A ​klastrom titka 701 csillagozás

Jane Austen: A klastrom titka Jane Austen: A klastrom titka Jane Austen: A klastrom titka Jane Austen: A klastrom titka Jane Austen: A klastrom titka Jane Austen: A klastrom titka Jane Austen: A klastrom titka Jane Austen: A klastrom titka Jane Austen: A klastrom titka

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„A ​Klastrom titká”-ban új oldaláról ismerhetjük meg Jane Austent. Halála után kiadott regényében az (ön)ironikus Austen mutatkozik meg nagy kifejezőerővel és roppant szórakoztató formában.
Mint minden regényében, az írónő itt is egy fiatal lány, Catherine Morland útját ábrázolja, akit kezdettől fogva „antihősnőként” mutat be. A sokgyerekes, szegény papi családban felnőtt Catherine semmi különleges tulajdonsággal nem dicsekedhet, sem nem bájos, sem nem tehetséges vagy szépreményű, ám nagy csodálója a kor „gótikus” rémregényeinek. Életére is úgy tekint, mintha regényhősnő volna, és önnön jövőjét olvasná a fordulatos regények lapjain. A jövő azonban nem tartogat számára sem szerencsés kimenetelű hintóbalesetet, amely során a semmiből felbukkanó hős megmenti majdani szíve hölgyét, sem fényes báli részvételeket, sem örökké tartó barátságokat. A lányka bathi utazása balesetmentesen zajlik, élete első bálján kis híján elvész a tömegben, anélkül, hogy bárki lovagféle fölfigyelne rá,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1818

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lazi Könyvkiadó klasszikusai Lazi

>!
Lazi, Szeged, 2020
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632674612
>!
Palatinus, Budapest, 2015
356 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632540276 · Fordította: Borbás Mária
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2013
356 oldal · ISBN: 9789632545233 · Fordította: Borbás Mária

10 további kiadás


Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Henry Tilney · Catherine Morland · Eleanor Tilney · Isabella Thorpe · John Thorpe · Mrs. Allen · Mrs. Morland

Helyszínek népszerűség szerint

Bath


Kedvencelte 51

Most olvassa 19

Várólistára tette 242

Kívánságlistára tette 142

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Jane Austen: A klastrom titka

„Aki meg akarja szerettetni magát, legyen mindig tudatlan. Ha pallérozott elméről teszünk tanúbizonyságot, nem legyezgethetjük a mások hiúságát – s akad-e értelmes ember, aki az ilyesmit szívből el ne szeretné kerülni? Kivált, ha nő, s ha az a balszerencse éri, hogy tud valamit – jól teszi, ha ezt minél gondosabban eltitkolja.”

Igen csak meglepődtem, hogy hajlandó vagyok olvasni egy ilyen történetet, mikor nálam aktuálisan mélypont volt.
Először bevallom kicsit untam és már majdnem félre tettem, de végül még sem, és úgy gondolom helyesen tettem.
Érdekes nyelvezete, kor hű története és igen csak szórakoztató humora van.
Bár úgy gondolom nem feltétlenül az én világom a történet, mégis néha jó elolvasni egy – egy darabot, mert frissít és, mert szükséges, hogy komfortzónámon kívülre is tekintsek.
Egy olvasásnak tökéletes.

AniTiger P>!
Jane Austen: A klastrom titka

…ez a könyv tömény: unalom, unalom, UNALOM.
Alig akad benne párbeszéd, elviselhetetlenül sok benne a leírás, az elmélkedés, vagyis úgy általában a szöveges rész. Legalább ötször álltam neki, mire túljutottam az első fejezeten, pedig az eddig olvasott JA-regényeket szinte mindig rohamtempóban olvastam!

Ha érdekel a történet, spoiler

A könyv mellett szól, hogy a főszereplő, Catherine Morland imád olvasni és a butasága ellenére is egy szerethető karakter. A másik jó dolog a történetben Henry Tilney, akiért odáig meg vissza vagyok, mint általában Jane Austen férfi hőseitől! Imádtam Mr. Tilney humorát és bolondozásait! (Bár lehet, hogy ez a film után kristályosodott ki bennem a már említett cukorfalat miatt. Mindegy. A lényeg, hogy ezt vagy újra előveszem 30 év múlva újraolvasni (Hátha felnőttem hozzá?!), vagy nem…)

Morcogás a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/03/jane-auste…

>!
Palatinus, Budapest, 2006
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639651272 · Fordította: Borbás Mária
7 hozzászólás
Levandra>!
Jane Austen: A klastrom titka

Jane Austentól már megszokott, ironikus hangvétellel mutatja be az előkelő társaságot, a túlzott regényimádó unatkozó lányok érzelem- és álomvilágát, akik a valóságtól elrugaszkodva, butuska fecsegésükkel riasztják el maguk mellől a férfiakat, vagy éppen könnyű prédaként dobják magukat számító ragadozók elé. Egy kalandvágyó lány könnyen elbolondítható és talán hiszékenyebb is azon társainál, akik a valóságot élik meg. Catherine-t pedig túlzottan is elragadja fantáziavilága, elrugaszkodva a realitás talajáról, abszurd ábrándjaiban tobzódva sodródik a csapda felé, amit önmagának állított fel.

Bővebben: http://konyvvadaszok.blogspot.hu/2017/08/jane-austen-kl…

Hoacin>!
Jane Austen: A klastrom titka

Mostanában mindig szembejönnek velem a finom paródiák. :) Milyen remekül teszik! Austen néni finom gyúnyolódása felettébb jól esett, azt hiszem, eddig csak a Büszkeség és balítélet tetszett ennél jobban, a kidolgozottsága végett.
A klastrom titka megfricskáz mindent és mindenkit: a hetvenkedő ifjú urat, az unalmas asszonyságot, a kacér hölgyet, a buta kislányt, a rózsaszín lányregényeket, és az ijesztő, rejtélyes történeteket. Utóbbiért lelkesedik ugyanis főhősnőnk, akinek fantáziája Northanger Abbey öreg falai közé mindenféle sötét titkot sző.
spoiler
Catherine égbekiáltó naivitása legendás, valószínűleg egy olyan célzás sem esne le neki, amelyet nagyméretű táblán tartanak elé magyarázó lábjegyzetekkel tarkítva. Ámde legalább kellően makacs, és nem sodródik életképtelenül, mint a Mansfield kastély Fannyja. És valahogy minden buta gondolata és antihősnős viselkedése ellenére – vagy éppen amiatt! – sokkal szerethetőbb számomra, mint az Értelem és érzelem erősen mártír Elinorja. Catherine egy szeleburdi fruska, mindenféle kamaszos tévképzettel, aki tökéletes főszereplője egy pompásan karikírozó regénynek. :)
spoiler
Élvezettel olvastam. :) Lehetett volna kicsit hosszabb, vagy koherensebb, bár őszintén szólva módfelett örültem, hogy a Thorpe grupp oly varázslatos hirtelenséggel kipottyant a látókörünkből, és ezzel mentesültünk csomó felesleges intrikától. Az eddigi Austenek közül a legmulattatóbb, legkevésbé rózsaszín történet. :)

" (…) átadták helyüket a kötelességtudó, kedves fiú érzéseinek, miután az édesanyja már a lépcső tetejéről üdvözölte őket.
Ó, anyám! Jó napot!köszöntötte a fiatalember, és jól megrázta a kezét.Honnan szedte ezt a fura kalapot? Úgy néz ki benne, mint egy vén boszorkány!"

2016

Négy év elteltével is tetszett, bár már elfelejtettem, néha milyen kacskaringósan fogalmaz Austen néni, és hogy oldalak telhetnek el azzal, hogy pusztán egy ház szobáit nézegetjük ráérősen. A fricskák és a kikacsintások továbbra is pompásan szórakoztattak, és még mindig kedvelem a lassan csordogáló, mégis üde olvasmányokat. :)

„- Boldog ember!kiáltotta a tábornok ujjongó megvetéssel.”

2020

2 hozzászólás
csillagka P>!
Jane Austen: A klastrom titka

Szatírát * olvasok? Nagyon szeretem Austen humorát, sajnos nem mindenhol csillogtatja. Emmával éppen ez volt a gondom (bár lehet ha felismerem az eltúlzott helyzetet, vicces könyvként még le is csúszott volna) Ahogyan sok más könyv is, ráébredtem a mai romantikus regények jó részét nem is szabad komolyan venni. Igen, ez a könyv kellett hozzá, ami nem sokban különbözött, csak a címke változott, a mai szerzők komolyan gondolják hogy elhiszik nekik, amit Jane a gótikus regények kifigurázásaként készített.
Biztos vagyok benne sokáig eszembe fog jutni ha túlságosan butácska szereplőbe futok bele, vagy éppen a szituáció csöpög a túlzott érzelmi motivációtól (öt perce költöztél mellén, halálosan szeretem még az árnyékodat is) nem e „a klastrom titka”-val találkozom ismét. Nagyon jókat nevettem, szeretem az iróniát, és különösen pozitív ha valaki bele mer nézni a saját ovális tükrébe. Visszatért a hitem, ígérem hamarosan ismételten találkozunk Jane.

* Szatíra rövid értelmezése a wikipedián:
Szűkebb értelemben költői szatíra. Egy ókor óta használt lírai műfaj. Jellemzője, hogy a valóság komikus-ironikus ábrázolására törekszik. Ábrázolási módszerei között szerepel az arányok megváltoztatása, a kicsinyítés, a nagyítás, a túlzás.

4 hozzászólás
vicomte P>!
Jane Austen: A klastrom titka

A könyv részben gunyoros fricska a XIX. század végén tomboló sikert arató gótikus regények és az azokat kritikátlanul faló fiatal lánykák* felé, ám mindezek mellett a korabeli társadalom érzelmi fogyatékos hiénáin legalább olyan élesen ironizál.
Austen ebben (a számomra első) könyvében két nagy erényt mutatott fel:
A gyilkosan szatirikus humorérzéket; mert hogy lehet nem teleszájjal vigyorogni az olyan megállapításokon, minthogy: „ Mrs. Allan a nőnemű lények ama népes osztályához tartozott, akiknek társasága egyetlen érzelmet válthat ki: meglepetést azon, hogy akadt a világon férfiú, ki a hölgyet kellően kedvelte ahhoz, hogy elvette légyen feleségül.”
Illetve azt a lenyűgöző éleslátást, amellyel az azóta lényegét tekintve egy fikarcnyit sem változott karaktereket, motivációkat és helyzeteket megformálja.
John Thorpe, a rátarti, önimádó szájhős**; a vele egy ligában játszó kétszínű, és számító húgocskája; az öntelt és kapzsi tábornok; az üresfejű, szószátyár Mrs. Allan olyan figurák, amelyek még ma is ismerősek lehetnek, és talán egyik-másik még IRL-ben is megkeseríti az életünket.

A regénynek valójában két hibáját láttam: részben az ironikus felhangok, részben a narrációs nézőpontnak választott Catherine miatt látszólag túl naiv a történet, és az igazán mély érzelmek nem kerülnek kifejtésre. Ez különösen a könyv kapkodva elkent befejezésén látszik.
Másrészt a régimódi nyelvezet (legalábbis a Borbás Mária féle fordításban) tovább fokozza a mesterkéltség érzését és a magyar szóhasználat néhol fölöslegesen cirkalmas és archaizáló.

* Gondolom én, mint cinikus pasi, vagyok az egyetlen, aki némi párhuzamot vél felfedezni a manapság dúló pararomantikus irodalom iránti extatikus rajongással bíró női személyek és a regény főszereplője között.
** Igen, ő egy valódi, fuxos, tetkós Lada bőgető HVCS lenne manapság.

27 hozzászólás
Lynn>!
Jane Austen: A klastrom titka

Az a jó Jane Austen műveiben (azok alapján, amiket eddig olvastam), hogy úgy izgulok végig a hősök és hősnők sorsán, hogy tudom, felesleges, mert nem hagy majd elvarratlan szálakat, a jó elnyeri jutalmát, a rossz meg max. eltűnik a süllyesztőben. Ebben a regényben legalábbis spoiler.

Cathrine igazából semmivel se tűnik ki, nem okos, nem szép, nem tájékozott, nem érvel úgy, mint a Büszkeség és balítélet -beli megfelelői, nem szereti a növényeket, nem köti le a házimunka, mégis viszi valamire vagy inkább egy szerencsés barátság "valamerre", mint ahogy az lenni szokott.

A hogy mi a klastrom titka? Sok minden lehet, az emberi kapcsolatok, a nem használt szobák, az emberi magatartás változékonysága…; nekem A klastrom titka titka, hogy Austen máshogy ír, valahogy könnyedebb, sőt, még pár, az olvasók felé történő kiszólást is megenged magának. Nevet a saját művén, és olyan könnyedén kezeli a szereplőket, mint a tollpihét.

8 hozzászólás
Orsi_olvas>!
Jane Austen: A klastrom titka

Jane Austen újra és újra elvarázsol. Ráadásul A klastrom titkában egy teljesen új arcát ismerhettük meg. Korábbi műveiben is mindig megmosolyogtatott az a finom társadalom kritika, amivel romantikus történeteit fűszerezte. Pontos és éles korrajzot kaphattunk tőle Anglia felső középosztálybeli életéről.
Azonban A klastrom titkában kimondottan gunyoros hangnemet üt meg. Kifigurázza a korabeli rémregények iránt rajongó fiatal lányokat, leleplezi a társadalom a könyvekhez való álságos viszonyát.
Cathrine egy igazi anti hősnő. Nem túl okos, nem túl kedves, nem túl szép. Naiv, butácska, de azért egyenes jellem. Kicsit lassan fogja ugyan fel mi történik körülötte, annyira el van merülve saját kis álomvilágában. De aztán az élet megtanít neki egy-két dolgot és benő a feje lágya, önismeretet szerez és megtanulja felismerni más emberek szándékait. De Tilney remek karakter és a hugát is nagyon megkedveltem.
Összességében nagyon élveztem a könyvet, sokat mosolyogtam rajta és Jane Austen új oldalát is megismerhettem általa.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2010
356 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632540276 · Fordította: Latorre Ágnes
3 hozzászólás
Youditta>!
Jane Austen: A klastrom titka

Ezen nagyon jól szórakoztam, bírom Austen humorát. Kedveltem a szereplőket, na jó, nem mindenkit persze, és jókat nevettem a félreértéseken, a korhű ábrázoláson és a fricskákon. Nem hiányzik itt semmi, ami egy jó Austen regényben megtalálható, de valami plusz van benne, jobban élveztem, mint a legtöbb regényét.
Rá kell jönni, hogy hiába a habos-babos ruhák, kifutnék a világból, ha ebben a korban élnék, katasztrófa. :D bár lehet 200 múlva ez a mostani korszak is ilyen lesz, az akkor élők szemében. :-)
Ami a lényeg, hogy ez egy kifejezetten jó Austen könyv, az én olvasatomban mindenképp.

2 hozzászólás
ppeva P>!
Jane Austen: A klastrom titka

Pont erre volt szükségem! Valamire, ami ennyire távol áll a rémségektől is, meg a való világtól is. Azt írtam az előző értékelésemben, hogy valami rózsaszín habcsókos borítós könyvet szeretnék olvasni – ez kellően rózsaszín volt, de a habcsók mellett volt benne rózsabimbó és szurkáló rózsatövis is, kellő mennyiségben.
Austennek ragyogó humora van. És klassziczista körmondatokba meg felszínes társalgásba csomagolva világít rá annak a tarthatatlanságára, hogy fiatal lányokat, nőket az élettől elszigeteltségben tartanak, majd váratlanul bedobják őket az „életbe”. Szegény kis Catherine, halvány fogalma sincs semmiről. Ami keveset tud, azt a regényekből csipegette fel, jól fel is sül vele, mikor az életet összetéveszti a regényekkel. Nincs semmi emberismerete, hogy élettapasztalatról ne is beszéljünk! Hogy saját élettapasztalata nincs, azt menti kora és elzárt élete – de hogy soha nem beszéltek előtte arról, milyen is a világ odakinn – ez súlyos mulasztása annak a kornak.
A társalgások sületlensége, a felszínesség, az ezt mondom, azt érzem, amazt gondolom, a mit várnak el tőlem, a bárcsak ismernénk itt valakit, aki bemutatna valakinek, mert addig nem szólhatunk senkihez, a jaj, csak meg ne tudják, mit gondolok szövevényes útvesztői, amiben csak okos vagy kellően „neveletlen” – értsd: nem társasági életre nevelt – hölgyek és leányok ismerik ki magukat, remek paródiái annak a kornak.
Üdítő kis olvasmány volt. És bár néha megkísért az 1800-as évek Angliájának unalmas egyszerű bája, egy ilyen könyv után rá kell jönnöm: jó helyen vagyok, itt és most, ahol vagyok. :)


Népszerű idézetek

GSzabina>!

Akár úr, akár hölgy, aki nem leli élvezetét egy jó regényben, bizonyára elviselhetetlenül ostoba.

96. oldal (Palatinus, 2006)

Zora85>!

Ha egy ifjú hölgy hősnőnek rendeltetett, negyven környékbeli család megátalkodottsága sem állhatja az útját. Valaminek történnie kell – és fog is történni, hogy hősnőnk útjába vesse a hőst.

9. oldal

alaina>!

Aki meg akarja szerettetni magát, legyen mindig tudatlan. Ha pallérozott elméről teszünk tanúbizonyságot, nem legyezgethetjük a mások hiúságát – s akad-e értelmes ember, aki az ilyesmit szívből el ne szeretné kerülni? Kivált, ha nő, s ha az a balszerencse éri, hogy tud valamit – jól teszi, ha ezt minél gondosabban eltitkolja.

98. oldal

takiko P>!

Mrs. Allan a nőnemű lények ama népes osztályához tartozott, akiknek társasága egyetlen érzelmet válthat ki: meglepetést azon, hogy akadt a világon férfiú, ki a hölgyet kellően kedvelte ahhoz, hogy elvette légyen feleségül.

11-12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mrs. Allen
Dorothy_Gray P>!

Tizenöt és tizenhét éves kora között azonban hősnőnek készült; elolvasta mind ama műveket, amelyeket hősnőknek el kell olvasniuk, hogy emlékezetüket az eseménydús életük hányattatásaiban oly hasznos és megnyugtató idézetekkel vértezhessék fel.

7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Catherine Morland
AniTiger P>!

– Egy anya mindig jelen van. Egy anya állandó jó barát; a hatása erősebb, mint bárki másé.

159. oldal, Huszonkettedik fejezet (Palatinus, 2006)

Frank_Spielmann I>!

Biztos vagyok benne, hogy ha mindenki meginná a maga napi jó üveg borát, feleannyi baj sem lenne a világon, mint amit most látunk.

Kilencedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: John Thorpe
7 hozzászólás
Tigrincs P>!

(…) s mert ellenállhatatlannak találta táncosát, ellenállhatatlan lett ő maga is.

113. oldal

Dottie>!

Aki nem leli örömét egy jó regényben, legyen férfi vagy nő, elviselhetetlenül szűk látókörű.

94. oldal

Dorothy_Gray P>!

A csalódott szerelemnek minden bizonnyal legjobb balzsama a barátság.

24. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Charlotte Brontë: A lowoodi árva
Charlotte Brontë: Villette
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására
Thomas Hardy: Távol a világ zajától
Charles Dickens: Szép remények
Charles Dickens: Nagy várakozások
Dickens Károly: Karácsoni ének
John Fowles: A francia hadnagy szeretője
Julianne Donaldson: Edenbrooke