Állatorvosi ​pályám kezdetén… 85 csillagozás

James Herriot: Állatorvosi pályám kezdetén… James Herriot: Állatorvosi pályám kezdetén… James Herriot: Állatorvosi pályám kezdetén… James Herriot: Állatorvosi pályám kezdetén…

J. Herriot önéletrajzának egy részét már jól ismeri a magyar olvasók nagy tábora. A Gondolat Kiadó most az autobiográfia első részét, a pályakezdő fiatal állatorvos legelső éveit felidéző novellákat adja közre. A szerző nemcsak a gyógyításnak, a tollnak is jeles mestere. Az egyes fejezetek rendszerint egy-egy farmernél tett látogatást, kalandos, nem egyszer izgalmas műtéteket, kezeléseket örökítenek meg. Bepillantást nyerhetünk a yorkshire-i farmerek életmódjába, megismerkedhetünk sajátos erényeikkel, hibáikkal, de feltárul előttünk három fiatal állatorvos magánélete is. Herriot önmagát sem kíméli, amikor őszintén beszámol tévedéseiről, nevetséges helyzeteiről. Herriot kitűnő ember- és állatismerete, humánuma és humora átsüt könyvének minden fejezetén. A karakterek a történet során bomlanak ki, s Herriot szeretetteljes humorral világítja meg egyik-másik jellemző vonásukat. Szinte minden történetének megvan a helyzet- vagy jellemkomikumból adódó humoros csattanója.

Apraja-nagyja megbabonázott és Az állatorvos is ember címmel is megjelent.

Eredeti mű: James Herriot: All Creatures Great and Small

Eredeti megjelenés éve: 1972

>!
Ciceró, Budapest, 2018
472 oldal · ISBN: 9789634320760 · Fordította: Szász Imre
>!
Gondolat, Budapest, 1988
486 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632820975 · Fordította: Szász Imre

Kedvencelte 33

Most olvassa 11

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 50

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Hoacin
James Herriot: Állatorvosi pályám kezdetén…

Egy mély, elégedett sóhajtás ez a könyv, egy nagy szippantás az üde Yorkshire-i levegőből. Akárcsak Gerald Durrell, James Herriot könyvei is életkedv dózisok, egyfajta otthonos kuckók, amelyekben végtelenül jólesik a létezés. Miközben nagyokat kuncogok, szinte szeretnék magam is lódoktorrá válni, hogy végtelen, csudazöld mezőkön áttalpalva furábbnál-érdekesebb farmerek állatait gyógyítsam…
„A farmerre egyre nagyobb nyomás nehezedett. A metodista egyház oszlopa lévén, kifejezéseinek skálája korlátozott volt, így hát összegyülemlett indulatait a tetem vad rugdalásával vezette le. Lábujja a rugalmatlan gerinccel került összeütközésbe, s néhány másodpercig féllábon táncolt. Aztán elsántikált a ház felé.”
…a furábbnál-érdekesebb kollégáimmal.
– „Egy kis por, mielőtt bevarrnám a bőrtmondta könnyedén, és megmarkolt egy kilós dobozt. Egy pillanatig célzott a seb felett, aztán csuklója szertelen rándulásaival szórni kezdte a port. Sok került a sebbe, de még sokkal több szállongott a ló más testrészeire, rám, a boglárkákra, s egy különlegesen szeszélyes lökés elhomályosította a lábkötelet tartó ember izzadó arcát. Mikor abbahagyta a köhögést, nagyon hasonlított Cocóra, a bohócra.”
Szeretem azokat az írókat, akiknek a könyveinél azt érzem: na EZ az igazi élet. Ha az írásaikban elmerülök, biztos vagyok benne, hogy minden szép és jó, és trallala. És abban is, hogyha hölgyeknek akarunk imponálni, ne törölgessük döglött tyúkkal a szélvédőt! :D
Kedvenc könyveim közt van, nagyon ajánlom mindenkinek, aki derűt, és pompásan szórakoztató, de közben igazán tartalmas olvasmányt csempészne a napjaiba. :)

„Furcsa szakma a miénk. Páratlan lehetőségeket kínál, hogy az ember hülyét csináljon magából.”

3 hozzászólás
>!
Bíró_Júlia P
James Herriot: Állatorvosi pályám kezdetén…

Feljegyzés magamnak, ha valaha könyvesbolti eladó lennék: J. H. tökéletes link selling-pár Gerald Durrell mellé.

Ugyanaz az elpusztíthatatlan szeretet állatok, emberek, meg amúgy az élettelen természet minden eleme felé (komolyan nem tudom, mit kellene tennie egy felhőpamacsnak azért, hogy kikerüljön a pikszisből), amibe beleférnek a tévedések, a jellemhibák és a képesség, hogy – visszanéző narrátorként – ugyanolyan jól mulasson saját magán, mint másokon. Remek érzékkel váltogatja a humoros, megható és bosszantó epizódokat, úgyhogy tömegközlekedés közben olvasva a legfurább reakciókkal fogadhatják a vigyor-röhögés-szomorkásmerengés-székrőllegurulvafetrengés gyors váltakozásait. (Élénk vizuális fantázia esetén különösen veszélyes a dolog. Olvasás közben rég elfeledett mélységekből bukkan fel mélyre elásott, büszkén kinőtt hatéves kori humorunk is.)
Herriot az az ember, aki kifejezetten jól tette, hogy nekikezdett önéletrajzot írni. Ajánlom mindenkinek, enyhe depresszió vagy sorozatos katasztrófák fennállása esetén végképp. Semmi, de semmi nem lehet annyira fájdalmas, mint amikor Siegfried előveszi a türelmes arcát, a türelmes hangját és a türelmes szókincsét.

>!
Neelah P
James Herriot: Állatorvosi pályám kezdetén…

Nálam elég ritka az olyan könyv, amit megveszek és aztán rögtön utána neki is ülök olvasni – szerintem túlzás nélkül mondhatom, hogy legalább 200 olyan kötetem van, amit megvettem, mert tudtam, hogy érdekel, de még nem jött meg hozzá a hangulatom, így egyelőre nem kerültek sorra. (Sokan mások meg persze igen, de hogy erre egy hónapot vártak vagy három évet, az teljesen változó.) Na, ezzel a kötettel ez nem így volt. Már a legelején sem úgy viszonyultam hozzá, mint általában más rendeléseimhez – általában leadok egy-egy (elő)rendelést, aztán jóformán az értesítőig el is feledkezem róla, de nem erről a könyvről. Ezt állandóan vártam és lestem, hogy megjelent már, mehetek már érte? Amikor aztán végre megkaparintottam, nem gondolkodtam sokáig, letelepedtem mellé és olvasni kezdtem. Én naivan kajával a kezemben.
A nyitójelenetben mindjárt egy tehén elléséről van szó, ahol farfekvéses a borjú – és Herriot nem teketóriázik sokat, mindent leír, ami ott történt; egy pillanatra ki is fordult a kaja a kezemből. Az egész könyv részletgazdag, rengeteg a testnedv és váladék, de esküszöm, imádtam minden egyes oldalát. Nyilván ennek ahhoz is köze van, hogy hosszú-hosszú évekig akartam állatorvosnak menni és a mai napig feldereng bennem, hogy nem az lett-e volna az én igazi hivatásom, de én akkor sem tudtam undorral olvasni, amikor arról írtak, hogyan kellett szerencsétlen tehén torkát felnyitni és egy tályogot felnyitni. Az már más kérdés, hogy elgondolkodtam azon, hogy én képes lennék-e rá. Az egész könyvből árad valami megfoghatatlan hangulat, az állatok szeretete, az egyszerű élet tisztelete és ahogy Herriot ír a Völgységről és arról a sok-sok zöldről, amiben élt… hát elzöldültem én is és szívem szerint rohantam volna ki egy tanyára a panelből. Szóval imádtam, tényleg és tényleg.
Herriot karaktere egyébként is zseniális, ahogyan a fék nélküli autójával rallyzik vagy éppen ahogyan a randevúit intézi, nem egyszer elgondolkodtatott, hogy komolyan igazi, létező emberről olvasok, nem csak egy kitalált karakterről? És nem. Imádtam. De ezt már mondtam. De akkor is. :D Siegfried szintén egy olyan szereplő, aki ha nem lenne, ki kéne találni – bár én James helyében jó párszor bepancsoltam volna neki. :D Tristan dettó.
A könyv vége felé haladva csak egy dolog aggasztott – hogyan találok én ilyen remek állatorvosi sztorit még egyet vagy még többet? Hiszen látványosan nekem való ez a műfaj, egy könyv után nem adhatom fel! Úgyhogy amikor az utolsó lapokon megláttam az ajánlókat és azt, hogy Herriot hány és hány könyvet írt még, nem lehetett letörölni a vigyort a képemről. Mindegyik kell! :D
Ez a kötet pedig egyértelműen kedvenc lett – de gondolom, ez kikövetkeztethető a sok-sok „imádom!” felkiáltásból. ^^

2 hozzászólás
>!
Ross P
James Herriot: Állatorvosi pályám kezdetén…

Hát ez ilyen csirkeerőlé a csüggedt léleknek.
Yorkshire, vidék, ’30-as évek, ifjú állatorvosok, és mindenféle mezei lábasjószágok. Azt a kellemes érzést váltja ki az emberből, hogy az élet mégsem borzadályos.

>!
nrb
James Herriot: Állatorvosi pályám kezdetén…

Az idei év egyik fénypontja volt a nap, amikor tudomást szereztem erről a könyvről, és nekiálltam, hogy együtt kalandozzam James Herriottal állatorvosi körútjain.
Csodálatos, hogy egy könyv milyen sokféle érzelmet és tanúlságot adhat át az embernek, ha kész türelmesen felfejteni a titkát. Mindig is úgy gondoltam, hogy a legjobb történetek a való életből kerekednek ki, gyakran teljesen hétköznapi szituációkból, amit ékesen bizonyit James Herriot eme remekmuve.
A számos kis történet között találhatunk vidámat, szomorúat, tanulságosat, de még néhány bizarr és hihetetlen is felbukkan. A szereplők könnyen megszerethetők, mindenkinek van valami különleges személyiségvonása, amelyet az iró nagyon jól érzékeltet. Kedvencem a jó öreg Tristan természetesen. Amelyik történetben szerepelt, annak majdnem mindig könnyes kacagva-fulladás lett a vége.

Egyszóval, ez egy nagyszeru stilusban megirt remekmu, amit mindenkinek érdemes lenne elolvasnia, aki kicsit is értékeli a jó könyveket. Abszolút kedvenc.

1 hozzászólás
>!
estimese24
James Herriot: Állatorvosi pályám kezdetén…

Varázslatos és igazán szerethető ez a könyv. Örülök, hogy megírta az életét James Herriot.
Nagyon megkedveltem a szereplőket. A helyszíneket olyan jól leírja, hogy teljesen oda tudom magam képzelni a domboldalra, a hegyre, a faluba, a lóversenypályára, az állatorvosi rendelőbe, a házba, a moziba…..
Sok vidám, humoros jelenettel színesíti a néha igen nehéz körülmények között élő emberek életét.
A kedvenc páciensem a sok ló, tehén, disznó, kutya, macska, stb. között természetesen Tricki kutyus.

>!
nagy_anikó
James Herriot: Állatorvosi pályám kezdetén…

Elöljáróban annyit, hogy csakis a lakás biztonságában szabad olvasni. Tömegközlekedési eszközön nem ajánlott. Én megpróbáltam, de a furcsa tekintetek melyek az elnyomni próbált nevetésemet kísérték, eltanácsoltak az olvasástól.
James első két évét ismerhetjük meg, melyet segédállatorvosként tölt a Völgységben. 1930-as éveket írunk. Megismertet minket az állatorvosi pálya szépségével, buktatóival, nehézségeivel, a Völgység szépségével és a farmerekkel. Ejtsünk egy szót még a munkaadójáról, hát bizony egy furcsán feledékeny ember – Ő sem könnyíti meg főhősünk életét. Herriot stílusa fantasztikus. Mindent magunk elé tudunk képzelni, akár az emberekről, akár az állatokról, akár a természetről ír. Legjobban a kutyás történetek tetszettek, de minden állat világrasegítése egy élmény volt. Elképzeltem a mai állatorvosokat. Vajon megszoktak vagy megszöktek volna?

>!
Biba
James Herriot: Állatorvosi pályám kezdetén…

Egy kezdő állatorvos kalandjai, elképesztő humorral és kedvességgel előadva. Minden történetét élveztem, ahogy a néha csetlő-botló ifjú lassacskán megtalálja a helyét ezen a szép vidéken, és közben megismerhetjük a helyi gazdák szemléletét, az állataik természetét és nem utolsósorban a szakma megpróbáltatásait. Annyira szerethetőek voltak a szereplők ( az emberek is ), hogy mindvégig köztük éreztem magam és én is izgultam a kezelések kimenetelét illetően, és a szerelmi bonyodalmak közben is. Nagyon örültem a végkifejletnek, vicces volt az ide vezető út is.

>!
RosszQtya P
James Herriot: Állatorvosi pályám kezdetén…

Ez az első könyvem az írótól, de nagyon örülök, hogy rátaláltam.
Nagyon sokszor nevettem fel hangosan az olvasás közben, pedig ilyen már jó régen nem történt velem. Van egy vidéki állatorvos barátom, aki egy picit még hajaz is Herriot
karakterére, ebből kifolyólag igazán könnyű volt beleélnem magam a történetekbe.
Korra és nemre való tekintet nélkül tudom ajánlani mindenkinek ezt az igazán olvasmányos és letehetetlen könyvet.

>!
Gazella P
James Herriot: Állatorvosi pályám kezdetén…

Azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy ha egy könyv az első pár oldalon megnevettet, majd meg is ríkat, akkor a szerző tud valamit.

Igazából az egész úgy kezdődött, hogy @mdmselle kedvenc könyvei között láttam ezt a kötetet. Úgyhogy biztos lehettem benne, hogy jó. Csak hát mégis állatokról szól, én meg nem vagyok annyira oda az állatokért, mint Mamzi. Aztán most a karácsonyi ajándékozáson olyan embert sorsolt nekem a moly, akinek rajta volt a könyv a kívánságlistáján, csak más címmel. Némileg önző módon ezt vettem meg neki, és elkezdtem olvasni.

Milyen jól tettem!

James Herriot egy olyan világba vitt vissza, amely már nem létezik: a 30-as évek végi yorkshire-i tanyavilágba. Nos, Herriot Yorkshire-jéről sokkal szívesebben olvastam, mint Emily kisasszonyéról. Hála Istennek J. H.-ról sokkal inkább az jutott eszembe, hogy ő a férfi L. M. Montgomery, mint az, hogy ő Emily Brontë férfi változata. Eddig azt vallottam, hogy az 1900-as évek fordulójának Prince Edward-szigetén szeretnék élni, de most már erőteljesen versenyez vele a 30-as évek Yorkshire-je. Talán először Kanadában élek majd, aztán a harmincas években átköltözöm Angliába. Esetleg ekkor majd pont @Timár_Krisztina szomszédja leszek. :-)))

Szóval Herriot. Nem tudok anélkül róla és a könyvről beszélni, hogy ne hatódjak meg. Ugyanúgy egy kemény, de végtére is idillikus környezetet mutat be nekem, mint Montgomery, és tanúságot tesz arról, hogy ugyanúgy remek humora és hatalmas szíve van, amelybe beleférnek emberek, állatok és Isten minden más teremtménye. Egy kezdő állatorvos örömeit és megpróbáltatásait követhetjük nyomon a regény folyamán. Rövid epizódokból áll, amelyek külön-külön is lehet olvasni, de mégis befut egy ívet. Sem a szereplők, sem az események nem kitaláltak. Herriot a saját életét meséli el és azokról az emberekről ír, akiket ő a Völgységben megismert, azt általa Darrowbynak nevezett helyen (valójában: Thirsk).

Vannak könyvek, amelyekre úgy gondolok, hogy ezekben benne van az a nagybetűs Élet, ahogy élni érdemes, vagy ahogy legalábbis én élni szeretnék. Ilyenek a már emlegetett Montgomery-könyvek, vagy épp B. S. Aldrich regényei. Ezeket csak úgy nevezem, hogy „szívmelengető történetek”. Erre a listára – ahogy a kedvenceim közé is – most felkerült Herriot. És csak azért nem estem depresszióba, miután kiolvastam a könyvet, mert van neki még jópár. :-)

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Habók P

Hallottam, mikor Sigfried mesélt egy öreg farmerről, aki kihívta, hogy igazolja a villámcsapás okozta elhullást. A hosszú perzselés a tetemen tökéletes volt, és Siegfried, szemügyre véve a nyomot, szinte líraivá vált: „Gyönyörű, Charlie, gyönyörű. Sosem láttam még jellegzetesebb nyomokat. Csak egy baj van.” Karjával átfogta az öregember vállát. „Milyen kár, hogy a gyertyafaggyút rácsöpögtette a bőrre.”
Az öreg jobban megnézte, és a tenyerébe csapott. „A fenébe is, igaza van,. uram.! Elszúrtam a dógot. Pedig hát, mennyit veszkődtem vele – Kis híjján egy óra hosszat.”

193. oldal

>!
gerenuk

– Valami olyasmit mondott, hogy fel kell fúrni egy tehenet, mert csak három hengere működik. Acskóról és csöcsvészről beszélt – nem értettem egészen.

30. oldal

>!
Gazella P

Manapság már nem találni Bramleyékhez hasonló embereket: a rádió, a televízió, a gépkocsi elvitte a külső világot a legelszigeteltebb helyre is, így hát az egyszerű emberek, akikkel régen a magányos farmokon találkoztunk, gyorsan olyanná váltak, mint a többi ember.

>!
Gazella P

Valójában tehát nem vezetett út a farmra, de ez nem zavarta Bramleyéket, mert a külső világ nem nagyon csábította őket. Miss Bramley időnként piacnapon beutazott Darrowbyba élelmiszerért, és Herbert, a középső fivér 1929 tavaszán bejött a városba fogat húzatni, de ettől eltekintve elégedetten megmaradtak otthonukban.

>!
Habók P

A bárányok rendszerint kettesével, hármasával születnek, s néha csudálatos kavarodások támadhatnak; fejek és lábak összegubancolódnak a nagy igyekezetben, hogy elsőnek jöjjenek ki, s az állatorvos dolga, hogy szétválassza őket és eldöntse, melyik láb melyik fejhez tartozik. Kéjelegtem ebben. Jóleső változatosságot jelentett, hogy most az egyszer erősebb és nagyobb vagyok páciensemnél, de nem éltem, vissza ezzel az előnnyel.

168. oldal

>!
Takács_Adri 

Hé, uram, eszembe jutott még valami, amit az apám szokott csinálni.
Belekajabált a fülibe. Sok tehenet felállított így. Nekem nem ölég erős a hangom – maga megpróbálhatná.
Most már késő lett volna a méltóságomat úvni. Odamentem az állathoz, és megmarkoltam a fülét. Pattanásig teleszíva a tüdőmet lehajoltam, és vadul belebömböltem a szőrös mélységekbe. A tehén pár pillanatra abbahagyta a kérődzést és kérdően nézett rám, aztán álmos szemmel elégedetten tovább rágott.

>!
Gazella P

Az idézet, amelyik azt mondja, hogy nincs idő megállni és tűnődni – rám sose illett. Mintha életem jó részét, talán túl nagy részét azzal töltöttem volna, hogy csak álltam és nézelődtem, s ma reggel megint csak ezt csináltam.

1 hozzászólás
>!
Gazella P

Uramisten, bárcsak látnád magad! A szemed olyan, mint egy húgy vájta lyuk a hóban.

>!
eeszter P

Gyakran nehezemre esik felismerni valakit szokott környezetén kívül, s ezt a problémát egyszer megbeszéltem Siegfrieddel.
Könnyed volt.
– Van egy jó megoldás, James. Kérdezd meg tőlük, hogy írják a nevüket. Nem lesz semmi nehézséged.

444. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gerald Durrell: Életem értelme
William Somerset Maugham: Életem
William Somerset Maugham: Borotvaélen
David Taylor: Hogyan lettem állatkerti orvos
Gerald Durrell: Vadállatok bolondja
Jane Goodall – Phillip Berman: Amíg élek, remélek
Gerald Durrell: A feltalálók
P. H. Fawcett: A Mato Grosso titka
Evelyn Waugh: Bombahír
Nina Stibbe: Szeretettel, Nina