A ​fény története 1 csillagozás

Egy fotográfus életregénye
Jan Němec: A fény története

Jan ​Němec első regénye a világhírű cseh fotográfus, Frantiąek Drtikol életét dolgozza fel, az események kronológiai sorrendben követik egymást. Drtikol a csehországi bányavárosban, Příbramban nőtt fel, végignézi a rengeteg áldozatot követelő bányatűz mentési munkálatait. Festőnek készül, de mivel a tanulmányi eredményei nem elég jók, apja fényképésztanoncnak adja, ahonnan aztán bekerül a müncheni fotográfus iskolába. Itt már osztályelsőként végez, hazatérve önállóan nyitott műterme mégis csődbe megy, Příbram nem érett még meg a művészetére. Prágába megy szerencsét próbálni, ahol be is köszönt a várva várt siker, nem csak az igényes, exkluzív portréra vágyó ügyfelek adják egymásnak a kilincset, de híres aktjaihoz is könnyűszerrel talál modelleket. Az I. világháború kitörésekor bevonul, ám épségben visszatér, és karrierjét sem töri derékba távolléte. A szerelemben azonban nincsen szerencséje, a híres és bohém táncosnővel kötött házassága is zátonyra fut. Hivatásának köszönhetően sok… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: K-európai történetek

>!
Noran Libro, Budapest, 2017
458 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155667435 · Fordította: J. Hahn Zsuzsanna
>!
Kossuth, Budapest, 2017
472 oldal · ISBN: 9786155667480 · Fordította: J. Hahn Zsuzsanna

Kedvencelte 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

alighitted>!
Jan Němec: A fény története

Jan Němec: A fény története Egy fotográfus életregénye

Egy különleges ember különleges élettörténete. Játék a főszereplő, Frantisek Drtikol fotográfus belső világával és a fénnyel. Remek olvasmány.


Népszerű idézetek

alighitted>!

Engedjék meg, hogy mutassak önöknek valamit. Két alkotást mutatok be önöknek, melyek általában az irodám falán függenek. Emmerich felveszi az eddig az asztal lapjára üveggel lefelé fektetett képet és így szól: Ez az egyikük – Émile Deroy festőművész híres Baudelaire portréjának utánnyomata. Aztán felveszi a másik képet. Itt szintén a költő portréját láthatják, ezt azonban Étienne Carjat készítette a híres Nadar fotográfiai műteremben. Adok egy kis időt, hogy figyelmesen megnézzék a két arcképet.
Az most mellékes, folytatja egy pillanat múlva, hogy Deroy festményén a jobb kéz ujjai némileg görcsös hatást keltenek. Nyilván egyetértenek velem abban, hogy a költő jelenlétének mértéke összehasonlíthatatlan ezen a két portrén. A festmény talán erőteljesebben ragadja meg a festő látásmódját, de ami a művészi hatást illeti, ez inkább hátrányára van: az ábrázolt alany személyisége háttérbe szorul a festékrétegek és ecsetvonások nyomán, mintha egyik szubjektivitás harcolna a másikkal. Baudelaire a művészet és tudomány szerény szolgálójának nevezte a fotográfiát, de a szónak, amelyet használt, van még egy jelentése: alázatos. Mindig eszembe jut, ahányszor csak figyelmesen megnézem Carjat fényképét: alázatos, ám a maga egyszerűségében ezzel együtt rendkívül erőteljes megörökítése a költő személyiségének. Nézzék csak meg ezeket a szemeket: a valahol a távolban még mindig az elejthető vadat szimatoló vadászkutya fáradt szemei. És melyik festő engedné meg magának, hogy olyan egyenesre fesse az emberi ajkakat, melyek kimondhatják a legkevésbé kívánatos igazságot?

Jan Němec: A fény története Egy fotográfus életregénye


Hasonló könyvek címkék alapján

Chava Pressburger: Bátyám naplója
E. Pára – L. Naprava: Tizenhét év álarcban
Ladislav Klíma: Sternenhoch herceg szenvedései
Vera Adlová: Tavaszi szimfónia
Bianca Bellová: Tó
Jaroslav Havlíček: A láthatatlan
Viktor Dyk: A patkánybűvölő
Filip Jánský: Égi lovasok
Marek Toman: A prágai Gólem
Alberto Vojtěch Frič: Karaí Pukú