King ​Kong diakónus 17 csillagozás

James McBride: King Kong diakónus

Sportzakó, ​az Öt Cél Baptista Gyülekezet diakónusa 1969 szeptemberében válik végleg halálra ítélt emberré: fegyvert ragad, és rálő a Causeway telep legrettegettebb drogdílerére. Tette nem várt következményekkel jár, és nemcsak a telep, de egész Dél-Brooklyn életét felbolygatja. McBride fantasztikus humorral és egy bennfentes empátiájával rajzolja meg a környék afrikai-amerikai, latin, olasz és ír közösségét, bemutatja az ügyre ráállított zsarukat, a fehér szomszédokat és a baptista gyülekezet tagjait. Regényét olyan emlékezetes figurák népesítik be, mint az olasz maffiavezér, Elefante, Sportzakó néhai felesége, Hettie, akinek szellemével a férfi folyamatosan perlekedik a gyülekezet eltűnt karácsonyi pénze miatt, vagy épp a telep gondnoka, aki minden hónap első szombatján rácsodálkozik a rejtélyes sajtszállítmányra, amelyet évek óta a 17-es számú épület kazánházába küld valaki. A King Kong diakónus fordulatos, lebilincselő, csupaszív történet egy sokszínűségében is összetartó… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Magvető, Budapest, 2022
422 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631441611 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Magvető, Budapest, 2022
384 oldal · ISBN: 9789631442038 · Fordította: Pék Zoltán

Kedvencelte 2

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Adam_Taylor>!
James McBride: King Kong diakónus

Mintha Scorsese egy korai maffia-történetét Spike Lee mesélné el. Az utóbbira jellemző, jellegzetes közeg-ábrázolás a King Kong diakónus legnagyobb erőssége: szinte érezzük a New York-i Cause-telep forró aszfaltját, halljuk, hogyan ropognak a fából épült, düledező templom deszkái, és látjuk a házak előtt ücsörgő, trécselő helyieket.
Kár, hogy mindezt nem sikerült valódi karakterekkel, mélységgel és tartalommal megtölteni – valahogy habkönnyűnek éreztem az egészet. Mintha a szerző szépen kidolgozta volna a hátteret, benne a furanevű figurákkal – aztán elszállt volna az ihlet.
A regény egyetlen történésről, valamint annak utóhatásairól szól. A középpontban egy Sportzakó nevű, alkoholista helyi diakónus áll, aki piásan vagy halott feleségével, vagy Forró Kolbász nevű kebelbarájával beszélget, józan pillanataiban pedig mindenféle kisebb munkákat végez a környéken. Egy alkalommal megszállja valami, puskát fog és lepuffantja a Deems Clemens nevű helyi srácot, aki fiatal korában zseniális baseball-játékos volt, de felhagyott a sporttal és éppen drogot terít a környéken. Közben felbukkan egy olasz csempész, a helyi drogmaffia feje, kétbalkezes verőembere és egy rakás furcsa figura – de sajnos a neveiken kívül a figurák egyáltalán nem emlékezetesek. Ehhez hasonlóan a történet fordulatai is inkább csak bekövetkeznek, de alig van maradandó hatásuk vagy drámai mélységük.
Épp ezért a King Kong diakónus leginkább az egyébként tetszetős borítójára hasonlít: szép színes, de nem különösebben emlékezetes és nélkülözi a magvasabb mondanivalókat

szedini>!
James McBride: King Kong diakónus

Érdekes volt, nagyon. Szórakoztató, olvasmányos. Feketék világa New Yorkban, a Szabadság-szobor közelében, a Cause-telepen, 1969-ben. A főszereplő, Sportzakó, a diakónus, részeges, 70 éves fekete, aki néhány éve elvesztette feleségét. Környezete: a közösség, takarítónők, gondnokok, fogadásokat intézők, fura becenevekkel, akik fenntart egy templomot, foglalkoznak a szegényekkel, gyerekekkel, összetartanak. Hogy viszonyulnak hozzájuk a fehérek? Miért lövi le a diakónus a fiatal, 20 éves fút, a volt tehetséges dobót, aki drogot kezdett árulni a telepen, és korábban Sportzakó edzette a baseballcsapatban?

lombhullato>!
James McBride: King Kong diakónus

Jutalomkönyv, a nap végén. Olvasmányos, kontúros szereplőkkel dolgozó regény, ami visszarepít a 20. század közepének New Yorkjába. Abba az időszakba, amikor megjelent az a világ, amit TV-képernyőről mindnyájan ismerünk. Ennek a változásnak érzékletes megjelenítése mellett azonban olyan élettörténetet/eket mesél el a szerző, melyeknek metafizikai súlya van. Gördülékeny, krimi eszköztárát is bevető, olvasmányos regény.

Porsolya>!
James McBride: King Kong diakónus

Kicsit felemás érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Összességében jó volt, bár az elején bele kellett rázódni.

Ami az első oldalakon rögtön feltűnt, hogy általában van pl. fekete filmekben is egyfajta sajátos stílus, ami itt a könyvben is visszaköszönt. Hozzám ez nem áll közel, ezért kicsit tartottam tőle, hogy a könyv sem fog tetszeni.

Eleinte a sok gúny/becenév is zavart. Ahhoz is kellett idő, míg teljesen megszoktam, hogy Sportzakó, Forró Kolbász, Kumpi vagy Elefánt napjait követem nyomon.

Úgy érzem, hogy a fekete-fehér konfliktus és ellentétek, a feketék elnyomása talán az amerikai olvasók számára kézzel foghatóbb. Európában ez szerencsére kevéssé volt jellemző. Bevallom sokszor fehérként jelentek meg a szereplők a képzeletemben és egy-egy mondat során emlékeztettem magam, hogy 'ja persze a szereplő afroamerikai'. Deems nővér volt az egyetlen, akit nem lehetett másként elképzelni, csak feketeként.

Az első kb. száz oldal után kezdtem érezni, hogy már tényleg érdekel a történet és kíváncsi vagyok, hogy hogyan alakulnak a cselekmények.

A téma, a környezet, a mindennapi élet nyomorúsága mellett, jelen volt egyfajta humor, ami befogadhatóbbá tette a történetet.

Számomra egyértelműen a könyv vége felé derült ki, hogy a ’60as években járunk és nem napjainkban. Ez sokkal inkább hihetőbbé tett pár cselekményszálat és magát a karaktereket is.

Nem egy könnyű könyv, sok mondanivalója van. Én nem mindig értettem egyet mindennel, viszont a főbb karakterek nagyon emberiek voltak. Az összetartó közösség is megható volt. Ez egy igazán egyedi könyv, nem igazán olvastam ehhez hasonlót, így mindenképpen örülök, hogy olvashattam.


Népszerű idézetek

Wunderlich>!

– Ne irigykedj, fiam. Eleven asszony. Derék asszony. Ha színes volna, és hordólábú, vinném is a kocsmába, és meghívnám egy kortyra a legfinomabb brandyből.
– Mért kéne, hogy hordólábú legyen?
– Azér nekem is vannak elvárásaim.

260. oldal

Wunderlich>!

Látta, hogy a férfi válla kicsit ellazul. Kumpi nekitámaszkodott a templomfalnak, és adott egy pillanatot a szívének, hogy utolérje magát. Félt, hogy ha megfordul, az arca elárulja, és több problémát okoz kettejüknek, mint amennyit a pillanat megér. De főleg azért, mert az ötvenkilenc éve alatt először történt meg vele, dacára a sok versnek, amit olvasott, a csodálatos ír történeteknek, amiket bármikor el tudott mesélni, a lírával és rímmel és reménnyel és nevetéssel és örömmel és fájdalommal teli történeteknek, mind szépen becsomagolva, akár karácsonyi ajándék, hirtelen érthetetlen módon nem talált szavakat, hogy kifejezze magát.

256. oldal

Wunderlich>!

Nincs a földön annál alantasabb, mint a szülő, aki kegyetlen a gyerekével.

324. oldal

1 hozzászólás
Wunderlich>!

Az apja, Guido Elefante hatszavas szókinccsel bírt, naponta négyszer szólalt meg, de minden szava szablya volt, ami belevágott a félhomályos szobába, ahol élete utolsó éveit töltötte, miután a börtönben lebénult egy stroke-tól.

67. oldal

Wunderlich>!

Csinált pár rettenetes dolgot az évek során, de csak hogy védje az érdekeit. Persze jó dolgot is csinált, csak azért soha nem kapott elismerést. A világ már csak ilyen.

60. oldal

Szekrényes_Miklós>!

Earl Morris, Bunch jobbkeze bőrdzsekit viselt, és sima barna arcán összpontosítás látszott, ahogy fejtette a rejtvényt. A jobb kezében ceruzát tartott, a balban égő cigarettát. Nehezen tudta úgy koordinálni a kettőt, hogy közben a kockákat is megtöltse.

76. oldal

Wunderlich>!

Minden lecke, amit a vasárnapi iskolában tanult, minden ima, amit elmondott, minden fájdalom, amit fiatal életében érzett, minden bánat, amit okozott és megakadt a bögyében és beletapadt a lelkiismeretébe, mint a sok rágó, amiket az Öt Cél baptista templomban a padok aljára nyomott, mintha mindez feltört volna, hogy nyakláncként rátekeredjen és fojtogassa.

292. oldal

Wunderlich>!

Elefante egy hosszú pillanatig csak bámulta az öreget, olyan érzése támadt, mintha letépték volna a fülét, az elméjében pedig egy fontos, ködös emlék vörös szirénája villogott. Kormányzó. Hallotta már ezt a nevet valamikor a távoli múltban. Az apja többször is említette. De mikor? Évekkel ezelőtt. Az élete vége felé, ő meg tizenkilenc éves volt, abban a korban járt, amikor a kamaszok nem figyelnek.

66-67. oldal

szedini>!

– Most már tudom, mért akartalak megölni – mondta Sportzakó. – Mert a tieid nem a jóság életét választották neked. Nem akarom, hogy úgy végezd, mint én vagy az én Hettie-m, bánattól holtan a kikötőben. Az élet utolsó októbereiben járok, fiam. Már nem sok áprilisom maradt. Ez illendő vég egy magamfajta vén részegesnek, és illendő vég neked is, hogy jó fiúként halj meg, aki erős, jóképű és okos, ahogy emlékszek rád. Aki a legjobb dobó a világon. Aki ki tudta dobni magát a pöcegödörből, amiben élnünk kell. Jobb így emlékeznem rád, mint arra a ganéra, aki lettél.

368. oldal

szedini>!

-Otthun életet adtál olyan dolgoknak, amikre senki oda se figyelt: virágoknak meg fáknak meg bokroknak, meg növényeknek. Ezekre a legtöbb férfi csak rátaposott. De te… Isten szívének összes növénye és virága és csodája… volt hozzájuk érzéked, még részegen is. Ez voltál odahaza. De itt…
Sóhajtott.
– Az az ember, aki idejött New Yorkba, nem az volt, akit Dél-Karolinában ismertem. Az itt töltött évek alatt egyetlen növény se volt a házunkban.

328. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

J. D. Robb: Halálos testvériség
Janet Evanovich: A négy fejvadász
Vi Keeland – Penelope Ward: Hate Notes – Adok-kapok
Vi Keeland: Hívatlan vendég
Vi Keeland: Egomániás
Susan Elizabeth Phillips: Csak Te kellesz!
Debbie Macomber: A karácsony ígérete
Graeme Simsion: A Rosie projekt
Gwen Cooper: Homér
Vi Keeland: Fiatal szerető