A ​postás mindig kétszer csenget 273 csillagozás

James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Frank ​Chambers csavargó. Egy nap Nick Papadakis útszéli büféjébe vetődik. Ki akar csalni belőle egy ingyen reggelit s aztán továbbállni. Mégis ott marad, mert Nick munkát ajánl neki – és mert megpillantja Nick feleségét, Corát. A munkát ugyan nem kívánja, de Corát igen. Kurta és brutális bevezető után egymáséi lesznek. Hamarosan eldöntik, hogy meggyilkolják Nicket, de kudarcot vallanak. Nicknek csak megreped a koponyája (azt hiszi, elcsúszott a fürdőkádban), és amíg kórházban van, Frank és Cora elhatározza, hogy megszöknek. Cora az utolsó pillanatban meggondolja magát. Ő marad, Frank egyedül vág neki az útnak. Biliárdozik, nyer, veszít. Aztán újra belebotlik Nickbe…

James M. Cain (1892-1977) az amerikai „kemény krimi” egyik legnagyobb művelője. A nyomasztóan és megrázóan sivár történetben (amely Camus Közöny-ének alapjául szolgált) kevés a leírás, célratörőek a párbeszédek, egyszerű célok hajtják a szereplőket végzetük felé, a táj jóformán lakatlan, földrajzi és erkölcsi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1934

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Krimi klasszikus XXI. Század

>!
XXI. Század, Budapest, 2018
208 oldal · ISBN: 9786155759932 · Fordította: Uram Tamás
>!
XXI. Század, Budapest, 2018
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155759925 · Fordította: Uram Tamás
>!
Európa, Budapest, 2007
148 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630782708 · Fordította: Uram Tamás

4 további kiadás


Enciklopédia 5


Kedvencelte 13

Most olvassa 4

Várólistára tette 124

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Leliana >!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Talán, ha lett volna két év különbség az olvasásaim közt, mint ahogy a megírásuk közt, nem zavart volna ennyire a sok hasonló vonás a szerző másik könyve (Dupla vagy semmi) és e között, így viszont nagyon szembetűnőek voltak spoiler és el is kalandozott miattuk a figyelmem.
A maga nemében nem volt rossz ez sem, fordulatos és izgalmas, a felépítése is tetszik, de zavaró, hogy új ötletek hiányában ugyanazt a témát dolgozta fel kétszer, némi változtatással. Ennél a kötetnél sem éreztem, hogy ilyen régi írásról van szó, bár nem szuperzsaruk, szuperlaboratóriumokban nyomozzák az eseteket, nem tűnt ódivatúnak :)
Külön-külön olvasva ajánlom mindkét művet :)

pável>!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Talán Móricz, legembergyűlölőbb korszakában, ha krimit írt volna… Mondjuk nálunk rágyújtották volna az eget is ennyi gerjedelemre, odaát Amerikában csak Boston hőbörgött picit, aztán a szerző bevonult a halhatatlanok közé, Hollywood meg minden második nemzedéknek újraforgatja. (Hmm, de rég volt 1981… talán Marvelék miatt nem érnek rá.)
Csak annyira krimi, mint a Bűn és bűnhődés. Van még ez a „lélektani regény” címke, de hát minden jó regény az, szóval hagyjuk ezt is. Azért meglestem volna, Freud mit jegyez fel róla az olvasónaplójába – hiszen bőven találkozhattak, ő meg a kisregény, sőt a filmek. (https://en.wikipedia.org/wiki/The_Postman_Always_Rings_…).
Mondjuk nekem – alig másfélszáz oldala ellenére is – kissé túlírt, pontosabban, helyenként belezavarodik az okoskodásokba, no meg a mai dramaturgia is túlnőtt rajta, de mindezt tudjuk be a kornak. Főleg, hogy azóta a drónfutár üzenetének csengőhangját is mi állíthatjuk be egy appon keresztül.

shadowhunter1975 P>!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Rövid, tömör, egyszerű, és néhol egészen nagyszerű, végig lekötött.

regulat>!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Szenvedélyes történet a szenvedélyről.
Igazából annyit tudtam az egészről, hogy Nicholson lesöpri az asztalt és felcsapja rá Jessica Langet…
Valahogy ennél több nincs meg. Kimaradt a film, kimaradt a regény.
Azt tudtam, hogy erotikus, és vagy krimi, vagy thriller, vagy egyik sem, csak azt kéne róla hinni… így olvasva még csak noire sem.

Szenvedély, szenvedély… szenvedély.

Koránt sem vagyok benne biztos, hogy szeretném ezt, ilyen formában megélni.
De az biztos, hogy lebilincselő.

>!
Magvető, Budapest, 1957
158 oldal · puhatáblás · Fordította: Kovács György
B_Tünde P>!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

A film és a könyv is kimaradt eddig az életemből, nem tudtam hogy miről fog szólni – és azt kell mondjam, elérte nálam a kívánt hatást: a végén megdöbbentem, erre nem – vagyis inkább nem erre – számítottam. Rövid kis könyv, könnyen és gyorsan olvasható, talán ezért is olyan hatásosak a záró jelenetek, mert nincs sok idő feldolgozni az egymást gyors ütemben követő eseményeket. Mindenkinek csak ajánlani tudom, lehet hogy egyszer megnézem a filmet is, kíváncsivá tett a könyv.

3 hozzászólás
StJust I>!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Rég lepett meg ennyire könyv. Balaton parti olvasásnak indult, aztán teljesen behúzott a sztori. Vesszőparipám a könyv terjedelme. Teljesen elégedett vagyok. Nem húzza az időmet, nem él vissza a bizalmammal, azzal, hogy oldalakon keresztül a semmiről beszél, hanem szinte minden sorral mond valamit, és tele van szenvedéllyel. Nem kezdem el sorolni a példaképeket, mert már kismillió értékelésben leírtam :).
Nem lélektanozik, nem cifrázza túl, csak leír egy vérbeli amerikai sztorit.
Úgyhogy én sem ragozom tovább, olvassátok el!

U.I.: A cím meg marhára el van találva.

Stone>!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Nálam a postás nemhogy kétszer, egyszer sem csenget. A halál már párszor kopogtatott, de még nem bírt elkapni. Frank-et, és Nick-et viszont sikerült neki. Emlékszem, hogy akárhányszor leadták a filmet, a Nicholson-osat, sosem nézhettem meg, még az elejét sem! Azóta sem láttam, de ezt rövidesen pótlom. Nagyon tetszik az írásmód, velős, semmi cicoma és 36-ban így leírni bizonyos dolgokat egészen biztos, hogy arculcsapás volt a prűd ámerikai társzardalomnak. Ez egy krimi, amiből megkapunk egy szelet rétegámerikát, a nihilizmusból kitörni vágyót és a csavargás szerelmesét, aki a végére csak rádöbben valamire, mert találkozott a nagybetűs, pofoncsapós érzelemmel. Még a szagokat is lehet érezni, olyan jól tudja szemléltetni a szűkszavúsága ellenére a környezetet. Szerintem ma is így élünk, ilyenek vagyunk, gyarló kis férgek, akik tekergőznek a napfény alatt.

1 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

$@!%.

Nem tudom, miért gondolják, hogy ez krimi, mikor nem az. A krimi arról szól, hogy van egy bűncselekmény (crime), és azt földerítik. Ezt persze lehet Columbósan is, hogy mi már előre tudjuk, ki volt az (lásd: Bűn és bűnhődés), de a lényeg maga a nyomozás. Hát itt nem ez a lényeg. Szerintem ez a könyv a szerelemről szól. Nem akarom lelőni a poént, de annyit mondok, akármilyen gyors tempójú könyv is volt ez, én az utolsó fejezet elé raktam volna két üres oldalt, hatásszünetként.

Mert minden könyvnek megvan a ritmusa. Én nem hiszek abban, hogy minden könyvet lassan, elmélyülve kéne olvasni. Hülyeség. Ha egy könyv arra késztet, hogy megálljak és elgondolkozzak rajta, isten a tanúm, megteszem. De nem fogom félbeszakítani az olvasást csupán azért, mert mások szerint csak lassan érdemes olvasni. Ezt a könyvet például gyorsan kell. Adja magát: 150 oldal, tele pörgős párbeszédekkel. Ha ezt lassan olvasod, elvész a lényeg, nem fog $@!%, vagy legalábbis nem úgy. Vannak persze lassú tempójú könyvek, de ezek nem feltétlenül a leghosszabbak (bár a Háború és békét én a nagyon lassú könyvek közé sorolom), például a Karamazov testvérek, akármennyire is majd' 1000 oldal, hihetetlen tempót diktál, szinte lehetetlen megállni olvasás közben. Viszont ez nem jelenti azt, hogy jobb lenne a gyors tempó a lassúnál, mert ez hülyeség, kérem. Há' nem? Há' de! Mert attól, hogy a Beethoven egyik Vivacéja marha gyors, még nem lesz kevesebb vagy több az értéke, mint egy Largónak, ami meg egy temetési menet lassúságával megy előre. nem igaz? Az viszont biztos, hogy az ember fiatalon nehezebben olvassa a lassú könyveket, mint a gyorsakat. Ezért kell sokáig élni.

4 hozzászólás
Bélabá>!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Maradjunk annyiban, hogy nem volt egy pozitív példázatú történet… Elég jól megírta Cain mintha film pergett volna előttem végig. Láttam a kockákat, pedig magát a filmet nem néztem meg eddig. Ezután sem fogom, nem tetszett ez a bűnt felsorakoztató sztori.
Olvasva nem rossz, a film nem hiányzik.

BBetti86>!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Ez a regény szépen felültetett. A fülszöveget olvastam, valamit vártam, és sokkal jobbat kaptam annál. Még meg is sikerült lepnie a végére.
A 'hősünk' neve Frank, egy huszonéves csavargó, akinek meg is felel az országút és az egyik napról a másikra boldogulni. Egy útja során a büfétulaj Nick állást ajánl neki – elutasítaná, de akkor megpillantja a férfi dögös, fiatal feleségét, Corát. A fiatalok között kezdettől nagy a vonzalom, és gyilkos tervet szőnek, hogyan végezzenek Nickkel. Nem a tervek szerint alakulnak a dolgok…
Nem is érdemes többet mondani róla, mert ennek a regénynek meg van az a jó tulajdonsága, hogy olyan dolgok történnek benne, amiket nem vártam. Két nagyobb csavar is akad benne, és ül is mindkettő.
Cain nagyon precízen, szerkesztetten ír. Sodortat az eseményekkel, és maga a regény is gyors. Sok párbeszéd húz előre, és az eseményeket is egymásra tornyozza. Talán egy felesleges, időhúzó fejezet sincs benne, gyorsan haladunk a meglepő végjátékhoz.
Nem csak a cselekmény, a három fő karakter és a kapcsolatrendszerük is kidolgozott. Látszólag csak egy-egy típus megtestesítői, a világcsavargó, a feltörekvő kisvállalkozó, a külsejével érvényesülő nő, de ezeket alaposan kibontja a szerző, és eljátszik azzal, mit éreznek egymás iránt és miket tesznek. Az is izgalmas, ahogy eléri, hogy még drukkoljak is a párnak, noha pont azt képviselik, amit egy regényben meg szoktam vetni. Csalfák, gyilkosak, önzőek. Mégis, nem akartam, hogy rossz véget érjenek.
Tetszett a tárgyalótermi rész is benne, bár az első körben a megoldásnem volt éppen fogamra való.Annyira simlis módszer volt…
Végül, a cím. Elsőre, olvasatlanul nem esett le, de már jópofa ötletnek tartom. Igaz, lennének más ötleteim is. Addig jár a korsó. Kölcsönkinyír visszajár.


Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

– Hű, de nehéz dolga van egy jól nevelt lánynak, ha nemet akar mondani magának.
– Hát ha olyan nehezére esik, akkor ne mondja.

Francesco>!

– Imádom a macskákat. Mindig mesterkednek valamiben.

Kapcsolódó szócikkek: macska
6 hozzászólás
zsofigirl>!

Összeroskadtunk annyi szeretet súlya alatt. Olyan ez, mint egy repülőgép motorja – felrepíti az embert a magasba, az égbe, a hegy tetejére. De ha ugyanazt a motort egy vén Fordba szerelik, azt összetöri. Ilyen kimustrált Fordok vagyunk mi, Frank. Isten nevet rajtunk.

90. oldal

1 hozzászólás
zsofigirl>!

Szeretlek, de félek tőled. És ha valaki fél attól, akit szeret, akkor meggyűlöli.

113. oldal

1 hozzászólás
regulat>!

Délben dobtak ki a vonatból.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: vonat
Chöpp P>!

Fogalmam sincs, hogy ő miért érzett úgy irántam, hiszen ismert. Nem egyszer fejemre olvasta, hogy semmirekellő vagyok. Soha semmit nem akartam igazán, csak őt. Ez viszont nem is olyan kevés. Azt hiszem, sok nőnek még ennyi se jut ki.

205. oldal

Frank_Spielmann I>!

Ellopni egy férfi feleségét, az semmi, de ellopni az autóját, az köztörvényes bűncselekmény.

regulat>!

A fene ezt a tudatalattit! Nem hiszek benne. Biztos valami finesz, amivel a bírót akarják szédíteni. Az ember tudja, hogy mit akar, mit nem.

158. oldal (Magvető, 1957)

félóra>!

– Te meg én meg az országút, Cora.
– Te meg én meg az országút.
– Két csavargó.
– Két rongyos cigány, két szerelmes.
– Ez az. Két szerelmes.

31. oldal

Chöpp P>!

Bárcsak ne volnál ilyen semmirekellő. Okos vagy, de nem vagy jó semmire.

67. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Raymond Chandler: Elkéstél, Terry!
James Ellroy: Fekete Dália
Mario Puzo: A Keresztapa
Truman Capote: Hidegvérrel
Patricia Highsmith: A tehetséges Mr. Ripley
Elmore Leonard: Simlis fiúk
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Elmore Leonard: Szóljatok a köpcösnek!
Dashiell Hammett: A cingár feltaláló
Ross Macdonald: A barbár part