Fekete ​coboly, barnamedve 4 csillagozás

Jan Kozák: Fekete coboly, barnamedve

Jan Kozák új regénye, a Fekete coboly, barnamedve, korábbi műveihez hasonlóan a tajgában játszódik. Hőse egy tizenhárom éves kislány, Helena, aki biológus szüleivel járja a Bajkál melletti erdőségeket, és közben megismerkedik a Barguzini Cobolyrezervátum életével. Szasával, egy evenki fiúval és szüleivel számos kalandot él át, az évszakok változásainak és az állatok életének megfigyelésével ébred rá az ember és a természet összetartozására, az állat- és növényvilág megóvásának fontosságára. Megjelennek előttünk egy Bajkál menti település, Davsa mindennapjai, az evenki vadászok küzdelmes élete a természet kiszámíthatatlan erőivel. A szibériai tajgát kitűnően ismerő szerző meggyőző erővel ábrázolja e táj zord szépségét, ember nem járta rengetegeinek életét, gazdag növény- és állatvilágát. A kötetet a szerző és E.M.Csernyikin felvételei illusztrálják.
Gondolat kiadó

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Gondolat, Budapest, 1989
240 oldal · ISBN: 9632822455 · Fordította: Hubik István

Enciklopédia 2

Helyszínek népszerűség szerint

Bajkál-tó


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

oscarmániás>!
Jan Kozák: Fekete coboly, barnamedve

Nem túl izgalmasan kezdődő tájleíró, a vad, zabolátlan természet és a rohamléptekkel fejlődő szovjetizált civilizáció határmezsgyéjén játszódó, egy évet átölelő családi kalandtörténet. Ne olyan sztorit várjunk, mint a Timur és csapata, de nem is olyan „tömény”, mint a Téli berek. Coboly gyűrűzés, mohabegyűjtés, medve- és farkaskaland, valamint fókalesés a jégen és fecskeszokások kifigyelése szerepelnek a fő napirendi pontok között. Ezek az események egészen hihetőek, de legalább egy pletykás bajkeverő, vagy néhány iskolai zűr elférhetett volna a regényben. Mégiscsak az ifjúság számára írták. Így szegény varázslóinas jelöltek belealszanak az első fejezet végére… Hacsak nem; a vadont képzeletben lesben álló ork hordákkal népesítik be, minden fa mögött tündéket sejtenek, és elhiszik, hogy egy szökött mutáns (Logan, vagy Wolverine, akit Farkasnak is hívnak, de nekem mindig Rozsomák!!! marad) garázdálkodik a vapitik között…


Népszerű idézetek

oscarmániás>!

Az elején fészkelődtem én is, fészkelődött a farkaskölyök is. Furcsa érzés, ha az embernek farkaskölyök van az inge alatt, a hasán. Sokáig izgett-mozgott, és reszketett, sőt néhányszor bele is kapott a mancsával a bőrömbe, de végül mégiscsak megnyugodott. Aztán éreztem, amint a nedves kis orrát belemélyeszti a gyomrom gödrébe, összetekeredett, és meghitten hozzám simult. És ekkor megéreztem, hogy a bőre alatt mennyire ijedten ver a szíve. A pirinyó farkaskisasszony oly törékeny és oly védtelen volt! Teljességgel elérzékenyültem. Hátamat nekitámasztottam a gerendának, és mozdulatlanul feküdtem. Anya voltam.

204. oldal, IX. A farkaskölyök

oscarmániás>!

– Nem szeretem, ha a Bajkált tónak nevezik – jegyezte meg sóhajtva Malgacsi. – A tajgán és a tundrán megszámlálhatatlan a tó, de a Bajkál az Bajkál. Bajkál csak egy van.

110. oldal, V. Bajkáli anabázis

Kapcsolódó szócikkek: Bajkál-tó
oscarmániás>!

Alighogy a napfényben fürdő, tompán fehér, mindmáig szilárdnak látszó jégtábla az ár szélétől elkapva lassan forogni és hátrálni kezdett, bekerült az egyre tóduló újabb jégtömeg szorító csápjai közé. Rövid ideig tartó recsegés után a középütt forgó jégtömbök hirtelen felemelkedtek, és kivált belőlük két-három hosszú, kristályszerűen átlátszó, tűlevélhez hasonlatos jégszilánk. Három-négy másodperc múlva a belül fellazult jégtábla szétnyílt, és valami csodálatos, valószerűtlen virág alakját öltötte fel. Megszámlálhatatlanul sok, átlátszóan fehér, tűlevél formájú, csillogó sziromlevele remegni kezdett, és szinte azon nyomban elhervadt. A jégtábla recsegve és az éneklő hattyúk távoli hangjára olyannyira emlékeztető, halk csengésű susogással szétesett. A napfényben jéghidegen szivárványló szilánkok előbb sűrű tömbben, majd egyre ritkulón forogtak a fodrozódó víz felszínén. A további jégtáblák a jég üveghangú csikorgásától kísérve lassan mozgásba jöttek…

154. oldal, VII. Medvecsapás

oscarmániás>!

Csak most eszméltem rá, mennyire oktondi voltam, amikor annak idején a nagymamával Davsába írt levelünkben megkérdeztem, hogy milyen az időjárás a Bajkál környékén. Apu egyszerűen így válaszolt: „Nézd meg a térképen a Bajkált, állapítsd meg a földrajzi fekvését, aztán mérd le azt a hatszáz kilométert, ennyi ugyanis a hosszúsága észak-déli irányban. (A húsz és nyolcvan kilométer közötti szélességét és az ezerhétszáz métert is elérő mélységét anyuval most figyelmen kívül hagyjuk.) Mérd le a hosszúságot Prágától északra és délre.”

110. oldal, V. Bajkáli anabázis

oscarmániás>!

A víz gondja apu vállán nyugodott, de apu nem mindig volt otthon, így hát a mi munkánk szaporodott meg, anyué és az enyém. Volt ennek egy előnye. A jégért szaladgálva már a hó hangjából meg tudtam becsülni, milyen erős a fagy. Mennél erősebben fagyott, talpam alatt a hó annál tisztábban, annál finomabban roppant. Mínusz negyven körül a ropogó nyikorgás hirtelen kaszasuhintásra emlékeztető, süvítően vékony hangra változott. Jól elszórakoztunk azon, hogy a hangból, amely lépteink nyomán támadt, találgattam, mennyit süllyedt vagy emelkedett aznap a hőmérő higanyszála. Csak azután szaladtam megnézni. Afféle hamisítatlan szibériai „téli” játékszámba ment ez. Anyu kezdte sarkvidékinek nevezni.

111. oldal, V. Bajkáli anabázis

oscarmániás>!

Örömömben majdhogynem felsikoltottam. Hát még amikor láttam, hogyan dolgozik Kologyina, no és anyu is. Oly egyszerű volt az egész: a vödröt letették a földre, a bucka alá odatartották a lapátot, és a partvissal söpörgették rá a moháról és a zuzmóról a tőzegáfonyát. Csakugyan ment ez, mint a parancsolat. Az enyhe fagyban nemcsak, hogy kivirultak és megédesedtek a bogyók, hanem elhaltak a kocsányaik, a vékony erek, amelyek a gyümölcsöt éltető nedvekkel táplálták, és most a sok-sok bogyó, mint megannyi rubinszem, gurult le a lapátra. És, nem tudom, miért, megint eszembe jutott a nagymama. Talán azért, mert olyan könnyen ment ez a munka itt, míg odahaza nálunk az erdőben annyit kellett hajlonganunk a nagymamával, mire összeszedtünk egy marék vörös áfonyát.

69. oldal, III. Réce

Kapcsolódó szócikkek: tőzegáfonya
oscarmániás>!

Ezekben a zord, szelek korbácsolta régiókban – ezerötszáz kilométerre a tengerszint fölött – a növények többsége sűrű csomókban tenyészett.

55. oldal, II. A Barguzin-hegységben

1 hozzászólás
oscarmániás>!

Időbe telt, mire újra figyelni kezdtem a tájat.
Alattunk cirbolyafenyő-erdő sötétlett, míg jobbra, azon az oldalon, ahol ültem, felbukkant, és gyorsan közeledett felénk egy óriási sziklaképződmény. Durván és keményen beékelődött a hegyaljba. Rápillantottam a térképre.
A Zarod masszívum peremén jártunk. Később megtudtam, hogy itt Szibériában így hívják a szénaboglyát. És csakugyan, messziről ez a sziklaképződmény a szénaboglyára hasonlított.
Alatta a peremét követve kígyózott a Nyizsnyaja Zarodnaja. De alighogy megpillantottam, vize máris eltűnt a Bolsaja medrében. Előttünk pedig a Bolsaja mindkét partját szegélyező erdei és réti növényzet mentén a földből előszivárgó, hol ritkább, hol sűrűbb páragomolyok úsztak a levegőben.
Mintha valaki a folyó hat-hét kilométernyi hosszán, mindkét parton, helyenként valóságos teraszon, sok-sok tüzet gyújtott volna, és mindet letakarta volna nyers, füstölgő krumpliszárral. A köd lassan szállt fölfelé, és a csupasz teraszokat, amelyeken a tüzek rejtőztek, buja zöld növényzet apró szigetei vették körül. A ridegséget és komolyságot lehelő őszi táj közepén ez a zug valószerűtlenül üdének, frissnek látszott. S a fű, valamint a terebélyes bokrok mind ez ideig dús zöldjének közvetlen szomszédságában iszap feketéllett; az iszap keresztül-kasul szelve szürkésfehér sólerakódással – mint megannyi rozsdaszínű, apró tengerszem.
Meleg ásványvíz tört itt elő a földből lépten-nyomon, és a kicsiny csatornák egész hálózatával táplálta, melegítette a folyó hőlevét. Hőforrásoknak nevezték ezt a helyet.
Alacsonyan szálltunk a sebes vizű folyó fölött, olyan alacsonyan, hogy alattunk örvényleni kezdett a pára. Orromba csapott a kénsavszag.

44-45. oldal, II. A Barguzin-hegységben


Hasonló könyvek címkék alapján

Richelle Mead: Véreskü
Jules Verne: Strogoff Mihály utazása
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Schmöltz Margit: Kék imágó
Leiner Laura: Bízz bennem
Fekete István: Derengő hajnal
Fekete István: Hajnal Badányban
On Sai: Álruhában
Maja Lunde: A Nap őrzője
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő