A ​madártollas gyilkosságok 296 csillagozás

James Patterson – J.D. Barker: A madártollas gyilkosságok

Michael ​és Megan Fitzgerald örökbe fogadott testvérek – Michael kamionsofőr, Megan pedig pszichológiát tanul az egyetemen –, akik borzalmas közös múlton osztoznak és csak egymásban bízhatnak. A nevelőszüleik híres intellektusok, egy kiváló diplomával rendelkező pszichológus és egy elismert pszichiáter, akik sajátságos kísérleti környezetben nevelték fel fogadott gyerekeiket, ami bár megóvta őket a világ kegyetlen realitásától, ugyanakkor sötét titkokat is kényszerített rájuk.

Los Angelesben Garrett Dobbs nyomozó és Jessica Gimble FBI-ügynök egyesített erővel dolgozik egy gyilkossági ügyön. Találnak is egy gyanúsítottat, és letartóztatják, de ekkor valaki elkövet egy ugyanolyan gyilkosságot. Majd még egyet. Aztán már nemcsak Los Angelesben, hanem az ország különböző részein. A nyomozók felfigyelnek a négytagú Fitzgerald családra: lehet közük a gyilkosságokhoz?

Dobbs és Gimble versenyfutásba kezd az idővel, és átszelik az egész országot Kalifornia partjaitól egészen… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
512 oldal · ISBN: 9789634199069 · Fordította: Bosnyák Edit
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
512 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634199052 · Fordította: Bosnyák Edit

Kapcsolódó zóna

!

J. D. Barker

19 tag · 3 karc · Utolsó karc: 2021. október 4., 20:41 · Bővebben


Enciklopédia 9


Kedvencelte 13

Most olvassa 8

Várólistára tette 196

Kívánságlistára tette 161

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

ProKontra P>!
James Patterson – J.D. Barker: A madártollas gyilkosságok

Számomra J. D. Barker az az író, aki képes mindig valami újat adni, meglepni, megdöbbenteni. Nagyon szeretem az írásait, a dinamikáját, ahogy egyre gyorsabban pörgeti fel az eseményeket, pattanásig feszíti a húrt, majd a kellő pillanatban robbantja a bombát.
Legújabb könyvét A madártollas gyilkosságok -at, James Pattersonnal közösen írták, és tagadhatatlan, hogy tökéletesen működik a kémia a két író között. Elképesztő az a zsenialitás, ahogy összeraktak egy ilyen komplex és egyedi történetet; az elejétől a végéig dupla fordulatszámon pörög, nincs egy olyan rész sem, amikor unalmassá, esetleg elcsépeltté válna. Mint egy örökmozgó játékkutya, aminek az elemei sosem merülnek le – és ezt a legpozitívabb értelemben írom.

A könyvben megjelenő szereplőket tökéletesen kidolgozták; nem lapos, egydimenziós figurákat alkottak, akiknek teljes mértékben kiszámíthatóak a cselekedeteik, hanem összetett és mély személyiségeket teremtettek, akiknek a reakcióit képtelenség előre megjósolni.
Voltak tippjeim olvasás közben, nem egy, nem kettő, de egyetlenegyszer sem sikerült kitalálnom, hogy a szereplőknek mi lesz a következő lépésük. Na és a vége? Ó, te jó ég! Elsőrangú lett A madártollas gyilkosságok befejezése. Természetesen mindenki szeret olvasás közben agyalni azon, hogy mi lesz a csattanó, de véleményem szerint, erre senki sem fog számítani.
A váltott szemszögnek köszönhetően, alaposan megismerhettem az összes szereplőt, akikről azt feltételeztem, hogy teljesen normálisak, de hát a látszat olykor csal.
Teljes értékelés:
https://prokontra.net/2021/03/17/james-patterson-%c2%b7…

21 hozzászólás
MissFortune>!
James Patterson – J.D. Barker: A madártollas gyilkosságok

Az első pár oldal után Stephen Kingnek A kívülálló című műve jutott eszembe. Annak az elején is ilyesmi a felállás a bűntény terén. Adott egy főszereplő, aki a nyomozóhatóságok szerint gyilkolt, több tucat bizonyíték is van rá, azonban mégsem emlékszik az elkövetésre, még csak a helyszínen sem volt akkor, szóval szinte biztos, hogy nem ő a tettes. Örültem, hogy végre valami ilyesmi rejtéllyel találom szembe magam, mert King műve elment teljesen fantasy irányba, ezen azonban nincs ilyen címke.
Fordulatos, izgalmas könyv, de néha nagyon erőltetetten hatott. Görcsösen fent akarták tartani a feszültséget, ez pedig már a vége felé egyre borzalmasabban hatott. Logikátlan, oda nem illő fordulattal bőven találkozhatunk.
Ja, és függővéges. Amiben az a legrosszabb, hogy a folytatásról sok hírt nem hallottam, így nagy reményeim nincsenek. Szerintem jobb lett volna, ha ezt a történetet lezárják és lett volna egy méltó befejezés. Pont a legfontosabb kérdésekre nem kaptunk választ, ami azért elég bosszantó.
Egy gyengécske 4 csillagot azért kiérdemelt.

klara_matravolgyi>!
James Patterson – J.D. Barker: A madártollas gyilkosságok

Én Barkert zsenivé, krimi-etalonná avattam magamban: a 4MGY trilógia félelmetesen beteg és csavaros krimisorozat, a Dracul hátborzongató thriller, a Szíve helyén sötétség pedig lebilincselő misztikus történet. Hogy mit vártam A madártollas gyilkosságoktól? Hogy annyira jó lesz, hogy felállni nem fogok tudni mellőle. De sajnos csalódnom kellett.

Az alapötlet szokás szerint zseniális, csak a megvalósítás nem áll hozzám közel. Ismét az történt, amit nem szeretek egy történetben: átfordult akciófilmmé, olyannyira, hogy a rejtély és az alapszál egy ponton elveszett. Olvasmányos volt persze a sok üldözés és lövöldözés, a stílussal semmi gond nincs, de több agyalást és döbbenetet vártam. Úgy ahogy Barkertől azt megszokhattuk, na. Mindig esélyt fogok adni az író könyveinek, de szeretném visszakapni a mély, sokkoló, lelket boncolgató történeteket!

mate55 P>!
James Patterson – J.D. Barker: A madártollas gyilkosságok

Fuss, Michael fuss! Az tagadhatatlan, hogy Patterson és Barker közös műve sok tekintetben kiemelkedőnek látszik, azonban éppen azok az összetevők hiányoznak belőle, amelyek valóban egy korszakos remekművé tehetnék. Adott egy főhősünket folyamatosan cselekvésre késztető rejtély, a fáradhatatlan üldözők (nyomozó és FBI) és egy kellően leküzdhetetlennek tűnő helyzet, amely vadabbnál vadabb akciójelenetekbe hajszolja. Meg kell hagynom, dicséretesen kiegyensúlyozottan működő koncepció. De sajnos én nem találtam választ arra, melyek azok az húzások, amelyek egy igazán nagyszerű és emlékezetes akció-thrillert eredményeznének. Maguk a szereplők, a pszichéjükbe való elmélyülés ellenére, szinte semmilyen észrevehető személyiséggel nem rendelkeztek. Ráadásul olyan érzésem volt, hogy az írók különféle (nem odaillő) cselekménycsavarokat illesztenek a történetbe, „gránátot dobnak a sátorba” az érdeklődés fenntartása és a feszültség keltése érdekében. Anélkül, hogy megadnék olyan részleteket, amelyek tönkretennék az olvasás élményét, véleményem szerint spoiler De ha nem vagyunk szőrös szívűek (mint én is), és elengedjük magunkat, ez a maga módján kielégítő is lehet. Tehát, ha olyan képletstratégiák, mint például a váltakozó nézőpontok használata a feszültség előidézésére, és a próza felvillanyozására való véres leírásokra halmozó gyilkosságok, a Te elképzelésed a remek olvasmányról, akkor ez a regény biztosíthatja azt, amelyet igazán szeretsz. De most a „tiszta" Barkert várom! Mert ennek az embernek nincs szüksége senkire!

2 hozzászólás
robinson P>!
James Patterson – J.D. Barker: A madártollas gyilkosságok

Életem első és egyetlen Omega-koncertjét juttatta eszembe a nyolcvanas évekből. Volt ott is minden vásári huncutság: füst,köd, pazar kosztümök, fényorgia, Kóbor lovon, meztelen lányokkal stb… csupán a zene szorult némileg háttérbe.
https://gaboolvas.blogspot.com/2021/04/a-madartollas-gy…

20 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
James Patterson – J.D. Barker: A madártollas gyilkosságok

A rövid fejezeteknek köszönhetően nem csak elvileg volt letehetetlen, hanem fizikailag is kemény meló volt, ugyanis mindig az járt a fejemben, hogy na, még ezt a rövid fejezetet elolvasom, utána meg ugyanez. Vonultam az egyik szobából a másikba, ahol éppen nem zavart senki, vagy fülhallgatót tettem fel, hogy kizárjam a külvilágot.

Fordulatok voltak bőségesen, és amikor már sejteni véltem, hogy tudom, mi az egésznek a megoldóképlete és kit kell gyanúsítanom, jött egy csavar és teljesen más volt a végkifejlet. Bár megfordult egyszer-kétszer az a megoldás is a fejemben, de nem ilyen formában. Sikerült meglepnie a befejezésnek, bár így az egész könyv ismeretében elgondolkodtam néhány momentumon, néhány eseményen, hogy az akkor mennyire logikus, és miért történt.
De ez egy olyan könyv, mint a gyorsvonat, ha egyszer leszálltál róla, nehéz és talán felesleges is visszagondolni és elemezni, egyszerűen csak meg kell őrizni az élményt, amit adott.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2021/05/james-patterson-j…

Pati28 P>!
James Patterson – J.D. Barker: A madártollas gyilkosságok

”Néha csupán az érzékelés különbözteti meg az igazat a hamistól.”

Eddig még nem olvastam Barker-től és Patterson-tól sem, így nincs viszonyítási alapom, hogy külön-külön milyenek, de nekem már önmagában ez a történet is felért egy összekuszált és bonyolult cselekményű sztorival. Próbálkoztam megfejteni a rejtélyt, de folyton falakba ütköztem. Rendesen kattogtak az agytekervényeim, és hiába voltak tippeim, mert amit elképzeltem, az biztos, hogy nem a helyes okfejtés volt. Mesterien szőtték a szálakat, néhol már túlzásnak és megdöbbentőnek is éreztem egyszerre. Könnyen lehet haladni vele, olvasatja magát, de amilyen jól indul a könyv első fele, a második felére már elvesztettem irányába az érdeklődésem. A csavar, csavar hátán és még annak a hátán is kusza dolgokkal nem tudtam azonosulni, szerintem picit túl lett bonyolítva a cselekmény. A vége is teljesen lesokkolt, hiszen nem tudok sokat erről a fajta “betegségről”, de számomra hihetetlen, és elképzelni se tudom azt, amivel az írók megleptek. A végére érve vissza is lapoztam egy-egy jelenethez, mert annyira valószerűtlennek tűnt az egész, de még így is maradtak bennem sötét foltok az eseményeket illetően. Egyszeri olvasásnak megfelel, és műfajában is helytáll, így némiképp kíváncsi vagyok lesz-e folytatása vagy az írók parlagon hagynak bennünket.

Katalin_V_Tóth P>!
James Patterson – J.D. Barker: A madártollas gyilkosságok

Két nagyszerű író közös története számomra telitalálat volt. Egy fordulatos, mozgalmas, elképesztően jó pszichothriller lett ez a könyv.
A főszereplő két fiatal, Megan és Michael, akiket egy pszichológus és pszichiáter házaspár örökbefogadott és érdekes, kísérleti körülmények között nevelkedtek. Michael egy napon furcsa dologra ér haza és ezzel beindulnak az események.
A másik szálon egy nyomozó és az FBI furcsa gyilkosságok ügyében nyomoz, amikor egy sorozatgyilkos különböző módon gyilkolja meg áldozatait és mindig hagy a tett helyszínén egy madártollat.
Kiszámíthatatlan, meglepő és fordulatos regény volt. Nagyon jó a könyv felépítése, a rövid fejezetek, megfelelő időben következő szempontváltások miatt nagyon olvasmányos a kötet.

1 hozzászólás
Réka0128 P>!
James Patterson – J.D. Barker: A madártollas gyilkosságok

„Minden tettünknek van következménye, a jónak és a rossznak is. Mi alakítjuk a saját sorsunkat.”

J. D. Barker a kedvenc szerzőim közé tartozik, ezért nagyon vártam már ennek a kötetnek a megjelenését. Izgatottan vágtam bele az olvasásba, de sajnos nem igazán azt kaptam amire számítottam. A történet izgalmasan és nagyon érdekfeszítően indult, de a 100. oldal környékén mégis alábbhagyott a kezdeti lelkesedésem. Ennek pedig az volt az oka, hogy a nyomozók fejezetei egyáltalán nem tudtak lekötni. Semmiképpen sem mondanám unalmasnak azokat a részeket, csak egyszerűen a stílussal nem tudtam megbékélni. A másik dolog, amivel problémám volt, az a nagy csavar a legvégén. Tény, hogy meglepett, de visszatekintve a cselekmény több korábbi pontjára elég logikátlan lépésnek éreztem. A sztori alapötlete kifejezetten tetszett, de Barker Patterson nélkül szerintem sokkal jobbat is ki tudott volna hozni belőle.
A szereplők közül Megan és Michael karaktere volt számomra a legérdekesebb, ezért az ő szemszögükből íródott fejezetek voltak a kedvenc részeim. A nyomozó csapat tagjai egyáltalán nem voltak szimpatikusak, sőt néha kifejezetten idegesítőek voltak.
A jövőben igyekszem jó messzire elkerülni azokat a könyveket, amikhez Pattersonnak köze van, viszont Barkertől szívesen fogok olvasni továbbra is. :)

12 hozzászólás
EssentialHencsi P>!
James Patterson – J.D. Barker: A madártollas gyilkosságok

Már megint valami mást olvastam, mint a többiek.
Ez a Barker gyerek tök jó könyveket tud írni, de ha összeáll valakivel, akkor abból nem sok jó fog kisülni. Már a Dracul se jött be, és ez a könyv sem lesz a szívem csücske.
Meg hát ez az „ötszáz oldalon keresztül üldözünk valakiket” tempó sem az esetem. Csak futkorásznak egymás után a népek, a jófiúk üldözik a rosszfiúkat, meg a rosszlányokat is, akik lehet, hogy nem is rosszak, vagy igen… Próbáltak összezavarni, de nem sikerült. Inkább olyan volt, mintha filmet néznék, nem könyvet olvasnék. @robinson Omegás hasonlata teljesen passzol, bár én imádom az Omegát, de az utolsó koncert, amin voltam, pont olyan volt, amilyen ez a könyv: tök jól kezdődött, fények, füst, aztán mindenféle béna lengyel együttesek bukkantak fel, meg a 100 Folk Celsius, és a végén már sírva menekültem volna, csak azért vártam végig, mert tudom, hogy a Léna mindig a ráadásban van. Na ugyanígy voltam ezzel a könyvvel is. Alig vártam, hogy vége legyen, és kiderüljön a nagy hűha.
Egyébként azon is gondolkoztam, hogy hogyan írnak ketten egy könyvet. Kitalálják a sztorit, és a páros fejezeteket az egyik írja, a páratlanokat meg a másik? Vagy hogy van ez? Mert itt nagyon látszott, hogy mikor kinek volt nagyobb beleszólása: az uncsibb részek tuti Patterson művei (bocs, de sose bírtam, hiába világhíres meg minden, én szétunom magam az összes könyvén), az izgibbek meg viccesebbek Barker írásai.
Sajnálom, mert nagyon vártam, de nem hiszem, hogy valaha is újraolvasnám.

18 hozzászólás

Népszerű idézetek

mate55 P>!

[…] az eltörött dolgok néha nem érdemelnek meg egy második esélyt.

338. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Egy alapos üvöltés kitisztítja az ember fejét. Ki kellene próbálnotok, és akkor talán el tudnátok végezni azt a munkát, amiért a fizetéseteket kapjátok.

50. oldal

Mónika_T P>!

„ A múlt elől nem lehet elrejtőzni, mert az irányítja minden cselekedetünket.”

mate55 P>!

– John Fowles könyvét, a Lepkegyűjtőt. Már hétszer elolvastam. Fantasztikus. Sokan úgy gondolják, hogy ez inspirálta Thomas Harris Vörös sárkány című könyvét.

316. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Thomas Harris
Praetorianus P>!

– Minden tettünknek van következménye, a jónak és a rossznak is. Mi alakítjuk a saját sorsunkat.

509. oldal (Agave, 2021)

Mocori_ P>!

Dobson lebiggyesztette az ajkát, maga felé fordította a POHÁR száját, és beleivott.

37

Mónika_T P>!

Gonosz játékot űz velem az agyam. Kitölti a hézagokat, kiegészíti a részleteket. A tudatom nem akarta elfogadni a kiesett időt, és önállóan alkotott egy történetet. A semminél még egy kitalált történet is jobb.

Mónika_T P>!

A kölyök felpillantott, amikor beléptek.
– Jó reggelt, nyomozók!
Dobbs még meg sem mutatta neki az igazolványát.
– Ennyire egyértelmű? – kérdezte Wilkins.
A kölyök vállat vont.
– A Ford Taurus a zsaruk kedvence. – Dobbs derékszíja felé biccentett. – És a rosszfiúk legalább illendőségből elrejtik a fegyverüket.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Gillian Flynn: Éles tárgyak
Chris Carter: A keresztes gyilkos
Guillaume Musso: Egy párizsi apartman
Jud Meyrin: Lowdeni boszorkányhajsza
Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd
Steve Cavanagh: Tizenhárom
Jennifer Lynn Barnes: Örökösök viadala
Eva García Sáenz de Urturi: A fehér város csöndje