Állatok ​maszkabálja 152 csillagozás

Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja

Újabb brutálisan meggyilkolt, bundájától megfosztott állat hullájára lelnek a rendőrök.

Cesar Darlington németjuhász nyomozó tehetetlen az ügyben – egyetlen segítsége a megcsonkított szfinx macska, Dr. Lex Siegfried lenne, akit ő juttatott rácsok mögé. De vajon hihet-e a doktor őrült meséinek?
Mindeközben egy nem mindennapi páros (Arthur, a róka és Christie, a fekete párduc) szórakozni készül a barátaikkal, de a város felé tartó viharfelhők a halloweeni maszkabált véres rémálommá változtatják mindenki számára.

Jandácsik Pál első regénye egy sötét, ismeretlen, mégis hátborzongatóan ismerős univerzumot fest le. Karakterei civilizált állatok, akik még soha nem tűntek ennél emberibbnek, a gyilkos után folytatott hajsza pedig soha nem volt ennél idegtépőbb.
Ez a furry krimi nem szűkölködik sem vérben, sem erőszakban; az olvasóban felmerülő kérdések pedig az utolsó oldalakig váratnak a válasszal.

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Athenaeum, Budapest, 2016
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632931555
>!
Athenaeum, Budapest, 2016
224 oldal · ISBN: 9789632935522

Enciklopédia 11


Kedvencelte 9

Most olvassa 4

Várólistára tette 87

Kívánságlistára tette 63

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Cicu>!
Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja

„– Min gondolkozol?
– Csak a jövőn. Szerinted mit hozhat?
– Különlegességet. A jövő tele van meglepetésekkel, mint egy kibontatlan ajándék. Tudod, hogy mit szeretek egy ajándékban, amikor megkapom? Kibontani. A kibontás öröme, a várakozás feszültsége, ez a varázsa.”

Ez valami állati jó volt, I.M.Á.D.T.A.M! ♡
Bevallom nem vagyok nagy krimi rajongó, főleg erotikusokat, bizarro fictiont és horrort olvasok. Fogalmam se volt, hogy mi az a furry ezért, jó sokáig szemeztem a könyvvel, de mivel oltári klassz volt a borítója, így megvettem, mondván ha nem tetszik, akkor is jól fog mutatni a polcomon :D
És milyen jól tettem!
Kedvenc könyvet és írót is avathattam.
De kezdjük az elején:
A könyv szokványos krimiként indul, végy egy bűntényt, jelen esetben egy gyilkosságot és indulhat a móka! Eddig még semmi különös leszámítva, hogy a szereplőink antropomorfizált állatok (emberi gondolatokkal, viselkedéssel és fizikummal, emberi felsőtesttel, de állati fejjel, mancsokkal és farokkal)
Na de amikor beindul a cselekmény és krimiből átvált kőkemény thrillerbe, onnantól egyszerűen letehetetlen és körömrágós lesz az egész. Az író remekül ért hozzá, hogy hogy játsszon az olvasó idegeivel. Imádtam a nyers szexualitást és hogy néha tocsoghattunk a vérben. A könyv atmoszférája magával ragadó, és az ember csak pupillázik, amikor kiderül az igazság.
Szerettem, hogy két szálon fut a cselekmény egyrészt a jelen történései másrészt a nyomozás, és nagyon szerettem az emlékeket olvasni. És külön piros pont a sorok közt megbújó társadalomkritikáért.
Abszolút kedvenc Arthur és Christi párosa lett :)
Egy bajom van csupán: Miért nincs kezemben a folytatás??? Tudni akarom, hogy folytatódik a történet!
AKAROM! MOST!

11 hozzászólás
Niitaa P>!
Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja

– A legkönnyebb megoldás, ha másokat hibáztatunk. Mindig is könnyebb volt a túlvilág felé fordulni, és arról győzködni magunkat, hogy létezik a gonosz ezen a világon, és a világunkon túl. Létezik a gonosz, egy csupasz, undok lény, aki valamennyi szerencsétlenségünkért felelős. A valóság az, hogy a gonosz nem létezik függetlenül önmagában. A gonosz ott lakozik mindenkiben, és csak rajtunk múlik, hogy mennyire engedünk a duruzsolásának."

Egy borzasztóan érdekes könyvet tartottam a kezemben. Borzasztó, mert még most is úgy ver a szívem, mintha lefutottam volna a maratont és érdekes, mert egy olyan hihetetlen világot ábrázol, amire nincsenek egyelőre szavaim.
(…)

Elsősorban ezt a könyvet azoknak ajánlanám, akik képesek teljesen nyitottan állni egy másik világhoz. Akik nem riadnak vissza az emberi állatoktól, sem az erős szexuális töltettől. Emellett kell hozzá egy erős gyomor és egy még erősebb szív, mert hihetetlenül izgalmas. Vigyázat! Ha kézbe veszed, biztos le nem rakod addig, míg a végére nem érsz!

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/03/jandacsik-pal-all…

Nikolett0907 P>!
Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja

„Ha őszinte lenne a világ (…), akkor nem tartana a társadalmunk itt.”

Pár nappal ezelőtt volt szerencsém kézbe venni, H. G. Wells: Dr. Moreau szigete című klasszikus horror kötetét, amely az emberi és állati ösztönök közötti evolúciós kérdések kényes témakörét feszegette. Akkor felmerült bennem egy abszurdnak tűnő gondolat, miszerint milyen lenne, ha a két faj felcserélhetné szerepkörét az életben? Ez a kósza gondolat aztán feledésbe is merült, mígnem úgy hozta az élet szarkasztikus humora, hogy a kérdésem válaszra talált következő olvasmányomban. Néha elképedek, hogy milyen alattomos módon tanít a sors, de ugyanakkor ennyi panaszom legyen csak az életemben.

Bár a regényt egy nagyon kedves barátnőmtől kaptam ajándékba, – amit itt is szeretnék megköszönni –, mégis valamiért nehezen vettem rá magam az olvasására. Ennek a kötetnek a kézbe vételére is egy kihívás teljesítése ösztönzött, de úgy elpakoltam, hogy hosszú hetekig sehogy sem leltem rá. Már azzal a tévképzettel küzdöttem, lehet elvesztettem – bár sehova sem vittem –, de végül szerencsére rá leltem. A kezdeti nehézségeket az a tény is súlyosbította, hogy antropomorf főszereplőt sejtetett a fülszöveg, ettől pedig nem voltam boldog. Az állatokat nagyon szeretem, de mint főszereplőket kevésbé éreztem magamhoz közel. Végül persze pofira estem és egy igen érdekes olvasásban lehetett részem.

Jandácsik Pál első könyves szerző, aki azt a kissé őrült ötletet vetette papírra, miszerint az állatokat helyezte az emberi világba… Érzelmeik és gondolkodásuk fejlettsége kiszélesedett és tulajdonképpen egy olyan idősíkba csöppentem általuk, amely a maga abszurditásával is komfortos érzést keltett bennem akaratlanul is. Kicsit aggódva kezdtem olvasni a történetet, mert minduntalan az járt a fejemben, nehogy valami hasonlóságot véljek majd felfedezni előző olvasmányom tekintetében. Persze a világfelépítés ettől még lehet egyszeri és megismételhetetlen, de az alapok groteszk módon akaratlanul is az összehasonlítás felé sarkalltak.

Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja című regénye 2016-ban jelent meg az Athenaeum Kiadó gondozásában. A kötet borítóját Földi Andrea álmodta meg a számunkra, amely elsőre talán kissé bizarr érzést fog kelteni, de olvasás után pontosan értjük majd, hogy miért egy róka került a kötet elejére.

Ennek a történetnek egy kifacsart világ adja az alappillérét. Mielőtt felvázolnám nagy vonalakban a tartalmát, szeretnélek titeket egy kis játékra invitálni.

Kérlek, hogy keress magadnak egy olyan helyet, ahol kényelmesen el tudsz helyezkedni! Pár perces kis szösszenetről lesz szó, de a csend és nyugalom elengedhetetlen a hatás érdekében. Most pedig csukjuk be a szemünket és lazuljunk el! Először csak fényeket, majd sötétséget látunk egymást követően. A nappalt felváltja az éjszaka, fúj a szél, de mi mégsem fázunk. Most tegyünk egy lépést előre, majd egy következőt! Azt érezzük, hogy egy üregbe kerültünk és zuhanunk – mint az Alice Tükörországban szereplője –, míg egy olyan dimenzióba érkezünk, ahol furcsa zajokat vélünk hallani, ezért a kezdeti ijedtségtől kinyitjuk a szemünket. Egy város kellős közepén találjuk magunkat. Megnyugszunk, hiszen a környezet, a tárgyak és növények, minden az általunk megszokott, otthonos érzést keltik. Míg szemlélődünk, úgy érezhetjük, hogy túl nagy volt a körítés ehhez az „utazáshoz” és bosszúsak is lehetünk, hogy elpazaroltunk egy csomó időt erre. De, ahogy szemünk hozzászokik a fényhez és kitisztul az agyunk is, döbbenten tapasztaljuk, hogy a város utcáit fura állatok lepik el. Még felfogni sincs időnk igazán ezt a szürreális képet, amikor tudatosul bennünk, hogy eltévedtünk. Ki hallott még olyat, hogy egy kutya rendőr nyomozó lenne, aki morgós kedvű és olyan szúrós a modora, mint a pokrócé! Azt látjuk, hogy gyilkosság történt, de a letakart test nem a megszokott formát ölti. Kicsit közelebb kell mennünk, hiszen az agyunk nem képes felfogni mindazt a látványt, ami szemeink elé tárul. Mikor meglátjuk a „valóságot”, a szánk egy O-t formál, és néma sikolyba torzul arcunk. Egy oroszlán megnyúzott teteme fekszik közvetlenül előttünk… Képtelenség ez az egész, nem igaz? Már sikítani akarnánk, mikor felébredünk…

Nos, ez a kis közjáték alakult ki bennem, ahogy olvastam a regény első pár oldalát. Hiszen a történethez hozzá tartozik, hogy műfajilag furry krimi és pszicho-thriller is egyetemben. Így már érthetővé válik mitől éreztem magam a fenti közjáték szereplőjeként.

De nézzük is, hogy miről szól valójában a történet:

Adott egy sorozatgyilkos, akit csak Virágos gyilkosként emlegetnek a hatáságok emberei. Sem szőrt, sem egyéb hanyagságból otthagyott mintát nem találnak a nyomozók egyik tettem mellett sem. Az áldozatok száma csak nő és a polgárok előtt egyre nehezebb titkolni azt a tényt, hogy senki sincs biztonságban az otthonában. Csak a jellegzetes nyúzott holttestek maradnak, hiszen a szőrük mindegyik esetben eltűnt. Ennek az ügynek mielőbb a végére kell járni, ezért Cesar Darlington németjuhász nyomozó kénytelen felkeresni rémálmai legfélelmetesebb őrültjét, dr. Lex Siegfried-et, akit nem mellesleg ő küldött a rácsok mögé. De vajon mekkora segítségre számíthat egy borult elmétől, akinek egy gramm lelkiismerete sincsen?

Mindeközben egy különleges páros (róka és párduc) Halloween partyra készülnek, egy távoli erdő által védett faházban barátaikkal, hiszen ez lesz az év bulija. Vajon a legvadabb jelmezek mögött megbújó alakok csak színészkednek, vagy igazából erre az eseményre várva válik mindenki igazán önmagává? Erotika, szex, vér és halál vezeti útját az olvasónak, ahol senki sem az, akinek látszik, és csak önmagadban lehetsz igazán biztos. Vajon mennyit érsz valójában és mit tennél meg azért, hogy túléld az éjszakát?

„Nem a végeredmény az igazán fontos a számomra, hanem maga a játék. Akár nyerek, akár nem, mindenképpen jól járok. Ahogy a sakkban, az utolsó bábuig játszom. Ha el is vesztem a partit, a játék élménye még így is megmarad.”

Érdekes volt felfedezni, hogy a szerző több klasszikus kasszasikerből is merítkezett, sőt tulajdonképpen felhasználta az alapokat. Gondolok itt mindjárt a sokak által ismert Bárányok hallgatnak őrült tudósára, de Aliens is „szerepet” kapott.

A történet több szempontból is groteszk, hiszen civilizált életet élő állatokkal még nem sokszor találkoztam olvasmányaim folyamán, mégis sokkalta többről szól, mint egy szimpla túlfűtött erotikus krimi. A fontosabb és talán súlyosabb témakörök közül, csak hogy egyet kiemeljek, például a rasszizmus mély bugyra, amely több oldalról is az olvasó elé kerül.

„– Ne legyünk előítéletesek, szűklátókörűek! Tekintsünk a mélybe, és fedezzük fel a másikban a rejtett kincseket!”

Szubjektíven először arra gondoltam, hogy unni fogom ezt a könyvet, mert töredelmesen bevallom, hogy a most is trendi krimik világától, vagy talán az általam kevésbé kedvelt, Agatha Christie kötetektől nem vagyok elvarázsolódva. A regény természetesen horror is a javából, hiszen sok vérben tocsogunk, kések villannak, fegyverek sülnek el és nem marad más bennünk, mint az izgatott aggódás, vajon ki lesz a következő áldozat éppen.

Bővebben: link

Cukormalac P>!
Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja

(Igen, a borító szerintem is nagyon el lett kapva, ráadásul élőben sokkal menőbb…) Itthon talán még idegen és szokatlan műfajban született, alapos stílusérzékről és különleges tehetségről tanúskodó debütálás számos erénnyel (és negatívummal, buktatóval).
A Halloween idején játszódó, sodró lendületű underground krimi/thriller antropomorf szereplőkkel sok ponton jeleskedik, garantáltan hozza az újat és többször is megdöbbenti, kizökkenti olvasóját a bűnügyi, noir regényekben megszokottak világából. Vannak szituációk, amikor a sok (főleg filmes) utalás és a szándékos(nak tűnő) kliséhalmozás miatt nehéz eldönteni, hogy komoly céllal íródott művet vagy paródiaszerűséget olvasunk, ahol Arthur, a róka és Christie, a párduc (no, őket vajon kikről sikerült mintázni?) a főszereplők, a karakterekről azon kívül nem sok minden mondható el, mint hogy rengeteget közösülnek, a túlnyomórészt erőszakos kimenetelű helyzetek pedig már-már az abszurditás legmagasabb szintjéig fokozódnak.
Az ökológiai-politikai-filozófiai eszmefuttatásokat mondjuk kissé feleslegesnek éreztem, akármennyire is próbáltak stabil hitelt kölcsönözni ennek az állati(ra borult) világnak.
A tettes kilétét meg hagyjuk… azért ha nem is fő-, de csillagvesztés mindenképpen jár, én meg nem mondom, hogy ez volt az elmúlt időszak egyik legizgalmasabb olvasmánya számomra, de kétségtelenül érdekes első próbálkozásnak tekintem.

>!
Athenaeum, Budapest, 2016
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632931555
kratas P>!
Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja

A kis perverz énemnek ez nagyon tetszett.
Alapból izgalmas volt a – számomra – vad ötlet, hogy antropomorf szereplőkkel készült könyvet olvasok, ami tele volt szuper átiratokkal (pl. Aliens, Bárányok hallgatnak), de volt benne komolynak szánt szál is, mint a rasszizmus. De még a fantasy és thriller vonal is végig izgalmas tudott maradni, a lezárás pedig klassz volt, jó lenne, ha lenne folytatás.

Lorelei>!
Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja

Egy autószerelő oroszlánt meggyilkolnak. A nyomozás azonnal kezdetét veszi, az események láncolata pedig csak úgy sodort magával. Eleinte furcsa volt fejben elképzelni a szereplőket állatokként, sőt néha inkább emberként láttam őket magam előtt, de végül teljes mértékben megbékéltem a helyzettel. A másik érdekesség a számomra, hogy nem sejtettem, hogy a furry könyvek ennyire túlfűtöttek a brutalitástól és szexualitástól. Bár, ha jobban belegondolok, az állati ösztönök minderre választ adhatnak.
Maga a könyv nem hosszú, így lendületesen lehet vele haladni. Éppen emiatt nem volt teletűzdelve felesleges drámával vagy párbeszédekkel. Helyette végig fenntartotta a figyelmemet. A meghökkentő események folyamatosan értek, nem pedig az volt, hogy minden egyszerre a legvégén zúdult a nyakamba. Szerintem az állandó izgalom az egyik legnagyobb erőssége az Állatok maszkabáljának. A végjátékra is bőven jutott idő, éppen ezért nagyon szépen ki volt dolgozva, nem pedig egy összecsapott és elkapkodott 20 oldalnyi felfűtöttséget kaptam csupán.
Tudván, hogy ez egy önálló kötet, végig rettegtem, hogy melyik szereplő lesz a következő áldozat. A karakterek közül sokan a szívemhez nőttek, vagy ha nem is ásták mélyre magukat, de a szimpátiámat mindenképpen kiváltották. Nem tudom pontosan, de talán az utolsó 100 oldalt zakatoló szívvel olvastam végig. Olyan volt, mintha egy horror filmet néznék. Tudjátok, amikor próbálod eltakarni a szemeidet, hogy csupán a hangok alapján kelljen következtetni az adott jelenetre, de nekem itt esélyem sem volt elbújni vagy elmenekülni.

A teljes értékeléshez kattints ide: http://maybeitisaboutthestory.blogspot.hu/2016/07/janda…

abipter>!
Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja

“– A világban megannyi kín van, aminek nagy részét mi okozzuk. Önzőek vagyunk, önös érdekek vezérelnek csak minket. Ha adakozunk, nem azért tesszük, mert másokon akarunk segíteni, hanem a saját lelkünket akarjuk megváltani. Ha ajándékot adunk, tudatalatt ugyan, de várjuk mi is a viszonzást. Sosem cselekedünk olyat, amely ne vonatkozna ránk, mert ha cselekszünk, máris a dolgok részesei leszünk.”

Hogy vajon miért nem hallottam még senkitől erről a regényről?
Nem szoktam krimit, horrort, ijesztő könyveket olvasni, viszont a Líra akciójának keretében kíváncsivá tett ez a kötet.
Annyira magába szippantott, hogy minél hamarabb tudni akartam a végét és hogy mi fog történni.
Nem állítom, hogy sokszor újra fogom olvasni, de mindenesetre egyedi és megfogó történettel ismerkedhettem meg.
Egyedül a vége miatt nem adok neki jobb pontot, nagyon szomorúvá tett. Persze, így volt “valóságos” a vége és nem pedig cukormázzal beburkolt, de akkor is elborzasztott a vég, amit a szerző csak sejtetett.
Mindezektől függetlenül örülök, hogy megismerkedhettem ezzel a kötettel és a magyar író egy kötetével. Ugyanis az alapötlet is nagyon megkapó volt, maga az állatvilág, ahol az állatok olyan “emberiek”, amennyire csak tudnak.

“– A legkönnyebb megoldás, ha másokat hibáztatunk. Mindig is könnyebb volt a túlvilág felé fordulni, és arról győzködni magunkat, hogy létezik a gonosz ezen a világon, és a világunkon túl. Létezik a gonosz, egy csupasz, undok lény, aki valamennyi szerencsétlenségünkért felelős. A valóság az, hogy a gonosz nem létezik függetlenül önmagában. A gonosz ott lakozik mindenkiben, és csak rajtunk múlik, hogy mennyire engedünk a duruzsolásának.”

BMKata>!
Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja

Nagyon szeretni akartam ezt a történetet, az első pillanattól kezdve tudtam, hogy tetszeni fog. Szinte a legutolsó oldalakig azt gondoltam, kedvencem lesz, de sajnos a vége nekem nem tetszett. Lehet, hogy emiatt érzek így, úgy fogalmaznék, hogy mostanában sok olyan történetet olvastam, aminek a vége lehetett volna kedvezőbb. Ugyanakkor még ez is jól lett megoldva, annak ellenére, hogy nem ezt akartam, emiatt vegyesek az érzéseim. Nagyon remélem, hogy van folytatás, mert nem akarom elhinni, hogy ez történt. Nagyon kérem, valaki világosítson fel, hogy lezárjam-e magamban így vagy reménykedjek?
Nagyon megszerettem Christie-t és Arthurt… :(
Szuper világ volt, szuper szereplőkkel, üdítően kiemelkedik ezzel a különlegességével a krimik világában. Tetszettek a rejtett vagy nem is annyira rejtett utalások, hogy mi emberek milyen szörnyetegek vagyunk, jelen történetben szimbolikusan a mumusok. Ugyanakkor a spoiler furcsa volt kicsit, de valamiféle magyarázat kellett. Sajnos meg tudom érteni, hogy miért lett az a vége, ami, de szomorú vagyok miatta…

1 hozzászólás
julcseee P>!
Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja

Ha már Halloween, gondoltam akkor olvassunk Halloween címkés könyvet, és ha még magyar írótól az még jobb :)
Először mikor elkezdtem olvasni bevallom nagyon fura volt, állat főszereplők, ahol ők gondolkodó, emberszerű lények. Nehezen tudtam beleelni magam, pedig egyébkent volt benne bűntény, szex, intrika, minden ami egy izgi regényhez kell, és mégse tudtam igazán élvezni az olvasást. Na de a vége, a vége kérem szépen az olyan volt hogy mindenért kárpótolt. Huh de jó volt. Még sok ilyet :)

Ibanez P>!
Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja

Nem is tudom vegyes érzelmeim vannak ezzel a könyvvel. Nem ismertem ezt a stílust, nem figyeltem, hogy még valamikor az erotikus címke is felkerült rá, de a borító meg a történet megfogott. Aztán az első oldalaknál csak lestem ki a fejemből, mikor az állatok „kezet fogtak” (később következetesen mancs szerepelt, úgy már jobb volt)… az első harmadánál igazából azzal volt bajom, hogy nehezen tudtam elképzelni ezt az állatseregletet, amely két lábra állva úgy viselkedik, mint az emberek. Zavartak az utalások is, a Bárányok hallgatnaktól kezdve az Alienen át a többiig, nem értem, miért kellett ennyire másolni az emberi világot. Aztán a második haláleset után egy kicsit izgalmasabb kezdett lenni a dolog, főleg, mikor a csapat a vidéki házba vonult, ott már érezhető lesz, hogy átmegyünk trancsírozós, Péntek 13/Sikoly-os hangulatba majd, így is lett, kezdett érdekelni, hogy ki a fene lehet a gyilkos spoiler. Voltak nagyon-nagyon furcsa dolog, egyes állatpárok „együttléte” hmmmm.. bár ugye voltak utalások rá később, hogy a kisebb állatok is nagyobbak, szóval úgy kellett gondolom elképzelni, hogy az összes állat kb. egy limiten belüli méretet ért el, ugyanúgy mint az emberek, szóval a róka se a párduclány térdéig ért fel ugye… A vége egyrészt jó volt, mert meglepő spoiler zárást kapott a főszereplő páros, de ugyanakkor érthetetlen volt, hogy spoiler. Igazából én úgy-ahogy kihagytam volna az emberes dolgot az egészből… és még valami: spoiler


Népszerű idézetek

Cicu>!

– Mindenhol van irigység, mert mindenhol van megkülönböztetés.

208. oldal

1 hozzászólás
Cicu>!

– Min gondolkozol?
– Csak a jövőn. Szerinted mit hozhat?
– Különlegességet. A jövő tele van meglepetésekkel, mint egy kibontatlan ajándék. Tudod, hogy mit szeretek egy ajándékban, amikor megkapom? Kibontani. A kibontás öröme, a várakozás feszültsége, ez a varázsa.

245. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arthur · Christie
Cicu>!

Róka, párduc, tigris, oroszlán… Mind állatok voltak! Miért kellett volna neki vagy akárki másnak különbséget tenni köztük? Sajnos a történelem valamennyi hibája abból fakadt, hogy az egymás közti különbségeket nézték, és nem a közös vonásokat.

208. oldal

Cicu>!

– Önzőnek tartod magad, Artie? – kérdezte Christie.
– Teljes mértékben – vigyorogta a róka. – Csak magamért vagyok melletted, és csak egy kicsit miattad – szörcsögte a turmix szívószálával a szájában. – De ha belegondolsz, a szerelem mindig is egy kicsit önző dolog, nem?
– Elmennél, ha megkérnélek rá? – kérdezte incselkedő kíváncsisággal.
– Soha…

246. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arthur · Christie
1 hozzászólás
Cicu>!

– A létezésnek nincsenek határai. Bármi létezhet a megfelelő helyen és időben. Időből és helyből pedig végtelen van!

207. oldal

Cicu>!

[…] a tudás hatalom. A hatalom pedig sosem az egyenlőségről szólt.

152. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dr. Lex Siegfried
Cicu>!

Egyetlen egyszerű szabály mozgat mindent: ölsz vagy megölnek. Csak a legerősebb maradhat életben, ha pedig gyenge vagy… megérdemled, hogy eltűnj ebből a világból…

236. oldal

Cicu>!

A halál az élet természetes része, a születés ellenpólusa. Ugyanúgy a gyász is. A gyászt nem lehet eltüntetni, el lehet nyomni ideiglenesen, de bennünk marad. Csak azt érezzük olyankor, hogy valami nyomaszt minket, ami nem oldódott fel. Azt érezzük, hogy valami nincs rendben.

173. oldal

Cicu>!

– Nőstények… Mindig érzelgősködnek.

111. oldal

Niitaa P>!

Bár tombolt a vihar, tudta jól, a vihar után mindig szivárvány jelenik meg az égen.

112. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

John Cure: Rekviem egy halott lányért
Stephen King: A kívülálló
Joe Hill: Szarvak
Stephen King – Peter Straub: A fekete ház
Chuck Wendig: Halálmadarak
Leigh Bardugo: Ninth House – A kilencedik ház
Stephen King: Álom doktor
Meiszner Krisztina: MásValaki problémája
Yrsa Sigurðardóttir: Emlékszem rád
Szergej Lukjanyenko: Kvázi