Élhető ​városok 9 csillagozás

Alapvetően változtatta meg a szemléletemet a várossal kapcsolatban.
Igényes és fontos könyv (a tipográfia külön gyönyörű).
Mindenki olvassa el és sétáljon a városban.

Az korábban is többször megfordult a fejemben, hogy mi miért működik vagy nem működik a városokban, például miért érzem magam jól valahol és mik azok a helyek, ahonnan – hiába a nagy terek meg a modern épületek – egyszerűen menekülnék, amióta viszont fővárosi bringás is vagyok, még jobban érdekel, hogy miként lehet biciklis- és gyalogosbarát környezetet kialakítani ott, ahol az autós forgalom a közlekedési kultúra középpontja. Jan Gehl dán várostervező könyvét egy építészbarátom ajánlotta, és a méretei ellenére szerencsére nem hagytam a könyvtárban, mert szuper olvasmány.

Gehl néhol a nyilvánvalót magyarázza: a város az embereknek épül és akkor él, ha sokan tartózkodnak a városi terekben, széles és védett járdán jobb a séta, egy új városrész tervezéskor a védelem-kényelem-élvezet hármasnak kell érvényesülnie, a szemmagasságban lévő terek, vagyis a földszintek kialakítása kiemelten fontos, hiszen ez határozza majd meg leginkább az utcák hangulatát; viszont olyan tényekre is rámutat, mint hogy például relatíve csekély ráfordítással – összevetve mondjuk az egészségügyre és az autóforgalommal összefüggő infrastruktúra fenntartására szánt összeggel – komoly változásokat lehet elérni a közösségi közlekedés és a városi életminőség javításában.

Rengetegen (ellen)példán – San Francisco, Bogotá, Brazíliaváros, Velence, Koppenhága, Hanoi, Sidney, stb – keresztül azt is alátámasztja, hogy a városi struktúrák és a tervezési elvek hatással vannak az emberek magatartására. Például a sétálóutcák és az összefüggő kerékpár utak kialakítása vagy a dugódíj bevezetése természetes módon ösztönzi aktivitásra az embereket, míg a semmitmondó betonkockákkal szegélyezett sugárutak az autósközelkedés felé irányítják őket.

2050-re a világ népességének nagyjából 70%-a él majd városokban, ami komoly kihívást jelent majd többek között a lakhatásbiztosítás, a közlekedésszervezés vagy az egészséges és biztonságos lakókörnyezet megteremtése területén, erre a várostervezéssel foglalkozó szakembereknek nyilván fel kell készülniük. De addig is fontos lenne, hogy a már meglévő környezetet úgy alakítsuk, hogy a városban valóban minőségi időt lehessen tölteni.

Megszívlelendő tanácsok egy olyan ország vezetőinek is, ahol irgalmatlan összegek mennek a megelőzhető betegségek kezelésére, ahol az elhízás népbetegség és olykor még a levegő szennyezettsége is kifejezetten aggasztó. Egyetlen olyan elhatározás, mint pl. a kerékpáros közekedés határozott támogatása máris egy lépéssel közelebb vinne az előbbi problémák megoldásához.

Nagyszerű és hiánypótló. Ha már voltál úgy, hogy valamelyik városban nagyon jól érezted magad, máshol meg nagyon nem, de még nem fogalmaztad meg, miért is érzed így, akkor most megtudod. A szerző mer konfrontálódni, de le is vezeti, hogy élhetőség szempontjából mi és miért nem jó, és mi és miért lenne jó. Kézen fogva vezet minket végig a világ elrontott, és jól sikerült városai és az odavezető megoldások között, megmutatva a lehető legemberközpontúbb, legemberléptékűbb példákat. Jan Gehl a szakmai pályafutásának nagy részét erre tette fel, és ez nagyon is érződik, komoly tapasztalattal és háttérrel folytatja e könyvben (és előadások sokaságán) az ismeretterjesztést a saját közvetlen élőhelyünk legjobb átalakításának érdekében. Talán nem túlzás, hogy ő a téma egyik atyja. Azt nem állítom, hogy irodalmi vénája is lenne, néhol kicsit szájbarágósnak is tűnik, de itt egy szakmai munkáról van szó egy annyira égetően szükséges témában, hogy ezt mégsem rónám fel neki. Nagyon jó, hogy megjelent magyarul is, és ennek kapcsán még el is jött előadást tartani és dedikálni.