A ​postás mindig kétszer csenget 189 csillagozás

James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Frank ​Chambers csavargó. Egy nap Nick Papadakis útszéli büféjébe vetődik. Ki akar csalni belőle egy ingyen reggelit s aztán továbbállni. Mégis ott marad, mert Nick munkát ajánl neki – és mert megpillantja Nick feleségét, Corát. A munkát ugyan nem kívánja, de Corát igen. Kurta és brutális bevezető után egymáséi lesznek. Hamarosan eldöntik, hogy meggyilkolják Nicket, de kudarcot vallanak. Nicknek csak megreped a koponyája (azt hiszi, elcsúszott a fürdőkádban), és amíg kórházban van, Frank és Cora elhatározza, hogy megszöknek. Cora az utolsó pillanatban meggondolja magát. Ő marad, Frank egyedül vág neki az útnak. Biliárdozik, nyer, veszít. Aztán újra belebotlik Nickbe…

James M. Cain (1892-1977) az amerikai „kemény krimi” egyik legnagyobb művelője. A nyomasztóan és megrázóan sivár történetben (amely Camus Közöny-ének alapjául szolgált) kevés a leírás, célratörőek a párbeszédek, egyszerű célok hajtják a szereplőket végzetük felé, a táj jóformán lakatlan, földrajzi és erkölcsi… (tovább)

Eredeti mű: James M. Cain: The Postman Always Rings Twice

Eredeti megjelenés éve: 1934

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Krimi klasszikus - 21. Század Kiadó

>!
XXI. Század, Budapest, 2018
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155759925 · Fordította: Uram Tamás
>!
Európa, Budapest, 2007
148 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630782708 · Fordította: Uram Tamás
>!
Montázs, Budapest, 1991
116 oldal · ISBN: 9637821015 · Fordította: Kovács György

3 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 11

Most olvassa 4

Várólistára tette 87

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
regulat
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Szenvedélyes történet a szenvedélyről.
Igazából annyit tudtam az egészről, hogy Nicholson lesöpri az asztalt és felcsapja rá Jessica Langet…
Valahogy ennél több nincs meg. Kimaradt a film, kimaradt a regény.
Azt tudtam, hogy erotikus, és vagy krimi, vagy thriller, vagy egyik sem, csak azt kéne róla hinni… így olvasva még csak noire sem.

Szenvedély, szenvedély… szenvedély.

Koránt sem vagyok benne biztos, hogy szeretném ezt, ilyen formában megélni.
De az biztos, hogy lebilincselő.

>!
Magvető, Budapest, 1957
158 oldal · puhatáblás · Fordította: Kovács György
>!
B_Tünde P
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

A film és a könyv is kimaradt eddig az életemből, nem tudtam hogy miről fog szólni – és azt kell mondjam, elérte nálam a kívánt hatást: a végén megdöbbentem, erre nem – vagyis inkább nem erre – számítottam. Rövid kis könyv, könnyen és gyorsan olvasható, talán ezért is olyan hatásosak a záró jelenetek, mert nincs sok idő feldolgozni az egymást gyors ütemben követő eseményeket. Mindenkinek csak ajánlani tudom, lehet hogy egyszer megnézem a filmet is, kíváncsivá tett a könyv.

3 hozzászólás
>!
Flajmer
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Sokat vártam ettől a könyvtől, de nem több mint egy jobb ponyva.
Elkezdődik a könyv, főszereplőink találkoznak, a tizedik oldalon pedig meg már le is feküdtek egymással és annyi történt hogy egymásra néztek. És végül emiatt a hatalmas szerelem miatt követik el a spoiler is.
Én tényleg próbáltam mindenre a leghumánusabb módon tekinteni, de az író hibája, hogy a szereplőknek semmi mélységet nem ad. Nincsenek értékeik, nem mutat be semmit amit elveszíthetnének az egész történet alatt.
A végén pedig van egy nagy műfaji váltás amitől az egész egy naplóregény lesz, ám ennek semmi jelét nem adta az író egészen az utolsó két oldalig. Ott meggondolta magát.
Az az érzésem, hogy itt megakaródott íródni az amerikai Bűn és bűnhődés és tényleg jó alapja lett volna, de amíg Raszkolnyikov Dosztojevszkijnál hiába követett el gyilkosságot, egy azonosulható figura lesz a végére és még meg is tudunk neki bocsátani, addig itt két annyira életképtelen és életidegen emberről beszélünk, hogy a végére cseppnyi együttérzés sem szorult belém.
Értem én azt hogy nem tudnak kitörni, értem én azt is hogy próbálkoznak és semmi esélyük, (spoiler) de hiába történik meg velük az ami, ha annak semmi azonosulása és a regényt tekintve semmi értéke sincs. Mert egy szereplőt nem úgy kell jellemezni, hogy leírom az elején egy mondatban, vagy éppen egy szóban, hogy ki ő.
És talán ez a legnagyobb gondja ennek a könyvnek. Hogy egyik szereplő sincs bemutatva, végig csak lebegnek a levegőben.
Az meg szerintem nem egy azonosulási pont egy regényben, hogy hát de dugni jó. Mert ennyire van bemutatva, akár a két szereplő szerelme is. Amiért elvileg nekem a szívemnek kéne megszakadnia.

4 hozzászólás
>!
StJust
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Rég lepett meg ennyire könyv. Balaton parti olvasásnak indult, aztán teljesen behúzott a sztori. Vesszőparipám a könyv terjedelme. Teljesen elégedett vagyok. Nem húzza az időmet, nem él vissza a bizalmammal, azzal, hogy oldalakon keresztül a semmiről beszél, hanem szinte minden sorral mond valamit, és tele van szenvedéllyel. Nem kezdem el sorolni a példaképeket, mert már kismillió értékelésben leírtam :).
Nem lélektanozik, nem cifrázza túl, csak leír egy vérbeli amerikai sztorit.
Úgyhogy én sem ragozom tovább, olvassátok el!

U.I.: A cím meg marhára el van találva.

>!
Stone P
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Nálam a postás nemhogy kétszer, egyszer sem csenget. A halál már párszor kopogtatott, de még nem bírt elkapni. Frank-et, és Nick-et viszont sikerült neki. Emlékszem, hogy akárhányszor leadták a filmet, a Nicholson-osat, sosem nézhettem meg, még az elejét sem! Azóta sem láttam, de ezt rövidesen pótlom. Nagyon tetszik az írásmód, velős, semmi cicoma és 36-ban így leírni bizonyos dolgokat egészen biztos, hogy arculcsapás volt a prűd ámerikai társzardalomnak. Ez egy krimi, amiből megkapunk egy szelet rétegámerikát, a nihilizmusból kitörni vágyót és a csavargás szerelmesét, aki a végére csak rádöbben valamire, mert találkozott a nagybetűs, pofoncsapós érzelemmel. Még a szagokat is lehet érezni, olyan jól tudja szemléltetni a szűkszavúsága ellenére a környezetet. Szerintem ma is így élünk, ilyenek vagyunk, gyarló kis férgek, akik tekergőznek a napfény alatt.

1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Odabasz.

Nem tudom, miért gondolják, hogy ez krimi, mikor nem az. A krimi arról szól, hogy van egy bűncselekmény (crime), és azt földerítik. Ezt persze lehet Columbósan is, hogy mi már előre tudjuk, ki volt az (lásd: Bűn és bűnhődés), de a lényeg maga a nyomozás. Hát itt nem ez a lényeg. Szerintem ez a könyv a szerelemről szól. Nem akarom lelőni a poént, de annyit mondok, akármilyen gyors tempójú könyv is volt ez, én az utolsó fejezet elé raktam volna két üres oldalt, hatásszünetként.

Mert minden könyvnek megvan a ritmusa. Én nem hiszek abban, hogy minden könyvet lassan, elmélyülve kéne olvasni. Hülyeség. Ha egy könyv arra késztet, hogy megálljak és elgondolkozzak rajta, isten a tanúm, megteszem. De nem fogom félbeszakítani az olvasást csupán azért, mert mások szerint csak lassan érdemes olvasni. Ezt a könyvet például gyorsan kell. Adja magát: 150 oldal, tele pörgős párbeszédekkel. Ha ezt lassan olvasod, elvész a lényeg, nem fog odabaszni, vagy legalábbis nem úgy. Vannak persze lassú tempójú könyvek, de ezek nem feltétlenül a leghosszabbak (bár a Háború és békét én a nagyon lassú könyvek közé sorolom), például a Karamazov testvérek, akármennyire is majd' 1000 oldal, hihetetlen tempót diktál, szinte lehetetlen megállni olvasás közben. Viszont ez nem jelenti azt, hogy jobb lenne a gyors tempó a lassúnál, mert ez hülyeség, kérem. Há' nem? Há' de! Mert attól, hogy a Beethoven egyik Vivacéja marha gyors, még nem lesz kevesebb vagy több az értéke, mint egy Largónak, ami meg egy temetési menet lassúságával megy előre. nem igaz? Az viszont biztos, hogy az ember fiatalon nehezebben olvassa a lassú könyveket, mint a gyorsakat. Ezért kell sokáig élni.

4 hozzászólás
>!
Bélabá P
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Maradjunk annyiban, hogy nem volt egy pozitív példázatú történet… Elég jól megírta Cain mintha film pergett volna előttem végig. Láttam a kockákat, pedig magát a filmet nem néztem meg eddig. Ezután sem fogom, nem tetszett ez a bűnt felsorakoztató sztori.
Olvasva nem rossz, a film nem hiányzik.

>!
Blissenobiarella
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Óriási szó, de valamiért annyira visszataszító számomra ez a történet, és annyira ellenszenvesek a szereplők, hogy még a zseniális Nicholson-Lange párossal sem bírtam végignézni a filmet, akiket pedig bármikor szívesen megnézek bármiben.
Ez a könyvben sem volt másképp. Bűnök ide, gyilkosság oda, én valahogy mindig utáltam az olyan történeteket, amikben megy a szerelem első látásra, amit a kefélés követ az első adandó alkalommal. Nekem ne akarja beadni ezt senki. spoiler
Elolvastam, de nem érzem, hogy ezzel nyertem volna bármit azon kívül, hogy kipipáltam.
Valaki elmagyarázhatná, miért annyira nagy klasszikus, meg „hű de jó” ez.

3 hozzászólás
>!
BoneB
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Jajj nekem elsőre az Úton c. könyv jutott eszembe. Nem a sztori miatt, hanem inkább a szöveg és hangvétel miatt. Annyira belemászott a fejembe annak a könyvnek a stílusa, hogy ezt is ugyanabban a hangvételben olvastam. Lehet nem így kellett volna, de ez automatikusan jött :D
A szereplők közül egyiket se kedveltem meg, nem szorítottam nekik, hogy spoiler Bár a végén Corával történt eset kicsit felkavarta az amúgy sem álló vizet, de arra nem számítottam, hogy a végén Frank spoiler. Pedig, akkor egyszer tényleg spoiler

>!
Szilvi1111
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Az „1001 könyv”-es kihívás miatt olvastam most el a könyvet, máskülönben talán nem is akadt volna a kezembe. Sok-sok éve a polcunkon van és régen már olvastam, de nem emlékeztem a végére, sőt, alig rémlett belőle valami. DE most már nem fogom elfelejteni, az biztos. Nekem nagyon visszataszító volt a szereplők jelleme, borzongtam attól, amit tettek és amit történt velük.
Szerintem a filmet sem nézem meg. De elismerem, hogy a könyvnek helye van az 1001 könyv között.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

– Hű, de nehéz dolga van egy jól nevelt lánynak, ha nemet akar mondani magának.
– Hát ha olyan nehezére esik, akkor ne mondja.

>!
Francesco

– Imádom a macskákat. Mindig mesterkednek valamiben.

Kapcsolódó szócikkek: macska
6 hozzászólás
>!
zsofigirl

Összeroskadtunk annyi szeretet súlya alatt. Olyan ez, mint egy repülőgép motorja – felrepíti az embert a magasba, az égbe, a hegy tetejére. De ha ugyanazt a motort egy vén Fordba szerelik, azt összetöri. Ilyen kimustrált Fordok vagyunk mi, Frank. Isten nevet rajtunk.

90. oldal

1 hozzászólás
>!
zsofigirl

Szeretlek, de félek tőled. És ha valaki fél attól, akit szeret, akkor meggyűlöli.

113. oldal

1 hozzászólás
>!
félóra

– Te meg én meg az országút, Cora.
– Te meg én meg az országút.
– Két csavargó.
– Két rongyos cigány, két szerelmes.
– Ez az. Két szerelmes.

31. oldal

>!
Frank_Spielmann I

Ellopni egy férfi feleségét, az semmi, de ellopni az autóját, az köztörvényes bűncselekmény.

>!
Hymnia

Szóval Isten homlokon csókolt bennünket, mi? Akkor az ördög meg ágyba bújt velünk, és ő, nekem elhiheted, kislány, prímán alszik.

>!
regulat

A fene ezt a tudatalattit! Nem hiszek benne. Biztos valami finesz, amivel a bírót akarják szédíteni. Az ember tudja, hogy mit akar, mit nem.

158. oldal (Magvető, 1957)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Raymond Chandler: Hosszú álom
James Ellroy: Fekete Dália
James Ellroy: Perfídia
Mickey Spillane: Én, a bíró
Raymond Chandler: Visszajátszás
Kondor Vilmos: Budapest noir
Graham Greene: Merénylet
Philip Kerr: Halálos március
Karin Fossum: Elszabadul a pokol
Sepsi László: Pinky