A ​szent kard 2 csillagozás

Jan Dobraczyński: A szent kard Jan Dobraczyński: A szent kard

A ​neves lengyel író regénye a születő kereszténység korába kalauzolja az olvasót.Hőse Pál apostol, aki a Római Birodalom keleti végeiről utnak indulva eljuttatja Krisztus evangéliumát a mediterrán világ szinte minden szögletébe. Tetteiről az Apostolok Cselekedetei számol be, s ez a színes leírás már önmagában is alkalmas rá, hogy egy regény alapjául szolgáljon: fogság, menekülés, üldözés, hajótörés, a császári Róma csillogása, a provinciák nyomorgó népe…
A szerző azonban mindezt kiegészíti a világtörténelem és a képzelete diktálta eseményekkel, s így egy fordulatokban gazdag kalandregényt ad az olvasó kezébe.
Vajon miért gyűlöli Pált és a keresztényeket Tigellinus, a császár mindenható minisztere?Mit remél a Szent kard megszerzésétől?Milyen beszélgetés hangozhatott el az Apostol és Néró császár között, aki önmagát tekintette az eljövendő megváltónak, s ezért kezdetben rokonszenvezett a keresztényekkel?S míg Krisztus követői üldözést szenvednek, hogyan lehetséges, hogy… (tovább)

>!
Szent István Társulat, Budapest, 2009
354 oldal · ISBN: 9789632771151 · Fordította: Pályi András
>!
Ecclesia, Budapest, 1967
292 oldal · puhatáblás

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

Jesper_Olsen>!

Semmi nem rossz, amire az ember teremtve van. De a jó is rossz lesz, ha minket ural, és nem mi uraljuk.

160. oldal

Aurelia>!

Az irigység és a féltékenység miatt szenvedtek üldöztetést azok, akik a legmagasabb és legigazságosabb oszlopaink voltak… Vessük csak tekintetünket a kiemelkedő apostolokra: Péterre, akinek a hazug irigység miatt… kellett sok keserűséget elviselnie… Irigység és veszekedés miatt kapta meg Pál kitartása jutalmát…" (1Kor 5,2-5). Az egyház gyenge és gyáva emberek műve is volt. De egyúttal Isten műve is. És az egyháznak ez az isteni jellege, amely nem engedi meg, hogy a mű a történelem forgatagában elpusztuljon, adott neki erőt a többszöri megújuláshoz, fedte fel előtte annak titkát, miképp találja meg a helyét minden korban. Az egyház isteni, és ez az ő hatalma, ha isteni voltát ajándékozza a világnak – és a gyengesége, ha ezt magába zárja. Ez az egyháznak és híveinek paradoxonja, hogy ismeri az orvosságot a világ minden bajára, de csak egy percre fedi fel, aztán újra elrejti, mintha megijesztené a birtokolt kincs nagysága.

353. oldal (Utószó)

Aurelia>!

Pál az érzéseiben magányos volt, mintegy fölfeszítve a két világ közé. „Mint a kereszten… – suhant át a fején –, távol az égtől, távol a földtől…”

Aurelia>!

És később sem ő változott meg. A világ kapott körülötte új színezetet. Saul meg, amikor azt hitte, hogy minden elveszett, megtalált mindent. És soha többé… Összeszorult a torka. Mindig elfogta a sírás, amikor rádöbbent, milyen határtalan irgalomban részesült. Irgalomban – a legmélyebb ponton…

104. oldal

Aurelia>!

Évek során csak megerősödött benne a meggyőződés, hogy elkerülhetetlenül meg kell semmisítenie önmagában – önmagát. Az akaratát, a sajátját és az egyedülit. Megsemmisítette, összezúzta, és mégis – az ezernyi vágyban újra meg újra feléledt. E pillanatban azt sugallta, hogy a halál után sóhajtozzék. A halál ugyanolyan nagy dicsőséget ígért, mint az idősebb Jakab halála. De sejtette, hogy a halál utáni vágyakozása is kísértés lehet. Minden, amit maga akart, kísértés volt. Mert ha magának élne – elárulná az Urat…

122. oldal

Jesper_Olsen>!

abban rejlik a világ értelme, hogy a Szenvedés senkivel szemben sem takarékoskodott.

35-36. oldal

Jesper_Olsen>!

Nem pillantja meg Istent az ember ingyért, semmiért, csak úgy… Csupa kedvtelésből Isten nem jelenik meg senkinek.

91. oldal

Jesper_Olsen>!

Az emberi szeretet ellobban, ez a törvénye. De tűzkő lehet, amitől soha ki nem hunyó szeretet gyúl az emberben. … soha nem tudjuk, mit használ fel Jézus, hogy magához hívja az embert! Kimeríthetetlen az ötleteiben! … Ha egy ember szeretetéért jöttél Jézushoz, abban nincs bűn. Hogyha kizárólag egy ember szeretetéért maradnál Jézus mellett, az nem lenne jó…

248. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lloyd C. Douglas: „És köntösömre sorsot vetettek…”
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Francine Rivers: Kimondatlanul
Henryk Sienkiewicz: Őt kövessük!
Kodolányi János: Én vagyok
Kodolányi János: Jehuda bar Simon
Mika Waltari: Az ország titka
Francine Rivers: Hang a szélben
Spiró György: Fogság
Náray Mia: Bíborfelhők Savaria felett