Kell ​a gyereknek a korlát 86% 28 csillagozás

Időnként jó elolvasni egy ilyen könyvet, mert mindig tartalmaz 1-2 olyan gondolatot, ami felkelti a figyelmet és hasznosítani tudom a saját családomban is. Általában a gyereknevelésről szóló írásokat lehetetlen az első betűtől az utolsóig alkalmazni, hiszen mindenkinek mások a körülményei, más élethelyzetek adódnak. De itt is igaz amit fentebb írtam: ha csak 2 jó ötletet találok benne, akkor már megérte elolvasni.
Szerencsésnek érzem magam, mert a bemutatott példázatok és problémák egy jelentős része nálunk egyszerűen nem létezik, vagy nem probléma egyáltalán. (pl tanulással nincs gond, túlzott tv nézéssel, stb). Hálát adok az égnek hogy normális családom van :)
A 4 csillag azért nem 5,mert úgy érzem túl kevés konkrét megoldást kínál a könyv, számomra túl sokat általánosít. Azért nem bántam meg, hogy elolvastam

Ajánlom minden szülőnek, pedagógusnak, mert nagyon egyszerűen, érthetően, sok-sok példán keresztül bemutatva ír arról, hogy miért van szükség a gyermekek életében szabályokra, miért fontos a következetesség és mi a teendő, ha a szabályok megszegésre kerülnek. Hogyan lehet elkerülni, hogy a reggeli készülődések rémálmokká váljanak, hogy a mindennapok állandó hisztik, harcok színterévé váljanak vagy ha már azok, normalizálódjanak. Rengeteg, jól használható gyakorlati tanácsot tartalmaz a könyv. Én, pár napja, a csoportomba járó gyermekek szüleinek, szülői értekezleten ebből a könyvből készültem fel és nagyon érdekes, tanulságos beszélgetés kerekedett belőle. :)

Érdekes könyv.
Igaza van, a korlátok állítása muszáj dolog!
Jó példákat is hoz. Viszont tanácsokat nem kapsz, mert bevallja, hogy mindenkinél más válik be, mint ahogy a korlátok felállításánál is mindenkinek magának kell kitapasztalnia, hogy ne legyen túl sok vagy túl kevés.

Közérhető, hasznos, néha kicsit ismétlősen szájbarágós (de azért nem amerikaiasan). Látszik, hogy német írta, a németes logika előnyére válik a módszer bemutatásának, és a gyereknevelésnek is. Normális, középutas ötletei vannak, érdekes, hogy már az 1990-es évek elején megfigyelhető volt annak a jelenségnek a hatása, ami a rendszerváltás miatt hozzánk szerintem később érkezett el, s inkább az Y generáció és a most gyerekek nevelésének következményeként láthatjuk: ha nincs korlát, megvadulnak a gyerekek. Mind tanárként, mind szülőként látom, hogy hihetetlen károkat okoz ez a nevelés, de szerintem már gépkocsivezetőként is ezt látjuk az utakon a jobbról előzőkben meg a piros lámpánál mobilozókban ("nekem mindent szabad"). A könyv ugyanakkor a régi fajta, verésen és túlzott szigoron alapuló nevelés káros hatásairól is ír. Nagyon érthetően magyarázza el, hogy mi a különbség a büntetés, és az előre megjelölt következmény végrehajtása között. Az előbbi lelket öl és kerülőutakra biztat, míg az utóbbi világossá teszi a határokat, ezáltal barátságossá és élhetővé a szülő-gyerek vagy tanár-diák kapcsolatot.

Nagyon tetszett, kézzelfogható és hasznos tanácsok voltak benne. Nekem is van tapasztalatom korlátok nélkül nevelt gyerekekkel (nem az enyéim mivelhogy nekem nincsenek is, legyen elég ennyi), és iszonyúan nehéz velük, valóban. Így ezt a könyvet minden (magában) kételkedő szülő kezébe odanyomnám, hogy „nézd! Nem rossz az, ha néha azt mondod, nem! Nem vagy sz*r szülő, ha határozott vagy, és kitartasz az elképzeléseid mellett! Nem attól leszel zsarnok, ha következetes vagy!” stb.stb. A legjobban az tetszett benne (amit sok gyerekneveléssel kapcsolatos cikkből hiányolok), hogy hagyja hibázni a szülőt, megengedi neki, hogy ne legyen tökéletes, és a nevelést is egyfajta próba-szerencse folyamatnak fogja fel, ahol nincsenek általános érvényű módszerek. Ez sokkal szimpatikusabb, mint a bezzeganyukázás.

Mondjuk azt hiányoltam belőle, hogy olyan helyzeteket is leírjon, ahol az anyuka/apuka magára marad a változtatni akarással, mert a másik fél tojik rá/ nem támogatja / ellene van, és a gyerekek már rég a fejére nőttek. Ez biztosan sokkal rázósabb helyzet, mintha mindkét szülő együttesen, a gyerekekkel együttműködve szeretné megreformálni a rendszert. Erről is írhatott volna Rogge.
De ettől függetlenül is nagyon hasznos olvasmány.

Hasznos könyv, főleg a bizonytalan szülőknek, nevelőknek. Nekem sok újdonságot nem mondott, inkább megerősített abban, hogy jó, ahogy csinálom. A személyes történetek feldobják a szakmai részt,ami helyenként zavaros vagy éppen szájbarágós.

Gyakorló szülőként hasznos olvasmány volt, ajánlom.

Ennél sokkal jobb könyv is van a témában, de egynek elment. A végén már untam.
Leginkább arról van benne szó, hogy mit ne csináljon a szülő, illetve helyzetbemutatások. A könyv feléig csak sztorizgatás folyik jóformán, akkor megfordult a fejemben, hogy abbahagyom. :I
A második felében már kapunk pár ötletet, magyarázatokat.
Kb 10 éve olvastam először, nagyjából első ilyen könyvem lehetett. Akkor még nem volt gyerekem. Emlékeim szerint tetszett. Sajnos ma már inkább (közel) időpocsékolásnak érzem a rászánt időt. Azért olvastam újra, mert már semmire nem emlékeztem belőle.

Érdekes olvasmány, érdemes elolvasni.

Ajánlom minden olyan gyermeket nevelő szülőnek, aki néha bizonytalanságba esik kvalitásait illetően. Hasznos segítség a mindennapok problémáiban, jó tanácsokat, új erőt ad mindennapi történetek bemutatásán keresztül.