Lidércnyomás (Sherlock Holmes 3.) 13 csillagozás

James Lovegrove: Lidércnyomás

1890 ​őszén sorozatos bombatámadások rázzák meg Londont. Az újságok találgatásokkal vannak tele: vajon kik tehették, talán anarchisták, anti-monarchisták vagy feniánusok? Van azonban valaki, aki sejti, hogy sokkal sötétebb erők működnek a háttérben. Sherlock Holmes szerint Moriarty professzor áll a rémtettek mögött, de mi lehet ezzel a valódi célja?
Eközben egy bizarr, páncélba öltözött alak bukkan fel a főváros háztetőin és sikátoraiban. Rendkívüli ügyességgel és gyorsasággal mozog, kifinomult fegyverzete és páncélzata minden eddig ismertet felülmúl. Cauchemar bárónak nevezi magát és az éjszakákat járva bűnözőkre vadászik. Mi lehet a célja a titokzatos férfinak? És van-e köze valahogy a robbantásokhoz?
Úgy tűnik Holmes és hűséges társa, Dr. Watson talán életük egyik legizgalmasabb és legkülönlegesebb kalandja előtt állnak…

„Letehetetlen olvasmány a szakma egyik mesterétől. Lenyűgöző akciójelenetek és jól kidolgozott karakterek.”
The… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Szukits, Szeged, 2015
356 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634973355 · Fordította: Rocsik Zoltán
>!
Szukits, Szeged, 2015
356 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634973416 · Fordította: Rocsik Zoltán

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Sherlock Holmes · dr. John Watson


Kedvencelte 1

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

>!
Bogas P
James Lovegrove: Lidércnyomás

Előzetes elvárásaimhoz képest nem elég steampunk és nem elég Sherlock, viszont eléggé nem a szakdolgozatom. És minden hiányossága ellenére elképesztően jól szórakoztam egyes részein.
Például azon, hogy elbeszélőnk, az öregecske Watson doktor egy hisztikirálynőként viselkedik. Mycroft pedig olyan morcos, mintha folyamatosan égne a gyomra. Nyilván a maró gyomorsav miatt marják egymást az öccsével is. (Ez nagyon BBC-vonal, azért Doyle-nál ennél sokkal kedélyesebb a kapcsolatuk, de legalább eleget szerepel Mycroft*.)
Na, de ne siessünk ennyire előre. Alaphelyzet: a Waterloo pályaudvaron felrobban egy bomba, ez már a harmadik terrortámadás az évben. Londonban egyre zaklatottabb a hangulat. Az East Enden egy önjelölt igazságosztó, Vasember Cauchemar báró zúzza le a bűnözőket. Sherlock Holmest természetesen jobban érdekli, hogy mi van Cauchemar páncélja alatt, mint egy köteg dinamit, de persze a végén úgyis összefutnak a szálak, és mindenre fény derül.
Addig azonban elcsattan néhány pofon, leszáll némi köd, mi pedig alászállunk a csatornába, furcsa szerkezeteken utazunk, legalább egyszer mindenki majd' a nyakát szegi, és a végén még vonatos üldözésbe is keveredünk! Mert mi más lehetne a végső összecsapás főszereplője, amikor a viktoriánus Anglia találkozik a steampunkkal, ha nem egy gőzmozdony?!
Ha már viktoriánus Anglia: látom a szerzői szándékot arra, hogy valamiféle hátteret adjon a történetnek. Valaminek** a hiányában ez sajnos nem sikerül, illetve olyan ismeretterjesztő, direkt kiszólásokba torkollik, mint például ez itt: https://moly.hu/idezetek/782300 Mindezen nem segít, hogy a fordítás nem túl izmos, a szerkesztés pedig még annyira sem. Ja, és az egész kap egy olyan keretet, hogy 1925-ben doktor Watson visszaemlékszik 1890 őszére, és ebből a távlatból reflektál az eseményekre, illetve magára az írásra. Már amennyire ez sikerül.
Ha ez lett volna a huszonötödik strandkönyvem a nyáron, lehet, hogy kevésbé tölt el a lelkesedés. Így viszont jól szórakoztam (néha a regény rovására). Persze felmerül a kérdés, hogy ha akciófilm jellegű szórakozásra vágyom, miért egy regényért nyúlok, miért nem egy akciófilmért. Nos, leginkább azért, mert létezik az Asylum által készített 2010-es steampunk Sherlock Holmes, és azt már láttam, és köszönöm, egyszer elég volt. Élmény a maga nemében – de ez a könyv is az. Éppen ezért a hozzám hasonló hardcore Sherlock Holmes-rajongóknak ajánlom: azoknak, akik csupa elnézéssel felszerelkezve képesek magukat végigrágni mindenen***, aminek köze van a fent nevezett úriemberhez.

*Ez nem igaz, az én mércémmel mérve Mycroft soha nem tud eleget szerepelni.
**Ide be lehet helyettesíteni a szorgalom, tehetség, alaposság stb. szavakat, de nem volt kedvem tippelgetni.
***Részemről ez még folyamatban.

4 hozzászólás
>!
miriel P
James Lovegrove: Lidércnyomás

Amikor nekikezdtem, megfogadtam, hogy nem fogom elfogultan értékelni ezt a könyvet. Sherlock Holmes rajongóként ez nem könnyű feladat ám! Ám az hogy egy nap alatt elolvastam már sokat elárul. Remek kis könyv ez. Persze nem szabad összehasonlítani a klasszikus Sir Arthur Conan Doyle írásokkal: ez a regény már a 21. századnak íródott. Mégis azt kell mondanom, jól hozza a karaktereket, a hangulatot. Ugyanakkor a steampunk világáért rajongók is elégedettek lehetnek majd a történettel.
A fél csillag levonást azért kapja a történet, mert elég sok szerkesztésbeli hibát találtam. Azért azt minden SH rajongó tudja, hogy hét százalékos megoldásról van szó, nem pedig hetvenről. És gépelési hibák is vannak benne. Néha olyan érzésem volt, mintha Sherlock is csak hagyta volna sodortatni magát, de azért bőven elégszer megcsillogtatta a tudását, hogy ezt a kis hiányosságot elnézzem.
Összességében egy olyan könyvről van szó, amit nem lehet letenni. De tényleg! Nehezen váltam meg tőle, az események pörögtek, a párbeszédek remekül elsültek. Ha a folytatás is ilyen lesz, akkor a Szukits kiadó egy újabb rajongót tudhat magáénak!

>!
xeral
James Lovegrove: Lidércnyomás

Nem tudtam mire számíthatok, de arra gondoltam inkább a mai modernebb Sherlock feldolgozásra, ez a várakozásom teljesült is. Kicsit kilengett a történet már a lehetetlenen túlra, milyen eseményeket éltek túl kis karcolásokkal, milyen kaladokba keveredtek. Viszont jól volt megírva, hosszúsága ellenére elég gyorsan végeztem vele. Nem tudom kezebe veszem-e a folytatásokat, az az igazság, hogy mégiscsak az eredeti Conan Doyle történeteit szerettem nagyon gyerekkoromban. Szóval ne a klasszikust várjuk, hanem a „modern” steampunkos feldolgozást.

>!
Maate
James Lovegrove: Lidércnyomás

Valahol Verne és a Transformers között, némi dedukció nélküli Sherlock-kal.

>!
WoD
James Lovegrove: Lidércnyomás

Kellemes könyv volt és hozta a Sherlock Holmes hangulatot. Negatívumnak annyit, hogy néha kicsit elrugaszkodott a valóságtól, néhol kiszámítható volt és kicsit bugyutának ábrázolta Watsont.


Népszerű idézetek

>!
Navi P

… Bart asszondja, mintha maga a sátán gyütt vóna fel a pokolból a fődre. Pedig ő aztán nem szokott túlozni. Vagyis nem mindig. Néha legurít néhány korsóval, akkor félrebeszél kicsit, de most olyan józan vót, mint egy bíró. Mondjuk ez elég vicces mondás, ha belegondolunk. Akik elé én kerültem, azok nem tűntek valami józannak. Különösen, ha épp ebéd után vótunk.

43. oldal

>!
Navi P

Ha megfelelő hasonlatot kellene találnom az államférfiak viselkedésére, akkor az „akár a fejetlen csirkék” szófordulat lenne a leginkább ide illő. A hozzá nem értés és a tehetetlenség vádjai röpködtek ide-oda a tanácsteremben, a sértegetés és szemforgatás szinte már arcpirító méreteket öltött. Végül persze semmi eredményre nem jutottak, mármint politikai sérelmeik felhánytorgatásán és egymás válogatott szidalmazásán kívül.

123. oldal

>!
miriel P

Inkább egy csendes, nyugodt éjszakáról, egy meleg kandallóról, egy kényelmes karosszékről, egy jó könyvről, egy pohárka borról, Mary társaságáról, az otthon melegéről kellett volna ábrándoznom. Nem azon törni a fejem, mikor szállok szembe legközelebb Holmes oldalán a kegyetlen, rideg világ gonoszságaival, mikor fogom újra kockára tenni az életemet.
Mégis reméltem, hogy hamar eljön az a perc…

350-351. oldal

>!
Navi P

A hiányos billentyűzetű zongorán egy férfi játszott éppen, aki fogai nagy részét már elveszítette. Egy robusztus alkatú ifjú hölgyet kísért, aki egy kalózkapitányról és egy sellőről szóló matrózdalt adott épp elő. A dal szövege olyan szemléletesen nyers volt, a hölgy pedig olyan fülsértően énekelt, hogy igencsak nehezemre esett végighallgatni. A közönség azonban hangos tapssal és üdvrivalgással értékelte az előadást, különösképp, mivel a dalban elhangzó pajzán eseményeket a matróna lelkesen illusztrálta az emelvényen.

47. oldal

>!
Navi P

– Ezzel nem értek egyet, hiszen maga is látta. Ördögi teremtmény, ki tudja, mi mindenre képes. Lehetséges, hogy a fizika törvényei sem hatnak rá.
– A fizika törvényei mindenre hatással vannak, Watson – feddett meg Holmes. – Ne gondolja, hogy Cauchemar báró mágikus vagy netán természetfeletti lény lenne. Ezt akarja elhitetni az emberekkel, de higgyen nekem, nem az. Ugyanolyan ember, mint maga vagy én – csak hozzátett egy keveset.

68. oldal

>!
Bogas P

Be kell valljam, a farkas és a vaddisznó is félelmetes volt. A preparátor kiváló munkát végzett. Elővillanó szemfogak és agyarak, felpúpozott hát: mintha készek lennének bármelyik pillanatban ránk rontani, és darabokra tépni minket.
Holmes bizonyára meglátta az arckifejezésemet, mert közelebb hajolt. – Ne féljen, Watson, ha valami mágikus úton életre kelnének, majd én megvédem magát.

A de Villegrand rezidencián

1 hozzászólás
>!
miriel P

– Ne, hadd menjenek! Lehet, hogy Sherlock Holmes néha megkeseríti az életünket, és ha csak teheti, nem osztja meg velünk az információit, de a fene essen belé, a módszerei mindig eredményesek.

224. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sherlock Holmes
>!
Navi P

– Biztosíthatom, felügyelő, hogy Cauchemar báró nem csak pletyka – mondta Holmes. – Él és lélegzik, ehhez nem fér kétség.
– Nos, ki vagyok én, hogy vitába szálljak egy önhöz hasonló bölcs úriemberrel? – Pontosan mivel álluk szemben? Felfegyverzett civilek egy csoportjával? Néhány kemény legényt is megleckéztettek mostanában, és kizárt, hogy egyetlen ember egy éjszaka alatt ennyi helyen felbukkanhat. Valószínűleg többen vannak, nem valami magányos bosszúálló van a háttérben.
– Pedig pontosan erről van szó. Egy páratlanul leleményes ember, aki átváltoztatta magát egy … hogy is mondjam … élő páncélossá.

75. oldal

>!
Navi P

Az este történései „a legszégyenletesebb éjszaka” címszóval fognak bevonulni London történelmébe. Anglia, Skócia és Wales nagyobb városaiban, de főként Londonban elszabadult a pokol. A zuhogó eső és a mennydörgés sem rettentette el a tomboló csőcseléket. Sőt, mintha az Anyatermészet is áldását adta volna tevékenységükre, a pusztító időjárással csak felfokozva erőszakos érzelmeiket.

123. oldal

>!
miriel P

– Mycroft, Watson ugyanolyan körültekintő a tények megítélésben, mint bárki más. Lehet, hogy hőstetteimet kissé kiszínezi vagy épp regényesebbé teszi írásaiban – hogy az irodalmi olvasóközönség számára élvezhetőbbek legyenek –, de van szeme a részletekhez, könnyen kiszagolja az igazságot, és nem tűrhetem, hogy kifogásold jellemét és éleslátását.

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: dr. John Watson

A sorozat következő kötete

Sherlock Holmes sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

George Mann: Mechanikus London
Szilágyi Zoltán: Acélsereg
Catherine Fisher: Incarceron
Ransom Riggs: Üresek városa
Christie Golden: Assassin's Creed – Hivatalos filmregény
C. J. Sansom: Sötét tűz
Arthur Conan Doyle: Tanulmány vérvörösben
Joss Stirling: Storm és Stone
Rhys Bowen: Holttest a könyvesboltban
Fabian Lenk: A hamis király