Életem ​ártatlan örömei 36 csillagozás

Jan Šmíd: Életem ártatlan örömei Jan Šmíd: Életem ártatlan örömei

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A kortárs cseh író regénye 1977-ben jelent meg. Egy kereskedelmi ügynök és „cégtársa”, egy nőstény oroszlán barátságának és derűs, izgalmas kalandjainak sorozata a könyv. Az író nagy érdeme, hogy a hihetetlennek látszó bonyodalmak hosszú sorát – éppúgy, mint a kalandokban felvonultatott vadnyugati figurák seregét – szelíd, de eleven humorával hitelt érdemlőn jeleníti meg, s az olvasó egyre szívesebben autózik együtt a két furcsa útitárssal Utah, Arizona és Nevada vadregényes, romantikus tájain.

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Vidám Könyvek Európa · Lektúra könyvek Kriterion

>!
Európa, Budapest, 1998
354 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630764083 · Fordította: Rubin Péter · Illusztrálta: Miloslav Jágr
>!
Kriterion, Bukarest, 1985
296 oldal · Fordította: Rubin Péter
>!
Európa, Budapest, 1980
354 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630722100 · Fordította: Rubin Péter · Illusztrálta: Miloslav Jágr

Enciklopédia 9


Kedvencelte 12

Most olvassa 1

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

eme>!
Jan Šmíd: Életem ártatlan örömei

Előre figyelmeztetek mindenkit: csak és kizárólag akkor érdemes kézbe venni ezt a könyvet, ha meg tudtok barátkozni egy – saját bevallása szerint – becsületes (szerintem túlontúl, szinte irreálisan becsületes – és naiv), békeszerető és istenfélő drummerrel, aki Amerika dél-nyugati vidékeinek eldugott kis városait, tanyáit járva minden igényt kielégítő, praktikus ruhaneműt árul. És aki egy furcsa találkozás következtében társul fogad egy kissé lomha, eléggé lerobbant állapotban leledző, éhenkórász, de nagyon karakteres nőstény oroszlánt. Tévedtek, ha azt gondoljátok, hogy a semmiből csak úgy megjelenő, és a társaságát hősünkre erőszakoló oroszlán a legnehezebben elfogadható jelenség a regény sztereotipikusan amerikás miliőjében. Ó nem, korántsem. Ha megismerkedtek Nat Jessellel (ő lenne az a bizonyos drummer), az oroszlán már csak hétköznapi banalitásnak tűnik. Mert Nat Jessel annyira kilóg a normalitásból, hogy az már szinte felfoghatatlan – magányos farkas, nem törekszik karrierre, pénzre, még a várost is kerüli, ha teheti. Közben meg véget nem érő útjain végleges letelepedésről álmodik – fent, a hegyekben, a maga építette, kis tóparti gerendaházában. Nat furcsa, és rendkívüli módon elégedett, mindene megvan, amire szüksége lehet: egy autója, egy háza, eledele, ruhája. Kell ennél több? Nat nyugodt és kiegyensúlyozott, mindig, mindenhol talál magának valamit, amire jó érzéssel, jó lélekkel nézhet. Életfilozófiája a „normális” ember szemében lusta és kicsit együgyű. Mégis, miközben a kereskedelmi ügynökök szokványos és kevésbé szokványos kalandokkal tarkított utazásain végigkísérjük, egyre szimpatikusabbá válik ez a filozófia, melyet ráadásul egészen egyedül gondolt ki, hisz, mint mondja: „mindig csak egy láthatárra vágyom, a sajátomra”. És ezzel is nagyon elégedett.
Nat Jesselt és oroszlánját nem lehet nem szeretni. És még nem szóltam az elbeszélői hangról. Arról a kedvesen és kópésan humoros, finoman, cinkosan az olvasóval összekacsintó, (ön)ironikus hangról, amelyen Nat cseverészve elmeséli mindazt, ami netán érdekelhetne bennünket. A banalitás és szappanopera határán mozgó kis könnyed sztoriból ez a humoros-ironikus hang varázsol remekül szórakoztató regényt. Na meg persze Eileen – a sárga oroszlán.

Csabi >!
Jan Šmíd: Életem ártatlan örömei

Egy könyv Csehszlovákiából, 1977-ből, és az USÁban játszódik. Próbáltam utánanézni a szerzőnek, de még cseh oldalakon sem találtam róla sok információt. Azt sehol sem említik, hogy élt volna Amerikában, csak egy kis ideig UK-ben. Meg lehet írni egy ilyen utazós regényt egy ismeretlen országról úgy, hogy hiteles legyen? Engem nem győzött meg. Azt sem tudtam igazán behatárolni, hogy mikor játszódik a történet, talán a ’60-as években, az egyedüli támpontom az volt, hogy már tévéznek az emberek. Smíd próbálja kerülni a konkrétumokat, inkább sok tájleírással pótolja az ismerethiányt. Korabeli olvasói sem álltak ilyen szempontból jobban, szóval akkor ez nem volt probléma.
Persze ez egy szórakoztató történet, meg régi is, nem fair ezeket számon kérni rajta. De legalább jól szórakoztam volna… Az alapsztori ígéretes, egy kereskedelmi utazó összeszed egy elkóborolt cirkuszi oroszlánt, és együtt folytatják útjukat, ebből sok érdekes sztori kisülhetett volna. Ezzel szemben az összes kis eset nagyjából azon alapszik, hogy főhősünk bajba kerül, vagy éppen csak nem sikerül elsóznia az áruját, és akkor deus ex machina megjelenik az oroszlán, és mindenki összefossa magát. A köztes időt a Virginiáról (nem az állam, egy lány) való elmélkedés tölti ki.
Összességében szentimentális, kissé didaktikus, és meglehetősen kiszámítható történet, amit a csehszlovák úttörők biztos kacagva olvastak annak idején erről az ismeretlen országról, de hol vannak már a csehszlovák úttörők…

21 hozzászólás
Kiss_Zsuzsa I>!
Jan Šmíd: Életem ártatlan örömei

Valójában ez a könyv már nagyon régen része az életemnek. Időről időre újra előveszem, amikor csak nyugalomra, önfeledt szórakozásra vágyom. Újra és újra olvasva sem unom meg soha Nat Jessel józan bölcsességét, látásmódjának egyszerű őszinteségét. Imádom, ahogy végigvezet Amerika eldugott tájain, ahol legfeljebb a prémvadászokkal, alkalmi munkákból élő csavargókkal futhat össze az ember (és az oroszlán), minden egyes olvasás alkalmával lenyűgöz a rendkívül szemléletesen, de soha nem unalmasan leírt táj.

Nat és Eileen párosa mindig kijózanít, amikor nagyon összecsapni látszanak a fejem fölött a hullámok. Jan Šmíd finom humora, amivel átszövi a páros kalandjait, üdítően hat ebben a durva, hangos, egymástól elidegendő és elidegenítő világban.

malenca>!
Jan Šmíd: Életem ártatlan örömei

Eiline az oroszlán, a szerető és a gépkocsi… Annyira megható, hogy mindent, amit szeret ezen a világon, Eiline-nek nevez… Nekem nagyon tetszett… 5-ből 6 pont!

Habók P>!
Jan Šmíd: Életem ártatlan örömei

Nagyon jól szórakoztam rajta. Semmi igazán kiemelhető nincs benne, de az egész úgy ahogy van, élvezetes – a barátkozás az oroszlánnal, Haskették, a boltosok, a kocsmárosok, még az országúti zsiványok is.

Morgiana>!
Jan Šmíd: Életem ártatlan örömei

Nagyon élveztem ezt a könyvet – egy teljesen atipikus hős, egy szemlélődő, nem tolakodó-taposó férfi, aki meg tud elégedni azzal a kevéssel, amije van, illetve egy nőstény oroszlán útitárs – nekem nagyon bejött:)
Egy lassú folyású, furcsa történet, egy elképzelt Amerikáról és egy érdekes, furcsa befejezéssel:)

SunnyRiver>!
Jan Šmíd: Életem ártatlan örömei

Gyönyörű leírások, szerethető karakter(ek) és nyugodt, bizalmas hangulat. Én is szívesen élnék Nat gerendaházikójában…
Olyan ez a könyv, mint a párás erdei reggeleken, a kunyhó teraszán ülve kávézás, amikor csak nézed a felkelő napot és az ébredező természetet.

pulse>!
Jan Šmíd: Életem ártatlan örömei

Györnyörű világ és szeretnivaló főhős. Csodás olvasmány, az a fajta, melytől kedvem kerekedik jobbá válni… aztán persze maradok, amilyen vagyok :D

Koncz_Judit>!
Jan Šmíd: Életem ártatlan örömei

Jókat mosolyogtam rajta. Olvastatja magát! Utazáshoz ideális!

Toffika>!
Jan Šmíd: Életem ártatlan örömei

Kellemes emlékeket idéz bennem: diófa alatt lazulni délután a nyugágyban, elmosolyogni az életen, úgy szeretni és elfogadni mindent, ahogy van. Olyan tipikus chill out könyv :)


Népszerű idézetek

Carmilla >!

     – Ne higgyen senkinek, aki a gyerekek ártatlanságáról és egyszerűségéről mesél. És végleg ne higgyen, ha a jóságukról regélnek. Az utcán senki se nevet ki egy púpost vagy egy féllábút. Csak a gyerek. Jóformán senki se dob meg kővel egy éhes kutyát. A gyerek igen. Felnőtt koromban a fölöttünk levő házban élt egy gyerek. Aki halat vásárol, természetesen megöli, ezt mindenki tudja. De az a hatéves fiú mindig örült ennek a látványnak, és egész este bőgött, ha elmulasztotta. És nem ő volt az egyetlen.

289. oldal (Európa, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: gyermek · hal · kutya
Carmilla >!

A magányra születtem, és mindig azokkal az emberekkel tudtam a legjobban megértetni magam, akik a magányt keresték.

244. oldal (Európa, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: magány
Carmilla >!

Igazán furcsa, hogy minél magányosabban élnek az emberek, annál zárkózottabbak, ahelyett, hogy örülnének, ha egypár mondatot válthatnak valakivel, és időnként megtudhatják, mi újság a nagyvilágban. Úgy látszik, a nagyvilág egy cseppet sem érdekli őket, és egyáltalán nem akarnak beszélni róla. Sőt néha úgy rémlik, hogy a beszéd már-már fizikai fájdalmat okoz nekik.

253. oldal (Európa, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: magány
Carmilla >!

    Ha van valamink, akár a legcsekélyebb tulajdonunk, végünk van. Nem bírunk szabadulni tőle, elkezdjük gyarapítani, szaporítani, amíg egészen el nem nyel bennünket. Esetleg meg is semmisít.

185. oldal (Európa, 1980)

Carmilla >!

Elmenni, mindennel leszámolni, ami volt – ez eleinte aránylag könnyű –, vagy maradni. Nemcsak helyben, hanem a társadalomban is. Ugyanazon a helyen, ugyanabban a városban az ember sohasem tör ki a maga társadalmi helyzetéből. Nem képes rá.

291. oldal (Európa, 1980)

Carmilla >!

    Minél ritkábban lakott egy vidék, annál jobban tetszik nekem.

91. oldal (Európa, 1980)

Carmilla >!

…az elárusítónő, akinek olyan hosszú körmei voltak, mintha ő lenne a vámpír Alfred Hitchcocknál, fagyosan és megvetően megkérdezte tőlem, mit akarok.

147. oldal (Európa, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: Alfred Hitchcock
Carmilla >!

     – Szedd a sátorfádat! Vagy segítünk! – szólalt meg újra a harmadik, egy korcs falucsúfja, és mindhárman felemelkedtek. Egy perccel előbb már elhatároztam, hogy egész nyugodtan és békésen elhagyom a helyiséget (már csak a saját egészségem érdekében is), de most ettől az utasítástól és főleg a hangsúlytól dühbe gurultam. Egyszerűen úgy éreztem, hogy csorba esett az emberi méltóságomon, és vöröset láttam. Miközben elindultam az ajtó felé, legyintettem egyet, és öklömmel éppen a falucsúfjának orrát találtam telibe. Még ma is úgy érzem, ha eszembe jut, hogy ez is életem ártatlan örömei közé tartozik.

194. oldal (Európa, 1980)

Carmilla >!

Ha már meghívnak vacsorára, vagy hagyják, hogy megegyem, vagy adjanak hideget.

52. oldal (Európa, 1980)

Carmilla >!

Szeretnék látni egy indiánt elegáns alsóneműben.

10. oldal (Európa, 1980)


Hasonló könyvek címkék alapján

Rick Riordan: A sötét prófécia
Arto Paasilinna: A nyúl éve
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Jennifer A. Nielsen: The Runaway King – A szökött király
Marni Bates: Rocksztárt kaptam karácsonyra
Andy Weir: A marsi
Janet Evanovich: A négy fejvadász
Réti László: Kaméleon
Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz