Egy ​állatorvos történetei 69 csillagozás

James Herriot: Egy állatorvos történetei James Herriot: Egy állatorvos történetei

Egy fiatal, kezdő állatorvos első botladozó próbálkozásait, szellemes, kedves és fordulatos történeteit tartalmazza a könyv. Negyvennyolc történet, negyvennyolcféle élethelyzetet a 30-as évek végén, a 40-es évek elején Darrowby-ban, egy yorkshire-i kisvárosban. Nemcsak az állatpaciensekről, hanem az állattartókról, a farmerekről, illetve a „gazdik”-ról is szórakoztató, humoros portrékat fest Herriot. De minden írását áthatja a szakmáját szerető orvos felelőssége, állatszeretete, és az emberek iránti humánuma. Remek pillanatfelvételeket kapunk az angol vidéki szokásokról, a kemény, dolgos és szófukar yorkshire-i emberekről.

Az élet dicsérete címmel is megjelent.

Eredeti mű: James Herriot: All Things Bright and Beautiful

Eredeti megjelenés éve: 1974

>!
Gondolat, Budapest, 1983
456 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632813898 · Fordította: Szász Imre · Illusztrálta: Kondor Lajos

Enciklopédia 1


Kedvencelte 28

Most olvassa 3

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Hoacin
James Herriot: Egy állatorvos történetei

Herriot könyveit bárhol, bármikor! Most megtapasztalhattam, hogy még egy intenzív nátha esetén is egészen életszerű állapotba ráz: idilli világa felért egy nagy korty jóérzés és derűkoktéllal, ami jobban hatott, mint az Algopyrin. :) Kedélyes, mosolygós, pozitív hangvételű… köszönöm, az ilyen komfortos könyves világokban szeretek igazán elmerülni!
Zöldellő Yorkshire, végtelen mezők, kedves vidéki életképek. Egy papagáj csőrkurtítása sokszor nem kevésbé veszélytelen, mint dühöngő bikától vért venni! Granville Bennet ecetes hagymái riasztóbbak, mint a raynes-i kísértet, bár utóbbi is okoz néhány nehéz percet éjnek évadján. Na persze annyira nem nehezet, mint kankalin- és pitypangbortól pityókásan tehenet borjaztatni ismeretlen funkciójú, gigászi sapkában. A szappan minduntalan kicsúszott a kezemből, belesiklott a trágyacsatornába, és eltűnt az istálló sötét sarkaiban, nyomában az üldöző Bamfordokkal. Még rosszabb volt, mikor a felső karomat akartam megmosni. A szappan úgy repült át a vállam felett, mint egy élőlény, s néha visszapattant a falról, néha lecsúszott a hátamon. A farmereknek sejtelmük sem volt, hová megy a következő lövés, s úgy álltak, mint a feszült krikettjátékos, aki kinyújtott karral várja, hogy elkaphassa a labdát.
De azért az ügyfeleket sem kell félteni:
Azt hiszem, elfelejtette, hogy ott vagyok, mert amire kijött, üres tekintettel nézett rám, és tovább énekelt.
TE VAGY A SZÍVEM VÁGYA, SZERETLEK, NELLY DEAN!közölte velem teli torokból.
Pácienseink pedig igazán széles palettáját nyújtják az érdekes eseteknek, avagy néha meglepő dolgok kerülnek elő a kecskék gyomrából.
Mr. Kirby megfogta, felemelte, s tanácstalanul kibontotta a masszát, aztán hirtelen felkiáltott.
Szent Isten, hiszen ez a nyári gatyám!
Mindenkinek jó szívvel ajánlom, aki szeretné visszanyerni a békés, nyugodt világba vetett hitét. Most úgy érzem, szeretnék farmdoktor lenni. Ilyen kollégákkal!

„Régóta kialakítottam magamban azt a véleményt, hogyha az állatorvos nem tudja megfogni a páciensét, akkor nincs nagy aggodalomra ok.”

>!
Bazil P
James Herriot: Egy állatorvos történetei

Első könyvem az írótól, és verem a fejem a falba, hogy miként lehet, hogy még nem találkoztunk. Mire jó a moly, ugye…
Újat nem tudok írni, csak ismételgetném, amit előttem írtatok róla, így csak röviden:
kedvencem lett, és egyszerűen tudom, hogy a többi könyve is ugyanilyen jó lehet, mint amilyen ez volt.
Egyszerű kis történetek, de milyen nagyszerűek, és pluszként ott az a yorkshire-i táj, az angol vidéki élet.
Egyszer szívesen elmentem volna Granville–hez vendégségbe, de én vigyáztam volna (nem úgy mint Herriot), hogy csak mértékkel! Ne gondolja már az a szép felesége, hogy egy alkesz vagyok! :)

>!
metahari
James Herriot: Egy állatorvos történetei

Nem vagyok/voltam sose nagy biológia-fan, pláne a zoológia idegen tőlem, a fokhagymás-tepsis változat még csak-csak, de egy komplett farm?! Ráadásul betegen… hát kell ez nekem? Odakint a vasvilla és a domb, meg a vödör a disznókajával, és akkor még megint állatokról olvassak? Hát igen, minden tiltakozás, viszolygás és ellenérdekeltség ellenére a harmadik oldaltól úgy éreztem, ezt a sztorit olvasnom kell, és mindenhol és folyamatosan és sajnálva hogy vége lett.
Nagyon jó a stílus, remek kalandok és sok-sok emberi történet – ebben az esetben a fülszövegírónak igaza van a könyvvel kapcsolatban.
Felnőtt fejjel is valahányszor a kezembe kerül, vagy mert pakolok valami dobozban, vagy a H-nál állok a könyvtárban, mindig az lesz, hogy elkezdem olvasni és le se rakom a végéig. Féllábon is akár…
Néha eléri nálam az író az a pár másodpercet, amikor elfantáziálok arról, hogy milyen állatorvos lennék, de szerencsére ez hamar elmúlik és maradok a pörköltszaftnál, a főszereplő állatorvossal viszont meginnék egy-két sört :))

>!
ursus MP
James Herriot: Egy állatorvos történetei

Ezt olvastam legrégebben a doktor úrtól, ezt vettem elő a kihíváshoz :) http://moly.hu/kihivasok/a-nagy-kutyak-kis-hazakban-a-kis-kutyak-nagyokban-elnek-avagy-james-herriot-a-mi-allatorvosunk

Nos, befejeztem… Nem tudtam elég lassan olvasni, hiába akartam a vége felé már két oldalanként letenni, nem hagyta magát. Herriot csendes derűje és végtelen humanizmusa pihentet és biztonságot ad – mintha valóban ilyen lenne körülöttünk a világ. Jó arról olvasni, hogy egy ember békében él önmagával és a környezetével, mert elsőre megtalálta a hivatását és szinte azonnal a társát is. Manapság elképzelhetetlen, hogy valaki húsz egynéhány évesen friss diplomával megjelenjen egy az addigi otthonától jó távol eső helyen, majd hivatását gyakorolva, családot alapítva, köztiszteletben álló személyként ott élje le egész hátralévő életét. Közben ott a háború (a második), ami az ő számára is kitérőt jelent, de ez csak közjáték, utána folytatódik minden tovább. Azután – évtizedek múltán – egyszer csak írásra adja a fejét, ami legnagyobb szerencsénkre.

Fejezetenként egy-két (állat-) orvosi eset, amilyenekkel a városi ember sohasem találkozna, sikerek és kudarcok, szép győzelmek és csúfos felsülések, de mindegyik telve emberséggel, állatok és emberek iránti mélységes tisztelettel, a természet szinte áhítatos, de mesterkélt pátosztól mentes szeretetével. S mindez olyan finom humorral leírva, ami nem kacagtatja az olvasót, de folyamatosan ott tart egy félmosolyt a szája szegletében, amíg Yorkshire tájain, farmudvarain, istállóiban, legelőin, konyháiban és ivóiban követi az író hétköznapi kalandjait.

És bár a páciensek állatok, én mégis inkább így ajánlom James Herriot műveit: emberbarátoknak kötelező.

>!
Biba
James Herriot: Egy állatorvos történetei

Az előző kötethez hasonlóan (Állatorvosi pályám kezdetén) sok humoros és változatos kis történetből áll ez a könyv is. Engem teljesen magával ragadott ez az életvidám stílus, amivel a szerző a szakmájáról, környezetéről, mindennapjairól ír. Ez is kedvenc lett :)

>!
mdmselle IP
James Herriot: Egy állatorvos történetei

Ez a kötet talán még jobb volt mint az előző.
Mindig csodálkoztam egy kicsit gyerekkoromban, amikor a felnőttek azt mondták, hogy „ha újra kezdhetném, biztos asztalos lennék”, „ó, ha újra kezdhetném, biztos valami mást tanulnék”, oszt tessék itt vagyok, felnőtt vagyok, és csak ugyanezt mondom: ha újrakezdhetném, messze elkerülném a bölcsészkart. Inkább lennék állat, növény, híres ember Ha 18 évesen a leghalványabb fogalmam is lett volna róla, hogy mit akarok, akkor most kertész lennék, gyógynövényszakértő, és állatokat abajgatnék egész nap. Sírnom kell, ha belegondolok mit vesztettem.

1 hozzászólás
>!
Busmen
James Herriot: Egy állatorvos történetei

Ez is tetszett , akár az előző! Nagyon jó ízes hangulatos sztorik !

>!
nienor82
James Herriot: Egy állatorvos történetei

Szerintem az angoloknak James Herriot olyan lehet, mint nekünk Fekete István. A sorok között ott van az állatok irànti tisztelet és szeretet. És ezèrt olyan jó a könyveit olvasni.

>!
Judit_1968
James Herriot: Egy állatorvos történetei

Most sem csalódtam. James Herriot régóta kedvenc. Bár ebben a könyvében sok történet ismerős volt már, de mégsem gondoltam, hogy abbahagyom. Egyszerűen lenyűgöz, elbűvöl az író, (állatorvos) ember- és állatszeretete.

>!
alaurent P
James Herriot: Egy állatorvos történetei

Érdekes és néha szórakoztató történeteket mesél el a saját állatorvosi praxisából És az életéből Herriot. Ez a gyűjtemény az indulása utáni évekkel foglalkozik, kikerülve az egyetemről, belekerül az orvosi gyakorlatba, a farmerek közé. Ekkor még állatorvosi munkához nem feltétlen kellett diploma, így meg kellett küzdenie az önjelölt mindentudókkal, a kuruzslással felérő módszerekkel, és az állattartókkal is el kellett fogadtatnia magát. Különösen nehéz volt ez akkor, amikor még nem találták fel sok betegség ellenszerét, és az orvos is csak asszisztálhatott az elhullásokhoz.
Szerencsére nem az ilyen történetek vannak benne többségben, szórakoztató leírásait kapjuk a gyógyulással járó eseteknek, és közben megismerjük a farmereket, és az orvosokat is, akikkel együtt kell dolgoznia.
Kellemes, kikapcsoló olvasmány volt.


Népszerű idézetek

>!
déli_báb IP

És néha nem könnyű világos képet kapni telefonon.
– Itt Bob Fryer beszél.
– Jó reggelt, Herriot vagyok.
– Hát rosszul van az egyik kocám.
– Értem, és mi baja?
Torokhangú kuncogás: – Hát ippeg ezt akarom magátul megtunni.
– Ja, értem.
– Hát, azt hiszem nem hívnám föl magát, ha tunnám, mi a baj, igaz? Ha-ha-ha-ha!
Az a tény, hogy vagy kétezerszer hallottam már ezt a viccet, gátolta teljes részvételemet a mulatságban, de sikerült kiszorítanom egy rekedt kacajt.
– Színtiszta igazság Mr. Fryer. Szóval miért hívott fel?
– A mindenit, hát megmondtam – hogy megtalálja a bajt.
– Igen, ezt értem, de szeretnék néhány részletet hallani. Mit jelent az, hogy rosszul van?
– Hát, hogy olyan sehogyan sincs.
– Jó, de nem tudna többet mondani?
Szünet. – Olyan bágyadt forma.
– Más tünet?
– Nem… nincs… de azér igen beteges egy disznó.
Néhány pillanatig gondolkodtam. – Furán viselkedik?
– Furán? Furán? Nincs abban semmi fura, azt megmondhatom. Nem bohóc az, kérem.
– Hát… akkor… hadd fogalmazzak másképpen. Miért akar kihívni?
– Azér, mer maga állatorvos. Az a munkája, igaz?
Újra próbáltam. – Sokat segítene, ha tudnám, mit vigyek magammal. Mik a tünetek?
– Tünetek? Hát olyan rosszul néz ki.
– Igen, de mit csinál?
– Éppen ez az, hogy semmit, ettül aggódom.
– Na nézzük. – Megvakartam a fejem. – Nagyon beteg?
– Úgy vélekszek, ölég nyavalyás állapotban van.
– Úgy gondolja, hogy sürgős a dolog?
Újabb hosszú szünet. – Hát azé csak olyan közepesen van. Még nem járja a végit.
– Igen… igen… és mióta van így?
– Hát egy darab ideje.
– De pontosan mióta?
– Jó darab ideje.
– De Mr. Fryer, szeretném tudni, mikor mutatkoztak először ezek a tünetek. Mióta mutatkozik a baj?
– Ó… hát amióta megvettük.
– Aha, és az mikor volt?
– Hát a többivel együtt került ide.

275-276. oldal

>!
ursus MP

Az ökör, gyorsabban száguldva, mint eddig, felénk fordult, és láthatóan erőfeszítés nélkül vonszolta a mozdulatlan testet, s én összerezzentem, mikor megláttam, hogy egyenesen egy sor tehénlepény felé tart.
Akkor kezdtem hirtelen megkedvelni Carmodyt, amikor arccal lefelé már a harmadik trágyahalmon siklott át. Amikor végül is el kellett engednie a kötelet, s egy pillanatig mozdulatlanul feküdt a füvön, odasiettem, hogy segítsek neki. Kurtán megköszönte, s aztán nyugodtan figyelte azt a minden állatorvosnak ismerős látványt a mező túloldalán – a távoli horizont alján dübörögve tovatűnő pácienst.

>!
Wiggin77

Ládd-e, millen ostoba vén szaros vagy, főhergelődsz egy illen semmiségen. De jó gyerek vagy, igaz-e, derék gyerek vagy. – Cliff keze végigsimogatta a ló nyakát, s a hatalmas nagy állat csókolgatni kezdte az arcát, oly megbabonázottan, mint egy labrador kölyökkutya.

236. oldal

>!
Wiggin77

Ha azt mondom, hogy reggel másnapos voltam, az még csak nem is érzékelteti testi ökonómiám és személyiségem teljes felbomlását. Csak annak lehet sejtelme a reszkető hányingerről, a belül tomboló pokolról, a rángatózó idegekről és sötéten reménytelen világképről, aki már ivott egy ültében két-három liter válogatott, házilag készült bort.

52. oldal

>!
Mallinalli

És emlékszem Mr. Bigginsre, ahogy ott állt a rendelői íróasztal előtt, kezét mélyen a zsebébe süllyesztve, állát makacsul előreszegve.
– Az egyik tehenem hörög egy kicsintég.
– Rendben van, megnézzük. – Nyúltam a tollért, hogy beírjam az előjegyzési könyvbe.
A másik lábára tette a testsúlyát.
– Igazábul nem is tudom: Tán mégse annyira beteg.
– Maga mondja meg…
– Nem – mondta. – Maga mongya meg – maga a doktor.
– Így elég nehéz – feleltem. – Hiszen nem láttam. Talán mégis jobb, ha kimegyek.
– Hát iszen az igen jó, de igen nagy kőccség. Amikor maguk odagyünnek hozzám, az tíz shilling minden alkalommal, és akkor még csak bele se kezdtek. Aztán meg tetejibe ott az a sok orvosság meg minden.
– Értem, Mr. Biggins. Hát akkor vinne magával valamit? Egy doboz gyomorport talán?
– Hunnan tuggya, hogy a gyomra?
– Hát éppenséggel nem…
– Lehet a más is…
– Így igaz, de…
– Igencsak jó tehén ám – mondta kissé támadóan. – Ötven fontot attam érte a scarburni vásá-ron.
– Persze, biztos jó tehén. Éppen ezért azt hiszem, megér egy vizsgálatot. Ma délután ki tudnék menni.
Hosszú csend következett.
– Igen ám, de nemcsak egy vizit vóna az, igaz-e? Másnap megint gyünne, aztán a rákövetkező nap, és mielőtt észbe kapnánk, ott az a ménkű nagy számla.
– Igen, igazán sajnálom, Mr. Biggins, de manapság minden olyan drága.
– Az, az istenit! – Élénken bólogatott. – Néha ócsóbb vóna, ha a végin maguknak adnánk a tehenet.
– Hát azért nem egészen… de értem, mit akar mondani.
Néhány pillanatig gondolkodtam.
– Vigyen lázitalt is, meg gyomorport. Az biztosabb.
Hosszan, üres tekintettel meredt rám.
– De azér nem vóna biztos a dógában, igaz?
– Nem volnék egész biztos, teljesen biztos…
– Az is megeshet, hogy drót van benne.
– Igaz, nagyon is igaz.
– Akkor meg mit ér, ha orvosságokat tömünk bele?
– Hát nem sokat, abban igaza van.
– Érccse meg, nem akarom elveszteni ezt a tehenet! – tört ki belőle durván. – Nem engedhetem meg magamnak.

>!
ursus MP

Piacnapokon a kocsmák tíztől ötig tartottak nyitva, és Joe ahhoz a ma már kiveszett fajtához tartozott, amely kihasználta az alkalmat, hogy szinte eszméletlenre igya magát. A mai farmer esetleg megiszik pár pohárral piacnapon, de a régi zabolátlan vedelés ritka manapság.

>!
ursus MP

Helen sok mindent hozott az életembe, köztük talán a legkedvesebbet, Samet; Sam kopó volt, Helen személyes kedvence. … első látásra örökbe fogadott. Mintha olvasta volna a Hűséges Kutyák Kézikönyvét, mindig a közelemben volt; mancsát a műszerfalra tette és feszülten figyelt a szélvédőn át, ha úton voltam; fejét a lábamra fektette egyetlen szobánkban, mögöttem kocogott, ha mentem valahová. Ha megittam egy pohár sört valamelyik ivóban, ott feküdt a székem alatt, s még amikor hajat vágattam a borbélynál, akkor is elég lett volna felemelni a fehér lepedőt, hogy előtűnjön a lábam alatt kuporgó Sam. Egyetlen helyre nem mertem elvinni: moziba. Ilyen alkalmakkor az ágy alá kúszott és duzzogott.

>!
Wiggin77

Visszamentem a kocsihoz, és kinyitottam az ajtaját. Sam beugrott az ülésre, s mielőtt magam is beültem volna, elnéztem a házzal ellenkező irányba, a völgytorok felé, ahol a dombok kettényíltak, s megpillanthattam a lenti síkságot. A halvány árnyalatok végtelen festékrétege, a tarló aranya, az erdők fekete foltja, a legelők pettyes zöldje olyan volt, mint egy tökéletes vízfestmény.
Mintha először látnám, olyan sóváran néztem a tájat, amely oly sokszor töltött el örömmel –, York-shire nagy, tágas, szélfútta felszínét. Vissza fogok jönni hozzá, gondoltam már útközben; vissza a munkámhoz… hogy is mondja az a könyv… kemény, becsületes és szép mesterségemhez. De holnap már messze járok; Londonban furakszom a tömegben. Hun hosszút lépve, hun rövidet.

455. oldal

1 hozzászólás
>!
ursus MP

Kezemben az itallal, térdemen a tortával néztem a farmert és feleségét: egyenes hátú konyhai székeken ültek velem szemben, és csendes jóindulattal figyeltek. Volt valami közös a két arcban – valami szépség. Ilyen arcokat csak vidéken láthat az ember; mélyen ráncosakat, kicserzetteket, tiszta szeműeket, derűs nyugalmat sugárzókat.

>!
havas

Az a rengeteg tény, amit az egyetemen tanultam, életre kelt, s bennem mélyen és melegen egyre erősebbé vált a meggyőződés, hogy ez való nekem, nincs, amit szívesebben csinálnék.


Hasonló könyvek címkék alapján

Anna Sewell: Fekete Szépség
Zdeněk Miler – Eduard Petiška: A vakond nadrágja
Holly Webb: Mazsi elszökik
Timo Parvela: Miú és Vau
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Walt Disney – 101 kiskutya
Robert Franklin Leslie: A medvék és én
Sara Pennypacker: Pax
Holly Webb: Pille új otthonra lel
Sun-Mi Hwang: Rügy