Sötét ​titkok háza 87% 122 csillagozás

Nyilvánvalóan nem egyforma az ingerküszöbünk. Nem ugyanazok a dolgok váltanak ki bennünk borzongást. Ettől a könyvtől konkrétan majdnem becsináltam. Liter számra folyhat a vér, a belek, testrészek, lehetnek elmebeteg gyilkosok, nem okoznak rossz álmokat. A szellemes történetek, ha jól meg vannak írva manapság ez meglehetősen ritka igazi borzongós csemegék. Herbert eddig idegen volt számomra, azt hiszem barátok leszünk.
Nem szeretem a hosszú könyveket, ebben az esetben viszont teljesen indokoltnak éreztem a hosszát. Úgy gondolom, fontos szerepe volt annak, hogy a feszültséget végig fenn tudta tartani. Lassan, komótosan csordogált a cselekmény, de mégis el-el ejtett olyan morzsákat, ami máris megemelte a pulzusom. spoiler
Két történetet ismerhetünk meg párhuzamosan. A jelenleg Crickley Hall-ban élő családét és a második világháború alatt ott lakó árvákét. Mindkettőnek meg vannak a maga szenvedései, fájdalmai. Szomorú, beteg ház, szomorú, beteg lelkű lakók. Az emberi természet újabb bugyraiba tekinthetünk.
Bárki bármit mond, nekem nagyon tetszett a könyv. Az egyetlen hátránya az volt, hogy csak világos nappal mertem olvasni.

Határozottan nem volt rossz könyv, bár nem az első olvasásom Herberttől, így bíztam benne, hogy ez sem okoz majd csalódást. Szépen lassan csordogáló, minden szereplőt és helyszínt alaposan bemutató történet, a közepére már úgy éreztem, mintha személyes ismerőseim volnának mindannyian, és a helyszínen magam is jártam volna már. Végig nagyon komor, borongós, sejtelmes, és néhol rémisztő is, néhol meg azt vártam, hogy mikor történik már meg valami szörnyűség, olyan jól be volt már vezetve, körülírva, de aztán mégsem akart túlságosan kiszámítható lenni, így hát szépen lassan adagolta az ijesztő elemeket.
Ami nagyon szomorú, hogy a könyv alaphelyzetét simán el tudtam képzelni magam előtt, elképesztő, hogy tébolyult emberek mit meg nem engednek maguknak kiszolgáltatott társaikkal szemben. spoiler
Két dolog miatt nem tudok több csillagot adni, mégpedig az egyik a hossza. Értem én, hogy nem szeretett volna egy szokványos kísértethistóriát írni, szerette volna megalapozni a történetet, ám nekem néhol mégis túlontúl vontatottnak és körülményesnek tűnt emiatt. (Pl. hogy Loren kivel és hogyan barátkozik az iskolában, az már igazán kimaradhatott volna.) A másik pedig: két karakter egymáshoz való viszonya volt elég hihetetlen. spoiler
Mindezek ellenére, vagy mindezek miatt, úgy gondolom, hogy egészen jó társa lehet ez a kötet a téli, beburkolózós estéken azoknak, akik egy kis borzongásra vágynak. :)

Ebbe aztán igazán vannak szellemek. Nem csak jönnek mennek némi szellők és látomások, amiről kiderül később, hogy nem is az, aminek látszik.
Ezek itt kérem szépen hús vér valóságos szellemek.

Azt a jó mindenit neki, hogy én mikor este/éjjel olvastam, majd bexartam eleinte. Aztán megszoktam az atmoszféráját a könyvnek, de még egy-egy parásabb jelenetnél, bizony fel-fel néztem a könyvből, hogy szétnézzek a szobában. :-) Ilyet, hogy egy könyv 600 oldalon keresztül folyamatosan fenntartsa a figyelmet, hát le a kalappal.
Ide nekem az író többi könyvét is…csak egy kicsit később…muszáj erre rápihennem :-)
De piszok jó volt, azt meg kell hagyni. Jöhet a film, remélem az is jó.

2020.10.09. Folytatás:
Na, megnéztem a filmet. Hát….. Még véletlenül sem közelíti meg a könyvet. Kár érte. Az már említésre se méltó, hogy teljesen eltér a könyvtől.

Páran írták, hogy nem ijesztő a könyv. Hát én párszor azért spoiler. Jó hosszú könyv, de az élvezeti értékét ez nem befolyásolja. A történet összes szereplőjének múltját megismerhetjük. Szép lassan adagolja a sztorit. Engem ez általában picit zavarni szokott, de ennél a könyvnél kifejezetten tetszett. Nem csak szellemeket és parát kapunk a könyvtől, hanem egész élettörténeteket is. Némelyik rettentően beteg, aberrált, de egy ilyen könyvhöz ez kell. Pont ezzel adta meg nekem azt, amit várok egy ilyen könyvtől. Rettenetes dolgokat írt le az író, szörnyű volt olvasni, hogy mi is történt valójában abban a házban. A végét meg is könnyeztem. Kísértethistóriának csillagos ötös!

Megítélésem szerint James Herbert nem hozott létre semmi korszakalkotót, nem tett hozzá semmi újat az egyre népszerűbb műfajhoz, regényei mégis pár napos kellemes borzongást és kikapcsolódást jelentenek.Mindent összevetve, gyakorlatilag kénye-kedve szerint szórakozik miközben megosztja velünk történetét. De nála még ez is működik,egyszerűen zseniális.

Úgy tizennégy- tizenöt éves lehettem, mikor felfedeztem a borzongás utáni felfokozott lelkiállapot kellemes érzését. Az emlék a mai napig tisztán él bennem. Az egész egy Alone in the Dark IV címmel jegyzett Pc software áldásos impressziójával kezdődött. Karácsony ünnepe után pár nappal, az esti órákban, egyedül, minden fényforrás kirekesztésével vetettem bele magam Edward Carnby kalandjaiba. Az elhagyatott, öreg kúria előtt elterülő kertekben barangolva, egy vaskapu előtt, villámcsapás kíséretében egy szellemkép villant fel a képernyőn, szívdobbanásnyi időre. Addig a pillanatig nem hittem, hogy a félelem érzése lehet ennyire bizsergetően jó is. Az élmény meghatározó volt a későbbi életemre; falni kezdtem a hasonló alkotásokat – akkor még csak filmeket, és olyasforma termékeket, mint a fent említett játék. A Moly közösségének köszönhetően figyeltem fel James Herbert regényére, melynek pusztán a fülszövege is arra inspirált, hogy a könyvet minden áron be kell szereznem. Őszintén örülök annak, hogy az alkotás minden várakozásomat felül múlta. Kedvenc könyveim egy újabb gyöngyszeme.

Képtelen voltam elhinni, mi újat tud nyújtani egy olyan történet, mely alapjául vett koncepcióját már megannyi – legtöbb esetben pocsék – alkotásban láthattunk filmvásznon is. Kételyeim a sorokat olvasva fokozatosan foszladoztak; feszült figyelemmel, megbabonázva haladtam az oldalakkal. Számos pozitív felismerésem egyike volt a történet gondos felépítése. Az izgatottságot fokozó elemek a történet elejétől a végéig szépen épülnek egymásra, ezáltal válik az egész egyre dermesztőbbé. A főszerepben tetszelgő család is bámulatosan életszerűnek hatott; annak minden tagja közel került hozzám, nem éreztem jelentéktelenségüket azáltal, hogy jellemük ennyire gazdagon ábrázolt volt. Könyvben eddig nem láttam, ennyire valóságosnak egy kislány alakját. Fantasztikus volt, hogy a történetet a szereplők más-más szemszögéből ismerhetjük meg, és ez sokat segített, hogy megértsük érzéseiket, gondolataikat. Az, hogy ez az elem, nem csak gondolati síkon valósul meg, hanem más-más helyszíneket is külön-külön érintenek, csak megerősíteni tudta bennem a regény kiválóságát. Hamisítatlan point n’ click érzést kölcsönzött nekem.

Bár műfajilag horrorhoz kevésbé áll közel, mint mondjuk egy parajellenségekkel operáló thrillerhez, szerintem a téma kedvelői sem fognak csalódni. Nem egyszer esett meg velem, hogy könnyeztem (általában mikor félek, könnyezem), és úgymond felállt a hátamon a szőr. A tragédia, ami köré a történet épül kellően drámai, nem tudtam elmenni mellette megbotránkozás érzése nélkül. Ami a ház körül keringő rejtélyt érinti, személy szerint én könnyen összeraktam a dolgokat – amit megjegyzem nem is nehéz –, a sava borsa azonban mégis a miként részleteiben rejlik, ami bizton nyújt minden olvasónak kellően sok meglepetéssel teli oldalakat. Nagy morfondírozásomban egyszer félre is terelt az író az eltűnt, árulkodó árva személyével kapcsolatban, mindazonáltal annál jobb érzés volt ráébredni a tényleges figura kilétére.

Nem nagyon tudom elképzelni, van-e olyan olvasó, akinek a könyv nem nyerte el tetszését. Csak ajánlani tudom mindenkinek, főleg az olyanoknak – igen például neked, @allein –, kiknek egy hasonló témájú mozifilm túlontúl „élénk” képeket közvetít. Mindettől függetlenül, nálam azért kigyulladt a „kaki-lámpa”, mikor éjjel kellett kimennem a konyhába egy pohár vízért; aminek az oka (és ez bizton egy félcsillagnyi ok), hogy a könyvet az esti órákban olvastam a biztosabb hatás kedvéért.

Kellemesen borzongató, de nem ijesztő könyv. Lassú a történetvezetése; apránként adagolja az eseményeket, és néhol már tényleg idegesítő az időhúzás. Csak az utolsó száz oldalon indul be igazán a történet, de azt kell mondjam, hogy még így sem unalmas. A jelenidős események mellett a múlt eltitkolt, bizarr és kegyetlen történéseit is elmeséli, hogy pontosan megértsük és átérezzük mi történt régen, azon a bizonyos éjszakán.
Igen, voltak benne megszokott elemek, de kísértetes történetben nem igazán lehet átlépni bizonyos kliséken, mint ahogyan itt sem. Viszont párszáz oldallal lehetett volna rövidebb is. Nincs ellenemre a hosszú könyv, csak jelen esetben ez tartalmilag nem indokolt.
Egyszeri olvasásra jó kikapcsolódás.

Borzongásra, „vérfagyasztásra” vágytam, de nem kaptam meg… pedig az alaptörténetből ki lehetett volna hozni egy igazi thrillert/horrort is, de így még rémtörténetnek sem nevezném… sajnos az én ízlésemnek túl körülményes és vontatott volt, rengeteg felesleges résszel… az író mindent megmagyaráz a legapróbb részletekig, mintha idiótáknak írta volna… kár érte :(

Felkavaro.
Ket tortenetet ismerunk meg ennek a sotet haznak a letezesebol: a haboru alatti arva menedek sorsat, es a jelenlegi berlok eletet.
Iszonyatos remtettekkel szembesulunk: egy elmebeteg testverpar, telve rideg kegyetlenseggel, hatalom maniaval, vallasi fanatizmussal vezeti az arvahazat. Brutalis reszletek tarulnak fel. Eloszor nagyon sokallottam, majd hamar belattam, hogy ez azert volt szukseges, hogy belenk ivodjon a rettenet, es ne eresszen.
A csalad, aki most ott lakik, hatalmas terhet hord: 1 evvel ezelott, gondatlansagbol, elveszitettek kozepso gyermekuket, egy 5 eves kisfiut. Holtteste nem kerult elo. A remeny, gyasz es onvad talajan leteznek.
A haznak nincs jo hire a faluban, mindenfele mendemondak keringenek rola, raadasul csunya, rideg, nyirkos es hideg. Ez a kornyezet es a lakok idegallapota idealis a kis aprosagok felnagyitasara. Sokaig nem hittem, hogy valoban kisertetek okozzak a jelensegeket. Majd belep a kepbe egy medium. Innentol kezdve nagyon szinpadiasnak es műnek tetszik a mese. Majd feltunik egy szellemvadasz. Es ahogy feny derul szemelyere, elszabadul a pokol.
A vege egyaltalan nem tetszik. Sot, haragszom is erte. Hamis illuziokat kelthet.
A tortenelmi resz iszonyatosan jo, elethu es megrendito. A horror elemek pedig tucattermekek. Fura es zavaro ez a kettosseg, mig az iroi stilus pedig brillians. A kozepesnel mindenesetre sokkal jobb.