Apraja-nagyja ​megbabonázott 89 csillagozás

Állatorvosi pályám kezdetén…
James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott

J. Herriot önéletrajzának egy részét már jól ismeri a magyar olvasók nagy tábora. A Gondolat Kiadó most az autobiográfia első részét, a pályakezdő fiatal állatorvos legelső éveit felidéző novellákat adja közre. A szerző nemcsak a gyógyításnak, a tollnak is jeles mestere. Az egyes fejezetek rendszerint egy-egy farmernél tett látogatást, kalandos, nem egyszer izgalmas műtéteket, kezeléseket örökítenek meg. Bepillantást nyerhetünk a yorkshire-i farmerek életmódjába, megismerkedhetünk sajátos erényeikkel, hibáikkal, de feltárul előttünk három fiatal állatorvos magánélete is. Herriot önmagát sem kíméli, amikor őszintén beszámol tévedéseiről, nevetséges helyzeteiről. Herriot kitűnő ember- és állatismerete, humánuma és humora átsüt könyvének minden fejezetén. A karakterek a történet során bomlanak ki, s Herriot szeretetteljes humorral világítja meg egyik-másik jellemző vonásukat. Szinte minden történetének megvan a helyzet- vagy jellemkomikumból adódó humoros csattanója.

Állatorvosi pályám kezdetén… és Az állatorvos is ember címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1972

>!
Aqua / Magyar Könyvklub, Budapest, 1996
402 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635482779 · Fordította: Szász Imre

Kedvencelte 29

Most olvassa 1

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

>!
sztimi53 P
James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott

James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott Állatorvosi pályám kezdetén…

Ilyen guszta könyvkezdetet! Vállig egy tehénben. Falusi gyerek vagyok, állatbolond, van állatorvos ismerősöm is, pont most ajánlgatom neki, hátha nem ismeri.
Nagyon átérzem. Ha betegségről van szó, vidéken az új embert bizalmatlanul kezelik. Meg amúgy is, mindig mindenki okosabb, mint a szagember. Őszinte és vicces. Kedvem támadt hasonló könyvet írni. Persze nem fogok. Nagyon élveztem a korabeli gyógyszerek tárházát és ismertetését. Az ember megkedveli Jimet. Akaratlan is. Ez a könyv nagyon jó, még akkor is feldobja az embert amikor a hó miatt el van zárva a külvilágtól víz, áram, fűtés és net nélkül. Kell ennél jobb ajánló? Élmény volt vidékre költözni Jimmel, megyek még én vizitre hozzá. Ja és a kedvenc? Nyilván Siegfried.

20 hozzászólás
>!
Sceurpien I
James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott

James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott Állatorvosi pályám kezdetén…

Sosem gondolta, hogy egy állatorvos kezdeti évei érdekesek lehetnek, legalábbis olvasói szempontból. Amikor belekezdtem, egyedül azért nem voltam tele kétségekkel, mert @mdmselle csak nem ad fel olyan könyvet, ami igazán rossz.
Lassan, pontosan és kimérten van megírva a könyv, ami talán az egyik hátránya, illetve az egyetlen hátránya. A szerkesztés nagyszerű, maguk a történetek, amik valahol átmenetet képeznek egy novelláskötet és egy összefüggő regény közt élvezetesek, és sokszor szívet melengetőek. Legszívesebben én magam is állatorvos lennék a 30-as évek végén Észak-Angliában, pedig ilyen irányú terveim ezelőtt nem nagyon voltak. Az egész olyan életszagú és varázslatos, hogy szinte szükségét sem éreztem rákeresni a googlemaps-en a helyekre, vagy képkeresőben az említett tehénfajtákra. De azért megtettem, mert sosem árt :)
Kis extra: Ha beírod a térképkeresőbe Darrowby nevét, egy Thirsk nevű várost dob ki, ugyanis a hely maga nem létezik, fikció, több környékbeli város keveredéseként alkotta meg a szerző. Ami viszont érdekes, hogy a google rögtön kidobja hozzá a városka legérdekesebb pontját: „The World of James Herriot”.

Nagyon tudom ajánlani ezt a könyvet, és nem csodálkozok, hogy 90% felett van a molyos átlaga.

1 hozzászólás
>!
Hiranneth
James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott

James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott Állatorvosi pályám kezdetén…

És sikerült elolvasni! Nem mintha nem tetszett volna, sőt…de mindig volt valami, ami előbbre való volt. De most végeztem vele.
Egészen kicsikoromtól kezdve állatorvos akartam lenni (úgy nyolcadikos koromig :D). És emellé még imádom az állatokat, így ez a tökéletes párosítás. Élvezettel olvastam, ahogyan segített egy-egy jószágnak, és facsarodott a szívem a szmorúbb vagy épp meghatóbb pillanatoknál. Szeretni fogom úgy érzem ezeket a könyveket :).

>!
Rebeka
James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott

James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott Állatorvosi pályám kezdetén…

Nem is tudom, hogy kerültetett el ez a könyv – és egyáltalán James Herriot – ilyen sokáig. Tavaly ősszel – talán @msmselle egyik karcában figyeltem fel rá először, aztán még néhány remek idézetet olvastam itt a Molyon. Remek, szórakoztató történetek, élvezetes stílusban. Olyan érzékletesen írja le a környezetet, hogy szinte harapni lehet a friss tavaszi levegőt, érezni a széna illatát. Bepillanthatunk a háború előtti Anglia vidéki életébe, a meglehetősen zord, nehéz körülmények között élő farmerek mindennapi küzdelmeibe, sikereikbe és kudarcaikba, amiben osztozik James, mint kezdő állatorvos a maga tapasztalatlan lelkesedésével. Sokszor potyogtak a könnyeim – néha a meghatottságtól, sokszor viszont a komikus helyzetek igen érzékletes leírásán.
Azonnal kedvenc íróvá lépett elő.

>!
ppeva P
James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott

James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott Állatorvosi pályám kezdetén…

Ez ismét egy olyan könyv, amit a molynak köszönhetek… Itt találkoztam James Herriot nevével először, és annyi jót olvastam a könyveiről, hogy már régen felvettem a várólistámra.
Annak ellenére, hogy nemhogy az állatorvosi hivatás nem vonzott soha, de állatok közelébe se szeretek kerülni, ez a könyv teljesen elbűvölt. Nemcsak az állatok, de az emberek, a farmerok élete, a kor, a táj miatt is. Az első után biztos, hogy a többi könyvét is sorra fogom keríteni.

>!
Uzoni_Zsuzsanna P
James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott

James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott Állatorvosi pályám kezdetén…

A fergeteges humor, a finom önirónia, az igaz történet és a pörgős cselekmény – ez adja ennek a könyvnek a magas értékelését, amihez én is 5 csillaggal csatlakozom.
Az állatorvosi praxis története egy olyan világban játszódik, amit nem ismerünk, Yorkshire völgységében, egy korábbi időszakban, amikor még nem álltak az állatorvos rendelkezésére a mai modern gyógyszerek, módszerek. Minden szavát elhittem, sírtam és nevettem, szívből ajánlom mindenkinek, fiatalnak és idősebbeknek egyaránt!

>!
ervinke73
James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott

James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott Állatorvosi pályám kezdetén…

Állítólag amit az év első napján csinálok, azt fogom csinálni az év során? Nos, akkor én csupa szórakoztató, humoros, mélyen emberi történeteket felvonultató, tanulságos és szórakoztató könyvet fogok olvasni! Ajánlom, de nagyon! Legfeljebb az állatorvosi szakma mélyebb bugyraiba tévedő sorok átugrandók! Élveztem, első sorától az utolsóig!

>!
Judit_1968
James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott

James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott Állatorvosi pályám kezdetén…

A harmadik Herriot könyv volt amit olvastam, de ennek is minden sorát élveztem, hisz árad belőlük az író, emberek és állatok iránt érzett szeretete, tisztelete.
Egyszerűen élmény őt olvasni. Feltölt, megvigasztal, és a humora is elképesztően jó.

>!
Flór
James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott

James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott Állatorvosi pályám kezdetén…

James Herriot regényében a legelbűvölőbb számomra a 30-as évek angol vidéke. Falusi lány vagyok, vidéken nőttem fel és képtelen lennék egy városban leélni az életem. Ennek a tájnak megvan a maga romantikus bája és az itt zajló életnek is. Egy olyan világ, amit szívesen megnéztem volna magamnak, sőt akár éltem is volna itt nélkülözve a 21. század minden csodáját.
De nem csupán a kor lenyűgöző ebben a könyvben, hanem a történetek is a sokszínűségükkel. Mulatságosak, bájosak, néha groteszkek és már-már hihetetlennek tűnnek, máskor elszomorítóak vagy éppen rettentő kínosak. És valahol biztosan mind felismerjük magunkat bennük.

>!
blackett P
James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott

James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott Állatorvosi pályám kezdetén…

Nagyjából a négyszázhatvanhetedik újraolvasás (őszintén, ez a könyvön is meglátszik), és még mindig ugyanolyan jó. Azért ez ritka.


Népszerű idézetek

>!
stippistop MP

Megszoktam munkaadóm heves álláspontváltozásait is. Egyik reggel vörös karikás szemét fáradtan dörzsölgetve jött le a reggelihez.
– Hajnali négykor hívtak ki – nyögte, s fásultan vajazta a pirítósát. – És nem szívesem említem, James, de a te hibádból.
– Az én hibámból? – kérdeztem meghökkenve.
– Igen, fiam, a te hibádból. A tehénnek enyhe bendőelzáródása volt. A farmer maga vacakolt vele napok óta; egyik nap fél liter lenmagolaj, a másik nap egy kis szódabikarbóna és gyömbér, és hajnali négykor úgy dönt, hogy ideje kihívni az állatorvost. Mikor megmagyaráztam, hogy várhatott volna még néhány órát, azt mondta, hogy Mr. Herriot arra biztatta, ne habozzon telefonálni – ő éjjel-nappal bármikor kijön.
Úgy ütögette a tojás tetejét, mintha az erőfeszítés meghaladná erejét.
– Igen, nagyon helyes lelkiismeretesnek lenni és a többi, de ha valami kibír több napot, akkor kibír még néhány órát. Elkényezteted ezeket a fickókat, James, és én iszom meg a levét. Utálom és unom már, hogy semmiségekért kirángatnak az ágyamból.
– Igazán sajnálom, Siegfried, nem akartam, hogy ez történjék veled. Talán túl tapasztalatlan vagyok. Ha nem mennék ki, azon aggódnék állandóan, hogy az állat elpusztul. Ha hagyom reggelig és az állat elpusztul, mit éreznék?
– Úgy van! – csattan fel Siegfried. – Semmi nem téríti őket úgy észre, mint egy állat pusztulása. Legközelebb majd hamarabb kihívnak.
Megemésztettem e jó tanácsot, s igyekeztem ennek megfelelően cselekedni. Egy hét múlva Siegfried azt mondta, hogy beszélni szeretne velem.
– James, tudom, hogy nem veszed rossz néven, ha megemlítem, hogy az öreg Sumner panaszkodott ma rád. Azt mondta, felhívott a minap éjjel, s te nem voltál hajlandó kimenni a tehenéhez. Jó kliensünk, és igazán kedves pasas, de most nagyon epésen beszélt. Nem volna jó, ha ilyen embereket elvesztenénk.
– De hát csak krónikus tőgygyulladása volt – mondtam. – Kicsit besűrűsödött a tej, annyi az egész. Csaknem egy hétig maga kezelte valami házi szerrel. A tehén rendesen evett, hát úgy gondoltam, nyugodtan várhat másnapig.
Siegfried a vállamra tette a kezét, arca mérhetetlenül türelmes kifejezést öltött. Megacéloztam szívemet. A türelmetlenségét nem bántam; megszoktam és elviseltem. De a türelmét nehéz volt kibírni.
– James – mondta szelíden –, a mi munkánknak van egy alapszabálya, amely megelőz minden mást, s én megmondom, mi az. KI KELL MENNI! Ez az a szabály, és ezt lángbetűkkel a lelkedbe kell írni. – Jelentőségteljesen felemelte a mutatóujját. – KI KELL MENNI! Ezt sose feledd, James, ez mindennek az alapja. Mindegy, milyenek a körülmények, ha süt, ha esik, ha nappal van, ha éjszaka, amikor hív az ügyfél, neked menned kell, éspedig vidáman. Azt mondod, ez nem látszott sürgős esetnek. Nos, végtére is csak a gazda leírásából indulsz ki, s neki nincs meg a tudása ahhoz, hogy eldöntse: sürgős-e vagy sem. Nem, fiam, menned kell. Még ha maguk kezelték is az állatukat, a betegség rosszabbra fordulhatott. És ne feledd – billegtette az ujját ünnepélyesen –, hogy az állat elpusztulhat.
– De hát azt mondtad, hogy semmi sem téríti őket úgy észre, mint ha elpusztul az állatuk – ellenkeztem.
– Micsoda? – kaffogta Siegfried elámulva. – Életemben nem hallottam még ilyen marhaságot! Ebből elég! Ne felejtsd! – KI KELL MENNI!

James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott Állatorvosi pályám kezdetén…

>!
Röfipingvin MP

– Hát én nem hiszek. – Megveregettem a kezét, amely még mindig fogta az enyémet. – Ha a lélek annyit jelent, hogy képessé tesz a szeretetre, hűségre, halálra, akkor az állatok különbek sok embernél. Ezen nincs mit gyötrődnie.

132. oldal

James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott Állatorvosi pályám kezdetén…

>!
Sceurpien I

– Csak egytől félek. – Arckifejezése megdöbbentően gyorsan megváltozott, mintha lehullott volna róla az álarc. A bátor arc csaknem eltűnt. Valami rémület villant a szemében, és váratlanul megragadta a kezemet.
– A kutyáimra és a macskáimra gondolok, Mr. Herriot. Attól félek, hogy soha többé nem látom őket, ha már eltávoztam, és ettől annyit gyötrődöm. Tudja, abban biztos vagyok, hogy újra találkozom a szüleimmel és a fivéreimmel, de… de…
– És az állataival miért nem?
– Épp erről van szó. – Forgatta a fejét a párnán, s most először könnyeket láttam a szemében. – Azt mondják, az állatoknak nincs lelke.
– Ki mondja?
– Ó, olvastam róla, és tudom, hogy sok vallásos ember hisz benne.
– Hát én nem hiszek. – Megveregettem a kezét, amely még mindig fogta az enyémet. – Ha a lélek annyit jelent, hogy képessé tesz a szeretetre, hűségre, hálára, akkor az állatok különbek sok embernél. Ezen nincs mit gyötrődnie.

James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott Állatorvosi pályám kezdetén…

>!
Röfipingvin MP

Siegfried éppen kipipálta a viziteket, s felnézett.
– Mitől vagy olyan bűntudatos, James? Utolért a múltad? Mit kaptál – levelet egy felháborodott anyától?
– Hát tessék – mondtam szégyenlősen, s előhúzva a kártyát, átnyújtottam neki –, nevess egy jót. Gondolom, amúgy is rájönnél.
Siegfried kifejezéstelen arccal hangosan felolvasta a levelet: „Tricki tisztelettel meghívja Herriot bácsit pénteken, február 5-én. Italok, tánc.” Felnézett és komolyan megszólalt:
– Igazán kedves. Alighanem ez a legbőkezűbb palotapincsi egész Angliában. Nem elég, hogy füstölt heringet, paradicsomot, csemegekosarat küld – még estélyre is meghív.

55. oldal

James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott Állatorvosi pályám kezdetén…

>!
stippistop MP

Aztán eljött a nap, mikor Siegfried úgy döntött, hogy újra kell fúratni a kocsim hengereit. Állandóan napi egy liter olajat fogyasztott, s azt nem sokallta, de amikor felment két literre, úgy vélte, valamit tenni kell. Elhatározására valószínűleg az a farmer késztette, aki az egyik piacnapon megjegyezte, hogy mindig tudja, mikor jön a fiatal állatorvos, mert mérföldekről látja a kék füstfelhőt.
Mikor a kis Austin visszajött a szerelőtől, Siegfried úgy sürgölődött körülötte, mint egy öreg tyúk.
– Gyere ide, James – mondta. – Beszélni szeretnék veled.
Láttam, hogy megint türelmes az arckifejezése, és lélekben összeszedtem magam.
– James – mondta körbejárva az ütött-kopott járművet, kapargatva a felpattogzott festéket. – Látod ezt a kocsit?
Bólintottam.
– Felfúrták a hengerét, James, nagy költséggel felfúrták, és én erről akarok veled beszélni. Most mondhatni, egy új kocsi van a birtokodban. – Némi erőfeszítéssel kinyitotta a kallantyút, s a motorháztető nagy por- és rozsdazuhatag közepette nyikorogva felemelkedett. Rámutatott a fekete, olajos motorra, amely körül különböző vezetékek és gumicsövek füzére lógott. – Ez egy finom szerkezet, és szeretném, ha tisztelettel bánnál vele. Láttam, hogy úgy robogsz, mint egy őrült, de annak vége. A következő három-ötezer kilométeren át finoman kell bánnod ezzel a géppel. Óránként ötven kilométer teljesen elegendő. Én bűnnek tartom azt, ahogy némelyik ember bánik az új motorjával – be kellene csukni őket –, így hát, fiú, ne felejtsd, nincs repesztés, mert velem gyűlik meg a bajod.
Óvatosan lecsukta a motorháztetőt, kabátja ujjával megtörölte a repedt szélvédőt, és elment.
Az erélyes szavak olyan hatást gyakoroltak rám, hogy körútjaimon majdnem sétalépésben másztam egész nap.
Aznap este éppen ágyba készülődtem, mikor bejött Siegfried. Két parasztlegény volt vele, mind a kettőjük arcán buta vigyor. Erőteljes sörszag töltötte meg a szobát.
Siegfried méltósággal beszélt, nagyon enyhén motyogva.
– James, ezekkel az urakkal este a Fekete Bikában találkoztam. Több nagyszerű dominópartit játszottunk, de sajnos lekésték az utolsó buszt. Légy szíves, hozd elő az Austint, én hazaviszem őket.
A háza elé vezettem a kocsit, s a parasztlegények bemásztak, egyik a hátsó, másik az első ülésre. Láttam, hogy Siegfried bizonytalanul ereszkedik le a vezetőülésre, s úgy döntöttem, hogy velük megyek. A hátsó ülésre ültem.
A két fiatalember az Északi-láp egyik farmján lakott, és mi öt kilométerre a várostól elhagytuk a főutat, fényszórónk a sötét hegyoldalban kanyargó dűlőút egy darabját világította meg.
Siegfried sietett. A gázpedált deszkáig nyomta, a motor hangja gyötrelmes sivításig emelkedett, s a kocsi rohant előre a sötétben. Elszántan kapaszkodva előrehajoltam, hogy belekiálthassak munkaadóm fülébe.
– Ne felejtsd, hogy ezt a kocsit most fúrták fel – bömböltem túl a zajt.
Siegfried türelmes mosollyal fordult hátra.
– Igen, igen, nem felejtettem el. Mit izgulsz?
Miközben beszélt, a kocsi levágódott az útról, és óránként száz kilométeres sebességgel zötyögött a füvön. Úgy dobálódtunk, mint dugó a hullámokban. Zavartalanul vezetett tovább ugyanazzal a sebességgel, míg vissza nem tért az útra. A buta vigyor eltűnt a legények képéről, mereven ültek ülésükön. Senki sem szólt egy szót sem.
Az utasokat kitettük egy néma farmon, s kezdődött a visszaút. Mivel egész úton lejtőnek mentünk, Siegfried úgy találta, hogy még gyorsabban is vezethet. A kocsi sivító motorral ugrált és zökögött az egyenetlen úton. Több kurta, de feszült látogatást tettünk a környező lápba, de hazaértünk.
Egy hónappal később Siegfriednek megint módja nyílott rá, hogy felelősségre vonja a segédjét.
– James, fiam – mondta bánatosan –, nagyszerű gyerek vagy, de biz' isten nem kíméled a kocsit. Nézd ezt az Austint. Nemrég fúrták fel a hengereit, kitűnő állapotban volt, és tessék – már megint zabálja az olajat. Nem tudom, hogy sikerült ilyen gyorsan tönkretenned. Rémes alak vagy.

James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott Állatorvosi pályám kezdetén…

>!
Uzoni_Zsuzsanna P

Visszagondoltam a szülészeti könyv képére. Tehén áll a csillogóan tiszta padlón, s egy elegáns állatorvos makulátlan szülészeti köpenyben tapintatos mélységig beledugja a karját. Könnyed és mosolygó, a farmer és segítői is mosolyognak, még a tehén is mosolyog. Sehol semmi kosz, vér vagy izzadság. Az az ember a képen éppen befejezte kitűnő ebédjét, és átment a szomszédba egy kis borjaztatásra, puszta élvezetből, mintegy desszertként. Nem mászott ki vacogva az ágyából hajnali kettőkor és nem döcögött a fagyott havon húsz kilométert álmosan előremeredve, míg a magányos farm fel nem bukkant a reflektorok fényében.

7-8. oldal

James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott Állatorvosi pályám kezdetén…

>!
cassiesdream

Erről nem beszéltek a könyvek, gondoltam, amikor a hó befújt a nyitott ajtórésen, és ellepte csupasz hátamat.

(első mondat)

James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott Állatorvosi pályám kezdetén…

>!
Röfipingvin MP

– Hallotta, hogy megszökött annak a mitugrásznak a felesége? – kérdezte.
– Igen – feleltem. – Hallottam. – Kárörömre számítottam, de Luke furcsán feszélyezettnek látszott. Toporgott, míg meg nem töröltem a kezem, aztán rám meredt, és kivillantotta erős fogát.
– Mondok én magának valamit, Dzsemsz – csikorogta. – Bárcsak vóna, aki elvinné az ÉN csoroszlyámat.

179. oldal

James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott Állatorvosi pályám kezdetén…

>!
Sceurpien I

– Hé, uram, eszembe jutott még valami, amit az apám szokott csinálni. Belekajabált a fülibe. Sok tehenet felállított így. Nekem nem ölég erős a hangom – maga megpróbálhatná.
Most már késő lett volna a méltóságomat óvni.Odamentem az állathoz, és megmarkoltam a fülét. Pattanásig teleszíva a tüdőmet lehajoltam, és vadul belebömböltem a szőrös mélységekbe. A tehén pár pillanatra abbahagyta a kérődzést és kérdően nézett rám, aztán álmos szemmel elégedetten tovább rágott.

James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott Állatorvosi pályám kezdetén…

>!
bbea

Májusban és kora júniusban a világom melegebbé és lágyabbá vált. Elült a hideg szél, s a levegőben, amely üde volt, mint a tenger, a legelőket tarkító sok ezer vadvirág enyhe illata szállt. Időnként igazságtalannak látszott, hogy fizetést kapjak a munkámért, azért, hogy útnak indulok kora reggel, mikor a földek ragyognak az első halvány napfénytől, s a magas tetőkön még mindig ködfoszlányok lebegnek.
A Skeldale House-ban a lilaakácvirágok zendülése robbant ki: benyúltak a nyitott ablakokon, s reggelente, amikor borotválkoztam, beszívtam a tükör mellett csüggő, hosszú fürtök szédítő illatát. Az élet idilli volt.

141. oldal

James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott Állatorvosi pályám kezdetén…


Hasonló könyvek címkék alapján

Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
P. H. Fawcett: A Mato Grosso titka
Gerald Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok
Nick Hornby: Fociláz
William Somerset Maugham: Borotvaélen
David Taylor: Hogyan lettem állatkerti orvos
Gerald Durrell: Vadállatok bolondja
David Hughes: Gerry és egyéb állatfajták
Jane Goodall – Phillip Berman: Amíg élek, remélek