Sötét ​nagyúr (Star Wars: Sötét nagyúr-trilógia 3.) 89% 109 csillagozás

Darth Vader rajongóknak kötelező. Jól összerakott könyv, mellékes cselekménnyel. sok belső monológgal.
A fordítót viszont nem dícsérem meg a Szith szóért(Sith maradhatott volna, még jó, hogy a nevek nem változtak, pl.:Dárt Véder, Dárt Szídiusz).

Izgalmas történet, Vader is közelebb került hozzám és Olee is.
Véleményem és bemutató az alábbi videóban: http://youtu.be/Zb9N4qbQ7k8

Véleményem további Star Wars könyvekről: http://goo.gl/XBEwd

Mindig is kíváncsi voltam Vader érzéseire A Sith-ek bosszúja után. Vajon vívódott? Félt? Ezek mind kiderülnek a könyvből. Betekintést kapunk az átalakulásába és a mesterével való kapcsolatába is. A Jedikről szóló szálat kicsit erőltetettnek érzetem, mindig azt vártam, mikor jön már a Vaderről szóló rész. De ettől függetlenül nagyon tetszett. spoiler

A cselekmény igazából nem több egy mellékszálnál. Az egész lényegét Vader átalakulása, valamint a császár gondolatai adják. A jedikről szóló fejezetek inkább tűntek egy kicsit zavarónak, csak lassítják az igazán érdekes részeket.

Nekem nagyon tetszett ez könyv, ugyan egy trilógia befejező kötete és az előző részeket évekkel ezelőtt olvastam, egyáltalán nem számított. Viszont szerintem ez a rész mutatta be leginkább azt, hogy lett véglegesen Anakinból Darth Vader és mi történt a 66-os parancs után. Érdekes volt végig ott lenni Vader átalakulásánál, megismerhettem a belső vívódásait és azt hogyan változik meg a kötődése a Sötét oldalhoz. A könyvben három fő szál indul el ami a végén összeér és majdnem minden új fejezetnél egy másik főszereplő szemszögéből látjuk az eseményeket ahogyan a filmeken is. Adott ugye Darth Vader aki keresi önmagát, meg a szökött Jediket és szeretne még többet tanulni mesterétől. Palpatine vagyis Darth Sidious is többet szerepel aminek külön örültem, végre az ő fejébe is belelátunk kicsit és abba is hogyan viszonyul tanítványához. Na meg ott vannak a szökött Jedik akik túlélték a mészárlást, egy mester és egy padavan akik szintén nem találják a helyüket, kezdik lassan megérteni, hogy átverték őket, végig milyen vakok voltak, hogy valójában kit is szolgáltak és végül nehezen, de elfogadják sorsukat. Ez a könyv szerintem az SW univerzum egy olyan darabja amit vétek lenne kihagyni és méltó lezárása a Birodalom előtti időszaknak.

Remek közvetlen folytatása a Sithek Bosszújának. A Gonosz Útvesztőjéhez hasonlóan itt is kapunk rengeteg háttérinfót. A Sötét Nagyúr Trilógia legjobbja szerintem. Sőt, az összes SW könyv közül az egyik legjobb.Kötelező olvasmány mindenkinek, aki kicsit is szereti az SW-t.

5 csillag . Kifejezetten jó star wars könyv. Vader karakterét hihetetlenül jól eltalálta. Néha kifejezetten zavart, h Vadert kissé „ügyetlennek” állítja be, de hát ez a képzavart a 4. részbeli abszolút kemény képe okozza. Végülis 23 éves fiatalemberről van szó, aki még csak pár hete viseli a Sith harci droid páncélzatot. Bámulatos, ahogy átalakítják, és ahogy elmondja a szerző. Mindent megtudunk, amit később esetleg feltehetnénk kérdésnek. Számomra a villámok megidézése, illetve a magánélete érdekelt a legjobban, h ezeket h végezte. Elárul mindent a könyv. Hiánypótló könyv, már nem tudok elképzelni sok mindent a 3. és 4. rész közé.
Roan Shyrne karaktere kicsit hasonlít Obi wan-ra, ő ugye az utolsó „komoly” Jedi aki szembe száll vele. Viszont sok benne a töltelék neve nincs szereplő, ők kicsit zavartak is.Rengeteget megtudunk Sidius és Vader viszonyáról, illetve hogyan vezeti át végleg Vadert a sötét oldalra. Ugyanis Vader-ben rengeteg vívódás volt még ekkor is. Nem igazán tudta hovatenni a közelmúlt lépéseit, főleg Padmé halálát.

Szerintem a trilógiának (A gonosz útvesztője ; A Sith-ek bosszúja; Sötét nagyúr) ez a középső része minőségi értelemben. Jobb, mint a szintén Luceno által írt A gonosz útvesztője, de ugyanakkor nem éri el a Sith-ek bosszúja mélységeit (a mélység szót természetesen pozítiv módon értve).
Természetesen mindenkit nagyon érdekel, mi történt a Sith-ek bosszúja eseményei után Obi-Wannal, a többi Jedivel és a mindenét elveszített egykori Anakinnal, azaz Darth Vaderrel. E könyv leginkább az utobbi két szálról szól. Nagyon érdekes nyomon követni a 66-os parancsot túlélő Jedik sorsát és azt, mi minden jár most Vader fejében és hogyan érez. Gondolatai és érzései (mind lelki, mind testi veszteségeire vonatkozóan) elég jó mélységet kapnak, bár egy kevés hiányérzet azért maradt bennem, olvastam volna erről még többet. Az egész könyv izgalmas és meglepetésekkel teli, de egyértelműen az utolsó szakasz viszi a prímet, mint Lucenonál általában.

A Darth Vader központú könyvek eddig kimaradtak a Star Wars-os olvasásaim közül, így gyorsan pótolni is kezdtem. Kíváncsian vártam milyen lesz a történet Vader szemszögéből és azt is hogyan vált Sith lovaggá. A történet két szálon fut, bevallom a jedik része annyira nem hozott lázba, egy kicsit olyanok voltak ők, mint egy ugródeszka Vader számára. A mester és tanítványa beszélgetések érdekesek voltak, mind a két karakter jelleméhez hozzáadtak.
Ajánlom azoknak, akik a Birodalom kezdeti időszakára kíváncsiak.

Nos, nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy kár lenne véka alá rejtenem, hogy a történetet Darth Vader miatt olvastam el. Összességében véve felülmúlta a várakozásaimat, de az első kétharmaddal nem voltam túl elégedett. Egyrészről mert nem így képzeltem el Anakin sithé válását, másrészt meg kicsit soknak tartottam a címszereplő agonizálását vagy épp sértett tinire emlékeztető viselkedését. Igaz a mondás, hogy nincs sötétség fény nélkül, így meg kellett lennie a sötét oldal ellenpólusának, de ez az első két harmadban annyira túlnyomó többségben volt jelen, hogy már felmerült bennem, hogy illőbb cím lenne az alábbi: A bukott jedik túlélése és menekülése, meg Darth Vader. Félreértés ne essék, ezzel nem azt állítom, hogy a könyv rossz. Határozottan olvastatja magát (különösen ha az embernek inkább valami olyat kellene csinálnia, amihez a legkevésbé sem füllik a foga), és az események ha beindultak, határozottan pörögnek is. Az írói stílusra sem lehet panasz, bár talán a külső jellemzőknek több figyelmet is szentelhetett volna. (Gondolok itt arra, hogy egyik jedi főhősünkről semmit nem tudtunk meg a hosszú haján túl.) A hátranya egyedül az, hogy időnként már egy kicsit sok volt a jedikből, annak ellenére is, hogy a címet tekintve nem ők a főszereplők, plusz shitünk is totál ki van fordulva magából a cselkemény nagyrésze alatt. Viszont az utolsó egyharmadban mindenki kárpótolva van, mert megkapjuk azt a Darth Vadert, aki miatt valószínűleg a többségünk olvasni kezdi. Szóval összességében úgy hiszem megbánni senki nem fogja a rá szánt időt, de jó eséllyel azért maradéktalanul lenyűgözve se fogja magár érezni.

Annyit még azért megjegyeznék, hogy a történet taglalja Vader sérülését és azt hiszem itt az író erősen átesett a ló túloldalára, mintha a torzóvá válás és a legmagasabb szintű égési sérülések önmagukban nem lennének elég gond. Volt itt szívprobléma, agysérülés, dobhártya megsemmisülés meg csupa olyan dolog, ami a véleményem szerint aligha alakulhatott ki attól, ami megtörtént Vaderrel a Mustafaron. A kedvencem pedig egyenesen az volt, amikor azt elemezték, hogy Vader a csizmájának magas sarka miatt (jó ha van két centi, hogy optikailag legyen sarka a lábbelinek és ez még mindig laposnak számít) mindig arra kényszerült, hogy kissé előredőlve járjon vagy álljon. Ebből megtudhatjuk, hogy minden magassarkút viselő nőnek hegyesszöget kellene bezárnia a talajjal.

Végszóként a kirohanásomért elnézést, de azt hiszem ez az úgynevezett Vader sérülései rész volt számomra a legbosszantóbb.