The ​Digging Leviathan (Narbondo 1.) 1 csillagozás

Ha alaposan megnézzük azokat az 1980-as években megjelent történeteket, amelyeket a steampunk mozgalom alapítói írtak, akkor észrevehetjük, hogy van egy közös vonásuk: ezek vagy nem steamek, vagy nem punkok, vagy egyikek sem. Ez azért van, mert a szerzők ( elsősorban Tim Powers, K.W. Jeter és James P. Blaylock) nem úgy ültek le, hogy „akkor most írjunk gőzgépes sci-fiket egy alternatív viktoriánus korba”. Hanem egyszerűen elkezdtek mindenféle anakronizmusokkal játszadozni, aztán figyelték, mi lesz belőle. Mint az közismert, végül gőzgépes sci-fik lettek belőle egy alternatív viktoriánus korban. De a legkorábbi ide sorolt művek alapján ezt még senki nem tudta volna megmondani.

Egy kortárs steampunk a modern társadalom elemeit csempészi egy 19. századi világba. Ez a regény viszont a viktoriánus kor felfogását építi be egy 20. században játszódó történetbe. Hősei dilettáns tudósok és feltalálók, akiket a körülmények idővel botcsinálta nyomozói szerepbe kényszerítenek. Vagyis tökéletesen illenének például Verne vagy Conan Doyle valamelyik kalandregényébe. Csakhogy ők az 1960-as évek Amerikájában élnek, és nem értik, miért olyan közönyös a világ „korszakalkotó” gondolataikkal szemben. Két csapatuk egymással vetélkedve készül a nagy kalandra, amely azonban csak nem akar megvalósulni. Néha már-már Dürrenmatt Fizikusait lehet bennük felismerni: nem tudhatjuk, ki a bolond és ki a meg nem értett zseni. Valahányszor előadnak egy hagymázas képtelenséget, amelynek nincs semmi tudományos alapja, mindig történik valami, ami mintha megerősítené az igazukat. Egy tinédzser fiú Edgar Rice Burroughs Mars-történetei alapján épít működő szerkezeteket, egy idős professzor pedig mindenütt az Üreges Föld bizonyítékaira bukkan, amerre csak jár. Az ismert valóság és valami alternatív univerzum úgy rakódik egymásra, nem egyszer látomásos jelenetek kíséretében, mint egy mágikus realista regényben.

Aki „igazi” sci-fit vár ettől a könyvtől, az csalódni fog. Aki viszont nem érti a zsáner nyelvét és gondolatvilágát, az valószínűleg szintén csalódni fog. Blaylock ebben a szépirodalmi igényességű, bizarr humorú regényben tulajdonképpen a sci-fi aranykorának, a tudományba és a tudósokba vetett vakhitnek állít szatirikus emléket.