Darth ​Plagueis 93% 169 csillagozás

James Luceno írt már két korrekt Star Wars-regényt, amiért alapvetően kíváncsi voltam az új alkotására, ráadásul a téma szintén sokat dobott a várakozásaimon, hiszen mindig is rajongtam a Sith-központú történetmesélésért, ráadásul Plagueis figurája is sokat ígért.
Be is tartotta mindet, személyében ugyanis egy remek karaktert ismerhettük meg – mondjuk izgalmas alakokban eddig is bővelkedett az univerzum, de most végre tisztességes háttérsztorit és érzelemvilágot kapott. Tulajdonképpen volt itt minden, amiért egy Star Wars-regényt szeretni tudok: ármánykodások, politikai intrikák, kibontakozó összeesküvés, sötét Sith-praktikák, hogy a mitológia színesítéséről ne is szóljak. Szerencsére Luceno nem feledkezett meg az egyes szereplők részletesebb árnyalásáról (Palpatine, Maul és Dooku is végre mélyebb személyiséget nyert), pedig maga a cselekmény nem volt éppen akciódús.
Amitől mégis igazán kiemelkedőnek tartom, az a gondos kutatómunka, mely a kötet mögött áll. Luceno nemcsak hogy előszeretettel utalgat korábbi és későbbi alkotásokra, de ráadásul tökéletesen töltötte ki a fehér foltokat, melyek mindezidáig az események folyásában (a Baljós árnyak körüli időkben) tátongtak.
Így aztán szívesen ajánlom gyakorlatilag mindenkinek, aki még kíváncsi a Star Wars univerzumra: szórakoztatási faktora és az új szemszögből vizsgált pillanatok miatt sokak tetszését elnyerheti, de a háttérben meghúzódó utalások és az eddig csak vázlatosan (se) ismerhetett események leírása miatt a régebbi rajongóknak sem fog csalódást okozni.
Bővebben az ekultúrán.

461 sötét oldal.
Többet nem is kell mondani.

El kell ismernem, ez tényleg egy nagyon jó, izgalmas, fordulatos, helyenként meglepetést okozó regény, ami megfelelően bővítette anno a SW világát. Egyszerre örülök és sóvárgok azért, hogy a kánon is foglalkozzon Plagueisszel, mert nagyon imádom, hogy ennyire a háttérben tartják a karaktert, de nagyon jó lenne ismerni is. Addig is hiánypótló volt ez az alkotás. Bár mára már több helyen nem összeegyeztethető a kánonnal, ettől függetlenül is egy jó könyvhöz volt szerencsém. Viszont egyet kell értenem azokkal, akik szerint az olvasást nem ezzel a regénnyel kell kezdeni. Tényleg nem. Ez sokkal inkább egy politikai történet, nem nulla, de meglehetősen kevés akcióval, így könnyen eltántorítás lehet a vége. A másik ilyen tényező, hogy rengeteg az utalás más történetekre, amiket tényleg csak belengetett Luceno, lévén aki meg akarja ismerni ezeket, az olvassa el. Ellenben a javasolt képregények közül szerintem elég a 2001-es Darth Maul képregényt végigpörgetni, a többi bár ad hozzá hátteret, egyáltalán nem jelentős, így szerintem ezek ugorhatók, felesleges szenvedésnek tartom ezeket.
Én azok közé tartozom, akik szeretik a SW politikai részeit is, így ez a rész is kellően élvezetes volt számomra. Plagueis egy jó karakter, bár nem teljesen azt kaptam, amire előzetesen számítottam. Nem tudom, hogy jobbat, vagy kevésbé jobbat, ehhez még pár napig elmélkednem kellene. De ugyanígy vagyok néhány egyéb aspektust tekintve is. spoiler Az biztos, hogy egyedi karakter, a gondolkodásmódja, és az Erőből alkotott elmélkedései fantasztikusak, és nagyon egyediek. Soha előtte még nem tekintettek tudományos nézetekkel az Erőre, de Plagueis igen, ezáltal a Bane indította szabályrendszert is kritikusan, új szemszögből vizsgálja.

Ha már fő karakterek, Plagueis mellett a másik főszereplő Sidious, aki pontosan ugyanaz a féreg manipulátor, aki a filmekben is volt. Luceno jól megragadta a karaktert. Az ő politikai karrierje nagyon élvezetes volt számomra, ahogy a kiképzése is, igaz abból nem sok mindent kaptunk. Az átállása fergetegesen sötét, szinte már nyomasztó, csak sajnos itt történik egy ~30 éves időugrás, és mikor újra belecsapunk a történetbe, Plagueis és Sidious inkább társak már, semmint mester és tanítvány.

Jó volt elmerülni megint egy kicsit a Sithek világába, és remélem egy nap egy hasonlóan izgalmas, és emlékezetes regényt kapunk majd Palpatine mesteréről a kánonban is, addig is viszont itt van ez, ami bár szerintem nem a legjobb SW könyv a világon, nagyon is előkelő helyet foglal el a mára tetemesre duzzadt listán.

Nagyon örülök, hogy egy javasolt sorrendet követtem az olvasásaimkor és a végén került sor erre a regényre.
Tökéletesen beillesztette egy történetbe a már ismert részleteket és olyan jól kitöltötte a még fehéren tátongó réseket, hogy okom nem lehetett a panaszra.
Nem volt valami akciós, amit én nem is hiányoltam. Jobban kedvelem ezt az intrikálós, ármánykodós, Sith-mágiás sötét cselszövést :)
Azt nem állítom, hogy az eddig olvasott könyvek és képregények nem voltak informatívak, mert még csak most kezdtem ismerkedni ezzel az univerzummal, de kétségtelenül ez a könyv az, amit vártam.

Azt el kell ismerni, Luceno bizony képben volt a regény írásakor. Számtalan SW karakter faj, bolygó és helyszín tette tiszteletét (volt aminek utána is kellett néznem :D) ill. rengeteg utalás volt múltbeli és jövőbeli eseményekre. (Látszik, hogy a regény írásakor már javában ment a The Clone Wars sorozat, vannak rá hivatkozások.)
A regény igen nagy időtartamot ölel fel, és a történet tele volt intrikával és politikával, bár ez várható volt annak tükrében, hogy Palpatine az egyik főszereplő. Az ábrázolt események szépen megágyaznak az előzmény-trilógiának, így ennek tükrében a Baljós árnyak kezdete sem lóg úgy a levegőben. Mault ugyan picit leminősítette, de ez is egyfajta csavarral valósul meg, így elnézem neki. Ahogy említtem, Luceno rengeteg fajt sorakoztatott fel, kapásból említhetem Plagueist és a mesterét. Jó volt nem ember Sith-ekről olvasni. (Oké, Maul se ember, de a zabrakok elég emberszerűek.) Plagueis egyébként a maga módján szerintem szimpatikus karakterre sikerült, főleg ahogy az olvasó megismeri a Köztársaság korrupt felét. Ennek tükrében a Sith mester által elképzelt jövő is érdekes alternatívaként szolgálhatott volna, és a Star Wars esetében is gyakran felmerülő mi lett volna, ha? kérdés itt is elgondolkodtat.
Update a 2. olvasás után: Egy kihívás kapcsán újra nekifutottam a regénynek, ezúttal már szinte az összes hivatkozott művet is elolvastam, és leborulok Luceno előtt, amiért ilyen profi módon összefogta ezt a sok-sok egyéb történetet, ráadásul annyi random infót ejtett el a regény során pl. a Bane utáni ezer év Sith-jeiről, hogy az is kitett volna pár regényt, ha nem sztornózzák az EU-t. Másodjára sem untam a regényt, pedig nagyvonalakban még emlékeztem a történetére.

Jól összerakott, eléggé részletes, minden humortól mentes, egy kis akcióval dúsított A Baljós Árnyak háttértudástára. Azt hiszem a legjobban @PAVideoStudio alkotóértékelése: http://moly.hu/alkotoertekelesek/15412 mutatja be ezt a művet, de éppen amiért neki tetszik, nekem éppen ezért nem. Politika, ármánykodás, titkos szövetszégek, meg minden rútság. Ez mind távol áll tőlem, ugyanakkor, hogy jót is írjak: ami akciójelenet van benne az előtt le a kalappal.
Megjegyezném még, hogy rengeteg könyvre tesz utalást, csak megemlítés formájában, ami csak akkor ér valamit, ha az ember olvasta az adott könyveket. Ha nem akkor ezek csak semmitmondó mondatfoszlányok, párbeszédek.

James Luceno: Darth Plagueis
20 éve mutatták be a Baljós árnyakot. Én sajnos csak 2000 tavaszán láttam először ezt a lenyűgöző filmet. (Az első napon háromszor is megnéztem.) Kb. másfél évvel azután, hogy megnéztem a klasszikus trilógiát. A Baljós árnyak engem lenyűgözött. Igazán ez a film mélyítette el a Star Wars iránti szeretetemet. Ezután kezdtem aktívabban Star Wars könyveket és képregényeket olvasni. Lenyűgözött az előzmény trilógia összetettsége, története és látványvilága is. A Baljós árnyak egy új rajongói generációt indított el, mely immár felnőtt.
Az előzmény trilógiához egy idő után számtalan remek regény született. Ezek közé tartozik James Luceno mesterműve, a Darth Plagueis. Csak A Sithek bosszújában utaltak rá, de már akkor izgatott, hogy ki is volt ez a figura. James Luceno képzeletét is megragadta. Már A gonosz útveszője és a Sötét Nagyúr című könyvek írása során elhatározta, hogy szeretne írni egy könyvet róla. 2005-ben ezt a Lucasbooks is támogatta, annyira, hogy 2007-re ki is tűzték a megjelenés dátumát. Aztán az egyik szerkesztő valamilyen oknál fogva problémásnak érzete, hogy ilyen korán Palpatine múltjában vájkáljanak. Én ezt személy szerint annak idején jó nagy hülyeségnek tartottam, hisz már az előzmény trilógia is lement, nem láttam értelmét további titkolózásoknak. (Aztán évekkel később felröppent egy pletyka, mi szerint a meg nem valósult, Lucas által tervezett élőszereplős sorozat foglalkozott volna Sidious múltjával, de az ottani ötletek abszolút nem tetszettek.)
James se adta fel. A regényhez már készen voltak egyes fejezetek, konkrétan az eleje. Egyelőre félrerakta őket, majd megírta a Millenium Falcon regényt. Ezek után újra zöld utat kapott a Plagueis, előbb 2011 végére, majd 2012 elejére a Baljós árnyak 3D-s bemutatójára.
A Darth Plaguies-ben James Luceno összehozta minden idők legösszetettebb és egy legnagyszerűbb Csillagok Háborúja regényét. Számomra olyan kiváló lett, hogy az első helyen áll. Egy összeesküvésekkel és végtelen politikai machinációkkal teli történetet tett le az asztalra, mely rendkívül részletesen rámegy a címszereplő Plagueis és tanítványa Sidious életére, karakterére és fejlődésére is. Az utalások is szép számmal hemzsegnek a könyvben. Köztársaság képregény sorozat, A megtévesztés leple, A vadászó árnyék, Szabotőr, Klónok háborúja sorozat, The Old Republic játékok, képregények, Darth Bane trilógia. Számomra ezek az utalások és szerepeltetésük csak mélyebbé, élvezetesebbé tették az élményt. Arról persze nem James tehet, hogy a Klónok háborúja készítői nem tájékoztatták bizonyos dolgokról. spoiler De ennek ellenére így is élvezhető a könyv. A régi rendszer zűrzavaros átka ellenére is.
A könyv elsőször a címszereplő Plagueis-re fókuszál spoiler Itt lép be a képbe Palpatine komolyabban. spoiler
A két Sith számtalan ellenséget szerez magának. spoiler
Negyedik alkalommal is fantasztikus volt elolvasni ezt a remek és sokrétű könyvet. Egyértelműen csillagos ötös.

Tetszett, jöhet az is ami ezután van az idővonalon :)

Érdekes, hogy ha külön könyv van egy „rossz”-ról, egy főgonoszról, mennyire képes vagyok neki „drukkolni” :D

Szerintem ezt csillagos ötös. Szórakoztató, olvasmányos és tanulságos könyv volt számomra.

Azt kell hogy mondjam, hogy ez egy remek könyv lett! Nagyon gyorsan haladtam vele, sokat adott hozzá a háttérsztorikhoz, amik eddig hiányoztak. Érdekes volt megismerni, ki is volt igazán Darth Plagueis, mert ugye ő volt Palpatine mestere. Egyik kedvenc jelenetem is a filmekből, amikor az operában említést tesz róla Anakinnak, viszont a filmek nem mentek bele mélyebben a történtekbe. Sajnálom, hogy száműzve lett a legendákba, mert úgy hiszem, megállná a helyét a kánon kötetek között is. Ennél jobb háttérsztorit úgy se hiszem, hogy bárki írhatna róla.