Ré ​kora (Panteon 1.) 18 csillagozás

James Lovegrove: Ré kora

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy ​párhuzamos világban az istenek nemcsak hogy kézzelfoghatóan együtt élnek az emberekkel, de be is vonják őket hatalmi harcaikba. A panteonok közti nagy háborúságból az egyiptomi istenségek kerültek ki győztesen, így ők oszthatták fel egymás közt a Földet. Azóta vasszigorral uralkodnak az emberek fölött.
David Westwynter, az Oziriszi Hegemónia brit ejtőernyős hadnagya egy balul sikerült katonai akció során bajtársaival együtt fogságba kerül. Kiszabadulása után a Semleges Egyiptom területére jut, ahol egy Fényhozóként emlegetett titokzatos, maszkos népvezér lázadást szervez az istenek elnyomó uralma ellen.
David csatlakozik a felkelőkhöz, de vajon lehet-e esélye hétköznapi embereknek a földöntúli lények ellen? És vajon mit tervez Ré, az istenek háttérből irányító, kiismerhetetlen királya?

Az angol szerző pörgős, izgalmas akcióregényt írt, amely ugyanakkor példázat is a család összetartó erejéről és a gazdagság elveket eltorzító, korrumpáló hatalmáról. Ihletői… (tovább)

Eredeti mű: James Lovegrove: The Age of Ra

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155508127 · Fordította: Tamás Dénes

Kedvencelte 1

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

>!
Bíró_Júlia
James Lovegrove: Ré kora

Hosszas küzdelem után csak meglett a fél csillag.

Oké, mond valakinek valamit az a cím, hogy Ímhol hazámnak sík hegyei? Vagy A kronki Sparg? Na, hát körülbelül ezt írta volna Adrian Mole (vagy az ő írói alteregója, aki ugye szintén regényt ír, mert mi mást is csinálna*), ha (bármelyiküket) érdekli az egyiptomi hitvilág, esetleg a sci-fi vagy a fantasy bármelyik irányvonala. De tényleg. Kár, hogy ami egy többszörösen kifordított fricska Sue Townsend könyvében, azt itt ez a Lovegrove gyerek olyannyira komolyan gondolja vagy ennyire nem esett le a poén a kiadóknak, hogy ez tulajdonképpen egy sorozat első kötete.
Mikor ez utóbbira rájöttem, sajnos ki is kellett iktatnom az eredeti nyitó-költői kérdést: hogyszongya, ha Lovegrove ennyire egy hisztizős-sértődős-agyonszexualizált istenvilágot akart mert csak, akkor miért nem mondjuk a görögökhöz nyúlt. Merthogy valójában már megtette… cuki leszek és konstruktív, ezért megelőlegezem neki, hogy ott hátha jobban ment. Itt sajnos a kísérlet, hogy a mai ember számára legtávolabbi, leginkább szoborszerű, tablóvá merevedett panteont bármilyen szempontból is közelebb hozza, elég csúnya bukás. Méghozzá azért, mert egy igen sok szereplős gárda minden egyes tagjára címkézte rá ugyanazt a másfél darab jellemzőt. spoiler És még így is az istenek világa a változatosabb. A halandók vonulnak, harcolnak, majdnem élnek át konfliktusokat, de igazából minek, és közben olyan mondatokban kommunikálnak egymás közt is, hogy valószínűleg bestseller-írók tömegei kérnék ki maguknak, ha a szerző inspiráció gyanánt nevezné meg őket. A főhős szerepe kimerül abban, hogy harcol, vonul és nyavalyog spoiler, a család megtartó erejéről kerestem lásd fülszöveg, de nemigen találtam semmi mélyenszántót. Meg semmilyet se. Mindeközben tankok, mágikus fegyverek, és… ennyi. Ha véletlenül kihagytam volna valamelyik ütközetet vagy vonulást, szerintem fel se tűnik a történet rekonstruálása szempontjából. Még azt is majdnem elhitette velem, hogy ez az „istenek ereje egyenesen arányos a halandók beléjük vetett hitével” formula valójában elfáradt már mint lehetőség… de még időben bevillant, hogy egyszerűen csak ez a könyv volt fényévekkel túlhaladott már abban a pillanatban, hogy Lovegrove leírta a regény első, ikonikus mondatát ( http://moly.hu/idezetek/660908 ).
Ezt kiadni már megint nettó fagyilkosság volt. Már eredetileg is, de egyszerűen nem értem, mi járt a fejében annak, aki beleolvasott és látta ám, hogy ezt így tökre megérné magyarra fordítani. Valamint őszintén kíváncsivá tett, hol az a piaci rés, amit úgy tűnt, hogy annyira sürgős be avagy beljebb tömni, hogy lényegében bármi jó lesz**, csak siessetek, mert nyakunkon a negyedévzárás .

*Mellesleg még a nevek is… a David Westwyntertől már tényleg csak egy lépés a Jake Westmoreland. Csak az utóbbi viccből ennyire indokolatlanul túlírt.

** @Noro értékelése némileg tisztába teszi a helyzetet, de amennyire tudom, alternatív történelem vonalon is tele a padlás lefordítatlan, falnivaló művekkel. Ebbe meg nyilván nem olvasott bele senki, csak látta ám, hogy egyiptomi istenek meg háborúk, hát azt könyvben és filmen is kajálni szokta a nép, elolvasni meg csak fizetés után fogja. Ugyanitt Isten áldja a könyvtárakat, valamint nyenyenyenyenyeeenyeeee, fizessen ezért a harapós ló.

24 hozzászólás
>!
Noro MP
James Lovegrove: Ré kora

A magyar SFF kiadás nem túl erős az alternatív történelem területén. Az a néhány igazi klasszikus, ami megjelent, nem tipikus képviselője a zsánernek: az Édentől nyugatra egy kőkorszaki történet, az Ember a fellegvárban pedig közelebb áll a mágikus realizmushoz, mint bármi máshoz. Aztán persze ott a sok steampunk meg urban fantasy, de ők az AT „light” irányzatát képviselik: amíg van bennük elég léghajó meg tündér, nem sokat törődnek azzal, hogyan is hatna ez a történelemre. És a Ré kora sem különbözik tőlük.

A történet szerint a híres egyiptológus régészek, Carter és társai, nem egy halott kultúra emlékeit fedezték fel a múlt század fordulóján, hanem egy élő istenvilágot, amely aztán villámgyorsan terjedt el a modern Földön. Kialakult egy olyan világ, amelyben az emberek készek meghalni az istenekért, és azok vajon mit adnak cserébe? Erősebb, isteni varázserővel működő fegyvereket, hogy még jobban tudjunk háborúzni és még több alkalmunk legyen meghalni értük. Bomba üzlet, mi? :) De azt leszámítva, hogy az általános emberi mentalitás némileg kegyetlenebb, és a fegyverek valamivel halálosabbak, nem sok minden változott a mi világunkhoz képest. Világalkotás szempontjából tehát a könyv meglehetősen gyenge, és nem túl következetes.

Pedig van benne pár jó ötlet, amit ki lehetett volna használni. Ozirisz, a leginkább emberközelinek tartott isten a valóságban egy seggfej, míg a rettegett Anubisz kifejezetten tiszteletre méltó. Az ebben rejlő irónia például kifejtésért kiált. Akárcsak az a kérdés, hogy ugyan mit kínál az óegyiptomiak morális szempontból igencsak sekélyes túlvilág-képe a modern ember számára? Vagy ha nem akarunk elmenni a filozófia és társadalomkritika irányába, akkor ott vannak az egyiptomi hitvilágon alapuló mágiarendszer lehetőségei: ren, ka, ba, kaibit, szahu, ku, szekem – tényleg, ezek az ókori papok bonyolultabb rendszerben gondolkodtak, mint ma Brandon Sanderson :) Amit Lovegrove arra redukál, hogy a ba az isteni energia, amivel gépeket lehet hajtani vagy dolgokat elégetni/felrobbantani. (Ja, és szerinte a ka utazik a túlvilágra, ami nettó marhaság. Hagyjuk, mindegy.) Még ha valaki nem is ismeri a Mummy: the Resurrection szerepjátékot vagy a Red Star képregények zseniális techno-mágiáját (igen, ezek bújtatott ajánlók voltak ínyencek számára :), szerintem akkor is érezheti, hogy ez eléggé szegényes.

Igaz, hogy a könyv kalandregényként hirdeti magát, és annak tulajdonképpen nem olyan rossz. De én úgy vagyok ezzel, hogy ha az író nekiáll egy fantasy világot illeszteni a története mögé, akkor nem is követhet el nagyobb hibát, mint hogy nem csinálja meg rendesen. És ha már ott tartunk, hogyan hirdeti magát: az Amerikai istenekkel vont párhuzam csak egy PR-varázsló fejéből pattanhatott elő teljes fegyverzetben, ja nem, az egy másik hitvilág. Ami pedig a családról szóló példázatot illeti, hát az pont annyira igaz rá, mint egy átlag hollywoodi filmre, ahol a kliséből pattant főhősnek van családja. Szóval ez egy átlagos, izgalmas lövöldözős regény, erős Csillagkapu-hatással és egy nagyon elfuserált háttéruniverzummal.

>!
zamil
James Lovegrove: Ré kora

Azzal kezdem, hogy de jó is lehetett volna (és a többi rész is érdekel, de sajnos sejtem milyen lesz), ha jól van megírva és egy jó történet van kitalálva, de mivel nem így történt, gyenge lett, aminek az olvasása közben nem egyszer szenvedtem. A világ, ami ki lett találva igen jó táptalaj, de nem lett kihasználva. Felületesen említ meg az író dolgokat, néha olyan érzésem volt, hogy még neki se állt össze, hogy mi hol helyezkedik el, ki ki ellen van éppen, és a többi.
Átgondolatlannak éreztem (lehet csak az első rész ilyen a sorozatból). Maga a történet is gyenge, vérszegény, olyan „zs” kategóriás történet, amivel a 90-es években a VICO ömlesztette el az ország videotékáit.
A karakterekről se tudok jót mondani, a halandók semmilyen (köztük a főhőssel), sodrodnak csak, az istenek meg (inkább hagyjuk), töketlen brigád. Kár róluk beszélni.
Az biztos, hogy ezt a könyvet nem fogom ajánlani senkinek.
Azért, ha kijön a folytatás még egy esélyt adok neki, mert a világ érdekel, de nem így.

>!
RZednik
James Lovegrove: Ré kora

Akár még jó is lehetett volna… de nem lett!

>!
ftamas
James Lovegrove: Ré kora

A fülszöveget elolvasva azt gondoltam, hogy ez a könyv nekem kell. majd az első párbeszéd és az azt követő harci jelent után már azt mondtam elég csak egyszer.
A leírása a könyvnek rém gyenge, de mivel katonai sci-fi vagy mi lenne ez megbocsájtható. A párbeszédek semmirevalók, de lehet az író is szófukar és így megbocsájtható. Van benne szerelmi szál amit szintén nem sikerült normálisan megírni, de legalább van annyira gyenge hogy mosolyogjunk rajta.
Itt a lényeg a harc! No hát, minő meglepetés ez is gyenge. Harcok csaták, stratégia nélkül. Ha a lőszer elfogy mész csülökre, nem újratöltesz. Csak arra jó az egész, hogy felbosszantson.

Igazából csillagot se érdemelne, mert annyi lehetőség van ebben a világban és iszonyat amatőren oldotta meg.

2 hozzászólás
>!
Profundus_Librum
James Lovegrove: Ré kora

A Ré kora klasszikus „ponyva” – nem pejoratív értelemben használva a szót –, így annak minden előnyét és hátrányát a magáénak tudhatja. Izgalmas, mégis könnyed szórakozás, olyan, ami sokféle stílus szerelmeseinek okoz majd remek kikapcsolódást, de az már erősen kétséges, hogy valaha is a legjobbak között emlegetnénk. …Csillagkapu fanoknak – akár a filmre, akár a sorozatra gondolunk – persze különösen ajánlott.

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2015/09/james-lovegr…

>!
Charbogardy_Jolán
James Lovegrove: Ré kora

Amikor elolvastam a fülszöveget, rögtön tudtam, hogy ez kell nekem. Aztán amikor a kétszázadik oldal körül rájöttem, hogy ez bizony nem fog befejeződni ebben a kötetben, akkor már azzal is tisztában voltam, hogy soha nem fogom megtudni, hogy happy end lesz-e a sorozat vége. A benne rejlő potenciált kihasználatlanul hagyó, pörgős, de kiszámítható könyv, amitől néha kedvem lenne a fejemet a falba verni. Egy Zaphira nevezetű hősnő, most komolyan? (Okos, gyönyörű, egy hős, semmivel sem jobb egy harci Barbie-nál) Plusz egy Steven Segal/Bruce Willis kaliberű férfi főszereplő. Nagyon csalódott voltam. Az akciójelenetek viszont nagyon jól meg vannak csinálva, ha valaki ilyesmire gerjed. Nekem pont az alternatív történelem-dolog jött volna be, vagy esetleg a goa'uld-téma. Szomorúan kell bejelentenem, hogy a Csillagkapu akármelyik évadjának leglaposabb flashback része is több esztétikai élményt meg gondolkodnivalót ad, mint Lovegrove könyve :(.

3 hozzászólás
>!
Nuwiel SP
James Lovegrove: Ré kora

Réges-rég, egy éjszakai, lefekvés előtti csatornaváltogatás közben valahogy odakapcsoltam a pont kezdődő Csillagkapu filmre, ami aztán úgy magával ragadott, hogy végig is néztem. Alternatív történelem, velünk élő istenek, Egyiptom, kinek ne keltené fel az érdeklődését?

A könyv azonban nem felel meg a várakozásoknak, a borító kellemes, a fülszöveg biztató, de itt nagyjából ki is merülnek a pozitívumok. A pörgősnek ígért cselekmény kimerül abban, hogy a fejezetek rövidek, gyorsan váltják egymást, ebből következik, hogy sok köztes eseményre csak egy-két mondatos utalás történik. A világ nem elég kidolgozott, pedig rengeteg benne a potenciál, a lezárás pedig szerintem egyenesen bugyuta, és szájbarágósan próbálja elmondani a tanulságot. Kár ezért a könyvért, akár még jó is lehetett volna.

>!
Toto12
James Lovegrove: Ré kora

Dát nagyon gyenge zavaros könyv kicsit hasonlít az Egyiptom isteneire !
Többet vártam tőle nagyon kínlódva olvastam ki.


Népszerű idézetek

>!
Bíró_Júlia 

A nap úgy bukott alá, mint egy bádogkacsa a céllövöldében.

(első mondat)

5 hozzászólás
>!
Bíró_Júlia 

David érezte, hogy vihar előtti csend közeledik.

13. oldal - 1. Petra (Metropolis Media, 2015)

12 hozzászólás
>!
Bíró_Júlia 

Nem tetszik ez nekem. Túl messze vagyunk bármitől, ami bármit is jelenthet.

210. oldal, 23.- Nephtüsz (Metropolis Media, 2015)

3 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Panteon sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kevin Hearne: Hexed – Megátkozva
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
Rick Riordan: Athéné jele
Rick Riordan: Percy Jackson és a görög istenek
Rick Riordan: Percy Jackson görög hősei
Colleen Houck: A tigris utazása
Neil Gaiman: Amerikai istenek
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek
Sherrilyn Kenyon: Bűnös éj
Gena Showalter: Éjsötét csók