Ösztön 39 csillagozás

Jamey Bradbury: Ösztön

Tracy ​Petrikoff az alaszkai vadonban nőtt fel szánhúzó apjával és öccsével. Napjait leginkább állatnyomok követésével és kutyák futtatásával tölti a környező erdőségekben. A lány minden álma, hogy apja nyomdokaiba lépve a felnőttek között indulhasson az Iditarod szánhúzóversenyen, a világ legkeményebb és egyben legcsodálatosabb terepén.

Tracynek azonban van egy másik élete is. Született csapdaállító és vadász, és gyakran titokban járja az erdőt, hogy különös szenvedélyének, a vérivásnak hódoljon. Az állatok vérével átmenetileg azok érzékszervi tapasztalatait és emlékeit is megörökli, hogy a vadont a maga teljességében lássa. Egyetlen szabályt viszont be kell tartania: embereket soha nem bánthat.
Tracy élete gyökeresen megváltozik, amikor idegenek jelennek meg a környékükön. Egy napon váratlanul megtámadja őt egy férfi az erdőben, és dulakodás közben a lány eszméletét veszti. Bár a támadást szerencsésen túléli, mégsem tud pontosan visszaemlékezni az eseményekre,… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2020
424 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635041602 · Fordította: Tax Ágnes
>!
Európa, Budapest, 2020
424 oldal · ISBN: 9789635042708 · Fordította: Tax Ágnes

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 41

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Réka0128 P>!
Jamey Bradbury: Ösztön

Sajnos nem erre számítottam…

Megmondom őszintén egy kicsit becsapva érzem magam. A fülszöveg és a thriller címke miatt valami egészen mást vártam. Valószínűleg ha elvárások nélkül álltam volna neki az olvasásnak jobban tetszett volna a könyv, mert annyira azért nem volt rossz. Ez a történet egyáltalán nem thriller, hanem inkább egy drámai kalandregény. A cselekmény elég lassan halad, túl nagy izgalmakra nem kell számítani, bár a befejezés azért tartogat meglepetéseket. Nem olvastam még olyan könyvet, ami Alaszkában játszódott volna, így ez a környezet teljesen új volt számomra. Viszont ahhoz képest, hogy a szerző Alaszkában él, szerintem olyan részletesen nem sikerült bemutatnia a vidéket. Ami nagyon tetszett, hogy betekintést nyújt a szánhúzó versenyek és a kutyák tartásának világába.
A szereplők közül nem igazán sikerült senkit megkedvelnem. Tracy karaktere érdekes volt, de ami a legnagyobb kérdés volt vele és az édesanyjával kapcsolatban, arra sajnos nem kaptam választ és ezt nagyon sajnáltam…
Elgondolkoztam rajta, hogy túladok a könyvön, de aztán arra jutottam, hogy pár év múlva inkább teszek vele egy újabb próbát elvárások nélkül. :)

5 hozzászólás
Hellena_Drosanne P>!
Jamey Bradbury: Ösztön

A teljes értékelés olvasható a blogomon:
https://thedeathgoddess.blogspot.com/2020/08/jamey-brad…

Igen is meg nem is. Jó ötletek nem túl jó megvalósítással. Többet, mást lehetett/kellett volna kihozni ebből. Végig az volt a benyomásom, hogy az írónő két jó alapötletből indult ki, de csak egy könyvet akart írni, ezért megpróbálta ezt a kettőt valahogy összehozni. A tanácsadói helyében én erről lebeszéltem volna, ugyanis két jó könyv helyett született egy erősen közepes tákolmány.

Adott egy fiatal lány, aki él-hal a kutyaszánhajtásért, meg a vérivásért. Ezzel még akkora baj nincs is, ha a kettős életet normálisan vázolja fel. A két élet itt teljesen összemosódik, nem egészen arról van szó, hogy nappal így, éjjel úgy. Semmi következetesség; ha úgy adódik, Tracy nappal is vadászik, de ezt amúgy titkolni kell, tehát éjszakánként is kiszökik az erdőbe. Rettentően idegesített az is, hogy az első 130 oldalon nem írta le kerek-perec a vérivást. Utalgatott rá, de azt is olyan prűd módon tette, hogy viszketett a tenyerem. A 134. oldalon aztán megtört a jég, és felvállalta. Hogy addig miért nem, számomra rejtély.

A cselekményről keveset tudok mondani, mert nem is nagyon van. Egy helyben toporgásnak éreztem az egészet, időérzék nulla; hogy két oldal között fél óra vagy fél hónap telt el, megállapíthatatlan volt. Nem beszélve az ismétlésről. Tracytől mást se lehetett olvasni, csak hogy imádja a kutyákat és imád kint lenni, és mindent megtenne azért, hogy kimehessen az erdőbe. Na meg hogy március elsején lesz 18 éves és ez azért jó, mert a Junior versenyt előtte, a felnőttet pedig utána rendezik, hú de szuper, mindkettőn indulhat. Köszönöm szépen, nekem ezeket elég egyszer leírni, bő 400 oldal nem olyan hosszú, hogy 10%-onként elfelejtsem. Mindennek a tetejébe a szereplők is minduntalan ugyanazt csinálták (megetetik a kutyákat, felsöprik az udvart, kutyacipőt varrnak, mosogatnak), változatosság csak annyi volt, hogy megjelent a színen egy-egy új ember.

A versennyel kapcsolatban pedig az volt az érzésem, hogy maga a szerző sem tudja, miért is írta bele. Meglengeti, hogy Tracy indulni fog mindkettőn, spoiler Ennek mi értelme van? spoiler
A befejezéssel értem, mit akar üzenni: vállad fel, aki vagy, légy önmagad, nem kell feladni egy tulajdonságodat, hogy beilleszkedj a közösségbe. Ez eddig oké. De az az üzenet már nem oké, hogy a bennünk élő vadembert kell felvállalni. Itt is: jó ötlet, rosszul kommunikálva.

Tracy és Jesse kapcsolata megfoghatatlan volt egy kissé; nem igazán tudtam eldönteni, hogy ez valami esetlen szerelmi szál akar lenni, vagy Tracy képessége és egyéb vágyai miatt tartják-e fenn. Ennél azért a Brontë nővérek is konkrétabbak egy fokkal. Stephen King meg pláne.

A szereplőkkel sem tudtam azonosulni, Helent és Scottot kedveltem némileg. Tracy abszolút ellenszenves, éretlen, dacos, hisztis. Az apja meg láthatóan nem tud vele mit kezdeni. Ha kint vannak, akkor „Menj be!”, ha bent vannak, akkor meg „Menj ki!” Hű, micsoda nagy nevelés! Jesse meg olyan semmilyen, habár próbált belőle nagy titokzatost csinálni az írónő, engem mégsem lepett meg vele kapcsolatban semmi.

Felnövésregénynek semmiképp nem mondanám; Tracy nem változott, nem nőtt fel off, és azzal sem értek egyet, hogy a Brontë nővérek és Stephen King találkozása lenne. Csak ismételni tudom magam: ez két jó történet, rosszul összegyúrva. Sokkal jobb lett volna, ha az egyik ötletre élezi ki: vagy lett volna belőle egy tisztán vérivós Maugli, vagy egy cuki kutyás sztori, rendesen kifejtve a versenyt is. A magam részéről az utóbbira szavaztam volna.

A moly azt mondja, 70%-ra értékelném. Én azt mondom, ennyire sem.

Ameriel>!
Jamey Bradbury: Ösztön

/Amit szerettem benne:/

Tracy szimpatikus karakter, érdekes volt olvasni a csapdakészítésről és az Alaszkai életről. A könyv az elejétől a végéig sejtelmesen beszél az eseményekről, és csupán utal rá, hogy Tracy vért iszik a elejtett állatok testéből. Nem tudjuk meg, hogy milyen lény ő, és hogyan vált azzá, aki, de a történet szempontjából nem is igazán fontos, sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak az érzelmek és az ösztönök – ahogy azt a könyv címe is mutatja.

Egy lassabb regénynek mondanám, ahol a kérdéseinkre a könyv végén kapunk válaszokat. A könyv erősségét azt adta, hogy tudni akartad mi fog történni a főhőssel, hogyan fog tudni kikerülni ebből a szituációból? Így az olvasó halad a sorokkal, könnyen olvasható könyvnek tartom, és erre rásegít a nagyobb betűméret is. Tetszett, ahogy a történet kibontakozott a végére.

/Ami kevésbé tetszett:/

A könyv végét mondjuk nem éreztem igazán lezártnak, vártam volna még néhány oldalt, amiben kiderül mi történt Tracyvel később, így maradt egy kis hiányérzetem. Ennek ellenére nem volt rossz olvasmány, és a történet is érdekesebb lett volna, ha több konkrétumot kapunk belőle, nem pedig állandóan utalgat az író.

Tracy családja háttérbe szorult, az apja kifejezetten irritáló volt és azon kívül, hogy eltiltotta a vadászattól a lányt és folyamatosan vagy be vagy kizavarta a házból, nem igazán tett hozzá a történethez érdemben. Tracy testvére pedig keveset szerepelt, az édesanyjáról megtudunk pár dolgot, de azok sem igazán lényegesek. Az már csak plusz negatív volt a számomra, amit a kutyákkal csinált, hogy kiszabaduljon ebből a helyzetből.

Bővebben a blogon: http://amerielkonyvei.hu/jamey-bradbury-oszton/

L_Reggie>!
Jamey Bradbury: Ösztön

Nagyon jó élmény volt olvasni ezt a könyvet. Teljesen beleéltem magamat, úgy éreztem én is ott vagyok a szereplőkkel Alaszkában. Mindig is lenyűgözőnek találtam azt a vidéket, főleg emiatt is szerettem volna elolvasni ezt a könyvet és elmondhatom, hogy nem csalódtam. Az írónő remekül megragadja a hely varázsát és vadságát, és ezt részletgazdagon tárja az olvasó elé. Alaszka továbbá az a hely is, ami bár gyönyörű, igencsak veszélyes is. Ott a hatalmas vadon, és aki nem tud benne helyt állni, az könnyen oda veszhet. Kevés ehhez fogható hely van a Földön, és ezt Bradbury jól ábrázolja, ezzel egy tökéletes helyszínt adva a csodás történetnek.

A könyv gyakran vált a múlt és jelen között. A múlt szolgál arra, hogy jobban megismerjük a főszereplő Tracy-t és családját. Megtudjuk, hogy nőtt föl, milyen életet él. Mert mint a tartalomból már megtudtuk, Tracy állatok vérét issza. Az írónő nem törekszik arra, hogy megtudjuk a miért-et. Egyszerűen így van és kész. Tracy nem őrült, pszichopata, nem szórakozásból öl, csak így táplálkozik. spoiler Számomra kicsit olyan volt mintha egy vámpír féle lenne. Különféle mitológiákban úgy vélem találkozhatunk ilyennel. Ami tetszett, hogy ez nem volt egy fő eleme a regénynek, inkább csak egy eszköz volt, ami segített kibontakoztatni a történetet.
A múltban játszódó részeknél fontos elem Tracy kapcsolata az anyával, aki egy balesetben hunyt el. Megtudjuk milyen viszony volt kettejük között.
A jelenben bár látjuk, hogy Tracy mennyire nehezen dolgozza föl anyja elvesztését, itt inkább az apjával való kapcsolta kerül előtérbe. Látjuk, hogy mindketten mennyire máshogy viselik a helyzetüket. Aztán ott van a rejtély, ami beszövi az egész könyvet. Igazán jól van megírva, fokozatosan kapjuk csak az információkat, nem lehet előre kitalálni mi lesz a végkifejlett. Tetszett, hogy ez egy lassabban haladó, erősen az érzelmekre fókuszáló sztori. A könyv végével nem voltam 100%-ig megelégedve, kissé ködös lett, és úgy érzem mintha eléggé a semmiből jött volna. De azért nem volt szívem levonni az 5 csillagból, mert úgy érzem ez a regény megérdemi a maximum pontot.

Praetorianus P>!
Jamey Bradbury: Ösztön

Sosem értettem, miért kell címkéket (könyvborító esetén neveket) aggatni valamire. Itt most ismét megvezettek, mert bár a Bronte lányoktól semmit sem olvastam, Kingtől azonban lényegében mindent, és értetlenül néztem a végén, hogy most akkor itt hol is bújt meg a mester. Elárulom, sehol.
Oké, van egy különleges képességgel megáldott főszereplőnk, Tracy, aki jobban szereti a vért egy átlagembernél (mondjuk úgy frissen és melegen), és képes a vért megízlelve emlékeket befogadni a „véradótól”, legyen az ember vagy állat. Ez még akár lehetne is Kinges, sőt, néhol ez a képesség képes kifejezetten bizarrba fordulni spoiler, de ez csak apró adalék, inkább csak érdekesség a történet szempontjából.
Ez itt bizony (szerintem) nem thriller volt, inkább egy család drámája, megspékelve két gyilkossággal, melyek közül az egyik kicsit elnagyolt és homályban hagyott, a másik meg inkább afféle groteszk végkifejlet. A fő irány a kaland, Alaszka, szánhúzó versenyek. Fiatalon kedveltem Jack Londont, és ennek a történetnek (a bizarr részeket leszámítva) volt egy kis Londonos beütése.
Maga a könyv (az apró csalódástól eltekintve) nagyon jó. Oké, nem egy csavaros, pörgős akciódús regény, inkább amolyan lassan felépített és előkészített történet, ami a végén abszurd módon szakad az olvasó nyakába. Túl nagy meglepetés nem ért az utolsó néhány oldalt leszámítva, de itt nem is az volt a cél. Viszont nagyon hatásosan és hitelesen mutatja be a szánhúzó versenyek világát, és a kutyatenyésztőket. A főszereplő Tracy E/1 narrációja tetszett, jó karakter korrektül kibontva, a múltja összes apróságával elénk rakva, tessék szépen élvezni.
Szumma szummárum, erős 8/10, ami akár még 9 is lehetett volna, ha nem a kedvenc írom nevével sózzák rám (ejnyebejnye…).

7 hozzászólás
gizmo6 I>!
Jamey Bradbury: Ösztön

Jamey Badbury debütáló kötete a fülszöveg alapján rögtön felkeltette a figyelmemet, és kíváncsi lettem rá. Bár olvasás közben kiderült, hogy nem teljesen az, mint amit vártam, de még így is igazán figyelemre méltó első regény, ráadásul valóban nehezen bekategorizálható mű, ami inkább előnye, mint hátránya. A fülszövegben beharangozott Stephen King-hatást nem igazán éreztem, Jack London regényeihez már sokkal közelebb áll, hiszen ő is szívesen írt Alaszka vadregényes tájairól, a szánhúzó kutyák világáról, ami ennek a műnek is az egyik központi eleme.
bővebben: http://cornandsoda.com/jamey-bradbury-oszton/

basa>!
Jamey Bradbury: Ösztön

Az Európa Kiadó mostanában az én húrjaim pengeti és nem titok, az utolsó 6 megjelenést örömmel megvettem.Az Ösztön egyedi hangulatú pszihothriller egy csonka család hétköznapjairól, egy különleges lány szemén keresztül, az alaszkai vadonban,mígnem egy nap idegen tűnik fel és zavarja meg Tracy,a család,a környék nyugalmát…Az Ösztön egyedi hangulatú dráma a veszteségről,a fájdalomról,a túlélésről a szélsőséges viszonyok közötti emberi-állati kapcsolatok összefonódásáról,az egymásrautaltságról,a magányról..Az Ösztön Jamey Bradbury első regénye,aki elmondása szerint a következőt írja,ami ismét Alaszkában játszódik ahol egy nő rejtélyes házat épít rengeteg ajtóval,melyek más-más idősíkokba nyílnak..Az Ösztön szép mondatokkal telehintett többrétegű,újraolvasós történet számomra

Tinka_Dark_World P>!
Jamey Bradbury: Ösztön

Vegyes érzéseim maradtak a könyv után, mikor befejeztem. Nem is szeretném itt teljesen kifejteni, mivel ehhez egy egész blog bejegyzést szeretnék szentelni.
Végeredményben nekem kiemelten tetszett és jó döntés volt az olvasása. Örülök, hogy ezzel is gazdagíthattam az elolvasott könyvek polcát. ^^

1 hozzászólás
Mary_J>!
Jamey Bradbury: Ösztön

Véletlenül találtam erre a könyvre és elsőre nagyon megfogott a borító valamint az ajánlás Brontë és King együtt említése komoly fejtörésre késztetett és már szinte a leírás se érdekelt, kellett és kész. És nem is bántam meg a hirtelen találkozásunk. Érdekes, hideg mondhatni már rideg történet volt, a magányról és a családról, a természetről, szinte alakszag erdeiben éreztem magam én is olvasás közben.
A szereplők különlegesek voltak és eléggé megosztóak, talán ettől lettek még valóságosabbak is a cselekmény misztikusságával együtt (ami bármilyen idegennek is tűnt előre épp olyan szépen beleillett végül az egészbe). Megérte kézbe venni és legközelebbi választáskor is hallani az ösztönökre… :)

Robmiller P>!
Jamey Bradbury: Ösztön

Hirtelen felindulásból vettem meg a könyvet, miután szembejött velem a könyvesbolt polcán. A fülszöveg felkeltette az érdeklődésemet, így a kosárban landolt.
Igazából teljesen rendben volt a történet. Jó stílusban ír az Író, és a cselekmény sem akadozó, hanem szépen mélyül el az ember Alaszka világában.
Nem is tudom, hogy miként értékeljem ezt a vámpíros, vagy inkább talán farkasemberes történetre hajazó könyvet. Az biztos, hogy nem erre számítottam, ugyanakkor kellemes meglepetés volt. Bár néhány dolog nem tiszta nekem, illetve örültem volna, ha bizonyos mellékszálakat jobban kifejt, kibontakoztat az Író, de nagyon komoly negatívumot nem tudok felhozni. Nekem megérte a ráköltött pénzt!


Népszerű idézetek

Robmiller P>!

Vannak könyvek, amikor olvasva azon csodálkozol, hogy tudhatja azt egy számodra ismeretlen ember, ami a te fejedben jár.

14-15. oldal (Európa, 2020)

Praetorianus P>!

Olykor könnyebb elérni valamit, ha hagyunk rá elég időt és megkerüljük az akadályokat, ahelyett, hogy egyenesen átszántunk rajtuk.

169. oldal (Európa, 2020)

Robmiller P>!

Két módja van, hogy megismerd egy másik élőlény gondolkodását, és egyikben sincs benne a beszélgetés, ami csak zavaró tényező.

27. oldal (Európa, 2020)

Trixi>!

Sose vegyél el többet, mint amire szükséged van.

Ameriel>!

Ha valaki eltűnik az életünkből, arra számíthatunk, hogy a dolgok örökre megváltoznak, és bizonyos értelemben így is van.

190. oldal, 8. fejezet, harmadik bekezdés

Praetorianus P>!

Ha valaki hozzád közel álló meghal, az ráül a lelkedre.

85. oldal (Európa, 2020)

Praetorianus P>!

El akartam mondani neki, hogy igenis értem, ha tudni szeretné. Nagyon is értettem, mit jelent örökké szorongani és félni, és nem azért csinálni valamit, mert kedvem van hozzá, hanem mert nincs más választásom.

177. oldal (Európa, 2020)

Praetorianus P>!

Egyszerűbbek lennének a dolgok, ha magam lehetnék, ha nem kellene senki előtt titkolóznom, semmit takargatnom. Ha nem kellene senkit sem óvnom a vadságtól, amit belül érzek, attól a sürgető késztetéstől, hogy átadjam magam mindannak, amitől anyu óva intett.

180-181. oldal (Európa, 2020)

F_Ani>!

Úgy szeretett, akár egy futótűz, mint a monszun, mint egy cunami, olyan szeretettel, ami felemésztette, ami olyan volt, akár egy kézzel fogható dolog, olyasvalami, aminek szélessége, mélysége és súlya van.

389. oldal, 20. fejezet, (Európa, 2020)

Ameriel>!

Az idegen biztosan legalább annyira szerette Kleinhaus könyvét, mint ahogy én, ha vette a fáradtságot, hogy ezt a fölösleges súlyt elcipelte magával az erdőbe.

51. oldal, 2. fejezet, első bekezdés


Hasonló könyvek címkék alapján

James H. Cobb: Sarkvidéki küldetés
James Rollins: Az Éden oltára
Patrick Lee: A futó
Arthur Hailey: Hírhajsza
James Rollins: Rejtély
Ben Elton: Pattogatott vérfürdő
Stieg Larsson: A kártyavár összedől
Urbánszki László: A nemzetségfő
Justin Cronin: A szabadulás
Julie Garwood: Kegyes halál