Amikor Eddie Brock testben és lélekben egybeolvad egy bizarr, földönkívüli szimbiótával, kettejük célja közössé válik: felkutatni és elpusztítani esküdt ellenségüket, Pókembert. Mivel azonban ez többszöri nekifutásra sem sikerül, a szuperhősök kényszerű fegyverszünetet kötnek. Brock ezután elhagyja New Yorkot, és hazatér szőlővárosába, San Franciscóba, remélvén, ott tiszta lappal kezdhet mindent újra. Az életnek azonban egész más elképzelései vannak vele kapcsolatban…
Mert Brock hiába dönti el, hogy jó útra tér, és az elesettek védelmezője lesz, ha közben majdnem százkilencven magas, százharminc kiló színizom, és olyanok a fogai, mint egy cápának. Venom – a lény, akivé a szimbiótával együtt váltak – gyorsan magára vonja a figyelmet. Először a dühös Pókemberét, aki biztosra veszi, hogy Brock megszegte a megállapodásukat, és visszatért a bűn útjára, aztán pedig egy csapat állig felfegyverzett kiberkatonáét, akiket azért küldtek, hogy végezzenek ezzel a „Halálos Védelmezővel”.… (tovább)
Venom: Halálos Védelmező 88 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2018
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Nagy Marvel regénysorozat Szukits
Enciklopédia 9
Szereplők népszerűség szerint
Pókember (Peter Parker) · Venom
Kedvencelte 3
Most olvassa 4
Várólistára tette 28
Kívánságlistára tette 32
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Ennél azért több akcióra számítottam ettől a kötettől. Olyan sok szemszög volt, és annyi töltelék karakter került bele a regénybe, hogy ezek elrontották az izgalmat. Pókembernek is nagyon sok jelenete volt, kb. fele arányban szerepeltek benne Venommal, amit nem gondoltam volna, hisz a címből kiindulva önálló Venom kötetre számítottam. A Venom filmet láttam és tetszett, de a képregény nem olvastam, így ahhoz nincs összehasonlítási alapom, nem tudom, mennyire alapszik a képregényen ez a mű. De egy biztos, sokkal-sokkal több akciót is tehettek volna bele, elfért volna kevesebb töltelék benne. Venomot és Pókembert se nagyon sikerült megkedvelnem ebben a kötetben, pedig alapesetben bírom őket. Nagyon remélem, hogy a többi Nagy Marvel Regénysorozat kötet jobb lesz ennél, én nagy reményeket fűztem hozzájuk, de ez az első rész elég gyengén indított.
Venom az egyik kedvenc antihősöm. Jól néz ki, igazán félelmetes, tetszik a T/1-es beszéde.
A regény viszont valamennyire csalódás volt, kicsit többet vártam.
Mielőtt belefognék a könyv ütlegelésébe, ki kell emelnem Oszlánszky Zsolt fordítását. Ritkán találkozom olyannal, hogy valaki veszi a fáradtságot és elmagyarázza a kedves olvasónak a szó jelentéseit, értelmezéseit. :)
A regény pedig, nos ez egy képregény regényváltozata. A helyszín ezúttal nem New York, hanem San Francisco, ide tér haza Eddie, hogy új életet kezdjen, megtalálja a helyét.
Persze semmi nem olyan egyszerű, hamar felpörögnek az események.
A regényben van jó pár akciójelenet, ahol mind Venom, mind Pókember megcsillogtatja humoros beszólásaik eszköztárát. Egyébként az is vicces, hogy 300 oldalon keresztül egyik szereplő iránt sem éreztem szim-, vagy antipátiát. off
Na igen, az akciójelenetek. Bár vannak, kicsit rövidnek éreztem őket.
Az Ítélőszékes jeleneteket például teljesen feleslegesnek tartottam, ha azokat az oldalakat a szimbiótákra fordítják, úgy igazán pöpec akciók is kisülhettek volna. Értem az apa bosszúját, de ez így kicsit súlytalan volt.
A vége is olyan „csak kapjon egy befejezést” érzetű, bár nyitva hagyott pár szálat.
Szövege egyébként könnyű, nagyon olvastatja magát és könnyen is olvasható, hála a betűméretnek és a formázásnak. Nem mondanám kifejezetten rossznak, inkább olyan időkitöltő olvasmánynak.
Hát elég vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban…
Venomot imádom, Pókembertől viszont egyenesen rosszul vagyok – ne kérdezzétek…
Számomra 2 imádnivaló szuper(anti)hős van: Venom és Deadpool ♥ A többi szuperhőstől általában a hányinger kerülget – Pókember pedig a no.1 mind közül… Ez a könyv pedig bőven tartalmazza ennek a balféknek az idióta gondolatait is, amiket nagyon nem volt élmény olvasni…
A sztori egyébként nagyon is tetszett, a történet és a karakterek is nagyon jól megírtak, a cselekmény haladt, jó volt olvasni (már a magát ajnározó ömlengő, beképzelt, öntelt agyatlan barom részein kívül), ha időm engedte gyorsan is haladtam vele
Nagyon vacilálltam a csillagozáson, de végül úgy döntöttem, hogy a piros-kék istencsapása miatt nem vagyok hajlandó lecsillagozni…
Venom a tökéletes példa arra, hogy nem muszáj valakinek csak és kizárólag a fényben járnia. Venom a maga sötét, kegyetlen és vadállatias ösztöneivel és Eddie határaival, jóságával a tökéletes antihős. Számomra mindenképpen.
A regény pörgős, vad és egyáltalán nem kegyelmez senkinek sem. Venom kiszámíthatatlansága még inkább hozzá tesz ahhoz, hogy fogalma se legyen az olvasónak, mi fog történni, holott általában ezeknek a történeteknek tudjuk a végét.
Hogy őszinte legyek, engem Pókember kicsit zavart a sztoriban, de hogy miért, azt nem tudnám megmondani.
Bár mind én, mind pedig a férjem nagyon szeretjük a Marvel univerzumot, azért azt hozzá kell tenni, hogy ez a sorozat (vagy legalábbis amennyi már megvan belőle), a férjem szerzeménye. Ettől függetlenül Ő még nem jutott oda, hogy elolvassa őket, de nekem már majd a feléhez volt szerencsém, aminek nagyon örülök, mert egyébként még eddig mindegyik része kellemes kikapcsolódás volt. Nem a világirodalom remekei, nem fognak lekörözni minden egyéb olvasmány élményemet, viszont most sem okozott csalódást. Bár nem úgy alakulnak a napjaim, mint szeretném, nem tudok annyi időt az olvasással tölteni, mégis amikor volt egy kis időm, hogy olvassak, akkor szépen haladtam előre a cselekménnyel. Tele volt izgalmas jelenetekkel, így egy percre sem lehetett mellette unatkozni és bár még a filmhez nem volt szerencsém, mégis megerősített abban, hogy meg akarjam nézni.
Venom karaktere egy kicsit fura volt a számomra, amikor elkezdett többes számban beszélni saját magáról, meg megbeszélni a dolgokat saját magával, de hát igazából ez bárkivel megeshet :). spoiler Mindezek után a sorozat többi részére is kíváncsi vagyok, miket tartogatnak még a számomra :)
Gyerekkoromban nagyon sok Pókember képregényt olvastam, ugyanis a mostohatesóm imádta a Marvel képregényeket. Volt neki minden, Rozsomák, Pókember, X-men képregények (amik az én személyes kedvenceim a mai napig :D), ezért Venomot is ismertem, és tökre megörültem, hogy most regény formájában is olvashatok róla. És közben megjött a kedvem ahhoz, hogy a filmet is megnézzem újra.
A képregényt, amiből ez a könyv készült pont nem olvastam, de a nevekkel és a szimbiótákkal is tisztában voltam, úgyhogy nem voltam teljesen elveszve. Igazából nem volt ez egy rossz könyv, de ahogy már mások is írták, a könyv fele már nagyon nem Venomról szólt. Lehetett volna a könyv címe Venom és Pókember, mert hogy Peter szemszögéből sokkal többet olvastam, mint Eddiéből. Ettől függetlenül a sztori jó volt, és szerettem Venomot és Pókembert, amikor összedolgoztak.
Amiért levontam egy fél csillagot, az bizony a fordítás. A fordító nem volt túl kreatív a szavak szinonimáival kapcsolatban. Sokszor ugyanazt a szófordulatot használta. És ha még egyszer meglátom az acélsodrony szót, kimenekülök a világból.
Igazából nem ért meglepetés. Nagyjából azt kaptam amit vártam, bár igaz többet szerettem volna. A könyv nagyjából olyan, mintha egy képregényt olvasnánk fel. Azaz pörgő, akciódús, ugyanakkor hiányzik a leírás, mert ugye a képregény esetében látjuk a helyszínt. Valamint hiányzik a mögöttes tartalom, mint pl. érzelmek, vagy a múlt bemutatása. Eddie és a szimbióta közötti kötelékből sem tudunk meg semmit.
Az elején kicsit nehézkesen indult. (Bár ezt a szöveges értékeléseim felében, elmondtam, de na, bele kell rázódni egy írói stílusba,sztoriba. :D) Ezután az akció, a kaland, Venom humora teljesen magával ragadott. Mit mondjak Venomnak nem egy nyugodt élete van, szinte fél percenként támadjak meg. spoiler Érdekes volt a váltott szemszög, nekem tetszeni szokott, ha több perspektívából követjük az eseményeket. Nagyon kreatív és egyedi volt a szimbiózis, ami működött Eddie és Venom között és a végére csak még jobban megkedveltem őket. A lezárás kicsit hirtelen volt, de nem is lett volna jó, ha a végtelségig nyújtják. Bátran tudom ajánlani ezt a kötetet. off
spoiler
Miért bírom az antihősöket?
Venom a jó példa bemutatni. Roppant elvetemült e földön kívüli szimbióta. Nagy erejű, éhes, pimasz és nincs emberi erkölcse. Azért kell mellé Eddie, mert az így létrejövő Venom egy vadállat, aki gond nélkül végez a rosszfiúkkal, de van egy hősies oldala is. Aki magát is feláldozná, hogy megmentse az ártatlanokat. Aki nyomozni kezd, hogy segítsen ezzel.
Most éppen Eddie szülővárosában, San Franciscóba mennek, és belekeverednek egy iparmágnás gyilkos terveibe, miközben egy bosszúszomjas tábornok is a nyakában liheg. Pókemberről nem is beszélve, aki még nem döntött, mi legyen Venom sorsa.
Venom egyszerre egy hősies védelmező és egy gyilkos. Antihős etalon. Ettől sokkal szórakoztatóbb ő, mint Pókember ugyanitt – akit a jófiúsága kiszámíthatóvá tesz.
Tele van humorral a kötet – Pókember is nagy beszólásgyártó, de Venom sem marad el mögötte. Mivel Venom elég sötét alak is, az ő sötét humora nekem még jobban fekszik.
Mozgalmas, kalandos regény, amiben egyik akció követi a másikat. A karakterek ismerete azért kell hozzá, nem eredettörténet. De akinek ez megvan, jó szórakozás lesz. Ahhoz képest, hogy képregény az alapja, ez nagyon regényszerű lett, én bírtam.
Népszerű idézetek
Ilyen közelről már szinte a nő félelmének savanykás rézszagát is érezte, ami szinte lángra robbantotta a vérét.
– Félsz, mi?! […] – Akkor jó! Szeretem látni a félelmet a szemükben, mielőtt…
Csak ekkor ébredt rá, hogy a nő nem rá, hanem mögé néz. És az ajkáról feltörő, reszkető sóhaj sem neki szólt, hanem…
– MICSODA VÉLETLEN!
13. oldal
A magas sarkú cipőket férfiak tervezik, hogy a nők nehezebben tudjanak elfutni előlük.
– FÁJDALOM! – nyáladzotta az idegen, és hosszú, vörös nyelvével végignyalta az agyarait.
[…]
– HALÁL! – hördült föl az idegen, s a karjából koromfekete csápok sarjadtak.
[…]
– FELFORDUL TŐLED A GYOMROM! – sziszegte a fekete teremtmény.
– Ki… vagy?
15. oldal
– IGEN – egyenesedett föl lassan. – NEM LESZ KÖNNYŰ, DE AMÍG ITT VAGYUNK EGYMÁSNAK…
Azzal lelépett a tető pereméről.
[…]
– … mindkettőnknek van esélye, hogy életben marad – fejezte be immáron teljesen emberi hangon.
21-22. oldal
– BOLOND! […] – BÁRMIT IS AKARTOK, A MAGADFAJTA SÖPREDÉKNEK SOHASEM SEGÍTÜNK!
156. oldal
– Ülj már le! […] – Attól, hogy föl-alá rohangálsz, még nem fognak gyorsabban történni a dolgok!
165. oldal
– Eddig rendben! – lépett be. – A pánikszobába egy T-rex sem juthatna be!
261. oldal
– Még az ördög is képes angyalként viselkedni, ha épp ez szolgálja az érdekét! […] – És ez az alak maga az ördög!
90. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jennifer L. Armentrout: The Struggle – A küzdelem 92% ·
Összehasonlítás - Michael J. Sullivan: Mítoszok kora 92% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Éjszakai műszak 88% ·
Összehasonlítás - Stephen King (Richard Bachman): Sorvadj el! 86% ·
Összehasonlítás - Christopher Moore: Mocskos meló 86% ·
Összehasonlítás - Katee Robert: Electric Idol – Tiltott szerelem 82% ·
Összehasonlítás - Stephen King (Richard Bachman): A menekülő ember 84% ·
Összehasonlítás - Anne Rice: A farkasok ajándéka 82% ·
Összehasonlítás - Christopher Moore: Vérszívó démonok 84% ·
Összehasonlítás - Anne Rice: Memnoch, a Sátán 80% ·
Összehasonlítás