A ​postás mindig kétszer csenget 314 csillagozás

James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Frank ​Chambers csavargó. Egy nap Nick Papadakis útszéli büféjébe vetődik. Ki akar csalni belőle egy ingyen reggelit s aztán továbbállni. Mégis ott marad, mert Nick munkát ajánl neki – és mert megpillantja Nick feleségét, Corát. A munkát ugyan nem kívánja, de Corát igen. Kurta és brutális bevezető után egymáséi lesznek. Hamarosan eldöntik, hogy meggyilkolják Nicket, de kudarcot vallanak. Nicknek csak megreped a koponyája (azt hiszi, elcsúszott a fürdőkádban), és amíg kórházban van, Frank és Cora elhatározza, hogy megszöknek. Cora az utolsó pillanatban meggondolja magát. Ő marad, Frank egyedül vág neki az útnak. Biliárdozik, nyer, veszít. Aztán újra belebotlik Nickbe…

James M. Cain (1892-1977) az amerikai „kemény krimi” egyik legnagyobb művelője. A nyomasztóan és megrázóan sivár történetben (amely Camus Közöny-ének alapjául szolgált) kevés a leírás, célratörőek a párbeszédek, egyszerű célok hajtják a szereplőket végzetük felé, a táj jóformán lakatlan, földrajzi és erkölcsi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1934

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Krimi klasszikus XXI. Század

>!
XXI. Század, Budapest, 2018
208 oldal · ISBN: 9786155759932 · Fordította: Uram Tamás
>!
XXI. Század, Budapest, 2018
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155759925 · Fordította: Uram Tamás
>!
Európa, Budapest, 2007
148 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630782708 · Fordította: Uram Tamás

4 további kiadás


Enciklopédia 5


Kedvencelte 15

Most olvassa 3

Várólistára tette 134

Kívánságlistára tette 62

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

rosemary_goth P>!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Ha már itt tartunk, a postás nálunk nem csenget. :)

Egyébként meg baromi jó kis sztori. Mostanában kifogom az agyatlanokat, kétbalkezeseket, balfékeket.
Hát itt is akadt bőven.
De maga a történet nagyon fifikás, egyszerű, mégis nagyon jól kidolgozott. Alighogy nekiestem, már majdnem be is faltam, annyira gyorsan pörög minden. Többször hangosan felröhögtem, mert már komikus volt az egész.
A vége meg…… hát nagy szívás! off

3 hozzászólás
Leliana>!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Talán, ha lett volna két év különbség az olvasásaim közt, mint ahogy a megírásuk közt, nem zavart volna ennyire a sok hasonló vonás a szerző másik könyve (Dupla vagy semmi) és e között, így viszont nagyon szembetűnőek voltak spoiler és el is kalandozott miattuk a figyelmem.
A maga nemében nem volt rossz ez sem, fordulatos és izgalmas, a felépítése is tetszik, de zavaró, hogy új ötletek hiányában ugyanazt a témát dolgozta fel kétszer, némi változtatással. Ennél a kötetnél sem éreztem, hogy ilyen régi írásról van szó, bár nem szuperzsaruk, szuperlaboratóriumokban nyomozzák az eseteket, nem tűnt ódivatúnak :)
Külön-külön olvasva ajánlom mindkét művet :)

shadowhunter1975 P>!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Rövid, tömör, egyszerű, és néhol egészen nagyszerű, végig lekötött.

pável >!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Talán Móricz, legembergyűlölőbb korszakában, ha krimit írt volna… Mondjuk nálunk rágyújtották volna az eget is ennyi gerjedelemre, odaát Amerikában csak Boston hőbörgött picit, aztán a szerző bevonult a halhatatlanok közé, Hollywood meg minden második nemzedéknek újraforgatja. (Hmm, de rég volt 1981… talán Marvelék miatt nem érnek rá.)
Csak annyira krimi, mint a Bűn és bűnhődés. Van még ez a „lélektani regény” címke, de hát minden jó regény az, szóval hagyjuk ezt is. Azért meglestem volna, Freud mit jegyez fel róla az olvasónaplójába – hiszen bőven találkozhattak, ő meg a kisregény, sőt a filmek. (https://en.wikipedia.org/wiki/The_Postman_Always_Rings_…).
Mondjuk nekem – alig másfélszáz oldala ellenére is – kissé túlírt, pontosabban, helyenként belezavarodik az okoskodásokba, no meg a mai dramaturgia is túlnőtt rajta, de mindezt tudjuk be a kornak. Főleg, hogy azóta a drónfutár üzenetének csengőhangját is mi állíthatjuk be egy appon keresztül.

mandris>!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Pörgősnek mindenképp az, amit a szöveg megformálása is erősít, és jól olvasható, gyorsan lehet vele haladni, de valahogy hiányoltam belőle a mélységet. Mélységet egy kemény krimitől? Egyrészt vita tárgyát képezhetné, tekinthető-e egyáltalán kriminek (szerintem nem igazán), másrészt mégiscsak 1001-es listás könyvről van szó, nem ördögtől való tehát többet várni tőle, mint bármelyik másik random krimitől, vagy akár lélektani thrillertől. Valószínűleg a regény azért nem öregedett igazán jól, mert az erőszaknak és az erotikának az a foka, amelyet felmutat, ma már kevésbé borzolja fel a kedélyeket. A sikernek lehetett oka, ha tabukat döntögetett, de önmagában még nem képvisel minőséget. A karaktereket sem éreztem annyira jól megformáltnak. Nem tudom, mennyit rontott az eredeti szövegen a fordítás: beleolvastam az angol eredetibe, és ez alapján attól tartok, jelentősen, de arra most nem vállalkoztam, hogy az egészet elolvassam eredeti nyelven is. De valószínűleg minden hiba nem varrható a fordítás nyakába.

2 hozzászólás
regulat>!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Szenvedélyes történet a szenvedélyről.
Igazából annyit tudtam az egészről, hogy Nicholson lesöpri az asztalt és felcsapja rá Jessica Langet…
Valahogy ennél több nincs meg. Kimaradt a film, kimaradt a regény.
Azt tudtam, hogy erotikus, és vagy krimi, vagy thriller, vagy egyik sem, csak azt kéne róla hinni… így olvasva még csak noire sem.

Szenvedély, szenvedély… szenvedély.

Koránt sem vagyok benne biztos, hogy szeretném ezt, ilyen formában megélni.
De az biztos, hogy lebilincselő.

>!
Magvető, Budapest, 1957
158 oldal · puhatáblás · Fordította: Kovács György
Dénes_Gabriella>!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Sokkal rosszabbra számítottam. Vagyis meglepően könnyed a történetvezetés, de kellőképpen játszik az ember idegeivel. :) Nekem nagyon tetszett a narrátori pozíció, a történet felépítése és a végkifejlet is. Nagyon szép hardboiled krimi.

B_Tünde P>!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

A film és a könyv is kimaradt eddig az életemből, nem tudtam hogy miről fog szólni – és azt kell mondjam, elérte nálam a kívánt hatást: a végén megdöbbentem, erre nem – vagyis inkább nem erre – számítottam. Rövid kis könyv, könnyen és gyorsan olvasható, talán ezért is olyan hatásosak a záró jelenetek, mert nincs sok idő feldolgozni az egymást gyors ütemben követő eseményeket. Mindenkinek csak ajánlani tudom, lehet hogy egyszer megnézem a filmet is, kíváncsivá tett a könyv.

3 hozzászólás
anesz P>!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

borító: 4
tartalom: 4
stílus: 4
szereplők: 4
élmény: 4
mondanivaló: 4

Számomra a bűnről és a következményeiről szólt ez a könyv. Nagyon szikár az elbeszélői stílus, hasonlít az amerikai kemény krimikhez, amiket eleve nem szeretek. Ha összeköt valakit a közös bűntény, az mennyire lesz tartós kötelék? A bizalmatlanság, a félelem mennyire öli meg ezt a viszonyt? Eredetileg csak egy „kis” vétekkel kezdődik minden, de a spirálból nincs kiút. Főszereplőink nagyon különböznek egymástól jellemben is és a céljaikban is. Így nincs sok remény számukra. Érdekes volt a tárgyalásos rész, ami abszolút nem az igazság kiderítéséről szólt. A cím még mindig érthetetlen, egyszer olvasható kategória.

Frank_Waters I>!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

$@!%.

Nem tudom, miért gondolják, hogy ez krimi, mikor nem az. A krimi arról szól, hogy van egy bűncselekmény (crime), és azt földerítik. Ezt persze lehet Columbósan is, hogy mi már előre tudjuk, ki volt az (lásd: Bűn és bűnhődés), de a lényeg maga a nyomozás. Hát itt nem ez a lényeg. Szerintem ez a könyv a szerelemről szól. Nem akarom lelőni a poént, de annyit mondok, akármilyen gyors tempójú könyv is volt ez, én az utolsó fejezet elé raktam volna két üres oldalt, hatásszünetként.

Mert minden könyvnek megvan a ritmusa. Én nem hiszek abban, hogy minden könyvet lassan, elmélyülve kéne olvasni. Hülyeség. Ha egy könyv arra késztet, hogy megálljak és elgondolkozzak rajta, isten a tanúm, megteszem. De nem fogom félbeszakítani az olvasást csupán azért, mert mások szerint csak lassan érdemes olvasni. Ezt a könyvet például gyorsan kell. Adja magát: 150 oldal, tele pörgős párbeszédekkel. Ha ezt lassan olvasod, elvész a lényeg, nem fog $@!%, vagy legalábbis nem úgy. Vannak persze lassú tempójú könyvek, de ezek nem feltétlenül a leghosszabbak (bár a Háború és békét én a nagyon lassú könyvek közé sorolom), például a Karamazov testvérek, akármennyire is majd' 1000 oldal, hihetetlen tempót diktál, szinte lehetetlen megállni olvasás közben. Viszont ez nem jelenti azt, hogy jobb lenne a gyors tempó a lassúnál, mert ez hülyeség, kérem. Há' nem? Há' de! Mert attól, hogy a Beethoven egyik Vivacéja marha gyors, még nem lesz kevesebb vagy több az értéke, mint egy Largónak, ami meg egy temetési menet lassúságával megy előre. nem igaz? Az viszont biztos, hogy az ember fiatalon nehezebben olvassa a lassú könyveket, mint a gyorsakat. Ezért kell sokáig élni.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Frank_Waters I>!

– Hű, de nehéz dolga van egy jól nevelt lánynak, ha nemet akar mondani magának.
– Hát ha olyan nehezére esik, akkor ne mondja.

Francesco>!

– Imádom a macskákat. Mindig mesterkednek valamiben.

Kapcsolódó szócikkek: macska
6 hozzászólás
zsofigirl>!

Összeroskadtunk annyi szeretet súlya alatt. Olyan ez, mint egy repülőgép motorja – felrepíti az embert a magasba, az égbe, a hegy tetejére. De ha ugyanazt a motort egy vén Fordba szerelik, azt összetöri. Ilyen kimustrált Fordok vagyunk mi, Frank. Isten nevet rajtunk.

90. oldal

1 hozzászólás
zsofigirl>!

Szeretlek, de félek tőled. És ha valaki fél attól, akit szeret, akkor meggyűlöli.

113. oldal

1 hozzászólás
regulat>!

Délben dobtak ki a vonatból.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: vonat
Chöpp >!

Fogalmam sincs, hogy ő miért érzett úgy irántam, hiszen ismert. Nem egyszer fejemre olvasta, hogy semmirekellő vagyok. Soha semmit nem akartam igazán, csak őt. Ez viszont nem is olyan kevés. Azt hiszem, sok nőnek még ennyi se jut ki.

205. oldal

Frank_Waters I>!

Ellopni egy férfi feleségét, az semmi, de ellopni az autóját, az köztörvényes bűncselekmény.

regulat>!

A fene ezt a tudatalattit! Nem hiszek benne. Biztos valami finesz, amivel a bírót akarják szédíteni. Az ember tudja, hogy mit akar, mit nem.

158. oldal (Magvető, 1957)

félóra>!

– Te meg én meg az országút, Cora.
– Te meg én meg az országút.
– Két csavargó.
– Két rongyos cigány, két szerelmes.
– Ez az. Két szerelmes.

31. oldal

Chöpp >!

Bárcsak ne volnál ilyen semmirekellő. Okos vagy, de nem vagy jó semmire.

67. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Mario Puzo: A Keresztapa
Thomas Pynchon: A 49-es tétel kiáltása
Dashiell Hammett: A cingár feltaláló
Truman Capote: Hidegvérrel
Stephen King: Állattemető
Stephen King: Kedvencek temetője
Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
Jack Ketchum: A szomszéd lány
Thomas Harris: A vörös sárkány