Dublini ​emberek 50 csillagozás

James Joyce: Dublini emberek James Joyce: Dublini emberek James Joyce: Dublini emberek James Joyce: Dublini emberek James Joyce: Dublini emberek

James Joyce első megjelent elbeszéléseit, a később Dublini emberek címen ismertté vált novellafüzér korai darabjait eredetileg még írói álnévvel jegyezte. Az 1914-ben megjelent novelláskötet történetei igen színvonalas pillanatképek egy nagyvárosi igényű kisváros életéből.

James Joyce: Dubliners

Eredeti mű

Eredeti megjelenés éve: 1914

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion · Populart Füzetek Interpopulart · James Joyce · Populart füzetek – világirodalom Interpopulart

>!
Orpheus, Szombathely, 2000
238 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639101818 · Fordította: Papp Zoltán
>!
Interpopulart, Budapest, 1996
110 oldal · ISBN: 9636131481 · Fordította: Papp Zoltán, Gergely Ágnes
>!
Interpopulart, Budapest, 1995
108 oldal · ISBN: 9636130302 · Fordította: Papp Zoltán, Gergely Ágnes

3 további kiadás


Enciklopédia 7

Helyszínek népszerűség szerint

Dublin · Írország


Kedvencelte 2

Most olvassa 6

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth IP>!
James Joyce: Dublini emberek

Megfejteni a Dublini emberek titkát nemes feladat lehet az olvasó számára. A kötet felemás, hajlékonyságot követel tőlünk, utánajárást és továbbgondolást, egy kis elmélyedt társalgást önmagunkkal: hátha nem is az a fontos, ami le van írva… Hátha fontosabb az, amit kivált belőlem! Ezt a beszélgetést időben, szerintem már jóval az első történet elolvasása előtt le kell zongoráznunk, mivel klasszikus értelemben vett novelláskötetként a Dublini emberek nem fog kielégíteni minket.

Finoman szólva idegtépőnek hat novelláról novellára felboncolni és megfejteni Joyce itteni szándékait. Írásai látszólag realizmusukkal próbálnak lehengerelni, ám a stílus göcsörtös, a történetek ütemezése következetlen, olykor hangulatképek, olykor homályban hagyott csattanók kerülgetnek minket, miközben törünk előre a sűrű szövegben, azon gondolkodva, mitől is válnak Dublin-specifikussá ezek a nagyon is általános hangulat- és pillanatképek. Nagyon fontosnak tűnik azonban a tény, hogy Joyce eredeti kötete a novellákat meghatározott sorrendben közölte, illetve az egész kiadvány nem általában véve egy novellagyűjtemény, hanem egy látszólag nagyon is logikusan, sztoriról sztorira felépített jelenetsor. És érzésem szerint itt, az egységes benyomások és sugalmazások területén kutatva fogjuk meglelni a kötetecske valódi értékét.
Ebben az esetben nem lesz bántó, hogy egyes novellák olyanok, mint az odavetett érzelmi skiccek, zavaros emlékek, mások már-már avantgárd módon félbetörnek egy továbbmutató mondatnál – hogy némelyek hatásosak, befogadhatóak és szellemesek, némelyek meg valósággal kínozzák az olvasót maszatosságukkal. Amit egyként el tudnak érni, az a hangulatkeltés. A hangulat pedig sötét tónusú, lassú, tehetetlenséggel átszőtt, és miként egy Wikipédia-szócikk is felhívja rá a figyelmet, a történetek minden egyes alkalommal egy emberi életút sorsfordító kulcsmotívumait örökítik meg, a terjedelemmel párhuzamban együtt haladva az életkorral. Középtájon járva már érezzük, hogy a dublini élet a XX. század első felében a gyermekkortól kezdve magában hordozza a nyugtalanító tüskéket (spoiler ), jövőbeni konfliktusokat, ám az ír ember akkor sem mond búcsút hazájának, amikor erre megadatik minden esélye – későbbi kalandjai, ügyeskedései és disznóságai pedig mégis eljuttatják majd őt a kiábrándult, fáradt, munkájában meggyötört, alkoholba menekülő szülő létállapotába, ahonnan már alig néhány lépés a halál.

Meglepő, de Joyce itteni írásainak olyan túlzottan nagy irodalmi finomsága szerintem nincs. Hangulata, atmoszférája viszont van, és minél többet gondolkodik rajta az ember, annál többet meríthet majd belőle. Ezzel együtt viszont olvasmányélményként néhány jobban sikerült darabot nem számítva (Eveline, Verseny után, Két úrfiak, Ellenfelek, Sajnálatos eset) mellőznünk kell majd mindenféle katarzist – cserébe talán a változatosság hozható fel ellenpontként, de az olvasmányosság hiányát ez nehezen fogja pótolni.
Ami a könyvvásárlást illeti: az egyébként mindig körülrajongott és most is csodálatosan praktikus Interpopulart füzet az utolsó két novellát valamiért nem tartalmazza, így ennek beszerzését most nem nagyon ajánlanám.

>!
Interpopulart, Budapest, 1995
108 oldal · ISBN: 9636130302 · Fordította: Papp Zoltán, Gergely Ágnes
sztinus>!
James Joyce: Dublini emberek

Nagyon unalmasak voltak összességèben. Az Ulysses-ben talàlható brilliáns jelzők, szavak, bármi, minden hiányzott ebből a novelláskötetből. Úgy érzem jövő hétre azt is elfelejtem, hogy egyáltalán olvastam.
Senki ne ezzel kezdje Joyce bácsival az ismerkedést. Ha èn lettem volna kiadó, nem került volna nyomtatásba.

10 hozzászólás
vargarockzsolt>!
James Joyce: Dublini emberek

Elkezdtem írni:
1. novella: Nővérek
Semmitmondó. Lehetne egy nem túl érdekes regény része is, mert nincs se eleje, se vége. A szereplőkről sem tudunk meg semmi különösebben érdekeset.
2. novella: Találkozás
Nagyon finom tollrajz. Mesteri kompozíció, egyszerre érzékeny és plasztikus megformálás, egy pszichoanalitikus sok mindent tudna belemagyarázni…
3. novella: Arábia
Semmi.
4. novella: Eveline
Ez hiteles és megható.

És itt aztán befejeztem a jegyzetelést, mert nem lett volna semmi értelme a folytatásnak. Elszállt az idő ezen novellák felett. Nem azt mondom, hogy rosszak, de ma már érdektelenek. Sem a cselekmény, sem a nyelv, sem a szövegek kompozíciós megoldásai nem nyújtanak olyan élményt, ami miatt el kéne olvasni ezeket a történeteket. Ma ezer jobb novellista van, mint Joyce volt.
Persze, ha valaki Írország vagy Joyce szerelmese, az nyugodtan kézbe veheti.

2 hozzászólás
tgorsy>!
James Joyce: Dublini emberek

Kellemes életképek az írekről, nem andalít el, de nem is ráz meg. Majd hirtelen lekever egy pofont. Nem vág pofán, nem csap az arcodba. Simán pofon vág. Te meg csak nézel. Mi van??

3 hozzászólás
Miyako71 P>!
James Joyce: Dublini emberek

Többnyire kicsit se füle, se farka történetek az írek hétköznapjairól, de mindegyik tartalmaz egy-egy magvas mondanivalót az emberi élettel kapcsolatban. Érezni a nyomasztó légkört, a munkásélet kilátástalanságát, az előkelők életének rátartiságát, képmutatását. Megjelenik már az erőteljes nacionalizmus is.
Nekem nem jöttek be ezek a – néhány kivételtől eltekintve – befejezetlennek tűnő novellák, minden fontos üzenetük ellenére sem.

Ibanez P>!
James Joyce: Dublini emberek

A két csillagot azért kapja meg Joyce, mert nagyon szépen tud írni, a megfogalmazás, a leírások tényleg jók. A három csillag levonást meg azért, mert az írásainak javarészt nincs igazi veleje, története. Az első novelláknál még azt hittem, valami baj van velem, hogy csak én nem értem, hogy ez most micsoda, de minden egyes novella végén akkora űr volt bennem, hiányérzet, hogy megértsem, milyen gondolatokat akart az író átadni. Aztán rájöttem, hogy ezek a novellák voltaképpen amolyan „szemelvények” a dublini emberek világából, a füstös kiskocsmák, az italok, a robotoló emberek, a vallás és még sok más apróság világából. Javarészt „csattanó” vagy bármiféle erős mondanivaló nélkül. Ez viszont így eléggé unalmas, az utolsó novellákkal már nagyon szenvedtem. Vannak itt suliból lógó gyerekek, szerelmével végül mégsem megszökő boldogtalan leányzó, fiatalok akik csak a kártyázásnak és az élvezetnek élnek (köztük egy magyar!), kalandos életbe vágyó hétköznapi életet élő családfők, részeges irodisták, öngyilkos asszonyok, politika, papok és halál. A legjobban a Koszt és kvártély mozgalmasabb története és a Sajnálatos eset mondanivalója tetszett, összességében a kötet egyszer végigszenvedhető olvasható.

„Egyetlen emberi lény volt, aki szerette is talán, és ezt az egyetlent is letépte az életről, a boldogságról, lelökte a gyalázatba, a szégyenletes halálba.”

Fatma>!
James Joyce: Dublini emberek

Vegyes érzelmeim vannak a kötettel kapcsolatban. Vannak történetek, amik semmitmondók, átlagosak, olyan hétköznapiak.(?) És vannak olyan írások, amik meg igenis nagyszerűek! Plusz! A leírások/jellemrajzok csodálatosak néha, mint pl. ez is:

„Mr. Duff iszonyodott mindentől, ami szellemi vagy fizikai ziláltságra mutathatott. Egy középkori orvos mélakórság ellen kezelte volna. Arca a dublini utcák barna színéhez kopott, és az évek hiánytalanul rávésték életének történetét. Elnyúlt, nagy fején szikkadt fekete haj csomósodott, és homokszín bajusza sem takarta el szájának keserű árkát. Járomcsontjai is érdes jellemét hangsúlyozták, szemében azonban nem volt nyoma semmi érdességnek, homokszín szemöldöke alól mohón fürkészte a világot, mintegy kutatva embertársaiban az ígéretesebb szándékokat, bár legtöbbször hiába. (…)”

Egyvalami viszont közös: Dublin. Meg még valami, nem a tragédia, hanem valami annál hétköznapibb és unalmasabb rossz. Ezt nem is tudnám pontosan megfogalmazni, mi, gondolok itt arra, hogy a férfi ittassan tér haza este és feleségét nem találván csak úgy elveri az egyik gyerekét, aki közben azt kántálja hogy majd imádkozik érte. Szóval mindenesetre érdemes elolvasni, már csak azért a pár tényleg remek történetért és magáért a hangulatért.

6 hozzászólás
Izolda P>!
James Joyce: Dublini emberek

Magamtól nem olvasnék Joyce-t, azt hiszem. Anno olcastam az Ifjúkori önarcképet, de ott volt egy részlet, ami annyira undorító/megrázó volt, hogy elég is volt. Meg hát ugye az Ulysses híre…
Na de ezek a novellák. Egyrészt tök jó, hogy a Kisebb művekből olvastam, mert kellemesen rengeteg jegyzet és magyarázat van hozzá, ott vannak az eredeti címek, és Wikipediával együtt igen alapos képet kaptam a 15 novelláról.
Joyce nem fest valami kedvező képet Írországról. Szegénység, alkoholizmus, gyermekverés, kútba esett remények, elvágyódás, érzelmi és anyagi nyomor. És ha hozzáveszem az Angela's Ashest, akkor az látszik, hogy 20 évvel később is pont ez volt. Ami elég elkeserítő.
A novellák kis képek, többnyire nem történik bennük túl sok, és nem is jöttek be annyira (Nővérek/Sisters, Arábia/Araby), bár volt közöttük jobb is (Anya/Mother és Futó árnyék/Little Cloud), kiakasztó (Kegyelem/Grace, Ellenfelek/Counterparts, Két úrfiak/Two Gallants). A legjobban a Sajnálatos eset/A Painful Case és A holtak/The Dead tetszett.
(Mondjuk utóbbiban volt egy baromság: „oly igen élvezte a tréfát, gify csaknem megduplázódott nevettében”. WTF?)

4 hozzászólás
katalins>!
James Joyce: Dublini emberek

Szeretem a novellákat, de ez a válogatás most nem tetszett. Az Eveline, az Arábia és A holtak voltak azok, amik még megfogtak valamennyire, a többi egyáltalán nem. Némelyik történet ugyanolyan se füle, se farka volt, amit az Ulyssesben is éreztem néha, hogy tudom, hogy történt valami, csak sehogy sem tudok rájönni, hogy mi, és már vége, és csak egy kérdőjel marad a fejemben, hogy ez most mi akart lenni. Egyre inkább azt gondolom, hogy Joyce nem nekem való.

akire P>!
James Joyce: Dublini emberek

Stephen Hawking fizikus-filozófus egyszer felvetette, hogy a világegyetem a tágulás állapotából a szűkülésbe fog váltani, és akkor a széttört dolgok újra összeállnak. A Dublini embereket Joyce Ulysses-e után olvasva ezt a folyamatot követjük fordítva, ugyanis az író ezen korai novelláiból, és a kicsit később megírt Ifjúkori önarcképből vonatkoztatta el nagyregényét, amelyben a tér és idő súlyosan minimálissá tömörödött. Így, időben visszafelé, Dublin eredeti méretűvé és még talán épp élhetővé tágul. Talán így én is beleférnék…


Népszerű idézetek

Belle_Maundrell >!

Megint esett a hó. Félálmában látta a puha pihéket, hulltak az ezüst pihék, a sötét pihék, puhán a lámpafény felé. Itt az ideje,hogy elinduljon nagy útjára nyugat felé. Igen, az újságok igazat írtak: általános havazás Írországban. Hull a hó a sötétbe burkolt központi síkságon, hull a hó mindenütt, a tar dombokon, lágyan hull a hó a Bog of Allenre, és távol nyugatabbra, lágyan hull a hó a komoran zajló Shannon habjaiba. Hull a hó, a magányos temetőre hull a hó, ahol Michael Furey holtan fekszik a földben. Vastag fúvásokban megtelepszik a dőlt kereszteken, a besüppedt sírhalmokon, a kis temetőkapu rácsán, a meztelen töviseken. Lelke lankadt ájulatba ringott, hullott, ahogy hullott a hó, át a világűrön, kábán, hullott, mint a halott hull a sírba, és mint a sírra a hó, amely hullik, hullik, és betemet elevenet, holtat.

A holtak

Kapcsolódó szócikkek: · Írország · Shannon (folyó) · temető
Fatma>!

Lelke lankadt ájulatba ringott, hullott, ahogy hullott a hó, át a világűrön, kábán, hullott, mint a halott hull a sírba, és mint a sírra a hó, amely hullik, hullik, és betemet elevenet, holtat.

228. oldal (A holtak)

Belle_Maundrell >!

A múltak emléke nem ragadta meg, mert lelke a jelen örömeiben lubickolt.

Futó árnyék

Fatma>!

A csend ismerős volt: szertartás után a templomokban árad így szét a csend.

30. oldal (Arábia)

Kapcsolódó szócikkek: csend
Belle_Maundrell >!

Álmomban márvány várban éltem,
Rabszolgák jöttek elém,
S a hű alattvalók szemében
Én voltam az üdv s a remény.

Volt kincsem számtalan, ős nevemen
Nagy elődök fénye ragyog,
De az volt az álomban legszebb nekem,
Hogy szeretsz és veled vagyok.

Agyag

wnszdl>!

Nagyon szeretné, mondta, jobban, mint akármit ezen a földön; és hangja, ahogy monoton zenéjével beavatott a rejtélybe, csaknem szenvedélyessé forrósodott, mintha arra akart volna rávenni, hogy én is úgy érezzek, mint ő.

Találkozás

Belle_Maundrell >!

Dublin a fagyok városa.

Futó árnyék

Kapcsolódó szócikkek: Dublin · fagy / fagyott
Katalin_Lutor>!

Tudta, hogy reggelre megbánja, de most együtt örült a többiekkel az őrültségét jótékonyan elfedő sötét kábulatnak. Az asztalra könyökölt, és fejét tenyerébe hajtva számolta, hányat lüktet halántékán az ér.

Verseny után

Katalin_Lutor>!

Az ember folytatta monológját. Mintha elfelejtette volna iménti méltányosságát. Ha valaha meglát egy fiút lánnyal beszélgetni, vagy megtudja, hogy szerelme van, megvesszőzi, de úgy megvesszőzi, és megtanítja, hogy máskor ne merjen lányokkal szóba állni. És ha van szerelme, és mindenfélét összehazudozik róla, akkor olyan verést kap tőle, amilyent még nem kapott gyerek a földön. Nincs a világon semmi, amit ennyire szeretne. Mintha egy bonyolult rejtélyt tárna fel előttem, úgy részletezte, hogy hogyan vesszőzne meg egy ilyen fiút. Nagyon szeretné, mondta, jobban, mint akármit ezen a földön; és hangja, ahogy monoton zenéjével beavatott a rejtélybe, csaknem szenvedélyessé forrósodott, mintha arra akart volna rávenni, hogy én is úgy érezzek, mint ő.

Találkozás

Belle_Maundrell >!

Halott a Koronázatlan Király.
Írország, gyászolj és zokogj,
Ő, ki a modern hypokriták
Vad serge megtiport – halott.

Megölte pár galád kuvasz,
Kit sárból dicsre ő emelt;
S az ír álom s az ír remény
E szent máglyán ma sírra lelt.

Kastélyok és kunyhók során
Sírják a megtört ír szivek:
Elment! pedig hivatva volt
Sorsát fényívként futni meg,

S látni zöld zászlónk, mely dicsőn
Kibontva hirdet ír jövőt,
S hős, szónok, költő tündököl
A Világ népei előtt.

A Szabadságról álmodott,
De jaj! amint feléje nyúlt
E szép bálványt a hitszegés
Elszedte tőle álnokúl.

Szégyen a hitvány kézre, mely
Sújtá, vagy csókolá Urát,
Hogy rontson rá a csőcselék
S lakáj papok – egy sem barát.

Örök szégyen eméssze el,
Kik mocskolák nemes nevét;
Hiába volt minden maszat:
Gőggel felelt rá, míg csak élt.

Hullt, ahogy hullnak a nagyok,
Büszkén, rettenthetetlenül.
S multunkká tette a halál:
Holt hőseink közé kerül.

Álmát ne űzze harcizaj!
Békén pihen: már földi kín
S becsvágy elől nem nyargalász
A győzedelmek csúcsain.

Csak egyet tudtak: megtiporni.
Figyelj, Írország: szelleme
– Phoenix a lángból – újra kél,
Ha jő a napnak reggele,

Midőn Szabadság lesz az úr;
S ha majd, Írország, telt kupád
Örömre innád, jól vigyázz:
Parnell emléke ürmöt ád.

Borostyán-nap az ülésteremben


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Sherwood Anderson: Winesburg, Ohio
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél
William Faulkner: Eredj, Mózes
Mikszáth Kálmán: A jó palócok
Stephen King: Éjszakai műszak
Marga Minco: Keserű fű
Banana Yoshimoto: Kitchen
Andrzej Stasiuk: Galíciai történetek
Agatha Christie: Mr. Quin
Albert Camus: A száműzetés és az ország