A ​zaj 80% 173 csillagozás

Mintha valami hiányozna – olyan „termékszagúra" sikeredett. Mint oly sok más eset a való életben, a válsághelyzet politikája is az egyszerű emberekre nehezedik, miközben a hatalmon levők olyan döntéseket hoznak, amelyek másokat érintenek, de önmagukat nem. Azt vártam, hogy a Patterson – Baker kettős (kétségtelen, hogy vérprofik) biztos kézzel navigálják a karaktereiket a kezdetektől a végpontig, az ígéretes kezdés után azonban cserbenhagytak. Bár a történet a tőlük megszokott gyors tempót diktálta (rövid fejezetekkel), de több esetben ugyanazokat a helyzeteket körözte, ezáltal a feszültség hiányát tapasztaltam. Sajnos nem éreztem az emberiségre leselkedő hatalmas fenyegetést, a karaktermélységet, a szerethetőséget, a hihetőséget. (Néha inkább egy forgatókönyv vázlatának tűnt, mint egy regénynek.) A végtelen katonai jelenetek és beszélgetések hidegen hagytak, és nehezen tudtam fenntartani az érdeklődésemet a történet iránt. A két lányon kívül keveset törődtem a többi karakterrel, (de azért vártam a nagy „bummot” spoiler) és örültem mikor a végére értem. Mert, ami egy kiváló ötlet „mutatós” megvalósításához elég, (még akkor is, ha érezni némi újdonságot, a két író kapcsolatában) egy élvezetes, maradandó sci-fi-hez azonban már nem.

Kicsit felemásak az érzéseim, mert nekem tetszett a könyv, mégis hiányérzetem van. Olvastam már mindkét írótól, de az biztos, hogy nem ez lett a legjobb regényük. Hiába haladtam gyorsan a könyvvel, hála a rövid fejezeteknek, és érdekelt is, hogy mi lesz a befejezés, de mégis maradt egy csomó megválaszolatlan kérdés bennem. spoiler ; A vége nagyon összecsapottnak tűnik, mintha az ötletek elfogytak volna. Lehet, hogy később az ismeretek birtokában újra fogom olvasni a könyvet, és akkor már jobban letisztulnak a dolgok.

A madártollas gyilkosságokhoz hasonlóan épül fel a sztori, rövid fejezetek váltják egymást, emiatt haladós, nehezen letehető, feszültséggel teli, és durván csavaros. Nagyjából itt is 10 oldalanként egészen más lesz az olvasó elképzelése, mi is van a történések mögött. A sztori alapja eléggé meglepő és elképesztő, annyit elárulok. Végig pörög, lendületes.

https://gaboolvas.blogspot.com/2022/10/a-zaj.html

Ez abszolút egy komfortolvasás volt, a stílus gördülékeny ahogy mindig és a cselekmény pörgős, ahogy szokott.
Tetszett az alapgondolat, és szeretném azt hinni nem tartunk még itt, de aztán a fene se tudja, sőt lehet, hogy vannak ennél sokkal rosszabb és veszélyesebb spoiler.

A félcsillag levonás a könyv vége miatt van, mert ott olyan, mintha hirtelen elfogyott volna a szufla, vagy már a nyomdában elkezdték nyomtatni a könyvet, és kellett a vége, de azonnal. Nem igazán értettem, hogy került a spoiler és, hogy erről Tennant honnan tudott … Kár, mert ha a végébe picit több időt feccöltek volna, akkor szerintem még jobb lehetett volna.

*********************************************************************************************
A fordítás és a szöveggondozás most is kiváló, ahogy eddig is ♥

Arra jutottam, hogy Harbin olyan, mint egy svájci bicska, szóval ha bajba kerülnék valaha is én őt kérem :D

Ezen a ponton fogom a William Wisting könyveket újracsillagozni, komolyan mondom. Mert nem érdemli meg egyik kötet sem, hogy ezzel egy szintre tegyem őket. Azok egyszerűségében élvezhetőek, ez meg… Állandósult kifejezés lesz számomra, hogy parasztvakítás! Megint csak pazar ötlet, tök érdekes tervek, izgalmas vonalvezetés, a végére meg kipukkad, és zavaros, és bosszantó. Bosszantó, mert ebben benne lenne a potenciál. A karakter vezetéssel is az eddigi problémák vannak, nincs mélység, nincs semmi kiugró. Nekem még azzal se lenne semmi problémám, hogy rövid fejezetekkel inkább mint ugrások halad a történet, ha kicsit jobban lenne kibontva, jobban oktatna, és nem lenne ilyen zárás. Barker, Barker merre tartasz?

Megvan az első off Barker könyv, ami “csak” 4*-ot kapott tőlem, pedig már kezdtem megijedni, hogy tényleg elfogult vagyok az íróval kapcsolatban. :’D

Azt leszögezném, hogy a hasonló témájú/műfajú könyveknek nem én vagyok a célközönsége, én inkább a realitás talaján szeretek maradni. :)) Nem hiába olvasok nagyon kevés sci-fit, fantasyt stb..
Ennek ellenére úgy érzem kellőképpen elengedtem magam, illetve az agyam, és nem éreztem zavarónak ezt a “misztikumot”, tehát nem ezért a -1 *.

A madártollas gyilkosságokhoz hasonlóan ebben a könyvben is rövid fejezetek váltják egymást, pörögnek az események, olvastatja magát a történet, azonban nem rágtam le a tíz körmömet izgalmamban, hiányoltam a nagy csavarokat is, és a végén is maradt bennem hiányérzet..

Egyébként az írásmód számomra még mindig tökéletes, a könyv pedig csodásan fog festeni a polcon a többi mellett. :)

Ötletes történet, hátborzongatóan lehetséges eseményekről.
Remélem azért ez marad csupán a Barker – Patterson páros agyszüleménye! Csak hát annyi szarság van a világban, és az ember olyan telhetetlen, hogy van mitől félni.

Kismillió lehetséges magyarázat kerül képbe a történet során, míg végül megtudjuk az igazságot az anomáliát illetően. Ez sokáig fenntartja az érdeklődést, mellette még rövidek a fejezetek, és lendületes a cselekmény is. Ennek ellenére egy idő után kezdtem úgy érezni, hogy kicsit túl hosszúra van már nyújtva a dolog. Az idő vészesen fogy, az a sok-sok ember csak fut, mi meg nem haladunk sehová, miközben a többnyire akciófilmekből szökött, félig üres karakterek okfejtéseit elemezzük. off

Az addigi részletesség után a vége kidolgozatlan, a megoldásig pedig nem jutottak el Barkerék. Csak egy ilyen félmegoldás szerű lezárást kapunk, ami sokat ront az amúgy érdekes, és elgondolkodtató történet összképén.

Pattersontól még mindig nem olvastam semmi önállót, Barkertől meg jót és, rosszat is egyaránt, úgyhogy nehezen tudom megítélni Patterson hatását.
A madártollas gyilkosságokat én szerettem. Abban nagyon kiérződik Barker egyedisége. Itt nem találtam meg. Végig úgy olvastam, hogy ezt akárki írhatta volna. Ha nem tudom, soha nem jöttem volna rá.

Kíváncsian várom a páros új könyvét, A fekete özvegy halálát. Közben pedig nem adom fel a reményt, hogy Barker ír még a 4MGY-hez hasonlatos csodát, és alkot még az ott felsorakoztatott jobbnál jobb szereplőkhöz hasonló karaktereket.

Nálam a célt elérte, emelte a vérnyomásom és rágtam a körmöm.
Azért a közepe egy kicsit egy helyben toporgás volt spoiler és voltak benne nagyon kiszámítható fordulatok is spoiler, de attól még jó volt. Mondjuk a végén azért elég sok nyitott dolog maradt szerintem spoiler, de nekem még a lezárás is tetszett spoiler.

Nagyon, de nagyon jó szívem van. Szépen ver….. teszi a dolgát, na csak leírtam én is ezt az idióta hülyeséget, amint én se szeretek, mindenkitől elnézést kérek :). Oké, a pulzusom viszont az egekben volt, van…. Mi a retkes pinduri egérfüle volt ez a vége a könyvnek kérdem én????? Meg úgy, az egész…. Hogy stílusos legyek, hova futott ki a sztori??? Rohanás, rohanás. Pfuuuu
Mit kap ezért, vagy mivel tartozik Pattersonak??? Büntiben van szerencsétlen J. D.?? Senki, de senki nem szólt neki, hogy hé haver, írj már egyedül??
Kérem vissza a régi srácot!!!
A sztori, hát a szereplők okék voltak, de egy katyvasz lett a végeredmény, belekontárkodott az öreg.

Előre elnézést kérek minden rajongótól, de én sajnálom az erre vesztegetett időmet.
Barker egy zseni, imádom a könyveit, de a Pattersonnal való kapcsolatát jó lenne megszakítani. Tökéletesen látszik, melyik részt ki írta, s sajnos P mérföldekkel le van maradva J.D.-től.
Untam, idegesített. Ez nem az az igazi krimi-thriller, egy kis misztikummal max, amit megszoktunk Barkertől.
Maga az alapötlet nem volt rossz, de …