Darth ​Plagueis 91% 85 csillagozás

„A kör bezárult”. Ezzel a könyvvel kezdtem tavaly az évet, és a Star Wars világába való újbóli elmerülést, és most egy év után megint újraolvastam. De micsoda különbséggel!
Ezt a könyvet nem szabad(na) úgy olvasni – ahogy én tettem –, hogy mindennemű előismeret hiányzik. Őszintén szólva semmit sem értettem belőle, csak a legeslegvégéből valamit, ami már a Baljós árnyakhoz kapcsolódott.
Most viszont az újraolvasásnál – hogy már majdnem minden erről az időszakról szóló művet kiolvastam azóta –, minden egyes lapon felfedeztem egy-egy utalást, egy összefüggést, egy érdekes eszmefuttatást, egy ismerős alakot vagy helyszínt…stb.
Hihetetlen élmény volt így. Annak ellenére, hogy ez a könyv nem a jól megszokott egy „csata itt, egy csata ott” – típusú Star Wars könyv. Akkor inkább már egyféle „enciklopédia”. Vagy más néven: „minden amit tudni akartál a Köztársaság bukásáról és a Klónháborúk hátteréről, de sosem merted megkérdezni”. ☺
Lépésről-lépésre végigkövethetjük a Sithek eddig rejtett szemszögéből az eseményeket Darth Tenebroustól, Darth Plagueis-on keresztül Darth Sidiousig. Úgyhogy bár a címe csak Plagueisról szól, igazából erről a vonalról van szó, és az őket övező cselszövésekről, ármányról és ősi bosszúról. Ami természetesen Sidious győzelmével végződik egyelőre. És a végén felcsillantja már Anakin alakját is….
Csodálatos könyv, annak ellenére, hogy elképesztő az a romlottság, amivel a Sithek tőrbe csalják a Köztársaságot és a Jediket, és mindenki csak játékszer nekik. Igazából elgondolkodtató, hogy az a sok válság, amire a Köztársaság bukásánál hivatkoztak biztos létrejött volna a Sithek „áldásos” közreműködése nélkül is?!
Amit még homályban hagy az író, az pedig Anakin alakja, s hogy mennyiben függ össze a megszületése Plagueis midiklorián kísérleteivel… erre több műben is történik utalás, de sehol sem egyértelműen.
Nagyon érdekes, ahogy jelentős szereplőket más megvilágításba helyeznek, mint eddig, pl. Jocasta Nu, Qui-gon, Darth Maul vagy Dooku (nagyon érdekelt a kiválása a Rendből), ill. megtudjuk hogy is alakult ki a rejtélyes Syfo-Dyas és a klónozók kapcsolata, vagy éppen Jabba birodalma… és izgalmas, hogy több, végső soron sorsdöntő figurát viszont mennyire nem értékelnek helyén a Sithek, pl. Padmét vagy akár Obi-vant….
Viszont, ahogy mondtam, nagyon sok műre tesz utalást, főleg a végén, mint a A megtévesztés leple és A vadászó árnyék c. kötetek, ill több képregényre is, mint pl. Jedi Council: Acts of War, Bloodlines és társaik.

Nos, ez tipikusan az a könyv, amit nem érdemes egyhuzamban kiolvasni, inkább ízlelgetni, el-elgondolkodni rajta, akár botrányos módon felcetlizni vagy jegyzeteket írni bele. Igy mindig vissza lehet nyúlni hozzá, amikor egy-egy esemény hátterére kiváncsiak vagyunk…
… várjunk csak, pontosan mit is jelentett a szabadkereskedelmi utak megadóztatása, miért is nem örült neki a Kereskedelmi Szövetség?! – azt hiszem megyek és újra beleolvasok a könyvbe…☺☺☺

James Luceno írt már két korrekt Star Wars-regényt, amiért alapvetően kíváncsi voltam az új alkotására, ráadásul a téma szintén sokat dobott a várakozásaimon, hiszen mindig is rajongtam a Sith-központú történetmesélésért, ráadásul Plagueis figurája is sokat ígért.
Be is tartotta mindet, személyében ugyanis egy remek karaktert ismerhettük meg – mondjuk izgalmas alakokban eddig is bővelkedett az univerzum, de most végre tisztességes háttérsztorit és érzelemvilágot kapott. Tulajdonképpen volt itt minden, amiért egy Star Wars-regényt szeretni tudok: ármánykodások, politikai intrikák, kibontakozó összeesküvés, sötét Sith-praktikák, hogy a mitológia színesítéséről ne is szóljak. Szerencsére Luceno nem feledkezett meg az egyes szereplők részletesebb árnyalásáról (Palpatine, Maul és Dooku is végre mélyebb személyiséget nyert), pedig maga a cselekmény nem volt éppen akciódús.
Amitől mégis igazán kiemelkedőnek tartom, az a gondos kutatómunka, mely a kötet mögött áll. Luceno nemcsak hogy előszeretettel utalgat korábbi és későbbi alkotásokra, de ráadásul tökéletesen töltötte ki a fehér foltokat, melyek mindezidáig az események folyásában (a Baljós árnyak körüli időkben) tátongtak.
Így aztán szívesen ajánlom gyakorlatilag mindenkinek, aki még kíváncsi a Star Wars univerzumra: szórakoztatási faktora és az új szemszögből vizsgált pillanatok miatt sokak tetszését elnyerheti, de a háttérben meghúzódó utalások és az eddig csak vázlatosan (se) ismerhetett események leírása miatt a régebbi rajongóknak sem fog csalódást okozni.
Bővebben az ekultúrán.

Nagyon örülök, hogy egy javasolt sorrendet követtem az olvasásaimkor és a végén került sor erre a regényre.
Tökéletesen beillesztette egy történetbe a már ismert részleteket és olyan jól kitöltötte a még fehéren tátongó réseket, hogy okom nem lehetett a panaszra.
Nem volt valami akciós, amit én nem is hiányoltam. Jobban kedvelem ezt az intrikálós, ármánykodós, Sith-mágiás sötét cselszövést :)
Azt nem állítom, hogy az eddig olvasott könyvek és képregények nem voltak informatívak, mert még csak most kezdtem ismerkedni ezzel az univerzummal, de kétségtelenül ez a könyv az, amit vártam.

Azt el kell ismerni, Luceno bizony képben volt a regény írásakor. Számtalan SW karakter faj, bolygó és helyszín tette tiszteletét (volt aminek utána is kellett néznem :D) ill. rengeteg utalás volt múltbeli és jövőbeli eseményekre. (Látszik, hogy a regény írásakor már javában ment a The Clone Wars sorozat, vannak rá hivatkozások.)
A regény igen nagy időtartamot ölel fel, és a történet tele volt intrikával és politikával, bár ez várható volt annak tükrében, hogy Palpatine az egyik főszereplő. Az ábrázolt események szépen megágyaznak az előzmény-trilógiának, így ennek tükrében a Baljós árnyak kezdete sem lóg úgy a levegőben. Mault ugyan picit leminősítette, de ez is egyfajta csavarral valósul meg, így elnézem neki. Ahogy említtem, Luceno rengeteg fajt sorakoztatott fel, kapásból említhetem Plagueist és a mesterét. Jó volt nem ember Sith-ekről olvasni. (Oké, Maul se ember, de a zabrakok elég emberszerűek.) Plagueis egyébként a maga módján szerintem szimpatikus karakterre sikerült, főleg ahogy az olvasó megismeri a Köztársaság korrupt felét. Ennek tükrében a Sith mester által elképzelt jövő is érdekes alternatívaként szolgálhatott volna, és a Star Wars esetében is gyakran felmerülő mi lett volna, ha? kérdés itt is elgondolkodtat.
Update a 2. olvasás után: Egy kihívás kapcsán újra nekifutottam a regénynek, ezúttal már szinte az összes hivatkozott művet is elolvastam, és leborulok Luceno előtt, amiért ilyen profi módon összefogta ezt a sok-sok egyéb történetet, ráadásul annyi random infót ejtett el a regény során pl. a Bane utáni ezer év Sith-jeiről, hogy az is kitett volna pár regényt, ha nem sztornózzák az EU-t. Másodjára sem untam a regényt, pedig nagyvonalakban még emlékeztem a történetére.

461 sötét oldal.
Többet nem is kell mondani.

James Luceno nagyon belenyúlt, fantasztikus SW-könyvet hozott ki. A könyvnek nagyon hányatott volt a sorsa, többször törölték, eredetileg 2007-ben jött volna ki, végül sokat kellett rá várni.
Remekül megírt sztori: itt nem (csak) fénykardcsatákat meg erőpárbajokat kapunk, hanem finom intrikák révén a szövevényes politika is belekerült a regénybe. Ez ne riasszon el senkit: mindenből pont annyi van adagolva hogy soha nem fordul meg az olvasó fejében hogy unalmas lenne, hiszen nem az.
Három (plusz egy) eredettörténetet is megismerhetünk, ami remekül illeszkedik mind a filmekhez, mind a korábbi SW-könyvekhez. A könyv Star Wars szinten elég hosszú, de egyszer sem unalmas vagy vontatott, sőt eléggé feszesre van megírva. A borító gyönyörű, külsejét tekintve szerintem ez az eddigi legszebb star wars kiadás.

Remek háttértörténet, nagyon sok dologra rávilágìt a Baljós árnyak előzményeiről, a Sithek gondolkodásmódjáról, és gyakorlatilag Palpatine alias Darth Sidious teljes sztorija itt van a Szenátusba kerülésig. Sok fontos későbbi szereplő felbukkan, ìgy róluk is többet tudhatunk meg, mint a kánonból (Jabba, Darth Maul, Dooku). Élvezetes olvasmány volt, aki igazi SW rajongó, az ne hagyja ki!

Van egy jelenet a Sithek bosszújàban amikor Palpatine kancellàr egy híres Sith Nagyúrròl ( sajàt mesteréről) , bizonyos Darth Plagiesről beszél az ifjú Anakin – nak. Nos , ez a regény ròla szòl, de sokkal több annàl. Én cîmként vagy alcîmként a Palpatine felemelkedése vagy hasonlò cîmet adtam volna neki, hiszen a regény màsodik része erről stòl. Nehéz spoilermentesen írni a regényről, de az titi hogy SW rajongòknak kötelező. Senki ne szàmítson gigantikus űrcsatàkra vagy akciòkra, ez inkàbb egy politikai intrikàkban gazdag sztori, ami nagyon sokmindent megmagyaràz- sőt össze is ér- a Baljòs Àrnyak történéseivel.

Jól összerakott, eléggé részletes, minden humortól mentes, egy kis akcióval dúsított A Baljós Árnyak háttértudástára. Azt hiszem a legjobban @PAVideoStudio alkotóértékelése: http://moly.hu/alkotoertekelesek/15412 mutatja be ezt a művet, de éppen amiért neki tetszik, nekem éppen ezért nem. Politika, ármánykodás, titkos szövetszégek, meg minden rútság. Ez mind távol áll tőlem, ugyanakkor, hogy jót is írjak: ami akciójelenet van benne az előtt le a kalappal.
Megjegyezném még, hogy rengeteg könyvre tesz utalást, csak megemlítés formájában, ami csak akkor ér valamit, ha az ember olvasta az adott könyveket. Ha nem akkor ezek csak semmitmondó mondatfoszlányok, párbeszédek.

Jó pár ismerősömtől hallottam már, hogy ez a legjobb Star Wars könyv. Szerintem a Bane-trilógi jobb volt, de így sem okozott csalódást a könyv. Nagyon tetszett, bár szerintem inkább szólt Palpatinról, mint Darth Plagueisről. Az utóbbi szereplőt megkedveltem, de Darth Sidious továbbra sem szimpatikus. Jó volt megismerni a Baljós árnyak történéseinek egy részét és hátterét egy másik nézőpontból.