Leviatán ​ébredése (A Térség 1.) 548 csillagozás

James S. A. Corey: Leviatán ébredése

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​emberiség már meghódította a naprendszert – eljutott a Marsra, a Holdra, a Kisbolygóövbe és még távolabbra –, a csillagok viszont továbbra is elérhetetlenek. Ám a kolóniák közötti kapcsolat cseppet sem feszültségmentes.

Jim Holden a Szaturnusz és az Öv között ingázó egyik jégbányász hajó tisztje. Amikor véletlenül rábukkannak egy elhagyott űrhajóra, a Scopulira, olyan titok birtokába kerülnek, amiért egyesek gyilkolni is hajlandóak – méghozzá Jim és a legénysége számára felfoghatatlan méretekben. Olyan események láncreakciója indul el, amely az egész Naprendszert háborúval fenyegeti.

Eközben Miller nyomozó egy lány után kutat. Egyetlen lány után a több milliárd lakosú rendszerben, a szülei azonban dúsgazdagok, és mindig a gazdagok diktálnak. Amikor a nyomok a Scopulihoz és a lázadókkal szövetkező Holdenhez vezetnek, a szálak összefutnak…

Holdennek és Millernek a Föld és a Mars kormányzata, a Külső Bolygók forradalmárai és a nagyvállalatok titkos… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Fumax, Budapest, 2014
606 oldal · ISBN: 9789639861770 · Fordította: Galamb Zoltán
>!
Fumax, Budapest, 2013
582 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639861534 · Fordította: Galamb Zoltán

Kapcsolódó zóna

!

The Expanse – A Térség

44 tag · 22 karc · Utolsó karc: 2022. december 27., 09:09 · Bővebben


Enciklopédia 25

Szereplők népszerűség szerint

Amos Burton · James (Jim) Holden · Joe Miller · Alex Kamal · Naomi Nagata · Frederick "Fred" Lucius Johnson · Anderson Dawes · Antony Dresden · Dzsingisz kán · Julie Mao


Kedvencelte 64

Most olvassa 55

Várólistára tette 359

Kívánságlistára tette 307

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

gesztenye63>!
James S. A. Corey: Leviatán ébredése

Ha ez egy igazi, szaftos, de azért mégis „soft-os” űropera nyitánya, akkor ez nekem való, látni akarom az összes felvonást.
Az emberiség sikeresen kolonizálta az egész Naprendszert, beleértve a Kisbolygóövet is. Természetesen mindenhová magával cipelte az emberi társadalmak velejáróját, az egyenlőtlenséget, a faji, szocializációs különbözőségekből, az elosztás igazságtalanságából eredő feszültségeket. Mégis viszonylagos béke honol a rendszerben. Leginkább azért tetszett ez a kiindulópont, mert meghagyta nekem a magam földhözragadt gondolkodásához komfortosabban illeszkedő, a hard sci-fi elemeitől távolabb eső, egyéni megfontolásokat és nem feszegette túl a fantáziám kereteit. Persze ettől a szórakozás maga is könnyedebb lett.
Számomra a regény talán legfőbb jellemzője a nagyívűség, a hosszabb távra gondolás. Ez alatt pedig értem a világ és a cselekmény egyes részleteinek – néhol talán vontatottnak érezhetően – aprólékos kidolgozottságát, valamint a történések mögött néha nyomokban felsejlő, kikacsintó, máskor pedig igen durván mellbevágó mélységes mondanivalót egyaránt (gondolok itt azokra az utalásokra is, amelyek feltételezésem szerint a sorozat további részeiben adják majd a történet vezérfonalát). Hiszen lehet, hogy a nem túl távoli jövőben járunk, már a ma technológiai fejlettsége mellett is egyszerűen elképzelhető eszközöket használunk, a fizika ismert szabályait követjük, de mégis ott motoszkál a gondolatainkban a csillagok meghódításának vágya, vagy az idegen intelligenciákkal való kapcsolatfelvétel lehetősége.
A regény bővelkedik izgalmas akciójelenetekben, de kiválóan sikerült a viszonylag kis számú szereplő karakterének megrajzolása, kapcsolataik, hátterük, értékrendjük és érdekviszonyaik bemutatása is. A feszültséget ugyancsak folyamatosan fenn tudja tartani a szerzőpáros, olyannyira, hogy az a regény végére drámai méretűre fokozódik és a végén ügyesen van lekerítve (akár egy jó krimiben).
Apropó, szerzőpáros! Szerintem a sztorihoz rendkívül jól illeszkedik, a történetet könnyedén, gördülékenyen vezeti a két főszereplő történetszálának, nézőpontjának párhuzamos, váltott bemutatása is (amelyről @Vladi értékelésében azt olvastam, hogy a két szerző tudatos szerepfelosztásán alapul). Nagyon eltalált Miller, a noir-osan kiégett, megkeseredett, magánéletét tekintve totál becsődölt zsaru karaktere. Még azt is mondanám, hogy tökéletesen harmonizál a páros Holden kőfejű „űrcowboy” szerepével, kettejük gyökeresen ellentétes személyiségével és antagonisztikus egyéniségével. Mondhatnám, ha nem éppen Holden idealisztikus, a legtöbb esetben számomra kifejezetten irritáló ábrázolása miatt vonnám le azt a fél pontot spoiler.
Ennek ellenére a történet összessége számomra egyértelműen betalált, feltétlenül tovább olvasom a sorozatot. :)

Bla IP>!
James S. A. Corey: Leviatán ébredése

Rég olvastam már a sci-fik közt ilyen viszonylag érdeklődést keltő, akciódús űroperát. Hiányzott már. Bár tudom, hogy ez a regény is csak egy "egyszerű"háborús szituáció jövőbéli elképzelt körülményekhez igazítva, de mégis – izgatta a fantáziámat. Vágytam már mindig újra egy kicsit legalább nekikezdeni a karácsonyi tennivalók mellett. S persze itt is újra megmentik a megmentenivalókat – szóval jó volt, hiányzott a palettáról…
A történet egyébként tipikus, mint egy Gyűrűk Ura konfliktus. Előkerül valami, ami – akár – korlátlan hatalmat biztosíthat, s ez megszédíti a birtoklóit, akik megkísérlik ezt a reményt beváltani…Előfordult már az emberi történelemben jópárszor – szerencsére még senkinek nem sikerült soha ezt a hitet valóra váltani, de nagyszámú áldozatok voltak…

1 hozzászólás
TiaManta>!
James S. A. Corey: Leviatán ébredése

Tetszett.
Próbált mindenféle sci-fi témát érinteni, amit csak lehet, amit a sztori csak megengedett. Jó, érdekes, kicsit soknak tűnik így is, az az 582 oldal. De nem volt unalmas.
A szereplők is kellően ki voltak dolgozva, és ami még jobb volt, elég jól kiegészítették egymást, nem vitte túlzásba egyik fél saját személyes elfogult szemszögét se túlzottan.
spoiler Látszott már errefelé, hogy teljesen bekattan emberünk.
Holden naivitása csak egy ideig jött be, aztán már eléggé irritált a fickó. Nagyon nem volt tisztában, és elfogadni se akarta, hogy az embereknek (szomorú de igaz) nincs joguk mindent tudni, mert sajnos, nem mindenki rendelkezik kelő értelemmel, bölcsességgel a tudás kezeléséhez. Pláne nagyon tojt a következményekre.
Kedvenc szereplőm Amos. Ha Amos meghal ne adj ég, én nem olvasom tovább. Nélküle és pár mellékszereplő nélkül nem működne a többi karakter se. Túl sok lenne belőlük lehet.
Ez a sok kis dolog egy teljes egészet alkotva nagyon oké lett. Kíváncsi vagyok hogyan kezeli tovább az író a helyzetet.

4 hozzászólás
csartak P>!
James S. A. Corey: Leviatán ébredése

Alapvetően tetszett, mert végülis a kedvenc területemen megy a kalandozás, de miért kellett ilyen baromi lassan haladni a cselekménynek? Néha úgy éreztem, mintha egy filmsorozat epizódjait olvasnám. (tényleg, kiváló alap lenne hozzá)
Holden egy idegesítő, idealista arc, túl sokszor hiszi, hogy a világ fekete és fehér, aztán jól megkeveri a sz@rt.. (hogy enné meg a protomolekula) Miller.. Miller szimpatikusabb volt, mert egy megszállott, az érzelmei szerint cselekszik, de viselkedésének megértése sokkal közelebb áll hozzám, mert én is tudok bizonyos dolgokban megszállott lenni. Így őt megkedveltem.
A könyv feléig bosszantott az, hogy lassan haladunk. Elhiszem, hogy ráérünk, mert manapság nincs is egykötetes mű, mert sorozatok vannak. Majd kiderül később minden, sőt az sem lesz igaz, ami az elején volt, és senki sem lesz olyan amilyen a kezdetekkor. De ha pont akkor túl sok a hétköznapi vakerálás, meg az ügyek megrágása, a várakozás, amikor már tudni szeretném mi jön ki belőle? Akkor mi van. Tudom, semmi, olvassak tovább.
Igazából azt hittem, nem fog lenyűgözni, de az utolsó negyede azért megtette a hatását. Viszont többet olvastam volna az idegen lényről, az ő és Julie-nak a szemszögéből, remélhetőleg a következő kötetben sor kerül rá. Szóval jöhet a következő, remélem hamarosan megjelenik majd.
(Mostanában nem szeretem a túl vastag könyveket. Lehet több türelmet kellene gyakorolnom.)

9 hozzászólás
Dyta_Kostova I>!
James S. A. Corey: Leviatán ébredése

Már 2012-ben felfigyeltem rá, amikor díjat nyert, de sajnos nem tudok angolul olvasni, így ki kell várnom a magyar megjelenéseket. Alapvetően tetszett, végre egy űropera, amiben tényleg van tartalom. Fel nem foghatom, hogy írják ketten ezt a könyvsorozatot, én nem fedezek fel stílusbeli eltérést a két szál (Miller, Holden) között, vagy a fordító munkája gyúrja ilyen egységessé, ezt nem tudhatom.

1 hozzászólás
Chöpp >!
James S. A. Corey: Leviatán ébredése

Nagyon tuti! Nekem való! Imádtam! Nem tudom, a szerzőpárosnak fejenként mennyi munkája fekszik benne. Nagyon tetszett a párhuzamos cselekmény, akkor is, ha összefutott, nagyon élvezetes volt. Nem szoktam azonnal elolvasni a sorozatoknál a következő részt, de most úgy kell visszafogni magam, hogy ne vegyem le a fiam polcáról a folytatást!

4 hozzászólás
Vladi>!
James S. A. Corey: Leviatán ébredése

Amióta szerkesztő lettem új ismérvei vannak nálam az igazán jó könyveknek. Az egyik, hogy ha elolvasom angolul, utána vágyjak rá, hogy magyarul is olvashassam majd szerkesztés közben. A másik, hogy ténylegesen élvezzem a szöveget még akkor is, amikor olvasom magyarul is.
Nos a Leviatán ébredése pontosan ilyen könyv volt, már alig vártam, hogy kész legyen a magyar fordítás, és nekikezdhessek a munkának. És egyre jobban élveztem, pedig több mint egymillió leütés lett végül a szöveg.
Hogy még miért lehet jó könyv a Leviatán ébredése? Gyerek és tini koromban nagyon szerettem a sci-fi műfajt, rengeteg regényt és Galaktikát olvastam akkor ebből a műfajból, de aztán később sok-sok éven át már nem érdekeltek az ilyen könyvek. Aztán 2011-ben a Leviathan Wakes elkezdett rám kacsingatni, talán a Goodreadsen láttam először, és valamiért nagyon vonzott a könyv, de kb. egy évig ellenálltam a kísértésnek, hogy elolvassam. Végül csak rászántam magam, és magával ragadott, úgyhogy szerintem olyanok is nyugodtan próbát tehetnek vele, akik amúgy nem is igazán szeretik a sci-fit.
A történet két szálon fut, a két főszereplőt felváltva követik a fejezetek. Általában nem szeretem ezt a fajta történetmesélést, de itt remekül működött. Ebben talán annak is szerepe volt, hogy úgy tudom, a két író felosztotta maga közt, hogy melyik szereplő fejezetit írja, Daniel Abraham írta Millert, és Ty Franck Holdent. Amikor angolul olvastam a könyvet, a Holden vonal jobban tetszett, de ez a magyarul olvasásnál megfordult. Mindenesetre remekül kiegészíti egymást a két történetszál, Holden vonala klasszikus űropera, míg Milleré többnyire a noir krimik hangulatát hozza.
Ami még nagyon tetszett, hogy az emberiség teljesen realisztikusan elképzelhető jövőjét festi le a regény, anélkül, hogy hard sci-fi lenne. A szöveg letisztult, jól olvasható, annak ellenére, hogy milyen vastag könyv, nincsenek benne üresjáratok. Az egész könyv egy kőkemény adrenalinlöket.

ursus>!
James S. A. Corey: Leviatán ébredése

Nos, megvolt. A sorozat vett rá, kíváncsi voltam, milyen lesz leírva. És nem volt rossz. A holdenes részeket többnyire élveztem, a millereseket kevésbé. Kinek a pap… Azt nagyon szeretem, amikor sci-fiben, fantasyben nem magyaráz meg mindent az író, mert ha jól felépített a rendszer, előbb-utóbb mindennek megviláglik az értelme. A sínágyúról például elég információ az, hogy nagy baj, ha másoknak van, tehát az egy „hűha” űrfegyver, amiről ennyi elég is. Ezzel együtt sikerült kitöltenie a könyvnek olyan kisebb-nagyobb űröket, amiket szabadon hagyott a tévésorozat, vagy a látvány miatt átsiklottam felettük. Például rá kellett jönnöm, hogy űrcsatát olvasni legalább olyan élvezet, mint filmen látni. A gravitáció központi problémává növekedése pedig nagyon erős, jó volt egy ilyen, számunkra hétköznapi dolog jelentőségét több oldalról is látni. Ha folytatom, még nem tudom, hogy belenézek-e a második kötetbe, vagy rögtön a harmadik jön, mivel a sorozatból két évadot láttam. De addig is: Öv rulez! :)

9 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
James S. A. Corey: Leviatán ébredése

Nem igazán tudtam, hogy mit is várjak a James S. A. Corey néven publikáló szerzőpáros első regényétől. Az elmúlt egy évben volt szerencsém olvasni Alastair Reynoldstól és Vernor Vingétől is, s utánuk egy űropera már jóval kevésbé tud megmozgatni. Aztán a kezembe vettem a Leviatán ébredését, és eszembe juttatta, miért érdemes sci-fit olvasni, miért olyan hihetetlenül szórakoztató is ez a műfaj.
Nem mintha alapjaiban olyan nagyon lenyűgözött volna, mert bár adott egy izgalmas társadalmi alaphelyzet (amit aztán csak részben használ ki), tulajdonképpen nincs semmivel „megbolondítva”. Nem találkozunk idegen fajokkal, a technológiai fejlettség nem túl káprázatos, s a cselekmény előrehaladtával – bár érdekes események történnek – sem mutat ilyen téren különösebben maradandót.
Ám miközben zajlanak az izgalmas kalandok, finoman elkezdi életre kelteni a karaktereket, legfőképpen a két főszereplőt, míg végül egy morális dilemma kapcsán gyönyörűen megmutatja, hogy két „jó” és szimpatikus ember között milyen áthidalhatatlan szakadék is feszülhet. Elegánsan foglalkozik az emberi döntések következményeivel, mely tökéletesen kiegészítette az űroperásan hangulatos, noir krimivel kevert történetet.
Valahogy így kell emlékezetes sci-fit írni.
Bővebben az ekultura.hu-n.

6 hozzászólás
NewL P>!
James S. A. Corey: Leviatán ébredése

A regény alapkoncepciója nagyon tetszett, és bár valamennyire sejtettem mi lesz a vége, azért jó párszor sikerült meglepnie. A két kvázi főszereplő elég meggyőző, a mellékszereplők nem csak papírfigurák voltak. A vége alapján kíváncsi vagyok merre tart a történet tovább, és a könyvből készült sorozatot is meg akarom nézni.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

csartak P>!

[…] mert ha jobban belegondolunk, az ember ma sem több kíváncsi majomnál. Még mindig meg kell böködnie egy bottal mindent, amit talál, hogy kiderítse, mire való.

531. oldal

FeketeAlex I>!

Nagyjából négyórás út lesz, teáskannamódban.

36. oldal

Chöpp >!

    Az illúziók elvesztésében az a szép, gondolta, hogy nem kell tovább színlelned.

194. oldal

gesztenye63>!

Einsteinnek igaza volt. A következő háborút kövekkel fogjuk megvívni.

Tizenkilencedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Albert Einstein · háború
csartak P>!

Milyen nagyszerű lehet, gondolta magában Miller, fiatalnak és érzéketlennek lenni.

461. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Joe Miller
BG85>!

[…] egy összecsukható vászonszéken ült Miller ürege előtt, és könyvet olvasott. Valódi könyvet – hártyapapír oldalakkal, és ténylegesen bőrnek tűnő borítóval. Miller korábban látott már képeket ilyenekről; ám a puszta gondolatot, hogy egyetlen megabájtra ekkora tömeget pazarolnak, dekadensnek érezte.

tizennegyedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: dekadencia · Joe Miller · könyv · olvasás
FeketeAlex I>!

– Mit tudsz mondani arról az izéről, ami úgy néz ki, mint egy luk a hajó oldalában?
– Öö – felelte Naomi. – A radar szerint az egy luk a hajó oldalában.

37. oldal

FeketeAlex I>!

– Fogalmam sincs, mit kell értenem „joviális” alatt, de ha azt jelenti, hogy olyan, mint Alex, akkor fárasztó.

34. oldal

FeketeAlex I>!

Az emberi faj történetének legnagyszerűbb, leghosszabb temetése ez.

13. oldal

gesztenye63>!

Megértette a sóvárgást egy hatalmasabb lény, egy mérhetetlen és könyörületes értelem iránt, aki mindenre olyan távlatból tekinthetett le, amely megszüntetett minden kicsinyességet és gonoszságot, és mindent jóra fordított. Még mindig érezte ezt a sóvárgást. Csak arról nem tudta meggyőzni magát, hogy igaz lehet.
És mégis, talán létezett valamiféle terv. A világmindenség talán a megfelelő helyre juttatta őt a megfelelő időben, hogy megtegye azt, amit senki más nem tudott. Talán a rengeteg fájdalom és szenvedés, amit el kellett viselnie, a rengeteg kudarc és lélekromboló év, amikor az emberiség szennyében gázolt, csak arra szolgált, hogy elvezesse ide, ehhez a pillanathoz, amikor kész volt meghalni, ha ezzel egy kis időt nyerhet az emberiségnek.

Ötvenedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: fájdalom · szenvedés

A sorozat következő kötete

A Térség sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Keith R. A. DeCandido: Alien: Isolation – Izoláció
Justin Cronin: A szabadulás
Stephen King: A búra alatt
Peter Clines: 14
Michael Crichton: Az elveszett világ
Blake Crouch: Sötét anyag
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
M. R. Carey: Kiéhezettek
Guillermo del Toro – Chuck Hogan: A kór
Zsivicz Norbert: Zárt Birodalom