Sötét ​titkok háza 88% 154 csillagozás

Régóta kíváncsi voltam erre a könyvre, de valahogy mindig húztam halasztottam.
Hangulata tökéletesen beleillet az októberi őszi napokba, egy kis izgalmakkal megfűszerezve. Na jó nem kicsi, mert rendesen féltem közbe, még azt is elhittem, hogy a panelban felettem egy padlás van, ahol a szellemek járkálnak…. így csak nappal olvastam szigorúan :D
Nagyon jól felépített történet, mint a múltbeli és a jelenbeli időszálak is, a karakterek ábrázolása is úgy gondolom erősre sikerült. James Herbert szépen lassan adagolja a szereplők kis titkait, mindig valamit felfedve, kuszálva kavarva..Annyira jó helyszíni ábrázolást ad a könyv, hogy totálisan ott éreztem magam, az utolsó fűszálig minden a helyén volt.
Minden benne van, ami egy tökéletes hátborzongató történethez kell, rejtélyes, titkokkal átszőtt színültig sötét ház, szellemek, temető, borzongás, gyilkosság…
Hiába horror sztori és félelmetes, de még arra is képes volt a végén, hogy könnyeket csaljon a szemembe.
Aki szeretni az ilyen történeteket mindenképp ajánlom neki, pláne most, mert nagyon passzol a hangulata ehhez az őszi időszakhoz!

Nyilvánvalóan nem egyforma az ingerküszöbünk. Nem ugyanazok a dolgok váltanak ki bennünk borzongást. Ettől a könyvtől konkrétan majdnem becsináltam. Liter számra folyhat a vér, a belek, testrészek, lehetnek elmebeteg gyilkosok, nem okoznak rossz álmokat. A szellemes történetek, ha jól meg vannak írva manapság ez meglehetősen ritka igazi borzongós csemegék. Herbert eddig idegen volt számomra, azt hiszem barátok leszünk.
Nem szeretem a hosszú könyveket, ebben az esetben viszont teljesen indokoltnak éreztem a hosszát. Úgy gondolom, fontos szerepe volt annak, hogy a feszültséget végig fenn tudta tartani. Lassan, komótosan csordogált a cselekmény, de mégis el-el ejtett olyan morzsákat, ami máris megemelte a pulzusom. spoiler
Két történetet ismerhetünk meg párhuzamosan. A jelenleg Crickley Hall-ban élő családét és a második világháború alatt ott lakó árvákét. Mindkettőnek meg vannak a maga szenvedései, fájdalmai. Szomorú, beteg ház, szomorú, beteg lelkű lakók. Az emberi természet újabb bugyraiba tekinthetünk.
Bárki bármit mond, nekem nagyon tetszett a könyv. Az egyetlen hátránya az volt, hogy csak világos nappal mertem olvasni.

Határozottan nem volt rossz könyv, bár nem az első olvasásom Herberttől, így bíztam benne, hogy ez sem okoz majd csalódást. Szépen lassan csordogáló, minden szereplőt és helyszínt alaposan bemutató történet, a közepére már úgy éreztem, mintha személyes ismerőseim volnának mindannyian, és a helyszínen magam is jártam volna már. Végig nagyon komor, borongós, sejtelmes, és néhol rémisztő is, néhol meg azt vártam, hogy mikor történik már meg valami szörnyűség, olyan jól be volt már vezetve, körülírva, de aztán mégsem akart túlságosan kiszámítható lenni, így hát szépen lassan adagolta az ijesztő elemeket.
Ami nagyon szomorú, hogy a könyv alaphelyzetét simán el tudtam képzelni magam előtt, elképesztő, hogy tébolyult emberek mit meg nem engednek maguknak kiszolgáltatott társaikkal szemben. spoiler
Két dolog miatt nem tudok több csillagot adni, mégpedig az egyik a hossza. Értem én, hogy nem szeretett volna egy szokványos kísértethistóriát írni, szerette volna megalapozni a történetet, ám nekem néhol mégis túlontúl vontatottnak és körülményesnek tűnt emiatt. (Pl. hogy Loren kivel és hogyan barátkozik az iskolában, az már igazán kimaradhatott volna.) A másik pedig: két karakter egymáshoz való viszonya volt elég hihetetlen. spoiler
Mindezek ellenére, vagy mindezek miatt, úgy gondolom, hogy egészen jó társa lehet ez a kötet a téli, beburkolózós estéken azoknak, akik egy kis borzongásra vágynak. :)

Ez egy hamisítatlan „ízes” horror a régi szép időkből. Mikor még tudta az író, mire van szüksége a horror-rajongó népnek. Minden benne van, ami kell egy borzongós, éjjel nem merek kimenni pisilni csak ha ég a lámpa, történethez.
Kötelező olvasmány a műfaj kedvelőinek!!
Köszi @EssentialHencsi a lehetőséget és hogy gondoltál rám:)

Bár elég sokáig tartott, amíg a végére értem, nem azért volt, mert nem volt érdekes, vagy nem kötött le. Érdekes történetet kap az olvasó. Vannak benne szellemek, van borzongás, kísértetjárta ház, gyász, bánat, szeretet.
Sajnáltam a kis árvákat, akik Crickley hallban „rekedtek”, nevelőjük egy pszichopata szadista-mazochista embernek nem nevezhető kegyetlen alak. spoiler
A Caleigh család minden tagja külön egyéniség, más és más formában dolgozták fel a veszteséget, fájdalmat és az új ház nyújtotta furcsaságokat. Volt aki a racionalitás talaján maradva mindenre próbált magyarázatot találni, volt aki magába temetkezve, belülről őrölte magát, médiumokban látva a segítséget.
Bár akad benne nem kevés kísértettörténetes klisé, de ettől függetlenül elnyerte a teszésemet. Nem volt unalmas, pedig a maga 600 oldalával igen terjedelmes olvasmány :D Ahol épp nem borzongtunk, megismerhettük egy kicsit a szereplők lelkivilágát. Összességében új kedvencet avattam, és bátran tudom ajánlani mindnekinek aki a borongós, ködös estéken szeret egy kicsit borzongani ;)

Számomra ez a kötet a kísértetházas történetek „best of”-ja! Kb. 10 év után másodszorra olvastam el James Herbert talán leghíresebb regényét, de még most is nehezen tudtam letenni, annak ellenére, hogy nagyjából emlékeztem rá, mire számíthatok, s derengett, hogy mi lesz a végkifejlet. Meg is lepődtem, hogy Magyarországon mindössze egy kiadást élt eddig meg. Igaz ez a 2008-ban napvilágot látott kötet külcsínyre igencsak el lett találva. Nagyon tetszik a keménytáblás borítója, amin feltűnik Crickley Hall sötét, titokzatos „sziluettje”.

A sztori röviden és tömören: a négytagú Caleigh család egy elhagyatott kastélyszerű házat bérel ki Délnyugat-Angliában, mert a családfőnek, Gabenek ott adódik munkája, illetve egy komoly trauma miatt is döntenek az ideiglenes költözés mellett. A beköltözést követően azonban furcsa események veszik kezdetüket, melynek hatására a hőn áhított nyugalom továbbra is elkerüli a családot. A történet szerintem pazarul lett felépítve. Fokozatosan ismerjük meg a család tagjait, jellemüket, gondolataikat, félelmeiket, mindezt úgy, hogy ezzel párhuzamosan a ház sötét múltja apránként feltárul előttünk.

Szerintem az író mesterien adagolja a történetet, úgy, hogy közben nem érzed azt a 600 oldal olvasása során, hogy feleslegesen nyújtaná a cselekményt, amely mindössze bő egy hetet ölel fel! Fejezetről fejezetre állandóan történik valami, mindig jön egy új infomorzsa, melynek részeként mi is a családdal együtt fedezzük fel a „sötét titkokat”, amiket a falak rejtenek…

Anélkül, hogy hosszú mondatok sorát írnám itt le, szimplán csak ajánlom mindazoknak, akik kedvelik a kísértetház-történeteket, főleg modern köntösben. Szerintem nem fog benne csalódni! Néhol a „Démonok között” ugrott be róla, de előre mondom, hogy teljesen más a történet jellege, valamint kifutása is, mint az említett film cselekménye!
Tőlem kapja az öt csillagot, és megy is a kedvencek közé!

Ebbe aztán igazán vannak szellemek. Nem csak jönnek mennek némi szellők és látomások, amiről kiderül később, hogy nem is az, aminek látszik.
Ezek itt kérem szépen hús vér valóságos szellemek.

Ez kérem szépen parádés volt, első oldalától az utolsóig. Érdekes szereplők, kellemesen misztikus helyszín, libabőrös atmoszféra, és persze a címben már elspoilerezett sötét titkok. A jelenben játszódó történetet több évtizedes visszaemlékezések színezik, és ezek adják tulajdonképpen a sztori savát-borsát. Míg a jelent (a végkifejletet leszámítva) mindössze kinyíló ajtók, maguktól lengedező hinták és sejtelmes hangok jellemzik, addig a múltbéli részekben megelevenedik az igazi horror, melyben (amolyan Kingesen) az ember az igazi szörnyeteg. Ezekben a részekben volt gore és szörnyűség rendesen, aki érzékenyebb lelkületű, esetleg súlyosan érinti a gyermekbántalmazás téma, az sikítva hajítsa el a kötetet (könyvolvasót inkább csak óvatosan). Mindent összevetve egy zokszavam sem lehet. Jó történet jól megírva. Mondanám, hogy vászonra kívánkozik, mert simán kilógna a mai gagyi horrorfilmáradatból, de félek, hogy a nyomasztó atmoszférából csak néhány jumpscare maradna. Szóval üzenem Hollywoodnak, hogy bármilyen kiváló is az alapanyag, inkább el a kezekkel, hagyják meg az éjszakai alvásproblémákat az olvasó embereknek. Olvassátok, érzékenyebbek nappal, magas ingerküszöbűek lámpafénynél, de azért a kispárna alá készítsetek be egy elemlámpát éjszakára :D

Azt a jó mindenit neki, hogy én mikor este/éjjel olvastam, majd bexartam eleinte. Aztán megszoktam az atmoszféráját a könyvnek, de még egy-egy parásabb jelenetnél, bizony fel-fel néztem a könyvből, hogy szétnézzek a szobában. :-) Ilyet, hogy egy könyv 600 oldalon keresztül folyamatosan fenntartsa a figyelmet, hát le a kalappal.
Ide nekem az író többi könyvét is…csak egy kicsit később…muszáj erre rápihennem :-)
De piszok jó volt, azt meg kell hagyni. Jöhet a film, remélem az is jó.

2020.10.09. Folytatás:
Na, megnéztem a filmet. Hát….. Még véletlenül sem közelíti meg a könyvet. Kár érte. Az már említésre se méltó, hogy teljesen eltér a könyvtől.

Gótikus szellemsztori modern köntösben. Egy kétgyermekes család költözik be a falu rémkastélyába, ahol aztán elkezdenek fura dolgok történni. Amolyan Hill House szelleme fíling, csak ebben van tartalom vagy legalábbis háttérsztori. Mint a Várj, amíg sötét lesz-ben.. Kicsit bő lére van eresztve, így aztán nem lobog a hajam a pörgéstől, de azért nem unalmas. Ebben a mostani belassult off állapotomban pont jó volt.