Stieg ​Larsson titkos iratai 9 csillagozás

A Palme-gyilkosság kulcsa
Jan Stocklassa: Stieg Larsson titkos iratai

„Az ​Olof Palme elleni merénylet az egyik leghihetetlenebb és legdöbbenetesebb történelmi gyilkosság, amellyel a munkám révén valaha – kellemetlen – kötelességem volt foglalkozni.”
(Stieg Larsson)

1986. február 28-án, éjfél előtt pár perccel dördült el a halálos lövés. A gyilkos kiléte azóta ismeretlen.
Vajon miért kellett meghalnia az egykori svéd miniszterelnöknek?
Tíz évvel Stieg Larsson halála után megnyitják a Millenium-trilógia szerzőjének archívumát.
Jan Stocklassa író, újságíró mintegy húsz költöztetődobozban bukkant iratokra, az Olof Palme-gyilkossággal kapcsolatos átfogó kutatás anyagára.
Vajon a mozaikokból összeáll a kép?
Megdöbbentő adatok, új információk…
Honnan kerülnek elő az új bűnjelek?
Harminc éven át senki nem hitte el. És most végre itt a legvalószínűbb megoldás.
Áldozatok, gyanúsítottak, összefonódások. A megdöbbentő valóság.
És egyetlen kulcsszereplő, aki eltűnt a rendőrség szeme elől…
(tovább)

>!
Animus, Budapest, 2019
400 oldal · ISBN: 9789633246344 · Fordította: Patat Bence
>!
Animus, Budapest, 2019
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633246337 · Fordította: Patat Bence

Most olvassa 5

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
mate55 P
Jan Stocklassa: Stieg Larsson titkos iratai

A világ melyik fővárosában ül be a miniszterelnök a moziba, a nézők közé? Olof Palme (1986) ellen elkövetett merénylet, Svédország történetének legnagyobb rendőrségi nyomozását váltotta ki, amelyet azonban a kezdetektől fogva folyamatos kritikák, bírálatok, vizsgálatok kísértek. A merénylet által kiváltott népharag, a nyomozás sikertelensége a vádaskodások özönét indította el, amelyeknek Hans Holmér stockholmi rendőrfőnök volt az első számú céltáblája. Egyre többen érezték úgy, hogy a hatóságok talán nem is akarják megtalálni Palme gyilkosát, ehhez ugyanis mélyebbre kellene ásniuk. A gyilkosság után egy svéd újságíró is nyomozni kezdett, aki abban az időben a TT nevű svéd hírügynökségnél dolgozott. Stieg Larssonnak hívták, viszont akkor még teljesen ismeretlen volt, hiszen az első sikerkönyve csak 2004-es halála után jelent meg. Viszont az, amit az Olof Palme-gyilkosság utáni kutakodása során talált, nem nagyon különbözött attól, ami a bűnügyi regényeit is jellemzi. Ennek a dokumentum regénynek az alapját, az újságíró akkori nyomozati anyagai adják, melyeket Jan Stocklassa svéd újságíró rendezett sajtó alá, és egészített ki a saját kutatásaival. Oknyomozó újságírókról könyvet írni nem egyszerű dolog. Pont azért nem, mert istenigazából „látványos” dolog ugyanis nem történik. Amikor valaki egy füles nyomában elindul, megpróbálja felkeresni a szemtanukat, felgöngyölíteni a szálakat, archívumokat búj, informátorokkal beszélget, majd leül, és a jegyzeteit befogadható formába önti. Stocklassa megoldotta, hogy mindenféle parasztvakítás nélküli, tisztán az oknyomozásról szóljon a könyve. Kiváló arányérzékkel váltogatja a különböző szálakat és fejezeteket, mindezt olyan pontossággal teszi, hogy a logikai összefüggések, az egymásra épülő, illetve a fokozatosan felgyülemlő tudáshalmaz nem szenvednek eközben csorbát, a közérthetőség pedig mindvégig fennmarad. Úgy önti formába az időközben feltárt adatokat, tényeket, hogy azok már önmagunkban temérdek krimiszerű izgalmat okoznak. Larssont és a szakmát nem eszményíti, egyszerűen megmutatja, hogy ha egy oknyomozót hagynak dolgozni, akkor annak milyen eredménye lehet. Semmi nyoma érzelmi manipulációnak, hatásvadász eszközöknek, a dráma mesterséges feltupírozásának, mindössze emlékeztet rá, hogy kitartással, no meg egy tollal és jegyzetfüzettel felszerelkezve milyen messzire lehet eljutni.

1 hozzászólás
>!
robinson P
Jan Stocklassa: Stieg Larsson titkos iratai

Kinek és miért volt érdeke Palme halála? Elgondolkodtató. Larssont is komolyan foglalkoztatta az eset, adatokat gyűjtött, évekig nyomozott az ügyben. Jan Stocklassa dokumentumregénye nyolc év munkáját összegzi.
https://gaboolvas.blogspot.com/2019/05/stieg-larsson-ti…

>!
pepege MP
Jan Stocklassa: Stieg Larsson titkos iratai

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy Stieg Larsson neve mindenkinek ismerősen cseng, hiszen vagy olvasta a Millenium-trilógiát, vagy látta a belőle készült filmadaptációt, esetleg mindkettő. Azt viszont már biztosan kevesebben tudják, hogy hosszú-hosszú éveket töltött Olof Palme svéd miniszterelnök gyilkosának felkutatásával. Kezdetben ez csak munkaköri kötelesség volt számára, hiszen a TT (svéd hírügynökség) újságírójaként egy ilyen volumenű hírrel hathatóan kellett foglalkoznia. Később pedig már szinte minden szabad percét ennek szentelte.

Mit is tudunk a gyilkosság körülményeiről? 1986. február 28-án este Olof Palme feleségével és legidősebb fiával megnéztek egy filmet a Grand moziban. A film után úgy döntöttek, gyalog sétálnak haza, még a mozi előtt elbúcsúztak fiuktól, aki később még hátrapillantott és észrevette, hogy valaki követi a szüleit. Kicsivel később egy újabb tanú is látta ezt a személyt, illetve feltűnt számára, hogy a házaspár előtt is sétált két férfi. Az egyik sarkon aztán a nyomukban levő férfi közelebb jött és egy .357 Magnummal hátba lőtte a miniszterelnököt. A második lövést Lisbet Palme felé adta le, de mindössze külső égési sérüléseket okozott, Olof Palme viszont a kórházba szállítást követően nem sokkal meghalt. A gyilkos ezt követően „jól megtervezett menekülő útvonalon” távozott.

33 év telt el a merénylet óta, és a gyilkos személye még mindig ismeretlen. Külön Palme-ügyosztályt hoztak létre a rendőrségen, mindenki teljes erőbedobással dolgozott, ám a több mint tízezer nyomból és vallomásból máig sem tudták felgöngyölíteni az ügyet.

Jan Stocklassa csak évekkel Stieg Larsson halála után, tőle függetlenül kezdett foglalkozni a Palme-gyilkossággal. Eredeti szándéka az volt, arról ír könyvet, hogy „bizonyos helyek miképpen ösztönözhetnek embereket bűncselekmények elkövetésére”. Kutatásai teljesen véletlenül keresztezték a Palme-gyilkosságot, és úgy döntött, ezen a területen nyomoz tovább. Amikor tudomást szerzett Larsson kutatómunkájáról, sikerült hozzáférést kapnia az iratanyagaihoz. Ez a könyv ezt az alapos, logikusan követhető, ám végtelenül információgazdag kutatási anyagot dolgozza fel. Megközelítőleg az első feléig Larsson feljegyzéseit, levelezését használja, amely nagy odafigyelést kíván. Engem egy kissé meg is izzasztott, lassabban kellett haladnom vele, mivel nem volt túl sok előzetes információm a gyilkosságról, és ezáltal nehezebben tudtam erről a szövevényes ügyről átfogó képet szerezni.

Stocklassa, miután végigkövette Larsson kutatását, felhasználta logikai következtetéseit, folytatta a gyilkos kilétének felderítését. Számomra ettől kezdve lett letehetetlen olvasmány, mintha egy krimibe csöppentem volna. Egyik kedvenc részem volt például, amikor a gyanúsított Jakob Thedelin Facebook-profilján levő fotót digitálisan „egybeolvasztotta” azzal a fantomképpel, amit a rendőrség a gyilkosságot követően készített. A végeredmény hátborzongató (a fotók fekete-fehérben megtalálhatók a könyvben, de az eredeti, svéd kiadás borítóján pont ez az összemixelt kép látható).

De az igazán izgalmas az volt, amikor Thedelin közösségi oldalán talált egy gyanúsan oda nem illő ismerőst, a csinos és fiatal Lidát Prágából. Stocklassa felvette vele a kapcsolatot és rávette, hogy segítsen neki. Lidának nagyon hamar sikerült is Thedelin bizalmába férkőznie. A tervük az volt, valahogy kiszedik belőle, hogy ő húzta-e meg a ravaszt. Ehhez Lida ellátogatott Svédországba és megpróbált beépülni. Akárcsak egy kémregényben!

Jan Stocklassa – Stieg Larsson emlékéhez méltóan – állította össze dokumentumregényét. Reméljük, segítségével talán sikerül végre megoldani ezt a több évtizedes megoldatlan ügyet. A Larsson-rajongóknak mindenképpen olvasásra érdemesnek tartom a kötetet, hiszen az első felében olyan dolgokat is megtudhatunk róla, amit máshonnan nem valószínű.

>!
Anarchia_Könyvblog P
Jan Stocklassa: Stieg Larsson titkos iratai

Imádtam!

Jan Stocklassa volt az, aki elővette Stieg Larsson „elfeledett” dokumentumait és újból nyomozni kezdett. Míg Stocklassa négy évet töltött rengeteg kutatómunkával, Larsson nyolc évet, azaz egészen a haláláig ezzel az üggyel foglalkozott, – ami a mai napig megoldatlan maradt. Stieg Larsson a TT hírügynökség munkatársa volt akkor, amikor megölték Olaf Palmét. A rengeteg dokumentumot, amit összeszedett nyolc év alatt, a rendőrség soha nem vizsgálta meg rendesen.

Ez a dokumentumregény, – bár nem oldja meg az ügyet – rengeteg olyan információval szolgál, ami a rendőrséget előbbre juttathatja. Ebben reménykedik Stocklassa is, hogy a műve megjelenése után sokkal nagyobb figyelmet kap a Palme gyilkosság, illetve az új információk miatt előrébb viszi a rendőrségi nyomozást, még komolyabban állnak hozzá és a kapott adatok birtokában, talán végre sikerrel zárul ez a sok éves hajtóvadászat.
Teljes ajánló:
https://anarchiakonyvblog.blog.hu/2019/06/23/jan_stockl…

>!
jeneregretterien
Jan Stocklassa: Stieg Larsson titkos iratai

Elképesztő a könyv és a munka, amit beletett annak idején Stieg Larsson és most az író. Néhány részben már olyan mennyiségű adatot tolnak az arcunkba, hogy inkább egy kézikönyvhöz hasonlít, részemről ezért a fel csillag levonás, de megértem, hogy máshogy nem is lett volna alapos a történet. Alig várom, hogy kiderüljön, helyes következtetésre jutott-e a könyv a gyilkosságot illetően.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Eltűnődtem, vajon Stieg hogyan használta volna a közösségi médiát, ha az ő idejében létezett volna.

>!
robinson P

A Palme-gyilkosság által Svédországon ejtett seb éppen kezdett begyógyulni, és mindenki szeretett volna mielőbb rátenni egy tapaszt, és nem bolygatni tovább.

>!
robinson P

Stieg második legnagyobb projektje a Palme-gyilkossággal kapcsolatos kutatómunka volt.

>!
shadowhunter1975 P

Számomra 2008-ban kezdődött a történet, a – legalábbis svéd krimikből kiindulva – lehető legsvédebb módon: egy agyonvert nővel egy smålandi tó partján; ez adta az ötletet, hogy gyilkossági helyszínekről írjak könyvet. Bő egy évvel később kiderült, hogy a haláleset oka is igazán svéd volt.
A rendőrség új bizonyítékokat talált, és bebizonyosodott, hogy az „elkövető” egy jávorszarvas volt.

9. oldal, Előszó (Animus, 2019)

>!
robinson P

Majd miután sikerült félretenni a gyászt, Palme urat pedig eltemették, elérkezett a pillanat, amikor a tudósítók hirtelen felismerik, hogy az eset kimondottan a gyilkossági rejtélyen alapuló dráma iskolapéldája. Micsoda történet!

>!
robinson P

A gyilkos egy második lövést is leadott Olof Palme felesége, Lisbet felé, de a jelek szerint nem azért, hogy megölje.

>!
shadowhunter1975 P

Stieg Larsson három könyve több mint 80 millió példányban kelt el, de legkiemelkedőbb műve nem a krimiírás volt.
Felnőtt életének egészét a fokozódó jobboldali szélsőségesség elleni harcnak szentelte. Már a 90-es évek elején óva intett az akkortájt létrejött Svéd Demokraták nevű párttól, amely huszonöt évvel később Svédország három nagy pártjának egyikévé vált, és átrajzolta az ország politikai térképét.

9-10. oldal, Előszó (Animus, 2019)

>!
jeneregretterien

Beült az első ülésre, és várta, hogy berakjam a bőröndjét a csomagtartóba. Közép-európai gyökerei mutatkoztak meg abban, ahogy magától értetődőnek vette, hogy majd én intézem a csomagot, de legalább a cigarettáját elnyomta, mielőtt beszállt volna a kocsiba.

333. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jo Nesbø: A fiú
Lennart Winlund: Lennart Winlund szakácskönyve
Jørn Lier Horst: Zivatarfelhő akció
Margit Sandemo: A magányos lovag
Anne Karin Elstad: Mert a napok gonoszok
Hanne Ørstavik: Vágy
Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv
Jón Kalman Stefánsson: A halaknak nincs lábuk
Paul Harding – Carolyn Bain – Katharina Lobeck – Fran Parnell – John Spelman – Andrew Stone: Skandinávia
Þórdís Gísladóttir: Randalín és Mundi