Az ​őrző (A Sötétség és Fény angyalai 1.) 78% 542 csillagozás

„Nem kellett végigszenvednünk a lidércnyomást, hogy megkapjuk a csodánkat. ”

Nem mertem belekezdeni a könyvbe, eléggé lehúzták, jót sem igazán hallottam róla. Aztán arra gondoltam, hogy sokszor történt már az, hogy „kevés százalékos” könyvbe kezdtem bele, és mégis tetszett. Úgyhogy nekikezdtem. Viszont nem tudom eldönteni, hogy megbántam-e, vagy sem.

Az alapötlet nagyon jó lenne, viszont nem lett jól kidolgozva, többet is kilehetett volna belőle hozni. Alig volt szó erről az őrző-védős dologról, nem tűntek fel angyalok oké, volt olyan rész, de hát eléggé hamar "eltűntek". Ez a könyv elmehetett volna simán romantikus könyvnek is. Nekem nagyon szenvedés volt ezt a szerelmi szál.

Nina először semleges volt számomra, aztán már csak szimplán idegesített. Ahogy Jareddel viselkedett az nem volt tisztességes, nem is értem Jaredet, hogy szerethette ennyire. De azt inkább hagyjuk.

Ryan-t utáltam. Először kedveltem, miután kiderült, hogy spoiler, és emiatt közé és Jared közé állt… Na onnan ki nem állhattam. spoiler

Jaredet annyira imádtam. Mindent megtett Nináért, a saját életét kockáztatta érte, védte, becsülte, szerette őt. spoiler De mindegy, nagyon szerettem őt, sőt, még a húgát, Clairt is. :)

Összességében tetszett, néhol viszont felidegesített könyv, és igazából azt sem tudom eldönteni, hogy folytassam-e vagy sem. Szeretnék többet megtudni a világról, de nekem teljesen korrekt volt ez a befejezés. Félek, hogy a továbbiakban csak rosszabbodnának a dolgok.

Nézzenek oda!
Meglepően jó volt! Élveztem! Ittam a szavait! Izgultam velük! Sajgott a szívem velük és értük!
J.M. ez a neked való környezet!
Várom a folytatást! Lássuk mit tud még mutatni és adni nekem…..

„Ne szakítsd félbe a pánikrohamomat. Felettébb udvariatlan lenne.”

Na jó, tudom, hogy jó pár éve olvastam és akkor oda meg vissza voltam tőle, de azóta eltelt pár év, és úgy látszik már nem rajongok annyira az ilyen történetekért.
Illetve ez így nem igaz, mert az alap sztori nagyon tetszett, nagyon szépen ki is lett dolgozva.
De a két fő karakter viselkedése, hisztije, és itt most főleg Nina, aki kiakasztott, egyszerűen folyton kizökkentett.
A „tiltott” szerelem édes, de, hogy Jared, hova rakta az eszét, – illetve tudom hova csúszott le – azt inkább nem akarom tudni.

Mivel ellenszenves a főszereplő, nehezen rázódtam bele, mikor már éppen kezdtem volna átlendülni az aggályaimon, akkor megint történt valami, aminek a lereagálása teljesen kiverte azt a bizonyos biztosítékot nálam.

Imádom, hogy nagyon belevaló a leányka, de folyton meg kell menteni, és kb. az élethez való hozzáállása egyenlő a nullával.

Nekem ez nem fog menni.
Még megpróbálkozom a második kötettel, de tartok tőle nem lesz jobb.

Egy olvasásnak megfelelt!

Az elgondolás jó, a kivitelezés pocsék…
Pedig az elején olyan szépeket akarta írni a könyvről, csak valahogy a végére már nem tudtam, hogy mire fel…

Az egy dolog, hogy végig olyan érzésem volt, hogy jó-jó ez de én ezt már valahol olvastam.. Eragon: A lovas élhet a sárkánya nélkül, de ha a lovas meghal vele hal a sárkánya is… na itt ugyan ez volt csak angyalos verzióban. Ezenkívül több pici koppintás is volt benne, de mindezeket még eltudtam nézni, mert annyi könyv van nehéz teljesen újat találni, de a könyv közepénél esett le, hogy mi bántja nagyon-nagyon a szemem. Mégpedig az, hogy a Gyönyörű sorscsapás kissé megváltoztatott tökéletes mása….
A történet, Mariskám! Szerencse, hogy telefonon olvastam, mert különben szegénykém nagyon megszívta volna az olvasás végére. Nagyon toleráns tudok lenni a szerelmi háromszögek és civódások terén, de ez… majdnem agyvérzést kaptam.
Vagy öklendeztem a nyáltengertől, vagy felment a vérnyomásom, „ deszertlekdenemszerethetlek” tipikus baromságtól…..

Szóval történet: nem volt! Egy helyben állsz szenvedsz, mártírkodsz össze vissza és rohadtul nem történik semmi.
És, hogy ez a könyv mért érdemelte meg a fantasy megnevezést? Arról halvány lila fogalmam sincs, mert ebbe ugyan nem volt semmi misztikus az fix. Jared érzi Nina képességeit, szuper ereje van és néha belibbent az ablakon egy ark…állé! Szereplők:

Jared: megint adott egy Stefán (VD.) aki egyszerűen perfect, minden téren, iszonyatosan és visszavonhatatlanul szerelmes a főhősnőbe, és imádja gyötörni magát….

Nina: adott né egy Elena ( szintén VD) az írónő hatalmas fanja lehet a sorozatnak aki gyönyörű „intelligens”, persze első pillantásba szerelmes lesz a másik főhősbe, mindent elhisz első hallásra legyen az akármilyen lehetetlen ésss, soha nem akar megbántani senkit, de mégis mindenkin totálisan átgázol. És mí meglepő ő is imádja magát gyötörni a szerelmi dolgaival holott minden adott egy tökéletes kapcsolathoz.

Ryan…. azt sem tudom már ki volt ő…

Az egyetlen értelmes lény a könyvben talán Jared pszichopata kishúga volt Claire. Ha nagyon kéne választani akkor azt mondanám, hogy őt kedveltem meg a legjobban.
De amúgy meg senki nem nőtt a szívemhez.

Összességében, egy émelyítően édes mézes mázos halálosan romantikus könyv mondvacsinált bele bele hajított „veszélyekkel”, mert az írónő a nagy romantikázás, közben elfelejtette, hogy akciót is akart bele…

Valamelyik gyenge pillanatomban valami nagyon beteg könyv után elolvasom a következő részeit, de semmiképp sem lesz kedvenc. Már most a fele kiesett…..

Íme, itt a bizonyíték, hogy egy írónőt nem szabad beskatulyázni az első könyve alapján a „romantikus” kategóriába. A Gyönyörű sorscsapáshoz hasonlóan természetesen itt is volt szerelmi szál, de ettől függetlenül egy átgondolt, jó alapötlettel rendelkező történet, erős karakterekkel. Ninát már az első oldalakon megkedveltem, valahogy rá tudtam hangolódni a gondolataira, érzéseire, így közel tudott kerülni hozzám. Jared pedig egy újabb álompasi, ez nem is kérdés! Az elején talán egy picit nehezen indult be, nem igazán tudtam eldönteni, hogy Jared miért ilyen titokzatos, mi húzódhat meg a háttérben, hogy lehet mindig jókor jó helyen, de ahogy kiderültek a dolgok, úgy kezdtek el felgyorsulni az események, és a végére már le sem bírtam tenni. McGuire nagyon jól, stílusosan ír, a könyv pedig olvastatja magát, kíváncsian várom a folytatást! Köszönöm, @Marcsi8909! :D

Sült édesburgonya.

Ez a könyv fantasztikus volt!!!!!! Imádom az ilyen angyal-ördög tipusú történeteket, de ez a könyv kedvenc is lett. Nina és az őrangyala Jared nagyon szimpatikusak, spoiler Nagyon izgalmas volt, végig fenntartotta az érdeklődésem, mindig alig vártam, hogy már olvashassam, hogy mi lesz a vége. Folytatom, az biztos.
Nem igazán értem az értékeléseket, szerintem nagy jó volt.

Jamie McGuire neve hazánkban összeforrt a Gyönyörő sorscsapással, Travis-el a főszerepben. Ez a könyv határozottan a tavalyi év sikerkönyve volt az ifjúsági könyvpiacon és természetesen nálam is. Borítékolható volt, hogy ezt a másik sorozatát is sokan fogják olvasni, nem csodálkozom hát, hogy a kiadó ilyen hamar elhozta az olvasóknak. Jamie a sorozat első részét 2010 novemberében jelentette meg, tulajdonképpen barátok unszolására, mert ahogy a Gyönyörű sorscsapást is, ezt a történetet is szórakozásból írta, amit persze a szerkesztők alaposan átdolgoztattak vele. Az Őrző merőben más műfaj, hiszen itt egy paranormális szál van a központban, angyalok, félvérek-hibridek, démonok, emberek szerepelnek a regényben. Tehát eleve azoknak ajánlom, akik velem együtt nagyon szeretik a „forbidden love” típusú könyveket, ami mai környezetben, tehát egy ubran fantasy világban játszódik és két olyan lélek szerelméről szól, akiket tiltanak egymástól.
Sokan a Twilight-hoz hasonlítják a könyvet, de szerintem maximum abban hasonlít, hogy tiltott szerelmen alapul. Az viszont igaz, hogy Jamie több interjújában is olvastam, hogy Stephenie Meyer nagy hatással volt rá, és imádja a Twilight világát. Mindezzel együtt unom már, hogy mindent a Twilight-hoz mérnek, csupán azért, mert az a leghíresebb, legolvasottabb paranormális szerelmi háromszöges történet. Van élet a Twilight-on túl is.
A történet szívfacsaró jelenetekkel kezdődik, főhősnőnk Nina éppen haldokló édesapjától vesz búcsút. A fájdalom, a gyász, a temetés és ami ezzel jár teljesen kikészítik. Nem tud ottmaradni anyjával a házukban, úgy érzi, menekülnie kell vissza az egyetemi kollégiumi szobájába. A buszmegállóban azonban egy fiatal férfival találkozik, aki felajánlja, hogy taxival elviszi, miután mindketten lekésték az utolsó buszt. A titokzatos srác egyre többször keresztezi Nina útját, felbukkan körülötte az utcán, a bárban, a kávézóban, mindenhol . A lány érzi, hogy vészesen vonzódik hozzá, és Jared figyelme is egyértelmű, mégsem kéri el a számát, nem hívja randira. Aztán egy idő után mégsem tudja távol tartani magát a lánytól.
Nina kénytelen apja iratait átnézni és egyre több jel utal arra, hogy az apja nem az volt, akinek hitte, nem csak egy sikeres hajózási vállalkozó, hanem egész más, titkos üzletekből teremtette meg a vagyonát. Veszélyes nyomozásba kezdenek Jared-el az oldalán, egyre több sötét titokra derítenek fényt, aminek következményeként a Pokol démonai veszik üldözőbe őket.
Nos, a gyönyörűen megfogalmazott mondatok, az imádnivaló szerelmi szál mellett a karakterek is nagy hatással voltak rám: Jared , huh, engem levett a lábamról, mert végtelenül gondoskodó, figyelmes – na jó ez konkrétan a munkája is – de ráadásul szexi, kedves, és annyira de annyira szereti Ninát. Van benne valami aprócska sötétség is, amit ebben a részben még nagyon elnyomott, de én látok benne kibontakozni valót ezen a téren.
Nina egy elkényeztetett 19 éves lány, aki éli a gazdag egyetemista lányok életét. Számomra nem volt elég határozott, sokszor előbb cselekedett, mielőtt meggondolta volna. Ezek a hibák sokkal fiatalabb lányhoz illettek volna. Ugyanakkor az egész angyal-démon problémát túl lazán vette, nem félt eléggé, nem igazi normális emberi reakciói voltak. Bevallom, ez kicsit Bellásan hangzik. Jó, Jaredtől nem is kellett félni, de Nina a Pokol-Menny témát is elég lazán vette. Bár lehet, hogy ez az érzésem abból fakad, hogy igazából a démoni irányítás alatt álló emberek okozták a legtöbb problémát. Talán Claire-től félt a legjobban, akitől pont nem kellett volna.
Beth és Kim a két legjobb barátnője Ninának, humorosak és vidámak, pontosan ilyen lányokat képzelünk el a nagykönyvben is BFF-nek. Kiálltak mellette, segítették, vigasztalták ha kellett.
Ryan a baráti társaság tagja, akinek nagyon tetszik Nina, nem nézi jó szemmel Jared közeledését, kitartóan próbálja felnyitni Nina szemét, hogy nem cselekszik helyesen, ha ezzel a férfivel van. Ő egy nagyon vonzó srác, aki a barátság és a szerelem határvonalán táncol. Kedves és védelmező, olyan, aki nem kockáztatja a barátságot túlzott rámenősséggel.
Claire Jared húga, és egyben Ryan védelmezője. Nagyon kemény csaj. Az ő karakterének fejlődése volt számomra a legjobban érzékelhető. Egész más lett a hozzá állásom a végére, mint a történet elején. Kezdetektől őszinte volt, és ez mindenképp előnyére vált.
Alapvetően Nina karaktere és a történet elhúzása miatt járt egy fél pillangó levonás. Simán lehetett volna 150 oldallal kevesebb is a történet. Sajnos ez elég gyakori első könyves hiba, hogy a szerző minden egyes mozdulatot, gondolatot, ruhát meg akar osztani az olvasóval. És hiába a gyönyörű írás, a nagy szerelem, ez egy picit rontott nekem az összképen. Jamie McGuire számomra ebben a regényben is élvezetes, remek történetet tálalt. Imádtam, ahogy megfogott Jared titokzatos karaktere már az elején, a szerző a feszültséget szépen emelte, és ahogy egyre többet megtudtam róla, úgy fokozódott a várakozásom is, mikor bontakozik már ki a szerelmük. Nincs mese én imádom a szenvedélyes, érzelmes, tiltott szerelmet, azokat, amik intenzív érzelmi reakciót váltanak ki, és ezt itt végre megkaptam. A sorozat rajongói szerint a további részek még jobban sikerültek, várom én is a folytatásokat.

Nem fogok többet hinni a százaléknak…
Az előző olvasmányom (A szukkubusz éjszakája) magas százalékon áll, nekem viszont szörnyű élmény volt. Ez viszonylag alacsonyabban és imádtam! Az első oldaltól élveztem. Tetszettek a szereplők, a szerelmi szál is, folyamatosan izgalmas volt, ami fent tartotta az érdeklődésemet. Már várom a folytatást! ^^

Őszintén nem is tudom mit érzek ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert nem sok újdonságot tartalmazott, amit ne lőttek le volna mások. Vaciláltam a 3 és 4 csillag között, mert volt olyan, hogy csak a szemem forgattam, hogy nanemáááár. Nina számomra egy pofozni való karakter, életképtelen. Meg az a szerelmi háromszög már megint. Jared oldalát még megértem, a Nináét már annyira nem, Ryan meg csak szegény Ryan. Az első könyvem volt az írónőtől, de annyira nem ragadott meg. Mondjuk szerintem folytatni fogom a sorozatot, de most Ninából elég volt.

Bevallom, nagyon szenvedtem vele. Untatott, nem tetszettek a főszereplők, nem tetszett a stílus. Lassan haladtam, és néha nagyon félbe akartam hagyni.
Az alapötlet pedig nem tűnt rossznak, de valahogy a kivitelezés nekem nem jött be.