Hotel ​az Édes és Keserű út sarkán 63 csillagozás

Jamie Ford: Hotel az Édes és Keserű út sarkán

Jamie ​Ford nagyszerű regénye, Hotel az Édes és Keserű út sarkán első oldalain Henry Lee az egykor a japán negyed kapujának számító Panama Szálló előtt összeverődött tömegbe botlik Seattle-ben. A szálloda évtizedek óta be volt deszkázva, most azonban új tulajdonosa hihetetlen felfedezést tett: olyan japán családok hátrahagyott holmijára bukkant, akiket a II. világháború alatt összetereltek, és internálótáborba zártak. Az új tulajdonos egy japán napernyőt nyit ki Henry szeme láttára.
Ez az egyszerű látvány az 1940-es évekbe röpíti vissza a férfit, amikor az élete tele volt zűrzavarral és izgalommal, és az apjára emlékezteti, akit teljesen lekötött a Kínában folyó háború és az a cél, hogy a fia amerikaiként nőjön föl. Miközben az előkelő Rainier általános iskolában kap „össztöndíjjat”, ahol a fehér srácok semmibe veszik, Henry megismerkedik Keiko Okabéval, egy kis amerikai japán diáklánnyal. Az elsötétítések, a kijárási tilalom és az FBI rajtaütéseinek káosza közepette Henry és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Kelly, Budapest, 2011
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633350171 · Fordította: Lorschy Katalin

Enciklopédia 1


Kedvencelte 9

Most olvassa 5

Várólistára tette 83

Kívánságlistára tette 53

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

mate55 P>!
Jamie Ford: Hotel az Édes és Keserű út sarkán

Az 1941. december 7-én a Pearl Harbor elleni japán támadást követően hatalmas népharag támadt az amerikai japánok iránt. Franklin Roosevelt elnök 9066-os végrehajtási rendelete (1942. február 19.) felhatalmazta a hadügyminisztert és az amerikai fegyveres erők parancsnokait, hogy az Egyesült Államok olyan területeit nyilvánítsák katonai területnek, „ahonnan bármely vagy az összes személy kitiltható”, bár ez a törvény nem nevezett meg nemzetiségi vagy etnikai csoportot. Végül az Egyesült Államok szárazföldi területének egyharmadára alkalmazták (főleg nyugaton), és „az idegen ellenséges ősökkel” rendelkező – japánok, olaszok és németek – ellen használták fel.
Ford regénye tükrözi a saját családtörténetének egy részét, a Seattle iránti rajongását, a jazz iránti szenvedélyét és a családok által eltemetett titkokat. Könyve az 1940-es és 1980-as évek között váltakozik, összefonva a fiatal és az öreg Henry életét, korábbi tapasztalatait a jelenlegi attitűdökkel és felismerésekkel. Igazságot, barátságot, szeretetet, mit jelent amerikainak lenni? – ezeket a témákat a seattle-i jazz-jelenet és maga a szálloda képezi háttérként. Bár a történelem fontos része ennek a könyvnek, nem ennek bemutatása az elsődleges célja, hanem inkább az elkötelezettség és a tartós remény rendkívüli „gyengédsége”. Sikeresen egyensúlyba hozza ezt a gyengédséget az ázsiai bevándorlók és az amerikai születésű gyerekek kemény bánásmódjával, lehetővé téve azt, hogy átérezzük Henry haragját és zavartságát. Szereplői átgondolt képet festenek egy apa és fia közötti kapcsolatról is, ahol a kultúrák, az engedelmesség és a hűség ütközik. Ahol a bőrszín vagy a társadalmi akadályok ellenére, azért mindig kialakulnak barátságok és kötődések. Ahol Seattle nem csupán egy olyan ország része, amely háborúban állt a világgal, hanem egy megosztott és önmagával is harcban álló város. Időszerű bemutatkozás, amely nemcsak az amerikai történelem szégyenteljes epizódjára emlékezteti az olvasókat, hanem arra is figyelmeztet, hogy vizsgáljuk meg a jelent és figyeljünk arra, hogy ne ismétlődhessenek meg ezek az igazságtalanságok. Ajánlom mindenkinek, akit érdekel ez az időszak, a japán internálótáborok vagy a közelmúltbeli bevándorló szülők és a „nagyon” amerikai gyermekeik közötti kulturális összecsapás. Ez egy egyszerűbb, kevésbé ambiciózus könyv, mint a 2000-es évek elején általam olvasott David Guterson: Hó hull a cédrusra című könyve, de a romantikus egybeesés, a történelmi részletek és a realizmus szép kombinációja igen hasonló.

4 hozzászólás
vargarockzsolt>!
Jamie Ford: Hotel az Édes és Keserű út sarkán

Ha én egy érzéketlen, bunkó férfi volnék, ez lenne a véleményem:
Igazi love story, szoft pornó, akarom mondani szoft irodalom, fejletlen ízlésű kamaszoknak és érzelgős háziasszonyoknak. Hazug amerikai álom.
A betelepülő migráncsok sárgák – japcsik és kínaiak – második nemzedéke már elszakad az ősei kultúrájától – az egyikük még a szülei anyanyelvét sem tudja(!) – a fehér őslakosok persze – a szerző szerint – mind rasszisták, csak egy feka néger szaxofonos áll ki a szerelmespár mellett, akik aztán majd minden nehézséget legyőznek!

Na, hát ezt még tudnám színezni, de mivel én köztudomásúlag annyira politikailag korrekt vagyok, ilyenek az eszembe sem jutnak. spoiler
Akkor mi marad? Bocsánat azoktól, akik szeretik, de annyira kiszámítható, sematikus volt, hogy én rettenetesen untam.

7 hozzászólás
Amilgade>!
Jamie Ford: Hotel az Édes és Keserű út sarkán

Mindig is vegyes érzelmekkel fogadtam a faji különbségekről szóló könyveket. Egyrészt nagyon érdekelnek, másrészt mindig elborzadok az emberek kegyetlenkedésén. Ebben a szívhez szóló történetben egy japán lány és egy kínai fiú kapcsolatát látjuk kibontakozni, miközben dúl a második világháború. Hiába élnek az Egyesült Államokban, nincs kegyelem, a félelem, az előítéletek elvakítják az embereket. Szomorú és megható ez a könyv, évtizedekig tartó barátsággal megtűzve. Nagyon tetszett.

geszti>!
Jamie Ford: Hotel az Édes és Keserű út sarkán

Számomra teljesen ismeretlen történelmi háttérbe ágyazott szerelmi történet ez a regény. Szinte semmit sem olvastam még arról, hogyan élték meg a második világháborút az Egyesült Államokban élő különböző nációk. Mennyire nehéz lehetett sehová sem tartozni, és szembesülni azzal, lassan már te magad sem tudod ki vagy.

2 hozzászólás
suem1984>!
Jamie Ford: Hotel az Édes és Keserű út sarkán

Még eddig nem találkoztam ilyen gyönyörű című könyvvel, ami ennyire összhangban volt a történet hangulatával. Ráadásul a borítója is gyönyörű. Egy történet egy ferfiről, aki végignézte gyermekkorában a rasszizmust, átélte akkor is és idős korában is a gyászt. Egy gyönyörű történet, év végére jó választás.

Miyako71 P>!
Jamie Ford: Hotel az Édes és Keserű út sarkán

Elejétől a végéig jól megírt történet arról, milyen rettenetesen buták, rövidlátóak, önös érdekeknek élők vagyunk mi, emberek. A rasszizmusnak egy – általam – kevésbé ismert változatát tapasztalhatjuk meg olvasás közben. Az író kiválóan képes megrajzolni a helyszíneket, a szereplőket és a történéseket is rendkívül jól írja le, így olvasás közben szinte pergett szemem előtt az egész, mint egy film. Nem pörgős könyv a mai értelemben véve, bár folyamatosan zajlanak az események. Végig fent tartotta az érdeklődésemet, a végén már letenni sem tudtam, annyira érdekelt mi lesz a vége. Persze, amíg idáig eljutottam, voltak olyan pillanatok is, amikor legszívesebben abbahagytam volna az olvasást, annyira bosszantott, hogy hogy lehetnek az emberek ennyire korlátoltak, és gonoszak. Azért, ha nagyon őszinte akarok lenni, azt is be kell vallanom, hogy hasonló helyzetben valószínűleg nálam is életbe lépnének a túlélést támogató ösztönök, és én is inkább úgy viselkednék, mint Henry apja, nem pedig úgy, mint Henry, vagy ki tudja…. Pont ezért Henry apját nem tudom teljesen elítélni, és Henry-t sem maradéktalanul megérteni. Talán pont ez jelentette az egyik legnagyobb „élményt” ebben a könyvben; hogy miközben első olvasásra egyértelműen elítéltem minden rasszista megnyilvánulást, amikor jobban belegondoltam a leírt szituációba és megpróbáltam beleélni magam, elbizonytalanodtam, hogy mennyire lennék képes én másként viselkedni. Szóval nekem ez a könyv a történet olvasása mellett a saját magammal való szembenézésről is szólt.

3 hozzászólás
encus625 P>!
Jamie Ford: Hotel az Édes és Keserű út sarkán

Évekkel ezelőtt a könyv címe és borítója tetszett meg nekem, aztán idén végre megvettem. Kissé sematikus, kiszámítható, de szép történet egy kínai fiúról és egy japán lányról a 2. vh. alatt. Bár mindketten Amerika szülöttei, származásuk szerint mégsem számítanak annak, sok megpróbáltatást kell elszenvedniük.
A hibái ellenére szerettem olvasni és örülök, hogy volt valami valóságalapja is, mégha csak annyi is, hogy ez a hotel létezett, létezik és a zenész is valós személy volt.

>!
Kelly, Budapest, 2011
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633350171 · Fordította: Lorschy Katalin
kedaiyun>!
Jamie Ford: Hotel az Édes és Keserű út sarkán

Régóta láttam már ezt a könyvet a boltokban, ráadásul nagyon olcsón is, de valahogy kiesett a látókörömből. Aztán egyszer talán a vonaton vagy valahol éppen ezt olvasta valaki, és belenéztem. Arra gondoltam, eddig miért is nem érdekelt? Úgyhogy azonnan be is szereztem, és most került sor az elolvasására.
Nagyon tetszett! A második világháború Amerikát érintő részéről, a japán-amerikai viszonyokról eddig nem sokat olvastam, ezért különösen tetszett a témaválasztás. Az író jól bemutatta, hogy milyen érzés itt is, ott is idegennek lenni. Mindkét főhősünk második generációs bevándorló: Henry kínai, akinek kantoni szülei már azt akarják, beszéljen „amerikaiul”, de azért legyen kínai. Keiko japán, de egy szót sem tud japánul. Mindketten Amerikában születtek, de hiába amerikaiak, sok atrocitás éri őket. Megjelenik a könyvben az a fajta hozzáállás, amikor az emberek számára minden „ferdeszemű” egyforma, ezért Henrynek egy jelvényt kell hordania, nehogy japánnak nézzék. Sem ő, sem Keiko nem eléggé amerikai egyesek szerint. A japánok kitelepítését, táborba zárását is jól bemutatja a szerző. Megható a két szereplő közti kapcsolat, a barátság és a gyerekkori szerelem is. Tetszett még a barátságuk Sheldonnal, a fekete jazz-zenésszel, akinek a zenéje jelentős szerepet tölt be a történetben.
A könyv két idősíkon játszódik, egyrészt a 2. világháború alatt, másrészt a 80-as években. Henry szüleihez való viszonya, majd a Henry és a fia közötti viszony is érdekes. Henry mindvégig vitában állt az apjával, aki mindig is haza akart térni az Óhazába, de ő nem. Henry fia, Marty már igazán amerikai, és tetszett, ahogy együtt felfedezték a régi tárgyakat a szálló alagsorában.
Sok kínai kulturális dolog is megjelenik a könyvben, illetve néha kínai kifejezésekkel is lehet találkozni. A könyv stílusa nagyon filmszerű, szívesen megnézném filmben is, ha lenne belőle adaptáció. Ajánlom mindenkinek, akit érdekel ez a korszak és az, hogy milyen (volt) kínai-amerikainak vagy japán-amerikainak lenni.

1 hozzászólás
chajni>!
Jamie Ford: Hotel az Édes és Keserű út sarkán

Csodálatos könyv! Magával ragadott, láttam magam előtt minden pillanatát és nem akartam, hogy vége legyen. Mindig is imádtam az ilyen típusú könyveket, emberi sorsokat bemutató, nagyívű történeteket. A történelmet szintúgy, úgyhogy ez tökéletes ötvözet volt számomra.
Csodálatos könyv! Ennyi.

Amapola P>!
Jamie Ford: Hotel az Édes és Keserű út sarkán

Nagyon nekem való könyv, szépen rajzolt történelmi háttérrel, hiteles szereplőkkel. Szerettem a történetet, a vége felé nyílt színen potyogtak a könnyeim a Duna plaza étkezőjében spoiler. Szerettem az apa-fiú kapcsolat rajzát (Henry és az apja, Henry és a fia), szerettem azt, hogy csak érezette egyes szereplők „lelkét” (Mrs. Beatty, Oscar).
Az, ahogyan „a demokrácia hazája” viszonyult saját polgáraihoz (japán származású, de amerikai polgáraihoz), az elég elkeserítő.


Népszerű idézetek

mate55 P>!

Az öreg Henry Lee dermedten állt a Panama Szálló körüli nyüzsgésben.

(első mondat)

3 hozzászólás
bmgrapes I>!

…az életben a legnehezebb választás nem az, hogy mi a helyes és mi a helytelen, hanem az, hogy mi a helyes és mi a még helyesebb.

241. oldal

Pöfivonat>!

– Úgy gondolod, hogy „jobb szeretni és elveszteni a szerelmet, mint örökké a szerelem nélkül lenni.”

171. oldal

bmgrapes I>!

Azt nézi az ember, ami van, nem pedig azt, ami nincs.

314. oldal

Amapola P>!

– Reményt adtál nekem, Henry – Mr. Okabe megrázta Henry apró kezét, és a szemébe nézett. – És néha a remény elég ahhoz, hogy mindenen átsegítse az embert.

160. oldal

Kapcsolódó szócikkek: remény
Amapola P>!

– Olyan vicces. Azért küldtek bennünket ide, mert japánok vagyunk, de én niszei vagyok, második generációs amerikai. Még japánul sem tudok. A suliban azzal cukkoltak, hogy idegen vagyok. Itt benn néhány gyerek, aki isszei, szóval első generációs, azért cukkol, mert nem vagyok elég japán.

225. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

A borítékban egy kis darab kemény cukorkát és egy negyeddolláros érmét őrizgetett. Akkor kapták a kis borítékokat, amikor kiléptek a Bonney-Watson halottasházból, ahol Ethel búcsúztatóját tartották. A cukorka azért volt, hogy minden távozónak édes legyen a szája íze, ne pedig keserű. A negyeddollárosból még újabb cukorkát kellett vásárolni hazafelé az úton – ez volt az örök élet és a tartós boldogság hagyományos záloga.

50. oldal

brigi11 P>!

Henry megértette. Őszintén megértette. Tudta, hogy milyen, ha az ember hátrahagy valamit. Milyen, ha továbblép, és a jövőnek él, ahelyett hogy a múltba nézne.

78. oldal

rlb_32557241>!

– A nagyszerű hírekről jut eszembe, ki az a lány, akivel hazafelé láttalak menni, hm? Nem kéne nekem is tudnom erről?
Henry érezte, hogy elönti az arcát a vér.
– Ő csak… csak egy barátom az iskolából.
– Ahá. Lehet talán, hogy ez barátnőt jelent?
Henry gyorsan védekezni kezdett.
– Nem, ő csak egy japán barátom. A szüleim kitekernék a nyakamat, ha megtudnák. – Az ingén viselt jelvényre mutatott, egy újabbra, amit az apja rákényszerített, miután a régit Chaz letépte róla.
– Kínai vagyok. Libanoni vagyok. Pekingi vagyok. Mindörökké a legmenőbb vagyok. – Sheldon a fejét rázta.

36. oldal, Nihonmacsi (1942)

Amapola P>!

Ha ezen múlik, hogy bejussak az alagsorba, akkor japán leszek. Kékvérű félig marslakó kanadai bevándorló leszek, ha az kell hozzá, gondolta.

77. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Paullina Simons: Tatjána és Alexander
Amy Harmon: Homokból és hamuból
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Belinda Alexandra: Zafír égbolt
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Amy Harmon: Arctalan szerelem
Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről
Amy Harmon: Csak a szél tudja
Eoin Dempsey: Fehér rózsa
Nicholas Sparks: Hosszú utazás