhatta meg…)… Szóval ez így sokadik olvasmányként tőle nagyon-nagyon-nagyon hosszúra sikeredett és meglehetősen vontatottá… több fejezet a színházi készülődésről más dolgokról, amelyek annyira azért nem voltak döntőek egy-egy jellem ábrázolásában…

Ráadásul Fanny állandóan gyöngélkedik, most komolyan, alig sétál egy kicsit, már le kell ülnie, hát ezek a nők akkoriban… :-D (okés, ezen se csodálkozzak, sokszor egész nap csak a pamlagon ültek, hát nem sok izmuk lehetett, meg a tüdejük se lehetett valami erős, nem csoda, hogy feszt Bath-ba jártak kúrálni magukat :-D)… Gyöngye jellem, mind kívül, mind belül, bár nagyon állhatatosnak és erkölcsösnek van bemutatva, nekem inkább olyan „tedd ahogy el van várva, ahogy a férfi megmondja” típusú nőnek tűnik, aki szépen „kiskutya” módjára tud viselkedni majd, ha egyszer valaki feleségül veszi. Ahá, megvan a jó szó: Sótlan! :-D (Szerintem a húga, Susan bizonyult volna jobb alaknak egy ilyen történetre, aki egy picit karakánabb jellem…)

Edmund meg… hát most őszintén, az utolsó tíz oldalt kivéve végig Mary-ért epekedik (akinek legalább van egy kis szín a jellemében :-D)… Aztán hipp-hopp, már nem is szeretem, amazt veszem el… A sok, elhúzott jellemábrázolás és leírások után az írónő pár oldalban úgy lerendezi a hősök további sorsát, mintha vacsorához csengettek volna neki :-D

Norrisnéra pedig a történetben ha nem borítottam rá a forró teavizes kannát vagy száz alkalommal, akkor egyszer sem… hogy senki se szólt be neki, egyszer sem, hogy senkinek se tűnt fel a rosszindulata, hát, eléggé meglepő…

Összességében: Austen-től már olvasók szerintem unni fogják nagyon, aki viszont elsőként ezt veszi kezébe, az lemarad majd a jobb kötetek élvezetéről, mert valószínűleg többet nem vesz a kezébe Austent… főleg, ha ez után az Emmát akarja elolvasni :-D Bármelyik a kettő közül garantálja a gyors elálmosodást :-D

2 hozzászólás
Trixi>!
Jane Austen: A mansfieldi kastély

A mansfieldi kastély szereplőinek látványosan semmi dolguk sincs, azonkívül, hogy szomszédokat, barátokat esetleg családtagokat látogassanak meg. A mások által mélypontnak ítélt színházi résznél én még lelkes és türelmes voltam. Hisz kb ennyi izgalom volt egész életükben, ezért lett ennyire elnyújtva a dolog. De még ezt is élveztem. Számomra a mélypont inkább a bál utáni időszak volt. Mikor is Crawford úr ostromolja Fannyt. Fannyban nyilvánvalóan sok jó tulajdonság van, amit értékelni lehet. Mégis nekem inkább olyan volt az egész lénye, mint a sarokba rakott vázának, kb annyi élet is szorult belé. Elvan a sarokban, csöndesen, a maga finom módján elítél mindenkit, és egy épkézláb mondatot se tud kinyögni (bocsi Fanny). A vége felé biztos szólt valaki az írónőnek, hogy „Jane be kéne már fejezned ezt a könyvet”, mert annyira hirtelen lett lecsapva a sztori. De összességében bírtam az egészet, a stílusra nem mindig könnyű ráállni, de most nem volt probléma, és tetszett a néha elejtett irónia szemcsék :)

Bogas>!
Jane Austen: A mansfieldi kastély

Jane Austen kiállítás, Weston Library, Oxford
@blackett-tel percek óta szerencsétlenkedünk, hogy a kiállítás végén található terminálon kiválasszuk a kedvenc Jane Austen-regényünket, ezzel hozzájárulva a statisztikához. A teremőr bácsi megszán minket, segíteni próbál, de neki sem sikerül, mire találomra elkezdi nyomkodni a képernyőt, hogy valami reakciót csikarjon ki a gépből. Amikor a Mansfield Park címre nyom rá, a terminál végre reagál, és elmenti a szavazatot. Kétségbeesett sikolyunkra kérdőn néz ránk.
@blackett: That's our least favourite book.

Ehhez hozzátartozik, hogy nem olvastam még az írónő összes könyvét, de ez volt tőle az első olyan regény, amit nem bírtam végigolvasni. 14-15 éves koromban megkaptam karácsonyra, rögvest nekiestem, és egészen eddig az olvasásig benne volt a könyvjelző, ott, ahol abbahagytam. Egy ponton előrelapoztam ugyanis, hogy javul-e a helyzet, megállapítottam, hogy picinykét sem, becsuktam, és mostanáig nem nyitottam ki.
De most! Úgy döntöttem, hogy apránként (újra)olvasom Jane Austen műveit, a hősnők életkora szerint haladva. Pechem volt, merthogy Fanny Price csak 10 éves a regény elején, így vele kellett kezdenem. Az első próbálkozásnál rögtön Fannyval volt bajom, aki egy sótlan, vérszegény lélek. Mintha a szerző azt akarta volna megírni, hogy „ha egész életedben passzív vagy, de egyetlenegyszer, a megfelelő pillanatban a sarkadra állsz és nemet mondasz, elnyered méltó jutalmadat”. Sajnos ennél azért többet várok egy Austen-hősnőtől.
Semmi baj, az első 280 oldalon még tudtam kedvelni Fannyt. A stílusban eleve nem kellett csalódnom, és nagyon tetszett a színjátszós szervezkedés. Aztán Fanny spoiler emlékeztetett, hogy mi volt már első alkalommal is a problémám. Oké, megengedem, hogy az első próbálkozásomnál Fannyval szemben sem voltam túl elnéző, legalábbis sokkal hamarabb levettem róla a kezem. S nyilván most sokkal jobban tudom már értékelni a finom iróniát; először Norrisné idegesített, de nemigen szórakoztatott.
Na, de hogy ebben micsoda elbaltázott férfiak vannak! Nem akarok ujjal mutogatni, de Edmund Bertram egész egyszerűen rémisztő. Ő is csak akkor kedves ám Fannyhoz, ha nincs fontosabb/jobb dolga, szóval még nagyobb sumák a többieknél, mert kedvességbe csomagolja a felsőbbrendűségét. spoiler Lehet, hogy összecsapott a vége, de a lelkem mélyén inkább hálás voltam, hogy nem kaptunk többet a házi boldogságból. Ez a lezárás igazán illik a két főszereplőhöz. A józan ész persze azt susogja, hogy Fanny bölcsen cselekedett, amikor nem hozott nyomás hatására olyan döntést, amivel nem tudott volna igazán azonosulni, de az agyam többi része, amely átrágta magát ezen a kicsit több mint 400 oldalon, azt kiabálja, hogy spoiler
Azt azért elismerem, hogy ahhoz képest, milyen kis életképtelen a hősnő, a regény maga elég széles érzelmi skálán mozog a „nagyon szórakoztató”-tól a „nagyon bosszantó”-ig.

7 hozzászólás
Lady_L>!
Jane Austen: A mansfieldi kastély

Lehet, hogy tévedek, de mintha semmi ritmusa nem lett volna, egyszer szalad a történetben, máskor meg ott alszik felette. Az eleje nagyon lassan indult be nekem, a színházcsinálós rész borzasztóan untatott, a lánykérés után érdekes volt, aztán a vége puff, mindenki elintézve. De azért aranyos volt, de nem Edmund álmaim férfija, olyan nyámnyila és Fanny is olyan egy passzív, hogy most már tényleg szükségem van egy Büszkeség és balítélet újraolvasásra, csak hogy egy igazi férfit és egy igazi nőt is lássak!

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

Senki más nem lehet olyan jó vezérünk, mint az a hang, amely önmagunkban szól: csak oda kell figyelni.

366. oldal

3 hozzászólás
dorinna00>!

Három hónap, az tizenhárom hét. Tizenhárom hét alatt sok minden történhetik.

104. oldal, Tizenegyedik fejezet (Európa, 1978)

2 hozzászólás
Enola87 P>!

– Ha van a természetünknek olyan képessége, amelyet csodálatosabbnak lehet nevezni a többinél, azt hiszem, az emlékezet az. Működésében, hibáiban, kihagyásaiban is valahogy érhetetlenebb jelenségekkel szolgál, mint a szellem egyéb területei. Az emlékezet néha mindent megőriz, szolgálatkész, engedelmes; máskor zavaros és gyönge, ismét máskor zsarnoki és ellenőrizhetetlen! Kétségtelen, hogy az ember minden tekintetben valóságos csoda; de az a képessége, amellyel emlékezik és felejt, különösen rejtélyesnek látszik

Kapcsolódó szócikkek: emlékezet
1 hozzászólás
tothmozerszilvia I>!

Az önzést, tudja, mindig meg kell bocsátani, mert gyógyíthatatlan betegség.

Hetedik fejezet

worsi P>!

Egy csinos, fiatal, élénk nő, ha még hárfája is van, amely nála egy cseppet sem kevésbé mutatós, és hárfájával együtt egy földig érő ablak mellett foglal helyet, ahonnan kilátás nyílik a kis pázsitra s körülötte a nyári pompájukban virító bokrokra, éppen elég ahhoz, hogy megfogjon bármely férfiszívet.

62. oldal (Hetedik fejezet, Európa Könyvkiadó, 1968)

10 hozzászólás
baroness>!

… a világon mindig kevesebb a gazdag ember, mint a csinos nő, aki megérdemelné, hogy a felesége legyen.

tothmozerszilvia I>!

Ha ennek az embernek nem volna évi tizenkétezer fontja, bizony nagyon ostoba fickó volna.

40. oldal, Negyedik fejezet

Sárhelyi_Erika I>!

Aki megszokta az okos nőket, nem tud mit kezdeni az ilyen jó kedélyű, egyszerű lányokkal.

315. oldal

Szanik>!

Ha van a természetünknek olyan képessége, amelyet csodálatosabbnak lehet nevezni a többinél, hát azt hiszem, az emlékezet az. Van a teljesítményében, a hibáiban, az egyenetlenségében valami érthetetlenebb, mint értelmünk más részeiben. Az emlékezet olykor mindent megőriz, szolgálatkész, engedelmes; máskor zavaros és gyönge; s megint máskor zsarnoki és zabolátlan! Bizonyos, hogy az ember minden tekintetben csoda; de az a képessége, amellyel emlékezik és felejt, különösen túlmegy a megfoghatón.

277. oldal (Ulpius-ház Könyvkiadó, 2008)

csillagka P>!

Mindenütt akadnak súrlódások és csalódások, és mindnyájan hajlamosak vagyunk túl sokat várni; de aztán, ha a boldogságra szőtt egyik terv kudarcba fullad, a természet egy másikhoz fordul; ha az első számításunk téves, másodikat, jobbat készítünk; az emberi természet valahol mindig talál vigaszt…

64. oldal Ulpius-ház, 2008.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Thomas Hardy: Távol a világ zajától
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Charlotte Brontë: Villette
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Charlotte Brontë: A lowoodi árva
Winston Graham: Ross Poldark
Anne Brontë: Wildfell asszonya
L. M. Montgomery: Anne férjhez megy
Ken Follett: A katedrális
William Somerset Maugham: A festett fátyol