Dupla ​vagy semmi 58 csillagozás

James M. Cain: Dupla vagy semmi

Walter ​Huff biztosítási ügynök Kaliforniában. Alaposan ismeri az embereket, nincs nagy véleménnyel róluk. Úgy gondolja, önmagát is ismeri, és elég cinikus ahhoz, hogy elhiggye: bármire képes. Egy szép napon aztán belebolondul egyik ügyfelének feleségébe, Phyllis Nirdlingerbe. Az asszony ráveszi, hogy kössenek életbiztosítást a férjére, annak tudta nélkül. Abban az esetben, ha a férjet vonatbaleset érné, a biztosítási összeg duplája ütné a markukat. Walter belemegy a dologba, körültekintően, a legapróbb részletekig megtervezik a balesetet – és végre is hajtják. A cinikus Walter Huff azonban mégsem képes mindenre. Amint egyre szörnyűbb titkok derülnek ki Phyllis múltjáról, Walter életében mind nagyobb szerepet kap az asszony mostohalánya, a meggyilkolt ember gyermeke, Lola – aki szintén sok mindenre képes lenne, hogy apját megbosszulja. És ott van még Lola zavaros múltú barátja, Sachetti is… Egyszóval, a dörzsölt biztosítási ügynök olyasmibe keveredett, amit eddig elképzelni sem… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1943

>!
Európa, Budapest, 2007
156 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630783354 · Fordította: Uram Tamás

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Lola Nirdlinger · Phyllis Nirdlinger · Walter Huff


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
James M. Cain: Dupla vagy semmi

Bár tudnék olyan tömör, lényegre törő lenni, mint Cain. Mert mit lehet mondani erről a rövid műről?
Jó?
Az túl rövid.
Borzasztó jó?
Túl hosszú.
Különben is, mi az, amit még senki sem emelt ki ennek a bűnügyi történetnek a kapcsán? Esetleg az, hogy ez a noir-irodalom egyik gyöngyszeme? De ez nem is értékítélet, hanem puszta tényközlés. No persze az is puszta tényközlés, hogy a Föld gömbölyű. Mégis a molyok elenyésző hányada veszi ezt bele értékeléseibe. És persze már megint nem vagyok tömör és lényegre törő. Nem a ragyogóan felépített karakterekről és a feszes tempójú cselekményről áradozok. hanem még mindig azon morfondírozok, hogy nálunk ez a bűncselekmény megvalósíthatatlan volna. Véletlenül sem a bűnüldöző szerveink kiválósága miatt, Ám a hírhedten pontos MÁV-hoz igazítani egy gyilkosság menetrendjét?
Tömören ennyi.

Leliana>!
James M. Cain: Dupla vagy semmi

Hasonlót éreztem az olvasása közben, mint a Fontos vagy nekem c. film közben: bizsergető izgalmat, kíváncsiságot, némi rosszullétet, amiért néhányan tényleg képesek elkövetni mindent a pénzért, hatalomért, de leginkább mégis csak kíváncsiságot.
Jól felépített, izgalmas könyv volt, és bár aljadékok voltak, valami fura várakozással faltam a sorokat, amik a bűnesetig vezettek, utána pedig még képes voltam izgulni is a szereplők sorsa miatt.
Tetszett, hogy „erről az oldalról” ismertük meg a történteket, az is, hogy a legvégéig maradtak kijátszatlan kártyái a szerzőnek, de a legjobban talán az, amitől az állam is leesett: az írásának időpontja. Egyáltalán nem éreztem, hogy eljárt volna a mű felett az idő, meg sem mondtam volna, hogy nem egy mai darabot tartok kézben.
Smetalin, köszönöm szépen az ajánlót, azért a 6. évfordulójára csak elolvastam :D

1 hozzászólás
Emmi_Lotta I>!
James M. Cain: Dupla vagy semmi

Briliáns, feszes történet, rendkívül izgalmas. A karakterek találóak. A regényt egy szuszra kell olvasni, ez nem nehéz, hiszen amúgy is lehetetlen letenni. Méltó párja a két évvel korábban megjelent elődjének, A postás mindig kétszer csengetnek. Nem is tudom eldönteni, melyik tetszett jobban.

>!
Európa, Budapest, 2007
156 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630783354 · Fordította: Uram Tamás
pável >!
James M. Cain: Dupla vagy semmi

Mestermű, és műfaji unikum: spoiler. Egy kriminális Bűn és bűnhődés, véres noir kisregény terjedelemben, olyan feszesre húzva, mint egy csinos nadrág azon a fenéken, mely fenéknek egy apró moccanása a mélybe taszítja a férfit. S hogy ne csak női ruházatról szóljunk: hát a legokosabb férfi is a nadrágjában hordja az eszét…?

altagi P>!
James M. Cain: Dupla vagy semmi

Egy szokatlan és merész ötlet, körbeírva tonnányi gondolattal, érzelemmel, vagy éppen azoknak a hiányával. Ez a regény az, amelyik olvasása közben minden más krimi olyan kis semmilyenné válik, minden csavar benne pont a helyén van, és a befejezéséig jó pár alkalommal tud meglepni. A karakterek hátborzongatóan jók, a cselekmény jó tempóban halad, minden szituációból átjön a noir esszenciája.

1 hozzászólás
Frank_Waters I>!
James M. Cain: Dupla vagy semmi

Fura egy helyzet ez, mert ha nem olvasom előtte A postás mindig kétszer csöngetet, biztos, hogy öt csillagot adok rá és áradozok róla. Mert ez is mesteri. De az meg remekmű is. Illetve még annál is több.

Felmerül bennem a kérdés, vajon össze lehet-e hasonlítani két könyvet, akár akkor is, ha mindkettőt ugyanaz a szerző írta, méghozzá egymáshoz közel időben. De végül is miért ne? Ha én lennék a szerző, persze azt mondanám, hogy nem, de csak, hogy védjem magam. Igazából a konfliktus majdnem ugyanaz itt is, mint A postásban. De a szereplők és a helyzetük teljesen más. A végkimenetel is. Igazából szerettem ezt a könyvet. Nem volt annyira felkavaró, mint a másik, de hát muszáj annak lennie? (Nem muszáj, de azért jó, ha megrázza az embert.)

Cain olyan jól írja és ábrázolja ezeket a történeteket, hogy nem is értem, miért ismertebb nála Raymond Chandler. Nem mondom, ő is egy nagy zseni, méghozzá szintén laza, humoros zseni, talán még barátok is voltak annak idején, de Cain már csak azért is lehetne ismertebb, mert teljesen máshonnan közelíti meg azt, amit ugyan Chandler is megközelít, de kicsit hagyományosabb módon. Mindketten bűntényekről írnak. De Chandlernél a nyomozás a lényeg, maga a nyomozó is meséli el (ezért szeretjük, mert Philip Marlowe csuda pofa), míg Cainnél a bűnözőt látjuk, ő maga meséli el, mit, hogyan és miért tett.

Amíg Chandler regényeit kriminek hívhatjuk, teljes joggal, addig Cain-ét inkább a bűnregény kategóriába sorolhatnánk, ahova olyan remekművek tartoznak, mint a Bűn és bűnhődés, de ide sorolhatjuk (bár nem regény) Shakespeare Macbeth-jét is. Meg lehetett volna írni a Bűn és bűnhődést, meg ezt is úgy, hogy végig a detektívet látjuk, ahogy felgöngyolíti a szálakat (bár itt nem sokra jutott volna, viszont ugye a végén minden kiderül, és aki megtudja az egészet, az ő szemszögéből is meg lehetett volna írni), de azt hiszem, a legtöbben úgy gondoljuk, hogy ezek kevésbé lettek volna érdekesek/izgalmasak/maradandóak, mint az eredeti művek.

És mi a helyzet, ha előveszünk egy nagy krimit, mondjuk egy Agatha Christie-t (az Ackroyd-gyilkosság most nem játszik, aki olvasta már, tudja miért :)), vagy akkor már egy Chandlert, és megírnánk a gyilkos szemszögéből az egészet. Vajon jobb lenne? Szerintem nem. Szóval itt és most bebizonyítottam önöknek, nektek, hogy egyik műfaj sem jobb a másiknál, viszont mind a kettő nagyszerű találmánya az emberi fajnak, mely a majomtól közös őstől származik ugyan, viszont megöli saját fajtársait. Nézzük pozitívan a dolgokat: ha az emberek nem gyilkolnák meg egymást, nem olvashatnánk a világirodalom nagy remekeinek legalább a negyedét.

21 hozzászólás
modus_operandi>!
James M. Cain: Dupla vagy semmi

Az ügynök halála..noir verzió. Avagy a civil ember bűnbeesésének krónikája, a pénz és a nő csábításában.
Számomra zsánerregény.

smetalin>!
James M. Cain: Dupla vagy semmi

Az elejétől a végéig nagyon tetszett!!!! Nem egy hosszú könyv, lehet vele haladni, és abszolút nem lehet tudni mikor mi történik, kiről mi derül ki! Egy vérbeli krimi!!!!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget
ezt is olvasni fogom tőle, nem is tudtam, hogy könyv volt!!!
@Ardena ajánlom figyelmedbe, ha könnyed kis kikapcsolódásra vágysz!!!:)

3 hozzászólás
sophie P>!
James M. Cain: Dupla vagy semmi

Egy szusznyi olvasnivaló, egyrészt mert letehetetlen, másrészt mert elég rövid.
Klasszikus bűnügyi történet, egy kis biztosítás-üzleti tudnivalóval megspékelve.
A figurák elevenek, a történet csavaros, a végkifejlet meglepő.
Jó volt.

Csabi>!
James M. Cain: Dupla vagy semmi

Szerintem fantasztikus a pasi, ahogy könnyed kézzel odakeni ezt a csavaros sztorit és ráadásul a lehető legtömörebben, elkerülve a terjengősség csapdáit, mégis tökéletesen megteremtve a miliőt. Ne higgyetek a fanyalgóknak.


Népszerű idézetek

Frank_Waters I>!

Ennyi kell csak hozzá: egyetlen csepp félelem, és a szerelem gyűlöletté savanyodik.

7. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: félelem · gyűlölet · szerelem · Walter Huff
Leliana>!

Keyes a kártérítési igényeket elbíráló osztály vezetője, és az egész világon a legfárasztóbb munkatárs. Annyit se mondhatsz, hogy kedd van, anélkül, hogy fel ne ütné a naptárt. Utána még ellenőrzi, hogy idei vagy tavalyi az a naptár, kideríti, hogy melyik cég készíttette, végül pedig ellenőrzi, hogy egybevág-e a World Almanach kalendáriumával.

pável >!

– Nem gyakran kedvelek meg valakit. Az én szakmámban luxus a szimpátia. Az egész emberi fajt kicsit… alattomosnak látja az ember.

13. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: mizantrópia
Frank_Waters I>!

…sok olyan ember jár-kel köztünk, aki többet ér a szeretteinek holtan, mint elevenen, csak még nem tud róla.

1. fejezet

Frank_Waters I>!

A lelkem egy része szereti a halált.

2. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: halál · lélek · Phyllis Nirdlinger
altagi P>!

– Pitiáner melóra nem vagyok vevő. Arról volt szó, hogy elmegyünk a végsőkig. Abban benne vagyok. Másban nem.

50. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Walter Huff
SteelCurtain>!

Azt hiszik, ez is csak olyan szakma, mint a maguké, esetleg még kicsit különb is, merthogy a biztosítótársaság az özvegyek, az árvák és a nélkülözők barátja szükség idején? Hát nem az. A biztosítás a világ legnagyobb hazárdjátéka. Nem annak néz ki, de az, a valószínűség-számítási módszereiktől a savanyú képükig bezárólag, amikor beváltják a zsetonjaikat a pénztárban. Maguk arra fogadnak, hogy leég a házuk, ők arra, hogy nem, ennyi az egész.

Kapcsolódó szócikkek: Walter Huff
Frank_Waters I>!

A sikeres gyilkosságnak három összetevője van.
[…]
Az első a segítség. Egyedül ezt nem lehet megúszni, feltéve, hogy nem az a célod, hogy a beismerő vallomást teszel, azután pedig az íratlan törvényre hivatkozol, vagy hasonlók. Ehhez egynél több ember kell. A második, hogy előre tudjuk a helyet, az időt és a módszert, a férjed viszont minderről semmit nem sejt. A harmadik a vakmerőség. Ez az, amiről az összes botcsinálta gyilkos megfeledkezik. Az első kettét még csak-csak tudják, de a harmadiknak egyedül a profik vannak tudatában. Minden gyilkosság során eljön az a pillanat, amin csakis a vakmerőség segíthet át, és fogalmam sincs, mért van ez.

2. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: ölés, gyilkolás · Walter Huff
SteelCurtain>!

– Maga nyilván angol.
– Dehogy, tősgyökeres kaliforniai vagyok.
– Nem sokat látni belőlük.
– A kaliforniaiak többsége Iowában született.

Kapcsolódó szócikkek: Phyllis Nirdlinger · Walter Huff
Frank_Waters I>!

Ha így nem értik meg, menjenek el Monte-Carlóba vagy egy másik kaszinóvárosba, tegyék le magukat egy asztalhoz, és figyeljék az arcát az ipsének, aki a kis elefántcsont golyóta tányérra gurítja. Miután elnézték egy darabig, kérdezzék meg maguktól, vajon mennyire rázná meg a pasast, ha kimennének és golyót röpítenének a fejükbe. A lövés hallatán esetleg lesütné a tekintetét egy pillanatra, de azt sem törődésből, hogy maguk élnek vagy halnak-e. Csak arról akarna meggyőződni, nem hagytak-e nyereményt az asztalon, mert azt neki kell beváltani, hogy hozzácsaphassák a hagyatékhoz.

2. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Raymond Chandler: A kicsi nővér
Dashiell Hammett: A máltai sólyom
Ross Macdonald: A barbár part
James Ellroy: Szigorúan bizalmas
Erle Stanley Gardner: A házmester macskájának esete
Amy Harmon: Az ismeretlen kedves
Lee Goldberg: Mr. Monk és a tűzoltók
Lawrence Block: A betörő, aki parókát viselt
Thomas Pynchon: Beépített hiba
Jim Thompson: 1280 fő