Kaland ​a Sierra Morénában 7 csillagozás

Jan Potocki: Kaland a Sierra Morénában

Potocki regénye a francia felvilágosodás szellemében, a nagy francia gondolkodók – Diderot, Montesquieu, Rousseau, Voltaire – gondolatai, a deista filozófia jegyében íródott, technikája olyan, mint az Ezeregyéjszaká-é: egymásba fonódó elbeszélések füzére, de emlékeztet a XVIII. században divatossá lett francia pikareszk és erkölcsi regények technikájára is. Potocki könyvét nemcsak az izgalmas, olykor hátborzongató kalandok hosszú sora teszi érdekfeszítő olvasmánnyá, hanem az egzotikus tájak mesteri leírása, a gyakran ironikusan előadott kalandok valóság-hátterének föltárása is. Nem utolsósorban pedig az, hogy lebilincselő olvasmányossága mellett hű ábrázolása a korabeli Európának, elsősorban a spanyol életnek és politikai-társadalmi viszonyoknak.

Eredeti megjelenés éve: 1847

>!
Európa, Budapest, 1979
598 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630715023 · Fordította: Gimes Romána, Raýman Katalin

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
Emmi_Lotta IMP
Jan Potocki: Kaland a Sierra Morénában

Jan Potocki egy 18. század végén – 19 század elején (1761 – 1815) élt lengyel származású főúr (gróf), aki nagyrészt Franciaországban élte le életét, közben pedig beutazta szinte az egész világot elsősorban mint diplomata. Kiválóan ismerte kora tudományos eredményeit, ezeket be is építette egyetlen regényébe, a magyarul Kaland a Sierra Morénában címen megjelent monumentális műbe. A világ ezt eredeti címén, Zaragozai kéziratként ismeri.
Potocki életének és munkásságának, sőt a Zaragozai kézirat fennmaradásának a története is regénybe illő. A szerző életében a regényben leírt hatvanhat napnak a történetéből mindössze tizenhárom nap története jelent meg, francia nyelven, Szentpétervárott. Néhány kéziratos példány eljutott a cári Oroszországból Párizsba is, az eredeti és teljes francia szöveg azonban sohasem került nyomdába. A kutatók igen fáradságos munkával, a hamisítványok kiszűrésével próbálták rekonstruálni az eredeti regényt. Az első teljes szöveg, amely mind a hatvanhat nap történetét tartalmazza, 1847-ben jelent meg lengyel fordításban. 1956-ban a lengyelek kritikai kiadást készítettek, amely szerint a teljes műnek mindössze 23%-a abszolút hiteles, 15 %-a valószínűleg hiteles másolat, 11 %-a pedig az eredeti szöveg alapján készült. (Azt a könyv utószavából sem tudjuk meg, hogy minek tartható a fennmaradó 51%.) Mindez azonban a mű olvasásakor nem vehető észre, a regény teljesen koherens, kerek, egész, jól megírt alkotásnak tűnik.
A világnak számos országában publikálták Potocki regényének kb. az első egyharmadát, és csak néhány országában – köztük Magyarországon – a teljes művet. Ez annál is meglepőbb, mert az elbeszélt történet az ilyen kiadásokban torzóban marad, csonkán nem érhető meg teljesen.
A magyar kiadás (1979) első felét az 1958-as francia, a második felét pedig az 1965-ös lengyel kiadás alapján fordították.
A Kaland a Sierra Morénában (Zaragozai kézirat) lebilincselő, izgalmas, talán kalandregénynek nevezhető alkotás. Érdekes és mesterien ábrázolt jellemekkel, mély bölcsességgel, természet- és társadalomtudományos ismeretekkel íródott. A kb. 600 oldal terjedelem ellenére a szerző nem untat hosszadalmas leírásokkal, elmélkedésekkel. Nincs benne egy felesleges mondat sem. Az olvasó úgy érezheti, mintha a regény a 20. században készült volna. Gyönyörű a stílusa, gazdag a szókincse. Zseniális alkotás. A magyarul megjelent kiadás mint fordítás is kiemelkedő élményt nyújt. Dicséret érte a két fordítónak (mindkettő hölgy).
A regény egyes szám első személyű elbeszélője egy Alfonso nevű francia tiszt. A mű az ő utazása hatvanhat napjának a történetét meséli el. Azok, akikkel útja során találkozott, elbeszélik életüket a francia tisztnek és a később hozzá csatlakozott társainak. Ezáltal újabb és újabb szereplők jelennek meg, köztük olyanok, akik egymás életében és ebből adódóan az általuk elmondott történetben is kisebb-nagyobb szerepet játszanak. A történetek egybefonódnak, egymásra utalnak, majd lassan kibogozódnak a cselekményszálak, fokról-fokra megvilágítódnak az egyes történések. A hús-vér hősökön kívül rendszeresen előbukkannak a regényben démonok, megszállottak, látomások, amelyek csodás és hihetetlen események szereplői, de a regény végére minden rejtélyre magyarázatot kapunk.
A történetek hangulata egy sajátos világot rajzol ki. Sokat megtudhatunk a korabeli – elsősorban francia, spanyol, portugál, olasz, mexikói stb. – kultúráról, a hajdan élt emberek életmódjáról, a 18. század végének – többségükben meglepően magas szintű – tudományos ismereteiről. A sajátos atmoszférához jelentős mértékben hozzájárul az is, hogy a hősök nagy része herceg, hercegnő, főherceg, alkirály, gróf, márki, márkinő, lovag, hadvezér, tudós, részint pedig útonálló, vándor, megszállott stb.
Mi az, ami kevésbé tetszett?
Mivel rengeteg a szereplő és a helyszín a regényben, sok adat terheli a folyamatos olvasást. Egy szuszra amúgy is aligha lenne elolvasható a mintegy 600 sűrű oldal, de 2-3 nap alatt lehetséges volna, ha nem lenne annyira megterhelő a fokozott koncentrációt igénylő információáradat. Néha zúg az ember feje, le kell tenni a könyvet, mást kell csinálni. Így viszont nem feltétlenül emlékszünk vissza egy korábban olvasott történetre vagy szereplőre, pedig fontos volna, hogy megértsük a szerepüket más események menetében vagy egy másik személynek az életében. Így állna össze végül a kép.
Az szintén kissé nehezítette a mű élvezetét, hogy a szerző túlzásba vitte a történetek felszabdalását. Egy adott napon elkezdi valaki a saját élettörténetét mesélni. Kapcsolódik az ő életéhez egy szereplő, ezért a saját történetén belül elmondja ennek a történetét is, szintén egyes szám első személyben idézve. De ebben is akad valaki, akinek a története hasonlóképpen be van ágyazva, és így tovább. A történetek beágyazása akár 5 szintig is lemegy az elbeszélt cselekmény során. Ugyanakkor az adott napon szinte senki sem fejezi be a saját meséjét, sőt az abba ágyazott meg a további beágyazott történetek sem érnek véget, mindenki folytatja a következő napon, amikor szintén többnyire még nincs vége a megkezdett elbeszélésnek, sőt újabb személyekkel kapcsolatos történetek kezdődnek el ezeken belül is újabb beágyazott történetekkel, amelyek kis részekre vágva rendszerint naponta folytatódnak.
Ezeken a túlbonyolításokon kívül még a számos lábjegyzet is megnehezíti az olvasást. Persze ezeket nem kötelező elolvasni. Úgy kell annak, aki megteszi…
Potocki méltatlanul elfeledett műve összességében kalandos, fantáziadús, humoros, nagy ívű alkotás, egy rendkívüli tudással és életbölcsességgel rendelkező írótól. Páratlan élmény.

>!
Európa, Budapest, 1979
598 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630715023 · Fordította: Gimes Romána, Raýman Katalin
5 hozzászólás
>!
Lahara ISP
Jan Potocki: Kaland a Sierra Morénában

No, hát azt nyomban meg kell vallanom, hogy ilyen könyvet még sosem olvastam korábban. Egy idő után már meg sem kíséreltem követni, hogy ki is mesél valójában, mert fölösleges lett volna.
Ellenben kiváló szórakozás volt, mégha oly sokáig is tartott, és mellette rengeteget tudtam meg mindenféle kulturális és filozófiai dologról.
Hogyha ilyen volt, mégis miért olvastam olyan sokáig? Mert sokszor már nagyon tömény volt.
És végül, a borítót még mindig nem tudom értelmezni, de a cím tipója tetszik.

>!
Timár_Krisztina ISP
Jan Potocki: Kaland a Sierra Morénában

Tökéletesen véletlenül találtam rá. Fél évvel ezelőttig azt se tudtam, hogy létezik.
Mi maradt ki az életemből!
Valahogy sose állt közel hozzám a XVIII. századi irodalom, úgyhogy puszta kíváncsiságból fogtam hozzá. Aztán kb. száz oldal után szépen visszavittem a könyvtárba – és megvettem antikváriumban, mert nekem ebből saját példány kell. Ez úgy tud kétszáz éves lenni, hogy közben megdöbbentően modern. És nagyon is mulatságos.


Népszerű idézetek

>!
Emmi_Lotta IMP

Mint a francia hadsereg tisztje részt vettem Zaragoza ostromában.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Locksmith: A titokzatosság kapujában
Neil Gaiman: Csillagpor
J. R. R. Tolkien: A hobbit
Nyulász Péter: Kamor
J. R. R. Tolkien: A babó
Böszörményi Gyula: Rúvel hegyi legenda
Kalas Györgyi: Tilda és a kövér macska
Hestia Potter: Legendary – Lázadás
Jonathan Swift – Martin Woodside: Gulliver utazásai
Andy Stanton: Haragumi és a kekszmilliárdos