Abaddon ​kapuja (A Térség 3.) 208 csillagozás

James S. A. Corey: Abaddon kapuja

A ​legjobb sci-fi regénynek járó Locus-díj – 2014

TÖRJ ÁT A TÚLOLDALRA!

Nemzedékeken át a naprendszer – a Mars, a Hold és a kisbolygó-övezet – jelentette az emberiség terjeszkedésének határait. Egészen mostanáig. A programját a Vénusz felhőtakarója alatt végigfuttató földönkívüli vírus magasabb fokozatba kapcsolva hatalmas struktúraként emelkedik a felszín fölé, majd rejtélyes Gyűrűvé formálódik az Uránusz pályájánál, amiről senki sem tudja, hogy mi célt szolgál.

Szerte a naprendszerből kutató- és hadihajók flottái rajzanak elő, hogy megvizsgálják a különleges jelenséget. Jim Holden legszívesebben az űr legtávolabbi sarkába menekülne, ám ő és a Rocinante legénysége rákényszerülnek arra, hogy egy forgatócsoportot szállítsanak a Gyűrűhöz. Eközben valaki Holden tönkretételén munkálkodik, akár emberéletek ezreinek feláldozása árán is.

Az Abaddon kapuja a nagy sikerű Térség-sorozat harmadik része, a Hugo-díjra jelölt Leviatán ébredése és a Kalibán… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Fumax, Budapest, 2014
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639861855 · Fordította: Galamb Zoltán
>!
Fumax, Budapest, 2014
528 oldal · ISBN: 9786155514234 · Fordította: Galamb Zoltán

Kapcsolódó zóna

!

The Expanse – A Térség

24 tag · 10 karc · Utolsó karc: 2019. december 23., 11:36 · Bővebben


Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

James (Jim) Holden · Joe Miller · Amos Burton · Naomi Nagata · Frederick "Fred" Lucius Johnson · Annushka "Anna" Volovodov · Carlos "Bull" c de Baca · Jules-Pierre Mao · Melba Alzbeta Koh


Kedvencelte 14

Most olvassa 13

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 80


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
James S. A. Corey: Abaddon kapuja

Már a Kalibán értékelésében is kiemeltem, hogy a történet centimétereket sem halad előre, valamiért mégis élvezetes olvasni A Térség minden egyes kötetét. Persze – kissé idétlenül – fogalmazhatnék úgy is, hogy rengeteg történés történik, de a sorozatnak nincs valódi története, nem lelem a szerzőpáros tulajdonképpeni koncepcióját. Immáron közelítve a 2000. oldalhoz még mindig nem érzem biztosan, hogy van-e tényleges célja, van-e valamilyen desztinációja, iránya a sorozat, egyébiránt valóban filmszerűen pergő, sodró cselekménysorának. Egy biztos: unatkozni egy percig sem hagyja az olvasót. Sőt, az is bizton állítható, hogy a rengeteg vér és erőszak, a szereplők bőkezű feláldozása nem öncélú, nem is gátlástalan, hanem minden apró mozzanat szépen illeszkedik az éppen olvasott kötet rövid sztorijához. Amit hiányolok, az csupán a nagyívűség, és amit kissé sérelmezek magamban, az a hosszú sorozat minőségének egyre bizonytalanabbá váló „jövő”-je. Magyarán, hogyan lehet hét köteten át, közel négyezer oldalban folyamatosan úgy sodródni az eseményekkel, hogy a nyájas olvasó egy idő után ne sokalljon be, és ne adja fel az újabb és újabb történetek belterjességének tűrését?
Leszögezem, hogy a lassú zóna furcsa közegében ismét kiválóan szórakoztam, de egyre inkább éreztem, hogy a sorozat egy potenciális űropera lehetőségét feladva, teljességgel felfekszik az akcióközpontú karakter-regények divathullámára, és ami SF vonulat belefér a történetbe, az is kizárólag a military SF kereteibe fér bele. Hangsúlyozom, hogy mindezzel nem is lenne semmi gond, csupán a sorozat indító kötetének (talán csak általam beleképzelt) „ígérete, kecsegtetése” nem ezt predesztinálta számomra.
Mivel karakterközpontú darabról beszélünk, muszáj a szerzőpárosnak újabb, eddig ismeretlen szereplőket folyamatosan képbe hoznia, akik aztán az epizód végére megélnek, vagy meghalnak, akiket már a kötet közepe tájékán megkedvelünk, vagy megutálunk, akik tökéletesen illeszkednek A Térség világához, vagy bosszantóan testidegenek nemcsak a világban, de még az adott történetben is. Így van az, hogy Carlos Baca alakja tökéletesen hozza a tőle elvártakat, amíg Annushka Volovodov, mint a „peacemaker” szerepébe beleerőltetett falusi prédikátor nem találja a helyét a történetben, csetlik-botlik, ügyetlenül csúszkál, mint malac a jégen. Ahogyan Bika karaktere a helyén volt, Anna pedig súlytalanra, jellegtelenre sikerült, úgy lett a bosszúálló Melba, mint új szereplő, egyszerűen befejezetlen, félkész spoiler. Óriási megkönnyebbülés volt azonban, hogy Holden – talán az egyre több megpróbáltatás hatására – végre valamelyest „lazult”, kissé felengedett a vérlázítóan irritáló, merev személyisége. Nem meglepő, hogy kedvenc karakterem továbbra is spoiler Miller-visszhang.
Sajnálatos, hogy a legizgalmasabb új vonulat a kötetben éppen a vallási-morális kérdéseket feszegető, hitet, elfogadást, bizalmat taglaló kérdéskör volt, amelyet pontosan a neutrálisra sikeredett Annának kellett volna a hátán cipelnie. Így ez a kísérlet kissé szárnyaszegetté vált, nem ért igazán célba.

Az időközben már a Vénuszt is megjárt protomolekula pedig szépen lassan csinos Gyűrűvé alakul, és közben ott lebeg a kérdés, hogy feltárulnak-e végre Abaddon kapui spoiler.
Talán enyhén ambivalensnek tűnik, hogy ennyi kritika után mégis közel tökéletesre értékelem a regényt, de mit tehetnék, ha tulajdonképpen baromi szórakoztató az írás. Nyilván haladok tovább A Térségben és természetesen ajánlom a könyvet.

>!
Lisie87 P
James S. A. Corey: Abaddon kapuja

Nem tudok nem 5 csillagot adni erre a könyvre, bár az eszem tudja, hogy nem volt tökéletes, de a szívem mást mond! :D Jó ez hülyén hangzik, de ez van…
Amikor egy könyv annyiféle érzelmet vált ki az olvasóból és nem képes letenni…arra nem lehet azt mondani, hogy nem jó! És kész! Szerettem, haragudtam rá, izgultam és végül úgy tettem le, hogy kíváncsian várom a folytatást.
Az elején nem tetszett a több szereplős elbeszélés és az ugrálás, mert mindig más szemszögre vágytam, aztán a közepe felé egészen megbékéltem vele és a végére már élveztem is. Sok mellékszereplő a szívemhez nőtt és spoiler
Nagyon tetszik, hogy ez a sorozat az izgalmakra, az akcióra épít, hogy szórakoztassa az olvasót és totál kiragadja a világából. Ilyen is kell! :)

10 hozzászólás
>!
Hanaiwa
James S. A. Corey: Abaddon kapuja

Van egy köztes világ ahol nincsen lila köd, elvont művészieskedés, komolynak tűnő (ál)tudományoskodás. Igaz ezzel nagyon eredeti ötletek sincsenek – szórakoztatás van.
Van egy köztes világ ahol nincs a másik véglet sem, erőltetett horror-elemek, túlzásba vitt zombi meg egyéb szánalmas lény-motívum..ennél egy fokkal magasabbra helyezik a lécet.
És itt, ebben a közepes szellemi űrben állok én, egyszerű fantasy olvasó aki félrecsúszott sisakjában, rozsdás láncingben, egy csorba kardot lóbálva néha áttéblábol a sci-fi ingoványos talajára, kizárólag azért hogy szórakozzon. Itt talált rám a Térség-sorozat:)
Csak ennyire vágyom, jó sztori, szerethető karakterek, jó párbeszédek kellően adagolva már bőven kielégítik vérgőzős, barbár agyamat és megcsillantják a lehetőségét annak, hogy ezen a vonalon újra átlesek majd ebbe az univerzumba, a csillagok közé.

3 hozzászólás
>!
ViraMors P
James S. A. Corey: Abaddon kapuja

Nem igazán tudok zöld ágra vergődni ezzel a kötettel. Egyik oldalról kifejezetten tetszik az, ahogy bővül a világ, egyszerre okos és érdekes megoldás, és a Rocinante legénysége is remekül szerepelt. Mint általában. Az egyebekkel viszont eléggé hadilábon állok. Nem csak azért, mert nem igazán őszinte a mosolyom attól, hogy Holdenék körül minden kötetben lecserélik az egyéb nézőpont karaktereket, hanem azért, mert ez a mostani felhozatal nem túl fényes. Bika jól indított, de a végét elszenvedte. Nem mintha nem lett volna oka szenvedni, de van egy határ… Annának volt pár jó pillanata, de elég súlytalan lett. Melba pedig… hát ő a két lábon járó klisé, Kár értük. spoiler
A sztori oké volt, bár közepesen kiszámítható, de ez eddig is jellemző volt a sorozatra. Amit viszont nem igazán tudok hova tenni, az a vallás hirtelen berántása a történetbe, aminek az előző két kötetben nem sok nyomát láttuk, és az eddigi 90 oldal alapján a folytatásban sem veszem észre, így meglehetősen kurta-furcsa ötletnek hat, amolyan „nézzük meg, mire jutunk ezzel, legfeljebb a folytatásból kihagyjuk…”
Többé-kevésbé azért élveztem a könyvet, még mindig hihetetlenül látványos, okos és izgalmas, de a tökéletestől elég messze van.

>!
Disznóparéj_HVP IP
James S. A. Corey: Abaddon kapuja

És akkor James S. és A. Corey leültek megtárgyalni, hogy hogyan is legyen ez az Abaddon kapuja.
– Figyelj, James, elég két nézőpontkarakter szerinted?
– Attól függ, Corey, mondd, mink van?
– Hát, először is van egy srác, aki kirobbantotta az első űrben vívott világháborút, felfedett egy összeesküvést, aminek a keretein belül teljes aszteroidák lakosságát irtották ki és egy ősi, idegen készítésű mesterséges molekulát szabadítottak el, ami felfalta a holtakat, majd bezuhant a Vénuszra, ott épített egy kolosszális kaput saját magából, majd azt kilőtte a külső Naprendszerbe. Ez a srác egyébként a főszereplő, kapcsolatban áll az idegen ősmolekulával, és az ő szála a legizgalmasabb. Aztán van egy KBSz-es tiszt, akinek szintén akciódús és érdekes a szála: ő egy összetákolt óriás űrhajón tart az idegen gyűrű felé, hogy ne csak a Föld és a Mars képviseltesse ott magát. Neki politikával, árulással, és egy sor egyéb nehézséggel kell szembenéznie, és az ő szála tök érdekes, mert rávilágít, hogy hogyan is működik egy város méretű űrhajó ezer főnél is nagyobb legénységgel a gyakorlatban. Akkor, ott van egy bosszúszomjas fiatal lány, Melba, aki a főszereplőt akarja tökéletesen és menthetetlenül tönkretenni, és ehhez minden hatalma meg is van. Öl, csal, hazudik, szabotál – bármit megtesz. Bármit. De közben ráadásul feléled a lelkiismerete, küszködik az önképével, próbálja igazolni önmagát és igazából nagyon érdekes erkölcsi vonala van az ő szálának.
– Corey, ez szép és jó. De tudod, mi hiányzik belőle? Egy leszbikus házasságban élő metodista lelkésznő, akinek semmi komoly szerepe nincs, tök véletlenül kerül az események közelébe, nincs semmi motivációja, és ezért kissé hiteltelen és nagyon érdektelen.
– James, ez igazán remek ötlet! Rendben, legyen egy ilyen szál is. De miért?
– Hát, hogy… nem érted, hogy leszbikus házasságban élő metodista?
– Ja, de, így mindjárt más. Mehet! És mit fog csinálni?
– Ööö… semmit?
– James, te egy zseni vagy! Oké, írjuk bele!

Na, azt gondolom, így kerülhetett a masszívan fölösleges Anna-szál ebbe az egyébként messzemenőkig jó kis könyvbe. Nem rossz egyébként az ő története sem – csak abszolút kihagyható. Én sokkal több Holdent olvastam volna és sokkal kevesebbet Annából, akinek mintha tényleg annyi szerepet osztott volna a sors, hogy időről időre elhangozzon, hogy felesége van, lelkésznő, és egyébként nem nagyon hisz Istenben, tehát az esetleg felmerülő keményebb témák méregfoga is kényelmesen ki lett húzva.

Egyébként pedig a könyv elég jól hozza az elvárhatót: végre kiderül, mit is csinál a protomolekula – és még nagyobb rejtélyt kreál a válasszal, mint amit eddig jelentett. Holdenék élete igazából nem mozdul semerre, de ez a könyv nem is róluk szólt, hanem az emberiségről úgy globálisan nézve: mennyire állunk készen arra, hogy belenézzünk annak a szemébe, ami több millió évvel ezelőtt a nyakunkba akarta toccsantani a meglehetősen horrorisztikus protomolekulát, hogy az… nos… azt csináljon velünk, amit végül is egy aszteroidán meg is tett. Hogyan változtat meg minket ez az egész? Lesz-e emiatt végre „mi” az emberiségből, vagy maradunk-e továbbra is „mi” meg „ők”? Ez határozottan Clarke-szerű mellékzöngét ad a történetnek, miközben egy kicsit kozmikusan horrorisztikus az egész eseménysor – jó sok halál és töméntelen akció vár Abaddon kapuján átlépve. Melba és Bika mint nézőpontkarakterek elég jók és érdekesek, mindketten morálisan megalkuvó figurák, és elég tanulságos látni, melyikük hol köt ki a végére.

És hogy mi van Abaddon kapuja túloldalán? Igazából ez a regény nagy kérdése. Maga a kapu még nem írja újra, mi az ember és mi a szerepe a világban, de az, ami a kapu túloldalán van, könnyen megteheti. Nagyon kíváncsi leszek rá, él-e a lehetőséggel vagy sem. Ha ugyanis érdekesebb maga a rejtély, mint a negyedik kötetben rá adott válasz, nagyon csalódott leszek, és felteszem a szériát a „Bár ne válaszoltál volna inkább a saját kérdésedre” a polcomra, valahova Robert Charles Wilson Pörgés-trilógiája és a Mass Effect-univerzum közé.

A Cibola meghódításáig viszont ajánlom mindenkinek, aki szívesen olvasna olyan regényt, amit Arthur C. Clarke is írna, ha ma élne és nem félne az akció- és szexjelenetektől.

9 hozzászólás
>!
NewL P
James S. A. Corey: Abaddon kapuja

A sorozat kötetei közül eddig ez tetszett a legjobban. A könyvben szereplő karakterek végre kezdtek dimenziót kapni, még a Roci legénysége is több dimenziót kapott az eddigiekhez képest. A történet annyira emberi, szerintem az alkotók egészen jól megfogták az emberi viselkedés lényegét. Számomra innentől vált a sorozat igazán izgalmassá.

>!
Joshua182
James S. A. Corey: Abaddon kapuja

Nem tudom, hogy csak az élmény frissessége teszi-e, de úgy érzem, hogy az előző részeket picit túlpontoztam, és ez tetszett eddig legjobban.
Ami kifejezetten tetszett, hogy korlátozott mértékben beépül a vallás a történetbe, korábban sok hasonló könyvnél elgondolkodtam, hogy milyen hatással lennének az olyan jellegű események, jelenségek, amelyek a történetben is megtörténnek, illetve felbukkannak, a különféle hitvilágokra. Örülök, hogy a szerzők gondoltak erre, még akkor is, ha ennek a vonulatnak a karakterei – élükön Annával – nem igazán lopták be magukat a szívembe. Mondjuk ha belegondolok, ez a könyv legtöbb szereplőjéről elmondható, karakterek tekintetében talán most a leggyérebb a felhozatal, ami a komplexitást illeti.
Ennek ellenére magukkal ragadtak az események, talán ebben a részben kapjuk a legtöbb akciót, tetszett a történetvezetés, bőven elviszi a hátán a könyvet, nem igazán ült le sehol. Ezúttal a pozitív karakterek talán a megszokottnál sebezhetőbbnek bizonyulnak, ami kimondottan megörvendeztette a „George R.R. Martin-énem” :P A mínusz fél csillag leginkább az olykor talán túlzásba vitt, hatásvadász alpáriságnak szól, de ezt csak ritkán éreztem zavarónak, bár akkor eléggé, űropera ide vagy oda.
Összességében ezt a részt érzem eddig a legkomplettebbnek, legelgondolkodtatóbbnak, új, nagyobb léptékű távlatokat nyit. Ami persze felveti a kérdést, hogy innen hogyan tovább, mert úgy érzem, hogy alkalmas lett volna a sorozat lezárására, kellően sejtelmes és elgondolkodtató a vége, és nem igazán hagy elvarratlan szálakat.
Picit aggódom, hogy talán túl magasra került a léc a következő rész számára, kíváncsian várom, hogy teljesít majd, mit tud még kihozni Holdenék kis csapatából, mert attól tartok, mostanra már eléggé „ki lettek zsigerelve”. Remélem pozitív csalódás lesz!

>!
Fumax, Budapest, 2014
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639861855 · Fordította: Galamb Zoltán
>!
Morpheus
James S. A. Corey: Abaddon kapuja

Szokásos lassú kezdés, aztán nem állt össze mégse semmi. Ötszázhuszonnégy oldal közjáték bosszú(k) ürügyén, és mivel ez önmagában igencsak kevés, meglocsolta jó sok vérrel. Olyan lett, mint egy keletlen, sületlen pizza sok paradicsomlével sajt nélkül…

5 hozzászólás
>!
Shanara
James S. A. Corey: Abaddon kapuja

"Mintha az előző kötet eseményei csak valami kitérőt írtak volna le, visszakanyarodunk az első rész történéseihez – minden tekintetben. A főszerepben ismét a protomolekula és Holden, valamint a csapata. (…) Már meg sem lepődtem, amikor a prológust követően – amely azért a további történések szempontjából lényeges információkat tartalmaz – ismét váltott nézőpontú történetmeséléssel találtam magam szemben. Holden megszokott szemszöge mellett ezúttal Anna, Melba és Bika fejezetei segítik az események megismerését. Ahogy az lenni szokott, a szerzőpáros olyan karakterek kezébe helyezte az események fonalát, akik személyiségükben, illetve motivációikban és céljaikban ennél jobban nem is különbözhettek volna egymástól. (…)

Az alaphelyzet bemutatása, a különböző nézőpontok felvázolása miatt megint messziről indul el a történet és lassan is építkezik. Ennek ellenére imádtam az alapötletet, azt amivé a protomolekula vált és amilyen lehetőségeket teremtett és jelent. Az eseményeket nem gyorsítja az sem, hogy a szereplők hónapokon keresztül utaznak az űrben és persze közben nagyon sok minden nem történik – hacsak a lelki problémák kezelését, illetve az akaratok egymásnak feszülését nem tekintjük annak. (…) Mintha a „Lassú zóna” az egész kötet eseményeit is lelassította volna és csak a végére kapcsoltak volna valamivel nagyobb sebességre a történések. Az eleje nélkül a vége ugyan értelmetlen lenne, de mégis valahogy elnyújtottnak éreztem és jó volt végre az a kis pörgés és akció a vaskos kötet vége felé. Persze nem maradt el sem a világ, illetve az emberiség Holdenék és a pártjukon álló személyek által véghezvitt megmentése, valamint az erkölcsi tanulságok levonása – csak úgy, mint az előző részek esetében. (…)

Bárhogyan is alakult, bármennyire is nagyívű és végtelen távlatokat ostromló a történet alakulása, nekem ez a rész tetszett eddig a legkevésbé – sajnos nem tudott az előző kötet eseményeinek a nyomába érni, pedig az alapötlet annyira elképesztő, amennyire csak lehet. Sebaj, mert van még folytatás és van még esély arra, hogy lenyűgözzenek a szerzők egy újabb, majd azt követően egy még újabb – és még ki tudja mennyi – történettel, karakterrel. Ugyan lassan, de meglehetősen biztosan épülget ez a történetfolyam és csak arra vár, hogy megismerjem a folytatásokat is."
Bővebben: https://shanarablog.blogspot.hu/2017/02/james-s-corey-a…

>!
Elhaym
James S. A. Corey: Abaddon kapuja

Amikor pár éve megkérdezték tőlem, hogy fogok-e valaha sci-fit olvasni, egyből azt válaszoltam rá, hogy soha. Annyira távol állt tőlem ez a műfaj, hogy nem tudtam elképzelni, hogy én egy világűrben játszódó történetet meg tudnék szeretni. De most itt van James S. A. Corey, vagyis Daniel Abraham és Ty Franck, akik elérték a lehetetlent. A leviatán ébredését hamar megszerettem, a Kalibán háborúját már a kedvencemnek neveztem, az Abaddon kapuja viszont annyira magával ragadott, hogy most már az első számú kedvenceim között tartom számon. Izgalmas, szórakoztató, akciódús, elgondolkodtató és a karakterek is nagyon szerethetőek.

Most nincsenek zombik, nincs űrcsata sem, hanem egy kemény lelki dráma részese voltam, ami tele volt belső monológgal, erkölcsi dilemmákkal, de én nem is bántam. Emellett volt itt azért sok minden más is: belső konfliktus, árulás, hatalmi játszma, rengeteg szörnyűség, vér, halál, fájdalom, sokkoló fordulatok, amik olyan váratlanul értek, hogy nem akartam elhinni, hogy ez megtörténhet.

Bővebben:
https://elhaym.wordpress.com/2015/04/19/james-s-a-corey…


Népszerű idézetek

>!
Fumax KU

Elég egyetlen bezárt ajtót mutatni az embernek, és nem számít, hány nyitott ajtót talál, valami arra készteti, hogy megtudja, mi lehet azon egy mögött.
Akadtak, akik gyarlóságként igyekeztek feltüntetni ezt a kényszert. A faj hibájaként. Az emberiséget vírushoz hasonlították. Olyasféle lényhez, amely szakadatlanul azon igyekszik, hogy kitöltse a rendelkezésére álló teret. A legutóbbi beszélgetésükből ítélve úgy tűnt, hogy Hector egyre inkább ezzel a nézettel azonosul. Anna viszont elvetette ezt a szemléletet. Ha az emberiség képes lett volna rá, hogy megelégedjen azzal, ami adott, még ma is fákon élne, és nyüveket enne egymás bundájából. Anna már járt a Jupiter egyik holdján. Tekintetét a kupolákon keresztül a hatalmas vörös foltra vetette, amelyhez olyan közel lehetett, hogy látta a szülőbolygójánál is hatalmasabb vihar forgó-kavargó örvényeit. Olyan vizet ivott, amelyet a naprendszerrel egy idős jégből olvasztottak. És ez az emberi elégedetlenség és szemtelen vállalkozói kedv juttatta őt oda.

1 hozzászólás
>!
alaurent P

A hősiesség csak egy címke, amit azért ragasztanak rá valakire, mert olyasmiket tett, amiket sohasem tenne meg, ha valóban belegondolna.

331. oldal

>!
Apró_László

Elég egyetlen bezárt ajtót mutatni az embernek, és nem számít, hány nyitott ajtót talál, valami arra készteti, hogy megtudja, mi lehet azon egy mögött.

330. oldal

>!
alaurent P

Semmi sem pusztított el több embert, mint a puhányság látszatától való félelem.

358. oldal

>!
gesztenye63 P

Olyan leckét kapott, amit soha nem felejtett el. Nevezetesen, hogy az embereknek egy idő után elapad az érzelmi energiájuk. Nem számít, mennyire viharos a helyzet, vagy mennyire erőteljesek az érzések, lehetetlen a végtelenségig fenntartani a felfokozott érzelmi állapotot. Végül mindenki belefárad, és szeretné letudni az egészet.

Kapcsolódó szócikkek: James (Jim) Holden
>!
Joshua182

– A cég pedig? A Külső Perem Exportvállalat? Ha vacak, bármikor felszámolható fedőcéget akarnék magamnak, tudod, minek nevezném el?
– Külső Perem Exportvállalatnak?
– Külső Perem Exportvállalatnak – felelte a lány.

65. oldal

>!
BG85

Egyik professzora mondta neki az egyetemen, hogy: Erőszakhoz akkor folyamodnak az emberek, amikor már minden okos ötletből kifogytak. Vonzó, mivel egyszerű, közvetlen, szinte mindig igénybe vehető opció. Ha nem jut eszedbe megfelelő cáfolat a szemben álló fél érvére, bármikor behúzhatsz neki egyet.

44. fejezet

>!
Nagy_Nándor

– Az én múltamban rengeteg a múlt.

109. oldal, 10. fejezet - Holden (Fumax, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Amos Burton
>!
nikici

Nem kedvelte a politikát. Úgy érezte, hogy rögtön a nyershalból készült ételek után ez a második legborzalmasabb dolog, amit az emberiség valaha kitalált.

524. oldal


A sorozat következő kötete

A Térség sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Martha Wells: Kritikus rendszerhiba
Ann Leckie: Mellékes háború
Dan Simmons: Hyperion
Dan Simmons: Ílion
Frederik Pohl: Az átjáró
Joe Haldeman: Örök háború
John Scalzi: Vörösingesek
Robert Silverberg: Lord Valentine kastélya
Paolo Bacigalupi: Hajóbontók