Mi ​a populizmus 26 csillagozás

Jan-Werner Müller: Mi a populizmus

Donald ​Trump, Silvio Berlusconi, Marine Le Pen, Orbán Viktor – a populisták világszerte egyre sikeresebbek. De mi valójában a populizmus? Mi a különbség a baloldali és a jobboldali populizmus között? Vajon a populizmus közelebb hozza a kormányzást a néphez, vagy inkább veszélyt jelent a demokráciára? Egyáltalán, kikből áll „a nép”, és kik beszélhetnek a nevében? Ma különösen égetőek ezek a kérdések.
Jan-Werner Müller, a Princeton Egyetem politológia professzora szerint a populizmus lényege és legnagyobb veszélye, hogy elutasítja a pluralizmust, azaz az értékrendek, nézetek versengő sokféleségét. A populisták úgy vélik, csakis ők képviselik a nép valódi érdekeit. Amikor pedig hatalmat szereznek, olyan tekintélyelvű államot építenek ki, amelyből mindenkit kirekesztenek, akit nem tekintenek a „néphez” tartozónak. A közérthető és provokatív írás történelmi példákon keresztül mutatja be a populizmus jelenségét, feltárja sikerének mélyebb okait, és gyakorlati stratégiát is ajánl… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Libri, Budapest, 2018
204 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634333548 · Fordította: Konok Péter
>!
Libri, Budapest, 2018
204 oldal · ISBN: 9789634334101 · Fordította: Konok Péter

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Orbán Viktor


Most olvassa 5

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 25

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Jan-Werner Müller: Mi a populizmus

A populizmus jelensége valószínűleg a legnagyobb kihívás, ami a XXI. században a demokráciákra vár – Müller professzor pedig van olyan rendes, és összegereblyézi nekünk a vele kapcsolatos tudnivalókat, definiálja és rendszerbe rendezi őket, majd szép kerek tanulmányként helyezi őket elibénk. Merthogy a populizmusról sokat beszélnek, de sok a zűrzavar is a fogalommal kapcsolatban – többről van ugyanis szó, mint hogy a populizmus a demokrácia részeg változata, aki hőzöng a házibulin, hülyeségeket beszél, letépi a függönyt és összerondítja a mosdót, de majd kialussza magát, vagy ha nem, akkor el kell vitetni kényszerelvonóra. A populizmus ezzel szemben a demokrácia állandó kísérőjelensége, ami többnyire a demokrácia létező problémáira reagál – arra az érzésre, hogy nincsenek kapaszkodók, vesztesei vagyunk a szabadpiaci rendszernek, nincs befolyásunk a technokratákra (azt se értjük, mit akarnak), a változást pedig válságnak látjuk és ettől veszélyben érezzük magunkat. Ha tehát a populizmus hívei felől nézzük, értelmezhető kérdéseket látunk, amire válaszolni kell, mert ha nem tesszük, ott állnak tettre készen a populista politikusok, akik nem haboznak a bennük rejlő potenciált a maguk javára fordítani. A populista politikus ugyanis érzékeli, hogy a túl sok információt, a túl bonyolult válaszokat a lakosság túlnyomó része úgy fordítja le magának, hogy nincsenek igazi információk, és a válaszok is hamisak – tehát a demokrácia nem is valódi demokrácia. Logikus, hogy ha ez a többség olyasvalakit lát maga előtt, aki egyetlen egyszerű igazságot hirdet, az kellemesen érinti, és hajlandó eltekinteni ezért a kellemes érzésért cserébe attól, hogy 1.) ez az ún. “igazság” a tényekkel nem kompatibilis 2.) a populista politikus is szemmel láthatóan ugyanolyan korrupt (sőt!), mint elődei, és hajlamos leépíteni a demokráciában életbevágóan fontos fékek és ellensúlyok rendszerét. Ez utóbbi a többséget azért sem zavarja, mert ő a demokráciát eddig is valami gyanús dolognak tekintette, ami a feje felett zajlik – a populizmus, ha nem is különb nála, de legalább úgy csinálja a suskust, hogy azt ő is érti. Helikopterrel rénszarvasra! Erőművet a haveroknak! Ez legalább világos dolog. A helyzet azonban az, hogy minden hibájával együtt a demokrácia jelen pillanatban az egyetlen politikai rendszer, ami potenciálisan képes egy változó korral kapcsolatban nemcsak döntéseket hozni, de tévedés esetén ezeket a döntéseket korrigálni és új döntést hozni helyettük, ami persze megint nem lesz tökéletes, de akkor ismét új döntést hoz, és így tovább, és így tovább, a végtelenségig – magyarán a demokrácia a politikai rendszerek közül leginkább képes az önkorrekcióra, arra, hogy az általa kinyilvánított ún. “igazságot” az empirikus tényekre reagálva újra és újra kiigazítsa*. Ezzel szemben a populizmus azt állítja, hogy csak egyetlen igazság van, és annak egyetlen birtokosa – ő maga –, következésképpen a vita és a kiigazítás felesleges, sőt: ellenjavallt. Ez pedig tulajdonképpen nem más, mint a párbeszéd berekesztése – és ezáltal a demokrácia berekesztése is. Megnyugtató persze hinni, hogy van egy darab közérthető, frappáns igazság – de hogy egy komplex, plurális világban egyetlen egyszerű igazság létezhet, az nem több illúziónál. És bármilyen szép is egy illúzió, ha szorul a hurok, a hajunkra kenhetjük.

Amúgy meg remek kötet: világos, okos, és még a magyarokat is sokszor emlegeti. (Mondjuk erre nem nagyon lehetünk büszkék.) Ismerős dolgokat bőven fogunk benne találni, de azokat Müller kiválóan helyezi tágabb kontextusba, és bár helyenként ismétli önmagát, de mindig úgy, hogy új és új információval tágítja az eddig elmondottakat – valószínűleg pont ezért alkalmas tökéletesen arra, hogy laikusok is forgassák. Ha csak egy könyvet olvastok el a populizmusról… ésatöbbi, ésatöbbi, blabla, blabla.

* Egyes politológusok szerint maga a válságjelenség (például maga a populizmus) sem más, mint a demokrácia önkorrekciója működés közben, tehát nem pusztán probléma, hanem a megoldás része.

12 hozzászólás
Chöpp >!
Jan-Werner Müller: Mi a populizmus

Kezdetnek a lehető legjobb olvasmány. Egyszerűen, érthetően és nagyon hasznosan foglalja össze a populizmust és hasonlítja össze az illiberális demokráciával. Bemutatja, mi jellemzi a polpulista pártokat, a populista bal-és jobboldalt, és mi jellemző a hatalomra került populistákra (ld. minden elfogulatlanság nélkül sutyerák vezérünket). Bevallom én éppen a magyar vetülete miatt is vettem a kezembe, hiszen Amerika és Trump (hála Istennek) nemigen birizgálja annyira irritáló módon a tudatom, mint Alva jár az Orbán, tornyot visz az orrán…
De komolyan és őszintén: az elit-és pluralizmus-ellenesség, a támogató választók Népként való definiálása, a többiek kirekesztése, az ellenzék ellehetetlenítése, az államapparátus gyarmatosítása, a klientúra zsebeinek folyamatos tömködése az Uniós pénzek arcátlan felhasználásával és az ezzel kéz a kézben járó korrupció, az alkotmány és választási törvény saját érdekükben való átalakítása, az ellenséges média felszámolása; ugye milyen ismerős? Hát ez az! P-O-P-U-L-I-Z-M-U-S. Ehhez én csupán annyit tennék hozzá:
„Mi is a nép vagyunk.”

Cipőfűző>!
Jan-Werner Müller: Mi a populizmus

@Kuszma bő értékelése teljes képet ad a kötetről. Csak annyit tennék hozzá, hogy ez egy kis iránytű lehetne a mai káoszban. Müller pedig rendkívül higgadt hangvételben prezentálja.

aranypinty>!
Jan-Werner Müller: Mi a populizmus

Legszívesebben ingyen osztogatnám, nagyon fontos lenne, hogy minél többen megértsék a populizmus mechanizmusát és veszélyeit – a könyv ilyen szempontból hiánypótló, mert kortárs, a mai embert érintő példákkal mutatja be és boncolgatja a témát, ügyesen körbejárva, de nem szájbarágósan.

cinegér>!
Jan-Werner Müller: Mi a populizmus

Ezzel a könyvvel, tényleg csak az a problémám, hogy 203 oldallal túl lett írva. Az író megragadta a lényeget az első fejezetben, és onnantól kezdve csak azt ismételgette, kb. 190 oldalon keresztül.
Nem mondom jó gondolatai vannak, de ez akkor lenne hiteles, ha mondjuk 200 évvel ezelőtt lett volna megírva, mert így simán lehet húzni, bármilyen populista a szöveget.

FZolee>!
Jan-Werner Müller: Mi a populizmus

Azt hiszem a címben szereplő kérdésre (?) megfelelő és részletes választ kaptam a könyv olvasása során. A laikusok számára is érthető nyelvezettel, érthetetlen szakkifejezések nélkül íródott a kötet. Látszik, hogy az író ért a témához, de nem is akarja túlbonyolítani a dolgokat.
Nem tudok nagyon mást, részletesebbet mondani erről a könyvről, de ajánlom azoknak, akiket kicsit is érdekel a téma. Főleg, hogy most eléggé aktuális is.

Gyetvai_Éva>!
Jan-Werner Müller: Mi a populizmus

Elég olvasmányosan fogalmaz, így jól lehet vele haladni, de azért ez a téma egy kicsit hosszabb irományt is megérne. De nem politológus szemmel olvasva teljesen emészthető és befogadható.

nagyfrudzs>!
Jan-Werner Müller: Mi a populizmus

Az egyetemen van bőven politikatudományi kurzusom, így nem teljesen laikusként álltam neki az olvasásnak. Mégis végig úgy éreztem, hogy akkor sem okozott volna gondot elolvasnom és megértenem ezt a írást, ha ez nem így lenne. Közérthetően megfogalmazott, olvasmányos kötet -szerintem a minimális mennyiségű szakzsargon sem hátráltatja a laikus olvasót-, ugyanakkor informatív és tudományos igényű, így ideális bevezető lehet a téma iránt érdeklődők számára. Hitelesen, mégis könnyen fogyasztható formában vonultatja fel a témával foglalkozó legnagyobb nevek elméleteit, megközelítéseit, olykor támogatva, máskor megcáfolva azokat. Emellett fontos megjegyezni, hogy az elemzés viszonylag átfogó mind térben, mind időben: ad egyfajta történelmi vonatkozású, globális áttekintést, nem egyszer emlegetve kis hazánk politikai aktualitásait is, mindezt pedig kellő objektivitással, mégis kíméletlenül tükrözve a valóságot. Azt hiszem, nem véletlenül van narancssárga hátizsák a borítón.

Itt az értékelések között többen is említik, hogy olykor ismétli magát a szerző, de ezt mindig úgy teszi, hogy valamennyire tovább bővíti a látókört, újabb szempontokat von be a téma fejtegetésébe. A kötet végén lévő összegzést különösen hasznosnak találtam, sokat segített abban, hogy leülepedjenek bennem a gondolataim, amik az olvasás közben születtek bennem. A könyv nagy tanulsága nem titkoltan a soha véget nem érő társadalmi diskurzus fontossága volt, ami számomra egy nagyon pozitív végkicsengésül szolgált.

>!
Libri, Budapest, 2018
204 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634333548 · Fordította: Konok Péter

Népszerű idézetek

Kuszma>!

„A népből jön az államhatalom. – No de hova megy?”
Bertolt Brecht

8 hozzászólás
Kuszma>!

A populista kormányzásnak három jellemzője van: igyekszik bekebelezni az államapparátust; korrupciót gerjeszt „tömeges klientúrát” építve (anyagi javakat vagy bürokratikus kedvezményeket biztosít azon polgárok politikai támogatásáért cserébe, akik így a populisták „klienseivé” válnak); és szisztematikusan törekszik a civil társadalom elnyomására. Persze sok autoriter rendszer tesz hasonló dolgokat. A különbség az, hogy a populisták mindezt azzal igazolják, hogy ők képviselik egyedül a népet – ez lehetővé teszi számukra, hogy meglehetősen nyíltan űzzék praktikáikat. És ez a magyarázat arra is, hogy a korrupció nyilvánosságra kerülése csak nagy ritkán árt a populista vezetőknek (gondoljunk a törökországi Erdoganra, vagy az osztrák szélsőjobboldali populista Jörg Haiderre). Híveik szemében „mindezt értünk csinálják”, az egyetlen, hiteles nép érdekében.

14-15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: korrupció · populista
7 hozzászólás
Kuszma>!

Egyértelmű, hogy a populisták támogatói úgy látják, a korrupció és az uram-bátyám világ nem valódi problémák, amíg úgy látszik, hogy ezek a morális, keményen dolgozó „mi” érdekében vannak, és nem az immorális, sőt akár külföldi „ők” érdekében. Naiv remény tehát, ha a liberálisok azt gondolják, elég leleplezni a korrupciót ahhoz, hogy a populisták hitelüket veszítsék. Azt is meg kell mutatniuk, hogy a nagy többség számára a populista korrupció egyáltalán nem előnyös, és a demokratikus felelősségre vonás hiánya, a diszfunkcionális bürokrácia és a jogállam hanyatlása hosszú távon ártani fog az embereknek – az összes embernek.

82. oldal

Kapcsolódó szócikkek: populista
Kuszma>!

… egy PiS-kormány vagy egy Fidesz-kormány nem csupán egy PiS-államot vagy egy Fidesz-államot alakít ki; arra törekszik, hogy létrehozza a PiS-népet, illetve a Fidesz-népet (gyakran valamiféle ezzel megbízott, kormányközeli civil társadalom segédletével). A populisták megteremtik azt a homogén népet, aminek mindig is a nevében beszéltek.

84. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Fidesz
3 hozzászólás
Kuszma>!

… a demokráciára nézve jelenleg nem valamiféle átfogó, a demokratikus ideálokat szisztematikusan tagadó ideológia jelent veszélyt. A populizmus az igazi veszély – a demokrácia lebutított formája, ami azzal kecsegtet, hogy megfelel a demokrácia legfőbb ideáljának ("Uralkodjon a nép!"). Más szavakkal ez a veszély a demokratikus világon belülről ered – a demokratikus értékeket hangoztató politikai szereplők jelentik a valódi veszélyt. A végeredmény egy kirívóan antidemokratikus politikai forma, ami mindannyiunkat bajba sodorhat, és rámutat az árnyalt politikai értékelés szükségességére.

18. oldal

Kapcsolódó szócikkek: demokrácia · populizmus
Kuszma>!

Véleményem szerint a populizmus a politika sajátos morális felfogása, a politikai világ értelmezésének olyan módja, amely egy erkölcsileg tiszta és teljesen egységes – jóllehet, mint kifejtem: végső soron fiktív – népet állít szembe a korruptnak, vagy más módon aljasnak tételezett elittel. Az elit bírálata szükséges, de nem elégséges feltétele a populizmusnak. Ha nem így lenne, akkor mindenki magától értetődően populistának számítana, aki bármely országban az elitet vagy a status quót kritizálná. Az elitellenesség mellett a populisták mindig pluralizmusellenesek is: azt állítják, hogy ők, és csakis ők képviselik a népet. A többi politikai szereplő mind az erkölcstelen, korrupt elithez tartozik – ezt mondják a populisták, amikor nincsenek hatalmon; amikor azonban kormányon vannak, nem ismernek el semmiféle legitim ellenzéket. A populisták alaptézise az is, hogy aki nem támogatja szívvel-lélekkel a populista pártot, eleve nem tartozik a valódi néphez. Claude Lefort francia filozófus szerint a feltételezett, valódi népet először „ki kell vonni” az állampolgárok összességéből. A populisták ezt az ideális népet aztán erkölcsileg tisztának minősítik, amelynek akarata tévedhetetlen.
A populizmus a képviseleti demokrácia bevezetésével jelent meg – annak az árnyoldalaként. A populisták az után epekedtek, amit a politikai teoretikus, Nancy Rosenblum „holizmusnak” nevezett: hogy a politika ne legyen többé megosztott, és hogy a nép egységessé váljon, így – mindenkinek – egyetlen, valódi képviselete lehet. Így a populizmus alaptétele az antipluralizmus egy moralizált formája.

39-40. oldal

Kapcsolódó szócikkek: populista
5 hozzászólás
Kuszma>!

Dióhéjban: a gond soha nem azzal van, hogy a populista nem képes képviselni a nép akaratát, a baj mindig az intézményekkel van, amelyek valamiképpen nem megfelelő eredményeket produkálnak. Egyszóval, még ha eléggé demokratikusnak látszanak is, valami mindig zajlik a színfalak mögött, ami lehetővé teszi a korrupt elitnek, hogy továbbra is elárulja a népet. Így aztán az összeesküvés-elméletek nem csupán afféle furcsa adalékok a populista retorikában, hanem magának a populizmusnak a logikájából fakadnak és táplálkoznak.

58-59. oldal

Chöpp >!

Orbán megteremtette az Orwellt idéző „Nemzeti Együttműködés rendszerét”.

190. oldal Jegyzetek

Kapcsolódó szócikkek: George Orwell · Orbán Viktor
Kuszma>!

A demokratikus politikust az különbözteti meg a populista politikustól, hogy az előbbi valamiféle hipotézis formájában támaszt igényt a képviseletre, amelyet empirikusan megcáfolhatnak olyan valóságos eljárások és intézmények eredményei, mint a választások. […]
Ezzel szemben a populisták minden körülmények között fenntartják képviseleti igényüket, hiszen annak alapja morális és szimbolikus, nem pedig empirikus, és ezért nem is vallhat kudarcot. Ellenzékben a populistáknak muszáj megkérdőjelezniük azokat az intézményeket, amelyek „erkölcsileg helytelen” eredményekre jutottak. Ilyen értelemben pontos, ha „az intézmények ellenségeként” írjuk le őket – ámde nem általánosságban az intézményességek ellenségeiként. Egyszerűen csak a képviseleti rendszer azon mechanizmusait utasítják el, amelyek nem szentesítették igényüket a kizárólagos morális képviseletre.

68-69. oldal

Kapcsolódó szócikkek: populista
5 hozzászólás
Chöpp >!

De a demokráciára jelenleg nem valamiféle átfogó, a demokratikus ideálokat szisztematikusan tagadó ideológia jelent veszélyt. A populizmus az igazi veszély – a demokrácia lebutított formája, ami azzal kecsegtet, hogy megfelel a demokrácia legfőbb ideáljának ("Uralkodjon a nép!")

18. Bevezetés - Mindenki populista?

Kapcsolódó szócikkek: demokrácia · populista

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Frank Robin – Lars Ritter – Havassy Gergely: Politikai filozófiák zsebkönyve
Eric Hoffer: A fanatizmus természetrajza
Lukács Liza: Ne cipeld tovább!
Máté Gábor – Máté Dániel: Normális vagy
Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról
Máté Gábor: A test lázadása
Tisza Kata: Most.
Henry Kissinger: Diplomácia
Lundy Bancroft: Mi jár a bántalmazó fejében?
Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés