Gyönyörű ​sorscsapás (Gyönyörű sorscsapás 1.) 85% 2703 csillagozás

„– Veszedelmes dolog valakibe ennyire kapaszkodni. Megpróbálod megmenteni, ő pedig reménykedik, hogy sikerrel jársz. Ketten együtt kész sorscsapás vagytok.”

Van egyáltalán, olyan ember akinek ez a történet ne jönne be? Még csak hasonlót sem olvastam előtte. Nagyon ledöbbentett. Már egy ideje nézegettem a könyvtárba, hogy ki kellene hoznom, de csak most kerítettem rá sort. Egy cseppet se bánom, nagyon kellemes csalódás volt.
IMÁDOM:
-a történetet,
-a karaktereket,
-és a borítót.

Hála a magasságos jó Istennek, hogy nem vettem meg… Mondjuk legfeljebb tovább passzoltam volna valami blogos játékon…
Nem azért, tényleg, előnyére szóljon, hogy nagyon gyorsan lehetett haladni vele. Ha nehézkésebb, valószínűleg az első harmadánál leteszem.
Idegesítő volt a csaj, idegesítő volt, ahogy állandóan csak szenvedtek. Nem volt reális. (Mondom ezt én, aki mindig valami fantasys akármit olvas, de ez elméletileg egy szimpla szerelmi sztori… Akkor azért néminemű realitást elvárhatok, nem? Vagy én vagyok a hülye?)
Voltak a könyvnek jó pillanatai, nem azt mondom, de ha már ezt a műfajt nézzük, szerintem Elkeles Tökéletes kémiája magasról alázza ezt a könyvet.
Bocsi.

Bővebben: http://vivianholloway.blogspot.hu/2013/01/jamie-mcguire…

Újraolvastam a filmpremier miatt, mert ugyan az előzetes visszahozta a film hangulatát, de a részletekre már nem pontosan emlékeztem. Arra igen, hogy először nagyon tetszett. Másodszorra már kevésbé. Talán megkérgesedett kicsit a szívem, vagy nem tudom. Travis erőszakosságát most egyáltalán nem éreztem romantikusnak, és Abby sem tűnt túl okosak. Mindegy, valószínűleg megnézem a filmet, de ahogy anno nem folytattam a sorozatot, vélhetően most sem fogom.

Gyönyörű sorscsapás, ez a cím valami hihetetlenül találó erre a történetre. Egyszerűen imádtam!
Abszolút karakterközpontú a könyv, remek párbeszédekkel, fordulatokkal. Az egyik oldalon hangosan nevettem, a következőn összeszorult a szívem. Olyan érzés, mintha hullámvasúton ülnél, egyszer szépen emelkednek az érzelmek, aztán jön egy kanyar, kapsz egyet a gyomrodba és zuhansz lefelé.
Semmi mást nem mondok a könyvről, csak leírom a főszereplőt:
Travis Maddox: A főiskola rosszfiúja, motoron jár, ragadnak rá a csajok, akiket szégyentelenül megdönt, rövid sötét haja van, kidolgozott izmos teste. Na és mitől lett edzett? Mert harcos. Titkos bunyókban vesz részt, ezzel keresi meg a főiskolára valót. Mindezek mellett okos, jók a jegyei.
És besétál az életébe egy lány, akinek nem kell ez a badass srác. Mégis megpróbálnak összebarátkozni…
Na lányok, ugye rohantok megvenni a könyvet? 17 éves kortól ajánlom:)))))

Nem érdekelnek a könyv hibái, a miértek, és a mi lett volna ha, meg a nehogymár felkiáltások.
Tudod, vannak néha olyan könyvek, amikről tudod, hogy nem vág a fő profilodba, félsz tőle, hogy túl romantikus, nyálas, de meggyőz egy borító, egy barát ajánlása, egy kritika, egy fülszöveg.
Belekezdesz. És csak azt veszed észre, hogy kiolvasod másfél nap alatt a 440 oldalt, és közben mosolyogsz, aggódsz, és helyére kerül a világrend, és hinni szeretnél benne, hogy igaz, és van ilyen. És akár Te is lennél Abby helyében.
Igen, kellenek ezek a könyvek nekünk – amikor sajnálod, hogy vége van :)
(és tökéletes sűrű hóesésben az ablaknál olvasni)

Elmesélem a történetem a könyvvel.
Mikor hazahoztam, először csak nézegettem, nem mertem elkezdeni, „mi van, ha nem lesz jó?”. 1-2nap múlva már nagyon szúrta a szemem, szép borító, jó fülszöveg, mért nem kezdem már el? Vasárnap délután elkezdtem. Vasárnap este még mindig ugyanabba a fotelba ültem, ugyanabban a pózban, és csak olvasni akartam. 10:30kor már úgy voltam vele, hogy ideje lenne aludni, holnap mégis csak suli van… 11:15kor már újra olvastam. Éjfélkor megint lekapcsoltam a lámpát, de csak forgolódtam. 0:30kor megint olvastam. Végül olyan 3óra körül aludtam el, de reggel már 5:50kor fent voltam, csak hogy olvashassam tovább. Elmentem suliba, közbe majd megölt a kíváncsiság, hónapok óta nem olvastam olyan könyvet, ami ennyire olvastatja magát, és csak arra gondoltam egész nap, hogy mikor olvashatom megint. Minden szünetbe olvastam belőle kb. 2oldalt, amitől persze csak „rosszabb” lett, mert még jobban akartam olvasni. Végre valahára hazaértem, leültem, és csak olvastam és olvastam, és most megint le fogok ülni és újraolvasom.

I ♥ Travis „kib@szott” Maddox

Imádom ezt a könyvet minden „izéjével” együtt.
Trav a háremem egyik alaptagja és tuti hogy ott is marad még nagyon-nagyon sokáig. ;)

Harmadik olvasásra is teljesen beszippantott a könyv.
Kikapcsol, leköti a figyelmem, szórakoztat és szerelembe hoz.
Kell ennél több pozitív ismérv? Nekem ennyi elég. ;)

Az egyik osztálytársam ajánlotta és rögtön ide is adta a könyvet mivel biztosan tetszeni fog majd nekem is. Hát nem tévedett, minden egyes sorát imádtam. Csak úgy faltam az oldalakat, alig tudtam letenni. Parker kivételével az összes szereplőt imádtam. Abby és Travis nagyon cukik voltak együtt. Már kíváncsi vagyok a többi Maddox történetére, mivel ebben a részben nagyon keveset tudunk meg róluk. Szerintem ez egy olyan könyv, amit mindenkinek legalább egyszer el kellene olvasnia.

„– Nem semmi első csók volt – jelentettem ki fáradtan.
A tekintete bejárta az arcomat, és elmosolyodott.
– Az utolsó első csókod.”

Huh. Hát a sorozat sem volt semmi az első része.
De szerettem. ♥

Valahogy ódzkodtam ettől a könyvtől, bár az okát nem tudnám megmondani, hogy miért.
De amit kaptam…

Több könyvre elegendő fordulat volt benne, végig nagyon szórkoztató volt és izgalmas.
Minden megvan benne, amitől jó lesz egy könyv.

Abby és Travis párosa zseniális.
Nehéz róluk bármit is írni, mert nem találok benne semmi hibát.

Számomra tökéletes. ♥

Üdvözöllek az egyik legpörgősebb hullámvasúton, melynek neve: Travis Maddox!
Lépj be ebbe a féktelen, szenvedélyes, elképesztő világba!
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel, mert nem maradsz közömbös! :D
Travis kétségeket ébreszt benned, nem bírsz a közelében lenni, mégse tudsz nélküle meglenni. Furcsa kettősség ez, és sokszor nem értettem Abby-t, hogy miért tiltakozik ellene ennyire. Gondolom, a múltjában kell keresni a választ, de még nem jöttem rá.
Abby és America (az a név már, de komolyan!) nekem kicsit üresnek tűntek, miközben a fiúk karaktere annyira jól ki volt dolgozva. Shep igazi jó barát :)
Bele lehetne látni mély dolgokat, de én most nem akarok. Könnyed, szórakoztató, izgalmas, se veled-se nélküled kapcsolatról szól, a humora pedig elképesztő :D jaaj, annyit röhögtem :DDD
Gondolom sokan felteszik azt a kérdést, hogy mi nők, mit szeretünk egy Travis félében? Miért akarjuk, hogy birtokoljanak? Jó kérdés. Én elbírnám viselni – igaz, nem biztos, hogy hosszútávon – ezt a Tiéd vagyok-Enyém vagy dolgot :D És valljuk be hölgyeim, szeretjük megmenteni a rosszfiúkat :D én már megmentettem a saját rosszfiúmat :D Azok a tetoválások, az a motor, a hang, amit hozzá társítottam a fejemben…. grrrrhhhh :DD Kell ennél több? :DD
Élveztem minden oldalát a könyvnek, és az utolsó oldalakig nem tudtam, hogy végződik Abby és Travis hullámzó kapcsolata. Örülök, hogy így végződött :)
Köszönöm @narayan :)))) ♥