Dublini ​emberek 63 csillagozás

James Joyce: Dublini emberek James Joyce: Dublini emberek James Joyce: Dublini emberek James Joyce: Dublini emberek James Joyce: Dublini emberek James Joyce: Dublini emberek

Századunk egyik legnagyobb vihart felkavart regénye, az Ulysses írójának novellagyűjteménye az író gyermekkori élményeiből született. James Joyce (1882-1941) ifjúságának városa Dublin, s a kötet minden egyes darabja ennek a városnak az életéből mutat be egy-egy jellegzetes képet, érdekes ír figurát, páratlanul szuggesztív, művészi megformálásban. A gyermekkor lírájával átszőtt, különös atmoszférájú írások cáfolhatatlanul bizonyítják, hogy a nagy regényírót novellistaként is a XX. század klasszikusaként kell számon tartanunk.

James Joyce: Dubliners

Eredeti mű

Eredeti megjelenés éve: 1914

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion · Populart Füzetek Interpopulart · James Joyce · Populart füzetek – világirodalom Interpopulart · Helikon Kiskönyvtár Helikon

>!
Orpheusz, Szombathely, 2000
238 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639101818 · Fordította: Papp Zoltán
>!
Interpopulart, Budapest, 1996
110 oldal · ISBN: 9636131481 · Fordította: Papp Zoltán, Gergely Ágnes
>!
Interpopulart, Budapest, 1995
108 oldal · ISBN: 9636130302 · Fordította: Papp Zoltán, Gergely Ágnes

3 további kiadás


Enciklopédia 9

Helyszínek népszerűség szerint

Dublin · Írország


Kedvencelte 2

Most olvassa 6

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 29


Kiemelt értékelések

sebzek>!
James Joyce: Dublini emberek

Egy jól megírt novelláskötet (korrekt nyelv, ami tömör, de mégis játékos, változatos karakterek, kimondatlan válságok (0), izgalmak, koncert, politika, gyerekkor, satöbbi).
Ha aktuális lenne (1), egy csillaggal több lenne.

(0) Elérünk valaha egy olyan kort, ahol sikerül tökéletesen kiürülni társadalmi szinten? (Az ellentétét nem merem)
(1) Mondjuk kortárs, mondjuk magyar (2)
(2) Irreleváns elvárások.

vargarockzsolt>!
James Joyce: Dublini emberek

Elkezdtem írni:
1. novella: Nővérek
Semmitmondó. Lehetne egy nem túl érdekes regény része is, mert nincs se eleje, se vége. A szereplőkről sem tudunk meg semmi különösebben érdekeset.
2. novella: Találkozás
Nagyon finom tollrajz. Mesteri kompozíció, egyszerre érzékeny és plasztikus megformálás, egy pszichoanalitikus sok mindent tudna belemagyarázni…
3. novella: Arábia
Semmi.
4. novella: Eveline
Ez hiteles és megható.

És itt aztán befejeztem a jegyzetelést, mert nem lett volna semmi értelme a folytatásnak. Elszállt az idő ezen novellák felett. Nem azt mondom, hogy rosszak, de ma már érdektelenek. Sem a cselekmény, sem a nyelv, sem a szövegek kompozíciós megoldásai nem nyújtanak olyan élményt, ami miatt el kéne olvasni ezeket a történeteket. Ma ezer jobb novellista van, mint Joyce volt.
Persze, ha valaki Írország vagy Joyce szerelmese, az nyugodtan kézbe veheti.

2 hozzászólás
tgorsy>!
James Joyce: Dublini emberek

Kellemes életképek az írekről, nem andalít el, de nem is ráz meg. Majd hirtelen lekever egy pofont. Nem vág pofán, nem csap az arcodba. Simán pofon vág. Te meg csak nézel. Mi van??

3 hozzászólás
Miyako71 P>!
James Joyce: Dublini emberek

Többnyire kicsit se füle, se farka történetek az írek hétköznapjairól, de mindegyik tartalmaz egy-egy magvas mondanivalót az emberi élettel kapcsolatban. Érezni a nyomasztó légkört, a munkásélet kilátástalanságát, az előkelők életének rátartiságát, képmutatását. Megjelenik már az erőteljes nacionalizmus is.
Nekem nem jöttek be ezek a – néhány kivételtől eltekintve – befejezetlennek tűnő novellák, minden fontos üzenetük ellenére sem.

Fatma>!
James Joyce: Dublini emberek

Vegyes érzelmeim vannak a kötettel kapcsolatban. Vannak történetek, amik semmitmondók, átlagosak, olyan hétköznapiak.(?) És vannak olyan írások, amik meg igenis nagyszerűek! Plusz! A leírások/jellemrajzok csodálatosak néha, mint pl. ez is:

„Mr. Duff iszonyodott mindentől, ami szellemi vagy fizikai ziláltságra mutathatott. Egy középkori orvos mélakórság ellen kezelte volna. Arca a dublini utcák barna színéhez kopott, és az évek hiánytalanul rávésték életének történetét. Elnyúlt, nagy fején szikkadt fekete haj csomósodott, és homokszín bajusza sem takarta el szájának keserű árkát. Járomcsontjai is érdes jellemét hangsúlyozták, szemében azonban nem volt nyoma semmi érdességnek, homokszín szemöldöke alól mohón fürkészte a világot, mintegy kutatva embertársaiban az ígéretesebb szándékokat, bár legtöbbször hiába. (…)”

Egyvalami viszont közös: Dublin. Meg még valami, nem a tragédia, hanem valami annál hétköznapibb és unalmasabb rossz. Ezt nem is tudnám pontosan megfogalmazni, mi, gondolok itt arra, hogy a férfi ittassan tér haza este és feleségét nem találván csak úgy elveri az egyik gyerekét, aki közben azt kántálja hogy majd imádkozik érte. Szóval mindenesetre érdemes elolvasni, már csak azért a pár tényleg remek történetért és magáért a hangulatért.

6 hozzászólás
Izolda P>!
James Joyce: Dublini emberek

Magamtól nem olvasnék Joyce-t, azt hiszem. Anno olcastam az Ifjúkori önarcképet, de ott volt egy részlet, ami annyira undorító/megrázó volt, hogy elég is volt. Meg hát ugye az Ulysses híre…
Na de ezek a novellák. Egyrészt tök jó, hogy a Kisebb művekből olvastam, mert kellemesen rengeteg jegyzet és magyarázat van hozzá, ott vannak az eredeti címek, és Wikipediával együtt igen alapos képet kaptam a 15 novelláról.
Joyce nem fest valami kedvező képet Írországról. Szegénység, alkoholizmus, gyermekverés, kútba esett remények, elvágyódás, érzelmi és anyagi nyomor. És ha hozzáveszem az Angela's Ashest, akkor az látszik, hogy 20 évvel később is pont ez volt. Ami elég elkeserítő.
A novellák kis képek, többnyire nem történik bennük túl sok, és nem is jöttek be annyira (Nővérek/Sisters, Arábia/Araby), bár volt közöttük jobb is (Anya/Mother és Futó árnyék/Little Cloud), kiakasztó (Kegyelem/Grace, Ellenfelek/Counterparts, Két úrfiak/Two Gallants). A legjobban a Sajnálatos eset/A Painful Case és A holtak/The Dead tetszett.
(Mondjuk utóbbiban volt egy baromság: „oly igen élvezte a tréfát, gify csaknem megduplázódott nevettében”. WTF?)

4 hozzászólás
adamors>!
James Joyce: Dublini emberek

Olvasva a „Dublini embereket” az ember nem tud nem csodálkozni, hogy miért is vannak ezek a novellák nagyra tartva az angol irodalomban, miért emlegetik úgy Joyce-t mint az angol nyelv nagy művészét.

A kulcs persze ott van, hogy a „Dublini emberek” egy nagyon gyenge novelláskötet. Viszont a „Dubliners” pont olyan jó, amilyennek az angolok mondják. A baj a magyar fordítással van, hihetlelenül fapados, tárgyratörő és mindattól a lírai szépségtől mentes, amitől az angol eredeti kitűnő lesz.

Az Araby/Arábia esetén ez a legszembeötlőbb, ami angolul egy gyönyörű lírai novella egy fiatal fiú szerelméről, költői szépségű mondatokkal, a magyar fordítasban egy rövid történet egy fiúról aki elmegy a vásárba.

A Dubliners ingyenesen olvasható a Project Gutenberg oldalán, ajánlom mindenkinek aki a „Dublini embereket” kézbe venné illetve vette.

katalins>!
James Joyce: Dublini emberek

Szeretem a novellákat, de ez a válogatás most nem tetszett. Az Eveline, az Arábia és A holtak voltak azok, amik még megfogtak valamennyire, a többi egyáltalán nem. Némelyik történet ugyanolyan se füle, se farka volt, amit az Ulyssesben is éreztem néha, hogy tudom, hogy történt valami, csak sehogy sem tudok rájönni, hogy mi, és már vége, és csak egy kérdőjel marad a fejemben, hogy ez most mi akart lenni. Egyre inkább azt gondolom, hogy Joyce nem nekem való.

akire>!
James Joyce: Dublini emberek

Stephen Hawking fizikus-filozófus egyszer felvetette, hogy a világegyetem a tágulás állapotából a szűkülésbe fog váltani, és akkor a széttört dolgok újra összeállnak. A Dublini embereket Joyce Ulysses-e után olvasva ezt a folyamatot követjük fordítva, ugyanis az író ezen korai novelláiból, és a kicsit később megírt Ifjúkori önarcképből vonatkoztatta el nagyregényét, amelyben a tér és idő súlyosan minimálissá tömörödött. Így, időben visszafelé, Dublin eredeti méretűvé és még talán épp élhetővé tágul. Talán így én is beleférnék…

Szilvi_F>!
James Joyce: Dublini emberek

Elég sajátos novellák, némelyiknek se eleje, se vége, olyan, mintha kiragadott részletek lennének egy nagyobb műből. A történetek amúgy tetszettek, a borongós hangulat is átjött, sőt volt köztük nagyon megrázó lélekrajz is, de elég vegyesek az érzéseim.
Régóta kíváncsi vagyok az Ulyssesre, ez a novelláskötet egy előszűrő volt Joyce-hoz, és még mindig van hozzá kedvem. :)


Népszerű idézetek

BoJack>!

Kóbor lovag volt, felfegyverkezve történetek, faviccek és találós kérdések kimeríthetetlen tárával. Az udvariatlanságok ellen rinocéroszbőr pajzsot viselt.

76. oldal, Két úrfiak (Magyar Helikon, 1970)

BoJack>!

A városra rászakadt a szürke augusztusi este.

74. oldal, Két úrfiak (Magyar Helikon, 1970)

BoJack>!

Nincs a világon még egy város, amely hasonló lenne Párizshoz…

122. oldal, Futó árnyék (Magyar Helikon, 1970)

BoJack>!

Párizs csupa báj […] Hisznek az élet örömeiben, és nem tudom, nem nekik van-e igazuk? Ha igazán élvezni akarod az életet, menj Párizsba.

123. oldal, Futó árnyék (Magyar Helikon, 1970)

Belle_Maundrell>!

A múltak emléke nem ragadta meg, mert lelke a jelen örömeiben lubickolt.

Futó árnyék

Fatma>!

A csend ismerős volt: szertartás után a templomokban árad így szét a csend.

30. oldal (Arábia)

Kapcsolódó szócikkek: csend
Belle_Maundrell >!

Megint esett a hó. Félálmában látta a puha pihéket, hulltak az ezüst pihék, a sötét pihék, puhán a lámpafény felé. Itt az ideje,hogy elinduljon nagy útjára nyugat felé. Igen, az újságok igazat írtak: általános havazás Írországban. Hull a hó a sötétbe burkolt központi síkságon, hull a hó mindenütt, a tar dombokon, lágyan hull a hó a Bog of Allenre, és távol nyugatabbra, lágyan hull a hó a komoran zajló Shannon habjaiba. Hull a hó, a magányos temetőre hull a hó, ahol Michael Furey holtan fekszik a földben. Vastag fúvásokban megtelepszik a dőlt kereszteken, a besüppedt sírhalmokon, a kis temetőkapu rácsán, a meztelen töviseken. Lelke lankadt ájulatba ringott, hullott, ahogy hullott a hó, át a világűrön, kábán, hullott, mint a halott hull a sírba, és mint a sírra a hó, amely hullik, hullik, és betemet elevenet, holtat.

A holtak

Kapcsolódó szócikkek: · Írország · temető
Belle_Maundrell>!

Álmomban márvány várban éltem,
Rabszolgák jöttek elém,
S a hű alattvalók szemében
Én voltam az üdv s a remény.

Volt kincsem számtalan, ős nevemen
Nagy elődök fénye ragyog,
De az volt az álomban legszebb nekem,
Hogy szeretsz és veled vagyok.

Agyag

Fatma>!

Lelke lankadt ájulatba ringott, hullott, ahogy hullott a hó, át a világűrön, kábán, hullott, mint a halott hull a sírba, és mint a sírra a hó, amely hullik, hullik, és betemet elevenet, holtat.

228. oldal (A holtak)

wnszdl>!

Nagyon szeretné, mondta, jobban, mint akármit ezen a földön; és hangja, ahogy monoton zenéjével beavatott a rejtélybe, csaknem szenvedélyessé forrósodott, mintha arra akart volna rávenni, hogy én is úgy érezzek, mint ő.

Találkozás


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Kosztolányi Dezső: Esti Kornél
Kosztolányi Dezső: Kínai kancsó
Gárdonyi Géza: Mi erősebb a halálnál?
Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem
Móricz Zsigmond: Hét krajcár
Stefan Zweig: Ámok
Gárdonyi Géza: A báró lelke / Tizenkét novella
Krúdy Gyula: Régi pesti históriák
Stephen King: Éjszakai műszak
Mikszáth Kálmán: A jó palócok