A ​történelem rettegett asszonyai 71% 23 csillagozás

A meglehetősen hatásvadász cím alapvetően elérte célját, elvégre mégiscsak kivettem a könyvtárból. A tartalomjegyzéket olvasgatva, meglehetősen széles névsor tárult elém, ami akkor még csak érdeklődésre, mintsem gyanakvásra adott okot. Nekiállva olvasni, a kezdeti lelkesedésből kezdtem kissé unott arcot felvenni, mert nem igazán éreztem az informatív jelleget. Olybá tűnt mintha az ókori Blikk hasábjait keverték volna a történelemkönyvek passzoló soraival. Amit tudtam, azt tudtam, amit meg nem, az akár „Jééé, de érdekes, na ok, haladjunk” kommenttel is kísérhettem volna. Majd elérkezvén Báthory fejezetéhez, a magyar kiadó egészében véve összefoglalta a bennem bújkáló kekec cinikus gondolatait, mely nemcsak erre a fejezetre, a de a könyv egészére általáos érvénnyel alkalmazható:
http://moly.hu/idezetek/463507
Érdekes, hogy a szerző Chacago May életrajzát így jellemzi: „Hosszú, szenzációhajhász és számos ponton a valóságtól eltérő, vaskos kötet.” Kissé olyan saját szemében a gerendát eset.
És valahol itt jött el az a pont, ahol már kifejezetten kárörvendve kezdtem keresgélni a tévedéseket. Ha eltekintünk a történelmi tényektől (igen, jogos a kérdés és minden történelmi témánál meg lehetne vitatni, mi is a hiteles, írva, látva, hallva, elferdítve és visszatekerve, stb.), még mindig akadnak olyan hibák, ahol az író a saját jegyzeteiről is megfeledkezvén cáfolja saját állítását.
Chichago May egyik partnere, Charlie életfogytig tartó börtönbüntetést kapott, majd egy-két bekezdés múlva letöltve büntetését, visszatért hozzá. Ugyanez a nő az egyik oldalon még „A vörös hajú, kék szemű May”, egyet lapozva már „A ragyogó aranybarna hajú” May. Tífuszos Mary, szavakkal a „szőke kék szemű amazon”. Kár, hogy a fotók másról tesznek tanúbizonyságot. Érdekesek azok a részek is, ahol asszonyainkat élő jelenetbe helyezve próbálja valóságosabbá tenni: „Miközben anyja hangosan vajúdott” – ezt vajon a szemtanúk jegyezték le az akkor még ismeretlen, szegény sorsú csecsemő anyjáról, vagy leendő híres személyünknek voltak ilyen korai emlékei? A hasonlatait is meglehetősen furcsák voltak néha: Tífuszos Mary, akit úgy kezeltek, mint a leprást.
És akkor még nem említettem, a szerző pszichológiai hozzáértésének vitathatóságát, mikor szereplőink cselekedeteinek indítékait boncolgatja, degradáló, egyszerű, köznyelvi kifejezéseket használva. És túl sok a talán, a valaki gondolta, az azt beszélték, a minden bizonnyal úgy érezte, egyszval a „ha”. Például: „Azt sem nehéz elképzelnünk, hogy még halálos ágyán is Eddie-t látta Chaerley háta mögött, ahogy bosszúja beteljesítésére vár.„
A könyv valóban nem több, mint azt a Köszönetnyilvánításban a szerző is megfogalmazza: „elragadó ötlet”. Amolyan nesze semmi, fogd meg jól. Ami miatt hajlandó vagyok megadni a 3 csillagot az az, hogy olvasásra ösztönzött. Kár, hogy nem önmagáért, hanem más forrásokért. Fotókat böngésztem, cikkeket olvastam, hátha közelebb kerülök ezekhez a nőkhöz, akikre a rettegett helyett ezerféle más jelzőt lehetne keresni és találni. Más motivációkkal, különböző életutakat bejárva váltak azzá, akiknek ma ismerjük őket, sem időben, sem térben, sem tetteikben nem lehet őket csupán ennyivel leírni.

Az asszonyok minden bizonnyal rettegettek voltak, a szerző elmondása alapján legalábbis ez kitűnik. Az meg hogy a könyvben szereplő nők feléről nem is hallottam, tudjuk be az én hiányos ismereteimnek, valószínűleg mind jelentős történelmi személyiség volt. Az egyetlen magyar nő tetteinek leírásánál (Báthory Erzsébet) a szerkesztő is megjegyzi, hogy történelmietlen, szélsőségesen túlzó. Akkor milyen lehet a többi nő élettörténetének leírása. Tehát a leírtak hitelessége is kétségbe vonható. A leírások mindazonáltal olvasmányosak, néha horrorisztikusak. Tkp. az derül ki, hogy fele nő szadista, a másik fele szexmániás volt, de van bőven olyan is, aki mindkét tulajdonsággal rendelkezett.

A könyv egyetlen nagy érdeme, hogy a felsorolt 22 asszonyság „megismertetésével”, arra inspirálja az olvasót, hogy olvasson többet róluk és hitelesebb forrásokra támaszkodjon. Vannak nők, akiket erős túlzásnak vélek beválogatni ez alá a gyűjtőfogalom alá, ill. vannak rá érdemesebbek, akik viszont nem kerültek bele a könyvbe, még csak említés szintjén sem.

Érdekes kötet érdekes nőkről. Ez a könyv nagyon jó is lehetett volna, csak nem az. Nagyon elnagyolt, tele van ismétléssel, és ráadásul ha valaki dokumentumot akar írni, annak a fordításába miért írják bele, hogy téves? Ülni kellett volna még a kötet fölött, mielőtt kiadják.
De a hölgyek, akikről szól, igazán lebilincselőek.

Nagyon vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel. Egyrészt egy csomó olyan nőről olvashattam, akiről még soha nem hallottam, ezért érdekes olvasmány volt. Másrészt viszont azok a fejezetek, amikről többet tudtam, tele vannak hiányosságokkal, és tévedésekkel, így az a gyanúm, hogy a többi fejezet sem különbözik ebben. A Báthory Erzsébetről szóló fejezet pedig egyenesen felháborító, nem tudom, hogy valaha is le tudja-e mosni magáról (főleg külföldön) ezt a vérben fürdő, vámpíros képet. A szerzőtől viszont többet vártam volna, ha már erről ír könyvet, alaposabban is utánanézhetett volna, és nem pedig bizonygatni, hogy márpedig őrült volt, és az egyik legvérszomjasabb nő volt, aki valaha élt.

Úgy kezdtem el olvasni, hogy előtte Eleanor Herman könyveket olvastam. És azok messze jobban tetszettek. Jobban kidolgozottak voltak, és zavart, hogy több helyen beleírták, hogy helytelen.
Nem bántam meg, hogy egyszer elolvastam, de hogy másodjára nekifutnék-e?

Érdekes, új történeteket olvastam, bár hiányérzetem maradt pl Elena Ceaușescu miatt.