Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A klastrom titka 967 csillagozás
„A Klastrom titká”-ban új oldaláról ismerhetjük meg Jane Austent. Halála után kiadott regényében az (ön)ironikus Austen mutatkozik meg nagy kifejezőerővel és roppant szórakoztató formában.
Mint minden regényében, az írónő itt is egy fiatal lány, Catherine Morland útját ábrázolja, akit kezdettől fogva „antihősnőként” mutat be. A sokgyerekes, szegény papi családban felnőtt Catherine semmi különleges tulajdonsággal nem dicsekedhet, sem nem bájos, sem nem tehetséges vagy szépreményű, ám nagy csodálója a kor „gótikus” rémregényeinek. Életére is úgy tekint, mintha regényhősnő volna, és önnön jövőjét olvasná a fordulatos regények lapjain. A jövő azonban nem tartogat számára sem szerencsés kimenetelű hintóbalesetet, amely során a semmiből felbukkanó hős megmenti majdani szíve hölgyét, sem fényes báli részvételeket, sem örökké tartó barátságokat. A lányka bathi utazása balesetmentesen zajlik, élete első bálján kis híján elvész a tömegben, anélkül, hogy bárki lovagféle fölfigyelne rá,… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 1818
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Lazi Könyvkiadó klasszikusai Lazi · Jane Austen regényei Európa · Örök Kedvencek Menő Könyvek · Illusztrált klasszikusok Cartaphilus
Enciklopédia 19
Szereplők népszerűség szerint
Henry Tilney · Catherine Morland · Eleanor Tilney · Isabella Thorpe · John Thorpe · Mrs. Allen · Mrs. Morland
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 59
Most olvassa 30
Várólistára tette 351
Kívánságlistára tette 277
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
Nagyon jó választás volt ez a könyv ahhoz, hogy újra visszatérjek Jane Austen munkásságához.
Tényleg más ez a kötet, mint a többi. Austen szarkasztikusan, viccesen narrál, Catherine persze néha idegesítően naív, de enélkül nem lenne igazán bonyodalom sem.
Pont arról szól ez a könyv is, mint a többi Austen-mű: egy fiatal lány kiházasításáról, bálokról, szerelemről, de vannak benne izgalmas könyvélményekről szóló beszélgetések is.
Én nagyon szerettem ezt a könyvet, kiragadott a mindennapokból, igazán jól bemutatta a kort, és együtt izgultam Catherine-nel, míg meg nem kaptuk a várva várt végkifejletet. :)
https://youtu.be/MdTEQxtjwU0
Jane Austen első műve volt a Klastrom titka, amely teljesen elvarázsolt engem, mert már itt megfigyelhető a jellegzetes Austen humor, az irónia, a letehetetlen történet mesélés, az első szerelem gyöngéd kibontakozása.
Cathrine a főhősnője a regénynek, egy olyan figura, aki a gótikus irodalom könyveit olvasva a valóságot is annak képzeli el, viszont ábrándjainak szerte kell foszlania, mikor elérkezik az életébe az igaz szerelem.
A Klastrom titka valójában annak a kérdéskörét járja végig, mekkora hatással van az olvasójára egy könyvélmény, mikor kell észrevenni, hogy a józanész határon túlmentünk, és mi a fontosabb: a vagyon vagy a szerelem.
A szereplők úgy gondolom a történet végére mind jól választanak és mivel ez egy Austen regény, megkapják a boldog befejezést. Ami pluszban tetszett, az a gótikus irodalom paródiája, melyeket rettentő humorosan tesz meg Jane.
5/5 csillag, nagyon tetszett! Csak ajánlani tudom!
Bővebben: https://www.youtube.com/watch…
Jane Austen munkássága mindig is felkeltette a figyelmem, ugyanis a Büszkeség és balítélet hatalmas kedvencem, így ez a könyve sem maradhatott el nálam, pláne ebben a gyönyörű kiadásban off
Ami már az első lapoktól kezdve magával ragadott az Catherine és a könyvek imádata. Úgy éreztem, hogy a bőre alá bújtam ezáltal és teljes extázisban elmerültem vele a könyvek világában. Nem másként látja a világot, mint könyveken keresztül és ez olykor nem feltétlen pozitívakat tud csak okozni az életében.
Bevallom a könyv felénél picit unalmasnak, vonatottnak éreztem, vártam hogy történjen valami pl. megismerjem a Klastromot. A szerelmi szálakat naivnak éreztem, olykor hisztisnek, ezzel ellenben viszont nagyon jó szatíráját alkotta meg az írónő a klisés románcoknak. A történet utolsó harmadában igazi gótikus hangulatba kerültem az ódon Klastromban, mind a leírások mind a története által, imádtam ezeket a sorokat olvasni.
„Aki meg akarja szerettetni magát, legyen mindig tudatlan. Ha pallérozott elméről teszünk tanúbizonyságot, nem legyezgethetjük a mások hiúságát – s akad-e értelmes ember, aki az ilyesmit szívből el ne szeretné kerülni? Kivált, ha nő, s ha az a balszerencse éri, hogy tud valamit – jól teszi, ha ezt minél gondosabban eltitkolja.”
Igen csak meglepődtem, hogy hajlandó vagyok olvasni egy ilyen történetet, mikor nálam aktuálisan mélypont volt.
Először bevallom kicsit untam és már majdnem félre tettem, de végül még sem, és úgy gondolom helyesen tettem.
Érdekes nyelvezete, kor hű története és igen csak szórakoztató humora van.
Bár úgy gondolom nem feltétlenül az én világom a történet, mégis néha jó elolvasni egy – egy darabot, mert frissít és, mert szükséges, hogy komfortzónámon kívülre is tekintsek.
Egy olvasásnak tökéletes.
Ez volt a második regényem Jane Austentól, amit hirtelen ötlettől vezérelve vettem meg és olvastam el Darling Desi ajánlására.
Régebben olvastam már a Val McDermid féle modernizált verziót és az nem igazán tetszett, ez, az eredeti, sokkal jobb.
Gyorsan haladtam vele, olvastatta magát, de Catherine karaktere sokszor irritált, idegesített. Szegény lány annyira naiv és vak volt, no persze ez kellett ahhoz, hogy legyen bonyodalom. ;)
A filmet is meg fogom nézni, mert szeretem JJ Feildet. Olyan cuki pasas.
A régensség korabeli levelek most sem maradtak el, csakúgy, mint a romantika, a félreértések, valamint a könyvek és az olvasás iránti rendíhetetlen szeretet.
Tetszett, hogy Austen sokszor kiszólt hozzánk, olvasókhoz. Hozta a tőle jól megszokott és olyannyira szeretett csípős humort. Valóban szatíra volt a javából, jól beintett a rémregények és a gótikus irodalom rajongóinak.
A végső következtetés pedig az, hogy spoiler
Maga a címbéli helyszín egyébként csak a kötet második felében válik fontossá, addig más dolgok kerülnek a középpontba. Ezt egy kicsit csalódásnak éltem meg, de gondolom ez is egy fricska volt az írónő részéről.
Nem emlékszem, hogy mikor volt utoljára olyan, amikor ennyire megráztam volna egy hősnőt a naivsága miatt, mint Catherine-t, ugyanakkor valahol nagyon bájos volt ez a naivság. Főleg miután Mr. Tilney is képbe került, és Isabellának és a fivérének így akadt egy „vetélytárs”. Amikor éppen nem azért szorítottam, hogy csapja el a vonat az egész Thorpe famíliát, akkor jókat derültem Ms. Austen ironikusságán, mellette pedig terveket szőttem Henry elcsábítására. (Ezúton is bocsánatot kérek, Mr. Darcy!)
Az egyedüli furcsaság, hogy nem értem a címválasztást, hisz semmiféle titokról nincs szó a könyvben (hacsak nem Catherine fejében), és a történet alig töredéke játszódik a klastromban. Mindenesetre nekem így is tetszett, jó szívvel ajánlom.
Szatírát * olvasok? Nagyon szeretem Austen humorát, sajnos nem mindenhol csillogtatja. Emmával éppen ez volt a gondom (bár lehet ha felismerem az eltúlzott helyzetet, vicces könyvként még le is csúszott volna) Ahogyan sok más könyv is, ráébredtem a mai romantikus regények jó részét nem is szabad komolyan venni. Igen, ez a könyv kellett hozzá, ami nem sokban különbözött, csak a címke változott, a mai szerzők komolyan gondolják hogy elhiszik nekik, amit Jane a gótikus regények kifigurázásaként készített.
Biztos vagyok benne sokáig eszembe fog jutni ha túlságosan butácska szereplőbe futok bele, vagy éppen a szituáció csöpög a túlzott érzelmi motivációtól (öt perce költöztél mellén, halálosan szeretem még az árnyékodat is) nem e „a klastrom titka”-val találkozom ismét. Nagyon jókat nevettem, szeretem az iróniát, és különösen pozitív ha valaki bele mer nézni a saját ovális tükrébe. Visszatért a hitem, ígérem hamarosan ismételten találkozunk Jane.
* Szatíra rövid értelmezése a wikipedián:
Szűkebb értelemben költői szatíra. Egy ókor óta használt lírai műfaj. Jellemzője, hogy a valóság komikus-ironikus ábrázolására törekszik. Ábrázolási módszerei között szerepel az arányok megváltoztatása, a kicsinyítés, a nagyítás, a túlzás.
Jane Austentól már megszokott, ironikus hangvétellel mutatja be az előkelő társaságot, a túlzott regényimádó unatkozó lányok érzelem- és álomvilágát, akik a valóságtól elrugaszkodva, butuska fecsegésükkel riasztják el maguk mellől a férfiakat, vagy éppen könnyű prédaként dobják magukat számító ragadozók elé. Egy kalandvágyó lány könnyen elbolondítható és talán hiszékenyebb is azon társainál, akik a valóságot élik meg. Catherine-t pedig túlzottan is elragadja fantáziavilága, elrugaszkodva a realitás talajáról, abszurd ábrándjaiban tobzódva sodródik a csapda felé, amit önmagának állított fel.
Bővebben: http://konyvvadaszok.blogspot.hu/2017/08/jane-austen-kl…
A könyv részben gunyoros fricska a XIX. század végén tomboló sikert arató gótikus regények és az azokat kritikátlanul faló fiatal lánykák* felé, ám mindezek mellett a korabeli társadalom érzelmi fogyatékos hiénáin legalább olyan élesen ironizál.
Austen ebben (a számomra első) könyvében két nagy erényt mutatott fel:
A gyilkosan szatirikus humorérzéket; mert hogy lehet nem teleszájjal vigyorogni az olyan megállapításokon, minthogy: „ Mrs. Allan a nőnemű lények ama népes osztályához tartozott, akiknek társasága egyetlen érzelmet válthat ki: meglepetést azon, hogy akadt a világon férfiú, ki a hölgyet kellően kedvelte ahhoz, hogy elvette légyen feleségül.”
Illetve azt a lenyűgöző éleslátást, amellyel az azóta lényegét tekintve egy fikarcnyit sem változott karaktereket, motivációkat és helyzeteket megformálja.
John Thorpe, a rátarti, önimádó szájhős**; a vele egy ligában játszó kétszínű, és számító húgocskája; az öntelt és kapzsi tábornok; az üresfejű, szószátyár Mrs. Allan olyan figurák, amelyek még ma is ismerősek lehetnek, és talán egyik-másik még IRL-ben is megkeseríti az életünket.
A regénynek valójában két hibáját láttam: részben az ironikus felhangok, részben a narrációs nézőpontnak választott Catherine miatt látszólag túl naiv a történet, és az igazán mély érzelmek nem kerülnek kifejtésre. Ez különösen a könyv kapkodva elkent befejezésén látszik.
Másrészt a régimódi nyelvezet (legalábbis a Borbás Mária féle fordításban) tovább fokozza a mesterkéltség érzését és a magyar szóhasználat néhol fölöslegesen cirkalmas és archaizáló.
* Gondolom én, mint cinikus pasi, vagyok az egyetlen, aki némi párhuzamot vél felfedezni a manapság dúló pararomantikus irodalom iránti extatikus rajongással bíró női személyek és a regény főszereplője között.
** Igen, ő egy valódi, fuxos, tetkós Lada bőgető HVCS lenne manapság.
Az a jó Jane Austen műveiben (azok alapján, amiket eddig olvastam), hogy úgy izgulok végig a hősök és hősnők sorsán, hogy tudom, felesleges, mert nem hagy majd elvarratlan szálakat, a jó elnyeri jutalmát, a rossz meg max. eltűnik a süllyesztőben. Ebben a regényben legalábbis spoiler.
Cathrine igazából semmivel se tűnik ki, nem okos, nem szép, nem tájékozott, nem érvel úgy, mint a Büszkeség és balítélet -beli megfelelői, nem szereti a növényeket, nem köti le a házimunka, mégis viszi valamire vagy inkább egy szerencsés barátság "valamerre", mint ahogy az lenni szokott.
A hogy mi a klastrom titka? Sok minden lehet, az emberi kapcsolatok, a nem használt szobák, az emberi magatartás változékonysága…; nekem A klastrom titka titka, hogy Austen máshogy ír, valahogy könnyedebb, sőt, még pár, az olvasók felé történő kiszólást is megenged magának. Nevet a saját művén, és olyan könnyedén kezeli a szereplőket, mint a tollpihét.
Népszerű idézetek
Aki meg akarja szerettetni magát, legyen mindig tudatlan. Ha pallérozott elméről teszünk tanúbizonyságot, nem legyezgethetjük a mások hiúságát – s akad-e értelmes ember, aki az ilyesmit szívből el ne szeretné kerülni? Kivált, ha nő, s ha az a balszerencse éri, hogy tud valamit – jól teszi, ha ezt minél gondosabban eltitkolja.
98. oldal
Mrs. Allan a nőnemű lények ama népes osztályához tartozott, akiknek társasága egyetlen érzelmet válthat ki: meglepetést azon, hogy akadt a világon férfiú, ki a hölgyet kellően kedvelte ahhoz, hogy elvette légyen feleségül.
11-12. oldal
Tizenöt és tizenhét éves kora között azonban hősnőnek készült; elolvasta mind ama műveket, amelyeket hősnőknek el kell olvasniuk, hogy emlékezetüket az eseménydús életük hányattatásaiban oly hasznos és megnyugtató idézetekkel vértezhessék fel.
7. oldal
Biztos vagyok benne, hogy ha mindenki meginná a maga napi jó üveg borát, feleannyi baj sem lenne a világon, mint amit most látunk.
Kilencedik fejezet
Szó, mi szó, a barátság a legjobb gyógyír a szerelmi csalódásra.
25. oldal (Lazi, 2010)
Senki, aki gyermekkorában látta Catherine Morlandet, nem hihette hogy hősnőnek született.
(első mondat)
Említett könyvek
- Ann Radcliffe: The Mysteries of Udolpho
- Eliza Parsons: The Castle of Wolfenbach
- Fanny Burney: Cecilia
- Henry Fielding: Tom Jones I-II.
- Joseph Sheridan Le Fanu: Carmilla (angol)
- Maria Edgeworth: Belinda
- Matthew Lewis: A szerzetes
- Regina Maria Roche: Clermont
- Samuel Richardson: Sir Charles Grandison
Ezt a könyvet itt említik
- Carsten Henn: A könyvsétáltató
- Geraldine Roberts: The Angel and the Cad
- H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.
- John Green – Maureen Johnson – Lauren Myracle: Hull a hó
- Libby Page: Strand
- Maria Janion: A vámpír
- Palotás Petra: Recepciós kisasszonyok 3.
- Rachel Burton: Könyvesbolti karácsony
- Rose Tremain: A kegyelem szigetei
- Ruff Orsolya: A londoni gyémántrablás
- Sarah Penner: A méregkeverő patikárius
- Shannon Hale: Austenland – Vakáció Mr. Darcyval
- Stefanie H. Martin: Virginia és az új idők
Hasonló könyvek címkék alapján
- Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya 90% ·
Összehasonlítás - William Makepeace Thackeray: Hiúság vására 86% ·
Összehasonlítás - Gustave Flaubert: Madame Bovary 86% ·
Összehasonlítás - Thomas Hardy: Távol a világ zajától 86% ·
Összehasonlítás - John Fowles: A francia hadnagy szeretője 83% ·
Összehasonlítás - Ken Follett: A katedrális 89% ·
Összehasonlítás - Mary Westmacott: Befejezetlen portré 82% ·
Összehasonlítás - Margaret Mitchell: Elfújta a szél 94% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Ida regénye / Szerelmi történetek 93% ·
Összehasonlítás - Daphne du Maurier: Fekete éjszakák ·
Összehasonlítás