Tiamat ​dühe (A Térség 8.) 91% 135 csillagozás

Az első rész magyar nyelvű megjelenése óta követem a Térség sorozatot, bár eléggé ingadozó volt a kapcsolatunk egyik-másik kötet miatt. Az utolsó trilógia indítása biztató volt, reméltem a folytatás is ilyen lesz. Nos, ilyen lett, élvezetes olvasmányt kaptam.
A cselekmény nem közvetlenül a Perszepolisz felemelkedése után játszódik, ugrunk valamennyit az időben (az idő múlásának pontos érzékeltetése valahogy nem jön át ezekben a regényekben). A Rocinante legénysége szétszóródott: Holden ugyebár Duarte „vendégszeretetét” élvezi, Amosról nincs hír, mióta a Laconiára távozott, Naomi Sabával koordinálja az ellenállást, Bobbie és Alex pedig a lehetőséget lesik, mikor csaphatnak le laconiai hajókra. A regény eleje ennek az új helyzetnek a felvázolásával megy el, képbe helyezi az olvasót, hogy aztán Duarte „most majd megmutatják a titokzatos idegeneknek” kísérlete megkavarja az állóvizet és beindítsa a regény cselekményét. Van itt minden: intrika, politikai harcok, na és űrcsaták is, a párostól megszokott minőségben.
A nézőpontkaraktereket illetően ezúttal maradt a regény a kezelhető ötnél, ami viszont újdonság, hogy a „vendégeskedés” miatt Holden ezúttal nincs köztük, ő csak a prológust és az epilógust kapta meg hatodikként. Naomi, Bobbie, Alex nem ismeretlen az olvasók előtt, ők hozták a megszokott stílusukat és küzdelmeiket. A negyedik részből visszatért Elvi és bár ott nem különösebben rajongtam érte, itt elég érdekes szálat kapott. Az ötödik nézőpont új karakter, Teresa, Duarte lánya. Az ő szemén keresztül ismerhetjük meg a Laconiai Birodalom egy részét ill. Elvi mellett ő ad mélyebb betekintést a birodalmat vezetők mindennapjaiba. Fiatal kora és lány léte ellenére szerintem elég jól sikerült megírni az ő karakterét is, nem éreztem idegesítőnek, inkább sajnálni tudtam csak.
Ahogy fent írtam, a regény élvezetes olvasmánynak bizonyult, némileg haladt a titokzatos idegenek szál is, így kíváncsian várom a finálét.

Izgalmas rész volt, kevés üresjárat és sok akció. Igaz, hogy a sok nézőpont közül egy sem volt Holdené, de helyette ott volt Naomi és Alex. Az egomán Duartének sikerült felbosszantani azt a valamit, ami már egy világot elpusztított (innen a cím, Tiamat egy ősi mezopotámiai istennő). Hiába a megfontolt tudós tanácsa, egy katona akkor boldog, ha robbantgathat.
Sajnos volt, akit elvesztettünk a régi motorosok közül, volt, akit 'félig', de a Rocinante még mindig repül.
Az írópáros már csak egy részt tervez, amibe elég sok mindent bele kell zsúfolniuk, mert most már az emberiség túlélése a cél. Jó messzire eljutottunk az első rész óta, de klassz utazás volt.

Sokáig húzták, de a végére elég izgalmas lett, sehol egy őrült, akit a történet középpontjába helyeznek, végre megtudunk többet a protomolekulákról, és azokról, akik elpusztították a protósok civilizációját, és most az emberiségnek igencsak sikerült felbosszantani őket. A szokásos emberi dolgok is folytak, a cél már az előző kötet végén ismert volt nagyjából, most pedig a megoldásra került sor. Itt a vége, fuss el véle, legalábbis remélem. Elég volt ennyi a sorozatból. Bárcsak felejthetném a felesleges hülyeségeket, amelyek gyengébbnél gyengébb történeteket eredményeztek, de nem lehet. Azért szomorú vagyok, Minden jót, Holden és többiek!

Érdemben értékelni, annyit tesz, hogy sokadik résznek kiváló, mind írástechnikailak, mind akcióban, mind történetvezetésben, mind tudományosan, minden téren, de nekem már elég lenne, egy jó befejező rész is. Már kapcsolatokban is sorsfordító a 7 év, a babona szerint, és ez már itt a nyolcadik rész, nincs az a sorozat ahol kitartottam volna ilyen sokáig, vagy csak kevés mint Michael J. Sullivan sorozata, vagy a Vaják, esetleg Banks Kúltúra sorzata bár az nem ilyen, de őszintén itt már nehezemre esik.

És folytatódik. Lehet ennek valaha vége? A történetet nem kell lezárni soha (1300 rendszer), maximum a hangzatos címek fogyhatnak el.

Ráadásul érdekes történetet sikerült összerakni, bár az alapfelállás nagyon más, mint eddig, a legénység szétszóródott, Holden rabságban, a Roci sehol. Kapunk új szereplőket is (naná), Teresa nagyon jó, hiába 14 éves, az ő szála volt a legérdekesebb.
A sorozat-indító kötet még inkább miltary sci-fi volt némi extra bonyodalommal, de ez már vérbeli űropera sok-sok politikával. A legfőbb kérdés megválaszolása sajnos nem sokat halad előre, ez van, emellett a többi szál kicsit eltörpül, de azért lehet élvezni őket.
Számomra a legérdekesebb, hogy a legénység mostmár egyértelműen a rosszak oldalán harcol, gyakorlatilag céltalanul gyilkolásznak akárkit, aki közéjük és azok közé kerül, akik nem tetszenek nekik. Leginkább kalózokra emlékeztetnek, akik leölnek bárkit, akitől elvehetnek valamit, ami a saját túlélésüket segíti.

Akinek tetszett a sorozat eddig is, az ne hagyja abba, ez a rész a jobbak közül való.

Végre! Erre várok már a negyedik rész óta. Nem mondanám, hogy nem szerettem volna a sorozat “közepét”, de az első három rész szintjét egyszerűen nem sikerült elérniük, még ha önmagukban jók, és izgalmasak is voltak, de a Tiamat dühétől végre azt kaptam, amit vártam. Tele fordulatokkal (de komolyan, olyan irányt vett néhol a történet, amire egyáltalán nem számítottam), szívszorító pillanatokkal (már az első mondattól fogva), és végre nagyobb szerepet kap a protomolekulás szál is spoiler.
A 4-5 szemszög is nagyon el lett találva, bár Elvi részeitől nagyon féltem, mert a széria általam legjobban utált karaktere volt eddig, de úgy látszik miután sikerült megd*gatnia magát, már teljesen szerethető, és érdekes karakter lett. Fayezt (a férjét) meg egyenesen imádtam, szóval lehet, hogy ennek is volt hozzá köze. Van egy új főszereplőnk is, Teresa, Duarte lánya, aki nagyon jól el lett találva, eleinte azt hittem, hogy egy idegesítő tinilány lesz, de szerencsére nem, nagyon érdekes volt az út amit bejárt, és kíváncsi leszek rá a folytatásban is. spoiler És persze a Roci régi legénysége sem okoz csalódást, sajnos külön utakon jártak, de ettől függetlenül is nagyon élveztem spoiler
Még egy rész van hátra, és bár kicsit félek tőle, hogy spoiler, de ettől függetlenül nagyon kíváncsi vagyok a lezárásra, és miután a nyolcadik rész visszaadta a reményt, bízom benne, hogy a vége sem okoz majd csalódást.

Be kell vallanom, a harmadik trilógia nem úgy folytatta az első kettő által elindított történetfolyamot, ahogy azt vártam. Vagyis valójában nem vártam semmi konkrétat, csak azt, hogy előre, előre, előre. Hatalmas ez az univerzum (szó szerint), amit az írópáros létrehozott, rengeteg kiaknázatlan ötlettel, világgal, bonyodalommal. Azt vártam, hogy egyre többet és többet megtudhatunk az ezerháromszáz világról és persze az idegenekről.
Ehelyett kaptam egy több évtizedes időbeli ugrást az előző rész elején (amelynek élettani hatásait csak ebben a könyvben részletezték), és amely persze lehetővé tette, hogy a központi hatalom valamennyire magához térjen, és ne onnan kelljen folytatni, ahol a „bombázás” porig rombolta a Földet. Ám ezen kívül kaptam mást is, amire nem számítottam. Az emberi együgyűség legjellemzőbb megnyilvánulását, a világuralomra törés iránti törekvést. Ezt az erőfitogtatást és terrorban tartást már Inarosnál is untam. Duarte megjelenésével kettős érzésem támadt. Unalmas volt újra ugyanazt látni, mégis izgalmasnak tűnt egy valóban karizmatikus ember főszereplésével. De mégiscsak együgyűség.
Az előző rész szinte semmi másról nem szólt, mint a teljhatalom megszerzéséről. Politikáról. Harc nem is volt, csak megállíthatatlan offenzíva. És ez az előzmény ágyazott meg ennek a résznek.
Amikor is a főszereplők szétszélednek, egyedül vagy maximum ketten dolgoznak a földalatti mozgalomnak. Megjelennek új szereplők. Rengeteg. Legtöbbjük persze szimpatikus. Ez talán jót is tett a sztorinak.
Azonban az tagadhatatlan tény, hogy a 4-5 főszereplő külön-külön feleannyira sem izgalmas, mint együtt.
Naomi, Bobbie és Alex hármasa működik is meg nem is. Holden sajnos kevés szerepet kap, és talán ennek a nyoma látszik leginkább. Amost is alig látjuk, bár miután én már őszintén lemondtam róla, lehet, hogy végül talán az egyik legizgalmasabb karakterré válik a következő részben.
Hőseink sokáig csak előkészülnek valami nagyobb dobásra. Ha lesz valami. Érződik a szenvedésük, de ezzel együtt a történet is szenved.
Aminek nagyon örültem, hogy az írók nem hagyták eszkalálódni a helyzetet. Már a könyv közepén történik valami hihetetlen. És innentől minden megváltozik. Szerencsére. Megváltoznak az erőviszonyok, a lehetőségek, és az idegenek is sokkal de sokkal ijesztőbbé válnak azáltal, hogy mindenki a bőrén érzi a jelenlétük hatását.
Nagyon várom a történet lezárását. Nem akarok megúszós befejezést. Nem akarom, hogy néhány kisebb kényszerű akció során minden helyrejöjjön. Kezdettől fogva pörögnie kell az eseményeknek. A lamentálás ideje lejárt. Ezt a két részt egyelőre nem tudom hová tenni. Jó is meg fura is. De csak akkor fogom véglegesen eldönteni, mennyire tetszettek, ha a lezárással együtt tehetem őket kontextusba.

Ötlet: 4
Következetesség: 4
Stílus: 4
Érdeklődés fenntartása: 4
Emlékezetes jelenetek: 4
Kidolgozott karakterek: 5
Újraolvasás: 3

Átlag: 4

Sajnos a könyv háromnegyedét végiguntam. Felhelyezték a térképre a szereplőket meg történt váratlan haláleset is, űrcsaták meg a szokásos politika, de pont ezek azok amiket annyira nem szeretek ebben a sorozatban. Teresa szála volt ami lekötött egyedül, meg Elvi, aki teljesen más karakter már, mint a Cibolában volt. Nagyon hiányzott a két kedvencem spoiler akikkel együtt a humor is eltűnt ebből a részből.
Az utolsó harmadra jobban beindult a cselekmény és végre meghozta az igazi hangulatot amit várok ettől a sorozattól. Már közel a befejezés, de még mindig nem tudom elképzelni, hogy mi lesz a vége.

A Térség sorozat nyolcadik része a jobban sikerült folytatások közé tartozik nyoma sincs az előző résznél felhánytorgatott átvezető epizód jellegnek. A felállás kissél más, hiszen a Roci legénysége külön utakon jár és Holden, mint nézőpont karakter kiesik, de itt van helyette Teresa, Duarta lánya, aki meglepően érdekes és összetett személyiség lett, a története a legérdekesebb az összes közül. Elvi a biológus továbbra sem tartozik a kedvenc karaktereim közé, de értem miért volt szükség nézőpontkarakterként. A történt a Laconiai Birodalom ellen munkálkodó földalatti ellenállás mozgalom kétségbeesett küzdelme körül forog, miközben a Birodalom megpróbálja megrendszabályozni azt a titokzatos erőt, népet, lényt, valamit, ami a kapukat létrehozó civilizációt elpusztította és hajókat rabol el az áthaladás közben.
Tetszett, hogy megkérdőjelezi a hősök indítákait, voltaképpen miért is harcolna bárki a felvilágosult és békét teremtő Birodalom ellen, ha egységet hoz a galaxisban, de meg is válaszolja indirekt módon a végén. Itt most nagyon lényeges események történek, mind a lassú zónában, mind Laconioána, utóbbi ostroma különösen emlékezetsség vált. Nekem nagyon tetszet Bobbie története, igazán emlékezetes lett. Továbbra is hanygányit kerültünk közelebb a nagy titkokhoz, ki és miért építette ezeket a kapukat, mi pusztította el őket, szóval az utolsó könyvbe nagyon sok mindent bele kell szuszakolniuk. Azt nem is modnom, hogy a karakterábrázolás tanítani való, jól megírt izgalmas űropera továbbra is.

Végre ismét több szerepet kap az idegen technológia, ám természetesen továbbra is az emberiség egymásnak feszülő csoportjainak küzdelme áll a középpontban, mert továbbra is igaz az, hogy inkább azzal foglalkozunk, amit ismerünk, ami megszokott, ahelyett, hogy a közös probléma megoldása lenne a prioritás.

A fülszöveg jól leírja az alapokat, szóval leginkább a birodalom és az ellenállás küzdelme adja a történet gerincét, miközben ott leselkedik (és néha fel is bukkan) az egész emberiségre veszélyt jelentő titokzatos és felfoghatatlan valami.
De természetesen egymást egyszerűbb gyepálni, az ellenállás pedig spoiler.
Emellett felbukkan spoiler Teresa, olvasás közben megfeledkeztem erről… :D
Az ő spoiler.
Aztán jött spoiler, bár ettől még a keletkező űr ott maradt.

A cselekménybe szokásomhoz híven jobban nem mennék bele, de továbbra is nagyon összetett a történet, miközben a karakterek többsége sem csak jó vagy rossz, így bőven van kiért szorítani, mind a két oldalon emberek vannak, saját meggyőződéssel, amit érvényre szeretnének juttatni.
Ez mondjuk a spoiler.

Szóval az emberiség továbbra is megosztott, de spoiler.

Kíváncsian várom a nagy finálét, aminek ez a kötet nagyszerűen ágyazott meg!