Ő ​is Isten állatkája 100 csillagozás

James Herriot: Ő is Isten állatkája James Herriot: Ő is Isten állatkája James Herriot: Ő is Isten állatkája

James Herriot az egyik legnépszerűbb angol szerző, aki hosszú állatorvosi pályájának élményeiről több sikeres könyvet írt. Ezek jó része nálunk is megjelent. E műve a második világháború utáni évtizedekben, a hatvanas években „született” és yorkshire-i prakszisának humoros történetein kívül külföldi „kiküldetéseiről” is számot ad, ahol is mint állatszállítmányok gondos kisérőjeként szerzett élményeit osztja meg az olvasóval. A végtelenül ember- és állatszerető író visszaemlékszik a háborúban szerzett kivételesen kalandos élményeire is. A szerzőnek ez a könyve először olvasható magyar nyelven.

Eredeti megjelenés éve: 1981

>!
Ciceró, Budapest, 2016
476 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634320111 · Fordította: Sárközy Elga
>!
Felolvasta: Gépész
>!
Ciceró, Budapest, 2011
476 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635397525 · Fordította: Sárközy Elga

1 további kiadás


Enciklopédia 6


Kedvencelte 14

Most olvassa 5

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Csoszi>!
James Herriot: Ő is Isten állatkája

Bevallom őszintén, az elején erősen gondolkoztam, hogy félbehagyom az olvasást, de győzött a kíváncsiságom és folytattam. Nem bántam meg, mert alapjában véve jó volt, vicces és szórakoztató. A szerző jó néhány történetet oszt meg velünk állatorvosi pályafutásának emlékezetes eseményeiről. Sokszor olyan érzésem volt, hogy a pácienseinek gazdái időnként palira vették Mr. Herriot-ot.

RosszQtya P>!
James Herriot: Ő is Isten állatkája

Egyszerűen Herriot-tal nem lehet betelni. Annyira érzelemdús, humoros, és mégis hétköznapi, hogy ilyen koktélt csak ő tud keverni. Imádom a környezetet, amit minden költői túlzások nélkül tár elénk, és imádom a figuráit, legyen az állat vagy ember, mert mind igazi egyéniség.

ppeva P>!
James Herriot: Ő is Isten állatkája

Több mint két éve olvastam az első könyvet Herriottól, és teljesen beleszerettem. Azóta is folyton terveztem, hogy elolvasom a többi művét is, csak valahogy véletlenül mindig közbejöttek más olvasnivalók… Most viszont nem egészen 24 óra alatt átszáguldottam ezen a könyvön, alig tudtam letenni. Még szerencse, hogy hétvége volt, bár nagyon kellett ösztönöznöm magam, hogy a könyv állandó vonzása és hívogatása mellett elvégezzem az összes kötelező teendőmet.
Mint azt már az első Herriot könyv értékelésemben is írtam, nem nagyon szeretek állatok közelébe kerülni (mindig keresem azt a pozíciót, ahol legalább egy kerítés vagy tisztes távolság van köztem és bármilyen állat között). Talán ezért is csodálom Herriotot, ahogy visszarettenést nem ismerve kezeli, gyógyítja, szereti Isten kisebb-nagyobb állatkáit. Kicsit a bátyámra emlékeztet, aki agrármérnök, állattenyésztő, állattartó és (velem ellentétben) állatimádó, és kis farmján magabiztosan jön-megy, tesz-vesz szarvak, paták, csőrök között a kerítés túloldalán, míg én legfeljebb bámészkodok vagy a fényképezőgépet kattintgatom a biztonságos innenső oldalon. (Azt hiszem, idén karácsonyra meg is lepem őt Herriot egyik könyvével…) A Jersey-tehenekről szóló résznél pedig eszembe jutott bátyám kedvenc Lindácskája, akinél gyönyörűbb kis tehénkét életemben nem láttam még.
Az állattörténetek mellett nagyon élveztem a yorkshire-i gazdákról és tájról, gyereknevelésről, a két kalandos külföldi állatszállításról szóló történeteket is. Imádom, ahogy ír. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan sorra kerítem egy következő kötetét.

4 hozzászólás
Bazil P>!
James Herriot: Ő is Isten állatkája

Azt szeretem Herriotban, hogy olyan egyforma. Egyformán jó!
Bármelyik könyvét olvasom, ugyanaz vár: kedves, szeretni való történetek, állatokról, emberekről, a tájról, az életről. Bocsánat: az Életről, így nagybetűvel. Mert Herriot írásaiban maga az Élet jön elénk, minden szépségével és bánatával, minden rendkívüliségével és hétköznapiságával.
Legyen az böhöm nagy bika, vagy kis vakarcs kutya, Herriot úgy ír róluk, hogy túlcsordul a szív. Időnként egy-egy „műtéti” leírása izgalmasabb, mint némelyik krimi, van amikor szomorú a végkifejlet, és mikor a kezdő, botcsinálta állatorvos valahogy mindig a páciens rossz végére kerül, akkor is könnyesedik a szem, csak éppen a hangos tetszésnyilvánítástól!
Herriot örök kedvenc!

mdmselle I>!
James Herriot: Ő is Isten állatkája

Hát végetért. Ez volt az utolsó Herriot-könyv amit még nem olvastam, és sikerült jó alaposan elhúznom, hogy sokáig tartson, mint egy doboz különleges bonbon. Mindig csak akkor olvastam belőle egy-két fejezetet, amikor rossz kedvem volt, de végül kifogyott a betűkből.
Örökké el tudnám olvasgatni a történeteit.

5 hozzászólás
Agatha>!
James Herriot: Ő is Isten állatkája

Láttam Herriot doktor karrierjének kezdetéről szóló sorozatot, amikor még segédorvos volt egy régóta praktizáló vidéki doktor mellett, és aranyosnak találtam. Szerettem volna a későbbi kalandjait is megismerni. Nézelődni kezdtem a könyvek között, és bevallom, ex has választottam ezt.
Sajnálom, hogy nincs sorrendje a könyveinek, ugyanis ez már annyira a későbbi történeteit meséli, hogy itt már nős és 2 gyerkőc édesapja, de majd megkeresem, ahol megismerte a feleségét, illetve amikor önálló praxisba kezdett. Figyelmeztetés viszont mindenkinek, hogy aki nem ismeri a filmsorozatot, az válasszon körültekintőbben, ugyanis nekem több mindenki ismerős volt a filmsorozatból, a könyvben viszont nem nagyon magyarázza, ki kicsoda, csak kapjuk a neveket meg a sztorikat.
Jól szórakoztam, jó stílusa van a dokinak, és a történeteket is élveztem – nyilván volt amit jobban, volt amit kevésbé és volt amit megsirattam.
Voltak viszont fura dolgok, amik miatt nem adhattam meg az 5 csillagot.
Tetszett, hogy minden történetnek címet adott – csak olvassátok el a tartalomjegyzéket, már az kész szórakozás, garantálom, senki nem találja ki, melyik miről fog szólni.
Viszont olyan, mintha a számára kedvesebb történeteket jóval részletesebben írta volna le, másokat viszont kicsit kurtán-furcsán lerendezett.
Az összeszerkesztését sem értem, ugyanis össze-vissza ugrálunk az időben. Jóval később mesél kislánya születéséről, minthogy először mesél egy vele kapcsolatos történetet. És amit végképp nem értek: 2 esetben is kísért külföldre állatszállítmányt, egyszer hajón, egyszer repülőn. Ezeket naplószerűen idézi fel, mivel időközben írt naplót, de ezek a bejegyzések nem egymás után jönnek, hanem közbeszúr egy-két otthoni sztorit, majd újra a hajón vagyunk, majd megint otthon, majd megint a hajón.

negoti P>!
James Herriot: Ő is Isten állatkája

James Herriot könyveit, a negyvenéves pályafutása alatt összegyűlt történeteit mindig nagyon jó olvasni, akkor is, ha nem mindig boldog a végkifejlet. Legyen az olvasó fiatal vagy már nem annyira fiatal, de aki szereti az állatokat és a jó stílusú elbeszéléseket, annak idővel biztos, hogy Herriot lesz az egyik kedvence.

2 hozzászólás
Muciolvas >!
James Herriot: Ő is Isten állatkája

Nagyon szeretem James Herriot vidám, lélekmelengető történeteit! Az „Állatorvosi pályám kezdetén” trilógiája az egyik kedvencem. Ez a könyv annyiban különbözik az előzőektől, hogy novellaszerű apró történetek vannak könyvvé szerkesztve, amelyben jelentős helyet kaptak Herriot külföldi állatszállítmány kísérős történetei Oroszországba és Isztambulba. A történetek igazán érdekesek és Herriot megszokott humora végigkíséri szinte mindet, de számomra az most fél csillag levonást eredményezett, hogy az 1-1 úthoz tartozó történeteket széttördelték és a könyvben szétszórva helyezték el, 1-1 jelenet között más történetet hozva. Ez nekem csökkentette az olvasás élményt, nem kellett volna ilyen módon megjelentetni, kár volt, jobb lett volna egyben tartani az útiélményeket.
Azzal együtt mindenkinek ajánlom elolvasásra, fiataloknak és idősebbeknek egyaránt, hiszen Herriot írásaiból süt az állatok szeretete és a munkája iránti rajongása!

serengeti P>!
James Herriot: Ő is Isten állatkája

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 5
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 4
Tartalom (mondanivaló): 5
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 5
Érzelmek (ábrázolása): 4
Izgalom: 5
Humor: 5

James Herriot minden egyes könyvét imádom. Sugárzik belőle az ember- és állatszeretet, kitűnő írói stílussal és utánozhatatlan humorral egybeszőve.
Hihetetlen élményt adott a könyv, alig bírtam letenni. James Herriot remek író, nagyon kedvelem a stílusát. Eredeti ötletből született a kötet, ami egy vidéki angol állatorvos praxisában előforduló történeteket mutatja be, olvasmányos, regényes formában. A tartalom kidolgozott, a mondanivaló átjut az olvasóhoz. Hitelesség szempontjából meggyőző, a könyv világa jól átélhető. Herriot érdeme a szereplők érzelmeinek érzékletes ábrázolása. A kötet mindvégig izgalmas, érdekfeszítő.

tintapaca P>!
James Herriot: Ő is Isten állatkája

Az elején nem ragadott magával, de ahogy egyre több történet került sorra egyre jobban megszerettem Herriot dokit. A végére már sajnáltam hogy véget értek a hol vidám, hol vicces és néhol szomorú történetei.


Népszerű idézetek

ppeva P>!

– Hát igen, tudja, hajat vágni nem nagy mesterség. Annak a titkát kell tudni, hogy mit hagyjon meg az ember!

151. oldal

2 hozzászólás
ppeva P>!

– A fenébe is, ne haragudj, Siegfried, tényleg majdnem elszundítottam. Hajnalban ötkor mentem ki malacoztatni egy kocát, és egyszerűen elnyomott a buzgóság.
– Remek – vigyorgott Siegfried. – Legalább ma este nem lesz szükség a könyvedre.
– De nem ám! – nevettem. – Ma este biztos nem.
Sem Siegfried, sem én nem szenvedtünk álmatlanságban, de ha nagy ritkán mégsem sikerült elaludnunk, mindketten egy-egy bizonyos, külön e célra szolgáló könyvhöz folyamodtunk. Én a magam részéről a Karamazov testvérekhez, ami kétségtelenül bámulatos mű, de a benne szereplő nevektől egyszerűen álomkórt kapok. Már az első mondata is felér számomra egy altatódallal: „Alekszej Fjodorovics Karamazov a harmadik fia volt Fjodor Pavlovics Karamazovnak…” Mire pedig Grigorij Kutuzovval, Jefim Petrovics Polenovval, Sztyepanida Bedrjaginával meg még néhány névvel találkoztam volna, már húztam is a lóbőrt.
Siegfried egy szakkönyvet tartott az ágya mellett a szem fiziológiájáról. Van ennek egy bekezdése, amelytől mindig óhatatlanul elbólintott. Meg is mutatta egyszer. „Az első ciliáris izom a ciliáris testhez tapad, amelyet összehúzódással előre mozdít, miáltal enyhíti a szuszpenzoriális ligamentumokon a nyomást, míg a második ciliáris izom, amely körkörös, beágyazódik a ciliáris testbe, és összehúzódása a szemlencse felé tolja azt.” Ezen a bekezdésen Siegfriednek soha nem sikerült túljutnia.

471-472. oldal

ppeva P>!

Amikor a kapu rám dőlt, tudtam, hogy végre otthon vagyok.

(első mondat)

Papírtigris>!

A reakció jellemző volt Jimmyre, családunk legzajosabb tagjára. Tudniillik ő a legkisebb stressz esetén is kötelességének tartotta, hogy hangos sivalkodás formájában nyilvánítsa ki érzéseit. Valahányszor kijött hozzánk Allison doktor, hogy beadja neki a menetrendszerű oltásokat, Jimmy fülszaggató sikongással tette közhírré a fecskendő megjelenését: „Juj! Ez fájni fog! Juj! Juj!” Derék doktorunkban rokon lélekre lelt, mert az visszaüvöltött: „Bizony! Ez fáj! Jaaaj! Jaaaj!”

204. oldal - ...Arrafelé viharzott, ahol kislányom állt (Ciceró, 2002)

Papírtigris>!

Jimmy fogai kezdtek lassabban őrölni, én meg lestem, hogyan reagál fenyegetésemre ez az embermorzsa, aki idővel sokkal, de sokkal kiválóbb állatorvos lett, mint én valaha is voltam – sőt, hogy egy fanyar humorú, nem éppen finomszavú skót kollégám, hajdani egyetemi évfolyamtársam harminc évvel későbbi megjegyzését idézzem: – Veszettül javított kiadása az öregének!

51. oldal - Lámcsak, hát inassal együtt! (Ciceró, 2002)

Papírtigris>!

A gazda hangjától majd a dobhártyám repedt meg. Mr. Ripley egyike volt a sokaknak, akik váltig azt hitték, hogy a közbülső mérföldeket minél éktelenebb ordítással kell legyőzni.

12. oldal, Kapuk, bocik (Ciceró, 2002)

Papírtigris>!

És a következő mondata egész életemre mélyen a lelkembe vésődött: – A szülőséghez bizony acélidegek kellenek!

50. oldal - Lámcsak, hát inassal együtt! (Ciceró, 2002)

Papírtigris>!

Mindig ugyanaz a tengerész volt a segítőtársam, aki első este megszólított. A lenhajú, széles vállú fiatal óriást Raunnak hívták, és belapított orra ellenére mosolyából valósággal sugárzott a vonzó kedvesség. Melegszívű, jó természetű fiú volt, szerette az állatokat. Amikor elhelyeztük a sánta juhot a külön ketrecben, letérdelt mellé, karját a nyaka köré fonta, és hosszan magához ölelte. Észrevettem, hogy más juhokkal is meg-megteszi ezt, kivált a masszív Romney-Marsh-kosokkal. Mint említettem, ezek leginkább holmi túlméretezett játék mackókra emlékeztettek, és Raun a jelek szerint ellenállhatatlannak találta őket.

79. oldal - Én, mint "rakományfőnök" (Ciceró, 2002)

Papírtigris>!

Annak idején sokszor morfondíroztam azon, hogy voltaképpen maradéktalanul boldog ember volnék, ha nem léteznének olyan dolgok, mint a sertésvész. Sőt, ha így visszatekintek arra a tömérdek aggodalomra, amit nekem meg kortársaimnak okozott, úgy vélem, hogy a mai állatorvosoknak kutya kötelességük volna minden reggel boldogan kipattanni az ágyból és körültáncolni a szobát, imígyen ujjongva: „Éljen, éljen, éljen, manapság nincs sertésvész!”

342. oldal - "Kedvem szottyant disznókra!" (Ciceró, 2002)

Papírtigris>!

Ebben a rövidke időben olyan mélységesen megérintett a derűs nyugalom, a rendíthetetlen hit benyomása, hogy egész életemben elkísért. Furcsa dolog, de azóta valahányszor vallásról, különböző hittételekről vagy egyesek jámborságának őszinteségéről vitatkoznak, érvelnek a jelenlétemben, mindig Clarke nagyanyó ráncos arca, békésen nyugodt szeme merül fel előttem. A nagyanyó tudta, amit tudott, és nem ismerte a kételyt. Szinte sugárzott belőle a jóság.

356. oldal - Az élet értelme (Ciceró, 2002)


Hasonló könyvek címkék alapján

Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták
Bálint Ágnes: Frakk, a macskák réme
Janikovszky Éva: Égigérő fű
Philipp Schott: Egy kisállatrendelő hétköznapjai
Brunella Gasperini: Egy nő és egyéb állatfajták
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
W. Bruce Cameron: Karácsonyi kutyavásár
Kun Csilla: Mennyország Zrt.
Roy Hattersley: Buster naplója
Edgar Cantero: Kotnyeles kölykök