A ​postás mindig kétszer csenget 344 csillagozás

James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Frank ​Chambers csavargó. Egy nap Nick Papadakis útszéli büféjébe vetődik. Ki akar csalni belőle egy ingyen reggelit s aztán továbbállni. Mégis ott marad, mert Nick munkát ajánl neki – és mert megpillantja Nick feleségét, Corát. A munkát ugyan nem kívánja, de Corát igen. Kurta és brutális bevezető után egymáséi lesznek. Hamarosan eldöntik, hogy meggyilkolják Nicket, de kudarcot vallanak. Nicknek csak megreped a koponyája (azt hiszi, elcsúszott a fürdőkádban), és amíg kórházban van, Frank és Cora elhatározza, hogy megszöknek. Cora az utolsó pillanatban meggondolja magát. Ő marad, Frank egyedül vág neki az útnak. Biliárdozik, nyer, veszít. Aztán újra belebotlik Nickbe…

James M. Cain (1892-1977) az amerikai „kemény krimi” egyik legnagyobb művelője. A nyomasztóan és megrázóan sivár történetben (amely Camus Közöny-ének alapjául szolgált) kevés a leírás, célratörőek a párbeszédek, egyszerű célok hajtják a szereplőket végzetük felé, a táj jóformán lakatlan, földrajzi és erkölcsi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1934

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Krimi klasszikus XXI. Század

>!
XXI. Század, Budapest, 2018
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155759925 · Fordította: Uram Tamás
>!
XXI. Század, Budapest, 2018
208 oldal · ISBN: 9786155759932 · Fordította: Uram Tamás
>!
Európa, Budapest, 2007
148 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630782708 · Fordította: Uram Tamás

4 további kiadás


Enciklopédia 6


Kedvencelte 15

Most olvassa 5

Várólistára tette 142

Kívánságlistára tette 54

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Joxer>!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

A helyszín a 30-as évek vidéki Amerikája.
Történetünk hősei:
– a megrögzött csavargó, aki életmódjának köszönhetően rendszeres látogatója a börtönöknek,
– az elhanyagolt, szerelemre és izgalmas életre vágyó kikapós szépasszony, aki belefásult az egysíkú mindennapokba,
– a benzinkút és falatozó-tulaj görög, az asszony férje, akit a hely működésén kívül nem érdekel semmi.

Az olvasó tudja, hogy ha egy ilyen csavargó és egy unatkozó szépasszony találkozik, akkor előbb-utóbb összeszűrik a levet, és ilyenkor az unalmas férj napjai is meg vannak számlálva.
Már csak az a kérdés, hogy miután bekövetkezik az elkerülhetetlen, utána a párocska melyik tagja használja ki jobban a helyzetet, és az erotikus izzáson alapuló valós, vagy megjátszott „szerelmes lila köd” ellenére melyikük fog tisztábban gondolkodni, rávéve a másikat bármire. Bevallom engem meglepett, hogy kettejük közül végül nem azé volt a vezető szerep, akitől elsőre vártam volna.
Izgalmakban nem volt hiány, hisz a történtek kapcsán feltűntek simlis alakok, akik mind a saját pecsenyéjüket próbálták sütögetni, miközben igyekeztek kijátszani egymás ellen hőseinket.
A regény végén volt még egy csavar, aminek sejteni lehetett a kimenetelét, bár végig szorítottam, hogy ne így legyen.

A regény pörgös, és olvastatja magát, A belőle készült klasszikus filmfeldolgozást kb. 30 éve láttam utoljára, így nem igazán emlékeztem semmire, ezért a történetet úgy olvastam, mint aki most találkozik vele elöször. Megállapítottam, hogy a főszereplő jelleme alapján Jack Nickholson tökéletes választás volt hozzá, és a közeljövőben biztos újra sort kerítek a megnézésére.

rosemary_goth P>!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Ha már itt tartunk, a postás nálunk nem csenget. :)

Egyébként meg baromi jó kis sztori. Mostanában kifogom az agyatlanokat, kétbalkezeseket, balfékeket.
Hát itt is akadt bőven.
De maga a történet nagyon fifikás, egyszerű, mégis nagyon jól kidolgozott. Alighogy nekiestem, már majdnem be is faltam, annyira gyorsan pörög minden. Többször hangosan felröhögtem, mert már komikus volt az egész.
A vége meg…… hát nagy szívás! off

3 hozzászólás
Leliana>!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Talán, ha lett volna két év különbség az olvasásaim közt, mint ahogy a megírásuk közt, nem zavart volna ennyire a sok hasonló vonás a szerző másik könyve (Dupla vagy semmi) és e között, így viszont nagyon szembetűnőek voltak spoiler és el is kalandozott miattuk a figyelmem.
A maga nemében nem volt rossz ez sem, fordulatos és izgalmas, a felépítése is tetszik, de zavaró, hogy új ötletek hiányában ugyanazt a témát dolgozta fel kétszer, némi változtatással. Ennél a kötetnél sem éreztem, hogy ilyen régi írásról van szó, bár nem szuperzsaruk, szuperlaboratóriumokban nyomozzák az eseteket, nem tűnt ódivatúnak :)
Külön-külön olvasva ajánlom mindkét művet :)

shadowhunter1975 P>!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Rövid, tömör, egyszerű, és néhol egészen nagyszerű, végig lekötött.

pável>!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Talán Móricz, legembergyűlölőbb korszakában, ha krimit írt volna… Mondjuk nálunk rágyújtották volna az eget is ennyi gerjedelemre, odaát Amerikában csak Boston hőbörgött picit, aztán a szerző bevonult a halhatatlanok közé, Hollywood meg minden második nemzedéknek újraforgatja. (Hmm, de rég volt 1981… talán Marvelék miatt nem érnek rá.)
Csak annyira krimi, mint a Bűn és bűnhődés. Van még ez a „lélektani regény” címke, de hát minden jó regény az, szóval hagyjuk ezt is. Azért meglestem volna, Freud mit jegyez fel róla az olvasónaplójába – hiszen bőven találkozhattak, ő meg a kisregény, sőt a filmek. (https://en.wikipedia.org/wiki/The_Postman_Always_Rings_…).
Mondjuk nekem – alig másfélszáz oldala ellenére is – kissé túlírt, pontosabban, helyenként belezavarodik az okoskodásokba, no meg a mai dramaturgia is túlnőtt rajta, de mindezt tudjuk be a kornak. Főleg, hogy azóta a drónfutár üzenetének csengőhangját is mi állíthatjuk be egy appon keresztül.

mandris>!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Pörgősnek mindenképp az, amit a szöveg megformálása is erősít, és jól olvasható, gyorsan lehet vele haladni, de valahogy hiányoltam belőle a mélységet. Mélységet egy kemény krimitől? Egyrészt vita tárgyát képezhetné, tekinthető-e egyáltalán kriminek (szerintem nem igazán), másrészt mégiscsak 1001-es listás könyvről van szó, nem ördögtől való tehát többet várni tőle, mint bármelyik másik random krimitől, vagy akár lélektani thrillertől. Valószínűleg a regény azért nem öregedett igazán jól, mert az erőszaknak és az erotikának az a foka, amelyet felmutat, ma már kevésbé borzolja fel a kedélyeket. A sikernek lehetett oka, ha tabukat döntögetett, de önmagában még nem képvisel minőséget. A karaktereket sem éreztem annyira jól megformáltnak. Nem tudom, mennyit rontott az eredeti szövegen a fordítás: beleolvastam az angol eredetibe, és ez alapján attól tartok, jelentősen, de arra most nem vállalkoztam, hogy az egészet elolvassam eredeti nyelven is. De valószínűleg minden hiba nem varrható a fordítás nyakába.

2 hozzászólás
regulat>!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Szenvedélyes történet a szenvedélyről.
Igazából annyit tudtam az egészről, hogy Nicholson lesöpri az asztalt és felcsapja rá Jessica Langet…
Valahogy ennél több nincs meg. Kimaradt a film, kimaradt a regény.
Azt tudtam, hogy erotikus, és vagy krimi, vagy thriller, vagy egyik sem, csak azt kéne róla hinni… így olvasva még csak noire sem.

Szenvedély, szenvedély… szenvedély.

Koránt sem vagyok benne biztos, hogy szeretném ezt, ilyen formában megélni.
De az biztos, hogy lebilincselő.

>!
Magvető, Budapest, 1957
158 oldal · puhatáblás · Fordította: Kovács György
Dénes_Gabriella >!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Sokkal rosszabbra számítottam. Vagyis meglepően könnyed a történetvezetés, de kellőképpen játszik az ember idegeivel. :) Nekem nagyon tetszett a narrátori pozíció, a történet felépítése és a végkifejlet is. Nagyon szép hardboiled krimi.

B_Tünde P>!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

A film és a könyv is kimaradt eddig az életemből, nem tudtam hogy miről fog szólni – és azt kell mondjam, elérte nálam a kívánt hatást: a végén megdöbbentem, erre nem – vagyis inkább nem erre – számítottam. Rövid kis könyv, könnyen és gyorsan olvasható, talán ezért is olyan hatásosak a záró jelenetek, mert nincs sok idő feldolgozni az egymást gyors ütemben követő eseményeket. Mindenkinek csak ajánlani tudom, lehet hogy egyszer megnézem a filmet is, kíváncsivá tett a könyv.

3 hozzászólás
FreeAngel P>!
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget

Ez a rövid kis klasszikus a maga idejében bizonyára polgárpukkasztónak számított több vonatkozásban is. Ma én krimirajongóként egy kellemes kikapcsolódós olvasmánynak érzem amellett, hogy értem, miért lett 1001-es és miért készült belőle ennyi filmadaptáció. Néhol kicsit talán túlzásba esik a végleteket illetően, de egyszer simán belefér(het) bárki életébe ez a kötet.


Népszerű idézetek

Frank_Waters I>!

– Hű, de nehéz dolga van egy jól nevelt lánynak, ha nemet akar mondani magának.
– Hát ha olyan nehezére esik, akkor ne mondja.

zsofigirl>!

Szeretlek, de félek tőled. És ha valaki fél attól, akit szeret, akkor meggyűlöli.

113. oldal

1 hozzászólás
Francesco>!

– Imádom a macskákat. Mindig mesterkednek valamiben.

Kapcsolódó szócikkek: macska
6 hozzászólás
zsofigirl>!

Összeroskadtunk annyi szeretet súlya alatt. Olyan ez, mint egy repülőgép motorja – felrepíti az embert a magasba, az égbe, a hegy tetejére. De ha ugyanazt a motort egy vén Fordba szerelik, azt összetöri. Ilyen kimustrált Fordok vagyunk mi, Frank. Isten nevet rajtunk.

90. oldal

1 hozzászólás
regulat>!

Délben dobtak ki a vonatból.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: vonat
Chöpp >!

Fogalmam sincs, hogy ő miért érzett úgy irántam, hiszen ismert. Nem egyszer fejemre olvasta, hogy semmirekellő vagyok. Soha semmit nem akartam igazán, csak őt. Ez viszont nem is olyan kevés. Azt hiszem, sok nőnek még ennyi se jut ki.

205. oldal

Frank_Waters I>!

Ellopni egy férfi feleségét, az semmi, de ellopni az autóját, az köztörvényes bűncselekmény.

regulat>!

A fene ezt a tudatalattit! Nem hiszek benne. Biztos valami finesz, amivel a bírót akarják szédíteni. Az ember tudja, hogy mit akar, mit nem.

158. oldal (Magvető, 1957)

félóra>!

– Te meg én meg az országút, Cora.
– Te meg én meg az országút.
– Két csavargó.
– Két rongyos cigány, két szerelmes.
– Ez az. Két szerelmes.

31. oldal

Chöpp >!

Bárcsak ne volnál ilyen semmirekellő. Okos vagy, de nem vagy jó semmire.

67. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A ragyogás
Thomas Pynchon: A 49-es tétel kiáltása
Dashiell Hammett: A cingár feltaláló
Mario Puzo: A Keresztapa
Stephen King: Kedvencek temetője
Robert Bloch: Pszicho
Patricia Highsmith: Idegenek a vonaton
Patricia Highsmith: Két idegen a vonaton
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya