Menekülés ​Aurórából (Zúzmaraszív 2.) 96% 35 csillagozás

Az első rész is szuper volt, de ez még annál is jobb. Végre megkaptuk az indokokat, miközben a szereplők mindegyike spoiler egyszerűen brillírozik. Nem is tudnám felsorolni a kedvenceimet :) spoiler
Nem tudom kivárni, hogy elkészüljön a folytatás, megrendeltem angolul inkább, mert most már tudnom KELL a történet végét :)

Hogy lehet így befejezni egy könyvet? Ez nem is befejezés, ez elvágás!!!
Na de milyen zseniális …. Nálam ez Varjú kapcsán merült fel, de így … Szegény leviatánok, tényleg sajnálom őket.
Ash, Luna, Tobu és a többiek. Ash és Luna igazi jellemfejlődésen mennek keresztül, látszik, ahogy nőnek, úgy hoznak egyre felelősségteljesebb döntéseket.
Lidércek, Szilánk …
Nagyon várom már a befejező részt :)

Érdekes, jó ritmusú történet, ami csodás fordítást kapott. Teljesen odáig vagyok az író bájos illusztrációért is, amik tökéletesen illenek a történethez a kidolgozottságukkal.
Megszerettem a Zúzmaraszív útkeresőit, tetszett a nyomvadászat, de a leginkább azt élveztem, hogy újabb és újabb információk derültek ki a Voltvilágról, a dalok erejéről, a dalszövőkről, a leviatánokról és bár elég morcos voltam a könyvvégi cliffhanger miatt, tűkön ülve várom a trilógia utolsó részét.

Bővebben a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2022/03/jamie-lit…

Egy regény esetében – akár felnőtteknek, akár fiatalabbaknak szól –, az első és legfontosabb dolog a tartalom minősége. De azért valljuk be, vannak olyan kötetek, amik annyira szépen kivitelezettek, hogy már azelőtt birtokolni akarjuk őket, hogy tudnánk, miről szólnak. Én pontosan így éreztem kicsit több, mint egy évvel ezelőtt Jamie Littler Zúzmaraszív című kötete kapcsán. Egyből megfogott a gyönyörű borító, hát még az oldalakon található, részletgazdag és szépséges illusztráció! Szerencsére a külcsín mellett a belbecs is teljesen rendben volt, bár bevallom, az első rész kapcsán volt bennem egy egész kicsike hiányérzet, ami miatt nem tudtam volna kedvenccé avatni a regényt. Félve vágtam hát bele a folytatásba, nemcsak amiatt, mert sok dolgot elfelejtettem egy év alatt, hanem azért is, nehogy a sorozat veszítsen a lendületéből, ahogy az néha előfordul második részek esetében. Nos, az olvasás után annyit bátran kijelenthetek, hogy a Menekülés Aurórából nem egy korrekt, „éppen hogy” második rész, hanem egy nagyszerűen összeszőtt, izgalmas, fordulatos és megható folytatás, ami sokkal nagyobbat robbant nálam, mint az első kötet. (…)
(…) Ténylegesen az a helyzet, hogy ebben a részben minden megvolt, amit az elsőből minimálisan hiányoltam. Ash karaktere folyamatosan fejlődik és egyre erőteljesebbé válik, talán most valahogy sikerült jobban közelebb férkőznöm a lelkéhez. Tetszett, hogy egy vakmerő, bátor fiú, aki bármit megtenne a barátaiért, ugyanakkor egy gyermek is, aki semmire sem vágyik jobban, mint hogy végre visszakapja a szüleit. Nagyon örültem annak, hogy a szerző nem csak az ő karakterével foglalkozik, ugyanígy sokat megtudhatunk Varjúról is, nem csupán olyan téren, hogy mi történt vele a múltban, hanem a gondolatait és az érzéseit tekintve is. Tökéletes arányban voltak a regényben a megfelelő összetevők, volt elég akció, humor, és az én legnagyobb örömömre számos igazán megható pillanat is. A felépített világ összetett, ötletes és varázslatos, egyre jobban kiforrott benne az is, hogyan működik a dalszövők mágiája, amivel kapcsolatban úgy érzem, még mindig tartogat számunkra meglepetéseket az író. Úgy tűnik, mostanra ért be igazán a történet, és egy rendkívül igényes ifjúsági fantasyre sikeredett.
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2022/03/menekules-auror…

CAWPILE-érték: 9.14 / 10

Tavaly egyik kedvenc könyvem volt az első rész, így alig vártam, hogy folytathassam a sorozatot. Nem kellett cslódnom benne.

C – karakterek: 9 / 10
Imáááádom Lunát :) Egyik kedvenc könyves szereplőm ez a szeleburdi lány :D Ash egy nagyon jó MG történet főszereplő. Nem tökéletes, és többször megkörnyékezi a „gonosz”, de végül mindig a nehezebb és jobb dolgot csinálja. Tetszik ez a karakterében, de ez miatt nem tudja kedvenccé kinőni magát. Ezenkívül kicsit zavart, hogy ha szüleiről van szó, nagyon vak és buta tudott lenni, de az igazat megvallva ez is érthető. Tobut is nagyon szerettem. Ebben a részben teljesen visszahúzódott, kicsit hiányoltam is. De Varjú most nagy szerepet kapott, az ő karakterét nagyon kedveltem szintén.

A – atmoszféra: 10 / 10 Mindig gondom van, hogy a világfelépítést hova számoljam. Nekem az atmoszférába az nem tartozik bele, de G, aki megalkotta a rendszert, ide számolta. Eddig én törétnethez vettem, de ezentúl itt fogom számontartani. Imádtam a könyv világfelépítését. Nekem rettentően tetszik ez a dalszövő mágia. Ilyennel nem nagyon találkoztam vagy csak nem rémlik, és nagyon izgalmas. Ezenkívül a leviatánok, jetik és különböző lények is nagyon izgalmasak. A hangulata könyvnek pedig pont annyira idézi a fagyos teleket, hogy télen még ezekben a 10 fokokban is érzem a hideget. Számomra tökéletes téli olvasmány.

W – írásmód: 9 / 10
Olvastatta magát a könyv, élveztem az írásmódot.

P – történet: 9 / 10
Nagyon tetszett a történet. Igazából csak azért nem adtam 10 pontot, mert némelyik fordulat várható volt, és egy picit túl gyerekesnek gondoltam (gyerekest úgy éretem, hogy nagyon érződik, hogy gyerekeknek íródott).

I – érdeklődés: 9 / 10
Amikor olvastam, mindig olvastatta magát tovább a könyv, és nehéz volt letennem. Sajnos, nem sok időm volt, így elég sokáig elhúzódott, ezért nem 10 pont.

L – logika: 9 / 10
A világfelépítés mögötti logika megállja a helyét, a karakterek és cselekedeteik mögött is láttam a logikát. A történetben sem találtam ilyen szempontból kivetnivalót. A max pontot azért nem adtam meg, mert nem éreztem azt, hogy minden ahogy van klappol egymásba, és csak ritkán adok logikára 10 pontot, amikor ezt érzem.

E – élvezet : 9 / 10
Gondolkodtam, hogy megadjam-e a kedvenc státuszt a könyvnek, de azt most nem érzem. De 5 csillag simán kijár neki, vagyis 9 pont :D

Alig várom a harmadik, befejező részt, főleg ezzel a cliffhanger véggel :D

Egyszerűen nem értem, miért nem találkozok szinte sehol ezzel a trilógiával… Hogyan lehet, hogy nem készült belőle rajzfilm? Annyira jó pedig, hogy minden gyerek kezébe adnám!
Ez a rész is zseniális volt! Egyre többet tudunk meg a dalszövőkről, a különböző lényekről, a világról, amelyben játszódik. Ismét egy akciódús, izgalmas részt kaptunk!

Hát hogy lehet így befejezni egy könyvet?? Hogy??! Az első rész után is tűkön ülve vártam a következőt, erre végre itt a folytatás, és olyan, de olyan függővége van, hogy az ember a falat kaparja. Nem mellesleg nagy az esély rá, hogy megtaláltam a top10-es listámra az idei év legjobb gyerekkönyvét; ez a kötet nem hogy méltó folytatása az előzőnek, sok tekintetben túl is szárnyalja azt. Tele van mágiával, kalanddal, izgalmas utazással, hihetetlen pörgős és akciódús, miközben végig azt tartja középpontban, hogy haraggal és rosszindulattal nem lehet célt érni. Remek könyv remek üzenettel, messze nem csak gyerekeknek.
(…)
Minden ízében imádtam ezt a könyvet. Elég vaskos, mégis hihetetlen gyorsan lehet vele haladni, minden oldalon kalandból kalandba csöppenünk, végig izgalmas, a dinamikája elképesztő. Jamie Littler borzasztó jó ír; tökéletes arányban adagolja az akciójeleneteket és a lelkizős részeket, miközben a karakterei is gyönyörűen épülnek. A magyar kiadás is remek: a borító szuper, a fordítás klassz, szépen gördül a szöveg, abszolút a célkorosztály ízléséhez igazodik, miközben felnőttként is nagyon jó élmény olvasni.

A kötet elején kicsit hiányzott nekem a történetből egy hús-vér antagonista (Szilánkot imádtam az első részben), inkább eszmék és az eléggé elvont lidércek ellen folyt a küzdelem, de a végére minden értelmet nyert. Igen, felnőttként (lehet, hogy gyerekként is) elég könnyű kitalálni, ki is az a Rettentő Nagyszarvú, de nekem ez egy pillanatig nem tette tönkre az olvasásélményemet, végig ugyanúgy izgultam, mint Ash. És ha már Ash: ez a fiú csodálatos főszereplő. Végre egy olyan gyerek, aki tényleg gyerek – fél, biztonságra és szeretetre vágyik, sokszor irányítják az indulatai, néha meggondolatlan, mégis bátor, és a helyén van a szíve. Így kell megírni egy middle grade könyv főszereplőjét.

A többi karakter is nagyon szerethető, nekem most került igazán közel a szívemhez Varjú, aki talán a második legfontosabb szereplővé lépett elő ebben a kötetben. Nuk kapitány élethez való hozzáállását imádom, Luna a kislány alteregóm, Tobu pedig lassan valódi apafigurává válik Ash számára, és én nagyon értékelem a sebezhetősége felfedését. Az illusztrációk pompásak, még mindig Luna a kedvencem, de a leviatánokat is percekig el tudtam nézegetni. Lendületes, fiatalos és humoros minden rajz, épp ahogy maga a könyv is.

A kalandok során szinte tapintható Ash karakterfejlődése, és már most érezhető, hogy a trilógia végére egy csodálatos coming-of-age (vagy felnőtté válási) történet kerekedik belőle. Ez a kötet a gyerekek nyelvén beszél bátorságról és céltudatosságról, elfogadásról, barátságról és szeretetről. Elképesztő, ahogy a dalszövők (és persze a leviatánok!) történetén keresztül szinte észrevétlenül érzékenyít, és az előítéletek romboló hatását bemutatva a másik megismerését szorgalmazza. Ash-en keresztül pedig azt is megmutatja, hogy a család nem feltétlenül a vér szerinti kapcsolatokat jelenti; sokkal fontosabb, hogy ki figyel oda ránk, kire számíthatunk a bajban, és ki fogad el minket olyannak, amilyenek vagyunk. Csodás történet; én hatalmas lelkesedéssel várom a következő részt.
Bővebben itt:
link

Bár egyáltalán nem én vagyok a korosztály, de nagyon élveztem ezt a részt is. Talán jobb is volt, mint az előző. Itt már tényleg a dolgok sűrűjébe csöppenünk, és egyre több minden kiderül a világról is. A vége meg! És most várhatok, míg megjelenik a befejező kötet.

A Zúzmaraszív első részét nagyon élveztem olvasni, ezért egy pillanatig sem volt kérdés, hogy a második részt is elolvasom, ahogy lehetséges lesz. Ashnek ugyanis, a sorozat kis hősének, nem sikerült megtalálnia a szüleit ez első részben, ezért a Zúzmaraszív útkereső szán legénységével együtt a híres Aurórába vezet az útja, mely lényegében ennek a jégbe fagyott világnak a központja, és az útkeresők gyülekezési helye. Ahogy azonban a cím is mutatja, a Zúzmaraszívnek hamarosan hátat kell fordítania ennek a látszólag idilli helynek, ha nem akarnak belesodródni egy értelmetlen háborúba.

Mindeközben persze Ash igyekszik tovább haladni édesapja rejtvényével, hogy megtalálhassa Napfordulót, azt a titokzatos helyet, ahol a dalszövők, akik a dalokkal szinte varázsolni tudnak, biztonságban élhetnek anélkül, hogy az emberek bántanák vagy kihasználnák őket. Persze Asht nem is annyira a hely érdekli: minden vágya, hogy otthonra leljen valahol, és végre találkozhasson a szüleivel. Számtalan kaland vár hát ebben a regényben hőseinkre, akik természetesen most is bátrak és okosak, még ha néha bajba is kerülnek.
Ash ebben a részben határozott fejlődésen megy keresztül, ugyanis szép lassan egyre közelebb kerül a Zúzmaraszív legénységéhez, és elmélyül a kapcsolata többek között Nuk kapitánnyal és Tobuval is, akit a maga zordságával és hatalmas szívével most is nagyon kedveltem. Nuk kapitányról is megtudhattuk pár új dolgot, de a legnagyobb meglepetés Varjú volt, akiről most nagyon sokat olvashatunk a regényben, a vele történtek pedig sok dolgot megvilágítanak. És bár mint az előző részben, most is sok a karakter, Ash sokkal ügyesebben lavírozik köztük, és egyre jobb, felelősségteljesebb döntéseket hoz – legalábbis az előző részhez képest.

Bővebb értékelés:
https://www.utoszo.hu/2022/03/07/jamie-littler-zuzmaras…

Már az első kötetnél azt éreztem, hogy imádom ezt a történetet és csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla és ez a második kötettel sincs másként. Ő.Ő Nagyon szeretem ennek a könyvnek a világát és a karaktereket, akik mind szerethetőek, esendőek és emberiek. Nagyon várom a sorozat lezáró kötetét, mert Ash és a Zúzmaraszív legénysége teljesen belopta magát a szívembe. ^.^ Varjúval az élen. <3